Kaitlyn Davis és Derrick Davis bemutatja a fantom amerikai turné változatát. Íme a Labirintusban - az utolsó 15 perc.
Derrick Davis pár hónapja állt be a csapathoz, korábbi alakítót, Chris Mann-t váltotta. Ő a második fekete bőrszínű színész az US turné történetében (az első a Carlotta-t alakító művésznő volt), míg Amerikában a 3. fekete Fantom (elős még anno Norm Lewis volt, aki Sierra Boggess-szal alakította a Broadway-en az original előadást)
Főcímdal és Éj zenéje
Az amerikai turné, azért jött létre, mert Webberék valami újítást szerettek volna művelni az original fantommal. A sok újdonság mellett, megtartották az eredeti darab jelmezeit, és csak bizonyos változtatások hajtottak végre. A díszlet újszerű, és életszerűbb az originalhoz képest, ellenben hasonló vonásokat mutat a magyar non replika előadással. A Fantom ebben a felfogásban, erőszakosabb, Christine pedig nem egy törékeny baba, hanem egy igazi, kissé vadócnak is tekinthető hölgy, aki nem rejti véka alá a véleményét (jól példázza ezt a Fantom felbújtására szolgáló jelenet az Igazgatók irodájában, ahol is a terv bemutatásakor Christine arcon csapja Raoul-t, akinek a fejéből kipattant ez a csúnya gondolat...).
Mozart darabjai közül még nem sokat volt szerencsém megismerni, amiket meg is tapasztaltam, nem mindegyikért rajongok, de szívesen meghallgatom a dallamokat, mert ilyen téren nagyon nyitott vagyok az újdonságra vagy az ismert klasszikusokra. De azt bátran kijelenthetem, hogy nincs Mozart-tól egyenlőre olyan nagy kedvencem, mint a Don Giovanni. Zeneileg oda vagyok érte, és napokig az elmémben marad a dallami.
Szerintem egy hihetetlenül különleges előadás, amit az Erkel színházban színpadra álmodtak. Április 10-én Erwin Schrott főszereplésével játszott előadást mutatták be az M5-ös csatornán.
2016. December 21-i felvételt lehetett megszemlélni.
A darab története szerint az élvhajhász - nem bírok a nadrágomban megmaradni - Don Giovanni életébe nyújt betekintést, aki bűnős életet él, átveri az embereket és cseppnyi megbánást sem tanusít. Leporello a szolgája, aki mindenhova elkíséri, és sajnos, a gazdája iránt táplált utálat őt éri utol, amikor ruhát és szerepet cserélnek. Hiszen a bosszúvágyókat rútul becsapják ők ketten. Mégis a sérelem a szolgán csattan, akit majdhogynem meglincselnek. Mégis szabadulást követően, ahelyett, hogy otthagyná Giovanni után fut, aki mit sem törődik vele, különösen igaz ez, amikor az utolsó jelenetben a Kormányzó szobrát meghívja vacsorára, ő a roskadozó asztalról kényes fogyasztja a finomságokat, míg Leporellonak egy falat sem jut... Nem igazán kifizetődő a magát lovagnak tituláló Giovanni szolgálatában állni....
Három nőt "hülyít" a darab során, az első Donna Anna, aki az ártatlanságot, ugyanakkor a női csalfaságot, a bosszúvágyat és nagyon szerelmes hölgy képét ábrázolja. A szűzies nőt az éjszaka kellős közepén próbálja elcsábítani, ám a nő nem engedi, hogy erényére törjenek, és a védelmére kellő édesapa (a kormányzó) leli halálát az álarcos Don Giovanni-val vívott párbajban. Anna szerelme, Don Ottavio, aki kissé bárgyú figura, ugyanakkor férfiasságot is tud tükrözni, ám a szólójából inkább az derül ki, hogy nehezen viseli, ha kedvesét fájdalom éri, hiszen az neki még rosszabbul esik... Mindenesetre őróla nem vélekedünk úgy, hogy egy macsó figura lenne, inkább védelmező.
A második hölgy, nem más, mint az, aki korábban kapcsolatot ápolt a lovaggal, ám az megcsalta őt, és véget ért a románc. Donna Elvira, ahol csak lehet feltűnik és próbálja elsózni a címszereplő levesét... :) Az egyik legösszetettebb figura (tapsrendnél őt is éltették a legjobban), hiszen először megátkozza egykori kedvesét, bosszút esküszik és ezt betartja is, mindenhová követi a lovagot. Ám, az újra fellángolásnak köszönhetően "védelmébe venné" a férfit, illetve a bocsánatáért könyörög az utolsó jelenetben. Végül belátja, hogy nincs emberi vonása a gonosz férfinak, és miután kiderül, hogy elnyelte a föld, ő dönt, zárdába vonul...
