2014. december 29., hétfő

Julie Andrews és Carol Burnett - Phantom of the Opry



Opry Fantom, csillárral díszített Primadonna, vonathangokat utánzó énekesnő... Kell ennél több? :)






Évtizedekkel ezelőtt készült egy vicces paródia a Fantomról, a főszerepben Julie és Carol, a két tehetséges komikával. A történet szerint Molly, a kényes primadonna a színpadot uralja, míg a valódi tehetség, vonathangot utánozva a háttérbe szorul. Ám egy alkalommal Molly ikertestvére, Polly felfedezi a lányt, és leviszi magával rejtekére. Megpróbálja éneklésre tanítani, hogy így a testvérén bosszút álljon, amiért száműzetésben kell élnie lent a színpad alatt. Visszatérve a deszkákra, a fiatal vokalista lekési a belépőjét, és továbbra is ócsárolásnak van kitéve. Majd a csillár lezuhan...pont a primadonnára... :D És végül a diadal is elérkezik a feltörekvő lány számára a Fantom segítségével.:)




Csehül A Főcímdal és a Gondolj rám a Fantom musicalből




                 

A dal új linken elérhető: https://www.facebook.com/The-Phantom-of-the-opera-Fans-Cosplay-Group-1585206251714082/videos


Tudom, mindig el vagyok varázsolva az észt változattól, és a csehekről semmi jelentenivalóm nem volt. De most van! :) Monika Sommerová, aki nagyon aktív a közösségi oldalakon, néha teleárasztja a darabbal kapcsolatos videókkal és képekkel a felületet. Hála neki, találtam szép összeállításokat az új non replikából. Most egy videót mutatnék meg Nektek, amin őt láthatjátok/hallhatjátok a Fantomból énekli a Gondolj rám-ot. :) Szép hangja van, sőt oda vagyok ezért a különleges, operai szintű hangzásért, szerintem csodálatos.

Nos, és van egy másik felvétel is, amin a főcímdalt mutatják be, a "másik" két főszereplő közreműködésével, Marian Vojtko és Michaela Gemrotová.





A dal itt elérhető újból: https://www.facebook.com/The-Phantom-of-the-opera-Fans-Cosplay-Group-1585206251714082/videos


2014. december 28., vasárnap

Az orosz Operaházi Fantomból egy részlet






Tényleg rövidke csónakjelenet a darabból, orosz nyelven énekelve.


2014. december 23., kedd

"Öömuusika"/The Music of the Night (Fantom észt módra)



Itt az észt Fantom Éj zenéje. (Csak sajnos időközben törölték a videót). Úgyhogy le kell írnom mi történt: Christine álmodozva tekint maga elé, míg a Fantomot hallgatja. A szerzemény elején a nőt a nagy tükör előtti picinyke, fekvőhelyre kíséri. Christine lefekszik, és álomba merül. A Fantom folytatja magányos énekét. Az erődítményszerűségen sétál, a dal tetőpontját akkor éri el, amikor a szerkezet tetején áll. A zene végén Christine-hez visszatér, és ő is elszenderedik mellette.



2014. december 18., csütörtök

MÁZS ez a szerelem



Időpont: 2014. december 16. (kedd), este 19.00
Helyszín: Budapesti Operettszínház


Előadás: MÁZS 40 - 25 
                         avagy 
                               Mészáros Árpád Zsolt 
                                           látványos jubileumi koncertja




MÁZS, azaz Mészáros Árpád Zsolt az egyik legeslegkedvencebb színészem. Első alkalommal Benvolioként láthattam, odáig voltam. Később Wolfgang szerepében, még lenyűgözőbb teljesítmény nyújtott, a "még, még, még" felkiáltás öröme bennem ragadt, így lett Árpi nagy kedvenc. No, meg az aláírása, azt bizton állíthatom, hogy egyik színésznek sincs ilyen kutyás szignója. Szerepek jöttek-mentek, köztük a legkedvesebb, Rudolf. A koronaherceg tragikus utolsó évét bemutató darab. Micsoda elképesztő játék volt, micsoda érzelmek. Olyan igazi volt minden egyes kimondott szó, minden érintés. És 2010-ben megszakadt az előadásért a szívem. Levették a repertoárból. Szomorú voltam és vagyok még mindig miatta. Ám most a színészről beszélünk, és az ünnepségről, amelyet volt szerencsém átélni. 

Minden egyes általa formált karakterbe szívét-lelkét beleadja, ettől lesz olyan egyedi, ettől lesz olyan mázs.

Egy elbűvölő este szem- és fültanúi lehettünk. És nem is lehetnénk boldogabbak, minthogy egy olyan embert ünneplünk, akit körülvesz és akinek a lelkéből árad a szeretet. Energiát küldött felénk az előadás alatt, szinte kifogyhatatlan készletekkel rendelkezik. Még színesebbé és teljesebbé teszi az az élet és színészi pálya, amit eleddig megvalósított. Gyerekként nem vonzotta a matematikai, inkább egy színházi meghallgatásra ment el, és lám, így lett ő színész. 

Csodás ember, aki ugyanúgy megbotlott, de feltudott állni, és tovább folytatta azt, amit elkezdett. :) Először színész; több díj, köztük a Sugó Csiga díj birtokosa, étterem-tulajdonos, három csodás gyermek apukája. Ennyi siker után, lassan közeledünk egy jubileumhoz, amelynek megünneplését december 16-án tartották az Operettszínházban.


Mészi, ahogy Anyuval szoktuk hívni, kitett magáért rendesen. A műsor palettája (amit viccből mindig 5 órás szórakoztatásnak mondott) színesebbnél színesebb dallamokat tartogatott. Sorra fedeztük fel őket vele együtt. Elsőként érdemes megjegyezni, a kis Rózsát, Mészi második gyermekét, aki nagyon szép kislány, a színész mesterségről olvasott fel egy könyvből, szeretni valóak voltak együtt. 






Egy géphang közölte a legfontosabb tudnivalókat a Mázs-ról, majd a kislányával közös jelenet tárult a nézők szeme elé. Mészi nem hagyta annyiban, látni akarta a közönséget, ezért megmozgatta a társaságot a "Bőg a tehén" című nótával. A jó hangulat megalapozódott.

A Mozart! blokk - Mázs első főszerepe volt a híres osztrák zeneszerző megformálása. Az egyik dalnál, a háttérben kifeszített vásznon bizony nem Mozart, hanem Beethoven mellszobra nézett vissza ránk...Hoppá, Operettben is történnek bakik. Két új dalnak is fültanúi lehettünk, Mázs mellé társult két vendégelőadó, ekkor tűnt fel a színpadon, Pálfalvy Attila és Vágó Zsuzsi. Olyan jó volt látni a művésznőt kibontott hajjal - ami igazából paróka volt, de visszaadta azt a Zsuzsit, akit már jó régóta hiányoltam. Visszatért a fiatalsága. A "Zene, az vagyok én" című dal nem lett volna teljes a piros kabát nélkül, ezért Mészi a kulisszák mögé futott, hogy visszatérvén bemutassa Wolfgangot. Kocsis Dénes is énekelt a Mozart-ból, egy duett-et, Vágó Zsuzsival "Szeret, mind ki ismer". Mészi pedig az egyik kedvencemmel tért vissza a deszkákra: "Miért nem fogadsz el engem?" Hatással volt rám az előadása, megríkatott. Állandó riasztgatás "Mozart! Mozart! Mozart!" skandálással... :) Ekkor vált számomra világossá, hogy ugyan visszatért az előadás, de már sosem lesz olyan, mint régen volt, és nem válthat ki hasonló érzelmeket, mint egykor.








