Szereplők: Gál Erika, Sümegi Eszter, Nutthaporn Thammathi, Kelemen Zoltán
A bemutató ideje: 2015. július 3.
Az idézet, a Menyasszony tánc című musicalből való. De végre megismerhettem a Sába királynőjének operatörténetet és el kell mondanom csodaszép volt!
Gál Erika, Sába királynőjének szerepében
Idén két alkalommal, májusban fogják játszani az Erkel színházban a darabot. Két héttel ezelőtt, pedig a Magyar Televízió kulturális csatornája, az M5 adta le. Bár most sem a kezdetektől hallgattam-néztem az alkotást.
Bibliai történetet dolgoz fel az opera, amely összekapcsolódik Sába királynőjével, és Salamon király uralkodásával.
A története
Salamon király udvarába hívatja Sába királynőjét, fogadására előkészületek zajlanak az első felvonás elején. Asszád, a fiatal katona, kinek jegyese Szulamit, a királynő elébe siet. Útja során meglát egy csodálatos tünemény a patakban fürdeni. A látvány megbabonázza, de pár másodperc múlva tovatűnik. Asszád így elbizonytalanodik a jegyese iránti hűségében... Salamon király viszont rábeszéli, hogy ne törődjön semmiféle jelenéssel, hiszen ott van neki a hús-vér szerelme. Az udvarba érkezvén a királynő fellebbenti fátylát, így kiderül, hogy ő volt a lidérc, aki megkísértette a katonát. A nő váltig állítja nem ismeri a férfit.
A második felvonás alatt zajlik a fogadás, a díszünnepség Sába tiszteletére, aki a forgatag elől a kertbe menekül, és tudomást szerezve a katona jövendőbeli házasságáról, azon gondolkozva a kertben sétál. Szolgálónőjét megkéri, hogy csábító énekével vegye rá a férfit, hogy találkozzon vele itt. Asszád és Sába egymás iránti szerelme fellángol, a nőt takaró fátyollal összetartozásukat szimbolizálva (vagy inkább Sába bűvkörének ábrázolása a cél) táncolnak körbe. Ám a reggeli imára hívó harang hangja megzavarja őket, így a nő otthagyja a kertben. Az esküvő botrányba fullad, mivel a szenvedélyes Sába feltűnik az ünneplők között, erre Asszád elhajítja a gyűrűjét, ami összekötötte volna Szulamittal. Holott, Sába csak ajándékkal akart kedveskedni az ifjú párnak, Asszádon végigfut a mindent elsöprő szerelem és szenvedély érzése, de a nép lenyugtatja, majd a királynő a nevét suttogja, és ettől ismét nem tudja magát türtőztetni és elárulja a titkot, hogy ismerik egymást közelebbről is...viszont Sába megint mindent tagad. A zsidók istenét elkezdi szidni a katona, amire persze megátkozás és kiűzetés a válasz. Szulamit a szerelme életéért könyörög.
Ajándékot hozott a csábító nőszemély
Harmadik felvonás balett előadással kezdődik, majd Salamon érkezik, neki hivatása dönteni a férfi sorsa felöl. Sába rimánkodik, majd ráparancsol, hogy engedje szabadon Asszádot. A kérése nem teljesül bosszúsan távozik. Szulamit-nak a király elárulja a férfi hollétét, menjen a sivatagba.
Negyedik felvonás a sivatagban játszódik, Asszád vezekli a bűnéért, Sába ismét megkísérti, mindenét odaadná a férfinak, csakhogy az újból szerelmese legyen. Ám Asszád elhárítja, a nő kétségbeesetten elhagyja a színteret, közben vihar söpör végig a sivatagon, a katona erejét veszti, a homokra esik, a vihar elmúltával. Szulamit megtalálja a férfit, Asszád utolsó perceiben megbocsát a férfinek.
Zene
Goldmark Károly fantasztikus zenei világot teremtett, ugyan nincs olyan dallam, ami a köztudott dallamtapadást kiváltaná a hallgatóságban, ugyanakkor az erőssége, hogy nem kakofónia, és kikapcsolódhatunk alatta. Lágy, finomság.
Díszletvilága és jelmezei
A háttér megjelenítése korhű, ezzel egyetemben van a jelmezek terén is. A kék szín a kerti jelenetben kap hangsúlyt, ugyanakkor a legszebben van kidolgozva. A balett jelenet kissé modernebb felfogású, nagy redős ruházatban ledér módon táncoló hajadonok lepik el a színpadot.
Az opera nyelvezete: Német
Érdemes megnézni, meghallgatni. Szép, de tragikus opera.
Szereplők: Gál Erika, Nyári Zoltán, Kálmándy Mihály, Létay Kiss Gabriella
A bemutató ideje: 2014. július 4.
A másik produkció, Bizet: Carmen című előadása volt az M5 műsorán. A remekbe szabott előadást egy-néhány szereplővel elrontották (pl. Escamillo nekem illúzióromboló - az amúgy szimpátiámat élvező, Kálmándi Mihály - mivel anno egy másik rendezésben egy igazi bikaelejtővel, Bretz Gáborral láttam) vagy maga a modern színpadkép, ami számomra túlságosan ízléstelen. A jelmezekről már szót se ejtsünk... Modern, Carmen társnője inkább valami leszbikus domina lehetett, aki a helyi diszkóbárból lépett ki. Létay- Kiss Gabriellával nem tudok mit kezdeni, mert róla meg nem tudom elhinni, hogy egy ártatlan fiatal, hangsúlyozom FIATAL nő... Ha lehet az Oberfrank Pál-féle rendezést, soha, de soha ne nézzétek meg! Szörnyű! Szinetár Miklós rendezése merőben illik a spanyol virtushoz, szép háttérrel, látványra adó jelmezekkel. Érdekessége, és eltérés a többi operától: jól megszokhattuk, hogy az átkötő szövegeket, avyga a prózákat is az adott operaszerző adott nyelvén adták elő, olaszul, németül vagy franciául...ezzel szembe megy ez a rendezés, hiszen, ugyan franciául énekelnek, de a prózában már magyar nyelven kommunikálnak.
Korábbi közlésemben már volt arról szó, hogy a finn produkció Helsinki-ben befejezi a futását, 2016 novemberében voltak az utolsó előadások a finn fővárosban. Az új helyszín Göteborg lesz, a darab bemutatója 2017. szeptember 23-ára teszik, és 2018 május 20-ig fogják játszani. Az új-régi kifejezés arra utal, hogy a finn produkció teljes változatát fogják ott színre vinni, jelmezekkel, díszletekkel. Arról még nincs pontos információm, hogy vajon angolul fognak megszólalni a szereplők vagy svédül énekelnek-e majd. Nemrégiben ugyanis értesültem róla, hogy a svéd original fantom napokban tartotta utolsó előadását... úgyhogy szinte űtadják egymásnak a stafétát...
A szereplőgárda eképpen fog alakulni: Phantom: Fred Johanson/Joa Helgesson Christine Daaé: Sofie Asplund/Frida Engström/Hanna-Liina Vösa Raoul: John Martin Bengtsson/Tobias Ahlsell Monsieur Firmin: David Lundqvist Monsieur André: Anders Wängdahl Carlotta Giudicelli: Karolina Andersson/Mia Karlsson Ubaldo Piangi: Iwar Bergkwist/Dardan Bakraqi Madame Giry: Erika Sax Meg Giry: Micaela Sjöstedt Monsieur Reyer: Lars Hjertner Monsieur Lefèvre: Tobias Ahlsell Joseph Buquet: Marco Stella Confidante: Lana Zuzić Don Attilo: Peter Loguin
Külön érdekességnek tartom, hogy Christine szerepében Hanna-Liina Vösa továbbra is kiemelt, hiszen ő eredetileg az észt non replikában (Ooperifantoom) kezdte pályafutását. Az ő karrierje országhatárokon át nyúlik, mondhatni. :) A Carlotta-at alakító Mia Karlsson régebben Christine szerepében volt látható méghozzá Dániában.
Idei évadban sem maradhatott ki nekem a Fantom-élmény! Jöjjön hát, most az összefoglaló és az idei előadások konzekvenciája, ajánló és vélemény a darabról és szereplőiről. :)
Elnézést a nyelvhelyességekért, vagy ha valahol érthetetlen a mondat, nagyon lázasan állítottam össze a tapasztalatokat. A hibákat a hét folyamán igyekszem korrigálni. Addig is pár szépséget, fotót és videót is szemléltetés céljából megosztok. :)
Előadások
Posta - Fonyó - Homonnay (jan. 15.)
- Korkülönbség 39 / 44 / 45 (Raoul megszólítása a labirintusban: "Szerelmes a fiatal úr?" - kicsit meghökkentett pár nézőt...)
- A Fantom nem hangsúlyoz és nem tud igazán megőrülni, nem dühös, nem érthető az érzelmi viszonya, vonala az énekesnőhöz, nem szerelmes és nem is a megszállottja a lánynak
- A föcimdal alatt Posta ellép az orgonától és nem játszik rajta, csak 1 kifejezést használ - "Énekelj!" (kicsit monoton, unalmassá teszi a pillanatot)
- Éj zenéje alatt gyengéden megérintette Christine arcát, többször is, ami nagyon, de nagyon tetszett nekem. A Fantom arca nem volt rendesen kisminkelve túl vörös volt a feje (de ez mindenkire jellemző hatás volt idén - mondjuk, ha meg túl kifehérítik, akkor meg Michael Jackson-ra emlékeztethet... ez sem jó nézőpont. Leginkább akkor megnyerőek, ha szemtől szembe kommunikáltok a Fantomokkal, legjobb alkalmat kínálnak erre a jubileumok vagy ha egyénileg kéritek meg őket egy közös fotó megörökítésére)
- Idegen nyelven kifejezésekkel dobálóznak a szereplők (pl. Röser Orsolya, aki olasz származású primadonna karakteréhez olasz nyelvtudását felhasználva brillírozik a színpadon. Meg kell mondjam, hiánypótló volt számomra, és ezért rettentően hiányzott a másik két művésznő szereplésekor az olasz nyelv használata. Homonnay Zsolt francia vikomt révén Bon ami-t mondott az Il Muto előtt az igazgatóknak, amikor elbúcsúzott tőlük, hogy az 5-ös páholyban elfoglalja a helyét. Szerekován János Röserrel való közös operai múltjuk-jelenük és jövőjük miatt csodálatosan harmonizálnak, és a férfi ügyesen alkalmazkodik mindegyik primadonnájához. A Hannibál jelenet végén "tutifruttizott".)
- Angyali hang (leginkább itt!): Mit szed Galbenisz Tomasz? Végig nevetett az előadás egyes pillanataiban
- Igazgatók irodája: a Fantom hangja visszhangzik (és nem a szokásos módon, hanem többször elhangzik a mondat, ami éppen tőle elhangzott)
- Nem tiszta éneklés a szereplőknél - néha megbicsaklott a hang, erős hangsúly volt egyes betűkön (tehát, megnyomták sokszor a mondat végén a "t" betűt)
- Il Muto: primadonnának sikerült viccesre venni a figurát (ami általában Rösernek sosem ment)
- Lóránt Enikő Meg Giry-ként továbbra sem hajlandó táncolni az Il Mutoban, és nem ápol kicsit szorosabb barátságot Christine-nel, anyjával sem tökéletes a kapcsolat, ő csak úgy ott van a színpadon, elvégzi a rábízott feladatot, élvezi az egész játékot, és ennyi
- Szeress, csak ennyit kérek: Homonnay nem pörög Fonyóval együtt (2017 második felében viszont pörögnek és mosolyognak), és miután véget ért a dal, nem tőrt ki azonnal a tapsorkán (nekem kellett cselekednem)
- Zenekar: néha kifogtak farshangot, a csillár lezuhanásakor van egy pompás befejező taktus (Zádori László karmester nincs annyira a helyzet magaslatán, mint Kocsák Tibor, ő pompásan vezényli a zenészeket. Zádorinál sokszor fújtatást lehet hallani, amint nagy levegőt vesz, egy-egy instrukcióhoz)
- Máskor a kedvenc jelenetem, ám most kevésbé jött át a Maszkabál - valami hiányzott...
- Nem ment fel a vasfüggöny a Levelek/Primadonna 2 (második felvonásban) dalnál, de Galbenisz már énekelte a szövegét
- Temető: hófedte - sosem láttam korábban így, lehetséges, hogy a borús időre való tekintettel átalakult a színpadkép
- Fonyó nem tancolt szexisen a Don Juan-ban, letörölte az arcát a kendővel ott, ahol még ő érintette meg a helyét a Fantom kezével
- Homonnay Zsoltban egyébként imádom, hogy változatos a karakter megformálása, az irodában mindig csinál valamit (pl. a piros borítékos levelek kézírásának összehasonlítása, mintha grafologus lenne, vagy mondjuk, amikor Christine megmentésére siet, a lány nevét súgja - mintegy végső imaként, majd a vízbe ugrik)
- Raoul szabadulási kísérlete (nem csak lóg egy helyben, mint egyesek...), a Fantom Raoul képébe behajol, ettől a vikomt arcára undor ül ki
- A csók kevésbé volt különleges, mint máskor, a Fantom kezei megremegtek, viszont a zenekar nem hagyott elég időt, hogy felocsúdjanak az új érzelmektől, ezért rögtön a gyertyához kellett nyúlni, a Fantom inkább bosszús volt, hogy nem jött össze a nővel, mintsem elgyötört...
- Tapsrend: Szerekován elfelejtette a kezét nyújtani Lóránt Enikőnek, aki sokáig tartotta felé a karját, de nem vette észre a férfi, miután mégis ráeszmélt a bakira, rögtön kezet csókolt a lánynak
- Tapsrend: szegény triászomnak nem huhogtak, és mintha a közönség neheztelt volna rájuk, amiért még egyszer kijöttek meghajolni (szokás, hogy a vasfüggöny lemenetelét követően még a kisajtón 2x kijön az aznapi szereposztás szereplői és meghajolnak), Posta szerényen tapsolt Fonyónak, amikor az megköszönte a tapsot. - E hármas szereposztásra már nagyon régóta vártam, hiszen 2006 áprilisában velük láttam, tavaly lett volna ildomos egy tető alá hozni a kis csapatot, de a sors úgy rendelte inkább egy évvel később lássam őket újfent a színpadon szerepelni. Némi hiányérzetem volt, a színészek kora miatt nem volt hiteles a történet, a Fantom túl fiatal volt, a vikomt és az énekesnő alakítóihoz képest. Fantomunk sem volt kellőképpen megőrülve, így sajnos a megítélés is hasonló volt a közönség részéről, csak megtapsolták őket és ennyi. Nem volt huhogás. Sajnos. Mindazonáltal, nagyon sajnálom, hogy egyesek kiöregedtek, mert ez a trió bizony jó lett volna, merthogy van egy nagyon érzelmes Christine-nünk, egy flegma, de mégis kedvelhető Raoul-unk, valamint egy Fantom, akinek varázslatosan szép hangja van. A garancia meg lenne, de mégsem volt olyan harmonizáló az előadás. Remélem, legközelebb ügyesebbek lesznek. Nekik mindig adok esélyt, mert az elsők, mindig az elsők maradnak!
A 13-as szék nagyon jó látási körülményeket biztosított - kivéve a reflektorlámpák
Csengeri- Fonyó - Magyar (jan. 19.)
- Ideális a kapcsolat a három főszereplő között
- Fonyó elrontja a belépő jelenetét, mivel a férfikar táncosai elállják az útját, nem tud befutni a kezdőkörbe, megkésve kezdi meg a szereplését, Meg Giry-nek (ezúttal is Lóránt Enikőnek) várnia kell rá
- Hannibál jelenet: hisztizik a primadonna (ismét Röser a porondon), Fonyó nagyon ideges, merev testtartás jellemzi, kezeit vízszintes tartásba feszíti... folyton fél vagy meg van szeppenve...
- Angyali hang: Magyar Bálint bevágja magát pózba, de közben egészen jól mondja a szöveget, itt tetszetős volt
- Bajza Viktória nem táncol a balerinákkal együtt, mint Bencze Ilona (aki az első gárdámban alakította a szigorú balettmestert - érdekesség, hogy az 5 előadásomból 4x Bajzával láttam)
- A főcímdal erőteljes, nagyon együtt működik a Csengeri-Fonyó páros - A fantom több felszólítást használ, pl.: angyali hang, énekelj, nekem énekelj, stb. nem csak egyet
- A Fantom átlényegülése - színes érzelmi paletta ábrázolása, Éj zenéje alatt pantomimezni, megnyomni a rejtett gombot a szobron, gyermekien nézni vajon Christine-nek tetszik-e a jövő kép, "jaj nez"-ni, amiért nem - közönségnek tetszett az alakítás (huhogás a nézőtérről)
- Christine jobban érzékeli a Fantom által teremtett világot (szexuális töltöttség, hullámzás söpör át a testén)
- A fantom nem tartja sokáig a karjaiban a nőt
- A felfokozott zenei hatás a maszk letépés gondolatakor, Fonyó mindig felugrik a csónakból (nem mindenki cselekszik így), Fonyó sikoltozik a leghangosabban (irritáló hangon), pl. amikor a maszkot letépi és meglátja a rút arcot vagy, amikor Raoul-t foglyul ejti a fantom
- Igazgatók irodája: Raoul sóbálvánnyá dermed a Primadonna dal alatt, nem igazán hiteles itt, nem kommunikál a balettmesternővel sem, ellenben Röser Orsolya és Szerekován párosában fantáziát látok, a tenor szerelmeként tekint a dívára (kézcsók, Carlotta-ba látja bele a tökéletes énekest)
- Il Muto: gúnyos kacagás primadonnának címezve; kupaktanács tartása André és a balerinák között az Il Muto opera alatt, miután Carlotta nem tud énekelni
- Tetőjelenet: amit bírok Magyar Bálintban az a pörgés jelenet, körbeforognak Christine-nel eleresztik egymás kezét és még mindig pörögnek... :D amikor mennek vissza, mert a lánynak be kell ugrani Carlotta helyébe, Raoul nagyon kis ábrándos, az ég felé tekintve, dülöngélve énekli a sorait
- Földre vetődik mindenki, amikor a csillár lezuhan...
- Végre jól nézett ki a Maszkabál - valamiért múltkor nem jött át... Raoul ismét sóbálvánnyá mered (új álarca van a Vörös Halálnak???)
- Hirtelen mozdulat, ahogy Christine a Fantom vagy Raoul felé fordul (Fonyó szokása, hogy gyorsan változtat irányt, tehát gyorsan fordul meg, pl. Angyali hang, amikor a nézőtértől pillant a Fantom felé, vagy amikor Raoul javaslatot tesz a Fantom elfogására az irodákban)
- Don Juan próba: Szerekován "bolondozik"... (- Szabad kérnem? - Szabad!; - 7 után - 8!) - Don Juan az előadás: van egy fajta vonzalom a két főszereplő között, de ezt még jobban lehet mélyíteni - ugyanakkor valamiért itt kezdett el gyorsan kalapálni a szívem, és pár másodperccel később azt tapasztaltam, hogy a földszinten nyílik az egyik oldalajtó, és az egyik sorból sok ember
távozik, majd feltűnik az indok is, kivittek egy nézőt a teremből, úgy tűnik a füsttől rosszul lett (egy sejtés), egy férfi a karjaiban vitte ki az illetőt...
- Don Juan: Szerekován karaktere, Umberto Piangi meghal, de ezúttal nagyon lazára vette a figurát, és hát, hogy finoman leírjam: "kifingott"... ezen egy idióta az első sorban felnevetett... - Don Juan lánykérés: hosszan simitás a kart illetően, a fejéhez emeli a lány kezét, kérve, hogy szeresse őt
- Érzelmes utolsó 12 perc - Csengeri beteges ábrázolása - folyton rázkódik az idegtől a fantom, Fonyó tartása még mindig merev, kézfejét vízszintesen kifesziti, csók - hirtelen történik, kicsit megérinti őket a dolog, erősebben mint a múltkor
- Christine szétteszi a kezét, nem jössz velünk értetlenkedés - majd elmennek, a fantom nem megy a zenedobozhoz (éj zenéjét követően rászól, hogy ne zenéljen, mert túl hangos....akkor az orgona nem, ugye?) a lány karját végigsimitja, de az nem marad
- Gyönyörűen, hosszan kitartott hang a fantom részéről az éj zenéje befejeződőtt
- Tapsrend: fantom felszólította Raoul-t, hogy hajoljon meg, aki rendőrösen szalutált, majd megnyújtózott, Christine kezét hosszan érintette - ahogy a darabban is (már jól ismert gesztus - a nőbe kapaszkodik, egyetlen esélye a boldogságra), majd a nő csókot dobott neki, ő meg elkapta és végül egy csókot küldött a publikum felé is - E hármas már kicsit jobban alakított, a hangok jók voltak, érzelmi töltetet is kaptam. Bár azért továbbra is vannak kifogásolható pillanatok és szereplők. Volt baki is (Fonyótól a kezdőtánc, Magyar Bálint szóban ejtett hibát "Te mondtad azt, ő csak egy ember, senki más.") és leváltás is volt ezen az estén, hiszen, Krassy Renáta lett volna, de lebetegedett és helyébe Fonyó Barbara lépett.
Sasvari - Maho - Solti (jan. 21.)
- Utolsó 12 perc - a csók jelenet, a Fantom öröme, ahogy Christine-t átöleli és megemeli - vikomt változatos szövegmondása és hasonló játékkal dolgozott, mint Homonnay
- Don Juan jelenet: Christine a közös éneklésnél nem simul a Fantomhoz, ellenben nagyon egyedi, dinamikus, érzéki vagyis erotikus Christine tánca a kendővel az asztalon
- Menekülés: Mahó a kezét nyújtja a Fantom felé vinné magával (ezzel szemben Fonyó széttárja kezeit - mi lesz veled? tekintettel pillantva éppen aktuális Fantomja felé) Mahó arca nagyon búskomor a szerelmi duett eléneklésekor - még nem láttam őt sosem ilyen fenomenálisan alakítani!
- Mahó Andrea nagyon fèl, reszketeg, Raoul jelenti az egyetlen menedéket számára
- Solti Ádám odaadó és nagyon szerelmes az énekesnőbe (a másik két művésznővel nem ennyire romantikus a kapcsolata), folyton kezet csókolt Mahónak
- Szeress, csak ennyit kérek én: túlpörgött a Solti, Mahó csak nézte
- Il Muto: Mahó felemeli esetlenül a karját és grimaszolva mosolyog, amikor a háttérben érvényesülni akar, de mint tudjuk Carlotta ezt nem engedi neki... (Fonyó derekára teszi a kezet, és büszkén feszítve tekint előre, Mahó ezzel szemben megint félénkebb, megszeppent)
- Éj zenéje: Sasvári nem tartja ki a hangot a dal végén, amitől az a hatását veszti, pedig elvártam volna...
- Sáfár Mónika előszeretettel a komikus primadonna alakítója, gúnyolódik Christine-nel a Don Juan
jelenetben (ellenben tapsrendnél kibékülnek, Mahó mindig odaszalad hozzá - feltéve együtt vannak aznap - és "kétoldali levegő puszit váltanak")
- Tapsrend: Mahó puszit dobott a Fantomnak, akit ez szíven talált, mindenki felszabadult főleg az énekesnő kacag sokat, mosolyog, élénkebb, mint az előadás alatt volt. Sasvári Sándor előszeretettel tapsmérőzik, vagyis, miután minden kollégája kivonult a színpadról, és már leereszkedett a vasfüggöny, ő az utolsó (mint a címszereplő általában), aki elbúcsúzna a nézőktől, viszont amikor meghajol a kezével integetést imitál, vagyis még nem elég a taps ereje, kérünk még! - ezt is annyira imádom az ő Fantomjában!
- Közönség reakciók: ruhatárból távozva felfigyeltem a mellettem öltözködő idősebb házaspárra, akik közül a női tag nem tudta, hogy a főszereplő Sasvári Sándor volt, csak akkor ismerte fel, amikor letépték róla a maszkot...érdekes, hogy a hangja alapján sem jött rá? És azt is taglalta, hogy mennyire egyformán néznek ki a Fantomok, kettőnek felsorolta a nevét, de a harmadik nem jutott az eszébe, és nagy kísértést éreztem, hogy megszólaljak, végül nem tettem, és hagytam a nőt tudatlanságban... :D
- E hármas szereposztás azon érdekesebbek közé tartozott, akikkel még nem láttam. Kíváncsi vagyok minden trióra, minden keverésre. A Sasvári-Mahó-Solti hármas ideális és megtestesíti a darab ideálját, vagyis a Fantom idős, a Christine fiatal és igen erős hanggal rendelkezik, ugyanakkor támaszra és egy szimpatikus vikomt védelmére szorul, amit Solti tökéletesen hoz. Tetszett a hármasuk, és a kedvencekké emelem őket. Még sosem fordult elő, hogy a szememből kicsordult a könny, nem tudatos módon vagyis észre sem vettem, hogy mennyire mélyen megérintett, hogy a Fantom örült a Christine-től kapott csóknak. A rövid, kis boldogsága megérintette a szívemet, és megkönnyeztem a jelenetet. Hiába, Sasvári Sándor a Fantomok közül az, akit elég kevésszer fogok ki, ha mégis a kezeim közé kerül, a legjobb előadások egyikét kapom. Ez most sem volt másként, hiszen a 28. előadás, 28 évesen, ingyenes, a lemezes Fantom és Christine, fiatal Raoul!
Posta - Krassy - Solti (jan. 28.)
- Végre nevetnek (Christine és Meg) az Il Mutoban a Fantom viccén, miszerint a Primadonna a béka
- Krassy Renáta kapcsolatot teremt a társaival: Primadonna (vigasztalja, amikor az sokkot kapott, hogy ráesett a háttérdíszlet), Meg Giry (Il Mutoban barátnője próbál lenni, szorosabb kapcsolat kialakításra törekvés) és Piangi (Don Juan próbán, ahol szinte szerencsétlenre ráüvölt, mert nem érti a Fantom muzikalitását)
- Il Mutoban inkább viccesre veszi a karaktert, Reni némaként valóban néma, de nem bírja ő sem sokáig, ezér La Carlotta arcába hajol, amikor az ki akarja takarni őt a jelenetben
- Éj zenéje: Krassy túl hamar esett össze, még nem is látta mit csinálnak a bábuk, ráadásul az üveglap megmozdult, így a "Fantom bábunak" reagálnia kellett és egyik kezével megfognia a kilincset, nehogy jobban kilengjen az ajtó
- Éj zenéje: új fényeffekteket láttam a dal alatt: több vonalból fészekre hasonlító ábrák megjelentetése a színpadon
- Krassy nem fél a Fantomtól, ez néha nagyon bajos, a búcsú pillanata sem volt szép és a csóknál is inkább úgy tűnt, mintha nem vonzodna a Fantomhoz, kezeivel nem öleli át a férfi nyakát, hárító mozdulatot tesz, inkább maga előtt tartja (biztosan egy idei változtatás részéről)
- Posta Victor: egy megbicsaklott hangot ejtett, de szép Éj zenéjét énekelt, viszont a dal végén nem
húzta ki a hangot
- Solti Ádám gyermeki és szeretnivaló Raoul, finom és erőteljes hang, ő is forgott, mint Renáta a "Szeress csak ennyit kérek"-ben - ez együtt ment, a Fantom túl magas hangot fogott a bosszú megfogadásának megkezdésekor
- A zenekar röhögött, amikor élőben kellett behangolniuk (a Don Juan előadás előtt van egy jelenet, ekkor szoktak hangolni) a karmesterrel jól szórakoztak, aki az instrukciókat adta
- Az utolsó 12 percben: Krassy középre vetődött, amikor bejönnek a jelenethez. Az egyik hegedűs nagyon megijedt, a szívéhez kapott, amikor a színpadon a Fantom Christine-t arra szólította fel, hogy válasszon
- A Levelek - primadonna: a nevetéstől kicsordult a könnyem, Pándi nagyon gonosz primadonna, tudja mik a lehetőségei, Szerekován odavan a nőért, de Krassyval nem hajlandó beszélni a Don Juan próbáján és nem számolt el 8ig sem! :D (külön érdekesség, hogy egyik Christine-nél - nem emlékszem melyiknél - de amikor az megérkezett a próbára és tette le a kabátját a székre, Piangi megvetéssel nézett rá, mintha még köszönni sem lenne hajlandó)
- Tapsrend: Szerekován várta, hogy megfoghassa Lóránt kezét, Galbenisz bizalmaskodik és kezet rázott Barát Attilával, majd meg is törölte a színpadot, hogy kollégája tiszta felületre léphessen. Il Muto-ban ő a táncos direktor, míg Barát nem hívja kupaktanácsba a táncosnőket, hanem a színészekkel vonul ki a színpadról, majd a páholyból irányítva, szigorúan összecsapkodja a kezét, hogy a balerinák összeszedjék magukat (egyik előadás alkalmával úgy mentek egymásnak, hogy hátsójukra estek - ezért megünnepelték őket a tapsrendnél)
- A Tapsrend alatt a Solti volt a tinik bálványa, zengett az egész ház, milyen nagyszerű volt a Barátok közt sztárja... :D de a Fantomot és Christine-t is éltettek és e ténynek nagyon, de nagyon örültem.
- A darab végén a közönség reakciója: tetszés nyilvánítás, és a ruhatárban egy valaki dúdolta az Éj zenéjét! - E hármas szereposztás szintén bekerült a kedvencek közé. Aznap este vagyis a nap folyamán megfogadtam magamnak, hogy nem engedek semmiféle külső tényező hamis csábításának, és nem nézek utána, hogy változott-e a gárda felállása. Ugyanis korábban már volt egy csere, és Posta Victorról is kiderült, hogy Csengeri helyettesítette, nem is olyan régen - csütörtökön (én szombaton mentem). Volt miért/kikért izgulnom. Számba vettem a lehetőségeket is, kik léphetnek esetleg a helyükbe, egy szereposztás kivételével, bárki jöhetett volna (ugyanis őket már láttam, és el akartam kerülni egy újabb ismétlést). Úgyhogy idegeskedtem, és amikor a színházba betértem, nem néztem meg a kiírást. Úgy voltam vele, hagyom magam meglepni, és remélem nem csalódom. Már régóta vágytam rá, hogy Victorral és Renivel nézhessem meg ismét a Fantomot. A legfurcsább az egészben, hogy ezzel az előadással ők ketten már mindenkivel közösen szerepeltek (tehát minden Raoul-lal láttam már őket, kivéve Nagy Sándorral). Ahogy előrehaladt a darab, úgy kerültek elő: Renáta a Hannibál jelenetnél - már virult a fejem, amikor láttam, hogy őt lökik be és nem a Fonyó Barbarát a kezdőkörbe, a Fantom hangját pedig a beugrást követően tudtam azonosítani, megérintett. Amikor meghallottam, a jóleső borzongás, ugyanakkor hatalmas kő esett le a szívemről, a nyomasztó érzésnek onnantól kezdve ágyőt intettem, és végre figyelhettem a darabra. Már írtam amúgy, hogy őket is kedvencekké emeltem? :D
Csengeri - Mahó - Magyar (jan. 29.)
- Sokszor megkönnyeztem (lehet, hogy azért mert az utolsó volt, vagy mert érzelmileg megérintettek a szereplők)
- Mahó Don Juan-ban asztalnak dől, szexis táncot lejt az asztalon
- Éj zenéje: pantomimezés a fantom részéről, Christine-t tényleg elvarázsolta, majdnem megcsókolták egymást, amikor a dal egy lágyabb részéhez értek, végül a fantom viszakozott
- Leleplezés: Mahó feküdt a csónakban (Fonyó feláll és ő kiabál a legharsányabban), Csengeri mindig betakarja a palástjával a Christine-ket (amit kivonulnak a színről), csengeri "többet látsz majd bennem" - magához szorítja a Mahót
- I. felvonás vége felé közeledve: Elromlott a jobb oldali páholy (beakadt a Fantom lakhelyét lezáró rács, mivel ez nem ment fel, a páholy nem tudott kijönni a búvóhelyéről), az igazgatóknak a színpadon a takarásból kellett reagálniuk (ami nem baj, mert akár lent/földszinten is lehetnének) - Il Muto: Mahó idétlen fejet vág, és karjait felemelve pózba vágja magát, és próbál úgy érvényesülni, Galbenisz Tomasz úgy csinál, mintha most jutna eszébe kit lehetne a grófnő szerepére választani, brekegés-féle a fantom részéről
- Tetőjelenet: nincs túlpörgés senki részéről, látszik, hogy a színészek tudják egymásról, hogy ki hogyan adja elő a dalt, hogyan játssza az adott pillanatot
- Don Juan próba: Christine próbálkozott Umberto-val beszélni a kottáról, de az leordította a fejét, ő meg összerezzent. Az előadás alatt, a csábító résznél a Fantom "molesztálja" a fácánt az asztalon
- Temető jelenet: Mahó nagyon érzelmesen adta elő, könnyekig hatódtam és a nézőtér jobb oldal felé énekelt (ezzel szemben Fonyó a sír lábrészénél is kuporog) és a Raoul után ment a fantom felé (ez általában érdekes, hiszen kifejezi, hogy Christine abszolút az övé, és az álarcos nem férhet hozzá, mert ő nagyon odamegy...)
- Utolsó 12 perc: - Amikor megvádolja, hogy erőszakot akar elkövetni rajta, a fantom a földre vetődik és Mahó szoknyáját fogja, továbbra is a földön kuporogva, az arca elzárta a gyönyörtől. Mahó átölelte a fantom nyakát, a csók után az ajkát fogta (ezek szerint valamit megmozgatott benne az érintés), most is magával vitte volna a fantomot, leginkább érzelmes volt a búcsú - megérintette az arcát, a fantom nem akarta elengedni, de a lánynak mennie kellett...
- Tapsrend: Csengeri hosszan várakozott, Mahó nem gyűjtötte össze az embereket elégé gyorsan :D a fantom állt a vasfüggöny előtt és befelé mutatott, várt és várt és csak várt...xD Sáfár Mónika és Mahó Andrea mindig megpuszilják egymást - a sok szemétkedést követően, így ábrázolják, hogy a való életben amúgy kedvelik egymást; Csengerinek csókot dobott a Mahó, elkapta és a szájára illesztette, csókot dobott ő a közönségnek és nyitott karjával köszönt el (ezidáig ez volt a legjobb búcsú a közönségtől) - E hármas szereposztással is megvoltam elégedve. A hétvégi produkciók nagyon meggyőzőek voltak. Mahó Andrea bebizonyította, hogy valóban ő a legeslegjobb Christine, olyan hatalmasat énekelt, hogy a közönség megakarta tapsolni a főcímdalt (amiről általában köztudott, hogy rögtön "énekes szöveg" követi, így akkor nem lehet tetszésnyilvánításba bocsátkozni - csak miután az Éj zenéje utolsó taktusai is elhangzottak).
Összegezve: Fantomok Csengeri Attila utolsó előadása rendkívül emlékezetessé sikeredett, játék szempontjából, és az érzelmes végkifejlet miatt. A hangok nála szóltak a legtisztábban, érthető szövegmondás és ahol kellett ott kitartotta a hangot. Savári Sándor szintén megindító volt a Fantom szerepében, főleg a csóknak úgy tud örülni, ahogy a másik kettő nem, és az önfeledt öröme példázza, amikor magához szorítja a Christine-t és egy földöntúli boldogság jelenik meg az arcán. Éj zenéjénél nem tartotta ki a hangot, túl hamar elhalkult. Posta Victor a korkülönbség miatt nem volt túl meggyőző az első alkalommal, másodikra viszont megkapta maga mellé a szintén - nála kicsit idősebb szőke Christine-t, de ekkor már nem lehetett rá panasz. Ha az Éj zenéje alatt nem rontja el azt az egy bizonyos hangot, még csodálatosabbnak éreztem volna őt, bár így is részemről - földöntúli boldogságot hozott ez az alkalom, hiszen mindketten, Krassy Renáta és Victor is betegségből épült fel. Reni hosszabb ideig volt távol, Victor csupán 1x hiányzott. Szerencsémre, amikor mentem ő volt, és nekem akkor jött el a Földöntúli, áldott boldogság, amint meghallottam a hangját.
Christinek
Idén kétség sem férhet hozzá, hogy Mahó Andrea szerepformálása vitte el a prímet. Jól játszott minden társával, nagyokat énekelt. Érzelmesen játszott, a Sasváris előadásnál, a Látjuk-e még egymást valahol-lal nagy sikert aratott, a dalt követően a közönség kiabált. Én csak másodszorra tudtam átélni általa a jelenetet. Fonyó Barbara igen érzelmes tud lenni, nem beszélve arról, hogy ő a legszexisebb Christine az Éj zenéje alatt lábat villant (nem csoda, nem rossz alakú nő, csak kicsit horihorgas), a tetőn szeret hosszan, szerelmesen pörögni és ehhez méltó társ van, akkor működik a legjobban (Magyar Bálint - mindegyik Christine-hez alkalmazkodik). Ugyanakkor nála jelenik meg a sál effekt a Don Juan jelenetben, ami annyit tesz, hogy a rózsaszín szövetdarabot az arcához emeli, és letörli vele a Fantom kezének nyomát (amit pedig előzőleg ő provokált ki az álarcosból, azaz ő érintette meg vele az arcát). Mindazonáltal, ha fiatalabb lenne a művésznő igazán érvényesülhetne, de sajnos már 44 éves, és így nehezen lehet neki elhinni, hogy egy 20 évest alakít. Néhol nem működik az illúzió. Krassy Renáta Christine-je az a típus, aki nem mutatja, hogy félne a Fantomtól, vagy legalábbis úgy tűnik erősebb kötélből vannak az idegei, mint két kolléganőjének. Megmosolyogtatja a Fantom vicce, miszerint a Primadonna a béka, a Primadonnával törődik a Hannibál jelenetnél és nem gubódzik be amikor a Fantomról szó van, hanem a trónra támaszkodva figyelte a zsinórpadlást. Angyali hang alatt Raoul-lal gyermekien, örömmel kommunikál a múlt szebb pillanatairól. A baj vele, hogy túl hamar esik össze az Éj zenéje alatt, úgy hogy még alig látta mi zajlik az üveg mögött. Ő az, aki megérinti menekülés közben a jelmezeseket a Maszkabál alatt. Mindhárom hölggyel érdemes megnézni, de leginkább Krassy Renátát és Mahó Andreát tanácsolnám.
Raoulok
A négy lehetséges választásból egy kimaradt idén, ez az illető, Bot Gábor volt. Solti Ádámmal (az új Raoul 2016 óta) 2x, Magyar Bálinttal szintén 2x és Homonnay Zsolttal egyszer volt szerencsém megtekinteni. Mindegyik más-más módon hozza a figurát, leginkább az tetszik, ha a vikomt nem tehetetlen az első felvonás Primadonna című szám alatt. Homonnay és Solti egymástól vehették az ötletet, de Solti is a leveleket kezdi el nézegetni, amikor neki érdemben nincs egy nyúlfarknyi sora sem a dalban, mert akkor éppen az igazgatók próbálják körülrajongani és maradásra bírni a Primadonnát. Szeress csak ennyit kérek én: Solti túlpörgött és nem vette Mahó játékát figyelembe, ő nem forgott vele együtt. Homonnay-nál kifogásolható, már nem fiatalember, de amúgy ő az egyetlen, aki a tóba ugrás előtt utolsó fohászként Christine nevét súgja. Idén nem választok kedvencet, mind jók voltak a maguk módján és jól is énekeltek.
Primadonnák
Nehéz eset. Eleddig úgy gondoltam Röser Orsolya a számomra legkevésbé szimpatikus alakítója La Carlotta-nak, de aztán az utóbbi alkalmakkor hiányzott az olasz nyelvtudása, főleg az elejéről, amikor sértődötten elhagyja a Primadonna a színpadot, mivel nem hagyják dolgozni vagyis énekelni... Méregbéka volt, toporzékolt. Őt és Sáfár Mónikát kétszer láttam, míg Pándi Piroskát egyszer. Ha humoros felfogásban, mégis gonoszkodó jellemű Carlotta-t keresel, válaszd Sáfár Mónikát! Lubickol a szerepben. Ha pedig olyan Carlotta kell, aki az igazi gonoszságot megtestesíti, utálatos, és elviselhetetlen hangon kiabál, akkor válaszd Pándi Piroskát! Mindannyian nagyon jók voltak idén.
Umberto Piangi
A tenorkirály immáron tényleg egyedül seperte fel a színpadot. Milyen jól tettem, hogy a 2016-ban belépett Szerekován Jánosnak adtam esélyt a fejlődésre. Bár, nem én adtam, hanem az igazgató. De úgy látom, hogy ha akkoriban elsőre nem is annyira tetszett, most zsinórban ötször lenyűgöző volt, és úgy gondolom, megtalálta a karaktert (ezt hiányoltam), humort és őszinte, odaadó szerelmet jelenített meg Carlotta iránt, egy húron tudott pendülni bármelyik Primadonnával, akivel éppen aznap a színpadon léptek fel, és ez kifejezetten látványosra és örömteli játékra összpontosult. Humort sem nélkülözi, a Hannibál (tutti frutti), Don Juan jelenetben (Korrepetitor: Signore Piangi, 7 után, ha szabad kérnem! - Válasz: Szabad! és van, hogy elszámol 8ig is). Lenézően vagy féloldalasan köszön Christine-nek itt. Ha Carlotta énekli a Gondolj rám-ot el van ragadtatva tőle. Bátran és határozottan kijelenthetem, hogy a magyar gárdának nem is kellene más, vagy több Umberto Piangi-ja, hiszen már van egy, aki magába foglalja és eltudja tökéletesen játszani a figurát! Csak vele kell és érdemes a karaktert megismerni! Idén a betegeskedő kollégaira való tekintettel 18 alkalomból 17-et ő játszott (és ebben benne van a délutáni és esti program is)!
Madame Giryk Bencze Ilona szigorú, és együtt táncol a balerinákkal az Angyali hang alatt, megmutatja a mozdulatokat, ezzel szemben Bajza Viktória csak kézmozdulatokkal ábrázolja, hogyan álljanak a növendékei. A két művésznő között nincs különbség, az 5 előadásomból 4-et Bajza felfogásában láttam. Mindkettő jó, Bajza például szereti változtatni a szöveget, amikor a Fantom után erednek: siessünk nehogy túl késő legyen (eredetileg: siessünk mielőtt túl késő lesz!) vagy a Hannibál-ban (Engedjék énekelni, jó mestere van, eredeti: Engedjék énekelni, nagyon jó mestere van).
Meg Giry
Idei évadban egész végig minden előadásban a balerina megformálója Lóránt Enikő volt, akivel amúgy nem lenne semmi baj, ha nem ismerném Kuthy Patricia játékát, és nem tartanám előnyösebbnek. Enikő nem táncol az Il Muto-ban, nem ragaszkodik az anyjához sem (Igazgatók irodája: általában kézen fogva áll a mesternő és a lánya). Inkább csak egy kíváncsiskodó balerina, aki tudni szeretné Christine titkát, bármikor képes fülsiketítően sikoltozni, ha meglátja a Fantom sziluetjét. Teljesen elhalványul a jelentősége, értelme, mivel Christine-nel nem tart kapcsolatot, és nem jön le a baráti viszony a két lány között. Egyedül azt az egy mozdulatot vette át kolleginájától, hogy megfogja Raoul vállát, amikor az megvádolja az anyját, hogy a Fantom pártját fogja. Van hova fejlődnie. Legutóbbi kutatásaim szerint 2011 május 20-a óta játszik az előadásban, de csak idén lett erősebb a színészi jelenléte.
Igazgatók André és Firimin Szerednyei Béla és Barát Attila a szigorúbb igazgatók, míg egy kicsit lazábbra vett stílusú, és a zenéhez vajmit értő figurát, Galbenisz Tomasz és Weil Róbert alakította. A két szigorú nagyon jó, ezért nem választok közülük, ellenben Firmin figurájában most nekem inkább Galbenisz Tomasz performansza jött át jobban, mert kevésbé lesz idegbajos, amikor Bouquet-et felköti a Fantom. Humoros, hiszen balettozik is (régen Szerednyei Galbenisszel volt együtt, de mivel mindketten remek balett-táncosok, ezért el lettek választva). A párosoknak megvannak a mélységeik és csúcsaik. Mindannyian jók, és ha bármelyiküket kikapod, garantált a szórakoztató légkör az Operaházban.
Joseph Bouquet
A zsinórmestert Vikidál Gyula (ex-Koppány) és Barabás Kiss Zoltán mutatja be. Nincs különbség, és talán nem is hiányolod őket a darabból, miután "pórul jártak"...
A leköszönő igazgató
Hangsúly, szövegmondás szempontjából Lőte Attilára teszem le a voksom, mert a humort nem rest beépíteni a megfáradt direktor szerepében (pl. Ha keresnének, Frankfurtban megtalálnak vagy amikor a Primadonna énekel és Firmin túl hamar megakarja tapsolni - azt mondja, Még nincs vége!), ráadásul, amikor a társaságot otthagyja, úgy tűnik kissé megbolondult vagy éppen örömét leli abban, hogy végre nem kell dirigálnia a zene fellegvárában. Koltai János is nagy színész, de idősebb dirik közül Lőtét választanám.
Árverési kikiáltó Pusztaszeri Kornél és Bogdán Zsolt/Laklóth Aladár?
Mindkettő jó, Ugyanazt a szöveget mondják, nincs újítási szándék.
Idei évadban búcsúzunk, de nagyszerű volt, és az 5 alkalom sok örömet és meglepetést is tartogatott. :)
Megjegyzés a képekben: ahol színészeket láttok, Szerekován János (illetve a nézők) közösségi felületéről származnak, ha a nézőteret vagy a színpadot látjátok, azok mind a saját készítésű fotóim. :)
A megújult trailer a magyar non repliká-hoz (idén ez az újítás a színház részéről!):