A harmadik hölgy, az erényes, paraszti megjelenésű, Zerlina, aki menyegzőjére készül jövendőbelijével, Masetto-val. A lovag elcsavarja a nő fejét, amikor kettesben maradnak, bár tudja, hogy a férfi valószínűleg átveri...mégis kétségek közt őrlődik. Szerencsére, van egy Donna Elvira, aki közbelép, és időben megmenti a lányt a kéjsóvár férfitól. Masetto nem örül, hogy a jegyese majdnem félre kacsintott, ezért Zerlinának szép szóval, és a "tegyél velem bármit amit akarsz én akkor is szeretni foglak" hozzáállással visszanyeri a férfi bizalmát. Zerlina karaktere nem begyepesedett, vagy búskomor, gondolkodó figura, aki a darab vége felé válik bosszúszomjassá, és még arra sem rest, hogy Leporello-t egy székhez kötözze, viszont ez meg a szolgát nem tartja vissza a szökési kísérlettől. Elmondható a leányzóról, hogy talpraesett. A női karakterek közül egyértelműen ő a kedvencem.
A szereplőgárdáról
Ha összevetem a 2015-ös csapattal, mindkettő gárdában felfedezek pozitív momentumokat, most is pár mozzanat már a lelki szemem előtt lejátszódtak.
Don Giovanni szerepében, mind Bretz Gábor, mind Erwin Schrott nagyot alakított. Az utóbbihoz hozzátéve, a külföldi sztárvendégnek nagyon jól állt a szerep, hihetetlenül jól játszotta a lovagot, arcmimikájával is igen kifejezően bánt, részletgazdag volt. Igazán semmire sem lehetett panaszom. Nem beszélve arról, hogy nagyon atraktív, csinod férfi. És aranyos volt a tapsrendnél is, amikor bekiabált a közönségnek egy magyar szót, amit a művészek gyakran megtanulnak: "KÖSZÖNÖM!". :) Ráadásul dobálta a puszikat, de nem szokásos módon, hanem úgy, mintha baseball labdát dobna el... :D
További tapsrendes, illetve a darabból felvételek:
Leporello-nak nem volt rossz Sebestyén Miklós, de inkább Cser Krisztiánt választom kedvencnek, mert jobban átjöttek a poénok, nem nézett ki annyira hajléktalannak... és Don Giovanni-hoz jobban illett testalkatilag, így a helycserés támadás is jobban sikerült.
A színésznőknél nincs váltási vágyam, jók voltak, akikkel élőben láttam, inkább az volt a gondom, hogy Röser Orsolyával láttam élőben, míg a felvételen Polina volt, aki gyönyörű Donna Anna szerepében.
Akit viszont tuti leváltottam volna, az a paraszti figura, Masetto lett volna, nálam egy parasztnak is kinéző, egyáltalán nem dalia kinézetű színész játszott (Cseh Antal), helyette a felvételen egy igen csinos férfi volt látható, Bakonyi Marcell személyében... azt hiszem megtaláltam Posta Victor operaénekesi mását... :)
A kedvenc operám egyike! Jövőre, vagyis idén, decemberben - ha nem változtat az Opera a műsortervén - nézzétek mindenképpen!
Még egy rendkívül aranyos felvétel, amikor Erwin-t köszöntötték a születésnapja alkalmából:
A szerencsémnek köszönhetően, és a klasszikus zenevilág egyfajta Istenének hála, rátaláltam vasárnap Verdi Aida előadására, a közvetítés a Scalából történt. A darab legismertebb dallama, a Győzelmi bevonulás. Ebbe most belehallgathattok:
A darab maga az etióp rabszolgalány és az egyiptomi hadvezér tragikus szerelméről szól. Az előadásról elmondható, hogy sikerült semmi maszlagot, modernséget belevinni, tehát korhű maradt, és igaz nem voltak a bevonuló alatt nagy harci szekerek, élő állatok a színpadon, mindenesetre látványra így sem lehetett panasz, illetve a zenekar és a kórus is megtette a maga hatását.
A legjobban az Aidat alakító Kristen Lewis és Amneris-t megformáló Anita Rachvelishvili játszottak kiemelkedően. Ők a tapsrendnél is meghatódva köszönték meg a közönségnek a szeretetet és a zenekarnak a fantasztikus közreműködést.
Ha még nem említettem volna, az első elképzelés szerinti Puccini előadása, Pillangó kisasszony (Madame Butterfly) is itt a Scala-ban látható. A trailere, a darab legismertebb dallamával itt tekinthető meg:
