Az Operaház Fantomját fogják pár alkalom erejéig előadni az osztrák Bad Leonfelden-ben. A musicalhez való viszonyuk elég régi időkre nyúlik vissza, hiszen a londoni produkciót után, elsőként ők mutatták be az öreg kontinensen.
Andrew Llord Webber regionális jogokkal felruházott Fantom produkcióját nézheti meg a közönség nyáron. A főszerepekben a következő előadók láthatok: Fantom - Claus Durstewitz Christine Daae - Ilia Vierlinger Raoul - Martin Kiener Carlotta - Katerina Beranova/Eva Maria Marschall Ubaldo Piangi - Ivan Benitez Andre - Karl Brandstötter Madame Giry - Christa Ratzenböck/Silke Redhammer Meg Giry - Beate Korntner A következő linkeken tájékozódhattok:
Pókémon animét valószínűleg sokan ismerik, a fiatalok körében igen népszerű volt. A videó készítője összetette az Ének az esőben film népszerű és vidám számát, a "Nevess, hát"-ot Ash Ketsuph-pal, aki az animációs rajzfilm főszereplő.
Jó a válogatás, szinte az össze jelenetbe nyújt betekintést. Számomra viszont a zene rontja le az egész összhatást. Az újabb ötletmegoldások nagyon tetszenek, ám a megfigyeltek alapján elmondható, hogy sokkal erőszakosabb itt a Fantom, és Christine sem annyira félős, sőt erősebb jellem lehet, mint az eredeti Webber előadásban.
Végre van egy újabb felvételem a cseh produkcióról, jó lenne most több felvételt is látni/hallani az előadásról, mivel nem hiszem, hogy mindannyian megtehetjük, hogy felkerekedünk és megnézzük a cseh fővárosban...
Viszont a videófeltöltő is kissé elnézte a házszámot... Mivel a felvételen hallható dal a tetőn játszódik, viszont a képen a temető jelenetet láthatjuk. Az előadók Monika Sommerová és Thomas Vanek.
A második felvétel már egy élő show-ban készült, az előadók Monika Sommerová és Bohus Matus (aki - az én véleményem szerint a rideg külseje mögött érzelmes és gyönyörű hang rejtőzik).
A legérzelmesebb jelenet az előadásból. Christine és a Fantom búcsúját, szerintem csak kevesen nem tudják könnyek hullatása nélkül átélni. A kóristalány csókja meglepi a Fantomot, és gondolkodásra készteti, nem sokat tétovázik, és elrendeli, hogy a szerelmespár szökjön el a csónakjával. Nem a nő döntött, hanem a férfi, hiszen elengedi a vikomttal, mert megérezte
Christine szeretetét, és ebből az erőből merítkezett a Fantom, így
egyedül marad az Operaház alatt egy kis tavacska partján...
A gyűrű átadásakor, sokan vagyunk, női nézők közül, akik felrohannának a színpadra, és megráznák a kóristalány vállát, térjen észhez, miért választaná a délceget, mint inkább a zene angyalát? Maradjon vele. De! Sajnos nem tehetünk semmit sem, így legfeljebb csendes megfigyelőként sopánkodhatunk, és magunkban kiabálhatunk, illetve elmorzsolhatunk pár könnycseppet a szemünkből, mert sajnáljunk a magára maradt Fantomot.
Véleményem szerint Christine nem hozott önállóan döntést, egyik férfit sem választotta önmaga. Ám, figyeljük meg az ellentéteket: egyik oldalon ott van a zene művészi zsenije, a tudós, az építész. A másik oldalon pedig ott áll egy ifjú, aki gazdag és jóképű. Ez utóbbi tulajdonságok gyorsan szépségüket veszthetik, de vajon a szellemiség és a varázs kitartóbbnak bizonyulhat?
Most következzék pár felvétel a különböző variánsokból:
A japán előadásnál úgy látom kedvesebb a lemondás, Christine tényleg sajnálkozva távozik a helyszínről.
Maike Switzer, mindannyiunk kedvenc original Christine-je lehetne, hiszen ő nem éri be a kötelezően előírt két csókkal, egy harmadikat is ad a Fantomnak.
Anna Görner még az is megtiltja, hogy a férfi az arcához érjen...
Gina Beck a broadway-i produkció egyik kedvenc színésznője. És, valóban van érzelem a játékában, szép a csókjelenetük is (ki kell emelnem ki a partnere: Ramin Karimloo), szinte sírva fakad, úgy nézi a gyűrűt, és kis hezitálást követően visszaadja a tulajdonosnak.
Sandra Joseph megcsókolja a gyűrűt! Sokáig fogják egymást kezét Hugh Panaro-val. Ez is szép megoldás.
Gyorsan elfutott...de a Fantom megmondja a magáét.
Igazi kis csemege következzék, a "majdnem" non replikának is minősíthető turné változat utolsó jelenete. Ez a módosított változat még kegyetlenebb, mint az eredeti. Julia Udine a turnéban lépett fel először, szerintem most kész megváltás számára az original előadás. A turnéban sokkal több az erőszak, még Christine is gonoszkodik a Fantommal, szanaszét dobja a férfi irományait, bár utána meg ő issza meg a levét, mert az ágyra lesz dobva, már attól tartottam, hogy megerőszakolja a Raoul szeme láttára... Csak egy csók van és egy szoros ölelés, éreztessék a főszereplővel, hogy nem szabad kegyetlennek lenni. A zenedobozt minden esetben utálom - ha a majommal van bemutatva, - de EZ kivételesen nagyon jól néz ki. A szerelmi vallomás....oh, nem találkoznak, és Christine, hogy örül neki, olyan aranyos. Ez aztán a rendkívüli megoldás. Nagyon tetszik! A végén még majdnem el is kapják a Fantomot... Jó, kreatív és új gondolatmenetet mutat be.
Sokáig nem értettem mire gondolt az osztrák ismerősöm, amikor arról beszélt, hogy a magyar non replika Fantom produkció rendezése inkább mentális/pszichológiai úton közelíti meg az utolsó jelenet mondanivalóját, nincs benne bántalmazás, semmi brutalitás. Ameddig az original előadást nem láttam, addig fogalmam sem volt, mit ért ezalatt, mert azt gondoltam nem lehet olyan nagymértékű a két színpadi megoldás között az eltérés. De, mint kiderült az original a magyarral jócskán ellentétben áll, hiszen a szereplők nem riadnak vissza a fizikai úton történő erőszakosságtól sem.
Az original változatból, jöjjön hát egy összeállítás, amely ezt támasztja alá:
Ismeretes, hogy az original változatban még a csók is más a két főszereplő között. Christine szeretetből vagyis inkább végső elkeseredésében egy erős, fizikailag érzelmekkel teli mozdulatot tesz, egy csókot lehel a férfi szájára. Aztán szorosan megöleli, míg a Fantom nem képes felocsúdni a csodálkozásból, addig Christine újra erőt vesz magán és ismételten megérinti a férfi ajkát. Erős érzelmek megnyilvánulása, és megint csak egy olyan pillanat a darabban, amit minden színésznő másként él meg, máshogyan értelmez. Persze ettől szép ez a változat. Tehát két csók és egy ölés jár az original Fantomnak, és ettől eltér a non replika magyar verzió. Nálunk, a magyar változatban, egy csókot kap a Fantom, de az hosszan tartó és szenvedélyes, viszont egyfajta boldogságot is sugall, mert láthatjuk, hogy a férfi megrendülése kézzel foghatóbb, mint az eredeti változatban. Kezdetben meglepődik, ám rögtön viszonozza is a gesztust, ami egyre intenzívebbé válik, felerősödik. Szoros ölelésbe forrnak, majd egy örömmámorban úszó - és nem értetlenkedő - férfit láthatunk a színpadon, aki megértette, miszerint Christine nem undorodik tőle, és, hogy valóban szeretheti - a feltételes mód még mindig jogos.
Többek között erről is megbizonyosodhatunk, hisz a videóban szintén látni fogjuk a párokat, magyar részről (hisz nekünk ők az érdekesek):
Mahó Andrea hangja és a neve nem ismeretlen a musicalszerelmeseinek körében. Számos szerepet eljátszhatott, többek között ő volt Cosette a Nyomorultakban, Csókos asszonyként bűvölte el a Josephstadt lakóit, vagy alakította Capulet Júliát, de Mária főhadnagyként is helyt állt. Leggyakrabban naivát játszott, ezektől eltér Mary Poppins karaktere, aki egy kiegyensúlyozott, erős, szigorú, de barátságos személyiség.
Mégis a legnagyobb ismertséget Andrew Llord Webber musicalje, Az Operaház Fantomja hozta el, mely műben az ifjú kóristalány, Christine Daaé szerepét formálja. A zeneszerző, Webber is rajongójává vált, és el akarta vinni magával külföldre, hogy sztárt csináljon belőle, de Andrea nem egyezett bele, mert itthon akarta kivívni az elismerést. Azóta töretlenül halad előre, munkásságát méltatják, a színházi munkája mellett zenés koncertek gyakori fellépője.
Rendkívül erős baráti kapcsolat fűzi kollégájához, Csengeri Attilához. Andrea a való életben egy igazán kedves, szeretetre méltó hölgyemény, aki végtelen módon szerény, sosem törekszik, hogy rivaldafénybe kerüljön.
A palettája színes, musicalektől kezdve az operetten át sok műfajban kipróbálhatta magát. Lírai dalok állnak hozzá legközelebb, ám a következő két videó nem a visszafogottságról árulkodik a zenéjét illetően. Sosem hallott zenei stílusban énekel Andrea.
A dal egy régmúlt szerelmet sirat, a hangzása Nightwish-re emlékeztethet minket. A második felvétel a hivatalos klip, régebbi videó, de szerintem nagyon kifejező.
Hétfőn ünnepi előadást tartanak a Madách Színházban, a lovagkorban játszódó őrült történet elérkezett egy fontosnak és jubileumi előadásnak titulált, 162.-hez.
Ám, ez korántsem minősülne jubileuminak, nem lenne érdekes ez a szám, hiszen
általában a színházakban a kerek évfordulókat szokták megünnepelni, de a
különleges pillanat annak tudható be, hogy két olyan ember teszi a tiszteletét a teátrumban, akik maguk a zenés darabnak a megálmodói és azért jönnek, hogy megnézzék a magyar előadást, tehát a színház csak és kizárólag június 1-jén fogadja a közönség sorai között a két szerzőt, Eric Idle-t és John DuPrez-et.
A musical előkészületéről készült egy
rövid kisfilm is, láthatunk részleteket a darabból, a filmből és persze
az alkotók és a szereplők is megszólalnak...
Innen elérhető: http://rtl.hu/rtlklub/media/igy-keszult-a-spamalot
József Attila élettörténetét és munkásságát mindannyian ismerhetjük, általános, de leginkább középiskolai tanulmányainknak köszönhetően. Elmenni érdemes, mert igazi zenei csemegében lehet része a nézőnek.
Az előadás dallamvilága hűen tükrözi József Attila belső lelki vívódását, megtört személyiségét, valósan kifejtődik, hogy egy meg nem értett ember volt, és szeretethiánnyal küszködött. A két szerelem élete különböző szakaszaiban éri utol, míg Márta hosszan tartó levelezéseket képtelen folytatni és elhagyja, addig Flóra már-már elfogadná őt, de végül Attila másként dönt. A keretszerű történet összefoglalóan bemutatja a költő életét. A szöveg szempontjából József Attila verseit hallhatjuk megzenésítve, szépen kidolgozva. Látványban és érzelmekben gazdag, katarzist biztosító előadásnak tekinthető. A színmű a Madách musicalpályázatának egyik nyertes darabja. A teátrum még 2012. február 10.-én és 11.-én tartotta a két szereposztásos bemutatókat. A darab sokak számára kiugrást jelentett, többek között az egyik szerzőnek, Vízy Mártonnak, aki ugyan hangilag nem kiemelkedő, de páratlan zenei tehetséggel megáldott férfi, neki köszönhető a színmű lenyűgöző dallamvilága. Muri Enikő is ekkor került első alkalommal komolyabb színpadra, mint ismeretes ő a Gór Nagy Mária színitanoda növendéke volt. Gallusz Nikolett később csatlakozott a csapathoz, miután, az én szívemnek oly kedves művésznő, Krassy Renáta, életében másodszor nagy boldogság elé nézhetett, kisbabát várt. Így Polyák Lilla Kozmutza Flórája mellé a szép hangú Niki társulhatott. Renihez hasonlóan, anyai örömmel távozott egy hosszabb időre Balla Eszter is, így helyébe a háttérben gyakran tartózkodó Wégner Judit léphetett, aki szintén egy páratlan tehetség... Sajnálatos módon csak később lett felfedezve, most Vágó Márta szerepében látható. A címszerepet Nagy Sándor és Posta Victor alakítja.
Április elején megint műsorra tűzi a színház a magyar költőt bemutató színdarabot. Ám, ezúttal csak egy színész fogja az összes alkalommal alakítani József Attilát, mégpedig azért, mert Nagy Sándor az új előadás bemutatójára, az Agyeldobásra készül, ez egy bohózat. Jelenleg, tehát csak Victort láthatjuk Attila megformálójaként, és ez mindenképpen kiemelendő, mennyi energiával, kitartással és nem beszélve, szellemi frissességgel is kell rendelkeznie, hogy nap nap után ugyanazt a szerepet megjelenítse a színpadon. Érdemes elmenni és megtekinteni, legfőképpen buzdítani őt! :) Videóérdekességek: Nagy Sándor és Posta Victor egy-egy József Attila verset tolmácsol.
Korábban már láttam a művet, és szerencsésen elmondhatom, hogy már mindkettő szereposztással is. Nekem Victor volt az első, így róla és a darabról többet olvashattok itt:
Egy idézet a darabból, jobban mondva, egy párbeszéd: "ATTILA:Márta!
MÁRTA:Attila, hát te?
ATTILA:Nem is tudom, erre jártam...
MÁRTA:Ez különös. Tudod én erre lakom.
ATTILA:Igen,
emlékszem. Magam sem tudom, hogy történt az egész, azelőtt sohasem
jártam erre. Mindenfelé szoktam lógni, csavarogni, de errefelé soha.
Most az utóbbi időben, akármerre indultam, mindig ide lyukadtam ki.
Észrevettem, hogy folyton ezen a környéken sétálok. Előbb azt hittem,
hogy csak a Vároldal meg a Corvin tér tetszett meg, hogy jól esik
átjönni a Lánchídon, de aztán…
Clare Lyon utolsó előadását követően új Christine megformáló után néztek a turné rendezői. Az új énekesnő, név szerint Emilie Lynn, szép hangszínnel rendelkezik, és érdemes rá, hogy elődje nyomdokaiba lépjen. A következő felvételen partnere, a már gyakorlatias Brad Little, aki Claire Lyon-nal nagyszerű párost alkotott.
A darab ismert számai közül, a következőket fogjuk hallani: Hannibal, Think of Me és az Angel of Music/Little Lotte/Mirror Scene.