Rudolf-blokk - A szívem szakad meg, hogy a legeslegszebb történet és az Operettszínház legesleges legjobb darabjából csak pár számot énekeltek: Hétköznapi hős, Így vagyok csak én (amit a Kocsis Dénes fejezett be végül) és a szép dal, a közös duett, az igazi és egyetlen Mária Vetsera és Rudolf koronaherceg előadásában: Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt, valamint hozzájuk társult Dénes és Janza Kata is. A dal: Értem születtél. Tudjátok, az emberben annyi érzés kavarog. A Rudolf musicalt egy hiányzó ékkőként tartom számon, mióta nincs, a színház egy rendkívüli előadással szegényebb. Mindent jelentett és még most is odavagyok érte. Ezért, ha meghallom, hogy éneklik, a szívemet öröm tölti el, illetve szomorúság is, hisz sosem látom többé élőben...

Itt a Rudolf-os képek után következő videót azért osztottam meg, mert idén készült, szeptemberben, amikor az Operettszínház művészei "kiköltöztek" a teátrum elé és szórakoztatták a jó népet, egyúttal felhívták az új és régi-új darabokra a figyelmet. A választott videó a kedvenc előadásból a szenvedélyes Rudolfot mutatja be (meg mi is rajta vagyunk:P).










Az egyes blokkokat megszakították a vendégművészek: Janza Kata (aki nem tudom mióta van nagy barátságban Mészivel?), Vastag Csaba (Mészi koncertjein állandó fellépő és legjobb barát évtizedek óta, dalban el is mondták), Hegyi Balázs (zongoraművész, aki zenei szinten meghatóan tárta fel Mészi lelkivilágát, a színész létet, illusztrálva lett a pillanat, vizuálisan kaptunk ismertetőt - a kivetítőn képek váltották egymást) és végül, de nem utolsó sorban megjelent az apa büszkesége, a fia, Mészáros Levente Bendegúz, aki angolul énekelt a szerelem öt fázisáról. 





Több ismert, angol nyelvű slágert magyar átiratban hallhattunk az első, illetve a második felvonásban (legtöbbször MÁZS, Janza Kata és Vastag Csaba előadásában), most is a fejemben zúg "Wonderful world". Az első felvonás végén hangzott el, és Mészi berobogott egy motorral (ez a húzása extravagáns, merész és meglepő volt). 







A második felvonásban a világslágerek mellett az egyik személyes kedvencem is felhangzott, a "Térden állva jövők hozzád" (és úgy is énekelte), Gianni Morandi közismert dala, Mészi feldolgozásában (kettejük ismeretségéről is szót ejtett a korábban említett géphang). Az angol nyelvű dalokon túl, megcsillogtatta olasz és francia nyelvtudását is. Voltak még tombolós számok, kiabálósak - amitől majdhogynem megsüketültem (de nem az ünnepelt adta elő), és voltak líraibb, lelket megérintők. Emlékezés. Átkötésként, zongoraszóló egy elképesztően jó hangú dalszerzővel, majd a közönség énekeltetése, bevonása a dal ritmus érzékeltetésébe. A kihagyhatatlan is tálalva lett, Hair - I got my... :)






Mészi nagyon hálás volt, hogy sokan eljöttünk, kíváncsiak voltunk rá és a munkásságára. 

Részemről ez természetes. Hogyne szeretném őt? Szeretem őt, mint embert, mint színészt, úgy gondolom, ez az írásomból alapvetően kiderült. Sokszínű ember, a szórakoztatásra termett, ám eleddig ismert bohémebb, mosolyfakasztóbb karakterein túllépve megismerhettünk egy líraibb énjét is. 



Most én mondok köszönetet, mindenért, és főként érted kedves Mészi, KÖSZÖNET, HOGY VAGY NEKÜNK!!!



Varázslatos este volt, és azt kívánom, hogy 
HAJRÁ! MINDENBŐL A LEGJOBBAT, MERT MEGÉRDEMLI!!! :)

2014. december 17., szerda

A vészmadár esete a Madách Stúdió színpadán



Időpont: 2014. december 7. (vasárnap), este 19.30
Helyszín: Madách Stúdió színpad (Tolnai Szalon)
Előadás: Dögkeselyű - BEMUTATÓ
Műfaj: rock-rapszódia





Betegeskedem mostanság, és ez nem jó hír. Legalábbis nekem nem, aki él-hal a színházért és az ugrabugrálásért. Nos, az egészségem javuló tendenciát mutasson, rávettem magam egy jegyváltásra, a fentebb megnevezett produkció megtekintése céljából. Ezúttal a színházban reménykedtem, hogy erőt fog adni és segít, hogy egy picikét is jobban lehessek. Annyit mondhatok, hogy az előadás ideje alatt ez megtörtént.

Két ismerőssel találkoztam (2013-ban Posta Victor közönségtalálkozójának szervezői), illetve egy közös barátjukkal, így gyarapítottam ismeretségemet a színházba járó őrültek klubjában. Beszélgettünk erről-arról, főként előadásokról, de szóba hoztuk életünk mindennapjait is. Az új ismeretségekre mindig nyitott vagyok, úgyhogy nem bántam, hogy négyen voltunk, ám, úgy éreztem, hogy az előadás szünetében nem sikerült a közös hangot megtalálnunk. Különös. Ridegnek találtam a légkört, merő szigorúság, ahol még számomra is nehéz volt a felszabadult hangulat.

Az előadásról nem igazán tudtam sokat kideríteni, csupán annyit, hogy a II. Madách Musical Pályázat nyertes előadása. A színészek nagyon sokat próbáltak, jóformán a teátrumban éltek reggeltől egészen késő délutánig. Azt, hozzá kell tennem, hogy ha ez egy két felvonásos előadás, miért szorult fel az emeleti részre? Ha egyfelvonásos lenne (és egészen a szünetig így is gondoltam) akkor érdemmel lehetne ott fent, de így? Nem igazán elfogadható, túl körülményes, túl szűk a helyiség (amúgy ott található a Madách próbaterme is). 

Vasárnap délelőttöm és a délután egy részét nyomozással töltöttem, a Madách honlapján keresgéltem, és egy videót megnéztem a népszerű videómegosztó oldalon. Bár, legbelül, nem akartam mindent kideríteni a darabról, mert a sokkoló meglepetést inkább a színészekre, a rendezésre, a díszletre akartam hagyni.

Belépvén a kicsinyke terembe, észrevettem a bútorok átrendezését. Megváltozott a nézőtér (korábban Posta Victor L'élek című előadását láttam, ehhez viszonyítva volt más a térbeli elhelyezés), a színpadon nagy méretű kockák kirakósát, valamint a mennyezetről lelógó telefonokat láthattunk.  A zenekar is új helyet kapott, immáron "páholyban vagyis inkább egy kuckóban", a nézők szeme elől gondosan elzárva. Társaimmal a második sorban foglaltunk helyet, mivel szerencsésen emelkedett a nézőtér, ezért senki nem akadályozhatott a szabad kilátásban. A "főismerősöm" számára szokatlan volt, hogy mindenhova figyeljen, hiszen ennek a teremnek az volt a sajátossága, hogy a közönség sorai között járkáltak, színészek, egyszerre és mindenkorra bevonva minket az adott szituációkba. Ez mindig is tetszett.

Magáról a történetről: A főszereplő egy taxisofőr, aki szakmáját tekintve, eredetileg pedagógus lenne, de nem űzi, inkább, szellemileg egyszerűbb, de annál veszélyesebb munkakört választott ("Hová rohanok?"). Taxisként nagyon önfejű, flegma, és pimasz, sokszor felesel a központos nővel. Feleségével sem felhőtlen a kapcsolata, ráadásul mindketten félreléptek, így elválnak, a gyerek a nő mellett marad, de hiányzik neki az apja. A feleség gyakran panaszkodik, hogy a férfi csak nagy ritkán látogatja meg őket. A főszereplő az apjával sincs jóban ("Apám egy jó nevű senki"), akitől hiába kér kölcsönt, nem kap, mondván, hogy ki van fogyva a pénzből (holott svájci bankszámlával rendelkezik). Végül egy régi jó barátjára bukkan egy autószerelő műhelyben, aki kisstílű dolgokkal (pl. autók teljes átalakítása, rendszámtól kezdve a kocsi színén át, a belső alkatrészekig) keresi a kenyerét. A barát segítségével, illetve a prostituált barátnő közreműködésével belefog egy nagy vállalkozásba: tönkre akarja tenni a két öreg hölgyet, akik meglopták őt. És ez a történet alaplényege. Ugyanis, egy nap, két idős nőt vesz fel a taxijába, útjuk során a temetőben lezajlott eseményekről társalognak és bírálják a férfit a vezetői stílusáért, majd a két hölgy úgy dönt jobb, ha gyalogolnak, fizetnek és távoznak, ám ekkor a taxis észreveszi, hogy meglopták. Méghozzá az előbbi utasok... Ekkor kezdődik meg a férfi kálváriája, senki sem hisz neki, bár ő kitartóan küzd, hogy bizonyítsa igazát, közben önfejű módon elhatározza, hogy saját maga fog leszámolni a nőkkel...

Nyelvezete: modern, gyakran olyan stílust üt meg, ami persze manapság divatos, ám színházban mindig megdöbbentő (legalábbis nekem), ha káromkodnak.

Zene: A 80-as évek rock zenéjét ötvözi a líraibb dallamokkal. Véleményem szerint a legmegindítóbb, legmegrendítőbb dal az volt, amely az édesanyákról szólt, mert beleszőttek minden olyan érzést, amit csak egy anya élhet át, a gyermekeik iránti gyöngéd érzelmeket. Olyan mélységeket tárt fel ez a dal, nagyon megrendültem, nem is hittem volna, hogy ebben az előadásban lesz olyan pillanat, amitől elsírom magam, illetve nem vártam az előadótól sem, hogy ennyire erősen érzékelteti az anyák jelenlétét, szerepüket az életünkben.


Szereplők - karakterek:
Nem a darabban meghatározott név alapján, inkább a hivatásuk szerint írok róluk kritikát.

A taxis - Zöld Csaba
Ő vitte a darabot a hátán. Szinte minden jelenetben fontos volt a jelenléte. Általa ismerjük meg a karakter különféle kapcsolatait, az elképzelését az életről. A figura ironikus és nem egy pozitív hős. Az, aki állatot öl meg, az olyan embert, - ha még ezt a jelzőt lehet rá biggyeszteni - megvetem és utálom. Ugyanazt a véget reméltem neki is, és lám, öngyilkos lesz, felrobbantja az épületet. Ez így szép és kerek. Zöld Csaba játékilag nem kifogásolható, pontosan, precízen, jól felépítette a figurát. Mimikája tökéletes szintúgy, arcra is "megnyerő" bűnözőé volt.


A taxis apját, egy rocksztárt, rendőrt - mondhatni mindenest játszott Kőrösi András. Még sosem láttam őt színpadon, így érdeklődve figyeltem, hogy miként formálja meg az egymástól eltérő figurákat. Alapjában véve nekem a férfi egy lidérc, aki a taxis életében több arcúsággal jelen van. Apaként, ő a jó nevű senki, aki Svájcban él, fiát kritizálja, és önmagával elhiteti, hogy a felesége alkoholproblémáját nem ő okozta. Léha alaknak tűnik az apa figura. Az átváltozásai és felbukkanásai látványosak. Ő jelképezi a szabadságot, a lázadást és a lelkiismeretet.


A feleség megformálója Koós Réka volt. Van egy lírai dala a történetben. Időnként felbukkan, családanya szerepben, nem követel, csak szeretné, ha a férje meggondolná magát a válást illetően. A gyermekét szereti és a férjét kérleli, hogy időnként menjen el a fiúért az iskolába, mivel a kicsi ragaszkodik őhozzá is. A nő recepciós, a darab végén már előléptették, így anyagilag jobb a helyzetük (amúgy egy baki is történt: véletlenül, Csabával összeütköztek, leesett a név bilétája). Nem egy nagy szerep, de jó volt újra hallani és látni Rékát.


A prostituált, aki énekesi babérokra pályázik, Balogh Anna jelenítette meg. A karakter teljes átéléssel lett bemutatva, különösen nagy sikerű volt a lakásán játszódó jelenet, amiben eléggé lengén volt öltözve, erotikus táncot lejtett s közben énekelt. Hát, nem is kell mondanom, hogy a közönség férfi tagjait megnyerte magának. Bár én is szeretem Annát, de nekem ez már zavarba ejtő volt. :) Az általa ábrázolt figura sem kapott nagyobb hangsúlyt, mint a feleség. Ellenben erősebb jellemnek tekinthető, aki a taxis miatt aggódik, félti és talán szereti is. A férfit képes volt ráncigálni, vitázni vele, szembeszegülni vele, amiért az titokzatoskodó, magába forduló és nemtörődöm volt. A nő az egyik segítség, egy hivatalnok kocsiját szerzi meg a bűntényhez...Ő és a taxis káromkodnak a legtöbbször.


