Az előadás időpontja: 2017. március 12. 18.00, a Magyar Állami Operaházban
A darab címe: Anna Karenina
A műfaj: balett
Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Pártay Lilla
Összekötő zenét szerezte: Rácz Zoltán
Jelmez és díszlettervező: Schäffer Judit és Kézdy Lóránt
Bemutató: 1991. nov. 28.
 |
Pár nappal előtte Párty Lilla (középen piros ruhában) koreográfust az Anna-val köszöntötték
|
|
Egy kedves ismerősömmel pár hónappal ezelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk színházazni, viszont időközben megfeledkeztem arról, hogy nemsokára sort kerítünk egy Anna Karenina balett előadásra... Így teljesen váratlanul és meglepetésszerűen ért, amikor reggeli órákban érkezett tőle egy üzenet a Messengeren keresztül, miszerint reméli, hogy nem felejtettem el, hogy este színházba megyünk... de bizony elfelejtettem, szóval szervezkednem kellett... és végül este fél hat után találkoztunk az Operaház előtt!
Nehéz egy olyan épületről regényeket megfogalmazni, mint amilyen az Operaház épülete! Dícshímnuszokat szívesen hangoztatnék, de attól félek, hogy egyetlen egy szó sem illene eme remekműhöz, ami a VII. kerület szívében az Ég felé törekedve magasodik. Odákat zengeni annál inkább, mert sosem éreztem magam másutt olyan átszellemült, átlényegült állapotban, mint itt. Ez az épület egy csoda, egy építészeti remekmű! Ahol mindig olyan érzés fog el (főként az emeleten érzem ezt), hogy itt szívesen meghalnék. Csak zuhannék a mélybe... eléggé beteg dolog... tudom... de mesés az Operaház berkeiben lélegezni, létezni. Milyen nagy örömet jelenthet ez a művészeknek és minden egyes dolgozónak!
 |
| A bálon találkozunk... |
Anna Karenina
Előzőekben már volt szerencsém a műhöz, könyvmoly ellenére sosem olvastam el Lev Tolsztoj regényét, ugyanakkor szó volt a könyv keletkezésének körülményeiről, amiről a kisfilm számolt be. Viszont, láttam a történet reinkarnációját a Madách színházban, amit magyar zeneszerző páros alkotott meg. Főszerepben Polyák Lillát láthattam, Vronszkijként Posta Victort és Kitty szerepét Mahó Andrea alakította. A két darab műfajból fakadóan eltérő, és úgy gondolom, hiába szeretem a zenés előadásokat, ahol énekelnek is, mégis a balett (amiért az utóbbi időkben eléggé erősen rajongók) produkciót emelném ki, és teszem is győztessé a két Karenina feldolgozás közül. A miértek most következnek!
A darab felépítése: Balett három felvonásban
Zene
Földöntúli boldogság száll meg, ha Csajkovszkij bármelyik művét meghallgatom. Minden klasszikus zeneszerző közül az ő munkássága az, amihez leginkább kötődőm, érzelmileg hat rá, és egyszerien el tudok lazulni, megfeledkezni a hétköznapi gondjaimról, pusztán a zenéjét hallgatva.
Zene - Kiegészítés
Az Opera Café minden vasárnap kora délutáni órákban jelentkezik. Az előadásom napján megnéztem a heti ajánlatukat, és közöttük szerepelt a Karenina is. uccu neki, nézzünk bele! Megtudtam, hogy az összekötő dallamokat, vagyis dobokra/ütőshangszerekre álmodott zenei koreográfiát maga a táncot betanító, Pártay Lilla kérte, ezáltal érzékeltetve Anna vívódását, nagyobb hangsúlyt kapva a megtébolyulása felé vezető utat. A legelképesztőbb hatása ennek akkor volt, amikor Anna a szülőágyon feküdt, lázálmok gyötörték, többek között Kitty és Levin boldog frigyre lépését illetően. Hátborzongató volt a dobolás, misztikus a jelenet. Igazán páratlanul jól eltalált és kigondolt jelenet volt. Fokozta a feszültséget, ilyenkor - lévén, hogy összekötő zenéről beszélünk - Csajkovszkij muzsikája nem csendült fel.
Annaként Popova Aleszja alakított hatalmasat. Megborzongtam, ahogyan megőrült és a vonat elé vetette magát. Átéreztem a nő fájdalmát és meg is sírattam a végén. Még soha nem volt rám ilyen hatással Anna vívódása.
A halál figurája ezúttal nem a "Kalapácsos ember" karakterével lett szimbolizálva, hanem egy szakállas, hajlott hátú öreg, orosz paraszttal, aki lámpásával minduntalan megjelent a színen. Végigkísérte Annát, és utoljára még a bűvkörébe vonta, felegyenesedhetett a táncos, és mozgásával rávette a kétségbe esett asszonyt, hogy kövesse őt... Nem is kell mondanom, hogy ki kapta a tapsrendnél a legnagyobb ovációt, Morimoto Ryosuke, azaz a táncos, aki megtestesítette a parasztot.
Szintén elismerésben részesült, Anna férjét alakító, Karenin, vagyis Radziush Mikalai (vagyis nekem másképpen a Hattyúk tava bagolyszerű, zöld iszapszörnye), aki egyéni táncával hívta fel a figyelmet első megjelenésekor. Majd felsöpörte a padlót nejével, mert megtudta, hogy egy fiatal tiszttel kacérkodott a bálon... Mikalai gyakran kap olyan szerepeket, amelyek eléggé negatív jelleműek, de mindegyiket nagyszerűen hozza és illenek is hozzá. Leginkább Rothbart-ként szerettem meg, és ebben a szerepében is ismerhettem meg, mindazonáltal ő is azon művészek közé tartozik, kinek munkásságát érdemes követni és én követem is. Így nagy kár lett volna kihagyni ezt az estét...
Melnik Tatiana folyton változatos szerepeket kap, hol kacérkodó spanyol leány, hol gyöngéd Odette vagy éppen erőteljes Odile, de mindig megtalálja a figurát és szépen felépíti. Most sem történt másként, de kettős érzésem volt, míg őt és a párját alakító, Lagunov Ievgent néztem. Merthogy legutóbb kettejüket a Csipkerózsika főszerepeiben láthattam, így most furcsa duójuk kisebb rangú személyekként szerepeltek (nem ők voltak a hercegi pár), de gyönyörűen hozták a szerelem kialakulását szimbolizáló táncban az érzelmi vonalat. Ievgen szokásához híven, ismét bemutatta, hogy számára a nagy ugrások nem jelentenek gondot (Ez pite!)! Egyszerűen őt is imádom nézni, Tatiana-val elragadóak voltak és a szívemet melegség járta át a duettjük alatt. Kifejezetten szép volt, a tartásuk, a pillantások, a mozdulatok. Végig, együtt.
Kevésbé voltam elbűvölve a Vroszkij szerepében parádézó,
Balázs Gergő Ármintól. Nagyon sokat vártam tőle, hiszen a korábban említett kisfilmben ő volt a kiemelt táncos, Aleszjával, és sokat vártam volna, hogy tánctudás-ügyileg megmutat valamit. De nem igazán ragadott el, a forgásai kilengtek, nem volt formás. Nem volt kecses. Ő maga sem valami kifejezetten szép, rá kellett jönnöm, hogy a balett-táncosok, ha férfiak és szőkék, a kettő csak rossz egyveleg lehet. Szóval, fejlődő és még fiatal táncos, de nem győzött meg róla, hogy kedvelnem kéne. Ráadásul túlságosan fiatal volt Vronszkijként. Ennek ellenére adok neki még esélyt, még alakulhat a tánctudása.
További szereplők, akik keveset szerepeltek, de érdemes ismertetni őket:
Cheprasova Elizaveta és Kim Minjung - Tatiana és ha még Aliya is szerepelt volna meg kaptuk volna a komplett Hattyúk tava Odett-jeit! Rögtön szembetűnt nekem, Elizaveta fontossága a darabban, hogy sógornője a főszereplőnek és neki meséli el, hogy Vronszkij-jal viszonyt tart fent és már ennek a kapcsolatnak van is gyümölcse... A két nő egymásba karolva táncolt. Minjung nem igazán szerepelt sokat, csak a báli forgatagban volt jelentősége a darab elején, de kiemelkedően nem mutatott semmit.
Kitty szülei közül Komarov Alekszandr-nek örülhettem, mint apuka. Első alkalommal a Karamazov testvérekben az apát alakította, akit a fiai utáltak. második alkalommal már imádnivaló bácsikát játszotta a Diótörőben, ezúttal pedig Kitty apja szerepében tűnt fel. Kiemelt tánca nem volt, de egy vidám személyiség lehet, mert egy örömteli aura veszi körbe, és minden egyes ilyen pozitívabb figura megformálásánál ez tisztán kivehető.
Sarkissova Karina szólója, amiben a gyötrődését ábrázolja a karakterének, aki Kareninba szerelmes...
Zenekar és a karmester
Egyedülállóan működtek, és a külföldi látogatóknak is nagyon tetszettek a hazai zenészek, muzsikusok (Ismerősöm egy ír származású hölgy mellett ült, aki oda- és vissza volt a zenekar tehetségétől). Egyik szünetben ellátogattam - a karzatról tekintve alá - a zenekarhoz, és döbbenten fedeztem fel, hogy voltak, akik a helyükön maradva is a hangszereikkel foglalkoztak, hangoltak. Egy másik szünetben pedig többen maradtak, és együtt átvették a következő felvonás zenéjét, amitől az a jelenlévőknek egy finom hangulatot adtak... A karmester, Déri András virágcsokrot kapott a tapsrend alatt az egyik szóló táncostól, viszont ő gálánsan a címszereplő kezébe adta, lévén, hogy a nő megdolgozott a sikerérét, és igazából őt illetné a csokor. Pedig a karmester és a zenekar munkája kiemelkedő volt. Ha ők nem zenélnek olyan fantasztikusan, nem lett volna élvezetes az előadás. SDe egy fars hang, se egy elrontott akkord. Így volt tökéletes.
 |
| A kezdet jelenti a véget is - kerettörténet |
A darabról minden infot itt találattok:
http://www.opera.hu/musor/megtekint/anna-karenina-2016/eloadas-201703121800/
Többet itt olvashattok Pártay-nak tett gesztusról:
Ha jövőre is adják, és úgy tűnik fogják mindenképpen adjatok magatoknak időt, és menjetek el megnézni, mert kihagyhatatlan előadások között szerepel ez a fantasztikus magyar darab! :)
 |
| Az épület pedig mesés! :D |
 |
| *_________* |
