2016. április 30., szombat

Álomszép álom vált valóra! Csipkerózsika világában jártunk

Idegeskedés a késés miatt, üléscsere, a bejelentés, az élmény, a darab hatása a szünetekben!

Arany rózsaszirmok hullottak alá....


Időpont: 2016. április 27 (szerda este) 18.00 (19.00) - 21.00 (22.00)
Helyszín: Az Állami Operaház (Andrássy út)
Előadás: Csipkerózsika
Műfaj: balett
Alkotók: Marius Petipa (koreográfus) / Sir Peter Wright (koreográfus) / Sir Frederick Ashton (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)

A Csipkerózsika szintén egy olyan darab, amit érdemes megnézni az Állami Operaházban! Nem korhoz kötött, hiszen a Zene fellegvára megtelt, a nézők sokaságával, a 4 éves "totyogóktól" kezdve a legidősebb színházszerető emberekig. 


A tündérek megérkeznek a palotába

Nagyon szép és látványos előadásnak voltunk szem- és fültanúi, szívet melengető a darab felépítettsége. Színes, csillogó és korhű jelmezekkel és díszletekkel kooperál az előadás. A koreográfiát itt-ott meg lehetne változtatni, esetleg újragondolni, ám összességében elmondható, hogy komplex volt. A balett produkciót 4-es szereposztásban játsszák, barátnőmmel az április 27-i időpontot választottuk, és a Gondviselésnek köszönhetően még pont olyan jegyeket sikerült kapnunk (jegyszervező ismerősöm által), amelyek a mi pénztárcáinknak megfelelt (az Operaház honlapján már csak 11.000 Ft-os vagy 18.000-res jegyeket lehetett megvásárolni - azért valljuk be, hogy ez iszonyat drága!)

Ahogy az alcímben is megjegyeztem, volt némi izgulással egybekötött idegeskedés az előadás megkezdéséig. A barátnőm elnézte a kezdési időt, és beiktatott egy programot a kezdés előttre. Reméltem, hogy azért időben az Operaház elé fog érni, ugyanis nálam volt a jegye is. Valahogy el kellett intéznem a jegyszedőkkel az átadást - gondolkoztam. Míg várakoztam az Operaház bejáratánál volt időm felmérni a Zene fellegvárába érkezők ruházatát vagy magának az intézménynek a népszerűségét a külföldi, de akár mondhatnám a magyar emberek körében. Sokan fényképezgettek, vagy szelfi készült vagy az épület monumentális nagyságát csodálták. Mellettem mások is várakoztak. Míg telefonáltam, megnéztem az épület külső hirdetőtáblájára rögzített szereposztást. Változást nem tartogatott, azok a nevek szerepeltek rajta, akik eredetileg a honlapon meg voltak hirdetve.

Tatiana szállt a levegőben

17.40-kor úgy döntöttem bemegyek a 3. emeletre vezető oldalbejáratán és megpróbálok  segítséget kérni a jegyszedőktől. Hárman voltak, is mindannyian nagyon lojálisan viselkedtek velem, sőt!!! Kifejezetten nem tapasztaltam még ennyi empátiát, emberséget jegyszedőktől! Kedvesek voltak, segítőkészek, tájékoztattak, hogy később fog kezdődni az előadás, de még ők sem tudták pontosan, hogy mikorra várható a kezdés. Megnyugtattak, érdeklődők voltak, hellyel kínáltak, sőt felajánlották, hogy melegedjek, míg meg nem érkezik a barátnő, így az őket melegen tartó kályha jótékony, finom fényének érintésében is részesülhettem. Nagyon kevés olyan budapesti színház van, ahol a jegyszedők ilyen mintaszerűen viselkednek, szívélyesek, segítőkészek és jó hatással vannak a művészet iránt  érdeklődő nézőkre! Példásak voltak, ezért itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet és hálámat kifejezzem a három oldalbejáratnál posztoló jegyszedőknek, a két hölgynek és az úrnak! KÖSZÖNÖM! A kinti hidegben, teljesen átfagytam, jót tett a finom melegség. Amíg várakoztam, ahogy kint is, úgy próbáltam az épületen belül is telefonálni a barátnőnek, de mivel elfelejtettük telefonszámot cserélni (mivel neki megváltozott, de a Messenger-en írogattuk egymásnak, és így könnyedén elfelejtődött a dolog), egész végig rossz számot hívtam... Végül 17.54 körül betoppant az oldalbejáraton, ő is más "frekvencián" próbált utolérni....Tudom-tudom, jók vagyunk együtt....xD Én meg egyből felpattantam, és már mehettünk is fel az emeletre, illedelmesen elköszöntem a jegyszedőktől, akik most sem hazudtolták meg magukat, jó szórakozást, kellemes estét kívántak. Nagyon örültem.

Felgyalogoltunk, a nagyon hosszú lépcsőkön (míg várakoztam jött egy bácsi, aki azt kérdezte, van-e lift? :D - a jegyszedők mondták, hogy van, de azt sajnos nem használhatják a  nézők - gondolom az más célokra van üzembe helyezve - nem személyszállítás, inkább kellék-jelmez-díszlet), majd én leakasztottam egy Felméry Lilis operaújságot is (mindig gyorsan kell ezekre lecsapni, mert a szünetben már nem marad belőlük a nézők többségének), miután elhelyeztük a kabátjainkat a ruhatárban, mentünk is az ajtónkhoz, bal oldalra. Viszont az üléssel akadtak gondok. mivel, a jegyszedők előzetes tájékoztatása szerint kicsit később fognak kezdeni, így kényelmesen eltudtunk menni megkeresni a helyünket. Igen ám, de a mi helyünkön (a fenti jegyszedő helyesen irányított bennünket) már ültek...a két lány közül az egyik nem akart felállni, mivel neki tériszonya volt, és abban a hitben tartotta magát, hogy mi úgy akarunk keresztül menni, hogy neki a karzathoz kell préselődni és nem a felhajtott üléshez....azt mondta kerüljük meg a sort, ráadásul a másik elővette a jegyet, hogy megmutassa nekünk hova szólnak. Bután, azt hittük, hogy az ahova megyünk az az oldalülés - pedig nekünk a középülésre szólt a jegyünk...teljesen meg voltunk kavarodva... A barátnőm újra elment megkérdezni a helyet, így egy sorral feljebb ültünk. Aztán érkezett a hangosbemondóban a hír: 1 órával eltolódik az előadás megkezdése. Nos, mivel szeretjük az Operaházat, akár van benne előadás, akár nem, elgyönyörködtünk benne, és jó volt kerek 1 órát csak úgy ott lenni. Hasznosan eltöltöttük. Míg magunkkal voltunk elfoglalva a tériszonyos lány és barátnője eltűntek az első sorból, sőt az egész sorban helyett foglalók kicserélődtek, kivéve 1-2 embert. A második sorban, szinte a kezdésig üldögéltünk, amíg egy anyuka és térden ücsörgő gyermeke, plusz a nagymama meg nem érkeztek. Megint elővettük a jegyeket és összevetettük, az anyukának hála, újra lekerültünk a helyünkre, amit eleddig a tériszonyos páros foglalt el. De végre birtokba vehettünk a saját helyünket. 

Kedveseim, ez a hely fenomenális rálátást biztosít a színpadra, senki és semmi nem zavar a látvány és a zene élvezetében (kivéve ha mögéd ül egy hiperaktív gyerek, viszont értékeli a zenét)!