Elérkeztük az okért, aki miatt elmentem megnézni a darabot. Az őrnagy alakítójáért, Posta Victorért. Imádtam!!! Wáááá!!! Azt reméltem, hogy felbukkanása erőt fog majd adni, nem beszélve arról, hogy már hiányzott az imádni való hangja és a mozdulatai. Vártam, vártam, és egyszer csak a tömegből kivált az alakja. Hangilag akkor még el volt "bújva". De a megjelenése is sokat segített. már ez örömmel töltött el. Nos, és a karakter, amit megformál. Azt kell írjam, teljesen eltér az eddigiektől, jóval egyszerűbb, semmiképpen nem lírai a figura. Az őrnagy egyedisége az egyszerűségében rejlik, ő az, akit a filmekből jól ismerhetünk. A felügyelő mellett, egy fiatal feltörekvő személyiség, aki tele van ötletekkel ugyan, jó megfigyelésekkel, de nem minden esetben veszik komolyan az okfejtéseit, meglátásait. Victor figurája is ilyen bohókás, hebrencs volt, aki szereti megvillantani az eszét. Az előadás végén ő az, aki rájön, hogy a két hölgy egykori tolvajzsenik voltak, férjhez mentek, nevet változtattak, nem lehetett felkutatni őket, de egy idő után újra aktívan űzték a régi szakmájukat, mert anyagilag megcsömörlöttek. Szóval, az őrmester ügyesen kibogozta a szálakat. Victor figurájában leginkább a foglalkozása iránti elhivatottság, a buzgóság és az állatok iránti szeretete tetszett meg a legjobban. Olyan édes volt, sajnálta a kutyust. A taxis lakására a felügyelővel érkeztek, akkor meg az tetszett, hogy kutyabolondként áradozott és az állattal próbált kapcsolatot teremteni. Akadtak vicces pillanatok is, pl. a taxist felhívta telefonon, hogy értesítse nincs gyanúban az ellopott összeggel kapcsolatban. A rögzítőre búcsúzásként ezt mondta: Kőrösi őrnagy voltam...vagyok. :D Nagyon cuki. A lényeg, hogy eddig nem látott szerepkörbe került, szokatlan lehet a líraibb figurák után, de megéri megnézni.


A felügyelő Barát Attila személyében kelt életre. Nem igazán vagyok oda a színészért, eleddig azt vettem észre, bármilyen poént mondott az nálam erős, betonfalakba ütközött, mondhatni, hogy egy klasszikussal éljek "nem jött át nekem", mert valóban ez volt a tényállás. Ám, ezúttal a darabban kedveltem, sőt a vicces kis élcelődésein is tudtam jót derülni. Victor folytonos piszkálgatása is élvezhető volt, kellemesen szórakoztam. A felügyelő jó figura, illik Barát Attilához.


Fejszés Attila nem szerepelt olyan sokat, hogy elbűvölő véleményt írjak róla, ő volt a taxis régi jó barátja, aki illegális munkával szedte meg magát. Első megjelenése a műhelyben történt, majd ő az, aki megveszi a régi telket a taxistól, ami tekintve a föld teljes elhagyatottságát, nem ér sokat.

Ne feledkezzünk meg a két idős hölgyről, akik fiatal korukban tolvaj duóban űzték az ipart. Ők Bajza Viktória és Hűvösvölgyi Ildikó. Kettejük közül az utóbbit emelném ki, hiszen Ildikó az, aki az anyákról szóló dalt énekelte. Csodaszépen, megrendítően. A darabban van egy lánya és egy palotapincsi kutyája, őt rabolja el elsőként a taxis, ezzel próbálva felhívni magára a nő figyelmét. Zsarolja, több pénzt követel a nőtől, aki nem hajlandó kifizetni a nagy összeget a kutyáért, ám időközben változott a terv, és már a lány élete a tét, ezért beadja a derekát, miközben a rendőrökkel együttműködik, a taxis tiltása ellenére.


Az idős hölgy lánya orvostanhallgató, a kerettörténet elején és végén jelenik meg, illetve, amikor a kutya megtalálására sor kerül, valamint a zsarolás kapcsán. A taxis telefonon keresztül kapcsolatot teremt az idős nővel és annak lányával. Csakhogy a nő hangja hallatán a férfi mámorban úszik és tévképzetei alakulnak ki róla. A hangja bársonyos és felajzó. A színpadon ez látványos szemléltetésen keresztül volt érzékeltetve a közönség felé. Fekete Linda nagyon élethűen ábrázolta az elrabolt nőt, aki naivan elhitte, hogy visszakaphatják az elveszett családtagot. Végül, a rabságban tartott lányt a férfi elengedi egy búcsúszóval, miszerint hamarosan tűzijáték lesz...


A diszpécser Fehér Adrienn, a szerepén kívül még bárban énekelgető pultosnőt is megjelenített, gyakran a kórustagjaként láthatták a nézők. Míg Ömböli Pál, aki a taxis főnöke volt, kissé "langyosra" sikeredett, a dal is, amit előadott... Nem sok vizet zavart, de ő volt az, aki nem próbált segíteni, konkrétan nem is hitte el a férfinak, hogy két idős nő kirabolta. A pénzt akarta viszont látni, különben a taxist kirúgja az állásából.

A történet végén a kirakós darabkái a magasba repülnek...és középen csak egy marad, a főszereplő. Majd a taxis gyermekét láthatjuk, édesanyja felsegíti rá a táskát. A fiú immáron felnőtt férfiként életét elkezdi. Így zárul le a borús történet.

Díszlet: A nagy méretű dobókockákból álló kirakós, minden oldala más képet ábrázolt, a jelenetek közben gyakran pakolták őket ide-oda, illetve volt, hogy képeket jelenítettek meg velük: taxi, rendőrautó és egy 80-as évekbeli Volvo. Az eredeti filmből ismert üldözőjelenet nem volt, helyette, a mennyezetről lelógó telefonok szolgáltak a vízióhoz, mégpedig a zsaroló tartózkodási helyét folyton változtatta, így a bemérést nehezítette. Szerintem nagyon ötletes megoldás. Amikor a munkatársaival kommunikált, akkor is mindenki talált magának helyet, telefont.


Koreográfia: rendkívül látványos, olykor felkavaró, és a színészek számára is megerőltető lehetett megtanulni.


Étkezés a színpadon: Bizony volt egy jelenet, amelyben ez előfordult. A főszereplő az apját várta, és egy reggeli menüt fogyasztott el: tükörtojás és még valami finomságot, amit nem tudtam azonosítani, sajnos. De legalább valaki jóllakott, a többieknek meg kopogott a szemük.

Hírességek a Bemutató előadáson: Lévén, hogy december 7-én tartották a hivatalos bemutatóját az előadásnak, prominens személyek jelenlétére is lehetett számítani. A Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás; a zenekar vezetője, Kocsák Tibor; számos tanító könyv írója, Müller Péter az első sorban foglaltak helyet. A nézőtéren körülöttünk: Balogh János (egykori madáchos, József és a színes kabátban ő volt a Pohárnok) végig röhögte az egész előadást, még ott is felkacagott, ahol nem volt indokolt. Bencze Ilona és feltételezéseim szerint a lánya a hátunk mögött foglaltak helyet. Továbbá láttam még a Szomszédokból ismert, Trokán Pétert. Az Operettszínházban egykor szereplő színészt is felfedeztem, Fila Balázs személyében (Denevér címszerep és Perc úr a Szépség és Szörnyetegben)

Szerintem érdekes darab. Ajánlom. :)


Ha továbbiakra is kíváncsiak vagytok az előadásra, akkor itt a Bemutatóról egy kis videó összeállítás, illetve a próbafolyamatról egy felvétel:









Kapcsolódó link, a színház hivatalos honlapja:
http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2495



2014. december 13., szombat

Daae Days: Backstage at "The Phantom of the Opera" with Sierra Boggess, ...



Sierra Boggess-t, az egyik legkiválóbb színésznőnek tartom (a külföldi előadók közül), aki többek között a kedvenc karakteremet, Christine Daaé-t is megformálta a Broadway és a londoni Mayestik színház színpadán. Ő volt a jubileumi 25 éves ünnepi produkción Christine. Partnerével, Ramin Karimloo-val (Fantom) csodálatos kettőst alkottak.





Ez a felvételsorozat a nyár közepén készült, és Sierra segítségével bekukkanthatunk a kulisszák mögé. Láthatjuk, hogy a Madame Giry-t alakító Ellen Harvey nagyon szereti Sierra-t. Mindig meglátogatja az öltözőjében. Parókafelvétel, hallgatódzás - mikor kell a színpadra lépnie... Majd sokadik várakozásra a vadonatúj Fantommal közös kép is készül. Sierra gitározni is tud...na, jó, de minden mást megtudhattok a videóból...:D

How to: Christine Daae Hair / Hogyan legyél original Christine?


Na, ez igazán érdekes, kedves Olvasóim!

Egy rajongó bemutatja, hogyan kell tökéletes Christine Daaé-frizurát "rittyenteni" magunknak. :) Az alig negyed órás felvétel összefoglalva bemutatja a műveletet.




Figyelem! O.F.-Őrülteknek ajánlott!!!! :D

"Ooperifantoom" Duett



Az észt Fantomból megint egy dalt megosztók, ami ezúttal a főcím. Hallgassátok, hogy szól a dal egy teljesen más nyelven. :)  




Az előadók: Fantomként Kalle Sepp-et hallhatjuk, Christine Daaé-t Hanna-Liina Võsa énekli.


                        


A képi összhatásra lennék kíváncsi nagyon. A magyar változatban szeretem ezt a jelenetet, illetve az original-ban is gyönyörűséges.

Itt állítólag a Fantom fura "módon" vezeti a főhősnőt le a katakombákba, aki nem tudja, hogy az angyal a pokolba vagy a mennybe viszi... Azóta pontosabb információk birtokába kerültem, és tájékoztathatom Olvasóimat a megjelenítésről - állítólag csak és a kizárólag a csónakban utaznak, nagyon lassan halad, míg nem érkeznek a titkos rejtekhelyre. Itt is egy ideig a dublőrök helyettesítik az igazi szereplőket a csónakban, akik végül előkerülnek az utolsó pár "méteren". Hang szempontjából szerintem a nő elfogadható, de a férfi nem erőteljes (ő a második szereposztás).

Mozart!: Vágó Zsuzsi - A herceg másutt jár


A Mozart! felújítása alkalmából videómmegosztáshoz folyamodom, csak, hogy emlékezzek a darab zenei világára. Az "új" produkció egy néhány előadása már biztosan sikerrel lezajlott. Hallottam, hogy jó a régi szereposztás is, Mázzsal az élen. Állítólag még a feltörekvő generációra sem lehet "akkora" panasz.




A közölt felvétel régebbről származik, amikor Vágó Zsuzsi Mozart nővérét, Nannerl-t alakította. Bizony a színésznő két szerepet is magának tudhatott, Nannerl-t és Constanze-t. Sajnos, egyik változatban sem láttam még vele, remélem, hogy egyszer a hűtlen feleségként megnézhetem. Szerintem nagyon elragadó a felvételen. Ez a karakter amúgy is szerethető. :) Vágó Bernadett vitte tovább a szerep megformálását, és az új hírek szerint Waldstatten bárnőként is látható lesz a Budapesti Operettszínház színpadán.

A felvételhez jó nézegetést, hallgatást!

2014. november 7., péntek

Ooperifantoom “Võiksid olla nüüdki lähedal” esitab Hanna-Liina Võsa



Az észt produkcióból, egy újabb felvétel, a temetői jelenet, Christine halk imája édesapja sírja előtt, hóesésben és hólepte színpadon...Az előadó Hanna-Liina Võsa.





     

Muusikalist "Ooperifantoom" - "Ei muud Sult soovi ma"



Újabb zenei csemegével kedveskedem nektek, ezúttal a legújabb non replika Fantom, az észt produkciójába hallgathattok bele. :) Az előadók Maria Listra és Koit Toome. Nagyon vidám az előadásmód, holott semmi okuk nincs rá. Mint tudjuk az eredeti és eleddig minden non replikában ez az egyik fontos jelenete az előadásnak, hiszen ekkor vallja be Christine, hogy látta a Fantom arcát, ismeri annak rejtekét. Fél tőle, de egyúttal egyfajta csodálatot és sajnálatot is érez iránta. Raoul igyekszik visszahozni az ábrándos lányt a valóságba, és közben kettejüket kilesi a Fantom. Míg az original változatban, csak a bosszú jeleneténél láthatjuk, addig a magyarban az operaház kupoláját díszítő szobor talapzatánál kuporog szegény pára. 

Christine a szerelmi duett elején vonakodik és retteg a Fantomtól. Egy világot szeretne, ahol nincsenek az őt kísértő árnyékok, ahol békében élhet és szeretetben. Raoul mindezt kínálja neki, és ahogy egyre jobban kibontakoznak a szereplők a dalban, úgy válik számukra egyértelművé, hogy szükségük van egymásra. 

Az észt szereplők aranyosak, de a hangba belekeveredik a pajkosság, valamiféle túlzott öröm átadása, ettől a dal túlságosan vidámmá, gondtalanná válik, mintha nem fognák fel, hogy az élet nem olyan örömteli, mint ahogy ők gondolják. Ez ront a dal szépségén és főként az értelmén.




                        


2014. november 6., csütörtök

Phantom Comparison - Mirror Bride (A külföldi Fantom bábuja a tükörből esik ki...)



Az original Fantomban van egy jelenet, ami a magyarban máshogyan van megrendezve. Ez az Éj zenéje alatt zajlik. A Fantom azt szeretné, ha az énekesnő a hangszere lenne, a közvetítő az általa megalkotott zeneiség és a társadalom között. A Fantom egy letakart tükörhöz vezeti, lerántja róla a leplet és az elképzelt jövőt látjuk: egy Christine-t formáló bábut, menyasszonyi ruhába bújtatva, amely az énekesnő közeledtére, előredől, és kilép a tükörkeretből. Nálunk az orgona megfordul, és láthatóvá válik két marionettbábú, akik csókot váltanak. Mindkettő esetben ugyanaz az eredmény, Christine elájul. :)






Egy lenyűgöző utolsó duett, az énekesnő és a mester prezentálásában/ Beautiful Duet from the last Phantom in Hamburg for years ago


Christine és Fantom utolsó duettje


A hamburgi Fantom utolsó előadásai még az 1990-es évek elejére tehető. A főszereplők búcsúztak a darabtól: a musical két ismert dallamának "Az Éj zenéje" és a "Gondolj rám!" keverékéből egy csodálatos produkció született. A Fantomot Ian Jon Bourg, míg Christine-t Colby Thomas alakította.




For the final show of the Hamburg production of The Phantom of the Opera, the Phantom (Ian Jon Bourg) and Christine (Colby Thomas) sang a wonderful duet of 'Music of the Night' and 'Think of Me' combined during curtain call and the others of the cast sing the final with them. Very beautiful combination, I have never heard so.



