A pszichológusom felírt egy terápiás kezelést - azt hiszem bevált :)

"Terápiára járni kár, csak a görcseidhez láncol!"

Időpont: 2011 október és 2012. július

Helyszín: Madách Színház

Előadás: Csoportterápia

Ez a darab a Madách musical-pályázatának első nyertese volt, még 2011-ben. Az egyik legvidámabb előadásnak mondható, a hanganyaga kapható CD-én. Egyrészt nagyon szórakoztató tud lenni, mivel a karakterekkel és problémáikkal azonosulni tudunk, felfedezhetjük magunkat bennük. Másrészt komoly kérdéseket is feszeget, ami elgondolkoztathat bennünket.


A darab maga 6 emberről szól, akik mind egy csoportos beszélgetésre érkeznek egy kis előadóterembe. Az első, egy önmagát utáló fiatal lány, aki ha tükörbe néz kövérnek látja magát, pedig nádszál vékony. Gyakran hisztizik, az első dalban ez az őrá vonatkozó sor: "A csaj, aki csini, de pici a cicije...". A karakter neve Jetti, de mivel a nevével sem elégedett ezért társait arra kéri, hogy hívják őt Zsuzsinak. E figurát Balla Eszter, illetve Szente Vajk felesége, Erdélyi Tímea alakítja.

A második színre lépő egy magas fiatalember, akiről csak később tudjuk meg mi a baja, - igazából amnéziás. Az első dalban ezek a sorok jellemzik: "...helyes a feje, de tutira ketyere..." A karakter neve Ervin Iván, az emlékei csak a darab végén térnek vissza, vagy mégsem? :) Simon Kornél vagy Sándor Dávid látható a szerepben.

Harmadik érkező egy dundi hölgyemény, aki, hogy önmagát védje a zord társadalmi kritikák elől, folyton kitalál valami újabb hazugságot az általa korábban végzett foglalkozásokkal kapcsolatban, amivel kivívja a többiek figyelmét és méltatását. A rávonatkozó sorok az első dalból: "...a húshegy, a nőnemű gladiátor...". A karakter neve Trixi, azaz Beátrix, Dobos Judit a zseniális megformálója.

Félve, bizonytalanul toppan be a negyedik tagja a társaságnak. Egy táncos, aki az Operaházban szokott fellépni. Ő is másnak mutatja magát, mint igazából.  Kedvenc szava a szupcsinger. A rá vonatkozó sor: "...a srác, aki fűt, mint egy radiátor." A karakter neve Sziszi, akit Nagy Sándor alakít estéről-estére.

Az első dal lezártával csak négyen vannak a színpadon, várják a terápiát vezető orvos érkezését... Aki meg is érkezik, de nem ő az orvos. Azt hiszi, hogy a színjátszókörös tagokkal van, majd kiderül mekkorát tévedett és a csoport is meglepődik a férfi reagálásán. Az álorvos távozik, míg távol van, csatlakozik egy újabb társ, a kissé butuska, unatkozó háziasszony, Natasa. Ő az, aki a csapatot a kétségek között is összetartja, és új erővel ösztökéli, hogy maradjanak a terápián, bármennyire is reménytelennek látszik a helyzetük. Olykor idegenekkel jobban  meg lehet beszélni a problémákat. Illetve voltaképpen mindegyiküknek szüksége van hallgatóságra, hiszen ezért jöttek el a találkozóra, hogy figyelmes hallgatóság segítségével problémáikra megoldásokat találhassanak. Nem szabad magunkban tartani, vagy befelé fordulni,  mert előfordulhat, hogy mély depresszióba essünk. 

Natasa az, aki több alkalommal kitalálja, hogy mit csináljanak, amíg az orvosra várnak, így a pszichológiai játékhoz hasonlóan is, amit egy női magazinban találtak közösen, Jettivel. Időközben visszatér az álorvos is, név szerint Lajos, és beszámolót tart arról, hogy mit élt át a színjátszókörnél. Az általa utált műfajt játszották éppen, ezért úgy gondolta, hogy nem maradhat ott, visszatért a csoporthoz. Egy dalban elénekli mi a problémája ezzel a műfajjal, pontosabban a "musicallel", milyen karakterek bukkannak fel, stb... A társak is bekapcsolódnak a zenébe, cilindert és sétapálcát ragadva előadnak egy táncos jelenetet, majd mint a színházakban már megszokott, újfent megismétlik a refrént.

 Így áll össze a csapat. :)

Utálom a musicaleket című dalt Lajos, azaz Szente Vajk énekelte.

Ervin Iván elmegy megkeresni az orvost, távollétében a lányok megbeszélik kinek milyen a férfiideálja. A társalgásba bevonják Sziszit is. Iván visszatérvén megkérdezi: Elnézést, itt lesz a csoportterápia? :D A többiek nem értik mit tréfál, majd egyértelművé válik a diagnózis, amit megint a szakirodalomból, azaz szaklapokból tudnak meg Natasa jóvoltából, miszerint Iván amnéziás. 

Mivel nincs, aki a beszélgetéseket vezetné, maguktól kezdik el a társalgást a személyes problémáikról. Megtudhatjuk például, hogy Sziszi igazából a tömeget követi, azt várják el tőle, hogy melegnek mutassa magát, holott, saját bevallása szerint: "...én a lányokat szeretem!". A nagy bejelentés következtében kimegy az áram, így a csoport a sötétben gubbaszt. Kibeszélik mitől rettegnek a legjobban, mi történhet a világgal az elgondolásuk szerint, és Bruce Willis-t hiányolják, a megmentőt (ez akkor volt a legtalálóbb, mikor a színház közelében, néhány utcával odébb forgatott a színész). Az áramszünet valódi sötétségben játszódik, amit eddigi színházi látogatásaim során még nem éltem át, ezért is plusz pont jár neki, különleges és egyedülálló a maga nemében. A sötétben színes, világító kalapokkal láthatóak a szereplők a színpadon, illetve kesztyűik is LED-es világítást kapnak. A főfélelmek felsorolását követően a szereplők egy kupacba gyűlnek és félve a távolba merednek, így zárul az első felvonás. ÁramSZÜNET.

A második felvonásban szó esik arról ki hogy csalódott, kit hogyan dobott a párja. Roppant szórakoztató módon adják elő, minden szereplőnek már kiismerhető jelleme megmutatkozik a dalban.

 Ez az egyik kedvenc dalom a darabból: Hoppá, asszem dobtak :))
És a Szerencsszombat című műsorban is felléptek :)

 

A furcsa pszichológiai játékra ezután kerül sor, amiben a főbb szereplők: egy anya, egy apa, egy meg nem született gyermek, önzés, hazugság. A zene nagyon megérintő, andalító, ekkor szeret egymásba a két fiatal, Jetti és Sziszi. 

A zene és maga a történet olyan hatással van a csoport tagjaira, hogy megrettennek az érzelmeiktől. Mind el akarják hagyni a szobát, kivéve Natasát, aki igyekszik visszahívni őket, egy dalban kifejti, hogy sok akadályt kell leküzdenünk az életben, de a végén megleljük a saját utunkat.

A győzködés alatt, sorra ülnek vissza helyeikre a szereplők, kivételt képez ez alól Trixi. Nem ül le, de ő az első, aki megragadja a sárga lufit (a kellék, amivel átadják egymásnak a szót, ha beszélni kívánnak) és elmondja, hogy valójában milyen személyiséget rejtett el ezidáig társai elől. Az őszinte analízis ekkor veszi kezdetét. Még úgy tűnik, hogy Iván és Lajos is egymásra találnak, mint elveszett testvérek, de sajnos kiderül, hogy máshol nyaraltak...De pozitívum Ivánnak visszatérnek az emlékei! :) 

A terápia végén Sziszi és Jetti közösen indulnak haza, Iván is elbúcsúzik, utolsóként Lajos és Trixi távoznak. Natasa egyedül marad a teremben, és telefonon felhív valakit, akivel megbeszéli, hogy a csoportterápia sikeresen lezajlott. Ekkor tér vissza Iván és megkérdezi: "Elnézést, itt lesz a csoportterápia?" :D (Kétféle befejezést láttam az egyikben, csak Ervin Iván jött vissza, azaz megint mindent elfelejtett, míg a második változatban - ami még kedvesebb és jóval vidámabb felfogásnak tituláltam - Iván és mögötte megjelenik az egész csapat, úgy értelmeztem, hogy rájöttek ki Natasa valójában).

Natasát két bájos színésznő alakítja, Ladinek Judit és Polyák Lilla. Míg a tisztaságmániás, fertőzésektől félő álorvost, Lajost, minden esetben Szente Vajk prezentálja.

Díszlet: egy előadóterem, a helyszín nem váltakozik, de a helyzettől függően a háttérkép módosulhat (az ablakon át történő vetítések).

Jelmezt tekintve a mai kor felfogásában képzelték el a szereplőket. 

A darabot biztosan megnézem majd, így írás közben kedvet kaptam hozzá. :) Eleve nagyon szeretem. Más tapasztalatok is ezt mondatják velem: volt, hogy hallottam a Madách pénztáránál, amint a pénztáros hölgy egy látogatónak ajánlotta az előadást, mert neki nagyon tetszett és ez számára most a kedvenc.

Másik örömteli tény, hogy az előadást már Győrött is játszani fogják, a bővebb információkról mindenképpen tudósítani fogok a közeljövőben.  :)

"Elnézést itt lesz a csoportterápia?"


Képforrások: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=53

A darab szereposztása: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=53
A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=53


A darab próbájáról