A darabról
A teljes szereposztás: http://www.opera.hu/musor/megtekint/csipkerozsika-2015/ A cselekmény fülecske alatt megtaláljátok a történetet is. 


A mi szereposztásunk




Szereplők:
Nos, múltkor a Diótörőben, Dmitrij Timofeev lábsérülése véget, Tatiana Melnik pár nélkül nem léphetett fel, így nem láthattam az új táncosnőt. Ám ezúttal, semmi és senki ne tudta megakadályozni a találkozásunkat, sőt Ievgen tánctudására is volt szerencsém rálátni. 

Tatiana Melnik
A magántáncos ugyan 4. a négyes szereposztásban, de semmivel sem maradt le társaitól! Most láttam először és el voltam bűvölve tőle, örülök, hogy módomban állt vele és általa megélni a darabot, és kitapasztalhattam a tudását is. A belépője frenetikusra sikeredett, ahogy betáncolt, a döngő léptek zajára lettünk figyelmesek - ez nem abból fakadt, hogy nem lett volna kecses vagy légies, hanem a mozdulat erejével járt. Aurora nagyon izgatott, - így a spiccen való járás, a gyors lábváltások hangsúlyt kaptak, - egy önfeledt hercegnőt láthattunk, aki a születésnapja feletti boldogságát fejezte ki a mozdulattal. Tatiana elbűvölő volt, nagyon szépen forgott, bár amikor először körbe táncolta teljes terjedelmében a színpadot, a kéztartása, a lábmunkája nem nyert meg magának. Viszont a darab folyamán sokszor javított/módosított a véleményemen. A szerepe szerint jó sokáig nem kell a színpadra lépnie (2. felvonásban látjuk először), hiszen Aurora hercegnő még kisbaba, amikor a gonosz Demona megátkozza, és az Orgona tündér ezt az átkot átalakítja hosszan tartó alvássá a lány és az egész palotabeliek számára... Nem láttam még ehhez hasonló forgást: Tatiana spiccen állt, egyik kezét a kérő fogta, míg a másikat kecsesen feje felett eltartotta. Négy kérő lévén, mindig kezet kellett váltania, tehát a mozdulatsor így nézett ki: spiccen állva, első kérő kezét fogva, a másikat könnyedén a levegőben tartja, egyszer megforgatja a kérő, majd érkezik a következő, 1 másodperce felemeli a kezét, bezárva így egy "O" betűt formáz a kéztartás, aztán rögtön a kezét odaadja az új kérőnek, aki ismét körbeforgatja. Ez nagyon érdekes volt és megterhelő, mert látszott Tatiana-an, hogy ez nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy az kívülről látszik. Mindvégig mosolygott, ott ahol a hercegnő megtörten kellett látnunk, annak láttuk, úgy gondolom minden esetben tökéletesen hozta a karaktert. Úgyhogy új külföldi kedvencet avathattam a már meglévő hölgyek mellé (Aliya Tanykpayeva, Kim Minjung).


Az új kedvenc, Tatiana
Lagunov Ievgen tehetsége nem vitatható! Különleges forgások, nem volt elveszett az erdőben (egy kritika alapján jegyzem meg, amit Dmitrij-ről szólt), tetszett az egy lábon végzett a tengely körüli, többszöri forgás. Ez az elem mindig érdekes és látványos! Ám ugrásban kifejezetten kiemelkedő volt, és valahogy azt a benyomást és látszatot keltette bennem, hogy minden lépte után egy fajta magabiztosság áradt belőle - a "Látjátok milyen könnyedén ugrok? Ez nekem pite!" No, ez hatás! Ebben a férfiban van dinamika, úgyhogy új kedvenc szereplőt választottam a már meglévők mellé: Leblanc Gergely, Bakó Máté, Radziush Mikalai. 



Ez pite! :)

Kedvenc jelenetek: 
A darab eleje egy kicsit unalmas, viszont vannak karaktertáncok, amik érdekesebbé teszik a bájolgást, ilyen a Szépség, a Becsület, az Öröm, a Dal, a Szenvedély, a Szerénység. Ők voltak a kis tündérek, közülük is kettő emberke volt érdekes, az egyikük, aki furulyált és viccesen, csengő-bongó volt a dallama a Dal, és az Öröm tündérében felfedeztük az egykori Hattyúhercegnőnket, Kim Minjungot. Öröm volt őt is viszont látni a színpadon, ezúttal a tündérek tánckarában. 

Demóna megérkezésével az események sodró lendületet vesznek. Trónuson hozzák be. Látványos a jelenet, ahogy a tenger hullámzásához hasonlóan mozog a szolgáival. Ráadásul kigúnyol mindenkit, köztük a tündéreket is, szembeszáll a királyi házaspárral, az Orgona tündérrel, ahogy megalázza a komornyikot, lerántja róla a parókát, fél pillanatra azt hittem Az Operaház Fantomját előadást látom, mert a nagy műhaj alatt egy elesett, öregember került a szemünk elé.

Hullámzik a társaság

Aurora hercegnő 16 éves, tiszteletére ünnepséget rendeznek a palotában. A kérőkkel táncol, rózsákat kap tőlük, ezeket édesanyjának adja, aztán újra kap a férfiaktól virágot, de ezt már nem adja át, hanem a földre dobja. A forgatagban feltűnik egy fekete köpenybe burkolt, ide-oda vánszorgó görnyedt hátú fura figura, aki rózsacsokrot ad a bájos lánynak. A csokorból kikerül az orsó. A szülők felfedezik a borzalmas tárgyat, ami a lányuk halálát idézi elő, próbálják elvenni tőle, mindez hiábavaló, Aurora imádja, hiszen még sosem látott életében ilyesmit. Körbetáncolja vele a termet, majd hirtelen megszúrja magát. Kétségbeesetten tekint a szüleire, mutatja nekik a szúrás nyomát, egyszer összeesik, de képes felállni, és a sebet megmutatja a tündéreknek valamint az összesereglett vendégeknek is. Majd összeesik, de ezúttal már nem mozdul. Az Orgona tündér érkezik, aki elmutogatja, hogy az átok módosítva lesz, tehát, Aurora nem hal meg, csupán álomba szenderül, de vele együtt a palotabeliek. Az Orgona tündér látványos jelenete, ahogy az átok testet ölt, és ő elvarázsolja a kastélyt, leereszkednek az indák a színpadra. 

Megszúrta az úját

Vicces színpadkép: 100 évvel később egy herceg és a nemes társasága vadászatot tartanak az erdőben. Fogócskát rendeznek, az egyik szolga szemét bekötik és a nők pálcákkal ütik a földet, hogy amazt a "jó irányba" tereljék... Végül a herceget kapja el. Az előkelő ifjú távol marad a társaságtól, magányosan sétál, amíg fel nem fedezi az Orgona tündért, aki a háttérben megbűvölten próbálja felhívni az ifjúság figyelmét. A nőt körülölelik a kis orgona tündérei (összesen 16 fő) - az összkép és néhol a mozdulatok emlékeztettek a Hattyúk tavára, főleg, amikor négyen összekapcsolódtak. :) 

Dmitirj Timofeev és az orgona tündérek

Azt hiszem az orgona tündérek jelenete volt az egyik legkidolgozottabb és legszebb pillanata az előadásnak. Többek között a káprázatos összehatáson túl, itt jelent meg először Aurora hercegnő, egy látomás formájában a hercegnek (Csipkerózsika, a tündér háta mögé bújva kerül elő, míg a nőt körbezárják a tündérei). Kettejük keringője alatt beleszeret a lányba, és megszületik benne az elhatározás: keresztül vágja magát a bozótoson, csakhogy megmentse. (Aurora az oszlop tövében kapott helyett, két párna szolgált ágyául - ezt bearanyozott fénybe vonták a nézőtéri fényszórók)

