Köszöntés

Sikerekben és színházi élményekben gazdag Új Évet kívánok!

A blogszerkesztője: PhantoMina_BlackSwan vagyis Klaudia

Minden kedves Olvasómnak és a leendőek számára

Boldog Karácsonyt!!!!! ;)

Román fantommal ismerkedünk...

A román előadásból teljes hangfelvétel. nem a legjobb minőség, de egy kedves ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet. Megosztom számotokra. :)

Egy kis vélemény -nyilvánítás a non replikáról, összefoglalóan:

Egy szereposztásos, a három főszereplő jó hangú. Ám többségében sok új ötletük nem volt, hiszen rengeteg mindent elloptak a különféle Fantom-variánsokból:  a csillár (UK/US Turné), az Operaház kupolája (magyar darab), a maszk bal oldalon való viselete (észt verzió), a csónak jelenet (Ken Hill színpadi variáns), Maszkabál színei és a Don Juan jelenet (film változat 2004-ből).  

Ötletes viszont: az Angyali hang – Christine-nek nincs öltözője, csak az Operaház egyik ablakában ücsörög, virágot szorít a kezében, amit a vikomttól kapott. A Fantom nem tükrön, hanem egy ablakon át hívja a nőt. Az Éj zenéje: Christine a csónakban marad egy ideig és a Fantomtól egy „könyvet” kap, ami feltehetőleg az Éj zenéje kottáját tartalmazza. A Maszkabál jelenet, ahol a lány angyalként jelenik meg, a Fantom pedig nem Vörös Halál inkább a Vörös Robin Hood (bár ez is színekben hasonlít a 2004-es filmfeldolgozásra). A maszk levétele a darab végén, a szenvedélyes csókkal.  

A legborzasztóbb megoldásként az Operaház kupolájának értelmezhetetlen jelenlétét tartom a temetői jelenetben, bár állítólag mindenhol megemlékezhetünk a szeretett személyről, szóval itt is előfordulhat. Továbbiakban: A tetőn zajlik a temető, és a Fantomnak van egy pisztolya, Christine a két férfi közé ugrik. Sokkalta modernebb környezetbe van helyezve a történet. A három szereplő közül leginkább méltatható, Irina Baianț, aki operaénekesi múlttal rendelkezik, míg a Raoul-t megformáló férfit egy tehetségkutatóban fedezték fel. A Fantom sem érdemel különösebb figyelmet. A főhősnő szőke.

Link1: https://www.youtube.com/watch?v=F0bm26A9JB8&feature=youtu.be&t=40m36s
Link2: https://www.youtube.com/watch?v=BDJAUDD9Q1I
Lin3 (jelenetek az előadásból): https://www.youtube.com/watch?v=2orLgtX1XFg

TubeChop - (01:45)

TubeChop - (01:45)

A megmentett előadás - A ferfi, aki nem birt betelni a női nemmel

Időpont: 2015. December 17. (csütörtök) este 18.00
Helyszin: Erkel színház
Az előadás címe: Don Giovanni

Tartozom némi magyarázattal a címet illetően. Nos, napokig küzdenem kellett érte, mert utolsó pillanatban visszamondták, ugyanakkor pont az utolsó pillanatban jött egy segítő, és így vele közösen megmenthettem ezt a pazar előadást. És jelentem tökéletesen megérte! Következzék a beszámoló:

Bevezetőben

A darab egy léhűtő ferfiről szól, aki nem kímél senkit maga körül, egy hedonista életszemléletű nemes úr. Bátor, merész, szenvedélyes büszke es önző. A nők fejét elcsavarja a gavallér nyájas beszédével.

A szereplők nagyon véglegetes karakterek. A hölgyek leginkább melankolikusak, többek között az egyiknek megölik az apját, bosszút esköszik, ugyankkor képtelen továbblépni. Folyton kesereg, a jegyese erőlteti (és kegyetlennek nevezi, amiért megvárakoztatja) az egybekelést, romantikasan tulcsöpögő dalokat énekel, ezek a mai korban nem helytállóak.

Don Giovanni

A darabból a Kis Adoniszom című szám ismert. Ezt a dallamot a címszereplő palotájában adják elő, amíg várakoznak, hogy megérkezzen a fehér szobor.

Karakterek és a történet

A darab elején egy csavargóhoz hasonló személy jelenik meg, aki úgymond gazdája hátát fedezi, ugyanis a férfi vadászatra indult, és a vad nem más, mint egy fiatal hölgy, Anna (aki a kormányzó lánya). Éjszaka kellős közepén támad rá, - a darab elején, úgy tűnik, ismerik egymást, és régebb óta vannak viszonyban, de ezt a tévképzetet a második felvonásban feloszlatja a nő. Ennek a nemes hölgynek az apját öli meg az álarcos Don Giovanni. Eléggé bénán esett össze, a kard „nem is hatolt át rendesen rajta” – ezt hozzá kell tennem. Szóval a főszereplőnk nem csak erőszaktevő, még gyilkos is. Miután a halottra rátalálnak, a nő ráborul apjára, keze véres lesz a szúrt seb érintésétől. A gyász, a veszteség mellett, düh és gyűlölet gyúl lelkében, megkéri jegyesét, Ottaviot, hogy segítse megbosszulni apját. Esküvel fogadják.

Új helyszínre csöppenünk, és azt látjuk, hogy Don Giovanni egy szerelmét elátkozó nő felé tekint, akit elsőre nem ismer fel, pedig egykor őt is megszédítette csalfa szerelmi vallomásaival. Elvira asszony áhítozik, és fogadkozik, hogy kitépi a gaz férfi szívét. Don Giovanni a felismerést követően le akarja rázni magáról a nőt, de az folyton megjelenik (a közönség derűjére) és közbeavatkozik, hogy a férfi ne tudjon újabb áldozatot találni. Az új nő, egy menyasszony, talán a legértelmesebb karakter a női figurák közül az operában. A címszereplő nemes úrként mutatkozik be a forgatagban, elszakítja a vőlegényétől, és próbálja magához édesgetni olyan szavakkal, aminek egyetlen nő sem tudna ellenállni. A menyasszony (Zelinda) eleinte tényleg bátortalan, és nem tud mit kezdeni a gavellér kezdeményezésével, úgy véli ő is csak egy trófea lenne a férfinak, ezt Giovanni váltig tagadja, állítja, ő valóban szereti a lányt. Némi bizalmatlanságot követően mégis a férfi karjaiba omlana a lány, de ekkor előkerül az előző szerető, Elvira és leleplezi a férfit. Zelinda immár a vőlegénye megbocsátásáért könyörög, aki csak nagy nehezen adja be a derekát, előtte mérgesen, gyűlölettől túlfűtötten úgy gondolja, a lány volt a veszte. Ám a menyasszony dala, ami arról szól, milyen kegyetlenségeket hajtson rajta végre (verj meg, tépd ki a hajam, üss meg és én örömcsókokat adok a kezedre), meggyőzi, hogy egymáshoz tartoznak, tévedett a nőt illetően. Mégis a férfi nem nyugodhat, mert a lakodalmukra érkezők előtt megszégyenítették, - az embereket időközben Giovanni leitatta egy általa rendezett bálon, ahol álruhában megjelenik a három bosszúálló, Elvira, Anna és jegyese, Ottavio. Ugyan elkapják a férfit, mégis sikerül meglógnia az üldözői elől.

A második felvonásban, ismét Elvira pirulásainak, sóhajainak lehetünk tanúi. Az erkélyen állva, álmodozik a múltról, a szerelméről. Don Giovanni és szolgája a kertben olálkodik, és a férfi beszámol szolgájának a tervéről, ismét talált új áldozatot, Elvira cselédlányát akarja most meghódítani, de mivel ő egy nemes férfi, ezért a szemérmes lány biztosan nem állna vele szóba. Giovanni arra utasítja szolgáját, hogy cseréljenek ruhaneműt. A csere vicces szituációba sodorja Leporello-t, Elvirának kell udvarolnia, olyan gesztusokat tenni, mint a gazdája, és természetesen messze elcsalni a palota bejáratától. Szép áriája van Don Giovanni-nak, aki olthatatlan szerelméről énekel, a cselédlánynak címezve. Megjelenik a parasztember, a vőlegény, társaival együtt azért érkezett, hogy megverjék, sőt meglincseljék a bajkeverő csalót. A furfangos férfi, megtéveszti a szegényeket, elhiteti velük, hogy ő Leporello, és egyúttal, hogy saját bőrét mentse, az álruhás szolgája felé küldi az embereket, üssék, verjék meg, ha egy díszes tollakkal ékesített, nagykabátos férfit látnának egy hölgy oldalán. A tömeg elmegy a színről, és csak a vezető, a vőlegény marad ott, - őt, - Don Giovanni kihasználva a helyzetet, összeveri, - a földön fekvő férfiba belerúg, igazán kegyetlen, majd elsiet. Zelinda oltalmába veszi a szerelmét. Leporello-t végül elkapják a bosszúállók, akiről továbbra is azt hiszik, hogy Don Giovanni, a társaság már-már megölné őt, Elvira, mivel azt hiszi szerelmét akarják felkoncolni, a védelmébe veszi, végül a szolga leleplezi önmagát. Átverték őket, de a Leporello-t nem engedik szabadon: Zelinda egy székhez kötözi, ám ez sem tartja vissza a ravasz szolgát és elsiet a székkel egyetemben. Amikor a leány Elvirával visszatér, csak a hűlt helyét találják. Don Giovanni-hoz már kevésbé szeretne hozzászólni, egyáltalán őt szolgálni, mert megelégelte, hogy a gazdája minden balul elsülő tervében ő legyen a szenvedő fél, ő járjon porul a csalafinta férfi helyett, mégis még kitart mellette… A kertben felfedeznek egy fehér katona szobrot, amely mozdulatlan – de csak egy ideig, mert Giovanni gőgős beszédét hallva megszólal, sőt még mozog is. A kéjenc férfi nem rest, így meghívja palotájába a szobrot, hiába mondja, neki a szolgája ne cselekedjen átgondolatlanul. A márványkatona elfogadja a meghívást. Don Giovanni házában örömzene szól, átjárja az életöröm, a boldogság, látható, hogy élvezi az életét, míg a szolga csak a gazdája eldobott csontjait takaríthatja el a földről és titokban csenhet ételt és italt… Megérkezik Elvira, aki térden állva kéri a férfit, hogy fogadja vissza, eltűri azt is, ha megcsalja (valaki idáig süllyedjen?). Giovanni gúnyt űz belőle, a szolga pedig figyelmezteti a férfit, hogy a látogatója megérkezett, döngő léptekkel tér be az épületbe a márványkatona. Giovanni nem fél tőle, mint Leporello, aki egész végig az asztal alatt rejtőzik reszkető térdekkel. A szobor felszólítja, bánja meg minden bűnét, és tiszta lappal újra kezdheti életét. Ám Giovanni csökönyös, és nem hajlandó a hibáit elismerni. A katona meghívja a saját házába a léha férfit, aki – szolgája minden ellenvetése ellenére sem – elfogadja a meghívást. A kőszobor eltávozik, és Don Giovanni-t elnyeli a pokol. Az utolsó jelenetben összegzés történik, a rossz megkapta méltó büntetését, és mindenki végre boldogságára lelhet: Anna megkéri a jegyesét, hogy várjon még egy évet, majd egybe kelhetnek, hiszen a gyász nem múlik el egyik napról a másikra. Elvira úgy dönt a világtól elzártan, kolostorba fog vonulni. Leporello elmegy a kocsmába új gazdát keresni. Zelinda és párja, haza mennek és nagy boldogan megvacsoráznak. Kicsit ironikus, nem? A többiek véleményéhez képest, ők a legboldogabbak a végén, még Leporello-t is bántja Don Giovanni veszte, megtörten ücsörög az asztal előtt, ahol gazdája pár perce szintén helyet foglalt. Nagyon emberi volt ez az alakítás.

A szereplőgárdám:

http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-giovanni-2015/eloadas-201512171800/

Karmester - Bogányi Tibor

                                                         

Don Giovanni - Bretz Gábor
Donna Anna - Rőser Orsolya Hajnalka
Don Ottavio - Tarjányi Tamás
Kormányzó - Rácz István
Donna Elvira - Fodor Beatrix
Leporello - Cser Krisztián
Masetto - Cseh Antal
Zerlina - Szemere Zita

Színművészekről

A nők mind nagyon dúsak, kicsit teltek voltak. A három nő közül, ha mégis választanom kellene, ki volt a legteljesebb, akkor Zerlinda karakterére esne a választásom, vagyis Szemere Zita művésznőre. Nagyon sok színfoltja volt a figurájának, egészen a hiszékeny és naiv leánytól, a bátor és védelmező asszonyig. Elvira, azaz Fodor Beatrix jelképezte a nők azon tulajdonságát, hogy az imádott férfit eltudjuk átkozni, mégis mindig szeretni fogjuk, és megtudunk neki bocsátani bármi hibát követett el ellenünk vagy mások rovására cselekedett, továbbra is töretlenül odalennénk érte, szeretnénk. Anna - Röser Orsolya Hajnalka (igen, ő az a művésznő, aki a Madách színházban Az Operaház Fantomjában La Carlotta-át alakítja másodmagával) a szülők iránti erős szeretetet jelentette, meg azt a negatívumot, hogyan lehet egy férfit az orránál fogva sokáig vezetni, áltatni (pl.: nem akar még összeházasodni a jegyesével) és benne is meg volt a bosszú ereje…

Férfi karakterek közül, számomra egyértelműen a címszereplő és szolgája voltak igazán jelentősek a darabban vagyis Bretz Gábor és Cser Krisztián. A két karakter közötti kapcsolatot érdekes volt megfigyelni, hiszen a szolga igazán többször elhagyhatta volna a gazdáját, aki jóformán állati sorban tartotta, mindig kihasználta a férfi képességeit és a személyét, hogy saját magát védje vele. Don Giovanni nagyon önző karakter, az életet habzsoló, igazi hedonista figura, aki közben egy igazi szoknyapecér, szeret büszkélkedni a hódításaival. Egyik dalban Leporello elmeséli Elvirának, hogy listát vezet a nőkről, akikkel a gazdája együtt töltötte az idejét. Ottavio (Tarjányi Tamás) nagyon leegyszerűsített, sablon figura, aki a becsületes és jó fiút szerepét tölti be a darabban, közben egy igazi romantikus alkat: ha a szerelmét bántják, mintha őt bántanák. Aggódik érte, minden bánata, neki egy nagyobb fájdalommal ér fel. Szenvedős, közben persze szép, ahogy énekel, de sok. Rettentően csöpögős ez a figura, és az áriái is ezt a jellemet igazolják. A parasztember vagyis Cseh Antal, nagyon erőszakos, dúló-fuló karakter, egyszerű. A menyasszonya helyében inkább otthagytam volna, de lehet, hogy ezt a színész miatt mondom, annyira nem volt szimpatikus számomra külsőre... 

A zenekar

Színpadon is szerepeltek, ha a hedonista Don Giovanni bált rendezett. A karmester, Bogányi Tibor, kétféleképpen tudta irányítani a felosztott zenekart, és élvezettel vegyes csodálattal figyeltem mozdulatait, vezénylését. Mennyi odafigyelést igényelhetett az összehangolás! Le voltam nyűgözve!

A díszlet

Barokk korbeli palota, egydimenziós képe volt látható. Az első felvonásban papírmasés hátterek kicsit rontották az összképet, mert, a belső háttér átalakítását csak ekképpen tudták megvalósítani. Mondjuk, ezen talán illene módosítaniuk a későbbiekben. Az ablakok római kor stílusában volt ábrázolva, redőnyök le voltak húzva, csak miután a kőszobor megjelent és kezdetét vette Don Giovanni elemésztésének folyamata, váratlanul felmentek a redőnyök, mintegy végső bűnhődés hatását keltve, nem menekülhet sehová, érte jönnek és leviszik a Pokolba. Továbbá külön érdekességként és első szembetűnő dolog volt, amint beléptem a színház nézőterére: a színpadhoz közeli, egy-egy nagyobb páholy, most a díszlethez tartozott, paloták balkonját jelenítették meg, a színpadról lépcső vezetett fel hozzájuk. Eleddig még sosem volt így rendezve egyetlen Erkel teátrumos produkció sem. Üdítő volt. Az előadás alatt arra csavargott egy kisfiú is (véletlenül odakerült, mert nem szerepelt a darabban! :D)

A jelmez

Egyszerű, a barokk kor és a mai modern világ ruhakölteményeinek összhatását fedezhettem fel bennük. Kedvenc nincs, de Don Giovanni-in meg kellett lepődnöm, hosszú haja volt.

A zene

A nyitány hosszú volt, de minden egyes hegedű vonással felismerhető Mozart hihetetlen zenei zsenialitása! A szereplők szenvedélyessége - talán, Mozart a léhaságot, saját magát is belevitte a darabba, és ezért fordította ki a karaktereket magukból, mert ilyen emberek a valóságban nem is létezhetnek. Szerintem. Bár ki tudja? Sokszor ismételték a szövegeket. Volt egy kijelentés, és azt még egyszer vagy kétszer elmondták. Eleddig nem tapasztaltam, de lehet, hogy Mozart-nál ez a szokás.

Kedvenc jelentek

- Don Giovanni és Leporello párbeszédei, vagy ha egymagukban voltak a színpadon

- A ruhacsere, és az éjszakai szerenád

- Leporello válasza (Don Giovanni-nak segítve) az Ördögnek - "Uram, mondja azt, hogy nem ér rá, nincsen szabad ideje!"

- A boldog vég, egyesek csak megvacsoráznak, miközben másokat elnyelt a föld...

A vicces jeleneteken jót derült a közönség, az opera feliratozását pedig sikerült gyakran elrontania a felelős személynek. Olaszul énekeltek. Fél 10-ig tartott az előadás.

Összkép

Úgy gondolom idő kellett, hogy megkedveljem, de a darab önmagában építkezett, és ezért is tetszett, mert fokozatosan kedveltette meg magát velem. A témája, története is nagyszerű volt. Szereplők közül Bretz Gábor, Cseh Krisztián és a Zelindát alakító Szemere Zita tetszett a legjobban. Még azt is el tudom képzelni, hogy tetszett nekik az előadás, és örömmel adták elő. Pontosan ez tűnt fel nekem, hogy valóban szeretettel, teljes alázattal alakították a darabbeli figurákat. A zenekar bámulatosan remekelt, a karmestert is hatalmas dicséret illeti. Úgy vélem csodálatos lezárása volt az idei 2015-ös évnek ez az előadás. Köszönöm a társulat minden tagjának, akiknek a közreműködésében ez a darab létrejöhetett!

Link: http://www.opera.hu/v/mozart-don-giovanni/

Galéria (a blogon található képek forrása): http://www.opera.hu/v/don-giovanni-kepgaleriaja/
A történet bővebb leírása: http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=18

Találkozunk a következő évben is! J  

Etűdök

Pár évvel ezelőtt az Erkel színházban volt látható az Etűdök című előadás, amely a balett szépségét volt hivatott bemutatni a közönségnek. 

Nagyon szép mozdulatok.

Linkek:

http://opera.hu/v/nagy-sikerrel-mutatta-be-az-etudoket-a-magyar-nemzeti-balett-galeria/

http://opera.hu/v/modern-1-etudok-kepgaleriaja/

A régi Diótörő (rögzített felvétel az Operaházból )

Időpont: 2015. december 13. vasárnap
Helyszín: A számítógép előtt :P
Előadás: A Diótörő - 60 évig így játszották a régi koncepció varázsa

Az új mellett meg kell ismernem a régi Diótörő előadást is, képtelen vagyok kihagyni, főleg, most, hogy már nem létezik. Imádom a zenéjét, olyan meseszép, Csajkovszkij munkássága előtt földre borulok.  

A régi Diótörő promóciós felvétele az orosz tánc zenéjével

 I. felvonás

 Nagyon aranyos a régi verzió, pl.:

- A kezdés alatt nem mennek el a templomba az éjféli előtti misére

- A nagybácsi szemét bekötik és a gyerekekkel együtt bohóckodik, körültáncolják a karácsonyfát

- Sok táncos szerepelt a jelenetekben

- Irritáló varázsló jelenléte, a varázsdoboza mögül előjöttek a bábok, amelyek a Diótörő és az Egér király történetét volt hivatott eljátszani

- Újabb dobozból újabb furcsa "báb" jelenik meg - többek között: egy bohóc, egy balerina (Coppéliához hasonlító), afrikai woo doo figura

- A varázslóról kiderül, mindvégig a nagybácsi volt

- A diótörő, mint játék, vagyis diót törő eszköz megjelenik, funkcióját betölti, így a gyerekeknek jut dió is. Mária elkéri a nagybácsitól és örömtáncot járnak együtt, majd a lány külön örül a bábunak, aztán az unokaöccsével összevitatkozik és a bábunk a feje leszakad, de a jóságos nagybácsi megjavítja (az új elképzelésben a lány javítja meg társnőivel egyetemben). A fiú mégis megszerzi magának a bábut, elijeszti a kislányt az Egérkirály figurájával

- Éjfél közeleg, a család és baráti társasága elindul haza felé, a kisfiú is elbúcsúzik Máriától és annak testvérétől

-  Az egerek előbújnak éjfélkor és rángatni kezdik a diótörő bábut, a kislány felébred, az egerek üldözőbe veszik, az Egérkirály is megjelenik (több jelentősége volt a régebbi változatban),a  főszereplők megmaradnak gyerekeknek, amíg a csata zajlik, az egerek galád módon a korábbi bábokat is "felélesztik"

- A csatát követően, leoltják a fényeket, és kicserélődnek a főszereplők, felnőtté válnak, és hirtelen az erdőben találjuk magunkat

- Hópelyhek tánca: nagyon látványos, de az új hópelyhek tánca sokkal többet nyújt, nagyon jó a koreográfiája, szép a kivitelezés, és a végén a pihék az Égbe vonulnak

II.  felvonás

- A hajó kisebb, és a nagybácsi nem tart velük az utazáson, a palotai jelmezeket már a csónakázás ideje alatt viselik

- A barlangban új azaz régi szereplők tűnnek fel a kis lepkék személyében, Mária velük együtt táncol. Miután elbúcsúztak tőlük, a Herceg megtalálja a a barlangban rejtőzködő denevéreket. Kis kardjával elhessenti őket, Máriával ünnepelnek, majd ahogy lejtenek, úgy érnek bámulatos módon a palotába, az összesereglett nemzetiségek köszöntik őket

- Külön érdekesség, hogy a Herceg és Mária hercegnő egy trónon ülve figyelik a kibontakozó mozdulatokat (új verzióban csak a Virág keringő végén tűnnek fel díszes jelmezeikben)

- Elsőként a spanyolok kezdik meg a táncukat, 4 hölgy (új verzió: két nő és egy férfi)

- Következő az indiai dallam, 4 nő, mint a kígyó úgy tekeregnek, kezükben tartanak egy hosszú, zöld selyemleplet, és emögött rejtőzködik az 5. társuk, aki szólótáncot jár (új verzió: egy nő, aki egy rejtekhelyről érkezik, 4 férfi veszi körül)

-  A kínai duó - egy férfi és egy nő (új verzió: egy nő és két férfi, eszközökkel babrálnak)

- Az orosz férfi és nő páros (új verzió: Szergej egyedül ugrálja körbe a táncot, közben a 4 női táncostársa fölött is átugrik)

- A menüett, tehát a francia táncot három gyermek alakítja, egy fiú és két leányka (új verzió: három felnőtt nő) - a dal erőteljesebb, hangsúlyosabb részét a fiú alakította

- Megfigyelés: a hidegre való tekintettel a lengébben öltözöttek, táncukat követően egy-egy kendővel borították testüket

 - A Herceg és Mária elvonulnak, megint tisztelegnek a palotai vendégség előtt, majd távoznak a színről és következik a Virágok keringője (új verzió: csak a jelmezek mások és a korográfia) - nincs kiemelt két pár, akik dominánsabb lennének a többi táncosnál, de táncolni a zenével itt sem tudtak minden esetben, de sokkal jobban meg volt ragadva, és jobb volt az összhatása, mint a jelen változatnak - nagyon szép a régi

- Herceg és Mária hercegnő táncai: nagyon sokáig a vállán tartja a hölgyet az első emelésnél, körbe is forognak, látványos a kivitelezés, aztán maga a nagy emelés

- A bámulatos koreográfiának és persze a pontos kivitelezésnek köszönhetően többször visszatapsolták a Mária hercegnőt alakító orosz származású művésznőt

- Mária hercegnőnél a körbe táncolás a saját szólójánál elmaradt, pedig az egyik legjobb eleme a koreográfiának

Link (sajnos nem egészében van fent, a vége lemaradt): https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY

Triptichon helyett Otello

Időpont: 2015. december 12. esti órákban
Helyszín: otthon
Előadás: Triptichon helyett az Otello

Mint, ahogy előző bejegyzésemben írtam, a Puccini: Triptichon című előadásával szerencsétlenül jártam. Próbáltam eladni a jegyeket, vagy társat találni magam mellé, de megkérdezettek közül szinte mindenkinek volt valami indoka, nem tud részt venni az előadáson... Hát, ennyire megbízhatóak az ismerőseim, köszönöm mindenkinek!!! A másik a megjátszás - alapból kifejezetten gyűlölöm, hogy mintha "jóban" lennénk, hirtelen a sztorizós hangnemre váltanak... Nekem az ilyesmi nem kell! Ha nem akarom továbbfolytatni a beszélgetést, mivel úgysem tud csatlakozni, akkor ne játssza az agyát és érdeklődjön a jólétem felől, hogyan telnek a napjaim... Miért érdekli? És ha annyira kívácnsi rám, miért nem írt magától? Miért nekem kellett kezdeményeznem? Ezek után a bájcsevegéshez tényleg nem füllik a fogam. Egyrészt egész évben nem keresnek, nem írnak nekem, aztán ha valamilyen okból kifolyólag én keresem meg őket, mert találtam valami érdekeset és kíváncsi lennék a  véleményére az illetőnek, ne jöjjön utána  a bratyizós dumával... Végre kiírhatom ezt magamból, elegem van az ilyen emberekből!!! Szóval a Svájcban dolgozó volt évfolyamtársamnak mondanám, hogy nem találtam embert, mint, ahogy ő gondolta, bárkit el lehet rángatni egy programra... Jelentem, hogy én kivételt képezek ez alól, szóval, az anyja p***áját - üzenem néki!!!!

No, de lássuk a tényeket. 

A rokon, aki miatt kialakult a helyzet, jelenleg kórházban van, de a magyar egészségügy most is "sikeresen" tudott működni, ide-oda küldözgették a kórházak között, néhány betegről még azt sem tudták megállapítani, hogy milyen betegségben szenved. Szörnyű helyzet... :( De be kell látnom, hogy tényleg velünk földi halandókkal bármikor bármi szerencsétlenség megtörténhet...Most így alakult, legfeljebb majd pótolom, ha újra adnák az Erkelben (amire nem sok esély van, sajnos)....

Munkából haza érvén, még próbáltam magamban tartani a lelket, végül mégis csak a vörös boros üveg aljára néztem, és csak annyira ittam le magam, hogy a mozgáskoordinációm ne működjön tökéletesen, mint józanként. Azaz egy egyenes mentén haladva, én kitértem és többször akár el is botolhattam volna... Szerencsére, ennél nagyobb bajom nem volt, kicsit kóválygás állapotban voltam, és a józanságra hallgatva úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom a mai este bemutatóját.... amúgy is egy modern feldolgozásról beszélhetünk...

Ironikus továbbá, hogy a Triptichon nevét, sok esetben előzőleg nem tudtam kimondani, mindig valami nyakatekertebb név jutott róla eszembe. Puccini egyik legutolsó műve, ez magába foglalja három darab művét: Gianni Schicchi, Angelika nővér, A köpeny (külön érdekessége volt ennek az előadásnak, hogy további két alkalmat hirdetett meg az Erkel, ám csupán két művet kombinálnak, a Gianni Schicchi állandó mű, ehhez társul vagy az Angelika nővér vagy A köpeny). 

Nézzük meg a rendezést: a színpadkép elfogadható és korszerű, az eszközök mai korba tekintenek, azért ezt kifogásoltam volna élőben is (akkori időkben még nem is létezett vezetékes telefon...és az óriás mackót is nem érzem odavalónak). Kis videó-összeállítás következzék, erről maradtam le:

 

De a leginkább ironikus helyzet, hogy napokban akartam átcserélni az ülőhelyeket (mivel az erkély első sorába felszabadultak az ülések, amik korábban le voltak foglalva), e-mailben egyeztettem a szervezési osztállyal, mégis az idő hiány miatt úgy alakult, hogy nem mentem el, így megmaradt az eredeti, 7. sor. A kívánt jegyek drágábbak lettek volna, így legalább nem veszítettem sokat, vagyis mégis, hiszen lemaradtam egy színházi élményről, az év utolsó bemutatójáról az Erkelben. Meg, amióta a teátrumokért rajongók, sosem hagytam ki egyetlen "fizetett" alkalmat sem, legfeljebb fordított eset állt elő (lásd. Primadonna, Játékszínben), de akkor legalább visszafizették a jegyek árát. 

Érdekességnek tartom és megint talán egy rossz ómennek?, hogy egy héttel ezelőtt a tévében leadták, Gianni Schicchi-t, Szinetár Miklós rendezte, magyarul énekeltek, Melis György volt a címszereplő. Megszerettem a zeneiségét ennek a darabnak, a szereplők kiválóan alakítottak, Melis művész úrtól el voltam ragadtatva. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz az új változat, élőben, hogyan fog rám hatni, no, de nem jött össze... és most már nem kesergünk rajta, mivel az állapotom: az egyik szemem sír, a másik nevet. Miért is?

Nem láthattam a Triptichon-t, de helyette meghallgattam a Bartók Rádión az Állami Operaház ez évi új bemutatóját, Verdi: Otello-ját, a felvételt október 3-án rögzítették. E két előadás között vaciláltam, mert szinte egy időben adták, így ugyan veszteséges voltam egyrészről, másrészről mégis nyereséges. 

Az Otello történetének fő mondanivalóját a féltékenység képezi. A címszereplő egy nagy hatalmú kormányzó, egy mór. Van egy csodálatos felesége, nagyon szeretik egymást. Ám, a rosszakarók kárt tesznek a házasságban: megcsalásra, árulásra hívják fel a mór figyelmét, aki minden szót elhisz, bizalmatlanná válik szerelmével szemben. A nőt is ugyanúgy tőrbe csalják, kendőjét a feltételezett szerető nevével hozzák összefüggésbe, hiába is esküszik férjének, hogy nem igazak az állítások, mégis akaratlanul, hogy terelje a témát, gyakran a "szerető" nevét emlegeti az ő kitüntetésével kapcsolatosan kezdene beszélgetést, ám a férjét addigra elönti a düh és a fájdalom, a hitvesi ágyukon megfolytja felségét. A darab végén persze kiderül, hogy a nő mindvégig ártatlan volt, a mór utoljára megcsókolja halott hitvesét, majd felvágja a torkát... Szomorú vég.

A darab legismertebb mondata: "Desdemona, imádkoztál már?" - közvetlenül a gyilkosság előtt kérdezi Otello a feleségétől.

Szerkezete: 4 felvonás, 2 részletben előadva.

Zeneileg nem különleges, nem tapasztaltam olyan dallamot, ami fülbemászó hatást keltett volna.

Az előadás hivatalos oldala: http://www.opera.hu/musor/megtekint/otello/
Infok róla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Otello_%28opera,_Verdi%29
Kritika róla: http://mno.hu/szinpad/otello-fekete-feher-olykor-vervoros-1306302

 

Orgonajáték akadályokkal

Varnus Xavér orgonaestje, a 10 éves MÜPA orgona fennállásának megünneplése

Időpont: 2015. december 11. (péntek) este 19.00
Helyszín: Művészetek Palotája
Előadás: Varnus Xavér ünnepi orgonaestje


Köszönöm, voltam már jobban. Kezdhetném így is a soraimat...

Édesanyámnak kívántam ezen előadással örömet szerezni, nagyon jól tudom, hogy mennyire kedveli a művész úr munkásságát, erre beüt a mennykő és a szombatot is totálisan tönkre teszi. Nagy kiabálások, duhajkodás árán sikerült elérnem, hogy Anyukám elmehessen meghallgatni az előadást. Bár elmondhatnám ezt a Triptichonról is, amit másnapra, szombatra terveztünk...

Varnus Xavér érdekes életébe nyerhettünk betekintést, a mester szavai által, képet kaphattunk arról, hogyan látta a korának híres szellemiségeit, nevezetes emberekről és történésekről (ami a MÜPA orgonájával kapcsolatos) mesélt konferansz beszédeiben. Mosolyogtunk egész idő alatt, amíg maga a muzsika meg nem szólalt, tehetséges keze által. 

Tanúi lehettünk az elképesztő improvizálás, fantázia kompozíciójának is, amit éppen abban a pillanatban állított össze számunkra, a variáns dallamai - a közeledő ünnepekre való tekintettel:
- Csendes éj

- Menyből az angyal

- Csordapásztorok

Boros Misi, fiatal, de ambiciózus kisfiú is megmutatta tudását, Varnus Xavérrel előadtak egy 11 perces Haydn művet, ami eredetileg hegedűkre volt hangszerelve, a mester átírta és így egy varázslatos párbajnak lehettünk szem- és fültanúi, amiben Xavér játszott az orgonán és a fiú zongorán. A koncert végén igazi kis Mozart-tá alakult, fejtartás, a zongorához való hozzáállása. Illetve kaptunk egy ígéretet, miszerint 2 év múlva újra összeállnak, és a sráccal közösen előadnak egy duettet. 

Nagy zenekari csapat, a szolnoki szimfonikusok, élükön az "elveszett" japán karmesterrel betársultak Xavérhoz, 4 különleges dalt hallgathattunk meg az előadásukban. Előzetesen a Bartók Béla Hangversenyterem, ahol a koncertet tartották, a mennyezetről alászállott a kerubi, amely arra hivatott, hogy megfékezze az orgona hangerejét a zenekarral szemben. A süllyedése percenként 1 cm-et eredményez, és kb. 9-10 percbe tellett, míg a kívánt helyre leereszkedett. Igazán érdekes volt figyelni. Ugyanilyen izgalmas volt megfigyelni Xavér lábtechnikáját az orgona pedáljain, vagy a hangszer billentyűi által összekoordinált hangsorok levezénylését. Hihetetlen látvány volt.

Az erkély 1., 2. sor közepén foglaltunk helyet, a kilátás pazar volt, minden megfigyelhető, senki sem zavargott körülöttünk, kivéve hátrébb egy urat, aki a figyelmeztetés ellenére nem kapcsolta ki a mobilját, és az pont a koncert közepén megszólalt, mondhatom, még az erkély első sora is felháborodottan nézett hátra, én inkább meglepődtem, hogy milyen elemi erővel és utálattal tudtak a nézőtárak nézni a vétkesre. De igaz, ami igaz, talán le kellett volna kapcsolni azt a készüléket vagy némára tenni. Nem utolsó sorban meg kell jegyeznem, hogy a kabátjaitokat csak a földszinti ruhatárban tudjátok elhelyezni. Ez kicsit bután van kialakítva...

Pár ismerős arcot is felfedeztem a közönség sorai között, nem ismertek, csak nekem ismerősök, még olyanokat is láttam, akikről nem gondoltam, hogy komolyzene iránt fogékonyak. De tévedni emberi dolog, nem de bár? 

Havazott az Operaházban - Végre itt a Diótörő!!!

Időpont: 2015. december 1. (kedd) 19.00
Helyszín: Az Állami Operaház
Előadás: Csajkovszkij - A diótörő

Alkotók: Wayne Eagling (koreográfus) / Solymosi Tamás (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)

Két éve, hogy nem kapok jegyet erre az előadásra. Ugyanis két éve néztem ki magamnak. És azóta, csak a Barbie és a diótörő változaton kellett tengődnöm. Mondhatni az egyetlen olyan Barbie-is film, amit el tudtam fogadni, főként azért, mert a herceget Eriknek hívták. Ez nagyon tetszett. Nos, a meseverziót minden évben megnézem, de vágytam az eredeti operaházi, vagyis balett előadásra is, csakhogy horribilis árakban voltak kaphatóak a jegyek. Az "árszint" ma sem lett kevesebb, nem csökkent, de mégis szert tettem jegyekre, mert már nyáron bebiztosítottam magamat. Összespóroltam a pénzt, úgyhogy végre egy különleges helyen élvezhetem az előadást. Most hétfő van...de pár óra és elkezdődik a karácsonyi mese balett.

Az éjféli előtti misét követően a család haza tér igen impozáns otthonába

Az Operaház vezetősége idén tervezte, hogy újszerűen alkotja meg a darabot, kicsit átalakítják a 

- jelmezeket
- a díszleteket

- a koreográfiát

A virágok keringője

Ez az előadás, a jelenlegi formában, mint most, csak nemrégiben lett bemutatva (nov. 26.), mondhatni szép, hogy pont ebben az évben gondolták, hogy kicsit átalakítják a díszletet, a jelmezeket, a koreográfiát (holott még teljesen a régire vagyok ráhangolódva), szerencsére a zenéjét nem módosították. (Kár, hogy az előző évek verziójával már nem áll módomban összehasonlítani.) Az újonnan bemutatott Diótörő karaktereinek új koreográfiákat találtak ki, néhol ez pozitívabb irányba ment el, pl. a Hópelyhek tánca, vagy rosszabb irányt választottak és a zenével egyáltalán nem voltak összhangban, pl. a Virágok keringője, illetve a fináléban Mária Hercegnő és a Herceg kettőse, egy hosszan kitartott emelésről emlékeznék még meg, ami kimaradt az újból. Ókovács Szilveszter nyilatkozata szerint, azért módosítottak a darabon, hogy lássa a közönség, hogy a táncok bonyolultságát és nehézségi szintjét lehet még egy újabb szintre emelni. Tehát, ebben az értelmezésben, az egy nehéz  emelés helyet, több kisebbet kapunk.

Kaphattam ízelítőt a készülő produkció kavalkádjából. Íme, a legfontosabb oldalak a témával kapcsolatban:

• Elsőként magáról az Intézményről megtudunk érdekességeket, valamint az Operaházban zajló háttérmunkákról, készülnek a Diótörő díszletei:http://www.mediaklikk.hu/video/magyar-kronika-7-adas-eiffel-csarnok/ 
• Elkezdődött a Diótörő fesztivál, aminek a keretein belül az Operaház előtt kihelyezett standoknál forralt bort lehet vásárolni a Zene Fellegvárának művészeitől: http://www.opera.hu/v/diotoro-fesztival-november-29-tol/ 
• Az Operaházat akár az instagrammon is nyomon követhetjük (megígérték, hogy mindig jelentkezni fognak valami aprósággal az eseménnyel kapcsolatban): https://www.instagram.com/operabudapest/
• Az Operaház Karácsonyfája az épület előtt (felkészülés és a megérkezése): https://www.facebook.com/Operahaz/posts/10153278058263181 
• A diótörő sajtótájékoztatója: https://www.facebook.com/Operahaz/posts/10153273295853181 
• A kulisszák mögött: http://tanc.reblog.hu/jovo-heten-havazas 

A promo videó

A diótörő elengedhetetlen és hozzátartozik minden évben a Karácsony szellemiségéhez, egy varázslatos mese, a leggyönyörűbb zenével fűszerezve, amit ember valaha megalkotott. Tulajdonképpen az orosz zeneszerző, Csajkovszkij utolsó műve (tv-híradóban hallottam). A művész előszeretettel komponált legendákhoz, mesékhez zenét (pl. Csipkerózsika, Diótörő, Hattyúk tava). 

Diótörő és Mária hercegnő

A diótörő története
Karácsony estéjén játszódik a történet. A főszereplő kislány egy diótörő babát kap ajándékba. Családi és baráti körben művészek előadnak egy mesét, ami a Diótörőről és az Egérkirályról szól. A kislány vagyis Marika éjszaka álmok gyötrik, amelyek a valóságban életre kelnek: nagy lány lesz, és az unokaöccse (aki tulajdonképpen a Diótörő valamint a Herceg is egyben) kíséretében sok kalandot élnek át, legelsőként megküzdenek az Egérkirállyal és annak csatlósaival, majd a győzelmet követően, egy titokzatos erdőbe mennek, ahol a hópihék tánca kápráztatja el őket. Majd csónakba szállnak, és átszelik a vizeket, találkoznak denevérekkel, majd egy hatalmas palotában, a Herceg palotájában ráleljenek a boldogságra, közben különböző nemzetek táncait megismerhetjük, végül a virágok keringője is színre kerül, befejezésként a főszereplő pár is előadja táncát, majd a lányt elragadja a tömeg. Marika felébred, behívja öccsét a szobájába, elmeséli neki az álmot, majd közösen elbúcsúztatják az unokatestvért.


A szereposztásom: http://opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/eloadas-201512011900/
A jelen, túlfűtött örömömből fakadóan egy előtte-utána állapotot osztok meg, mik voltak a benyomásaim és nézeteim az előadókról korábbi tapasztalatok és információk alapján, illetve mik az új meglátásaim a művészekről, most, hogy átélhettem a darab minden csodálatos percét velük.

Melnik Tatiana vagyis inkább Tanykpayeva Aliya
(előtte) A művésznőre nagyon kíváncsi vagyok, ő ugyanis az Operaház új üdvöskéje, nem régiben csatlakozott a társulathoz. Tánctudásáról már a Hattyúk tavában megbizonyosodhatott a közönség, én nem vele láttam, de egyszer talán majd összehozzuk és kiderül, milyen Fehér és Fekete Hattyúként a színpadon.
(utána) Nos, úgy tűnik az első szereposztás húzza a lábára a balettcipőt egy meghatározott ideig, mivel a honlapon nem tüntették fel a változást, de tulajdonképpen én már csak örülök ennek a váratlan módosításnak. Ugyanis, a kezdés előtt nem sikerült szereposztást taglaló prospektust szereznem, mivel teljesen abban a hiszemben voltam, hogy azon művészeket fogom látni táncolni, akik ki voltak írva, hiszen eleddig az utolsó pillanatban sosem történt változtatás, ezt elfelejtették tolmácsolni a közönség felé is az internetes portáljukon... Szóval, néztem az előadást, vártam mikor jön Mária hercegnő (első pillantásra azt gondoltam volna, hogy a gyerekeknek előadott balettjátékban résztvevő szereplők lesznek a későbbiekben a főkarakterek - de ez tévedés volt), amikor a kislány elaludt, az álombeli karakterek életre keltek, és megjelent a színen, egy fekete hajú, ázsiai származású lány, aki nem lehetett a várt orosz táncosnő (aki szőke), a kislány felnőtt alakja nem hasonlított gyerekkori énjére, mert más volt a kinézetük. Furcsa volt a felnőtt nő, amikor megláttam, de szívderítő is egyszerre. Nem gondoltam volna, hogy utolsó pillanatban módosítanak a szereplőgárdán. És mégis reménykedtem benne, hogy tényleg változás történt, ám, ezzel a jóleső érzéssel együtt kicsit belül viaskodtam magammal, hiszen a kiírt gárda helyett a lehető legjobbat kaphattam és mégis kicsit átvert az Operaház, mivel ezt titokban tartotta előttem a kezdésig. Ahogy egyre jobban körvonalazódott bennem a felismerés, úgy egyre jobban felvidultam a látványtól. El se tudtam hinni: az első Hattyúhercegnőm visszatért hozzám, vagyis akit a színpadon láthattam, az nem volt más, mint Tanykpayeva Aliya, az októberi Hattyúk tava kiemelkedő Odette és Odilia megformálója! Hihetetlen mód örültem neki, a felismeréstől nagyot dobbant a szívem! A tánctudása most is kifogástalan volt, tökéletes beleélés, káprázatos forgások, és sok mosolygás. Pozitív energia áradt a mozdulataiból, gesztusaiból, az "új" párjával összeillő duót alkottak. Nagyon látványosak voltak a forgásai, ezt szeretem benne, az alakítása is fenomenális volt, ám konkrét bajom csak a kastélyban zajoldó páros tánccal kapcsolatban volt. Nagyon vártam "az emelést", ami végül nem jött el, ezért csalódtam a jelenetben... De a művészre koncentrálok: prímabalerina, Aliya munkásságát nagyra becsülöm, és az elkövetkezendőkben is  nyomon fogom követni! Ő számomra a legkülönlegesebb balerina, mert megmutatta milyen Hattyúként "élni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, vívódni és végül elválni". Remélem egyszer a való életben is tudok vele pár szót váltani és meggyőződhetek róla, hogy a személyisége a színházon túl is szeretni és csodálnivaló. Nagy örömmel várom, mikor láthatom újra az Operaház vagy az Erkel színház színpadán.

Íme, mire gondoltam az emelést illetően:

Timofeev Dmitry vagyis inkább Leblanc Gergely
(előtte) A neve nem ismeretlen számomra, ő volt az első Siegfried hercegem a Hattyúk tavában, és káprázatos párost alkottak Tanykpayeva Aliya-val. Ezúttal nem látom őket együtt.
(utána) Gyors névváltozás, és Dmitry-ből hirtelen Leblanc Gergely lett. Az előadás elején azon filozofáltam, milyen sudár, milyen kecses és szép férfiú ez a Dmitry. Nem emlékeztem Dmitry-re pontosan, az emlékeimben hasonló alkatú férfi volt, mint Leblanc. Mindvégig elbűvölve néztem a Diótörő karakterét, szép férfi. Furcsa ezt leírni, mert általában a nők szoktak szépek lenni. Egy férfi legfeljebb erős, biztonságot árasztó külsővel rendelkezhet, de nem mondjuk rá, hogy szép. Leblanc mégis az volt. Hihetetlen módon. Igazi dalia. A felfedezés az első felvonás végén, a tapsrend alatt fogalmazódott meg bennem. A szünetben a jegyszedőtől megszereztem az áhított szereposztást, és valóban a csere tényén túl, végre valahára megkaptunk Leblanc Gergelyt teljes pompájában. Alig tudtam felfogni. A Diótörőben az tetszett, hogy a férfi karakter, nem egy nyálas figura, aki házasságra kell, hogy lépjen a szíve mégsem ver egyik leányért sem, sőt igen melankolikus és tragikus hősnek tekinthető. De a jelen darabban a címszereplő teljesítménye kiemelkedő, szépen táncolt, de erőtlennek is hatott, mivel őt is, mint Aliyát a koreográfia akadályozta abban, hogy valódi tehetségét megmutathassa. Mindenesetre üdítő látvány volt a színpadon, különleges piruettet láthattunk tőle, több fordulatos mozdulatsort a tengelye körül. Összhang és a harmónia, kölcsönös tisztelet, meg volt közte és Aliya között, jól működtek együtt.

Aliya és Gergely - csodás páros voltak!

Szigeti Gábor vagyis inkább Komarov Alekszandr
(előtte) A művészről nem hallottam, holott az önéletrajzban számos szerep a nevéhez fűződik, bár nem igazán főszerepek ezek, természetesen ettől még lehet jó, sőt a karakter táncosok mindig nagyon bámulatosan mozognak, kifejező lépéseket hajtanak végre.

(utána) Komarov Alekszandr neve és valós személye lépett este a színpadra. Nem túl nagy a szerepe, viszont szinte folyamatos jelenléte van a történések alatt, de nincs fontos mozdulatsora. Kiemelten a bűvészmutatványokban kell jártasnak lennie, mivel a karakter a kisgyerekek arcára mosolyt csal, de olykor kedvesen elpáholja a kicsiket, ha rossz fát tettek a tűzre vagy Diótörő bábokat tesznek tönkre. Olyan apuka jellegű figura. A karácsonyi ünnepség alatt a gyermekeknek előadja három társával együtt a Diótörő meséjét. Mint mesélő egy hatalmas köpenyt vesz magára, és emögül búj elő a Diótörő, Mária hercegnő és a gonosz Egérkirály. A kalandozások végén ceremóniamesterként és mókamesterként üdvözölhetjük. Nagyon ízléses volt az öltözéke és a frizurája, sajnos többet vele kapcsolatban nem tudok megállapítani.              

Cserta József
(előtte) munkásságával tavaly júliusban találkozhattam. Akkoriban, ő alakította a középső fivért a Karamazov testvérek produkcióban, az Erkel színházban.
(utána) Cserta József neve megmaradt és ő harcolt a címszereplővel. A csata nem igazán látványos, gyermeki szinten megmaradt, bájos és aranyos. Semmi ádáz küzdelem, de a két férfi megverekszik a leányért, aki a kanapén retteg az egerektől, akik mindvégig a farkukat fogták. A karakter kibontakozása csak az első felvonásban kerül színre, utána, ahogy legyőzték a királyt, nincs további szereplése. Teljesen eltűnik a cselekményből. Immáron csak a Herceg/Diótörő és Mária hercegnő útját követhetjük nyomon.

Aliya és Gergely, vagyis Mária és a Diótörő/Herceg az elvarázsolt erdőben

A darabot  E.T.A. Hoffman ugyanazon cím alatt publikált művének színpadi, azon belül balett feldolgozása. A zenéjét Csajkovszkij komponálta.

Kedvenc zenék az előadásból

- Az induló

- A hópelyhek tánca (eleddig nem volt fülbemászó, de a darabbeli - színpadi kreációja óta elnyerte a tetszésemet és gyakran dúdolgatom a zenéjét, sírtam rajta, az egész előadásban a legszebb jelenet volt, először belibbennek, folyamatosan érkeznek, mindig több és több hópihe, míg végül a színpadon 26 pelyhecske áll fel, szép volt a két szólózó hópihe hölgy - ilyenkor bánom, hogy nincsen felsorolva a művészek teljes névsora - és maga a befejezés: az távolba távozó, Égbe tovatűnő vonulás)

- A virágok keringője (de csak a zene miatt, mert a koreográfiája eléggé gyatra volt) - itt feleslegesnek éreztem, hogy legyen egy-egy kiemelten megkülönböztetett páros

- A Herceg és Mária hercegnő összes közös tánca (Barbie változatban)
- Mária hercegnő vagyis külföldiül a Cukor hercegnő tánca 

- Csajkovszkij előszeretettel komponálja bele a darabjaiba más nemzetek jellegzetes zenéjét és táncát (ezúttal: spanyol, indiai, kínai, orosz, francia) (Hattyúk tavánál: nápolyi, görög, spanyol, magyar)

Szállnak a hópihék

Jelmez, díszlet

Az új módosítások többségükben tetszenek, leginkább a hópihék öltözéke változott meg, nincsen a karjukon felesleges kis bojtok. A tánc illeszkedett a zenéhez, nagyon egyben volt az egész kompozíció. A két szólótáncosnak különösen szép, aranyozott mintás jelmeze volt. A virágok keringőjében a táncosok rendszerint rózsaszín, hosszú tütüt viseltek, a két duó táncosnői külön aranyozást viseltek jelmezeiken, kitűnve így a tömegből. A Herceg önmaga lehetett, díszes aranyozott öltözék a fináléban, Diótörőként huszárjelmez, és a kezdetben álarc fedte és kiskarddal hadonászott. Mária hercegnő arannyal díszített jelmeze volt a legszebb, addig egy fehér hálóingben táncolt.

A díszlet tekintetében volt baki is, a függöny az egyik "épületszárnyba" beleakadt, de sikerült gyorsan rendbe hozni. A jelenetek, a színterek gyorsan váltakoznak, a legszebbek: a kis Marika családjának a háza, leginkább kívülről impozáns és szép az ábrázolása. A többi háttér mind megfelelt az adott körülményekhez. Amit hiányoltam az az óriás karácsonyfa volt, amely a palotában újra feltűnik a darab végén...

A hivatalos honlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/

A hivatalosnak is tekinthető - közösségi oldalon, időközben fel lett tüntetve, miért módosult a szereposztás (Mielőbbi jobbulást kívánok, Dmitry-nek! :) ) azaz a hivatalos tájékoztatás szerint:
https://www.facebook.com/HNBC1/posts/10153311362173697

"- december 1.: Timofeev Dmitry betegsége miatt Melnik-Timofeev helyett a Tanykpayeva-Leblanc páros táncolt"

 Kritikák:

• http://www.momus.hu/article.php?artid=6913
• http://mno.hu/szinpad/akar-a-jo-bejgliteszta-1316493

A hópelyhek régen így táncoltak