Időpont: 2016. febr. 11. (csütörtök) és 12. (péntek) este, 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: A FANTOM!
Ezúttal pótszékkel ültem be, mivel nem szereztem be első körben a jegyeimet. Sikerült, mindkét alkalommal szert tennem az ülőhelyekre, így esélyem nyílt kétszer, egymás után megnézni a darabot.
Rettentően hiányzott! Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, ráadásul az a hír járja, hogy jövőre, januárban lesz ismét Fantom, addig meg tengődhetünk...
Források:
Az első pótszékes előadásom apropója, Krassy Renáta volt, no meg Solti Ádám (A második apropó pedig a borzalmas Sasvári-féle teljesítés az első alkalomnál, így le akartam öblíteni egy Csengeri Fantommal). A Madách bejelentése, miszerint két új alakítót ereszt a darabba, izgatta a fantáziámat, ezért nem maradhatott ki! Látnom kellett mennyire sikerült beilleszkedniük a társulatba. Előzőleg írtam Solti először a Nyomorultakban szegődött a színházhoz, majd Józsefként is állítólag remekelt. Nekem azért, ez még kevés volt a meggyőzéshez, ezért fenntartásokkal, de örömteli várakozással figyeltem a mozdulatait a színpadon. A másik új belépő Szerekován János már a második előadásomban jelent meg. Bővebben róluk is írni fogok.
1. Előadás A hangok, a hangosítás és a mikroportok csatája
- Szereposztás: Sasvári Fantom - Krassy Christine - Solti Raoul
A 2016 februári Fantom igazi csemegét hozott a 10 éves évfordulónkra. Rólam köztudott, hogy nagy fantom-rajongó vagyok, így a darabban inkább felé húzok és drukkolok, hogy Christine inkább őt válassza és ne Raoul-t.
Mai napon értelmet nyert az eredeti Gaston Leroux elgondolás, és Christine valóban csak is Raoul-t választhatta igaz szerelméül.
Díszlet
- Jó volt mindent újralátni!
- Sosem néztem, hogy az orgonából kiugrik egy kis szék
- A háttérmunkások, díszletesek, precíz tevékenységét, hogy pontosan minden az adott időben a helyén legyen
Világosítás
- Nagyon tetszettek az Éj zeneéje alatt az új színkombinációk: lila és zöld keverékéből
Zenekar
- Néhol iszonyat pócsékok voltak - Éj zenéje alatt szinte cincogásig sikerült eljutniuk. Nem volt élvezhető a zene, ami máskor mindig csontig hatol.
Hangosítás
- Valamit nagyon elszúrtak a technikusok, mert úgy éreztem, olyan közel ülök a színpadhoz, hogy megsüketülők... A mikroportok nem voltak megfelelően rögzítve, így olykor recsegtek-ropogtak...Sasvári erősen ki volt hangosítva.... Nem kellett volna...
Szereplőkről
Sasvári: Fantomként borzalmas volt. Hangilag már nem erős, csak a hangosítás megtévesztő ereje tette naggyá. Voltak időnként gyengéd pillanatai a lány felé, de ez csak pár másodpercig tartott. Fantomként nemhogy sajnáltam volna, inkább taszított az egész jelleme. Ám így bemutatotta a valós Fantomot, aki szeretethiányban szenved és az emberek kirekesztik maguk közül.
Krassy Renáta: Christine-jével annyi bajom volt csak, hogy nem mindig játszik a mimikájával, nem látszott rajta, hogy fél. Hangilag viszont ismét egy csoda volt! Nagyon szeretem az ő Christine-jét.
Solti Ádám: Raoul szerepében új szint vitt a darabba. Gyengéd volt és szerethető karakterré tette a vikomtot. Hangilag nem maradt meg, ám játék szempontjából kiváló volt. Renivel való kapcsolatában sok ölelés volt jellemző.
Két igazgató - Szerednyei és Weil páros: nem voltak a toppon, sem szórakoztatóak. Az összkép, az összhatás nem működött.
Rozsás István - Piangi: Don Juan próbán úgy dobta a földre a kottát, hogy a karmester is hátrhökölt, attól tartva, hogy mindjárt neki is baja esik, de a többi művész is megdöbbent...
Röser - Carlotta: Voltak új megvillanásai, pl. az új igazgatóknak dobott csók a Hannibál jelenetben, Elissa énekének megkezdése előtt. Christine-nel való rivalizálás a Don Juan jelenetben. A II. felvonásban bíztatja (persze nem szeretetből) Christine-t a szerep elvállalásában.
Újdonságok és bakik az előadás alatt
Hannibál jelenet: Németh Gábor (ezúttal kórustagként) lekéste a belépőt, sietve csatlakozott a felvonuló férfiak seregéhez.
Főcímdal: A dobokért hálás vagyok, hihetetlen dinamikát, erőt kölcsönöz a dalnak. Ám Reni és Sasvári nem voltak összhangban, kettejük hangja nem volt harmóniában, disszonáns volt. A hangok igazi csatát vívtak egymással.
Éj zenéje (mielőtt a bábokat látnánk) Sasvári felemelte a lebegő deszkára Renátát, karjaiban tartva, hosszan kitartott pillantásban, egymásba fonodott a tekintetük, holott idő volt már, hogy megforduljanak az orgona irányába...
Az Il Muto-ban új gróf (iszonyat magas ember, aki eleddig a kórusban szerepelt, és a Don Juan-ban ő volt a Goliáth a pici Dávid mellett), aki nem rogyasztja be a térdeit, és a hangja sem jellegzetes, mégis szépen váltak el Carlotta-val, megérintették egymás tenyerét és azt mondták: "Adiiiooo".
Il Muto: Christine és Carlotta a vetélkedése egymással a jelenetben, a fiatal lány fordítva vette fel a kalapját, miután a Fantom közbeszólt és békának nevezte Carlottát, majd brekegett...
Térden csúszva jövök hozzád - Sasvári Krassyhoz (a darab utolsó 12 percében).
A csók: Reni nem ölelte meg csók közben, semmi gyengédség nem volt közöttük.
Elválás: Ahogy Christine, úgy mi is kevésbé fájdalommal a szívünkben váltunk el a Fantomtól. És ezzel az alkalommal pont beteljesült a szerelmi háromszög története.
2. Előadás - Tökéletes apró porcikáiban
- Szereposztás: Csengeri Fantom - Fonyó Christine - Magyar Raoul
Bakival indítanék:
Hannibál jelenet - a háttérvászon nem esett le. Bencze Ilona teljes pánikban, elfehéredett arccal nézett a magasba. Pándy Piroska (akire rá kellett volna esnie a vászonnak) megoldotta a helyzetet, azt mondta: "Úgy megijedtem!"
Utolsó jelenet a labirintusban: nem ment le a rács, kézzel rásegítettek...háttérből kinyúltak kezek...
Új frizura: Barát Attila André igazgatója, volt még kis bajuszkája is.
Szereplőkről
Csengeri: Fantasztikus játék, csodás hang. A gyermeki ragaszkodástól a szerelmes férfin át az elszánt gyilkosig. Széles és sokszínű palettával rendelkezik egy élmény volt figyelni a színpadi munkáját.
Csengeri is tudott "békázni", ám jobban tudott gúnyolodva kacagni. Barbara az elválás kapcsán, mintha csak a fejét összeérintette volna a Csengerivel, de nem tudta szépen kifejezni, hogy Christine-nek mennyire fáj, hogy ott kell hagyja a Fantomot a labirintusban.
Fonyó: Igaz fenntartásokkal vagyok iránta sokszor (mivel idősebb az alakított karakternél...úgy kb. 20 évvel), de ahogy éneklésbe kezd, tovaszáll minden negatív érzelmem vele kapcsolatban, mert remek művésznő! Az átélés örök mestere, hiszen ő is nagyon sokszínűen tudja Christine karakterét alakítani. Igazán tud félni, szeretni, csábítani, megbocsátani. Christine imáját, ő érzi át a legteljesebben. Fonyó Christine a félénk kóristából válik magabiztos énekesnővé, aki az átalakulás folyamatában kétféle szerelmet is megtapasztal. Gyermeki esendőségét, reménykedő leány, ugyanakkor szexuális impulzusoktól érintett, és nőiességet, csáberejét nem rest megmutatni.
Magyar: A tető jelenetig nem láttam Raoul-t. Szinte láthatatlan volt az Igazgatók irodájában és erre nem mentség az sem, hogy visszafogta a hangját. Igazán azt várom el ettől a karaktertől, hogy méltó ellenfele legyen a Fantomnak, és ez nem csak hangilag, de a játékban is megmutatkozzon. Viszont a szerelmi kettős nagyon tisztán, két szerelmes dalának volt tekinthető.
Pándy: Fergeteges primadonna!
Szerekován János: Piangi szerepében. Először is Üdv a csapatban! Jó erős, operahang. Játék szempontjából még itt-ott hasonlít a társaira, de majd idővel az ő Paingi-ja is ki fog forrni.
Két igazgató, Barát - Galbenisz: Totál rendben voltak, sokkal jobban teljesítettek, mint a Szerednyei-Weil páros. Galbenisz kicsit módosított a szövegén, Bouquet felakasztását követően.
Összkép - tapasztalat
Összeszedettebb volt. Csengeri-Fonyó érzelmes párosítás, igazán remekeltek együtt. Gyengéd érzelmek, meghitt pillanatok. Tapsrend alatt Csengeri a földre mutatott Magyar Bálint vigyázba vágta magát és meghajolt.
Szóval, jövőre, újra találkozunk!
(képek a szereposztásról hamarosan!)
Képeim:
