2016. március 30., szerda

Emléktöredékek - Egyszer véget érnek a bejegyzések is - hamarosan lezárulnak az Emléktöredékek


Kedves Olvasóim, hamarosan elérkezik a nagy időpont (2016. ápr. 2.), amely a 10, hosszú évre visszanyúló megemlékezés egyfajta lezárását, ugyanakkor ezen örömteljes esemény megünneplését is jelenti.

"Az Operaház Fantomja és én - emléktöredékek" címke alatt a visszaemlékezéseimet olvashattátok. Nagyszerű időket éltem meg a magyar darabbal, és a külföldi változatokat is volt szerencsém megismerni, holott személyes tapasztalatot nem gyűjthettem róluk, akadtak segítőtársak, akiknek köszönhetően gyarapíthattam azon írásomat, ami a Fantom világainak bemutatásával foglalatoskodik, ezen kívül Titeket, Olvasókat is bepillantást nyújtottam a titkokba az apróbb szösszenetekből készült bejegyzések által.

Szinte naponta készültek bejegyzések, és öröm volt írni róla, tényleg sok mindenre sikerült fényt deríteni, és remélem, hogy Ti is érdeklődéssel fogadtátok írásomat Az Operaház Fantomja remekművel kapcsolatban.

Az utolsó Emléktöredék Április 2-án, 19.00 után fogom megjelentetni itt, az oldalamon, amely egy beszámoló az ELSŐ ALKALOMról. Fogadjátok szeretettel! :)





Emléktöredékek 67. - Hiába való jegyszerzés újabb fejezete

Bejegyzés:

Szombaton (feb. 6.) felhívtak telefonon, van első soros viktoros jegy - de megint gondok akadtak,... tehát megint találtam kiváló helyet, de az arcba menő füsttől kicsit tartottam... végül nem jött be, így más gazdához kerültek...

A bemutató 2003-ból (csak úgy...)



2016. március 28., hétfő

Emléktöredékek 66. - Még mindig próbálunk jegyet szerválni....

Bejegyzés:

Lett volna szuper helyre jegy, de sajnos a munkám meggátolt benne, hogy elmenjek arra a bizonyos, szombat délutáni előadásra (feb. 13.)







2016. március 26., szombat

Emléktöredékek 65. - Jegyszerzési kísérletek 2016-ban

Bejegyzés:

Idén, februárban Lénárt Szandrával és barátnőjével próbálkoztunk jegyet szerezni a Fantomra. Hogy melyik előadás fog sikerülni? Még homály fedte akkor.


2016. március 25., péntek

Emléktöredékek 64. - Az ismerős, aki információkat szolgáltat, mert módjában áll

Bejegyzés:

November elején több infot szerzek az osztrák ismerős által az új non replika fantommal kapcsolatban, illetve más forrásokból tudakolom meg milyen az észt változat...

Kifejtés:

Az osztrák ismerősömet, még anno a magyar Fantommal kapcsolatban ismerhettem meg, a 600. ünnepi előadás ideje körül, bár szerintem a 10 éves ünnepség alatt lettünk ismerősök a Facebook-on... 
Katharina, egy igazi különc. Képzeljétek el, az original fantom iránti szeretete több szuvenír megszerzésével prezentálja. Ilyen például, hogy egy magán szabónál készítettet el a darab jelmezeit, Christine Daaé rabszolgajelmezét, köntösét, az esküvői jelmezt a fináléból, illetve legutóbb az általam "kék komód" gúnynevet viselő kosztümöt. Személyes jogokra hivatkozom, ezért nem közlök róla képeket, csak keressetek a nevére, Katharina Englisch (ha érdekel Benneteket)... Katharina asszisztensként dolgozik, ezért nagyon jól betudja osztani az idejét, van rá lehetősége, hogy világszerte megnézze a darab különféle változatát, látta, többek között az originalt (Németországban, Angliában, talán még más helyütt is...), a magyar non replikánkat, a lengyel nem érdekli - mivel a film alapján készült, a prágai előadás most a csúcskedvenc neki (nekem meg az utálatom főtárgya...:P), az észt változatban a kulisszák mögé is bekukkanthatott (én nem tudom, hogyan csinálja ezt??!!! wááá), a Machintosh brit turné változatát (amerikait nem tudom látta-e - merőben szinte ugyanaz a koncepció, nem találtam különbséget a két nemzet változata között, így mindig egy kalap alá veszem őket). Legutóbb Finnországba is eljutott, és az ottani változatot is sikerült megnéznie, ami még kimaradt, (pedig simán szerezhetne valami ismerőse által jegyet, ne mondja már...) az a  román változat. Oh, persze még a regionális osztrák verziót is megtekintette. A Fantom mellett a Love Never Dies is nagy hóbortja, de azt mondom, hogy azért egy nagyon érdeklődő természet, a Fantom világa a kedvence, de képes túllátni rajta, és más előadásokat is megszokott nézni. :)

Végezetül a három jelmez, ami neki is meg van (én még tanácsoltam a Maszkabáli Starprincess dress-t is, de az inkább elgondolkodtatta - bár nekem az originalból az a főőőkedvencem :P)







2016. március 23., szerda

Emléktöredékek 63. - Lengyel non replika

Bejegyzés:
Októberben hallottam a hírt, 2016-ban újra bemutatásra kerül a non replika fantom Lengyelországban...

Kifejtés:
Lengyel Fantom (Upiór w operze): 2008. március 15-én volt a bemutatója. 
A csillárjuk a párizsi operaház függőszerkezetét ábrázolja. A Fantomjuk egy vámpírra hasonlít, leginkább Drakula beütésű, illetve a Maszkabál jelenetben kalózként díszeleg. Az egyik Fantom (Damian Aleksander) opera tanulmányokat folytatott, így a karakter hitelességet kap, zeneiség szempontjából. Az előadás a Gerard Butler/Emmy Rossum-féle filmet utánozza, azt követi. A díszletek szépsége kiemelkedő, amelyek monumentálisak, szépen megoldottak (Christine öltözője, a Fantom rejteke, a temető). A csillár a színpad közepét rohamozza meg, jobban mondva a zenekari árkot, zuhanásakor. Mindhárom Christine barna hajú. A darab pár évvel ezelőtt befejezte pályafutását, de 2016-ban újraindult.

Kedvenc Christine jelmez: a hálóköntöse, a Primadonna 2.-ben viselt fekete-lila együttes, terjedelmes, de korhű és nagyon szép öltözete. A magyarhoz hasonlóan nincsen menyasszony jelmez, csak a bábnak. A legutáltabb jelmez: a báli ruha. Fantom furcsa jelmeze: amit a maszkabálon visel, inkább néz ki egy hajóskapitánynak, mint Vörös Halálnak. Máskülönben valami furcsa vámpírnak tekinthető egész darab alatt, bár attól is függ, melyik Fantommal látjuk, mert Alexander kicsit testesebb volt (biztosan igazi operaénekes). Az egész előadás többnyire a filmet utánozza, ezért a jelmezeik kevésbé érdekesek vagy szemet gyönyörködtetőek. A díszletei viszont kifejezetten szépek. A darab főerénye a csillár, ami a párizsi operaház fényforrását idézi, lezuhanása hasonló, mint az original esetében, bár itt nem kifejezetten Christine felé veszi az irányt, mert a színpad közepi részénél, ott is a szélének ütközik, míg az eredetinél teljesen a színpad közepe felé sodródik. Kedvenc díszlet: Christine öltözőjének tágassága kiemelendő, A Fantom rejteke (a legszebb orgona megoldás), A temető, az igazgatók irodája. Kedvenc kellék: nincs. Kedvenc jelenetek: Éj zenéje, a Primadonna – második felvonásban. A kardpárbaj végét furcsának találom, mintha közösen akarnának szegény Fantommal végezni. Kedvenc szereplők: kiemelten senki.


Saját készítésű montázs a darab jeleneteivel

2016. március 22., kedd

Emléktöredékek 62. - Love Never Dies németül

Bejegyzés:


Love Never Dies bemutatója Hamburgban, 2015. október 15-én, Gardar Thor Cortes és Rachel Anne Moore-ral a főszerepekben. 

LND vagyis Liebe stirbt nie Operettenhaus-ban lett bemutatva, és idén január 17-én már 100.-szorra vitték színre. Nem kis teljesítmény! A Fantom szerepében Cortes mellett, többek között az egykori hamburgi Fantomot, Matthias Edenborn-ot is üdvözölhetjük, valamint Robert Meyer-t is, illetve a női főszerepre több hölgy vállalkozott: Jazmin Gorsline, Heidi Clarkson, végül pár hete csatlakozott a csapathoz az a Christine-megformáló, aki Bécsben a koncert változatban jelenítette meg a svéd énekesnőt, Milica Jovanovic.

Cortes és Clarkson


Részletek a német csodából (olyan jó, kár, hogy nem velük vették fel a DVD-ét...)



Visszaemlékezés-összefoglalóan, a darab megítélése szerintem, egyéb infok:
http://phantomvizio.blogspot.com/2016/02/emlektoredekek-23.html

Továbbiakat a "Love Never Dies" illetve a "Liebe stirbt nie" címkék alatt találhattok.


2016. március 21., hétfő

Emléktöredékek 61. - Az Original Fantomról és a non replikákról

Bejegyzés:

Nincs pontos dátum: elkezdem írni a Fantom több feldolgozásának összefoglalóját, amelyben taglalom a jelenetek kidolgozottságát, jelmezeket, díszleteket. Leginkább a non replikákra fektetem a hangsúlyt (az original darab -  londoni alap mellett), magyar, lengyel, film, brit és amerikai turné verzió, cseh, észt, bad leonfeldi, román és finn.

 Kifejtés:
Miután a magyar, az original, a turné és a lengyel Fantomokat sikerült valamennyire kitapasztalnom, egyre másra jöttek az újabb non replikák. 2014-ben a cseh és észt változat jelent meg, 2015 elején a román, végül ugyanebben az évben, ősszel a finn non replika. 2016 elején bejelentették, hogy visszaállítják a lengyelt is (ami "kényszerpihenőn" volt 2010 óta - de mivel több volt szocialista ország is fellendült Fantom-ügyileg, ő sem maradhatott sokáig csendben). A 2004-es film és a kb. 1 hónapig futó Bad leondfeldi koncertváltozatot is belevettem az elemzésbe.


Szóval a világban, most sok helyütt futnak a non replikák. :) Mivel érdekeltek a különféle koncepciók, ezért elkezdtem feldolgozni az egész musicalt: egyes jelenetek rendezése alapján, díszlet, jelmez, és koreográfia alapján is. 

Kedvencet azért mindenképpen írhatok :))
- Original: Őszintén szólva egy giccsnek találom az egészet jelmezügyileg, a díszletei elnagyoltak és kevésbé hihetőek (főként a Temető jelenet). Kedvenc jeleneteim: a Főcímdal, Éj zenéje, Leleplezés, Il Muto, Az operaház tetején – a csillár szakadása, Maszkabál, A csók és a búcsú. Kedvenc jelmez: Starprincess dress - Maszkabál alatt viseli Christine, A hálóköntöse és végül a Hannibál jelenetben a rabszolgalány kosztüm. 


- Magyar non replika: Kedvenc! És az első olyan változat, ami önállóan és saját kreatív ötleteivel mutatta be a történetet! No, igen, először a magyar előadást láttam, és rögtön a szívembe zártam, nekem az eredeti már túl sok volt aztán. A magyar visszafogott, a századfordulós jelmezekkel kooperál, a koreográfiája fantasztikus, díszleteivel a Párizsi Operaház rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást. Beszippant minket a a darab magába. Kedvenc jeleneteim: Prológus – ha szól a főcímdal, Gondolj rám,A csónakjelenet, Éj zenéje, a tetőn játszódó szerelmi kép, Primadonna, Il Muto, Maszkabál, Don Juan próbája és a Don Juan előadása is, a Labirintusban a csók és a búcsú. Kedvenc jelmez: A külföldiek által sokat bírált rózsaszín Aminta jelmez és a Gondolj rám Elissa kosztümje. 


- Film 2004-es: Gerard Butler-t imádtam benne, Emmy Rossum már sok volt a nyitva felejtett szájával, énekelni azt tudott, de nem nyert meg magának. Persze, ha a tv-ben lemegy, mindig meg kell néznem, mert a zenéjét imádom, még akkor is ha a szereplőktől nem dobom el magam. A rendezői koncepciókkal itt-ott nem értettem egyet, engem főleg a Maszkabál színtelensége irritált, a Gondolj rám-ban miért Elisabeth császárnénak volt öltöztetve a főhősnő??? A párbajt bírtam, miért ne lehetne egy vérre menő küzdelem a két férfi között? Olyan korban éltek, ahol a nézeteket ekképpen oldották meg... Eltúlzott díszletek, kevésbé jelmez-szerelmes ötletekkel.


- Lengyel non replika: A 2004-es filmet vitték színpadra, habár díszlet szempontjából nagyon erőteljes az elgondolás, a jelmezeit inkább kifogásolom, és nem igazán nyertek meg maguknak, kivéve az Éj zenéje alatt Christine hálóköntöse az kellemes, illetve a második felvonásban a Levelek 2. alatt visel egy fekete-lila együttest, terjedelmes, de korhű és nagyon szép. Kedvenc jeleneteim: az előbbi kettő jelmez jelenetei, és a párbaj. 



- UK/US turné: Machintosh változata, amiben már nincs komplex érzelmi töltött. Christine egy nagyon szép leány, nem egy festményszerű ideál, a Fantom iránt sokkal szenvedélyesebb, egyúttal szembe mer vele szállni, vagy akár megvédeni őt egy jól célzott pofonnal, amely Raoul arcfeláén csattan, amikor az a Fantom elfogására való tervét tálalja... Az original ellenében jött létre, mivel Webber-ék már "megunták" az eredeti darabot, mást akartak a színpadon látni, ezért módosították, de a jelmezek többsége szinte ugyanaz, a díszletek változtak, többek között vannak "rokoni" vonások a magyar non replikával (Párizsi Operaház egyes elemeinek megjelentetése, a Fantom kinézete, a Temető ábrázolása, Don Juanban az asztalon táncolás).


- Cseh non replika: Tele van fantasztikus ötlettel, pl. Meg Giry alakítja az idős hölgyet a Prológusban és nem az édesanyja. Meg szerepe többlettel egészül ki, nagyon sokszor van jelenése a színpadon, illetve egy olyan pozitív elgondolás született, hogy ebben a változatban a Christine és Meg közötti mély barátságot ábrázolják. A Prológus jelenet kreatív elképzelésekkel lett tarkítva, a Primadonna szám alatt a falak rengenek, ajtók csukodnak be és nyílnak ki - mintha valódi szellemjárás zajlana a színpadon. A Fantom és Christine összetartozásának mélyebb elgondolása, a búcsúnál a lány nEm akarja otthagyni a férfit és Raoul-nak vissza kell jönni érte. És ne feledjük az abszolút két újdonságot az "unalmasnak" mondható 2. nyitány alatt Raoul megkéri Christine kezét, és az új csillárt is felavatja Madame Giry, egy díszletmunkás és a két igazgató. Szóval, ez a verzió irigylésre méltó új gondolatokkal toldotta meg az előadást, nagyon komplex. Kedvenc jelenet: Prológus, Gondolj rám utáni rózsaáradat, Az angyali hangban a levelek fogadtatása és a Meg Giry-vel való baráti viszony, A Fantom, Primadonna, Tetős rész, a második felvonás prológusa a csillár felavatásával, Maszkabál, Don Juan. Kedvenc jelmez: Maszkabáli és a Don Juan próbáján viselt lilás-kék kosztüm.


- Észt non replika: Az a változat, ami a Fantom lélektanának tökéletes feldolgozását jelenteti meg a színpadon, Christine viszonya a két férfihez, egyetlen igaz szerelme csakis is Raoul lehet. Illetve nagyon ötletes megoldás a belső színpad kialakításának koncepciója is. A Christine jelmezeit szoktam mindig szemügyre venni, és itt a legkedvesebb a Gondolj rám Elissa jelmeze, valamint a Don Juan Aminta, végül még az esküvői kosztümöt is ide sorolhatnám. Kedvenc jeleneteim: Hannibál-Gondolj rám, Maszkabál (mert Christine-t inzultálják benne), Éj zenéje, Don Juan a győztes, Temető (havazik).


- Román non replika: Sok mindent ellopott más elgondolásokból, van ahol röhejesen rendezték meg az egyes jeleneteket (pl. a kupola - hogy a fenébe ücsöröghetnek pont a kupola tetején??? vagy a temető jelenet is itt zajlik). A lopkodást dokumentáltam, lássuk, honnan mit merített: A Fantom maszkját a bal oldalon viseli (észt), Kupola díszlete (magyar), A csónakjelenet (Ken Hill-féle színpadi előadás), Maszkabál jelenet - többségében arany-fekete-fehér és vörös színek dominálnak és a Don Juan Aminta jelmeze is (2004-es film). Viszont, ami jó: Éj zenéje alatt mintha a dallam kottáját adná oda Christine-nek, hogy tanulmányozza, a Don Juan végén  nem attól ijednek meg a színpadon, hogy Christine leveszi a maszkot a Fantomról, hanem attól, hogy felfedezik Piangi holttestét. Kedvenc jelmez: esetleg a hálóköntöse, a többi nem. 


- Finn non replika: Találó ötletek, lenyűgöző díszlet, modernebb rendezés - modernebb jelmezekkel. Kedvenc jelentek: Éj zenéjét követő leleplezés - Christine az orgona robajától nem ébred fel, hiszen a hangok a Fantom fejében szólnak. A főcímdal! A Don Juan jelenet: az egész Christine agyszüleményének a gondolata. A befejezés, hogy el kell rángatni a lányt, mikor már majdnem elfogadná a Fantomot és a sorsot, ami ezzel a férfival járna... Nagyon jó perspektíva, hogy egyes jeleneteit mintha az Operaház öltözőjében rögzítettek volna, tehát sokszor előveszik a kulisszákat (Levelek/Primadonna 1 és a 2. felv.-ban). A Hannibál jelenetet sikerült úgy megoldaniuk, hogy az ne illeszkedjen a darabhoz, mintha egy teljesen másik opera lenne. Christine jelmezei közül az Aminta tetszik a legjobban.


Lényegében ennyi :)


2016. március 19., szombat

Emléktöredékek 60. - Húsvétkor is Fantomozom és egy cikkíró tévesztése

Bejegyzés:

Húsvéthétfőn ünnepi előadás keretein belül hallhatom a kedvenceimet (előadók: Miller Zoltán és Sasvári Sándor) (http://fidelio.hu/szinhaz/hirek/superbrand_a_madach_szinhaz_is) 

Pár szóban a linken megadott képekről
A cikket tekintve, látszik, hogy a megfogalmazója nem járt színházban, vagy nem járt alaposabban utána, hogy hogyan néznek ki a szereplők vagy csak simán nem törödőtt vele, hogy hibát ejtett, - jó lesz az úgy! alapon leadta az írását.... Meglepő számomra, hogy egy Sasvári Sándort összetévesztik Posta Victorral, és hogy a szőke Christine-t, Krassy Renátát látják a barna hajú Chrsitine, Mahó Andreába... 



2016. március 18., péntek

Emléktöredékek 59. - Szemészeten is nyugtatólag hat rám a zenéje

Bejegyzés:

2015. Ápr. 2.-án volt a 9 éves évfordulónk a darabbal, e nap előtt kezdtem el komolyabban elmélyedni az original változattal. Próbáltam vele barátkozni, annak ellenére, hogy határozottan egy giccsnek látom (jelmez! és a díszlet is), vannak igenis jó pillanatai az eredeti változatnak is. A csillárra azért kíváncsi lennék, milyen hatással lenne rám, ha élőben mozognak az emberek feje fölött (Azért írom így, mert tuti inkább az erkélyre vennék jegyet, nehogy elkapjon már ott lent, a földszinten...:))

A szemészeti magánpraxisba látogattam aznap. Nagyon ideges voltam, kellett valami nyugtató. A tágas körfolyosós épület, nagy méretű lakásába berendezett rendelőben, egy tucatnyi ember várt a vizsgálatra. Elismert szakemberről lévén szó, a falakat a kitüntetései díszítették.  Feszengtem, jobban, mintha fogorvoshoz mentem volna... Ment a zene a háttérben, nem igazán tudott lenyugtatni... Aztán, mielőtt sorra kerültem volna felhangzott a főcímdal a Fantomból (instrumentálisan) - megnyugtatta az amúgy is ideges elmémet...Hol nem találunk egymásra, mi? :D Bezzeg, a végét nem várhattam meg, mivel elrángattak a zene mellől....Így kerültem sorra. :)




2016. március 17., csütörtök

Emléktöredékek 58. - Két Fantom egy műsorban

Bejegyzés:

Olykor a BenZenészek című műsort megismétlik, ilyenkor hallhatom Csengerit és Sasvárit énekelni és nyilatkozni...


Kifejtés:
Sláger tv-én van, hogy este belefutottam a műsorba... Az időtájt, amikor másodszorra is láthattam őket, Tolcsvay László, zeneszerző is hozzájuk csatlakozva nyilatkozott az Ördögölő Józsiásról. Ráadásul abban a fázisban voltam, hogy döntenem kellett megnézem-e Csengerivel a darabot. Elénekelte az Éj zenéjét. Szóval, igen mellett tettem le a voksomat. Végül, mégis csak Sasvári Sándort fogtam ki. Mindez 2014-ben történt, az időtájt, amikor Posta Victor betegség miatt sorra lemondta az előadásait...

Az ajánló



Külön érdekességként Vermes Tímea és a két előbbi Fantomunk közös duettje vagyis tercettje.




2016. március 16., szerda

Emléktöredékek 57. - Álmomban láttalak már...

Bejegyzés:

Mahó Andival álmodtam egyszer, illetve azzal a varázslatos könyvtárral, ami a Boszorkányok elveszett kézikönyvében olvasható.

Kifejtés:
Nem tudom miért és hogyan történhetett ez meg, de megtörtént. Ámbár semmi előzménye nem volt a dolognak. Viszont lehet, hallgattam Anditól valami dallamot, ami megragadta az elmémet, így éjszaka az agyam a zene hatására kreált egy világot... Az biztos, hogy a könyvet az időtájt olvashattam, és nagyon megragadta a képzeletemet. 


Furcsák az álmok....
Mahó Andi is egyike volt azon olvasóknak, mint jómagam... De, ami az egészben különös volt, hogy különböző pletykákat terjesztettek róla.... Leült velem szembe és kedvesen érdeklődött erről...hmmm... nem olyan mintha én terjeszteném??? :D fene tudja, de elbeszélgettünk, és ugyanazt a szerethető személyiséget kaptam, mint amilyen élőben is volt szerencsém megtapasztalni. 

Ez a véleményem a könyvről (visszalépve egyet az adatlapját is megtudjátok nézni): http://moly.hu/konyvek/deborah-harkness-a-boszorkanyok-elveszett-konyve/en-es-a-konyv/phantomina-blackswan (az is vicc, hogy az idézetben foglalt kéziratot lapozgattam, amikor Andrea helyett foglalt..:P)

Persze olyan álmaim is voltak, amikben a többi szereplő megjelent, többek között Nagy Sándor (vele valamiért esküvőt álmodtam...khmm...khmm...ez még abból az időszakból volt, amikor oda voltam érte...) meg mostanában Posta Victorral egy "vakrandi" keretein belül, Szentendrén (ami a helyett tekintve inkább hasonlított a 29-es busz vonalán a Pasaréti teret követő megállóra, amely régi gesztenyefákkal övezett fasort jelentett) sétáltunk és egy Hagyma!!!! Étteremben ettünk volna...aztán mégsem tettük, tekintve, hogy szerény ajánlattal rendelkeztek...:p majdnem elcsattant közöttünk egy csók is...de csak arcpuszi lett a vége...Na, szép, megosztottam egy perverz kis titkomat... *pirul*

Szóval, vannak őrült dolgaim, és ezek szerint őrült álmaim is....


2016. március 15., kedd

Emléktöredékek 56. - Miller Zoltánról

Bejegyzés:

Millerről: Az Operaház Fantomjaként a Madách Színház közönségét borzongatja, míg Raoulként hősszerelmest alakít."


Kifejtés:
Nos, próbáltam utána járni, hogy ez az idézet honnan való, de sajnos ezúttal a Google cserben hagyott... Azt hiszem valamilyen úton-módon Szerelemvarázshoz köthető, mármint Miller Zoltán legutóbb ebben az előadásban szerepelt a Madách színházban... A darabot még Szerednyei Béla rendezte, és a szerelem különböző érzelmi állomásait mutatták be, Mahó Andrea önálló estjének is volt tekinthető ez az est, a férfit Miller alakította.

Miller Zoltánt egyszer Raoul-ként majdnem elcsíptem, örültem volna, ha legalább a vikomt szerepében látom, mert őszintén szólva, nekem mindig is piszkálta a csőrömet, ha valaki mindkét szerepet alakítja (bezzeg a broadway-i Fantomokat nem szólom le, mert azok Raoulokból lettek Fantomok - ez teljesen más tészta! :D) Miller a két szerepet egyszerre alakította, ha hétvégén játszott, a délutáni előadást ő vitte Fantomként, este viszont a gazdag előkelőség bőrébe bújt. Szóval, nem sikerült őt elcsípnem, helyette Nagy Sándort kaptam, akinek akkoriban nagyon örültem. Most azért meg kell vallanom, kicsit sajnálom.... 

Főleg, ha ilyen játékos kis cirógatásokat láthattam volna... :P






2016. március 14., hétfő

Emléktöredékek 55. - Visszajelzések

Bejegyzés:

Készítettem montázsokat (egyiket közöltem a Facebook-on), de egyedül Magyar Bálint és Bot Gábor jelezte, hogy tetszik nekik a képeim egyike, Krassy Reni mindig megnézi az üzenetet, de nem hajlandó válaszolni nekem... - ápr. 4.-én néztem meg, Krassy Reni jelezte, h a montázsom tetszik neki :)

Korábban már posztoltam, de ez volt az a bizonyos kép


 

Emlékmorzsáim között (Visszatekintés az Emléktöredékek 48-50. bejegyzésekre)

Sziasztok!



Ismét a magyar darabbal kevésbé szimpatizáló külföldi véleményeket hoztam, ezúttal viszont alátámasztanám linkekkel. 

Ez most a legutóbbi - itt igazából az ismert, angol rövidítés bántja a csőrömet, vagyis az OMG (Oh, my Good) - ez most jót jelent avagy rosszat? 

 A Michael Jacksonos dolog, attól a lánytól, aki a magyar Elissa jelmezt (Gondolj rám szám alatt viselik) szeretné reprodukálni.

A probléma, hogy miért táncolnak a Don Juan jelentében az asztalon.

Talán elragadtatom magam, de a rózsaszín Aminta ködfátylat nem bűn szeretni. :) Íme egy vélemény a ruháról,d e főként a cipőről.

Megint csak szidjuk a külföldieket és az original előadást (vagyis ők minket)....

Ez csak véleményezés a kosztümös lány részéről, lehet, hogy valahol a világviszonylatban valóban a 3. helyezést kaptunk. 

Megint csak véleményezés és viszontválasz a külföldieknek - ha látják, ha nem:




2016. március 13., vasárnap

Emléktöredékek 54. - A "legcsinosabb Fantom" humora

Bejegyzés:

(2015 márciusa) 
Utolsó előadás az évadban, késve érkezem, de annál több szeretettel fogadnak a  kulisszák mögött, Csengeri Attilával két közös kép (még a mobilommal is "akart" volna - de nem vagyok ennyire őrült vagy imádója neki - nem tudom, mit gondolt...) - viszont meggyőződhettem róla, h mennyire defektes humorral rendelkezik. :) 

Azaz: 
- "Sietnem kell leadni a mikroportot, mivel jelenleg csak egy működik, és Victornak akkor nem lenne. A darabban mondanák majd, "Nézd, milyen furcsa Postánk van!" XDDDD (Aki nem értené - ez az Igazgatók szövege, amikor megtalálják az asztalukon a leveleket a Fantomtól, a Levelek/Primadonna szám alatt)

 A két, ott készült képemet, melyeket Ildi barátnőm készített, megosztom:




2016. március 12., szombat

Emléktöredékek 53. - Színészek a való életben, avagy a Művészbejárónál jártunk

Bejegyzés

Harmadik előadás után (2015. márc. 2.) kulisszajárás, de nem járunk sikerrel, a jegyszervező barátnőm és annak barátnőjével közösen mentünk, Csengeri ijesztgeti az embereket, de mihozzánk már nem jön maszkban...

Kifejtés
Először is a kulisszajárást ne tekintsétek annak, igazából a Művészbejáróhoz mentünk, usgyi be az épület előszobájába, ahol a színház művészeivel volt szerencsénk találkozni. Mivel aznap két előadás is ment, a mi Fantomunk és az újonnan bemutatott Dögkeselyű (emeleti kis színpadon, a Madách Studióban), kapkodhattuk a fejünket, annyi ismert és kedvelt művész jelent meg. Azért mentünk, hogy egy jelmezes Csengeri Fantom képet készítsünk. Ám, a  morcos portás nem szólt neki, ő meg elfeledkezett róla (Ildi előzetesen írt neki a közösségi portálon, hogy mennénk hozzá fényképezkedni...)

Csengeri Fantomos montázsom

A színház több művészét volt szerencsénk látni:
- Galbenisz Tomasz (Fantomban ő Firmin igazgató) a darabból énekelt, hihetetlenül jó kedve volt és az ő örömteli jelleméből fakadó vidámság ránk is átragadt - ráadásul ismeretlenül megölelt - annyira fura volt, csak tátottam a számat! :D De imádom a fickót!!!! :D
- Elsuhantak mellettünk: Hűvösvölgyi Ildikó (Dögkeselyűben az édesanya), Fonyó Barbara (Fantomban Christine), Bajza Viktória (most a Dögkeselyűben játszott idősebb tolvajt), Barát Attila (Nyomozó a Keselyűben), Kuthy Patrícia (Fantomban Meg Giry), a Fantom táncosai 
- Balogh Anna barátságosan ránk mosolygott
- Bot Gábort csak hátulról láttuk, majd el is tűnt...:( kár....
- Aztán megjelent a lépcsőn Ő...xD na, jó, most jön az elvont elme részlege... Posta Victor, tyű...leírhatatlan volt, mint valami herceg (érdekes meglátás - a Dögkeselyűben aznap ő volt az egyik nyomozó...balon kabátban, mint Columbo...) szintén szívélyesen ránk mosolygott, és eltűnt a sminkben? bár ebben nem vagyok biztos - de később újra megjelent (Attila mégis csak sokáig öltözködött...), a színház jegypénztárosával csevegett, majd együtt is mentek el...(remélem azért nem járnak! :D) 
- Attila végül megjelent, de nem volt már beöltözve, holott lent az öltözőkben még arra volt ideje, hogy a jó népre rá hozzá a frászt.. :D Vicces volt hallani, hogy a színházban tényleg akad egy szellem, aki űzi az ijesztgetés iparát... :)

Mindenesetre ez egy nagyon jó bizonyíték volt arra, hogy ez a teátrum tele van szerethető emberekkel, akik nemcsak a színpadon képesek elvarázsolni bennünket, nézőket, hanem olyan emberi és nem beképzelt jellemmel bírnak, amitől közelebb érezzük őket magunkhoz. Nagyon lelkesítő és pozitív tapasztalat volt ez számomra. Nem csalódtam és nagyon boldogan távoztam a színházból. 


2016. március 10., csütörtök

Emléktöredékek 52. - Izgulás előadások előtt

Bejegyzés:

Pár nap és elkezdődik a varázslat - végre sikerült! A kedvencemet is láttam Fantomként.

Magyarázat:
2015-ben beszerzett "legális" előadásom mellé csatlakozott két pótszékes alkalom is. A kedvenc Fantom, ez esetben Posta Victor volt (mivel 1 évvel korábban, amire vettem jegyeket, és ő lett volna kiírás szerint, lemondta, betegség miatt...eléggé elkeserítő volt számomra az az élmény...). Korábbi bejegyzésemben már szerepelt az előadásról vélemény-nyilvánítás. Most ismét közlésre adnám:


A triók felállása (linkkel jelölve)
5. Posta - Fonyó - Magyar

Nos, nem apróztam el, összejött három alkalom is. Annyira örültem, mert hihetetlenül szuperül lett megszervezve - a véletlen folytán - három különböző Fantomot kaptam, és a pótszékes előadásokkal bővítettem a palettát. 

Bővebben még itt is olvashattok véleményt: 
http://phantomvizio.blogspot.com/2016/03/emlektoredekek-45-2015-az-ot-fantom-eve.html


Maszkabál Vörös Halál síznre lépése, és szőke Christine a Levelek jelentben


Emléktöredékek 51. - Az iwiw-es képek a facebook-ra kerültek

Bejegyzés:

A régi iwiw-es képeimet feltöltöttem a facebook-ra. A jegyszervező barátnőm szerint rejtett kincseim vannak.

Az album elérhetősége


Egyike az újaknak :) A lányok szemszögéből - így is mondhatjuk


2016. március 9., szerda

Emléktöredékek 50. - A jelmezek és díszletek bírálata 3. (és a kellékek tára!)

Bejegyzés


Nem vagyok kibékülve mások véleményével, és a non replikák folytonos ítélkezése mások szemszögéből idegesít - ezekre legtöbbször reagálnom kell...


Előző két bejegyzésemben (Emléktöredékek 48. ; Emléktöredékek 49. ) - a Jelmezeket illetve a díszleteket vettük szemügy alá, most pedig megnézzük a kellékek széles tárházát avagy eszközök, melyek szükségeltetnek egy előadáshoz...



Eszembe jutott, hogy valamikor tavaly, talán a finn Fantom bemutatását követően a darabról meg volt a véleményük a külföldieknek (németek v. osztrákok), a képek alapján, könnyen ítélkeztek, ez meg az nem tetszik, bla-bla, és fennen hangoztatták, hogy az ő replikájuk milyen csodálatos.... Nos, kérem, akinek nincsen kreativitása, az színre viszi az original verziót, akiben van is egy kicsike szikra és akarat, hogy valami teljesen mást hozzon létre a színpadon, az csinál non replikát. Itt a link: https://www.facebook.com/groups/phans4ever/permalink/901622829887141/


Visszatérve a kellékekre....

Kifejtés:


Prológus jelenet - 1. Felvonás
Az első tárgyunk nem lehet más, mint az összes előadáshoz mérten a legkülönbözőbb kellék, azaz a Zenedoboz. Első pillanattól fogva imádtam! Nem tudom, hogy Kentaurnak ez hogyan jutott eszébe (ez a szekció hozzá tartozik szintén), de lenyűgöző volt a gondolat, hogy a párizsi Operaház kicsinyített mását alkalmazzák, mint mechanikus szerkezet és nem az orgonán vagy párnán ülő perzsa ruhácskába öltöztetett majmot, cintányérokkal a kezében... Meglehetősen unalmas ez az ábrázolás, ugyanakkor utalás a Fantom Perzsiában töltött idejére (ahonnan ezt a szerkezetet vagy megvette vagy saját maga alkotta). Ötletes megoldásnak tartom az Operaházat, ráadásul látványra is szebb. Tegyünk a szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy a két változat közül valószínűleg nem a majmos lenne a befutó... Sajnos, a kulisszajáráson nem láthattam a zenedobozt, - még nem érkezett meg a színházba...

A 666. tétel, a Csillár. Eleve a száma, az ördögnek tulajdonított, persze ehhez még hozzájárul az is, hogy egy súlyos tragédia felelőse volt a mennyezeti fényforrás. A magyar elgondolás is hasonló alapokon nyugszik, mint az original: elől nézetből úgy látszódik, mintha kerek lenne, domború, az igazi csillárok idomait viselné, ám lentről feltekintve rá, másképpen áll a dolog, ugyanis a csillár lapos, ovális szerkezetű, így a zuhanásához könnyedebb mozgást tudtak neki kölcsönözni. Gyorsabban esik. A magyarban komoly mérnöki munkáról számoltak be, a csillár teljes mozgását tekintve, a kulisszajáráson be is mutatták mind a felhúzását, mind zuhanását - ugyanakkor, mint ahogy ez a darabban lenni szokott nem kaptuk meg a hangeffektusokat hozzá... elhihetitek nekem az valami lenyűgöző, és az ereimben meghűl a vér...

Hannibál jelenet
Az elefánt egy vicces eleme az előadásnak, ugyanakkor szerencsehozója is. Egyrészt, 3 dimenziós, térben tapintható, ráadásul olyan stabil, hogy két akár három főt is elbír. Piangi a próba végén felmászik az állatra, amint kiviszik a színről (a komikus rész ez), az elefánt gyomrában, tehát a másik oldalon láthatunk két díszletépítő munkást, akik éppen nagy jókedvvel kártyáznak. Ez mindig megnevetteti a közönséget. Egy kulisszatitok szintén, hogy az elefánt hátsóján, nos, van némi kis rakomány...khmm...tudjuk...a barna véglet... ez a szerencsehozó "talizmán".



Gondolj rám - Angyali hang jelenet
Miután Christine sikeresen átvette a Primadonna helyét a Hannibál előadásban, és diadalt aratott, a dal végén a Fantom 5-ös páholyából egy vörös rózsát dobnak ki a lánynak (ez olyan romantikus!!!). Meg és Christine duettje alatt is szerepel a virág, Meg értetlenül hallgatja a lány áradozását mesteréről, aki az Angyali hang. Kiveszi a virágot a vázából (amit előzőleg Christine tett bele) és a kezében forgatja. A rózsa visszatérő elem, az eredeti darabban Raoul adja a virágot vagy pezsgőt visz, szinte nem azonos, de a virágot nem a Fantomtól kapná. Szerencse, hogy nálunk ilyen romantikus a rendezés! Raoul viszont a magyar kompozícióban önmagát viszi az énekesnő öltözőjébe, semmi ajándék nincs nála (original esetében van...).



A Fantom duett és az Éj zenéje jelenet, Kék köppenye
Jelmez, de visszatérő jelmez, ugyanakkor kelléknek is lehet nevezni. A Fantom hozza el a kis kabátkát Christine számára, és másodszorra a tetőn látjuk viszont ugyanebben a köpenyben. Lényegesen kisebb az original változathoz képest, ahol minden túlpompás, még a jelmezek terjedelme is túlzás. Első alkalommal, a főcím dal és az Éj zenéje alatt magán tartja a ruhát, viszont, amikor a csónakban felébred már inkább takaróként van használatban (originalban a Fantom köpeny burkolja be a lányt).



Levelek - Primadonna jelenet
A levelekre érdemes időt szentelnünk. Azt hinnénk, hogy ezekben a vörös borítékokban nincs semmi sem írva. Oh, dehogynem! Méghozzá az a szöveg, amit tulajdonképpen megtanultak, csak a valóságos látszat érdekében ezeket mindig újra és újra megírják (hiszen van egy, amit La Carlotta rendszeresen széttép...). Ez egy nagy segítség is lehet a színészek számára, ha esetleg elfelejtenék a szöveget, de a vérprofik sosem hibáznak! ;)

Maszkabál jelenet  - 2. Felvonás
Ugrottunk egy nagyot. A Maszkabál második felében a színészeink girlandokat, szilveszteri gurigákat (pontos megnevezését nem tudom - HELP ME!!! wááá) hajítanak a közönség felé, hogy átérezzék az ünnepi hangulatot. Kedvenc jelenetem. :) Színes, látványos és finoman kimunkált jelmezekkel, igényes  koreográfiával, legfőképpen Christine tudatalattijának kivetülése beleszövődik a cselekménybe. Nálunk nem boldog, hogy össze-visszaugrálhat a színpadon, itt kérem szépen, kőkemény őrületre indokot adó szereplők felbukkanása, akik mind a rettegett személy egyes kivetülései. olyan jól meg van alkotva, ezt kifejezetten szeretem, így az originalt látva, csak a ruhát tudnám méltatni, mert annyira nem érdekes, viszont többségében együtt mozognak az álarcos forgataggal, az viszont tényleg jó gondolat (vidámak vagyunk is, meg nem is állapot). Magyar: Christine maszkját ellenben nem egy idegesítő kis majom viszi el, hanem Raoul-nak adja át, aztán keveredik bele a fordulatokban és álarcokban gazdag keringőbe...


A Labirintusban
Mai napig nem érthető számomra, hogy a Fantom, amint kiénekli az utolsó hangot az Éj zenéjében, miért egy Drakula-szerű köpeny ölelésében tűnik el a színről? Bár még mindig jobb ez a megoldás, mintsem, hogy a trónra ül és beburkolja magát a fekete lepellel...újdonság erejével hatott rám ez a megoldás is, de ha már eltűnést kell választanom, akkor vagy a sajátunk vagy a filmbeli (ami kicsit agresszív, de nagyon kis rafinált - összetöri a tükröket, és az egyik mögött egy titkos alagút van).



Ugyanitt a befejezés is más. A magyar Meg Giry befut a színre, kíváncsian tekint jobbra-balra, majd felfedezi a köpenyt, megfogja, és elhajítja messze a távolba. Ám a Fantom hűlt helyét találja, helyette a visszatérő elemet: egy szál vörös rózsát és a maszkot találja. Felemeli a két tárgyat és a színpad előterébe szalad, ott megmutatja nekünk is, mit talált, majd keresztbe teszi őket és a földre fekteti. Meg megformálóitól függ, hogy az adott színésznő, hogyan közvetíti a történetet felénk: van, aki elmosolyodik; van, aki merengőbb típus és csak a távolba tekint.