2017. május 2., kedd

Ha kalózkodni vágyna kedvem.... megnézem az Operaházbeli A Kalóz című balett-ot!

A kalóz



A darab Lord Byron azonos című verse inspirálta e mű létrejöttét. 2-3 hónappal az előadás előtt, már kitették a www.opera.hu oldalára az aznapi szereposztást. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy két nagy kedvencemet fogom látni a főszerepekben, Tanikpayeva Aliyát Medora (rabszolgalány) szerepében, míg Leblanc Gergely Conradot (kalózkapitány) fogja alakítani. Persze mellettük, régebbről vagy újonnan megismert balettművészek is színre lépnek majd, többek között (Erkel erkélyéről virágot kapó) Sarkissova Karina és (az ez nekem pite ugrásokat teljesítő) Lagunov Ivgen vagy éppen magyar vonatkozásban Bajári Levente. Viszont szereplőváltozás következett be, mivel kb. 1-2 héttel ezelőtt olvastam, hogy Karina lábsérülést szenvedett el, így kénytelen volt lemondania szerepléseit. Helyébe - akit még sosem láttam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok - Felméri Lili lép. Melnik Tatiana pedig azért nem táncol, mert állítólag babát vár, de ezt még nem erősítette meg senki, aki hivatalos személynek mondható.

Link:



Ennyi bevezető után, jöjjön hát az élmény!
Régen voltam ennyire elvarázsolva, mint most! Ez a darab - szó szerint - KÁPRÁZATOS! Monumentális, kiemelkedő és nagyvolumenű, mint elődjei, A hattyúk tava, Manon és a Don Quijote. A szereplőkön is látszott, valamint facebook-os illetve instagrammos felületük is erről tanúskodik...érdemes utánanézni...


Április 29-én, miután sikeresen, késés nélkül megérkeztem az épülethez, bementem az elülső bejáraton, és megcsodáltam az épületet belülről. Egyszerűen nem tudok betelni vele (sem)! Fényképkészítés, utána irány az Opera Shop, előtte viszont még gyorsan lenyúltam egy jövő évi program tájékoztató könyvecskét, és a kalóz szórólapját. Aztán a shop-ban megnéztem az időkapszulát, - még mindig a helyén volt, nem falazták vissza, hogy már látni se lehessen - a fülkéket, ahol az opera játékok zajlani szoktak... majd szemügyre vettem a kiállítási tárgyakat a vitrinben, illetve a portékákat... sajnos nem volt közöttük, amit eredetileg kerestem - A hattyők tava műsorfüzete - azt mondták, hogy az új beállók, és mivel kifogyott, ezért várható majd utánpótlás... merem remélni, mert az nagyoooon kell! Miután itt mindent megnéztem, az oldalsó bejárat felé vettem az utamat, meg kellett másznom a többezernyi lépcsőfokot... brrr... mindig ez a nagyon sok lépcső... miért nincs lift??? :D Szünetben az Opera belső termét csodáltam (olykor leszakadta ma  csoportomtól, mivel ők a büfében töltötték az idejüket. Én viszont úgy gondolom, ameddig nem zárják le az Operát a felújítási munkálatok miatt, addig ki kell használnom és minden egyes csodáját magamba szívnom!).

Az előadást már nagyon vártam....

Szeretném azt írni, hogy csak a két főszereplő magaslott ki a tömegből, de nem tudom egyértelműen, mert az ő tehetségüknek köszönhetően, húzták magukkal a többieket, és nemcsak Aliya és Gergely voltak fantasztikusak, hanem a szóló- a csoportban táncolók is, mindenki, aki csak részt vett az előadásban. Ennyire összeállva még nem láttam a táncos csapatot, mindenki odatette magát, mindenki kitett magáért. Ez már bizony az utolsó előtti előadás volt.

Kevés számú alkalommal állt össze a csapat, pedig ennek a darabnak a létrejöttében is nem kevés munka volt fektetve.

A kedves ismerősömmel találkoztam, akivel az Anna Kareninát is megnéztem. Vele és a társaságával. Az ismerős és én is úgy állapítottuk meg, hogy szívesen néztük volna még a darabot, minden felvonás után hiányérzetünk volt, vagyis inkább a több utáni sóvárgás... persze a balett-táncosoknak biztosan kimeríti az akrobatikus mozdulatsorok, a sok pörgés, a koreográfia, de a látvány annyira magáért beszélt, hogy nem lehetett egyszerűen betelni vele! Annyira színes, annyira jól megalkotott, kidolgozott, annyira íves történetet mesélt, egy igazán színvonalas estéről tudok most referálni. Mások a baráti körből viszont azt mondták, hogy bájos volt, de egyszerű. Ízlések és pofonok, abban megegyezhetünk, hogy nagyra tartok mindenkit, akinek bármi köze volt a színpadon megjelenítésben.


Lássuk hát, miről is szól ez a balett?

A darab története, cselekménye

Első felvonás: Egy impozáns kalózhajó tűnik fel a "távolban". Kalózok utaznak, következő pillanatban közelebbről is megleshetjük a férfiakat, akik szárazföldre megérkeztek. A kikötőben, a rabszolgakereskedő egyik ablakából egy szépséges nő kidob a kalózkapitánynak (Conrad) egy rózsaszálat. Amikor szemtől szembe kerülnek, rögtön egymásba szeretnek...ám a boldogságukat veszély fenyegeti: a rabszolgatartó, Lankendem előkelő pasának ígéri két legszebb rabszolgáját, Medorát (vagyis a főszereplőt) illetve annak barátnőjét, Gulnare-t. A pasa előtt persze a férfi felvonultatja a még markában levő három szolgálót, de azok nem nyerik el tetszését. Különlegessége Gulnare-nak, hogy lefátyolozva jön be a színpadra, és mindvégig a háló fogságában táncol. Míg az ő kendője lilás árnyalatú, addig Medora sárgába burkolva jelenik meg, de ő nem táncol, hanem rögtön leveszik róla a fátylat, amint meglátja a pasa az arcát, rögtön szerelmes lesz tőle, elragadónak találja a lányt. A pasa megveszi a két lányt, ám a kalóz és bajtársai elrabolják őket, így az előkelőség hoppon marad. Egyelőre. 

A második felvonásban egy lakatlan szigeten játszódik, ahová kikötnek a hajóval. A 32 forgás ismét terítékre kerül, és számomra szívderítő pillanat volt, hogy a közönséget is elbűvölte Aliya tánctudása, végre a pörgés közben tapsoltak (ahogyan ezt külföldön szokták). A kalózvezér és szerelme nagyon boldogok együtt, szinte idili minden körülöttük, ám a sötétben lappang a veszély... a kalózok között is van áruló típus, Birbanto személyében, aki nem akarja, hogy a vezetőjük Medora kérésére elengedje a többi rabszolgát. Titokban szervezkedni kezd, a társakat lázadásra szólítja fel. Birbanto, a szerelmi zálogul adott rózsát átitatja méreggel. Ezt gyermekekkel odaviteti Medorához, aki ismét Conrádnak adná, ám az ahogy megszagolja, álomba szenderül. Így fogalma sem lesz ki a szervezkedő, áruló a kalózok között. Álruhát öltve Birbanto és társai a kapitány életére törnek, ám Medora szerelmét védi, tőrt ránt és lesújt a férfi karjára. Lankendem is feltűnik, magával hurcolja Medorát és Gulnarét, a pasához viszi őket. Ali, a kapitány rabszolgája is védi az eszméletlen férfit az álruhás gaztevő elől, próbálja feléleszteni Conradot. Az áruló elszalad, helyébe a magát ártatlannak beállító Birbanto lép. A kábultságból felébredő kapitány kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy Medora eltűnt az életéből, míg Birbanto háttérben röhög rajta....

A harmadik felvonásban a pasa álmába kerülünk, aki virágos kertben látja szeretett hitveseit, vagyis Medorat és Gulnaret. A tánc káprázatos, igazi álomvilágot teremtenek a színpadon, virágkoszorúkkal, kisgyermekekkel, Gulnare-t fiúk, míg Medora-t lányok veszik körül az álomképben... A pasa palotáját megtámadja Conrád és legénysége. Álca mögé bújva, gazdagságot sugallva, mindenféle csecsebecsével állítanak be az előkelőséghez, aki egyáltalán nem gyanakszik. Miután az őröket is hatástalanná tették a kalózok, leleplezik magukat. Birbanto sebéről felismeri Medora a támadót, aki szerelme életére akart törni, Conrád egyszerűen intézi el a fekete legényt, lelővi, hogy az még elszaladni se tudjon.  Medora és Conrád a palotán keresztül futnak, szorosan a nyomukban Ali és Gulnare, mögöttük a pasát tolja a szolgája... Végül sikerül ép bőrrel megúszni a kalandot, és a hajón látjuk viszont a négyest. Ám vihar kerekedik a tengeren, és a hajó elsüllyed... ám két hajótörőt életben marad, akik a sziklán állva, átölelik egymást. Ezek ketten nem más, mint Conrád és Medora. 


A szereplők:
Linkhttp://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kaloz-2016/eloadas-201704291900/
Mint már korábban írtam, nagyon örültem, hogy a két főszereplő az volt, aki volt. Egyben volt a történet, nem ült le sehol, és ez fontos tényező. Mi is sodródtunk az árral. Különlegességképpen, amit eddig még nem láttam az a fátyolos tánc volt, Felméry Lilinek köszönhetően. Még sosem láttam vele élőben semmit, ezért is őrültem a változásnak is. Lili technikailag még igényel fejlődést, és bízom benne, hogy ezt el fogja érni, és valamikor a távoli jövőben köszönthetjük őt is a Hattyúk tavában, mint Odette/Odile. Lankendem megformálója, hatalmasat ugrott, szinte megérintette a levegőben a bokáját, mögöttünk, és mi is felszisszentünk a technikai tudásától, magától a látványtól. Úgy ugrott, mintha a levegőben krumplinyomot használtunk volna...tudom, furcsa az összehasonlítás, de sajnos erről nincs kép, viszont korrektül visszaadja a látványt...ha kicsit elvonatkoztatunk... :D  Melnyk Vladyslav-ról elmondhatjuk, hogy igen-igen hajlékony típus. Mindenesetre lenyűgöző volt. Újabb kedvenc, Lagunov Ievgen - akit úgy hívok: Ez pite! - minden ugrások hatalmas volt, szóval most is mondhatta magában: Ez pite nekem! :)) Ali szerepében láthattuk. A pasát fiatalabb művészek alakítják (mármint a pasa eredeti életkorához képest) köztük Bajári Levente is, akit korábban a Madách színpadán láttam Nakamura Shoko-val, a Fantom egyik jubileumi ünnepségén egyött táncolni a címadó dalra. Ezúttal jóval humorosabb figurát alakított, a jókedélyű öregurat, aki ereklyeként tekint a rabszolgalányokra, és a fiatal nők látványától elragadott állapotba kerül. Igazán imádnivaló figura, és ha jól alakítják nagyot szól. A közönségnek tetszett is az alakítás. Tarasova Katerina (kalózlány) és az áruló Birbanto szerepében tetszelgő Majoros Balázs szintén kiemelkedően táncoltak a vásári forgatagban. Szólói során Majoros impozánsokat ugrott. De a legimpozánsabb, legkiemelkedőbb - na, az elfogulatlan énem, ugyebár... - ugrásokat Leblanc Gergely hajtotta végre. Ez a férfi egy igazi csoda, és látványra sem utolsó! Kedves hölgytársaim, nézzünk jó mélyen magunkba és utána erre a gyönyörű fiúra! Nem egy igazi herceg??? És még kalóznak is tökéletes! Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom vagyis írhatom, hagynánk magunkat elrabolni általa... Szépen tartotta Aliya-t, volt egy akrobatikus emelésük, ahol a kazah származású balerinának csak a derekát fogta, és feje fölé emelve tartotta. Nem semmi! Szép volt, olyan emelés, ami tapsot érdemelt. Tanykpayeva Aliya mindig vidám, mosolygós kis arcocskájától nekem is jobb kedvem lett. A tánctudása előtt meghajlok, 32 forgását még pörgés közben megtapsolták, ami azért is volt szívderítő, mert nálunk ez nem megszokott, mint külföldön... Aliya minden izében bájos volt, imádnivaló és tökéletes párost alkottak Leblanc Gergellyel.


A zenéről Leblanc referált, szerinte csodaszép. Igaz, nincs fülbemászó dallam, de valóban élvezhető volt az elejétől a végéig. Díszlet - nos, igen a hajó mindenképpen szót érdemel. Nagy, de igazán nem tudták velem elhitetni, hogy mozogna, az imbolygásnak vagyis a színpadtechnikának még kicsikét fejlődnie kell ahhoz. A kincses szigetet úgy alkották meg, hogy a néző a legszívesebben ott helyben felmenne a színpadra és barangolna ott, körülnézne... A kikötőben is biztosan tennénk egy-egy sétát, a barátságos népek között, megcsodálnánk egy-egy árus portékáját, és hagynánk magunkat elvarázsolni Medoratól és Gulnaretól... Jelmez: színek kavalkádja, színpompás, ám nem esett jól nézni a balerinák vékony derekát, meztelen hasát (mivel magamra kellett gondolnom...xD - én meg sajnos nem vagyok olyan soványka) Koreográfia: pompás! Néznéd egész nap! 


Ha lehetne sem választanél másik szereplőgárdát, mert mindenki csodálatos volt, és ezek a táncosok mind szimpatikusak voltak. Nagyon átéltem és szívből köszönöm nekik!
 
A műfaj: balett
A zene:  Pjotr Oldenburg / Cesare Pugni / Adolphe Adam / Léo Delibes / Riccardo Drigo
Díszlettervező: Rózsa István 
Jelmeztervező: Rományi Nóra


Ugyan nem tudom, hogy felvették-e a darabot, de bízom benne, hogy valamilyen formában újra átélhetem, mert ez elképesztően gyönyörű volt! Megtekintésre ajánlom, és ajánlott! 

Az Operaház nem repertoári darabként tartja számon. 


Érdekesség a tütük világából és a darabhoz kapcsolódóan: 


Gaetano Donizetti vígoperája, a Don Pasquale

Kicsit modern, kicsit pikáns, de mindenképpen szórakoztató


Rendező: Káel Csaba
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Németh Anikó
Koreográfus: Nádasdy András
A bemutató: 2016. január 9-én volt.

Szereplők: 
  • Szvétek László (Don Pasquale)
  • Kelemen Zoltán (Malatesta)
  • Szappanos Tibor (Ernesto)
  • Szemere Zita (Norina)
  • Beöthy-Kiss László (Carlotto)

A mai világban eléggé kevés számú alkalommal találkozunk magyar nyelven elénekelt operával. Nem csoda, hiszen minden előadás, a szerző anyanyelvén szólal meg. Ellenben itt van Donizetti vígoperája. Magyar nyelven énekeltek és beszéltek a szereplők. Erősen meglepődtem. No, de vajon miért? Ennek ígérem utánajárok és egy UPDATE-ban az illetékesektől megszerzett információt itt az oldalon, a bejegyzésben közölni is fogom. 

Most alkalmam nyílt egy magyar nyelvű előadást meghallgatni, megcsodálni. Pedig ez csak a 70-es években volt jellemző....

A reklámfilm



Don Pasquale


A történet szerint a címszereplő nősülésre adná a fejét, ebben a fukarság és a bosszúvágy hajtja. Nem szeretné unokaöccsére hagyni vagyonát, aki nem hajlandó akaratát teljesíteni (vagyis a nagybácsi által kiszemelt gazdag nőt kellene elvennie - ez esetben megkapná az örökséget), mivel egy szegény özvegyasszonyba szerelmes. Malesta doktor meg akarja leckéztetni az öregembert (barátja az unokaöccsnek, Ernesto-nak), és húgáról (aki amúgy nem is a rokona), a fiatal özvegyről mesél a férfinak, aki látatlanban már szerelmes lesz a nőbe, és elhatározza, hogy elveszi feleségül. 

A 2. felvonásban megkötésre kerül a házasság. Egyszerű, vidéki asszonyként érkezik Don Pasquale házába a hug/álmenyasszony, vagyis Norina (hug nevén Sofronia). Az öreg úr vagyonának a  felét odaajándékozza a nőnek. Ernesto közbe akar lépni, de a doktor megakadályozza és beavatja a tervbe, így az álházasság létrejön. Norina megkezdi pusztító haditervét...

A 3. felvonásban kiteljesedik a történet (bár, ahogy néztem és, ahogy most olvastam kissé zavaros az egész...) folytatásában Norina költi az öregember pénzét, folyton sértegeti és meg is pofozza a Don-t, aki egyre inkább önmaga árnyékává válik... Pasquale-nak akkor lesz elege a házasságból, miután egy szerelmes levelet talál, és egy kerti találkáról olvas benne. Hogy megtudja felesége valóban megcsalja, a doktorral együtt a kertbe osonnak, kilesni az esti légyottot. A doktor tanácsa szerint a "húga" biztosan nem maradna egy fedél alatt  egy másik nővel, ha engedné az öreg, hogy unokaöccse megházasodjon... a nagybácsi belemegy a dologba, és a cselszövők felfedik a titkukat, így kiderül, hogy Sofronia és Norina egy és ugyanaz a személy volt... Pasquale áldását adja a frigyre. 

Díszletről valamint a jelmezekről
A tervező gondolatai eléggé pajzánok lehetettek, amikor kigondolta a darab terveit, ugyanakkor a díszdoboz ötlete fantasztikusan kreatívá és egyedülállóvá teszi a Don Pasquale díszletét. Először is, amint a függöny felmegy, egy szalaggal átkötött, masnival ékesített dobozt kapunk, amiről valaki gondosan lefejti a szalagot, és árnyékként előkerülnek a díszletmunkások, hogy kinyissák a dobozt, vagyis Don Pasquale otthonát. Szintén ötletes a díszletben a pipa, amit ülőalkalmatosságnak használ, és a zsinórpadlásról leereszkedő lámpások keménykalapok alá rejtve. Igazán érdekes szemléltetési mód. A doboz van mindvégig a színpadon, időnként kinyitják, időnként becsukják. Az oldalai forgathatóak, egyiken női figurák láthatók (ábrándozást jelképezi), míg másikon a külső csomagolás látható, a vörös kanapé "huzata"... A nőiességet keblekkel ábrázolják, ez megjelenik Norina ruháján, sőt az első megjelenésekor egy olyan kanapén foglal helyett, ami női kebleket ábrázol. Ezért is mondtam, hogy a díszlettervező kissé pajzán... A nő ruhája is beszédes... A lámpáról hirtelen lekapott bura szoknyává alakítása is csodálatos kellék...



Érdekesség még, hogy a szereplők, bizonyos érzékszervek vagy belső szervekkel kapcsolatban lettek ábrázolva, pl. Ernesto ruházatában a "szem" dominál. Míg a doktornál az erek dominálnak. 


A kerti jelenetben ugráló békákká alakulnak a szolgálók - no, vajon ez mire kellett? Az itt elhangzó szerenád és duett viszont nagyon kellemes a fülnek és látványra sem volt rossz. (Megjegyzés: az opera honlapján a régi felvételek láthatók, ahol Norina még nem keblek között foglal helyett, illetve nincsenek a kertben békaemberek...)


A szereplőkről:
Mindenki jó volt, színészileg, drámailag kidolgozottak voltak a karakterek, ellenben a szövegi érthetőséggel éreztem, hogy gondok vannak, nem minden esetben értettem, hogy mit mond Szereme Zita (akinek amúgy nagyon finom és szép hangja van) és az öblös hangú (számomra irritáló az ilyesfajta hangnem) Kelemen Zoltán. Elvileg oda kellene figyelni, hogy magyar nyelvű éneklésnél érhetően hangozzék a szöveg, az énektanár nem hívhatta fel a figyelmet rá... ezért is nagyon erősen hiányoltam a képernyő alján a szöveget... nem volt mindenhol követhető és érhető, amit énekeltek...

UPDATE 2017. június: A vígoperák magyar nyelven kerülnek bemutatásra. Információforrása: az Operaház facebook oldala.

Vidám darab, magyar nyelven énekelnek, három felvonáson keresztül. Ezt a vígoperát állandó repertoáron tartja az Operaház, viszont az Erkel színházban lehet megtekinteni. 

Az M5-ös csatorna műsorát továbbra is érdemes figyelni, hiszen minden héten hétfőnként egy-egy opera előadást lehet megcsodálni, Opera Mozi cím alatt. :)


Aki nem szerencsés a szerelemben, az szerencsés a szerencsejátékokban! Fel a lapokkal!

Hármas. Hetes. Ász. vagy mégsem ez a helyes megoldás??? 

Előadás: Pikk dáma
Helyszín: Magyar Állami Operaház
Időpont: 2017. április 24. 21.00 utáni kezdés

Rendező: Vagyim Milkov
Díszlettervező: Viktor Volszkij
Jelmeztervező: Rafael Volszkij
Koreográfus: Szakály György

Puskin elbeszélése alapján a szöveget Mogyeszt Csajkovszkij írta, testvére Pjotr Iljics Csajkovszkij a darab zenéjét szerezte.

Bemutató: 2003. május 31.


A tv-és felvétel  főbb szerepekben:  


  • Mihail Gubszkij (Hermann), 
  • Fokanov Anatolij (Tomszkij gróf), 
  • Haja Zsolt (Jeleckij herceg), 
  • Wiedemann Bernadett (A grófnő), 
  • Lukács Gyöngyi (Liza), 
  • Mester Viktória (Paulina)

A darab története
A cselekmény II. Katalin orosz cárnő idejében játszódik, első helyszínünk egy park, ahol is édesanyák, dadusok és gyermekek forgatagába csöppenünk. Boldogok, kedélyesek, a felnőttek biztatják a kicsiket a játékra, nekik ne kelljen most foglalkozniuk velük... Miután katonáskodtak a gyerkőcök, a társaság távozik a színről és helyettük előkerülnek a darab valódi főszereplői:

Egy német katonatiszt, Herman nagyon szerencsétlen mind a szerelem, mind a szerencsejátékok terén. A kártyajátszmákat sorra elveszíti, ráadásul olyan nőbe szerelmes, aki nem lehet az övé. Soha. Három orosz származású barátja (kiemelt józan karakter Tomszkij gróf) elmesél neki egy történetet, egy idős grófnőről, aki rendkívül gazdag, és vagyonát igen leleményes módon szerezte meg. Pont ennek az öreg hölgynek az unokájába szerelmes a főszereplő katona. Ám nem tudja, hogy a nő is viszonozza az érzéseit. Így marad a szenvedés, és jó barátok élcelődés.... a merőben tragikus életét már az a tény is súlyosbítja, amikor tudomást szerez arról, hogy szerelmét eljegyezte egy rangos herceg... 

A katonatiszt mindenáron tudni akarja a titkot, az idős grófnő titkát (a történet szerint fiatal nőként nagyon szenvedélyes játékos volt, az életét a kártyának szentelte. Egy nemes férfinak megtetszett a nő, és felajánlotta a segítségét, vagyis alkut ajánlott: ha a nő együtt tölti vele az éjszakát, cserébe elárulja melyik az a három lap, amivel mindig nyerhet. A nő vonakodott, ám végül belement az alkuba, és másnap már nyerőszériát tudhatott magának... ugyanakkor ez a tudás egy átkot is jelentett. Hiszen megjövendölte neki a nemes férfi, hogy a titkot nem mondhatja el senki, ha megteszi a harmadik, akinek elárulja, az elhozza számára a halálát... A nő ekkor már a férjének, és egy közeli barátnak is továbbadta. Ezért félő volt, hogy várható egy harmadik érdeklődő is, aki erőszakosan fogja megszerezni tőle az információt). A három jó barát cukkolni kezdi, hogy lehet a német tiszt lesz az, aki az öreg hölgyet megöli... 

Az eljegyzési bál előtt titokban találkozik Liza és Herman. A férfi hevesen udvarol, és bár elején tart a tiszttől, mégis vonzalmat érez iránta, és aznap éjszaka együtt maradnak...

A férfi, önző módon még a szerelmén is képes átgázolni, hogy megszerezze a tudást, aminek birtokában gazdag férfivá válhat. Elvakítja a kapzsiság. Ámbár sokáig dilemmázik, küzd a lelkiismeretével, majd mégis meggyőzi magát, hogy ő lesz az öreg hölgy végzete. 

Az idős hölgyet váratlanul meglepi annak hálószobájában. Győzködi, hogy szüksége van a lapokra, tudnia kell mi az a három lap. Odáig is elmegy, hogy előveszi a fegyverét és rászegezi a nőre, aki az ijedtségtől a karosszékébe rogy és meghal. A szerelmese, vádolja, hogy mennyire gyűlöletes  és álnok személy, aki képes volt őt átverni, és a nagymamát megölni. 

A folyóparti találkozóra hívja el a szerencsétlen szerelmes nő, még ad egy utolsó esélyt, hogy a tiszt tisztázhassa magát. De a férfi késik, a leány már attól tart, hogy minden igaz volt, aztán megjelenik a férfi és nagy bőszen elmeséli, hogy a kártyaterembe megy, és majd szerencsével fog járni... a nő marasztalja, úgy hiszi a férfi megőrült... De amaz lerázza magáról és elsiet a színről, míg kedvese úgy dönt folyóba öli magát...

A nagyteremben a férfiak mind nagyon vidámak, még a Hattyúk tava 4 kishattyújának koreográfiája is megidéződik a bűbájos tisztek, nemes urak által... Vicces, abszolút az egyik leghumorosabb jelenet a darabban az a kártyaterem a harmadik felvonásban. A tiszt megjelenik és megjátssza a kártyákat. Hármas. Hetes. Csakhogy az utolsó lapnál a volt jegyes, a herceg mérkőzik meg a katonával, aki a kihívást nem utasítja vissza. Csak sajnos, kiderül, hogy nem az volt a sorrend, ahogy az idős hölgy azt szellemként elmondta: Hármas. Hetes. Ász.  A helyes lap a következő lett volna: Hármas. Hetes. Pikk dáma. :) Utalás magára az öreg nőre, aki így gátolta meg a pénztől elvakított tisztet, hogy tervét beteljesítse, és megbosszulja kegyetlen halálát... A tiszt mindent elveszített, a kártya asztalon lelövi magát, és a szétszort lapokra esik. Az orosz bajtársak imádkoznak a férfi lelki üdvéért.

A darab felépítése: 
Három felvonás, két szünettel, orosz nyelven

A szereplők méltatása:
Mihail Gubszkij -  rossz arcú, ronda, alacsony és köpcös katona volt. Ha a német katonákra gondolok előttem a magas, vékony, szőke frizurájú legények jutnak eszembe. Nos, ő szöges ellentéte volt, és inkább hasonlított eredeti származásához, tehát oroszhoz, mint némethez... Ennyit a külcsiről. Hangilag nem kifogásolom, szerintem jól játszott, alakította a karakterét. És mindennek az lett volna a csúcspontja, ha partneréül egy olyan művészt kap, aki értelmezi a szövegét, a szerepét, a karaktert amit játszik... Akkor lettünk volna igazán szerencsések. 

Szóval úgy gondolom, hogy nem ártott volna, ha  Google fordítóval is kicsit összedolgozik Lukács Gyöngyi...Elismert művész. Aláírom. Elismert hang. Aláírom. De azt egyszerűen nem nyelem be, hogy nem tanult meg az évek alatt játszani! Se mimika, se nagyszerű átélés részéről nem történt meg! Lukács visszatért ahhoz az őskori opera manírhoz, ahol az énekesek csak álltak egy helyben, a társukra nem néztek, nem kommunikáltak, és csak a közönségnek énekeltek. Persze ez a dolguk, hogy nekünk fizető nézőknek tegyék a szépet és a jót, ám már egy olyan világban élünk, ahol az opera tovább fejlődött, és nem csak színpadtechnikában, hanem színjátszásban is! A művésznő a Lammermoori Luchiát áttudta adni, de ezt nem. És nagyon sajnálom, hogy nem pozitív a véleményem róla. Gubszkij sem érintette őt úgy meg, mintha nagyon szerelmes lenne belé... Valahol talán igaza is van...

Mellékszereplőnek tekinthető, de szerintem ő viszi a hátán a darabot, tőle tudjuk meg az öreg grófnő titkát, és ő az aki aggódik a német katonáért. Tomszkij grófként Fokanov Anatolij remekelt.

Az újdonsült vőlegény, Haja Zsolt, aki Jeleckij hercegként mutatkozott be a darabban, rendkívül megindítóan adta elő, hogy mennyire halálosan szerelmes a jégcsapként funkcionáló Lukács Gyöngyibe. Az utolsó jelenetben visszavág vetélytársának, aki miatt elvesztette szerelmét...

A grófnő, vagyis az idős hölgy szerepében nem igazán brillírozott Wiedemann Bernadett, de őszintén! Ebből a szerepből bárki ki tudna valami nagyot hozni? Úgy viselkedett, ahogyan a kor megkövetelte, kellően szigorú nagymamának mutatkozott. 

Mester Viktória (Paulina) a zárdai jó barátnő egészen szórakoztató volt, kár, hogy nem ő volt a főszereplő hölgy, mivel a szépsége és alakja is meg volt a szerephez. De ő csak boldogan énekelgetett, ámbár azt vettem észre jobban kitüntette figyelmével a herceget, aki zongorán kísérte őt és a "depressziós" Lizát vagyis Lukács Gyöngyit...
 
 
 





   Az eljegyzési bál


Konklúzió:
A darab végén egyfajta elégedettséget érzünk. Teljes volt, és minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett. Nincs hiányérzetünk. Nem lappang a lelkünkben szomorúság vagy részvét a főhős iránt. Annak ellenére, hogy a főszereplő életét veszti, mégis úgy gondoljuk megérdemelte, amit kapott. Annyira megszállottja volt a kártyáknak, hogy nem érdekelte senki és semmi. Átgázolt azon, akit ő szeretett, megölt egy idős asszonyt. A kártyák által biztosított jövő lett volna egy belépő egy szebb, gazdagabb és boldogabbnak tűnő élet felé. De nem minden alakult úgy, ahogyan a férfi szerette volna. Beláthatjuk, hogy ennél találóbb befejezést nem is lehetett volna írni, bár azért némi hiányosságot felfedeztem, miközben figyeltem az előadást. Ellenben zeneileg olyan nyugtató volt... mondtam már, hogy imádom Csajkovszkijt???? :D


Hattyúk tava csoportosan elkövetett garázdaság
 
 
Hiányérzet:
- Amikor elbeszélik a grófnő történetét, nekem hiányzott egy epilógus a darab elejére. A nyitány alatt lehetett volna egy kártyaasztal körül ülő társaságot bemutatni, akik között ott van a dáma (vagy ugyanezt a jelenetet háttérben, amikor mesélnek róla), kártyáznak. Így bemutatásra került volna, hogyan vált legendává a nő.
- Megjelenik a bálon a cárnő. Mindenki élteti, bálványozzák, egyedül (értelemszerűen) a német katona nem fejezi ki tiszteletét a nő felé, majd ott hagyja a társaságot... Mi a funkciója az asszonynak?
- Azt gondoljuk, hogy tudjuk mi a jelenet vége - és végül nem is az lett? Liza és Herman találkozása a folyóparton. Esküdni mertem volna, hogy vízbe ugrik mielőtt odaérne a férfi... nem tette meg, csak miután szembesült, hogy a szerelme megőrült...

Díszlet - jelmez:
A jelmez korhű, 18. századbeli. A díszlet tekintetében az orosz nagyságot jelenítették meg, három nagy üvegablak közreműködésével, ezek lehettek a zárda vagy a bálterem vagy a kártyaterem ablakai (ez alól kivétel a parkjelenet).

Végszó
Régóta izgatta a fantáziámat, hogy vajon egy olyan zseni, mint Csajkovszkij, aki csodálatos balettzenéket komponált, operák terén vajon mit tudott létrehozni? Erre a kérdésemre választ kaptam hétfőn, amikor is a kulturális csatorna leadta a Pikk dáma előadást. A történet rendkívül izgalmas és érdekes. A megvalósítás is szinte tükrözi azt, de még nem teljesen az igazi. 

Érdemes megnézni! Az Operaház állandó repertoári darabjai között szerepel, így jövőre is lehet találkozni, ha van kedvünk, a Pikk dámával. :) Vigyázzunk a kártyákkal!