2014. november 1., szombat

Néha a más jobb...



Az Operaház Fantomja

A változatosság kedvéért, megint egy fantomos videóval kedveskedem Nektek. :)

Nem tudom Ti, hogy vagytok az első benyomás teóriával, nekem alapvetően fontos, gyakran tudom ez alapján eldönteni, hogy mennyire fogom a darab iránti rajongásomat kifejteni vagy éppen el sem kezdeni...


Nos, a Fantom esetében, én a magyar előadást láttam először, még 2006-ban. Az élményt ugyan nem tudjuk visszavarázsolni, de megmaradtak az emlékek, az ingerek és hatások, mely az előadás alatt folyamatosan értek. Nem volt fogalmam a történetről, nem néztem utána, csak azt hallottam, hogy nagyon jó, érdekes előadás. Mivel akkoriban - vagyis még egy évet számoljunk vissza (2005) - kezdtem visszaszokni a színház falai közé, azt akartam, hogy meglepjen az előadás, egy igazi katarzist vártam. És mondhatom, hogy nem maradt el. Lenyűgözött!!! Szereposztást illetően, abban a reménykedtem, hogy Mahó Andit kapom Christine-ként, és egy ideig tényleg azt gondoltam őt látom a színpadon, míg a lány öltözőjében jobban szemügyre vehettem a főhősnőt. Nem ő volt, hanem kolléganője, Fonyó Barbara. Raoul-ként teljesen meg voltam lepve, hogy a Madách Színházban látom, Homonnay Zsoltot. Már megszoktam az Operettben, így nem tudtam, hogy itt is kapott szerepet. Furcsa volt és egyben idegesítő. Számomra még nem állt össze a történet, míg nem a tükör mögött megjelent a Fantom. Posta Victor, aki csak kb. másfél éve alakíthatta Miller Zoltán utódjaként a zseniális zene angyalát és mestert, meglepő módon tetszett. Végigéltem a darabot, és meg kell mondjam, hogy a szívembe zártam a karaktereket/színészeket és az egész csodás előadást. Nem csoda, hisz azóta a rabja vagyok. Immáron 8 éve. :) "Azóta sok közös emléket gyűjtöttünk össze egymásról..." A következő kis montázsokat én állítottam össze - Levédve! :)





A Fantom a magyar változatban egy gyönyörű darab, amit Szirtes Tamás és kreatív csapatának sikerült átültetnie hazai viszonylatban, míg a külföldi produkciót rengeteg ország lemásolta, mi egy non replika, azaz egy teljesen új rendezésen alapuló művet alkottunk meg. Új díszlet, új jelmez, új felfogás a történet szempontjából. Nálunk nem egy majom ül cintányérokkal a kezében egy dobozkán, nálunk az Operaház kicsinyített mása látható. Nálunk a Fantom jelleme sokkal elgondolkodóbb, a csata a két férfi között inkább pszichológiai úton történik, mint fizikai bántalmazásban nyilvánul meg. Sok-sok apróság van, amitől a magyar produkció számomra színvonalasabb az eredeti Webber darabtól. Ha csak a jelmezeket veszem figyelembe, nekem a külföldi nem tetszik, Christine ruhakölteményei rondák, giccsesek, a Don Juan jelenetben szereplő jelmez egy asszonykórusban viselt ruhára emlékeztet...vagy legalábbis egy tehenészlányra...és ezzel nem akartam a hölgyeket sem megsérteni, de ez iszonyatos... Ellenben, hogy ne csak negatív hangnemben nyilvánuljak meg a svéd származású jelmeztervező munkásságáról, természetesen van kivétel, amit még magam is szívesen elfogadnék, az a Maszkabál jelenetben látott ruha, pompás, flitteres, habos-babos, a színek, lila és rózsaszín egyvelege teljes összhangban.


Összehasonlítva - Don Juan-ban Aminta jelmeze, amit Christine visel:
balról az original, jobbon a magyar 




 Az eredeti előadásból a kedvencem, neve Star Princess dress:




Visszatérve, amiért ez a bejegyzés megszületett, napokban találtam egy videót, ami felkeltette a figyelmemet, méghozzá arra, hogy milyen nagyobb különbségeket láthatunk a magyar és az original darab között...

A videó összefoglalja a fantom musical történetét 15 percben, megosztva a legfontosabb momentumokat. Kezdetben angolul halljuk a "Gondolj rám" című dalt, Christine előadásában, aki a diadalának köszönhetően egy csapásra közismertté válik. És, mivel ezt is a németek készítették, a továbbiakban minden dal e nyelven hangzik el, egyes dallamok lerövidítve, mások fel sem tűnnek benne (Primadonna, Il Muto, Látjuk-e még egymást valahol?). A videó érdekessége, hogy olyan jeleneteket is bemutat, amelyek kimaradtak a 25 éves jubileumi előadásból, ilyen pl. Christine babájának színpadi megjelenése. A Maszkabál színrevitele nem a színpadon történhetett, sajnos, az eredeti helyszínt nem tudom megnevezni, de látványos és nagyon elnyerte a tetszésemet. Valószínűleg egy kastélyban rendezték. Itt a cintányéros majom idegesítő...sosem kedveltem... :) A maszk levétele elhúzódik, de a videó lezárásához tökéletesen passzol...hooppá, elmondtam a végét :P

További érdekesség, hogy a felvétel 1998-ban látott napvilágot, és a ZDF csatornán adták le, a két főszerepet, Christine-t Colby Thomas, míg a Fantomot Thomas Schulze formálta meg. Érdekes egyveleg, ezt biztosíthatom számotokra! :) 


Nézzétek, mert szerintem érdemes!




Hamburgból egyenesen avagy Christine Daaé hajkoronájának elkészítése



Az Operaház Fantomja németül

Mint bizonyára tudjátok, - főként a lelkes rajongók, akik nyomon követik a darab vonulását a világban - 2013 szeptemberétől látható a német kikötővárosban az előadás, német nyelven. Christine Daaé első szereposztás szerinti megformálója Valerie Link, aki a közösségi oldalán kedveskedett a rajongóinak egy igazán különleges, rövid időtartamú videóval, amelyben elárulja, hogyan készül el a főhősnő fürtökben gazdag hajkoronája.




A képen Valerie-t láthatjátok, immáron jelmezben, illetve Matthias Edenborn-t, aki a Fantom megszemélyesítője. 

Plusz, egy link, hogy szól a dal az új szereplőkkel. A felkészítésüket még az egykori Christine (1990-ből) Anna-Maria Kaufmann segítette, aki csodálatos és zseniális párost alkotott az, azóta sajnos eltávozott művésszel, Peter Hoffmann-nal.  Mindkét párosról megosztok egy-egy felvételt, az első egy tv-műsor keretei között megénekelt főcímdal, a második már a korábbi hamburgi előadás utolsó jelenete, amely a labirintusban zajlik. Azért is szimpatizálok Hoffmann-nal, mert a hangszíne tökéletesen illeszkedik a Fantom karakteréhez, gyönyörűnek tartom, nem beszélve arról, hogy ő az első olyan Fantom, aki a szerelmét háromszor vallja meg a "hűtlen" nőnek... (bár azóta tudom, hogy ez megint színészfüggő dolog...)

Hallgassátok! Nézzétek! :)
 






Végül utolsó videóban Peter Hoffmann-nal készített interjút nézhetjük meg.



2014. október 4., szombat

"Ooperifantoom" videouudis 8







Újra eljött az ideje, hogy felavassunk egy non replika Fantom produkciót! Az észt előadás készen áll, és várja a közönséget! Reméljük, ők is ügyesen oldják meg! Ma este (2014. október 4-én) van a premier.

2014. október 3., péntek

"Ooperifantoom" Vanemuises 6



Immáron bővebb betekintést kaphatunk az egyes jelenetekről a darabban.  
Október 4-én lesz a bemutató!!! :)




Nekem nagyon tetszik a Christine Gondolj rám jelmeze *____*

Megint Scarlett és az elfújt élete...(bővítés a korábbihoz)




Időpont: 2014.02. 14.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Elfújta a szél






Az utolsó pillanatban sikerült jegyet váltanom erre a darabra. Nagyon örültem neki, kicsit olcsón akartam megúszni, mert az Operettszínházzal már régóta szakítottam, és ha megyek, az is csak egyszer egy évben adódik. Viszont a Broadway fesztiválra, amit minden évben szeptemberben tartanak, rendszerint elmegyek, és ha a tévé közvetít gálaműsort, azt is szívesen megnézem. 



Akkor jöjjön a beszámoló az előadásról. 


          A színház előcsarnokába érve, amint megláttam a szereposztást, rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mivel Rhett Butlert nem az alakította este, akire számítottam volna. Ez nagyon idegesítő volt, és rosszul esett, fejben már gondoltam, hogy emiatt majd még egyszer mindenképpen meg kell néznem az előadást. Mindenesetre nekem Scarlett megformálója volt a fontosabb, mivel a másik nőszemélyt nem ismertem, ezért mindenképpen egy olyan szereplőt szerettem volna megkapni, akit nagyon szeretek, méghozzá Vágó Zsuzsit, aki szerencsére szerepelt, úgyhogy örültem neki.



Szereplőkről: 



Vágó Zsuzsi Scarlettje pont olyan, amilyennek lennie kellett, egy önző, olykor utálatos, akaratos, törtető, de szenvedélyes nő, aki semmitől sem hátrál meg, és persze az állandó epekedése Ashley után is nagyon hiteles volt. Scarlet karakterével kapcsolatban nekem mindig az volt a problémám, hogy bántotta az állatot (lovat), gonosz dolog részéről. Csodálom a bátorságát, - szembe mert szállni a jenki katonával, akár többel is, a kitartását, mert Ashley-t üldözte és amikor Melanie-val és a cselédekkel visszatértek a szülőföldre. A filmben sosem szerettem a nőt, aki játszotta, viszont Zsuzsit igen, és ezt a karaktert is bravúrosan hozta, amikor részeg volt a főhősnő, az is viccesre sikeredett, nagyon jól teljesítette a feladatot. Zsuzsi valahogy nekem nőiesebb, mint a filmbeli színésznő.


          Szerényi László Rhett Butler-je vérszegény volt, nem volt benne az a cinizmus, irónia, amit Szabó P. Szilvesztertől biztosan megkaptam volna. Sajnáltam is, hogy nem ő volt aznap. De, Szerényi poénjai is mind ültek, jó volt  - bár jobb lett volna, ha a másik színész alakítja. Ami megint érdekes felfedezés volt nekem, hogy a  a második felvonásban azt vettem észre, hogy a hangja nagyon hasonlít egy másik színész baritonjáéhoz, méghozzá Posta Victor hangjához való hasonlóságot véltem felfedezni. Szerényire visszatérve, nem volt Butler, de Zsuzsival jól kiegészítették egymást.


        Nádasdi Vera játszotta Scarlett húgát, Suellen-t. Sajnos, róla is azt hittem, hogy majd ő lesz a néger dajka, végül kiderült, hogy a testvér karakterét kapta meg, volt némi átírás a szerzói jogok végett. Ellenben a hangját szeretem, mert nem megszokott hétköznapi női hang. Különösen az tetszett, amikor Scarlettel kibékültek a második felvonásban. 


Janza Kata kéjnője is nagyon jól sikerültnek mondható. Őt pont figyeltem és Zsuzsinál is azt tapasztaltam, hogy féltek lejönni a lépcsőn. Tetszett, hogy adtak a karakternek egy emberi oldalt is, szegényke kénytelen volt elhagyni a gyermekét, sajnos a történetből az előélete nem derült ki, pedig jó lett volna, ha megtudhatjuk származását, miért szánta a sors ezt a szomorú életet neki. Nem volt ellenszenves, inkább sajnálatra méltó, egy jószívű nőt ismerhetett meg a közönség.


         Ami csalódás volt szintén az Ashley megformálója, erre a karakterre valami nyálasabb képű palit kellett volna választani, én Dolhait tippeltem volna, és lám a felújított verzióban már ő lesz - most néztem utána, Szegeden a szabadtéri előadásokon szerepel). Szóval a férfi nem volt férfinek mondható, bár lehet, hogy ennek tényleg ez volt a lényege. Nem tudtam elképzelni és elfogadni Ashley-nek Veréb Tamást. A férfi, vagyis inkább fiú látványra riasztó számomra, nem egy sármör típus, ráadásul, ha akadna a kezem közelébe egy szívlapát, nem gondolkodnék sokat, és használnám...


Melanie viszont tökéletes volt. Nem is tudom, hogyhogy nem akadtak rá korábban erre a csodálatos lányra, Simon Pannára. Bűbájos feleség, jószívű, szeretetre méltó karakter, nagyon tetszett az alakítás. Egy csiszolatlan gyémánt a kis színésznő. Aggódtam érte, amikor a jenki megtámadta, szerencsére ott volt Scarlett és megmentette. Melanie viszonya a kéjnővel is tiszteletre méltó, hiszen nem vettette meg, mint a társadalom többi tagja, ráadásul úgy gondolja, ha az utcán összefutnának, nem nézne keresztül rajta, hanem szóba elegyednének egymással. Ez olyan emberi és kedves gesztus volt, Melanie-t kedvelem. Megbocsátó és türelmes, józanul gondolkodó és végtelenül szereti Ashleyt.


A történet komikája, aki azért vicces pillanatokat beletett a darab komor hangulatába, az Pittypat  néni volt, Lehoczky Zsuzsa által megformálva.



Pár megfigyelés és részlet a történésekből:


A darab kezdetén rögtön belevágnak a történet közepébe nincs semmi huzavona és untatás. Háborúra készülnek. Ellenben Tarán nagy viadalom van, Scarlett azt ecseteli, hogy megszerzi magának az imádott Ashley-t, aki a bálon viszont bejelenti, hogy Melanie-t veszi feleségül. Scarlett erre sikítógörcsben tör ki, közben szemével villámokat szór és árgusan figyeli a szerelmespár vallomását. Ashely és Melanie arról énekelnek, hogy mennyire hasonló a gondolkodásmódjuk, - sokan a jelenlévők közül csak kalandra vágynak, - de ők ketten többet szeretnének, és úgy gondolják, a boldogságot egymástól remélhetik. Scarlett-et dühíti a boldogságuk, így mikor az összejövetel véget ér bevallja Ashley-nek, hogy szereti, aki hasonlóan érez iránta, bár ő nem magát Scarlett-et szereti, hanem inkább a bátorságát, a szenvedélyét, egyúttal megjegyzi, hogy ő és Melanie inkább összeillenek, hiszen mindketten szelídebb természetűek, nyugodtabbak. Nekem nem világos, hogy Ashley igazából melyik lányt szereti jobban. De a végén kiderül, hogy kit is szeretett mindvégig valójában. Itt jön  képbe Rhett Butler, aki kihallgatja a beszélgetést. Scarlett-et bosszantja, Butler távozása után húgával tudatja, hogy a férfi biztosan érdeklődni fog iránta, hiszen látta, hogy hogyan tekint rá. A főhősnő több férfi fejét elcsavarja, az első, aki azt szeretné, hogy a felesége legyen, e kérésnek eleget tesz, de nem látjuk, hogy szerelemmel szeretné. Sőt, azt mondja a fiúnak, hogy ő bizony nem fog várni rá, ezért rögtön megkéri a kezét, összeházasodnak, de Scarlett nem csókolja szájon. A katona viszont boldogan megy a csatába, viszont sajnos nem tér vissza. Így válik Scarlett első alkalommal özveggyé. Mivel megtudja nem hősi halált halt férje, hanem tüdőgyulladás vitte el, az értesítő levelet összegyűri majd eldobja. Az özvegyi fátyolt nem hordja olyan méltósággal és tisztelettel, mint azt az elhunyt megérdemelné, Atlantába megy, és nyilvánosan megjelenik egy bálon. A bál egy jótékonysági est, ahol a legmagasabb összeget egy özvegyért, méghozzá Scarlett-ért ajánlják fel. Aki pedig a magas honoráriumot kínálja, az nem más, mint a hírhedt Rhett Butler. Scarlett-tel keringőznek, Rhett megígéri, hogy egy nap elveszi feleségül. Az eseményen ott van Melanie is, tulajdonképpen azért is megy a főhősnő Atlantába, hogy viszont láthassa a szeretet személyt. Felbolydulást okoz, mikor a színén megjelenik a bordélyház vezetője, Belle, aki szintén felajánl összeget és kéri, hogy fogadják el. Ez egy nemes gesztus részéről, szerintem. 

Melanie terhességét Scarlett árulja el a haza érkező Ashley-nek, aki örül a hírnek. Amikor dúl a háború, a szereplőknek sok megpróbáltatáson kell keresztül menniük, míg végre megérkeznek Tarára. Egy idő után, amikor már feltudták építeni újból a családi fészket, látogatóba jön, fehér lovon vágtázva a bérleti díjat követelő Pintér Tibor (karaktere nevét nem tudom). Igazán lenyűgöző volt látni a gyönyörű szép fehér lovat. :) A díjat nem tudta kifizetni, Scarlett úgy dönt, hogy elmegy Rhett-hez, de a csábítás teljes sikeréhez szüksége lesz egy új ruhára is, amit édesanyjuk függönyéből kreálnak meg a cselédek.  Butler-t a jenkik tartják fogva, azt hiszik róla, hogy a másik fél támogatója. Az őrökkel jól el boldoguló férfit, Belle látogatja meg, így mikor Scarlett megérkezik Belle fölényesen és diadalittasan hagyja a helyszínen Scarlett-et. Szintén a férfi húgaként mutatkozik be, de hiába a könyörgés, nem kap pénzt, csak megaláztatást. Csalódottan és dühösen távozik. 



Rhett tanácsára elcsavarja a Kennedy fejét, és hozzámegy feleségül, aki igazából testvére, Suellen kérője volt. Egy harcban fejbe lövik, és Scarlett önmagát vádolja, ő volt a férfi gyilkosa. A húga ezt a szemére veti és innentől fogva nem hajlandó Scarlett-tel tovább kapcsolatot tartani.


Annyi viszontagság után, megtörténik a lánykérés. Rhett Butler nem bírja tovább, hisz nem tudja mikor lesz megint két férj között. Az özvegy nem hiszi, hogy Butler valóban feleségül kéri, de végül igent mond, csak azt nem mondja ki, amit Butler már a megismerkedésük óta érez iránta, a bűvös szót, a szeretlek-et. Innentől kezdve a második felvonásban felgyorsulnak az események, gyorsan összeházasodnak, majd gyermekáldást ünneplik, következő jelenetben már a kis Bonnie-t láthatjuk, aki kb. 6-7 éves lányka lehet, szüleivel kézen fogva sétálnak. A jelenetek közötti váltás a bordélyház szereplőinek takarása által valósul meg, valamint Belle mondja a magáét Scarlett “ártatlan személyiségét”  sértő megjegyzésekkel illetve. A házasságuk kellemes, míg Ashley és Scarlett nem találkoznak újra, mivel annyira odáig van a pasiért, ezért ismét győzködi, a férfi nem tudja mit tegyen, mert két tűz között őrlődik. Melyik nőt válassza? Scarlett megcsókolja Ashley-t, egyik ismerősük, Patty néni meglátja, rögtön szárnyra kap a hír, és Butler-t ért sértést újabb megaláztatással bünteti, el kell mennie Ashley születésnapi ünnepségére, vörös ruhában, jól kikent arccal, a nagy nyilvánosság előtt kell szerepelnie, hogy megmutassa milyen arcátlan némber. De tegye meg Butler-ért és a kisgyerekért, akinek ne kelljen szenvednie az anyja viselkedése miatt. Scarlett megjelenik, rögtön összesúgnak mögötte. Egyetlen személy fogadja szeretettel, mégpedig az, akit mindenképpen el akar szakítani a “nagy szerelmétől”, Melanie. Arra, kéri, hogy szórakoztassa a vendégeket. Butler elmegy a bordélyba, mikor haza érkezik Scarlett kérdőre vonja, veszekszenek. Ám tragédia is történik, a kis Bonnie meghal, leesik a hintáról. Butler szívszorító módon öleli magához a halott gyermeket. Scarlett-et sem engedi a kicsi közelébe. 


Ashley ismét feltűnik, elmondja, hogy Menalie másodszorra is terhes, de komplikációk léptek fel. Scarlett felajánlja, hogy vigyázni fog a férfire és a gyerekre, ekkor jelenik meg Rhett, Ám Ashley megvallja Melanie-t szerette mindvégig. Ez egy újabb csapás Scarlett számára, aki rájön, hogy hiábavaló álmokat kergetett - ő egy olyan szerelemben hitt, ami nem is létezett a valóságban. Mivel Rhett látta az összeölelkező Ashley-t és Scarlett-et, ezért el akarja hagyni a nőt, aki könyörög és szerelmét bizonygatja. De Rhett-et ez nem hatja meg.


A darabról több infohttp://www.operett.hu/repertoar/elfujta-a-szel/155/10

Videóérdekesség - A Szegedi Szabadtéri Játékokon készült a felvétel: