Ahol a színészek és a közönség keze egymást eléri...
Broadway jelentés az első napról - 2015. Szept. 18. (péntek)
Ha ősz, akkor színházi évadnyitás. Ha évadnyitás, akkor a Pesti Broadway jut először az eszembe, ahol a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai gondoskodnak róla, hogy emlékezetes délutánt-estét varázsoljanak a színházkedvelő közönség számára.
Munkából jövet el kellett intéznem egy fontos dolgot: méghozzá nyereményjegyeim átvételét az Operaházban. Ez a nagyon - számomra - mámoros érzés mindig örömmel vegyes boldogsággal visz a Művészet Magas Fellegvárába! Ám a Színházak Éjszakája miatt, amit ezen a szombaton (2015. szept. 19-én tartanak Budapesten és néhány vidéki társulatnál) rendeznek, kerülnöm kellett egy nagyot, míg végre sikerült célba érnem. Az épület előtt nagy állványok sorakoztak, készültek a díszletek, még a Szfinx is úgy gondolta beöltözik...vagyis kiszíneződik... :D
A lényeg, hogy a közlekedésnek "hála" nehézkesen és iszonyatosan lassú tempóban, szinte evickélve (mert a trailer fennakadt a kis utcában egy bazi nagy terepjáró kipufogójára...vagy mire és sodorta magával, így a buszom percekig ácsorgott egy helyben miatta....) jutottam el az Operaházhoz. Átvettem a jegyeket - Őrült tánc - de van benne rendszer! című előadást fogom másnap (tehát szombaton, 2015. szept. 19-én 19.00, Erkel Színház) megnézni, majd egy újabb útvonalat találva a 9-es buszhoz, amit aztán sikerült is lekésnem, haza felé vettem az utam.
Háromnegyed óra alatt teljesítve volt az út, aztán 1 óra múlva megint az Andrássy út környékén voltam, vagyis inkább a Nagymező utcában.
Hát, elkezdődött. Számomra az évad a Broadway-jel beindul, és igazából még egyetlen egy alkalmat sem hagytam ki belőle, szinten minden évben - amikor meg volt tartva, és amióta színházrajongó vagyok! - tart a lelkesedésem és kijárok a programokra. Ezúttal a tájékoztatóból informálódva, úgy döntöttem, hogy csak a pénteki napot töltöm az Operettszínház előtt.
Első napon ízelítőt kaphattunk az újdonságok repertoárjából, illetve régi, de felújított kedvencekből, különösképpen: Csínom Palkó, Marie Antoinette, A 100 éves Csárdáskirálynő, Én, és a kisöcsém, Sybill, Denevér, Fame, A Farmerkirály produkciókból hallhattunk pár számot. Sajnos, ahogy a hallgattam a dalokat, úgy éreztem ez most nem nekem szól, nem igazán érintettek meg. Nekem fontos, hogy az előadások dalainak színvonala megüssön egy bizonyos mércét, amiért érdemes rá jegyet venni... Persze bizonyos darabokról még nem mondtam le...
A Marie Antoinette-tet vártam a legjobban, hiszen ez is Lévay Szilveszter és Michael Kunze (nevükhöz fűződik Mozart!, Elisabeth, Rebecca - A Manderley-ház asszony) című musicalek, tekintve Lévay-val folytatott szoros baráti kapcsolatra, az Operettszínház rendre szépen bemutatta. Az új előadás anyaga nem igazán ragadott meg, viszont a jelmezek többsége még a Mozart! és a Rebecca produkciókból származott - de ez nem volt probléma, még messze vannak a bemutatótól! De a lényeg a daltalanság, vagyis még nem volt eléggé fülbemászó a dallamvilága, olykor hasonlított a korábbi darabok dallamszerkezetéhez. Szóval, van még hova fejlődnie! Egy dal tetszett, amit Vágó Dettike és Mészáros Árpád Zsolt adott elő. Talán ez a musical legerősebb kompozíciója, nem beszélve arról, hogy teljesen megfelel az adott korhoz, és Marie Antoinette-hez. Ezt szeretem egy előadásban. :)
Az én és a kisöcsém - örömmel üdvözöltem Szinetár Dóra és Dolhai Attila kettősét, akiket eléggé régen nem láttunk együtt egy darabban, ez az előadás, operett újra összehozta őket. Tetszett a komikus felfogásuk, ahogy táncoltak, bohóckodtak a színpadon. Itt illő volt a tettük (Dolhai Attila fogalmam sincs, hogy miért? - de állandóan el akart repülni a színpadról. Lehet, hogy Red Bull-t ivott a fellépése előtt vagy bedobott egy Snikers-t, amitől kifordult önmagából...xD Képes volt az idétlenségével tönkretenni a leglíraibb előadások dalait is, csak azért, hogy a közönséget vigyorgásra bírja....
Még ebből a blokkból volt szerencsém részleteket hallani a Csárdáskirálynőből (Kálmán Imre nélkül nincs fesztivál! És a dalai örökzöldek), a Denevérből (mindig szívesen hallgatom meg ezt az operettet, a dalai kedvesek), a Fame-ből (ami szintén csalódás volt, mert dal szempontjából nulla, és a címadó dalt is kicsit úgy érzem áthangszerelték) és a Farmerkirályból.
Kisebb megszakítások voltak az egyes blokkok között, amíg a két műsorvezető, ezúttal Szinetár Dóra és Kerényi Miklós Máté, felkonferálta a fellépőket, és, hogy mit fogunk soron következőleg hallani. Kerényi Miklós Gábor, azaz ismertebb és rövidebb "becenevén" Kero és az új igazgató (aki olyan átlagos, hogy még a nevére sem emlékszem, pedig a "bázishelyünk" előtt gyakran elsétált...) is üdvözölte a közönséget...
A nap fénypontja - és tulajdonképpen ezért mentünk el - hogy hallhassunk a régi kedvenceinket is! - Hol volt, hol nem volt… - rég volt! blokkban felidézték az Operettszínház egykori siker előadásait, többek között
- West Side Story: Miénk az Éj - Dolhai Attila és Nádasdi Veronika, (illetve Vágó Zsuzsi és Lukács Anita is énekeltek a darabból, de sajnos a címére nem emlékszem)
- Sweet Charity: Momentán - Siménfalvy Ágota egykori nagy szerepének legismertebb énekét ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthattuk
- Valahol Európában: Állj elém és nézz csak rám! - Gubik Petra és Kocsis Dénes (A nő egy Polyák Lilla utód lehet, szegény Dénest teljesen "leordította" a színpadról...
- Cabaré: Mein Herr - Szinetár Dóra, a Konferanszié dala is (előadót nem tudom)
- Muzsika hangjai - részleteket Kékkovács Mara és Szendy Szilvi énekelt
- Hegedűs a háztetőn - Ha én gazdag lennék - Dézsy Szabó Gábor frenetikusan adta elő, a nézősereg imádta. :)
- Amikor a felkonferáló is énekelt, méghozzá az Oltári fiúkból, Kerényi Máté igazi mediterrán hangulatot varázsolt
- RUDOLF - A nagybetűs KEDVENC: Ez most más - Vágó Dettike és Dolhai Attila (azt hittem elsírom magam, Vágó lány szerette volna módosítani a dal szövegi részét, ráadásul olyan nyafizós volt a hangja, Dolhai megint csak nem értelmesen, elbohóckodik a dalt), Csak hétköznapi hős - Veréb Tamás (irritál az arca, legszívesebben légycsapóval mennék utána...de itt elfogadtam, egészen jó volt!) Ez a perc úgy fáj - Vágó Zsuzsi (a legérzelmesebb előadó az est folyamán - és a legsokszínűbb, folyton átalakult minden egyes fellépésekor, változatos volt),
- Elisabeth: Hogyha kell egy tánc - Vágó Dettike és Veréb Tamás (nem voltak rosszak, de a szintet még mindig Janza Kata és Szabó P. Szilveszter tartja...)
- Különleges Produkcióra sor került, együtt énekelték a Rómeó és Júliából az Erkély duettet Szinetár Dóra és Dolhai Attila. Igazán derűs voltam, hogy újra együtt láthatom az egykori "veronai szerelmeseket..."
- A nagy finálé alatt még szelfik is készültek...annyira abszurd és hülyeség, hogy ez mennyire elfogadott tevékenység... mindenről készítsünk közeli kamerába bámuló felvételt....xD
Hibák
Közönség kapcsolat: A szórólap osztogatók nem voltak figyelmesek, az érdektelen embereknek odaadták a programfüzetet, míg akikről lerítt, hogy érdekli is a színház nem. Volt, hogy szólni kellett nekik, hogy figyi!... Szóval, közönségszervezés terén van hova fejlődniük...és nem csak lézengeni kell a tömegben, mindenki arcába bele kell nyomni azt a füzetet...hihetetlen, milyen süket banda!
Nem volt nyereményjáték, amit a helyszínen szoktak meghirdetni, de amúgy sem volt semmi hangulat...
A technikai részleg: megint óriásit alakítottak!!! A műsorfolyam java része alatt nem lehetett hallani a műsorvezetőket, bármilyen mikrofont is tettek rájuk vagy kaptak kézbe egyet-egyet... Már x. éve, hogy ezt nem tudják rendesen megoldani...
A közönség
Nagy meglepetés volt számomra, hogy ha nem is személyesen, de megismerhettem Kerény Miklós Gábor leányát, aki még tanuló... csatlakozott a Nagymező utcai színes forgatag egy kisebb csoportjához, amely cseperedő művészek sokaságából tevődött össze, voltak ott éhséggel küszködő balerinák, cukorbeteg táncosok, magas - egyáltalán nem férfias hangon kommunikáló konzervatóriumi növendékek, rendezőfélék, de ők is inkább még tanonc formájában, főzős műsorban szereplő tinik, kissé hangos és a garatra felöntő leányzók, egymás poharából ivók, ducik, soványak, és eltartott ám folytonos unatkozó arckifejezéssel nézelődő táncos-barát... Tudatalattim nem súgott, hogy engem is figyelnek...hoppáá... Nagyon sokat ittak, sokszor keverve az alkohol tartalmú koktélokat az erősebb szeszes italokkal... még inkább dohányoztak... meg kell jegyeznem vicces volt a jelenet, amikor a magas hangú rájött, hogy az egyik táncos táskájába tette a saját pénztárcáját... Pár titkos dolgot is hallhatott az, aki fülelt... :P A szövegeket kívülről fújták, de azért illedelmesek is voltak közöttük... :)
Összefoglalva
A színvonal esett, lehet, hogy hiányzott, bár szégyellem megvallani, Csonka András és az ő "számhoz teszem a mikrofont, hogy még az sem értse, aki 1 méterre áll tőlem" szokása, műsorvezetői talentuma. Nem volt a nézőkkel kapcsolat (nyereményjáték, lufit a magasba röppentünk, nem örülhettünk semmi újdonságnak), csak levezettek egy műsort. Persze azért szórakoztató volt, de érezhető, hogy a Pesti Broadway is árnyéka volt régi önmagának azaz már a Pesti Broadway sem Pesti Broadway...
KÉPEK: tőlem származnak! :)