Amit sajnáltam, hogy a zene szépségét nem adta vissza sem a tánc, sem a szereplők "látványa" (inkább illett volna valami emelkedettebb pillanathoz): https://www.youtube.com/watch?v=fHKCKMC-1-E (legismertebb dallam a darabból és ez a felvétel a Csipkerózsika hivatalos reklámfilmje)

Esküvő jelenet: 
- A két macska karmolkodása 
- Piroska és Farkas (vicces, hogy Radziush Mikalai-jal szerettem volna látni a karaktert, de a magyar váltó volt helyette. Viszont a maszkban teljesen felismerhetetlen volt, így végül elfogadtam, hogy a magyar szereplő játszotta a szerepet és kergette a színpadon át a Piroskát)
- A kék madár (zenéje igen) tánca nem nyűgözött le, nem adott semmi többletet, valóban kiveszett belőle az élet
- Aurora és a herceg kettőse (bár itt feltételeztem bakit is, mert az első emelésnél, Tatiana letette a földre a kezét, de az utolsó tartó pozició csudaszéppé sikerült)


Leblanc Gergely és Balaban Cristina (csak a kitartott pozíció ábrázolása végett)

Az esküvő alatt, számomra inkább bosszantó volt, hogy egyes szereplők gyakran visszatértek, a duetten vagy kvartetten kívül szólókat is bemutattak... Kicsit túl feleslegesnek éreztem az esküvői pompát, mivel már felébresztették a hercegnőt a harmadik felvonásban. Viszont minden mesének kell egy szép befejezést építeni!


Újdonságok a koreográfiában: Melnik Tatiana spicc-tartása (eleddig nem látott elem volt), a kis orgona virágok keringője, az Öröm és Dal tánca. 

Pantomim játékok: Nehéz dolog tánccal ábrázolni egy olyan történetet, amiben a főhősnő egy orsó áldozatává válik és ahelyett, hogy meghalna, 100 évig álomba szenderül. Bizonyosan nem tudták megoldani a táncot, ezért inkább jeleltek, néha eléggé furcsán és viccesen nézett ki. Az Orgona tündér jellegzetes mutogatása volt, hogy a szülőknek elmagyarázta a lány nem fog meghalni, hanem el fog aludni. Jelelve: mintha hasba akarná szúrni magát, majd kezével int - nem így lesz, pár lépést tesz előre, karját behajlítja, majd ráhajtja a fejét.

Párizsi Operaházból a tündérek karaktertáncai: 
https://www.youtube.com/watch?v=Et31LySAxf0

Dalok: Zeneileg kevésbé fogott meg, az ismertebb dallamon túl nincs igazán fülbemászó. Ennek ellenére örömmel hallgattuk a darab zeneiségét. 

Zenekar: Üzembiztosan működtek, fars hangot nem hallottam (a kislány, akinek az anyukája "segített" visszaszerezni a helyünket, azt mondta: "Hogy tudnak ilyen szép zenét játszani?" - az ilyen és ehhez hasonló megállapítások mindig nagy és mély hatással vannak rám) Elégedett voltam velük, szépen játszottak. A harmadik felvonás alatt felfedezést tettem: eleddig egy hárfás működött a zenekari árokban a darabban. Ám a felvonás kezdetére már elment az az egy is. 

Benyomások a szünet alatt: Sokszor ásítottunk, azt hiszem ez a darab hatása, mivel Csipkerózsika....:)) 

További érdekességek, az eredeti történetről ishttp://tanc.reblog.hu/csok-vagy-halal


Összegzés
Gyönyörű volt! Álomszép szó szerint! Előzetesen olvastam kritikákat róla, hogy a táncolás mellett erős a pantomimjáték a darabban, ez tényleg igaz volt. Sok szép jelenetet láthattam, a zenéje is impozáns, de úgy éreztem, hogy kevésbé fogott meg, mint a Hattyúk tava, tudod olyan sok szép dallam van benne, igazán kiforrott az a mű. Nekem a Hattyúk erőteljesebb. :) De a Csipkerózsika is adott többletet, most olyan forgások is szerepeltek, amiket nem láttam sem a kedvenc balettomban, sem a Diótörőben, sem másmilyen előadásban. A díszlete nagyon szép, a jelmezek káprázatosak! Demona felpörgeti az eseményeket (bár a darabban más a neve). Szereplőkről: Nagyon sok külföldi volt, de nekem ezzel nincs bajom, (sokan a Facebook-on ki vannak akadva, hogy alig van magyar táncos a gárdában) én mindkettő részéről avattam már kedvencet (magyar: Leblanc Gergely, Bakó Máté - lányok közül még nem láttam, de remélem egyszer sikerül: Radina Dace és Felméry Lili(külföldiek: Aliya Tanikpayeva, Dmitrij Timoffev, Kim Minjung, Radziush Mikalai, Myasnikov Boris). Akikkel láttuk, szintén fantasztikus táncosok, Melnik Tatiana és Lagunov Ievgen. Nagyon szépek voltak együtt, csak gondolom, mivel Tatiana még új (tavaly debütált), ezért kevésbé van összehangolódva a párjával - mármint, arra gondolok, hogy a tapsrend alatt, a két főszereplőből árad valamiféle egymás iránti tiszteleten túl, egy fajta szeretet. Ezt leginkább Aliya-nál és Dimitrij-nél volt szerencsém látni. Ők elég régóta dolgoznak együtt. :)

Mindent összevetve, tetszett az előadás és szép, jó szívvel merem ajánlani!

Legyen szó Csajkovszkij bármelyik előadásáról, ilyenkor mindig elkap egy mélabús érzés, vágyakozás, hogy miért nem lettem balerina??? 




2016. április 24., vasárnap

Fríss, új bejegyzés a Nyomorultak premiereiről!

Videó (Viva La Musical oldaláról)




A felvételen megszólalnak a darab egyes szereplői:
  • Egyházi Géza (Javert), 
  • Feke Pál (Javert), 
  • Balogh Anna (Thénadiérné), 
  • Nagy Sándor (Thénadiér), 
  • Baranyai Annamária (Fantine), 
  • Borbély Richárd (Marius), 
  • Solti Ádám (Marius), 
  • és végül de nem utolsó sorban Simon Bogi (Eponine).

Elisabethről megemlékezve, egy videó kapcsán

Musicalinfo-s oldalon talál hír, avagy inkább bejegyzés a facebook-os felületükről:

"162 éve 1854. április 24-én tartották Bécsben Ferenc József osztrák császár és Wittelsbach Erzsébet (Sisi) bajor hercegnő esküvőjét."

A felvételről: Pár hete megtalálta, de akkoriban nem közöltem itt a blogomon is, pedig erősen gondoltam rá :P Helen Fischer ténykedéséhez tartozik ez a felvétel is, hiszen az ő showműsorában készült. Egyébként, ő is fellép, az Elisabeth-imitátorok közül az utolsó (így a refrén is németül fejeződött be a dal végén).  A magyar Elisabeth-ek közül (pont másodikként szólal meg) Vágó Detti volt jelen, és úgy vélem szépen hozta a színvonalat. :)

Link: https://www.facebook.com/musicalinfo/posts/10156844837920501
 



2016. április 20., szerda

Kitört a forradalom....a Madách színházban!

Párizsban jártunk, vad harcok között megszeppenve figyeltünk a kibontakozó eseményeket...






Időpont: 2016. április 16. este 19.00
Helyszín: Madách színház
Előadás: Les Misérables - A nyomorultak (A 2. Bemutató est)
Rendező: Szirtes Tamás 
Játékmester: Bencze Ilona
Díszlettervező: Kentaur  - Erkel László 

Szereposztás
Jean ValjeanZöld Csaba
JavertEgyházi Géza
EnjolrasFejszés Attila
MariusBorbély Richárd
FantineBaranyai Annamária
CosetteFoki Veronika
EponineTóth Andrea
ThénardierWeil Róbert
ThénardiernéBalogh Anna
PüspökVikidál Gyula
GavrocheHalász Dávid
Kis CosetteVida Sára
Kis EponineBánsági Petronella

Egy héttel a bemutató előtt kaptam a hírt, hogy van jegy az egyik premierre. Nem hagyhattam ki! Így került sor az április 16-i látogatásomra.

Előzményekről - mi miatt mentem el megnézni? :
Külföldön és magyar földön egyaránt nagy híre van, elkötelezett rajongók boldog örömkiáltások közepette örülhettek, hogy visszatér a darab a színházba. Időközben megtudtam, hogy a régen játszott madáchos előadás is, legendás szereposztásban sokáig futott repertoáron. A szenzáció végett, mivel tömegeket vonzott be a darab, én sem hagyhattam ki, furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Mire fel a nagy érdeklődés és rajongás? 

Victor Hugo regényéből készült adaptáció erőteljes mondanivalóval, üzenettel rendelkezik, mint inkább gyönyörű zenei vonallal. Az üzenet egyértelmű: a bűnös ember jó útra térhet. Fontos, hogy a bűnünket, a gyűlöletet magunkban legyőzzük és megbocsássunk először magunknak és mindenkivel emberhez méltó módon viselkedjünk.

Valóban nem hasonlítható semelyik másik előadáshoz sem.

19.00 után kezdetét vette az idő- és térbeli utazás Párizs utcáira... 
I. felvonás történései
Az első kép, kőfejtőben játszódó jelenet, ahol Jean Valjean tölti rabéveit, megkapja a levelet, miszerint szabadulhat, de minden munkába állásakor ezt a papírt át kell adnia a munkáltatónak, igazolva, hogy börtönben ült... Valjean hiába próbálkozik becsületes módon munkához jutni, a "bélyeg" miatt, mindenhonnan elküldik, ezért úgy dönt csak becstelen úton próbál megélni a világban... Egy püspökhöz kerül, a férfi befogadja, szállással, étellel-itallal kínálja. Valjean kihasználja a helyzetet, és meglopja a nyomorultak segítőjét, ám menekülés közben elkapják a rendőrök... Visszahozzák, és szembesítik a püspökkel, aki a férfi védelmére kel, állítja az értékes tárgyakat ő ajándékozta neki, illetve még ott felejtette az ezüst gyertyatartókat. Midőn egyedül maradnak, a püspök próbálja megértetni vele, hogy milyen fontos megtalálni az életben a jó utat, a bűnözés sosem jelent megoldást. A pap szavai meghatják és gondolkozásra késztetik Valjean-t, megfogadja, hogy sosem fog eltévelyedni már, törekedni fog a becsületességre, hogy jó ember válhasson és a társadalom elfogadja őt. A férfi széttépi a levelet, amely börtönbeli múltját jelképezi, hivatalosan is szakít a múltjával.


Pár évvel később már vagyonos emberként láthatjuk viszont, immáron polgármester lett. Textilgyár üzemeltetője is, ahol egy fiatal nőt társnői megvádolnak, valakinek rendszerességgel pénzt küld, ráadásul a felettese is zaklatja... Fantine elmeséli, hogy egészen fiatalon megismert valakit, akivel hosszútávra tervezett, megesett, de a férfi ahelyett, hogy mellette maradt volna, elhagyta. A lányát nem tudja nevelni, így egy pénzsóvár kocsmáros házaspárnak adta, akik a gondját viselik, és ő a fáradtságukért cserében, minden hónapban pénzt küld. Fantinét mégis kirúgják a gyárból, mivel fellázadnak ellene a nők... Még a látogatóba érkező Valjean sem mentheti meg. Fantine az utcán kóborol, egy idős nőnek próbálja eladni a láncát, próbál alkudni, de kevés pénzt kap érte. A nő aztán felveti, hogy vágja le Fantine a haját, mivel remek parókát lehetne belőle készíteni és több pénzt kereshetne így. Az egyszeri kifizetésből nem lehet a gyermek gondozását és a saját fenntartását finanszírozni, így a közelben lévő bordélyház "hölgyei" és a vezetőjük maguk közé fogadják. Fantine kénytelen engedni, prostituáltnak áll. Aztán érkezik egy nemes úr, akivel nem akar lefeküdni, így az hamisan megvádolja és a börtönbe vetetné. Ekkor tűnik fel Valjean (aki új nevet vett fel, miután véget vetett a múltjának) és megvédi a nőt, utasítja a rendőröket, hogy kórházba vigyék. A férfi összetűzésbe keveredik a rendőrfelügyelővel, Javert-tel, aki nem ért egyet, hogy Fantinét futni hagyják, ő a becsületesség elkötelezett híve, és aki bűnös, azt el kell ítélni, nem ismeri a könyörületesség fogalmát. Míg vitáznak, elszabadul egy szekér, és az egyik munkás ember lába beszorul a kerék alá. Jean Valjean erőt vesz magán, mivel mindenki tétlen, és a munkást inkább veszni hagynák, nem hogy segítenének rajta. Leveszi a kabátját, lazít ruházatán, és felemeli a szekeret. A férfi megmenekül, nagyon hálás a polgármesternek. Javert gyanút fog, hiszen régebbről ismert egy elítéltet, aki hatalmas erővel bírt. Kiderül az igazság, Valjean megmutatja a billogot a mellén... Javert megfogadja nem nyugszik, ameddig a börtönbe vissza nem juttatja a férfit... 

A polgármester meglátogatja Fantinét a kórházban, aki lányáról, Cosette-ről hallucinál, megkéri a férfit, hogy keresse meg és vegye magához.... Fantine meghal, és mivel leleplezte önmagát Javert előtt, nem maradhat a városban. Valjean, elmegy megkeresni a lányt.

Cosette, ahelyett, hogy rendes, gyermekhez méltó környezetben nőne fel, szolgasorban tartja a Thénardier házaspár. A kislány ábrándozik egy kastélyról, sok barátról... De az álmát összezúzza a két gonosz lelkületű ember és elkényeztetett, csinos ruhákba bújtatott lányuk, Eponine. A kocsmáros és felesége kapzsik, így minden betévedő gazdagnak tűnő előkelőséget mézes-mázosan fogadnak, miközben szépen kirabolják őket. Thénardierék is meg akarnak élni valamiből.... ők ilyen módon próbálnak vagyonra, több pénzre szert tenni. Egy napon, Jean Valjean az erődben megtalálja a kis Cosette-et, próbálja megnyerni magának, igazi atyai jósággal fordul hozzá. Amikor együtt érnek haza, a férfi átnyújtja a házaspárnak Fantine utolsó levelét. Valjean-tól minél több pénzt akarnak kisajtolni, ezért különféle hazugságokkal próbálják meggyőzni a férfit, hogy több pénzt adjon a lányért. Végül elengedik... Valjean saját leányaként neveli fel Cosette-et, amikor útnak indulnak, a szegényes öltözék helyett egy fekete köpenyt kap a kislány és egy babát, amit szeretettel ölel magához. 

Ismét ugrunk az időben, és a forrongó Párizsba érkezünk...
Az utcán rögtön találkozunk Marius-szal, egy fiatal diákkal, aki az időközben elszegényedett és rablásokból élő Thénadier házaspár szomszédságában él. Az ifjú jóban van Eponine-nal, akiről nem is sejti, hogy viszonzatlan szerelmet táplál iránta. A lány mindent megtenne a fiú boldogságáért. A színen megjelenik az idősebb Valjean és lánya, Cosette. Háttal egymásnak, véletlenül neki ütközik Cosette Marius-nak. A két fiatal rögtön egymásba szeret, és minduntalan a másikról ábrándoznak. Eponine ezt nem nézi jó szemmel, de nem tehet semmit, mert a fiú nem őt, hanem a gazdag lányt szereti, de nem érti, hogy mit lát benne. Titkon meglátogatja Marius Cosette-et, mindenben Eponine segítségét kéri. Aztán feltűnik Thénadier és bandája, hogy kifosszák Valjean házát, de Eponine elhárítja őket, sikít, hogy a rendőröket a házhoz riassza. Marius csatlakozik a Enjolras vezette felkelőkhöz, akik biztatják őt, képviselje közös nézeteiket. Miután Javert ismét feltűnik a színen, hogy üldözőbe vegye a volt fegyencet, Valjean és lánya nem maradhatnak a házukban, így elutaznak egy hosszabb időre.


II. felvonás történései
Marius a felkelők csapatához tartozik, de nem tartja jó megoldásnak, hogy fegyvert ragadjanak, mindezt addig tartja fent, míg a helyzet nem éleződik... A fiúnak öltözött Eponine a barikádon igyekszik átmászni, eldördül egy lövés, amit a csapattársak okozhattak. A lány átkerül a túloldalra, Marius faggatja, Cosette-tel kapcsolatban (a fiú levelét ő vitte, de ezt Jean Valjean elolvasta), amikor a lány hirtelen összeesik. Marius vért fedez fel rajta, kiderül meglőtték. Boldogan távozik az élők sorából, mert szerelme karjában halhat meg, a háttérben a forradalmárok felkapják a fejüket a két földön fekvő társukra. Eponine volt a forradalom első áldozata. Ezután Javert érkezik álruhában, biztosítja az ifjakat velük van, de az egyik lázadó gyermek felismeri a férfit, így a kiléte már nem titok többé. Jean Valjean is megérkezik, neki adják a felügyelőt. Ő megkíméli a férfit, szabadon engedi, aki nem érti, miért kegyes vele. Valjean a levegőbe lő, a többiek azt hiszik megölte a felügyelőt. Csatlakozik a forradalmárokhoz, együtt harcolnak, mindhalálig. Közben a barikád másik oldalát is megláthatjuk, a lázadó gyermek megy lőszert csenni a halottaktól, ám őt is találat éri... Sok áldozattal jár a forradalom, meghal a vezető is. Valjean a sebesült Marius-ért imádkozik, Isten inkább az ő életét vegye el, de a fiúét kímélje meg. Marius-ban van még élet, ezért megpróbálja elvinni biztonságos helyre, a párizsi csatornákon keresztül haladnak, ahol Thénadier is megtalálható, aki éppen hullákat rabol ki... Elbújik, ahogy meghallja a közeledő lépteket... A fáradságtól összeesik Valjean, és terhével együtt a csatorna koszos vizébe esik. A volt kocsmáros elrabolja a fiú gyűrűjét, és felismeri a másik férfiban azt, aki elvitte tőle Cosette-et. Amint Valjean magához tér, a férfi ismét fedezékbe bújik. Valjean hosszú időn keresztül gyalogol, míg ki nem érnek a csatornából, ám a végén összefutnak Javert-tel. A felügyelő ismét csak letartoztatni szándékozik a volt fegyencet, akinek csak az a kérése, hadd vigye biztonságba a fiút, és ő ígéri, visszajön és elviheti a börtönbe. Javert elengedi őket, de közben gyötri a bűntudat. Belőle hiányzott a megbocsájtás képessége, elviselhetetlennek tartja, hogy az életét egy börtöntölteléknek köszönheti, nem akar adósa maradni. A Szajnába dobja a botját, majd leveti magát a mélybe. 

Marius lábadozik, viszont nem tudja ki mentette meg az életét. Valjean elköltözni szándékozik, és a fiúnak elmeséli a történetét. Marius megígéri, hogy Cosette-nek nem mond el semmit, megőrzi a titkát. Marius és Cosette összeházasodnak, az esküvőn két kellemetlen alak, Thénadier és Thénadierné teszi tiszteletét, lehordja a megjelent népséget, és Marius-szal közlik, ők lopták el a gyűrűjét... De ezt vissza is adják. Most előkelők lettek... De nem tudták levetni a kocsmáros, léha énjüket...továbbra is banzájoznak. Elérkezik a Valjean földi létének vége, a férfi képzeletében megjelenik a szép Fantine. Utolsó pillanatban Cosette és Marius megérkezik, a lány már mindent tud, de így is elfogadja apját, szereti és nem akarja elengedni. Szellemként Eponine is megjelenik. Jean Valjean megáldja a szerelmeseket, békében és megtisztultan hal meg.


A szereplőkről
Lévén, hogy premier előadás volt, mindenki izgul, a színészek közül mindenki másképpen éli meg a pillanatot. A 16-i bemutató nagyon szép előadás volt, habár, mint korábban írtam, a zenéje kevésbé fogott meg, a szereplők kidolgozottsága kifogástalanul sikerült.

Még senkit nem szabad elkönyvelni, van idejük átdolgozni, kidolgozni a karaktereket. A premier előadások mindig nagyobb hangsúllyal bírnak, nagy az izgalom, a kapkodás, hiszen először kerül a közönség elé egy színdarab. Szóval, senki ne ítéljen túl hamar! Adjunk nekik időt a fejlődésre, kibontakozásra!

Jean Valjean - Zöld Csaba
A második premierem volt vele (első a Keselyű volt a Madách Stúdióban), hangilag kicsit visszafogta magát, de nagyon örültem, hogy őt kaphattam meg a három Valjean közül, neki olyan kifejezetten bűnözői arca van, viszont annál helyesebb, amikor a megtért karaktert bemutatta. Nagyon jól állt neki a paróka (sajnos civilként nem bővelkedik hajban), és kifejezetten csinos embernek találtam polgármesterként, a későbbiekben is egy magabiztos tartása volt. Remélem lesz még alkalmam vele ismét megnézni, mert biztosra veszem, hogy a három férfi közül ő a legideálisabb és leghitelesebb Valjean megtestesítőjeként. Váltótársai, - (mivel csak a bemutató zajlott le) még nem tudok érdemben nyilatkozni, idővel talán őket is megfogom nézni, - Miller Zoltán és Tóth Attila.


Javert - Egyházi Géza
Reménykedtem benne, hogy jó lesz. Előzetes főpróbák ismeretében, tudomásomra jutott, hogy akkor nem remekelt, és nem mentek a gonoszságra hajlamos mély hangok. Viszont jelenhetem, hogy ez a premierre megváltozott, helyén volt minden, csak a mély hangszín furcsa volt számomra, szokatlan, de meggyőző karaktert láthattam részéről, jól játszott. Itt sem tudom, hogy kivel szeretném még megnézni. Javert figuráját, mellette még Debreczeni Csaba és Feke Pál alakítja.


Enjolras
Fejszés Attila kifogott egy fars hangot az egyik dalnál (még, aki a zenéhez nem is ért, az is hallhatta és fájlalhatta a fülét), nem volt gond az alakításával, de kiabált (bár forradalmártól mit várnánk?). A ruházata túl passzentosra sikeredett nála, vagy ő maga volt túlságosan testes a jelmezhez. Mindenesetre itt nyitva hagyom a figurát, szeretném majd Sándor Péterrel is megnézni, hátha ő jobb...


Fantine
Baranyai Annamáriának azért örültem, mert ő a Madách színésznője, és nem az Operettszínházból szerzett import... Mégsem volt olyan jó, ordibált, de az ismert dallamot viszonylag szépen énekelte (Álmodtam egy álmot). Bárhogyan is, ha elkerülhető, akkor nem akarom a másikkal, Vágó Dettikével látni... Inkább örültem volna annak, ha Koós Rékát választják erre a szerepre. Hozzá tökéletesen illett volna....no, de, sajnos nem én döntöttem ebben.


Marius - Borbély Richárd
Marius, oh a Marius!!!!! Ez a fiú egy álom megtestesülése! Nem énekelt erőltetetten, nem kiabált, csupa lágyság és gyengédség volt a hangja. Nagyon reménykedtem, hogy ő tökéletes lesz a szerepre - már eleve az a nyilatkozata, amit a Madách TV-nek tett: "Olyan szép a zenéje, mintha angyalok írták volna!" - bizakodást keltett bennem, hogy inkább örüljek, mint búslakodjak, mivel a váltótársára, Solti Ádámra (új Raoul a Fantomban) voltam leginkább kíváncsi. De tévedtem, mert fantasztikus Marius volt! Szép, férfias jelenség a színpadon. Megható volt Eponine halála, valamint amikor visszatért a forradalmárok főhadiszállására, és elsiratta a barátait... Rajta is furcsán állt a jelmez, kicsit tapadt rá, ezért valahogy annyira nem nyújtott szép látványt a ruházatában, de játék és hang alapján kifogástalan. A váltójára is kíváncsi lennék, de azt hiszem Borbély nálam már befutott, mint Marius.


Cosette - Foki Veronika
Ő is ismeretlen volt előttem, vajon honnan kapták elő? Mindenesetre nem volt rossz, kellő érzékenység, kellő gyengédség és ártatlanság áradt a hangjából, mozdulataiból. Nekem kicsit túl magas volt a hangja, de nem tehet mindenki a kedvünkre ugyebár. A váltótársát, Tóth Angelikát is szívesen megnézném. Magáról a karakterről az a véleményem, hogy a szomorú gyereksorsa ellenére boldogabb felnőtt létre találhatott, Valjean és Marius lévén. A jelleme annyira nem érdekes, mint Eponine esetében, aki viszonzatlan érzelmeket táplált ugyanazon férfi iránt, mégis kidolgozottabb a karaktere, mint Cosette-é. Hirtelen találnak egymásra, és azonnal egymásba szeretnek, nincsenek konfliktusok, vívódások (legfeljebb csak annyira, mint egy reménytelenül szerelmes párocska estében, ha hosszabb ideig nem láthatják egymást).


Eponine - Tóth Andrea
Úgy voltam vele, hogy a magyar Euroviziós dal versenyre jelentkező lánnyal szeretném megnézni, azután már úgy gondoltam, nem bánnám, ha Simon Bogit kapom... Végül kihirdették (nagy nehezen!) a szereposztást, és az előbbi nyert. Mindvégig drukkoltam, hogy jól játsszon, énekeljen. Nem volt rossz ugyan, de annyira kitűnő sem. Amúgy az Eponine karakterét szeretem a legjobban a női figurák közül a darabban. Egy fejlődő típus, először viszonylag tehetős a szülei révén: csinos ruhákban jár, ő is Cosette-t "bántja". Aztán ott van a viszonzatlan szerelem ténye, Marius a szomszédságukban lakik, de a fiú inkább barátként tekint rá, míg Eponine többre tartja a fiút egyszerű barátnál. Rendesen szenved az érzéstől, mégis mindig segít, csakhogy Marius ne kerülhessen bajba... Míg a regényben megmenti az ifjút, egy puskából száguldó golyó elé veti magát, addig a darabban nem világos, mitől és ki által lesz meglőve a lány? Hirtelen esik össze (míg átmászik a barikádon, Enjolras szól a társainak, hogy ne lőjenek, mert az egyik csatlósuk érkezik), Marius karjaiban hal meg, bár a darabban hirtelen és felindult mozdulatokat tett, amit egy haldoklónál nem tudok elképzelni.... A jelenet szépsége abban rejlik, hogy míg ők a földön fekszenek, addig a barikádon lévő férfiak nem törődnek velük. A két "barát" a saját világukban vannak, csak később kapják fel a fejüket a forradalmárok, és néznek a hátuk mögé, a két társukra. Végül Marius szájon csókolja Eponine-t. Bízom benne, hogy Simon Bogival is megtudom nézni a karaktert, választani úgy is ráérek még... Bár ezen felvétel alapján 100-szor inkább a Tóth Andreával nézem meg, mint Boglárkával: https://www.youtube.com/watch?v=kf5qG8JlfZk


Thénadier - Weil Róbert és "kedves" felesége, Thénadierné - Balogh Anna
Ennél nagyszerűbb párossal nem is kell jobb! Sőt szerintem nincs is jobb náluk!!! Bár Nagy Sanyi és Sáfár Mónika is alakíthat még egy olyan fergetegeset, hogy leesem a székről... Ha már Eponine-ről beszéltünk, említsük meg soron következőleg a szüleit, a kocsmáros házaspárt, akik minden egyes pillanatban a megélhetésért küzdenek, a bűnözés minden módjával, de főként a rablással. Emellett pedig nem kímélnek senkit sem, sem élőt, sem holtat. Leginkább pénzsóvár jellem a férj, de a feleség sem marad le tőle sokkal... A dalaik nagyon viccesek, "A ház ura" a kedvencemmé vált, ez volt az első pillanat, amikor a feszült hangulatot kicsit oldani tudták a darabban. Nagyon jó a koreográfiája, a hangulata a zenének, összkép pompás volt, nagyokat nevettem rajtuk. A karakterek galád módon még a lányukat sem siratják el, csak saját magukkal foglalkoznak. Cosette és Marius esküvőjén is hívatlanul megjelennek, módosabbakká váltak, mint valaha voltak. És ezúttal sem tudják magukat meghazudtolni, hiába a szép öltözék, nem okoznak csalódást: ugyanaz a faragatlan, bunkó jellemmel először szidják, majd táncba invitálják a népet. Thénadier ráadásul visszaadja Marius-nak azt a gyűrűt, amit még az ujjairól feszegetett le, amikor a csatornában félholtan feküdt, Valjean-nal... Nagyon tetszett a páros, és őket avatom hivatalosan kedvencemmé, viszont muszáj lesz egyszer megnéznem a másik szereposztással is...


Püspök - Vikidál Gyula
Ezer százalékosan kijelenthetem, hogy nekem NEM KELL CSENGERI ATTILA!!!!!! Határozottan nem érdekel, hogy alakítja, játssza, énekli a figurát, mert ez a szerep nem neki való! Nem tudom, minek és miért vállalta el, amikor nem mondhatni, hogy olyan idős és hangi kvalitása is más szerep után kiáltana. Ez róla egy szégyen, amiért elvállalta! Nagy Balázs sem alakítja a kőszínházban, Enjolras szerepét (biztosan meg volt rá az oka), ő meg képes odáig süllyedni, hogy egy 5 mondatos szerepet elvállaljon, amikor egy Fantomot, egy Jézus Krisztust és több érdemlegesebb karaktert varázsolhatott a közönség elé? No, nem! Ez nem járja! No, de a felháborodásomat követően elmondanám a véleményemet Vikidálról: TÖKÉLETES! Ő volt az első, aki megrikkantott, a püspöknek alapvetően fontos szerepe van a darabban, hiszen az ő útmutatása miatt változik meg Jean Valjean. És, ezt tökéletesen kitudta fejezni, így nagyon boldog voltam, hogy végre a tapsrendben is felléphetett, mivel felakasztott emberként, vagy pópaként nincs olyan jelentősége, és még akkor is, ha ez a szerep valóban nem olyan nagy, teljesen ráillik (jelen korához képest, hiszen régen ő alakította Valjean-t).


A gyerekek is nagyszerűek voltak, többek között a kisfiú, aki a gyermek forradalmárt alakította. Sokszor nevettünk a vicces beszólásain. A Jóban rosszban-os gyerek, aki Cosette megformálója volt, sem nyújtott rossz alakítást, bár őt szívesen ütöttem volna meg a seprűvel (a sorozat hatása, ott vált unszimpatikussá számomra).


Dalok
Zeneileg, ahogy írtam korábban, nem olyan erős, csak pár dallam tapadhat meg az elménkben. Ez a darab is inkább a mondanivaló kihangsúlyozására törekszik. A zeneiségéből mégis kiemelendő pár dal, ami a legismertebb az "Álmodtam egy álmot". Fantine énekli, miután kirúgták a textilgyárból, és sanyarú sorsát közli velünk. Számomra nagy kedvenc a "Néhány csepp eső". Ezt a dalt vártam a leginkább, nagyon szeretem, annak ellenére, hogy szomorú jelenethez kapcsolódik, de érzelmi katarzist nyújt a nézőnek. A dal egy kicsit módosítva lett, hangszerügyileg még nem tudtam azonosítani, hogy mivel (gitár vagy cimbalom), de valami pengetős hangszerrel módosították a dallam zenei vonalát, de így is meg volt az árnyaltsága. Az új kedvencem, "A ház ura" című nóta, amit a kocsmáros házaspár énekel, ez úgy szólván az ő "himnuszuk". Vidám hangulatú, ritmusos, igazi kocsma dal, együltődben nem tudsz nyugton maradni, muszáj a fejedet ingatnod vagy dobolnod a lábadon, vagy éppen a lábaddal.... Ugyanolyan erővel söpört végig a színpadon a "Hallod-e nép hangját?" című dal, amit a forradalmárok énekelnek az első felvonás vége felé. "Csak rád vár egy szív" - Cosette és Marius, valamint Eponine triója, megint egy dal, amit idővel akár meg lehet kedvelni, éppen nekem ez a dallam tapadt le... A nyitány is eléggé erős zeneileg. Valamint hozzá tenném még az elkeseredettséget, a viszonzatlan érzések fájdalmát, Eponine dalában: "Senkim sincs már". Az utolsóként említem, mert emlékszem, hogy mennyire magával ragadt a dalnak az érzelmi töltete, mondanivalója, ahogy Borbély Richárd átadta...egyszerűen nem jutok szóhoz, a jelent is tökéletesen meg volt hozzá alkotva, ez volt az "Üres, a szék, üres az asztal".


Kedvenc jelenetek
- A püspök tanítása (1. felv.)
- A léhűtő kocsmáros pár
- Jean Valjean és kis Cosette találkozása, a férfi küzdelme a gyermekért, a közös jövőjük tervezése
- Marius és Eponine közös jelenetei
- A forradalom hangjai
- Eponine halála (2. felv.)
- Csatorna jelenet kidolgozottsága (kivetítővel és egy alagút kijáratával)
- Marius elsíratja a bajtársait
- Jean Valjean halála - az elhunytak, Fantine és Eponine megjelennek, Cosette és Marius az utolsó percig az idős emberrel maradnak


Díszletek
A kiállításról nem készítettem képet, sajnos túl szégyenlős voltam e téren, mivel senki nem vette elő az okosteloját vagy a fényképezőgépet, hogy megörökítse a kicsinyke makettokat és a falon függő vázlatokat. Nos, nagyban, eredetiben is megint sikerült nagyot alkotnia Kentaurnak. Szeretem, hogy mindig a kornak megfelelő díszleteket képes megalkotni, sok közülük nagyon ötletesen van megoldva, nem hétköznapi, mégis valóságszerűek. Kedvencet úgy nem nagyon tudok kiemelni, de a csatorna jelenet volt nagyon jól megoldva, a szekér elszabadulása a kisvárosban, a forradalmárok barikádja és a hadiszállás, valamint Jean Valjean és Cosette ideiglenes, párizsi otthona és szép látvány volt a híd a Szajna felett (bár mondjuk ezt nem volt nehéz megtervezni, mivel már a Józsefben is volt hasonló jelenet...).


Jelmezek
Kifogásolni csak egyet tudnék a szajhák öltözékét, túl egyszerű, túl szegényes, túl színtelenek voltak. A színésznők sem kéjelegtek úgy, mintha az Operettszínházban lettek voltak, így a jelenet kidolgozását és az ehhez tartozó jelmezek elkészítését inkább a konkurens színházra kellett volna bízni, mivel ezek a hölgyek nem ribik voltak, hanem tüneményes és dolgos háziasszonyok... Nyomában sem érhetett az Operett (csúnya szó!) kurvás jelenteinek szereplőinek és öltözőkének. Igen, hát ez is egy érdem. Ha kuplejáros jelenet kell, az Operettszínház biztosan nem okoz csalódást (bizonyíték erre az Elisabeth, Rudolf - Az utolsó csók, Miss Saigon, Elfújta a szél)!


Koreográfia
Tihanyi Ákos most sem hazudtolta meg magát, nagyon egyben volt minden. Tetszett, ritmusra, a zenére táncoltak, nem láttam elcsúszást.


Összességében elmondhatom, hogy nagyon érdekes előadásnak voltam szem- és fültanúja. Egyáltalán nem bántam meg, hogy vettem rá jegyet, egyszerűen fantasztikus darab, igaz, nehezen emészthető, és zeneileg sem a legkiemelkedőbbek között tartanám számon, de egy terhet, egy súlyt cipel, amely komoly üzenettel bír. A hétköznapjainkba érdemes ezt az üzenetet valóságosan kezelni, elgondolni és tanácsként elfogadni. A darab díszletei káprázatosak és monumentálisak, a jelmezek korhűek, színpadi és színészi munkák kifogástalanok. Mindenkit izgalomban tartott a premier láz, legfeljebb az éneken látszott ez meg, de semmiféle baki vagy fennakadás nem történt. Szép premier volt, és örülök, hogy a részese lehettem!


Ki fog forrni idővel, hagyjuk, hogy fellélegezzenek a művészek!


Szívesen megnézném még a többi szereposztással is (kivéve pár embert). Addig is érdemes ezt a színészt követni, vagyis Sánta Lászlót, aki facebook-os oldalán színházi bejelentkezéseket tesz közzé, élő-egyenes előadásban az előadás alatt a szünetben.

Kritkák:


Ha igazi katarzisra vágysz, őszintén merem ajánlani a Madách színház új produkcióját, amely ismételten le fog Szegedre látogatni. Hogy melyik szereposztással? Azt még nem lehet tudni, de addig is, amíg itt a kőszínházban megy, tessenek menni, mert nagyon megéri!


2016. április 16., szombat

Ismét egy Raoul alakul át Fantommá - Ezúttal Tallinnból jelentjük

Új Fantom, régi Raoul


Koit Toome a non  replika előadás bemutatója óta Raoul szerepében volt látható. Ám mai nappal ez változik, ugyanis este bemutatkozik Fantomként is. Társai mellette Hanna-Liina Võsa és Kalle Sepp lesz. Az előadást idei évadban, a main kívül még 4 alkalommal látható a tallinni teátrumban.

Linkhttp://menu.err.ee/v/uudised/muusika/530ccb26-88bf-4263-9880-a7192f3988e0/koit-toome-laval-puhata-ei-saa


2016. április 15., péntek

Április 27-én elalszom....vagy inkább Aurora hercegnő? :)

Csipkerózsika

Már hirdeti az Operaház soron következő balett bemutatóját

 



Tavasszal bemutatják az Állami Operaház színpadán Csajkovszkij szintén egyedülálló és csodálatos művét, a Csipkerózsikát (Sleeping Beauty)!

Kedvcsinálónak íme a darab képi és zenei világának momentumai:


"PREMIER: CSIPKERÓZSIKA - Április 17-től varázslat az Operaház színpadán a világhírű koreográfus, Sir Peter Wright színrevitelében. A Csajkovszkij és Marius Petipa által megalkotott Csipkerózsikát négy szereposztásban játssza a Magyar Nemzeti Balett, a főszerepekben az együttes vezető szólistái. A hagyománytisztelő, tradicionális előadás bár megidézi a balettmese első változatait, a koreográfia azonban már a mai igényekhez alkalmazkodik. A nyolc előadást Dénes István és Szennai Kálmán vezényli." Forrás: https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10153576010473181/

Élménybeszámoló: Az április 27-i előadás hetében

Ma este és holnap, és még vasárnap is Premier a Madáchban!

Forradalmi lázban égek....

Különleges tárlat nyílt a színházban: Kentaur (polgári nevén Erkel László) A nyomorultak - jelmez- és díszletterveit és makettjeit láthatja a közönség az előadások szünetében. Megtekinthető a színházban, a Tolnay Szalonban. Mától látható (április 15-től), május 20-ig.  

Link: http://musicalinfo.hu/a-nyomorultak-musical-kiallitas-3983
Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10156817461855501.1073742015.327417910500&type=3

Holnap pedig személyesen is megtekinthetem őket! Remélem van lehetőség fényképkészítésre is! :)))






Vágó Dettike és a hó esete Székesfehérvárott



Az Abigél musical vendégszerepel Fehérvárott, apró újításként belecsempésztek a darab jól ismert dalához egy kis havat...

Kiderült az Ének az esőben szereposztása Szegedi Játékokra

Idén nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon fogják bemutatni az Ének az esőben című musicalt, amely a jól ismert film színpadi változata. Eredetileg a Madách színház rendezte volna, ám időközben más darabok kerültek előtérbe, megkapták a non replika jogokat a Mamma Mia előadáshoz, illetve színre vitték a Nyomorultak című előadást, aminek a három bemutatója közül az elsőt, a mai napon tartják a kőszínházban.


Az Ének az esőbent így az Operettszínház és Szabadtéri Játékok közös produkciójaként született meg. A szereposztásról most kaptunk új hírt:


Szereplők:
Don Lockwood: Gömöri András Máté
Cosmo Brown: Kerényi Miklós Máté
Kathy Selden: Dancs Annamari
Lina Lamonth: Szinetár Dóra
Roscoe Dexter, rendező: Szabó P. Szilveszter
R.F. Simpson, producer: Gálvölgyi János
Rod, ügynök: Angler Balázs
Dora Bally / Miss Dismmore: Szulák Andrea
Beszédtanár: Csere László
Zelda: Kisfaludy Zsófi
Lány: Jenes Kitty

És így néznek ki, az első kép a hármas trióról:




Gömöri váltója állítólag Angler Balázs lesz a budapesti bemutató során...

Korábbi linkek, elképzeléseim a darabról:

2016. április 14., csütörtök

Nyomorultak Bemutatója....közeleg! Még 2 nap nekem! :)

wááá, miért nincs szereposztás???

Az előadás adatlapjahttp://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2610

Április 16-án megnézem az előadást a Madách színházban. Jelenleg sajnos nem tudok szereposztásról nyilatkozni....mivel a teátrum valamiért titkolódzik, a többi időpontra már meg van a szereplőgárda... Szomorú vagyok, meg értelmetlennek tartom a színház hozzáállását a dolgokhoz, mintha valami nagy államtitok lenne, mostanra már mindenkinek a játszási napja biztos kell, hogy legyen... erre a Bemutató egyike sincs közzétéve...

Addig megmutatnám Nektek a régi magyar előadás egy-két hanganyagát:


Álmodtam egy álmot - Amióta csak beharangozták, hogy a Madách színpadra állítja a darabot, csak az járt a fejemben, hogy Fantine karaktere kinek állna a legjobban, szerintem Koós Rékának (és most kiderült, hogy a Győri Nemzeti Színház is hasonlóan látta régen, mint én most):


A korábbi előadásból Kováts Krisztát hallhatjátok ugyanazzal a dallal:




2016. április 12., kedd

Több, mint egy hetes pihenő után újra itt!

Újra a színház világába merítkezem, ezúttal is a Madách színházba visz az utam... (Nocsak, mily meglepő!)

2016. április 8-án sikertelenül nem ért utol telefonon a jegyszerző barátosném. Egy nappal később tekintettem csak a mobilom kijelzőjére, amikor felfedeztem, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Rögtön visszahívtam őt, és elbeszélgettük az időt, kb. 20 percet...Egészségünkre! :D

Barátosném szerzett a Nyomorultak musicalre jegyeket, a Bemutatóra. Szombaton megyünk, már nagyon kíváncsi vagyok rá. :)






A film (nem az új) egy régebbi változata nem igazán nyűgözött le, de a tömegeket vonzó darabok engem is vonzanak. Szeretném legalább egyszer látni őket, és a Nyomorultak, Az Operaház Fantomja mellett a külföldi blogolok és rajongók szemében valami egészen különleges előadás. Remélem én is hasonlóan érzek majd iránta, nagyon várakozás teljes vagyok.

Szereposztásom még nincs meg adva a színház honlapján, ami azért is furcsa, mert pénteken lesz az első bemutató.

A darabból volt mindig is egy kedvenc számom, amit Eponine és Marius énekelnek, sajnos a lány meghal, és ez a dal ekkor hangzik el.

Néhány csepp eső




Addig is itt van pár felvétel:
Az olvasópróba: https://www.youtube.com/watch?v=bUpZ9oPyNgI
A három Jean Valjean: https://www.youtube.com/watch?v=-4Z6O_UUtsQ&nohtml5=False
A régi Rockszínház felvétele: https://www.youtube.com/watch?v=tzpLdjBOUO8&nohtml5=False


Kedvcsinálónak az előadás promoja: