2016. október 29., szombat

1 éve volt Hattyúk tava - legkedvesebb emlékek egyike!

Történet a tónál... 


2015 októbere eseménydús előadásokkal kecsegtetett, kétszer láttam ekkor a Hattyúk tavát. Előzőleg májusban, felvételről láttam a darabot, és már akkor úgy éreztem, hogy rajongani fogok érte, minden ízében. Még nyáron beszereztem a jegyeket, két alkalomra. rendkívül izgatott voltam, a legelső előadás mindent vitt. 

Kedvenceimmé avattam Tanykpayeva Aliya (Odette/Odile), Timofeev Dmitry (Siegfried herceg), Radziush Mikalai (Iszapszörny vagyis Rothbart) táncművészeket. 

Aliya-val volt szerencsém találkozni is (2015-ös Diótörő fesztivál, Operaház előtti pavilonok), színpadon kívül, nagy örömömre szolgált, hogy elmondhattam neki mennyire megszerettem őt a darabban, mennyire csodáltam!  


A musicalek közül Az Operaház Fantomja, addig a balettek közül nekem A Hattyúk tava viszi a prímet! Most már ehhez az előadáshoz is kötödöm, bár még a jövő évi alkalmak egyikére sem váltottam jegyet, pedig kellene... (szerintem! :D)

2017 májusában ismét Hattyúk lepik el az Operaház színpadát, így aki nem akar lemaradni még gyorsan beszerezheti belépőit!

Az élményeimről itt írtam:

És pár szép videót is hoztam - Nakamura Shoko 2015-ben jelentette be távozását, visszatér Japánba, és ott folytatja munkásságát, így az októberi időpontoknál már az ő nevével nem találkozhattunk (ahogy a jövő évben Kozmér Alexandra nevével sem, aki kiöregedett a szerepből...így már nincsen magyar megszemélyesítője a főkarakternek) - a felvételeken Nakamura Shoko-val rögzített előadás részletei láthatók. 

Jó szórakozást kívánok! :)


Linkek formájában:

https://www.youtube.com/watch?v=Fc0LRktKCTE (A tónál, II. felvonás - Coda)
https://www.youtube.com/watch?v=K1Z_OLYjcxY (Eljegyzési bál, III. felvonás - Duett, Siegfried és Odile)
https://www.youtube.com/watch?v=GYDdYp1I-Ic (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile 32 forgása)
https://www.youtube.com/watch?v=XcHxqGD6xvY (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile kevésbé ismertebb tánca) 
https://www.youtube.com/watch?v=2cv-nAdmT20 (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile apró lépésekből összetett mozdulatsora)
https://www.youtube.com/watch?v=JS9FAwQwRjI (Eljegyzési bál, III. felvonás - nápolyi tánc koreográfia, szóló)
https://www.youtube.com/watch?v=-Ln0m8G71_k (Visszatérés a tóhoz, IV. felvonás - Coda)


2016. október 11., kedd

Anniversary the 30th! for the most beloved musical, that i ever saw, The Phantom of the Opera

Továbbra is az egész világ ég a Fantom-lázban!

30 éves jubileum. 1986 óta a színpadon látható, számos országban, több nyelvre is lefordították.

A gála előadásról itt nézhettek meg egy-egy felvételt, sajnos a nagy produkció performansz nem lett rögzítve, de kárpótoljon minket ez a fantasztikus összeállítás. :)

Sierra Boggess franciául és angolul énekelte, a "Látjuk-e még egymást valahol?", zongorán kísérte a mester, Sir Andrew Llord Webber.
Celinde Schoenmaker, Michael Ball és Nadim Naaman, valamint Andrew Llord Webber szerelmi quartettje, "Szeress, csak ennyit kérek én".
A teljes ünnepi előadás, a fentebbi dalokkal, illetve a főcímdal, Maszkabál, és a Fantom életútjának bemutatása.







BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, HAPPY BIRTDAY PHANTOM OF THE OPERA!

2016. október 9., vasárnap

The Phantom of the opera - 30th Anniversary

30 éve a londoni Her Majestik színházban mutatták be az original Operaház Fantomját. Hosszú időszak. 30 év alatt sokszor játszották nemcsak Londonban vagy Broadway-en, hanem más nemzetek színpadain is megjelent a sikeres mű, némelyikük lemásolta az eredeti előadást vagy éppen olyan országok is akadtak, akik más fajta rendezésben gondolkodtak, így születtek meg a non replikák. 



2016. október 10-e kétségkívül a Fantom napja. A különleges jubileumi előadáson, a három főszerepet a jelenlegi, első londoni gárda fogja bemutatni Ben Forster mint ‘The Phantom’, Celinde Schoenmaker mint ‘Christine Daae’ és Nadim Naaman mint ‘Raoul’.

A 25 éves jubileumon Ramin Karimloo alakította a Fantomot, Christine Daaé-ként Sierra Boggess, míg Raoul szerepében Hadley Fraser tündökölt. Az előadást a londoni Royal Albert Hall-ban tartották, 2011-ben. Különlegessége volt, hogy több országban egyszerre vetítették a mozikban, élő közvetítés volt,  így egyszerre láthatták a helyszínen lévő rajongók és azok, akiknek nem sikerült elutaznia Londonba. Érdemes felkeresni a vivalamusical.hu oldalt, ők írtak közelebbi beszámolót a "hazai moziélményről". A 25 éves ünnepi előadásról készült DVD és Blueray is. :)


Szóval, OKTÓBER 10-ÉN BOLDOG 30. SZÜLETÉSNAPOT AZ ORIGINAL FANTOMNAK!!! 
és egy kis fricska neki: hála az eredeti produkciónak a magyar non replika Fantom megszülethetett! :) Köszönöööööm!!!!
Ezt magyarázom Nektek, hétfőn jubileumi előadás lesz!!!! Október 10-én!!!



2016. október 6., csütörtök

Nyomorultak 2.0 - Újratöltve - avagy a bemutató után változások tapasztalása a Les Misérables előadáson

Nyomorult az időjárás, de ennek ellenére egyáltalán nem vagyunk nyomorult állapotban a Madáchban!

Időpont: 2016. október 4 (kedd), este 19.00
Helyszín: Madách színház (Teréz körút)

Újra a Madáchban! Újra egy Les Mis előadáson! Hurrá - hurrá!

Barátnőm még szeptember elején hívott meg, lenne jegye az egyik október eleji előadásra, nyomban örömsikoltások közepette ugrálni kezdtem, mivel sokan kicserélődtek (nem jöttek új szereplők, félreértés ne essék, csak másokkal láttam volna), így más-más művészekkel fogom átélni a darabot! Kell ennél több??? :D

A hangulatról
Az alapozásunk már az előadás megkezdése előtt megtörtént, épphogy beléptünk az aulába. A barátnő unokatestvérétől elbúcsúztunk, aki elkísérte őt. Mivel tömeg volt, belépve a színház aulájában nem láttam őt és a hugit, balról, mivel a jobb oldalon volt található a szereposztás kiírása, ezért rögtön oda koncentráltam, meg akartam nézni, aztán majd csak meg lesz a barátnő kezdésig... :) Persze ő szuggerált, hogy ne nézzem meg a gárdát, mert szereplőváltozás terén nagyon babonás tud lenni.

Egyébiránt ez történt még: kedélyes csevegés, Laklóth Aladár felfedezése a tömegben, tollkérése a szuvenírt árusító hölgytől, várakozás további jegyekért érkező emberekre... közben megcsodáltuk kedvenceinket, a színház "társulatát" (vannak állandó szereplői a teátrumnak, de jobbára azt mondanánk a társaság nagyrésze szabaduszó művész), az erkély/emeleti részlegre felvezető lépcsősor melletti falon. Azt vettük észre, hogy átrendezték... na, ez már tisztára olyan, mint egy hipermarketben, ahol szeretik megtéveszteni az embereket... vidám hangulatban, nevetve adtuk át a holminkat, a szintén mosolygós ruhatáros hölgynek. Tetszett neki, hogy nem vagyunk normálisak... én úgy gondoltam a(és hangot is adtam ennek a véleménynek) az örömteli, felettébb vidám hangulatunk a kocsmadalhoz jelenti az alapozást... :)

Az előadásról
Lassan, de biztosan kialakul bennem a tökéletes szereplőgárda, akiket bármikor/bárkinek nagy örömmel majd ajánlani tudok! /

I think i will have my own dreamcast, but now it is in building, I hope to bring a riport, very soon from the show, to tell you guys who is the best and strongest cast from Les Misérables in Hungary! ;)


Nézzük meg a gárdát (The cast for me today):


Jean ValjeanZöld Csaba
JavertDebreczeny Csaba
EnjolrasSándor Péter
MariusSolti Ádám
FantineVágó Bernadett
CosetteFoki Veronika
EponineTóth Andrea
ThénardierWeil Róbert
ThénardiernéBalogh Anna
PüspökCsengeri Attila
GavrocheDraskóczy Balázs
Kis CosetteVida Sára
Kis EponineBánsági Petronella


Előző bejegyzésem a 2016. április 16.-i bemutatóról:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/04/kitort-forradaloma-madach-szinhazban.html


Az első gárdámhoz képest változott szereplők (new actors/actresses this time): Javert, Enjolras, Marius, Fantine, Püspök karakterek. Egyúttal visszaszívom a kijelentéseimet, amelyek arról bátorkodtak tájékoztatni mindenkit, aki a honlapomra látogat, hogy egyes emberekkel nem vagyok hajlandó megnézni a Nyomorultakat. Megváltozott a véleményem, mégis megnézem/megnéztem/és megnézni fogom. :) Úgy jogosabb lesz az ítéletem.

Akiket még vizsgálat alá szeretnék vonni, mert, hogy "ezúttal sem jöttek össze" (i hope to see them one day): Cosette szerepében Tóth Angelikát, Eponine-ként Simon Boglárkát és Thénardier szerepében Nagy Sándort.

Új benyomások / New experiences:
- Valjean, széttépi a börtön éveit jelképező igazolást, és ledobja a zenekari árokba, ahol a karmester vezényelt. A következő pillanatban, virágokról, patakról énekel, azaz másképpen fog élni, jó útra tér,  és a pillanat hevében hirtelen úgy tűnt, mintha a karmester (Kocsák Tibor - aki rendkívülien jól vitte a kart, csodás zenei mámor nyújtottak irányító keze alatt) haját szerette volna összeborzolni, vicces lett volna... :)
- Új benyomásként tartom nyilván, hogy legszívesebben felmentem volna a színpadra és magam vertem volna meg a színészeket, amiért botokkal ütötték Jean Valjean-t, Fantine-t pedig a nők szavakkal és persze fizikailag is bántották... persze tudom, hogy szerep, de kicsit felhúztam magam rajta...
- Javert-hez kapcsolódóan megint egy érdekesség: a két főhős megverekszik, Valjean megüti a rendőrfelügyelőt, aki ettől a falnak (vagyis a díszletelemnek) esik és a kezéből kiejti a botját...ami elgurul, már-már az első sor nézőinek ölébe pottyanna...akik előttünk ültek (biza, a második sorban foglaltunk helyet) megfogták az eszközt, hogy le ne essen a színpadról... erre én a barátnőmnek - kihagyhatatlan poén volt! - "Látod, ha most az első sorban ültünk volna, akkor megfoghattunk volna a botját!" :)))
- Eponine halála előtti pillanat: eldördül egy lövés - és végre úgy ábrázolták ezt a jelenetet, hogy biztosan állítható legyen, az ellenség lőtte le a szerencsétlent (a szereplő mászik fel a barikádon, majd egy tizedsmásodpercre e tevékenységet nem folytatja) - a darab szembe megy a regénnyel, mert a lány a fiút védi, és úgy kap halálos sebet. Ezt sajnálom, hogy nem így oldották meg.
- Javert öngyilkosságát követ el, a férfi a Szajnába veti magát. A bemutatón még nem, de most igen, így beszámolhatók egy apró, ám felettébb logikus és jó ábrázolást mutató mozzanatot a darabból: ahogy a vízbe pottyan a teste és a mélybe elmerül... Ezt egy kivetítővel oldották meg, Így sokkal jobban érzékeltetik a férfi utolsó pillanatait...


Most pedig a számomra új megformálókról

Javert - Debreczeny Csaba
Javert értékrendje nem egyeztethető össze Jean Valjean tetteivel és amit ő képvisel. Számára elviselhetetlen, hogy egy rab megmentette az életét, és adósa maradt a barikádon történt incidens után...Javert pedig mindvégig hű az elveihez, a joghoz, a rendhez. Valjean tette, felborítja az általa eddig tisztán látott rendet, úgy véli nincs tovább. Véget vet életének. Debreczeny Csaba fantasztikusan alakította a rendőrfelügyelőt, keresve sem találnék nála jobbat! Így örömmel kijelenthetem, hogy ő biztosan az álomgárda vagyis a dreamcast Javert-je! Tisztán szólt, nem volt berekedve, nem torokból szólt, nem hörgött. Csodásan alakított mind hangilag, mind játékilag!!! Te jó ég! Elképesztően bravúros volt a játéka, a mimika, az egész megjelenése. Engem megvett!


Enjolras - Sándor Péter
Először is megemelem a kalapomat előtte - mivel a mikróportja nem működött, és saját hangerejével kellett a nézőteret betöltenie... Szegény színész, és egyúttal fogyatékos technikusok! Komolyan mondom, az ország, a főváros egyik legszínvonalasabb teátrumnak a technikai felkészültsége olykor a nullával egyenlő!!! Ez olyan kiábrándító és kiakasztó tud lenni. Szerencsétlen színész... Csak 1 törtmásodpercig volt furcsa Péternek, rögtön folytatta, és igyekezett hallhatóvá lenni mindenki számára. Sajnos, az elején lefolyt baki, a második felonásban is felütötte a fejét... Játék szempontjából számomra, azért nem emelkedett ki Péter, mert a vörös mellényén kívül nem láttam, hogy mi különböztette volna meg a többiektől? Kiemelten ő lenne a vezér. Hangilag viszont tökéletes, hibátlan, és nem szólt hamisan éneke, tiszta volt. Sajnos, e tekintetben Fejszés Attila erősebb volt, dominánsabb. Ezt hiányoltam Sándor játékából. Ha ezen legközelebb javít, hogy valóban elhiggyem a vezetője a forradalmároknak, őt választom a "dreamcast" Enjolras-énak.



Fantine - Vágó Dettike
Az Operettszínházból importált hölgyemény felér egy csodával! Átéléssel, beleéléssel énekelte az Álmodtam egy álmot  - láttam rajta, hogy ő is megkönnyezte a dalt. Olyan hangi kvalitással rendelkezik, amivel Baranyai Annamária (a váltó) sosem. Ez utóbbi művésznő, ha lelke mélyére leásna, sem tudná az eszköztárából azt az odaadást, lány iránti szeretetet előcsalogatni és a nézők elé varázsolni. Vitathatatlan, hogy Dettike játéka és hangja Fantine szerepéhez tökéletesen idomul. Úgyhogy helyt adok az Igazgató úrnak, Szirtes Tamásnak, érdemes volt őt beválogatni a csapatba!Íme, lásd, bemutatom a "dreamcast" Fantine-jét!




Marius - Solti Ádám
Míg a bemutatón azt hittem hangosan felzokogok, addig az "Üres a szék, üres az asztal" dal alatt - most - "csak" inkább szemlélő szerepét töltöttem be. Nem tudtam együtt élni a színésszel. Solti inkább visszaemlékezett a múltra, de a szellemek megjelenésével sem jött át az az érzés, ami akkor tört elő belőlem, amikor Borbély Richárd állt a színpadon vagyis bicegett... Borbély Richárd Marius-a egy érzelmi katarzist idéz elő a nézőben, míg Solti ugyan lehengerlő játék alapján, hangja is szép, addig az érzelmi vonalat nem építi fel meghatóan, mint váltótársa. E hiba ellenére tetszett nagyon, kis bolondosan, szerelmesen, vigyorgó kisfiúként besétál a főhadiszállásra, amikor a többiek forrongó hangulatban várják a híreket, és készülnek az összecsapásra. Eponine halála még érdekes lehet, úgy tűnik, mintha maga sem akarná elhinni, hogy a lány a halálán van, nem tekint rá sokszor, csak ha dal szövegi része Eponine-t felemlíti. Jó volt, csinos fiatalember, így Marius szerepe egyelőre nyitott, úgy gondolom, mindkét fiú érdemes, hogy a "dreamcast"-ba bekerüljön. Kedves Olvasók, rátok bízom. Ígérem, ha bármelyiküket is kapjátok, biztosan nem fogtok csalódni!


Püspök - Csengeri Attila
Jöjjön hát a fekete leves. Sipítoztam, őrjöngtem - ha ez lenne az igazság... De nem az, Csengerit egy ilyen egyszerű szerepben látni meghökkentő volt, és a nullával volt egyenlő. Mint előzőleg írtam, sok kiemelkedő szerepe van, volt és remélhetőleg lesz is, ám a püspök karakter nem neki való. Nem értem, miért fogadta el egyáltalán ezt a szerepet? A püspök éneke az Üres a szék, üres az asztal szám dallama. Mégis a rövidke szövegtartalomba lehetett volna érzelmi többletet beletölteni, tanítást... sajnos, valahogy - a mai divatos kifejezéssel élve - nem jött át. Semmiképpen sem. Ezzel szemben Vikidál Gyula minden mozzanatában tökéletes volt püspöknek, A bemutatón ő volt az, aki először megríkatta a lelkemet. Csengeri szerepformálása nem hatott meg, tapsrendnél is láttam rajta, hogy nem fülik a foga hozzá vagy csupán rosszkedvű volt. De láttam rajta, hogy nem elégedett. Ő püspöknek azért sem jó, mert vannak tények, amik azt alátámasztják, hogy a vezetőség rosszul döntött, ezek a következők lennének: 1. nagyon magas ember, közel 2 méter, 2. a kora alapján nem is lehetne püspök, megöregítik. A "dreamcast" püspöke, így tehát nem mást, mint Vikidál Gyula.


Jean Valjean - Zöld Csaba
Továbbra is kitartok mellette, úgy nem visz rá a lélek, hogy megnézzem Tóth Attilával vagy Miller Zoltánnal, akiről nemrég megtudtam, hogy 10 előadásából csupán 2-ön tette tiszteletét és játszotta végig... Kicsit aranyos ez a hozzáállás... Tehát azt mondom, hogy mindenki a maga Valjean-t találja meg, én nagy szeretettel ajánlom Zöld Csabát! Dreamcast Jean Valjean-ja!


Cosette - Foki Veronika
Bemutatón is ő volt, most is. A karakterrel nem lehet villogni, nincs sok éneklős része, egy pici szólója van, de többségében csak duettekben/csoportban vesz részt, viszont imádom a hajukat. Nekem is kellene ilyen frizura! Tóth Angelikát még megszeretném csodálni, hogy elmondhassam melyik Cosette nyerte el a tetszésemet.


Eponine - Tóth Andrea
Bemutatón, most is. Simon Bogit szeretném egyszer látni, így addig nem tudok dönteni. Vannak jó pillanatai az énekesnőnek, és vannak rosszabbak.


Thénardier házaspár - Weil Róbert és Balogh Anna
Barátnőm (aki már látta x-szer az előadást) szavaival élve, aki még az előadás előtt azt mondta Nagy Sándornak a játéka jó, rögtön véleményt változtatott, a csatornarendszer jeleneténél, Weil Róbert 100 %-osan a jobb, mint a léhűtő kocsmáros. Szerintem is. A váltótársnak túl kedves az arca. Hangja meg már nincs. Balogh Anna is kifejező, nem megy át teljesen komikába, gonosz, de nagyon jó. Velük érdemes megnézni, a dreamcast kocsmáros házaspárja!



A gyerekszereplők nagyon jók voltak ezúttal, kiemelendő Gavroche tehetsége, vagyis Draskóczy Balázs. Kis Cosette-ként Vida Sára folyton mosolygós volt Valjean-nal. Ezek a jelenetek olyan kis szívbe lopakodók. :)


Ensemble
Nagyon együtt volt a csapat, több karaktert is játszottak. Sokan vannak, így őket nehéz lenne felsorolni (honlapon láthatóak), köszönöm nekik is az estét, tetszett az összhang minden mozzanatukban!



Érdekesség a mai előadással kapcsolatban:
Vágó Dettike kapta az Arany kotta díjat, amit minden évben a Viva La musical annak a művésznek ad át, aki kimagaslóan alakít egy-egy szerepet. A Nyomorultak Fantine szerepéért kapta az elismerést, amit valóban kiérdemelt. Engem lehengerelt! (A bíráló bizottsági tagok: Siménfalvy Ágota színművész, és Galambos Attila szövegíró)

Kedvenc dalok:
- A prológus
- Üres a szék, üres az asztal
- Senki már
- Csak rád vár egy szív
- Hallod-e a nép dalát?
- Néhány csepp eső

A "Dreamcast" vagyis az álomszereposztásom mindenképpen a következő lenne (van, ahol képtelen vagyok dönteni a kettő közül, ott mindkettőt nagy bátran merem ajánlani!):

- Jean Valjean: Zöld Csaba
- Javert: Debreczenyi Csaba
- Enjolras: Sándor Péter
- Marius: Borbély Richárd / Solti Ádám
- Fantine: Vágó Dettike
- Cosette: ???
- Eponine: ???
- Thénardier: Weil Róbert
- Thénardierné: Balogh Anna
- Püspök: Vikidál Gyula

Az előadásról: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=2610
A szereplőgárda: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2610
Képek a darabról: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=2610
Video-összeállítások: http://www.madachszinhaz.hu/showvideo.php?id=2610

Link (Valjean elmeséli Marius-nak egy ember szerencsétlen történetét. Szereplők: Zöld Csaba és Solti Ádám)https://www.youtube.com/watch?v=r3okeVUqWBk

Márciusban lesz legközelebb nagyon remélem, hogy akkor már összejönnek a  hiányzó színművészek, és láthatom az igazi dreamcastot, mert egy különleges előadáshoz egy különleges gárda jár! :))


Parasztbecsület - Bajazzók az Operaházból közvetítve

Előadás: Parasztbecsület
Időpont: 2014. szept. 13-i bemutató
Helyszín: Az Állami Operaház (amúgy meg otthon)

Link (videó)http://www.opera.hu/v/operahaz-parasztbecsulet-bajazzok/
Link (a produkció adatlapja): http://www.opera.hu/musor/megtekint/parasztbecsulet-bajazzok-2015/

Szereposztás:
Turiddu: Kamen Chanev
Santuzza: Lukács Gyöngyi
Lucia: Dobi-Kiss Veronika
Alfio: Alexandru Agache
Lola: Heiter Melinda

A Parasztbecsület története: Turiddu egykoron Lolába volt szerelmes, de a nő továbbállt és egy gazdag férfihoz ment feleségül. Mindezek ellenére a nő nem tud nyugodni és újra kiveti hálóját, amint meglátja az egykori szeretőjét Santuzza-val boldogságban. Az utóbbi nő, mélyen hívő, katolikus asszony, halálosan szerelmes Turiddu-ba. Lola csáberejének a férfi nem tud ellenállni, így végső kétségesésében Santuzza elárulja a gazdag férjnej, Alfio-nak, hogy feleségével más is szívesen időzik... A megcsalt Alfio bosszút esküszik. A húsvét időszakában játszódó előadásban sokszor megjelenik a népi forgatag. A misére igyekvő emberek, a templomból az ünneplésbe kezdő tömegig. Éppen a borral ünneplő társaságba érkezik Alfio, Turiddu-tól kapott poharat eltőri, az emberek látják, jobb, ha továbbállnak, Lolát is magukkal húzzák az asszonyok, aki ott maradna, hogy megtudja, mi a nézeteltérés oka a két férfi között... Turiddu megharapja Alfio jobb fülcimpáját (Szicilián játszodik a történet - itt hagyomány) ezzel jelezve, hogy kihívja, majd kiskést ránt elő, és a megcsalt személyére tőr, de az ügyesebb nála és megállítja. Majd közli, a gyümölcsösben, a körték alatt várja a férfit. Turiddu elmegy édesanyjához, hogy elbúcsúzzon tőle. Ekkor hangzik fel egy híres mondat: "Megyek fríss levegőre!" - úgy tűnik ő már biztosan tudja, hogy nem fog visszatérni... A férfi elsiet, majd felhangzik egy kiáltás, megölték Turiddut...utolsó kép, ahogy a házakban az asszonyokat mutatják...

A legismertebb dallam: Húsvéti kórus
Díszlet: viszonylag egyszerű, kis dobozokat gyártottak, amelyik külső fala egy házat jelenít meg, míg a másik oldalán a ház belső berendezése látható.
Színpadkép: Homályos, sok füst.




Szereposztás:
Canio: Kamen Chanev
Nedda: Rost Andrea
Tonio: Alexandru Agache
Peppe: Szappanos Tibor
Silvio: Nagy Zoltán

Bajazzók története: Tonio, magát a darab elején prológusnak aposztrofálja, és elénk vetíti a történet szörnyűséges végkifejletét. Nem minden bohóc vidám. Megismerkedünk Canio-val és társulatával, akik városról városra járnak. Színészkedésből élnek. A férfi a tömeget invitálja, hogy a húsvéti misét követően, pontban, 11 órától előadást fognak tartani, jöjjön el mindenki. A tömeg szétoszlik, és a színészek is eltűnnek, egy marad csak marad talpon, Nedda, Canio felesége, akit a férje megfenyeget még a tömeg előtt, ha esetleg egyszer is rajta kapná a nőt, hogy hűtlen hozzá, akkor igen nagy bajba kerülne (mivel az előadásuk a hűtlenségről szól).  Nedda édesanyjára gondol, aki értette a madarak csicsergését, így ő is látványosan dalolásba kezd. Ugyanakkor egyszemélyes produkcióját a kocsikerék alá bújó púpos (a színész nem úgy nézett ki...) Tonio díjazza. Szerelmet vall a nőnek, de az ellentmond neki. A visszautasított "bohóc" eltűnik a színről, majd előkerül a nő valódi szeretője, Silvio, aki szőkést tervez, ám a nő valamilyen okból kifolyólag nem akar vele tartani, kérdés, hogy mi tarthatja vissza? Amikor a szökéssel minden megoldódna... Tonio kifigyeli a szerelmespárt, és rögtön megkeresi Canio-t, aki dúvadként támad a szeretőre. Nedda a férfit védelmezi, segíti a szökésben, de a szerelmének nevét nem hajlandó elárulni... Peppe érkezik, hogy figyelmeztesse a társaságot, fontosabb az előadás, majd utána megbeszélik a dolgokat, elküldi a társaságot öltözködni. Canio egyedül marad a gondolataival, "Nevess csak Bajjazó" a darab legismertebb dallamát, ekkor énekli a főszereplő. A megcsalt férj, aki az előadás maitt nem szabad felvállalnia az érzéseit, bánatát, mivel a műsornak folytatódnia kell. 11-et üt a templom órája, érkeznek az emberek, már nagyon türelmetlenek, az előadás megkezdését követelik, de a pénzt be kell szedni tőlük (ezt Nedda végzi)...ráadásul a szerető is újra megjelenik, helyet foglalva a színpadi közönség sorai között.... majd a színészek belefognak a nem minden napi produkcióba. Nedda, egy emelvényen áll, barokk jelmezbe bújtatva, csalafinta, ifjú feleséget jelenít meg, aki ebédet fűz szerelmének...aki bizony nem a férje...A szerető, Peppe, a közönség soraiból bukkan fel először és szeretne a szerelméhez feljutni. Időközben megjelenik az ételt szállító futár is, aki szintén szerelmes Nedda barokk figurájába, ámbár a színen megjelenő férjnek azt mondja, a nőnél nincs is hűségesebb teremtés a világon. Kedélyesen elbohóckodnak, és a közönség díjazza is a színészek munkáját. Nedda és Peppe a férj érkezése előtt, közösen piknikeznek. Amint Canio feltűnik, a történet haladása teljesen más irányt vesz. Különféle régi emlékeket idéz fel (utcáról szedte össze, ő tette őt azzá, ami most, és így hálálja meg neki?), sértegeti a nőt, a tömeg gyanakodni kezd, hogy ez még valóban a darab? vagy már életszagú a történet? Izgatottá válik a közönség, a szerető már le akarja állítani a darabot, ám, mikor azt látja, hogy Neddára támad Canio nem hagyhatja, hogy sanyargassa a nőt, aki a végsőkig nem árulja el szerelme nevét, ezért felmegy az emelvényre, szembeszegüljön a harcias megcsalt férfival. Ám rosszul számítja ki a lépést, és Canio hirtelen felindulásból leszúrja Silvio-t (úgy tűnt véletlenül belerohant a késbe), és a darab az előbb említett dallam újra felcsendülésével végződik, láthatjuk, ahogy Canio megdöbbenéssel vegyült rémült arcát mutatják záróképként.

A legismertebb dallam: Canio áriája, Nevess csak Bajazzo
Díszlet: szintén egyszerű, egy szekér a kiegészítés.
Színpadkép: emelvény, háttérben, sötét falak szolgálnak háttérül.



Összefoglalva
A központi téma mindkét darab esetében, a nők csábító erejének bemutatása, milyen romlottak tudnak lenni, szerető férjük elárulják, és ebből fakadóan a férfiak csak rosszul jöhetnek ki, ha a féltékenység szörnye irányítja őket. A húsvét képezi az esemény időpontját. Míg az egyik egy meghittségről, Isten iránti tiszteletet ábrázolja, az egyszerű emberek hithez és egymáshoz való viszonyukat, addig a másik egy vidám társaságot, egy vándor cirkusz tagjait mutatja be. Sok a gyermekszereplő, mindkét előadásnál.

A Bajazzókról írtam többet, engem az valahogy jobban meggyőzőtt, érzelmi szempontból, a gyilkosság is látható volt, és az utána történető reakció is, míg a Parasztbecsületben ez nagyon burkoltan történik, és csak a nők elkeseredettségét láthatjuk. 

Érdekesség, hogy a Parasztbecsületben szereplő külföldi vendégszereplők egymás ellen léptek fel, míg a Bajazzókban egymást támogatták, sőt az előbbiben áldozattá váló színészből lett a gyilkos.


Többet itt olvashattok: