2017. június 14., szerda

Remegő térdekkel várva....II. Szerelmes Shakespeare! - Élménybeszámoló!

Előzetes ráhangolódás

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel írom e sorokat, elérkezett az idő, hogy véleményt fogalmazzak a Szerelmes Shakespeare-ről! :)

Előzmények:
Amikor anno a Madách honlapján megnéztem az új évad várható bemutatóit, és megláttam ezt a címet, nem igazán voltam elragadtatva. Évek óta arra várok, hogy a színház bemutassa a Fantom2-öt, de minden évben sajnos csalódnom kell. Persze ez nem tántorított el attól, hogy ne látogassam kedvenc teátrumomat. No, meg persze sok olyan előadást "teremtettek", amik vonzóvá teszik számomra a Madáchot. Az újdonságnak filmalapja is volt, tehát utánanéztem a történetének, milyen díjakat nyert. De nem igazán tudtam hova tenni magamban, egyáltalán meg akarom-e majd nézni? Végül úgy döntöttem nem lehet rossz, remélem valamikor összejön és megcsodálhatom... Ekkor még nem tudtam, hogy prózai előadásként kerül terítékre, aminek végül is nem látta semmi sem a kárát, sőt ez egy nagy előnye is ez a darabnak - majd elmondom miért! :) Egykori évfolyamtársamban felfedeztem a színházfanatikust, így összetudtunk állni, és immáron táncos lábú társaival karöltve, opera- és színháztársként is aktívan járjuk a budapesti művészeti létesítményeket! Lilla, a Bartók TáncTriptichon előadás első szünetében arról tájékoztatott, hogy két darab jegy van az erkély 3. sorában, arra még nem csaptak le. Az időpont pont a két premiert követő 3. játszási alkalmat jelentette, mondtam miért is ne? Úgyhogy késő esti órákban - Miénk volt a győzelem! Lilla állítása szerint a "Két jegy minket várt!". 

No induljon a kifakadás! :)




Időpont: 2017. június 11. vasárárnap, délután 15.00 órától
Helyszín: Madách Színház (Teréz körút)
Előadás: Szerelmes Shakespeare
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás

Régen voltam úgy elragadtatva Madáchos darabtól (bár ez általában a Fantom hatása - akkor mindig földöntúli állapotban leledzem), mint most. Hol is kezdjem? 

Reneszánsz. Shakespeare. Rómeó és Júlia. Dráma. Vívás. 
Fő ismérvei, egyszerűen megfogott a darab hangulata, Shakespeare kora, a jelmezek, a fantasztikus díszlet. 

A teátrum kitett magáért, nem hiszem, hogy korábban volt olyan nagy volumenű előadásuk, mint ez (esetleg a Fantom - ami a nagy áttörést hozott a színháznak, vagy a Nyomik lehetnek a hatalmas látványvilága végett). 



A szereposztás (kevert gárdát kaptunk, egyébként két szereposztás van)

Will: Nagy Sándor. Viola: Petrik Andrea. Királynő: Kerekes Éva. Wessex: Debreczeny Csaba. Marlowe: Zöld Csaba. Henslowe: Szerednyey Béla. Ned / Mercutio: Nagy Balázs
Burbage: Magyar Attila. Dajka: Sáfár Mónika. Fennyman: Barát Attila. Tilney: Kőrösi András. Webster: Szemennyei János. Ralph / Dajka: Székhelyi József. Sam / Júlia: Gábor Márkó
Sir Robert: Sándor Dávid. Wabash: Galbenisz Tomasz. Lambert / Tybalt / Peter: Fejszés Attila. Adam / Valentine / Benvolio: Sánta László. Frees / Capuletné / Csónakos: Ömböli Pál
Quickly Asszony / Sír Robert neje: Bajza Viktória. Kate: Tóth Angelika
Molly: Bartha Alexandra
Valamint: Berényi Dávid, Kiss Ernő Zsolt, Miskovics Róbert, Nagy Attila. Énekegyüttes: Bárány Péter, Borbély Richárd, Fellegi Lénárd, Vadász Gábor.

A történet: 
Shakespeare alkotói válságban szenved, tulajdonképpen próbálja megírni a Rómeó és Júlia drámáját, amit kezdetben vígjátéknak tervez, és természetesen teljesen más címe is van: Rómeó és Etel, kalózkodásról is szó van benne. Eredetileg a tengerre képzeli a darabot, és Rómeó nem egy veronai nemes fia, hanem egy kalóz.... A történet végső formájához nagyban hozzájárul Viola feltűnése, aki múzsája lesz az angol költőnek, és akihez egy tiltott viszony fűzi. Viola amúgy imádja a színházat, csak akkoriban férfiak játszhattak, nőknek tilos volt, ezért fiúnak öltözik be, ám Shakespeare idővel értesül erről, korábban a bálon a női megfelelőjébe már beleszeretett... Mindenesetre a nagy dráma létrejöttében és egy új (Vízkereszt vagy amit akartok!) megalkotásában segíti a nő a színháznak élő férfit. 

A szereplőket egyenként nem méltatom, de  az összképről való benyomásomat igen. Nos, mindenki rendesen odatette magát, a szerepeket szépen hozták, rendkívülien jól hangsúlyoztak, finom gesztusokat, szép jeleneteket láthattunk. Elejtett vicces fricskák, kissé malacos stílust jelentő kiszólásokat is egyaránt díjazta a közönség. Felépített karakterek jók, csak a nevekkel lehetünk gondban, én is elveszítettem a fonalat, amikor meghalt Marlow - és mindenki le volt törve, de a névmemória rossz, ezért pár másodpercig nem jutott eszembe, hogy kire is gondoltak.


Legjobb jelentek:
- Mindenképpen fontos megjegyezni, ahogy egy furcsa címből és ötletből kialakul a későbbi legendás előadás, a Rómeó és Júlia. Tehát ez a vonal érdekfeszítő lehet azok számára, akit érdekel a dráma , és szeretik is (amit persze eredetileg más műfajban képzelt a szerző)
- A vívás, és harci jelenetek
- A korabeli táncok
- A színház világ másik oldala vagyis a kulisszák mögött mi zajlik, amikor a darab megy a színpadon? Mit dolgoznak és mivel foglalkoznak a színészkollégák?
- A meghallgatás és a próbák (a humor miatt)

Pár színészről bővebben:
Petrik Andrea új tag volt, új ember a csapatban. Korábbról nem hallottam róla, de az előzetesen publikált fotók alapján nagyon szép, elragadónak volt bemutatva a jelmezeiben. Ő a másik főszereplő. Nos, élőben a hangja borzalmas, markáns, férfias. Talán tökéletes a fiú karakter megformálásához, de nőként kicsit csalódás. Mindenesetre játék szempontjából nagyon jó volt, és Nagy Sanyival fiúként - igen, igen hosszan csókolták egymást. Hmmmm.... :)


Kerekes Éva: Az Ügyes kis hazugságok darabban jelent meg először a Madáchnál, a mostani szerepe viszont mindent elsöpör, vagyis inkább túlszárnyal. Történelmi karaktert formál meg, I. Erzsébet, angol királynőt, aki Stuart Máriát ölette meg, mint ismeretes. Alakjában hangoztatja, hogy "a színházban a kutya a legjobb dolog!". Igazságos jellem, ha feltűnik érdemes rá figyelni, nagy a jelentősége. Érdekes a karakter, nem sok szövegi része van. Uralkodó, ezért minden szavára figyelnek is az emberek.  Kerekes Éva teljesen idomul a valós személy "szépségéhez" is, ezért jobban elhiszem neki a játékát. Mintha magát a királynőt láttam volna magyarul beszélni a színpadon. A jelmeze pedig káprázatos! Kerekes Éva a legideálisabb erre a szerepre (váltótársa Csákányi Eszter, aki egy kissé teltebb és számomra idősebbnek ható királynőt ábrázol)!

A két Csaba (Debreczeny és Zöld) szintén jó választásoknak bizonyultak Szirtes Tanár úr részéről, mert ha ők egy darabban alakítanak, akkor a figurák élnek és "szívből" éreznek. Míg az előbbi a pozitív közléseit faarccal és érzelemmentes módon teszi, megcsillogtatja a vívó képességeit, addig az utóbbi csalafinta arcmimikájával is bizonyítja létezését a darab előrehaladtában, segít Shakespeare-nak, bár végül ő esik áldozatul... 

Ned vagyis a színészóriás karakterét Nagy Balázs interpretálásában láthattuk, aki nem okozott nekünk csalódást, remekül hozta a férfit, akit London egész népe ismer. Részben az ő segítségével alakul át a Rómeó és Júlia. Hajdú Steve inkább valami bohócszerű figura lehet, könnyedebb, vagy egyszerűen ripacs. Hogy vele valaha megnézném-e? Esetleg, de nem őt váltanám le sebtében ebből a csapatból. 

Wesbter, vagyis a csavargó figurára, és ha jó színészt választasz vagyis kapsz, akkor mindenképpen sokat nevethetsz. A mi művészünk, Szemennyei János volt, aki pszichopata figura, legkedvencebb időtöltése a "tragédiázás".... a gyilkolgatást szereti és mindent, amit ezzel kapcsolatba hozható...

Mellék- vagy karakterszereplőnek tekinthető: Galbenisz Tomasz (szabó és dadogó, nagyon aranyos!), Sánta László (pantomimjáték a szereplőválogatáson, kutyával való játszadozás), Barát Attila őrült a patikaárus kalapjának és közben fenyegette a társaságot a pénzzel..., Sándor Dávid kevéske szerepet kapott, Viola apja személyében. 

Az énekegyüttes jelentősége abban teljesedett ki, hogy acapel formában énekeltek egy-egy jelenetnél, vagy a háttérben időnként zenészeket alakítottak. Zeneileg hangsúlyt kapnak, ezért kiemelkedőek. Összekötők és hangulatkeltők. Nagyon örültem, ha a főfavoritot nem is kaphattam meg, legalább a fiatalabb új kedvencemet, Borbély Richárdot láthattam és hallgathattam.


Állatbarát
Akiket megnéznék:
  •          Will-Solti Ádám,
  •          Viola-Tompos Kátya,
  •          Marlowe-Adorjáni Bálint,
  •          Dajka-Tóth Enikő,
  •          Tilney-Posta Victor.

Prózai darab lévén, eszembe jutott az a régi Madách, ahova nem volt szerencsém ellátogatni, mivel az épület átalakítását követően "szerződtem el" hozzájuk, de szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, képet kaphattam a múltbeli Madáchról, és pont ez jutott eszembe a vívó jeleneteknél. A Madách visszatért a gyökereihez és nagyon bízom benne, hogy ezt a darabot sokáig fent fogják tartani és sikeres szériát fog befutni, mert egyértelműen megérdemli. Rengeteg befektetett munkát tapasztalhattunk meg, rengetegszer kell mozgatni a díszleteket, minden jelenetnek meg van a fontos pillanata. A darab nem ül le. Még ha színteret is vált. Érdemes hát jegyet szerezni! 

Díszlet
Gyors és könnyen mozgatható elemek jellemzik a színterek háttereit, ugyanakkor látványos és reneszánszi hatást nyújt. Kedvenc nincs, de az összhatás lenyűgöző.

Jelmez
Korhű, és szemkápráztatóak, kedvencnek a királynő ruháját választanám (ami amúgy a tervezőnek is a favoritja), ugyanakkor Viola ruházata is kellemes látványt nyújt, a fiús fiús alakot kölcsönöz neki, míg a lányos jelmezek, lányos, sőt nőies idomait engedik bemutatni.


Állatságbarátságok
Míg az Operaházban ló és szamár vonult a színpadra (Don Quijote), az Operettszínházba szintén lovon érkezett Pintér Tibor az Elfújta a szélben, a Vígszínházban egyetlen kutyus alakította Tottot-t (Óz, a csodák csodája), bár nem volt mindig jelen, addig a Madáchban a kutyák képezik a színpadi csapat kiegészítő, négylábú társait (korábban a Végtelen szerelemben és a L'élek produkciókban Gallusz Niki kis kócos kutyái). A királynő véleménye alapján, a kutya a legjobb a színházban. Íme, két betanított kutyust láthat a közönség, akik váltva szerepelnek az előadásban. A darabban egy előadásban a kutyát szerepeltetik, aki megbarátkozik a királynővel, de a színészekkel nem, így az egyiket fellökik, a másik "csepűrágóról" lerángatják a köpenyt, és nem hajlandóak azt elereszteni. Ugyanakkor nagyon játékosak és hihetetlenül jól betanította őket a mesterük, és a színészekkel is nagyon jóban vannak. :)


Újdonság
A zenés-táncos tapsrend. Rendhagyó, és eleddig sosem látott esszenciáját képezi a darab végének, amikor is a művészek a reneszánszi zenére stílszerűen táncolnak, ahol még a kutyát is eleresztik... :)

Osztálytalálkozó
Ez Nagy Sanyi véleménye, aki arról tájékoztatta a nagyérdeműt egy interjúban, szerinte ez a darab összehozta a színi évfolyamukat. Mégpedig ez az osztály 2001 és 2005 között tanult az akadémián, az Operett, musical színész szakon. Csoporttársak, akik a darabban szerepelnek:  Nagy Sándor, Ömböli Pál, Posta Victor, Szemenyei János, Tompos Kátya és Zöld Csaba.



A darab adatlapja (színlappal, szinopszissal, sőt képeket is lehet látni):

Galériák:
(A közölt képeket a Madách oldaláról vettem.)


És a saját képeim:

És a kreatív csapat táblája - újítás a Madáchban!
Az új szereposztást közlő tábla - újítás a Madáchban!



Én a büfében :)

A kezdőkép




Ajánlom? 120 %-osan! 
Mindenképpen meg kell nézni!


2017. június 12., hétfő

A cseh fantom visszatér - return of Fantom opery


2018 őszére visszatér Prágába a non replika Fantom előadás!
2016 decemberében volt az utolsó alkalom, helyét átvette a Vámpírok bálja, ami jelenleg is várja a közönséget a prágai Goja Music Hall-ban. A producer ígéretét megtartotta, miszerint a fantom vissza fog térni. Jegyrendelésre még ugyan nincs lehetőség, de már a csehek és minden más nemzet rajongói - akik vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy megnézték a darabot -  örülnek a hírnek

Itt a bejelentés. 


2017. június 6., kedd

Remegő térdekkel várva.... jön a Madách színház idei évadának különleges darabja, a Szerelmes Shakespeare!


Lilla ismerősöm szerzett belépőket (elmondása szerint - ezek a jegyek minket vártak - az időtájt az Operaházban voltunk), így vasárnap megnézzük az új előadást a Madáchban. Január óta nem voltam a teátrumban, öt hónapos kimaradást követően újra a régi kedvencemhez visszatérek. 

Az élményeimről itt olvashattak: http://phantomvizio.blogspot.com/2017/06/remego-terdekkel-varva-jon-madach_14.html 


Addig is a Madách érdekességeit elöljáróban megosztom:

A Shakespeare fesztivál programjai:

Lesz itt kiállítás, reneszánsz ételfogyasztás, táncos bemutatók, szonettek, dal- és prózaverseny és minden, ami szem- szájnak ingere...

A díszlet épülget, vagyis már megépült:


Kiket láthatunk?

Több cikk, jelenlét:

Jelmezes próba - mindig a legizgalmasabb része a próbáknak!

Próbafotók

Zara kutyus!

Egyéb érdekességek:

Egész évben Madách színház

Nagy fába vágta a fejszéjét a Madách teátrum!

Ugyanis legújabb "őrületük", hogy a következő évadban nem tartanak nyári szünetet, vagyis a 2017/2018-as évad, szeptembertől-augusztusig fog tartani! 

Az új bemutatók mellé, természetesen megkapjuk a régi kedvenceinket is, méghozzá többszöri dózisban, ami különösen megdobogtatja a szívecskémet, mivelhogy az örök és legelső kedvencem, a kis csodám, Az Operaház Fantomja is többször lesz látható a Madiban. Még az is örvendetes, hogy jövőre sort kerítenek egy (de lehet akár több - mivel a darab fennállása elérte a 15. évet!) jubileumi ünnepségre, ugyanis májusban elérik kereken a 800. előadást. Szóval én már lelkiekben készülök! :)))

Már van egy tervezet, ami hivatalosnak minősül, képformájában itt láthatjátok:


Bartók TáncTriptichon



Időpont: 2017. június 1. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Magyar Állami Operaház (Andrássy út) - Legutolsó látogatás a nagy felújítási munkálatok előtt (és az ebből adódó kényszer bezárás előtt)
Előadás: Bartók TáncTriptichon
Ülés: Emelet közép

Szereposztások:






Nem gondoltam át. Azt hiszem tényleg nem gondoltam át, amikor Lilla ismerősöm ajánlatát elfogadtam. Méghozzá olyan formában, hogy vel tartok és megnézem Bartók TáncTriptichon-ját. Fel voltam készülve, ugyanis a vasárnap kora délutáni időpontban jelentkező (szintén az M5-ös csatornán) Opera Café volt szíves tájékoztatni az előadás kinézetéről, felépítéséről. Szóval, nem ért váratlanul, amikor első felvonás alatt a táncosok fel- és lefutottak, legurultak a lejtőként szolgáló díszleten...

Jöjjön hát a TáncTriptichon-ról szóló kis összefoglalóm:


A cím, három egyfelvonásos művet takar: A Fából faragott királyfi (Frenák Pál koreográfia), A csodálatos mandarin (Seregi László koreográfiáját, asszisztense, Kaszás Ildikó segítségével került színpadra), illetve a Táncszvit (Juhász Zsolt koreográfiája alapján).

Számomra az előadás azért is volt érdekes, mert ízelítőt kaphattunk a magyar zeneszerző több munkásságából, több zenei műfaj, megtapasztalhattam milyen sokrétű tehetség volt Bartók. A művek különböző koreográfiákkal lettek ábrázolva az idők során, de amit most láttunk abban mindenki megtalálhatta a maga kedvencét, a klasszikustól a kortársig.

Lilla, a Faggatón is részt vett (minden új bemutató esetében - ha nem is pont a premier időpontján - tartanak egy közönségtalálkozót, ahol a rendezővel, koreográfussal, tehát az alkotókkal lehet a darabbal kapcsolatban információkat szerezni!), Frenák az alkotását tekintve elmondta: külön kihangsúlyozta a kezek, a karok, a lábak és a fej mozgását. Amúgy a történetet az ő felfogásában nem ismerted volna fel... A Faggató teljes megnevezése, amire érdemes az opera oldalán rá keresni: Faggató - Miért így, miért nem másként?


A Fából faragott királyfi

Jöjjön hát a fekete leves! Kedves Olvasóm, tapasztaltad már, hogy egy darab, mialatt nézed, folyamatosan kapod az ingert, és rendesen elborzaszt? Hogy legszívesebben ott hagynád az egészet, és minél távolabb kerülni tőle? Nos, ez előfordulhatott pár néző fejében, ebben teljességgel biztos vagyok, mivel hallottam, ahogy elcsodálkoznak a hátam mögött, vagy éppen keserűen felsóhajtottak - még mindig nincs vége? kijelentést udvarian érdeklődve... Láttam, ahogy látványosan unatkoztak, a tapsrend végén menekülőre fogták? Előfordul, hogy van az ember fejében egy kép, amitől nem szeretne szabadulni, vagyis nem akar szabadulni, mivel a régi dolgok mélyrehatóbbak voltak, több értelemmel kecsegtették, és egy kellemes este feltöltődhettek a művészet által nyújtott örömökkel. Itt viszont inkább a sok kérdés volt a fejekben: Miért? (mint a Fluimucil reklámban a gyerek) 

Frenák Pál koreográfiája szöget ütött mindenki fejében, és amikor ez a felvonás lement, a közönség egy emberként sóhajtott fel. Üdítő volt, a közel egy órás táncegyveleg befejezése, mind a táncosok, mind a nézők részéről, nagy tapsban részesítettük a művészeket. Megérdemelték. Végigszenvedték, és persze a darabban részt vett a megalkotó is...

Az előadás díszlete, ahogy fentebb leírtam, egy kockaszerű lap, amit élére állítottak, kéken világít a felület, a körvonalai is időnként fehér fényben pompáznak, de természetesen nem erre, hanem a táncra figyeltünk.

A táncosok közül Timofeev Dmitry-nek örültem volna - merthogy azt hittem több szereposztásos darab, és hiába próbáltam frissíteni az opera oldalát, mindig ugyanaz a tömeg jött ki. Nézés közben világosodtam meg, és tájékoztattak a szünetben, hogy többen alakították a királyfit, a királylányt, a tündért, a természet arcait... Külön örültem, amikor egy lábon, a tengelye körül pörgött (leglátványosabb elem a férfi mozdulatsorok közül!) Dmitry. Felismertem őt, mozdulatairól, meg persze az egyszerű frizurájáról. Egyik kedvenc táncosom. amúgy.

Az eredeti történetet itt nagyooon el kell felejteni! (Eredeti elbeszélésben a királyfi a szomszédos királyság trónörökösébe szeret bele. Ám szerelmüket akadályozza egy tündér, aki fából megalkotja a férfi mását, amivel a királyfitól akarja elragadni a boldogságot. Tömören, röviden ennyi.) Semmi sem az, aminek látszik. Kapunk itt bungeejumpingozó művészeket (egyik jelenetben a társai rákötnek több biztosító kötelet, de ahányszor leereszkedik mindig kiköti magát - sok értelme volt...), akik magukkal ragadják a zsinórpadlásra a társaikat, egy fiút, és persze kétszer a lányt... kapunk zombi mozgású, esetlen nőket; férfiakat, akiknek a lábmozgása elszakad a valóságtól és a felsőtestüktől, a "platón" való fel- és leszaladgálást, gurulást, kúszást, üldögélést, a plató alól való kibújást. Szóló- és duett vagy tömeg táncjeleneteket... De semmi történet nem alakul ki bennünk. Ez egy katyvasz, de az ember átgondolja, miután "túlélte". És beláthatja, hogy az új előadásnak is van értelmezési lehetősége. Merőben más, mint az eredeti. Ezért fontos, hogy a művészi szabadságnak teret adva, elfogadjuk vagy ne fogadjuk el ezt az értelmezést. Rajtunk áll. (vagy mint, ahogy Lilla unokahúga látta: drogosok tévképzeteit láttuk, túladagolástól hallucináltak. Vagy az én verzióm: a hercegnek tévképzetei támadnak, meghasadt a tudata és minden táncos egy-egy érzését, egy-egy darabkáját ábrázolja a királyfinak).


A csodálatos Mandarin

A második felvonás már hálásabb volt, mert tragikus történetet dolgozott fel, mellesleg jobban érhette a laikus néző. Bevallom, nekem is nagyon-nagyon tetszett, és a három mű közül ez lett a kedvencem. Jöjjön a miértre a válasz: Bartók a világháború okozta fájdalmat integrálta a történetbe, zeneileg a viszontagság, a végsőkig való eljutást ábrázolja, hiszen annyi erőszakosság érte az embereket, mégis volt kegyelem, egy cseppnyi emberség is a vészterhes idők alatt... A mű egy prostituáltról szól, akit három csavargó arra kényszerít, hogy csaljon fel férfiakat a lakásra, és amikor a lényegre térnének, kellőképpen ellazultak az áldozatok, akkor a három férfi elugrik rejtekéből és kirabolják, akár meg is ölik a kéjre vágyókat... A nőn látszik, nem leli örömét (mondjuk ki is találna benne örömöt?), de rá kényszerítik, muszáj együttműködnie. Két embert, egy tehetősebb férfit és egy diákot sikerül elcsábítani. Érdekesség, hogy minden áldozat a színpad más-más oldaláról közelíti meg a helyszínül szolgáló lakást. Ám a mandarin egy harmadik ajtón keresztül érkezik, középről (társai oldalról jöttek), hátulról megvilágítják a reflektorlámpák (amik az emelet felé irányulnak a darab csúcspontján - nem volt kellemes...), a hatás leírhatatlan mégis megpróbálkozom vele: delejes fényben pompázott a karakter, a művész, körülötte megállt az idő, ahogy a színpadon lassan előre lépkedett. Káprázatos volt, igaz hatásvadásszerű, de megfogott a pillanat. Az ágyra letelepedik és figyeli a nőt, akinek táncától teljesen elkábul, mindvégig mozdulatlan, de legbelül magáénak akarja a nőt. Ám, az irtózik a titokzatos mandarintól, a banditák ráveszik, akkor is táncolnia kell... Eldurvul a kettejük közötti érzéki pillanat, ezt választják megfelelő alkalomnak a csavargók és rávetődnek a férfira. De, amivel nem számolnak, hogy emberfeletti erejével képes félrelökni mindenkit, csakhogy az áhított nőt magáénak tudhassa... Mivel nem bírnak vele, többször is megölik, de mindhiába: először megfojtják, bebugyolálják, mert azt hiszik megölték, és kidobják az utcára. Ám visszatér, most függönyön keresztül leszúrják. A lányt próbálják minél távolabb keríteni tőle, de ő nem akarja elengedni, és csak kúszik, kúszik utána... amerre csak érzi, fején a lepellel, végül lábánál fogva felakasztják... Jó sokáig lóg a művész fejjel lefele. Komolyan aggódtam érte, hogy elveszti a tudatát... Végül a nő kiszabadítja, karjai között hal meg a mandarin.

Az opera honlapjáról: 
"A lányban szánalom ébred és karjába veszi a haldokló idegent. Gyengéd mozdulataival váltja meg halálában, válik egyszerre eggyé vele, érti és találja meg az ismerőst az idegenben."


A csodálatos mandarin

Két kedvenc táncművészem, Bakó Máté és Popova Aleszja alakították a főszerepeket. Persze ennél a műnél az epilepsziásoknak nem ajánlott elmenni... Villódzó fényekkel kezdődött ez a felvonás, bemutatva - "Figyelem, itt zsiványok tanyáznak!" A figyelemfelkeltés ment, de ez hosszútávra nem éppen kifizetődő, főleg azon nézők számára nem, akiknek árthat a sok villódzás.

A díszlet: egy lakás szolgál helyszínül, több bejárati ajtóval.
A jelmez: Kiemelném a Mandarin ruházatát, nagyon tetszett a korabeli öltözék, lenge, ugyanakkor hatásos megjelenést kölcsönzött viselőjének.

Vélemény: meg voltam vele elégedve és a közönségnek is ez egy jutalom volt. Tetszésnyilvánításba itt is került némi kurjongatás, de míg az előzőben a tehetségnek, a táncosoknak szólt, itt a tökéletes teljességnek szólt. 

Külön érdekességek:
- Seregi asszisztense szerint mindkét szereposztás más módon játssza, formázza a karaktereket, pedig ugyanazt a koreográfiát tanulták be. Ki, hogy értelmezi. :)

- Az idei évad (2016-2017-es) bérletein akár találkozhatunk is a Madarinnal és a lánnyal, íme (szerintem roppant jól néz ki, további megjegyzés: Bajári Levente a darabban Bakó Máté váltótársa, míg Carulla nem került be, helyette Kozmér Alexandra alakítja a karaktert):


Táncszvit

A harmadikról nem igazán szándékozom hosszan értekezni. Szépen kivitelezett, kellemes látvány világ, letisztult képi megjelenítés, mindez vonatkozik a jelmezekre és a frappáns díszletre, ami két különböző nézetet ábrázolt, egyszer egy oszlopcsarnokot, másszor az oszlopok csarnok tetején álló népi viseletekbe burkolt bábukat ábrázolt. E mű érdekessége, hogy a magyar néptáncot az arab kultúrával keverték, de nem vette észre az ember, mármint nem különbözőt túlságosan a magyartól, leginkább a kézmozdulatokba teljesedett ki, itt még a zenét is meg kell említenünk, Bartók arab zeneiséget vitt bele. A két kultúra, viszont kellemesen vegyíthető volt. A szóló- és a kartáncosai egyaránt remek előadást nyújtottak nekünk. Kikapcsolódtunk és élveztük a szemünk elé táruló ősi hagyományt.



Összefoglaló:

Minőségi munka volt mindhárom, más-más kultúra, más-más ábrázolás. Hol modern, hol korhű. Nekem egyértelműen a középső mű vitte a prímet. Bartók zenei zseni, nincs kétségem felőle, de nem igazán tudnék dallamot felidézni. És ez nálam komoly probléma, de majd, ha minden összejön, akkor meghallgatom a Kékszakállú herceg várát, hogy az operai virtuozitását is megismerhessem.

Hogy a Tánctriptichon jövőre is lesz, tervezi-e az Opera újra bemutatni nem tudom, de az idei évadban már lementek az időpontok. Mindenesetre ne csüggedjünk, mert lehet, hogy ez a munka is bekerül az M5 műsorába, mivel a szünetben úgy láttam, a királyi páholyból felvételt készítenek! Ajánlom megtekintésre!


Médiatár! 

És a próbákról is kapjunk képet... :)



Frenák Pál



Információk, érdekességek, további hírek a témával kapcsolatban:

2017. június 2., péntek

Fantom iz Opere - vagyis jön-jön-jön a


Idén, márciusban egy sajtókonferencia keretein belül jelentették be, hogy Szerbiába is megérkezik Az Operaház Fantomja produkció. 

Annyit már lehet tudni, hogy az egyetlen olyan szerb színházban lesz látható az előadás, ami kifejezetten musicalekre szakosodott, vagyis a Pozorišta na Terazijama teátrumban. Nyelvet illetően szerbül fognak felhangozni a már jól ismert dallamok. Ráadásul a premier, idén várható: 2017. október. 

A szereposztás a következő lesz:

FANTOM: Slobodan Stefanović (Nikolom Bulatovićem)
CHRISTINE:
 Marta Hadžimanov (Mirjana Matić)
RAOUL:
 Ivan Marković (Slavenom Došlom)
CARLOTTA:
 Snežana Savičić Sekulić (Mirjana Stojanović)
FIRMIN:
 Milan Antonić
ANDRÉ:
 Dušan Šida
MME GIRY: 
Milena Vasić/Ivana Popović
MEG GIRY:
 Milena Živanović/Iva Stefanović
PIANGI:
 Jugu Radivojeviću

Előljáróban a szereplőkról
Christine-t alakító hölgy, Marta Hadžimanov 17 éves, így ő lesz egyike azon színésznőknek, akik fiatalon formálhatják meg a táncosnőből énekesnővé váló karaktert. Úgy tűnik a fiatal kora mellé még a családi háttere is hasonló, mint Christine Daaé-nak, hiszen zene buzog az ereiben: az édesapja népszerű szerb zeneszerző és zongorista, Vasil Hadžimanov. 

Kreatív csapat
Alexandar Denić (látványtervező), Bojana Nikitovic (jelmeztervező), Konstantin Kostjukov (koreográfus), Slobodan Obradović (fordító) and Vesna Šouc (karmester). 

A jelmeztervező, Bojana Nikitovic az Oscar-díjas Marie Antoinette filmben dolgozott.

Info:

UPDATE 2017. július 4. (forrás: Instagram, @pozoristeterazije)

A jelmeztervező ötleteit itt láthatjátok:

Balról jobbra (bár nem minden képről derül ki egyértelműen kihez tartozik a tervezet): 1. Carlotta Hannibál jelmez, 2. Christine Don Juan Aminta jelmeze, 3. Carlotta Primadonna jelmeze az igazgatók irodájában, 4. Fantom egyveleg, 5. ??? talán Christine jelmeze az Il Muto jelenetben, 5. ??? Christine a Maszkabál alatt. Az alsó sorban a Don Juaan ensemble ruházatát látni. 




Ami lesz és volt június 5-én - A cigánybáró

Nagy örömmel jelentem be, hétfőn, azaz június 5-én az M5-ös csatornán Szinetár Miklós rendezte, idén bemutatásra került, A cigánybáró rögzített felvételét tekintheti meg az otthonülő, de az igényes, kulturális szórakoztatásra vágyó néző. A darab az Erkel színházban debütált.



Információ az előadásrólhttp://www.opera.hu/v/a-ciganybaro-az-m5-hd-musoran-junius-5-en/

Egy kis ízelítő:


Időpont: 2017. június 5. esti órákban (a felvétel időpontja: 2017. április 2. 11.00)
Helyszín: Erkel színház (minden néző a nappalijában)
Előadás: A cigánybáró
Rendező: Szinetár Miklós
Szövegíró: Jókai Mór regénye alapján
Zeneszerző: ifj. Johann Strauss
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Koreográfus: Mihályi Gábor, Marosi Edit, Melis László

UPDATE:
Eljött végre a pillanat, igaz, 1 órás késéssel, de tanúi lehettünk végre valahára a történetnek.

Szinetár Miklós egy géniusz, lángész és fantasztikus rendező, aki frappáns megoldásokat alkalmaz a színpadon. Természetesen, ehhez nemcsak ő egyedül járul hozzá, hanem a társulat össze tagja, a zenészektől kezdve, az énekeseken és a tánckaron át, a legkisebb közreműködőig. 

Előzményekről
Megint csak az Operaházban tartózkodtam, amikor olvastam a hírt, hétfőn felvételről megnézhetjük A cigánybárót. Nem csoda, hogy minden öröm ebben a csodálatos épületben ér! Ugyanakkor kicsit nehéz helyzetbe kerültem, hiszen pindurkát keresztülhúzták a számításaimat: pár héttel ezelőtt kiválasztottam a jövő évadra a bérleteimet, többek között ez a Strauss előadás is közöttük volt. Ám, mivel a tv leadja, ezért kihúztam, és csak remélni merhetem, hogy Simon Boccanegra-ra még nem fogytak el a kedvezményes jegyek.... ugyanis a Cigánybáró látni fogom vagyis most már láttam, és a helyébe kell valami más... és mivel a Boccanegra-ban játszik a kedvenc énekesem (Bretz Gábor), nem volt számomra kérdés, hogy ezt a darabot válasszam...


Nem túl előnyös portré Ferenc Józsefről... :D

Ennyit az előzményről, most következik A cigánybáró története és értékelése

Bevezető, vagyis a Nyitány megjelenítése
Nincs róla tudomásom, hogy az élő közönség előtt a nyitány hogyan zajlott le, ugyanis a felvételen kiválóan megoldott történelmi hátteret kaptunk, szépen levezetve, teljes képet kapjunk mikor játszódik a történet. Ha ez nem az operaház gondolata volt, hanem a felvétel készítőké, azt mondom, óriási dicséretet érdemelnek, hiszen nem csak ülünk és zenét hallgatunk, hanem a gazdag és színes történelmünkből egy aprócska szeletet kapunk, szinte mintha egy történelem órán ülnénk, csak sokkal érdekesebben tálalva (persze ez is mint olyan tanárfüggő dolog). A színházban valószínűleg csak ülnénk és hallgatnánk a zenét - számos tapasztalat mondatja ezt velem. Miközben ilyen ügyesen is meg lehet oldani a vizuális világát egy-egy előadásnak, többek között Csajkovszkij: Pikk dáma felvétele volt ilyen hatású, ott a jelenetváltások között kártyákkal játszadoztak... 

A bevezetőben megismerkedünk a múltunkkal, az Osztrák-Magyar Monarchia rövid méltatásával, keletkezéséről esik pár szó, milyen népcsoportokból tevődött össze az ország, milyen nyelven kommunikáltak, milyen volt a hagyományos népviseletük - és ennek van igazán nagy hangsúlya, hiszen a 3. felvonásban teret kapnak a népcsoportok egyedi táncuk bemutatására! Rudolf trónörökös szavait olvashatjuk, illetve magának a műnek a keletkezését! Ifj. Richard Strauss, a keringőkirály egyik látogatása alkalmával találkozott Jókai Mórral, aki igen nagy hatással volt rá. Jókai azonos című művére komponálta meg sikerdarabját.


Azért itt már nem nézett ki olyan rosszul... ez a jól megszokott forma

Az első felvonás:
A háttér ismertetését követően belecsöppenünk egy vándorcirkuszi társulat előadásába. A porondmester, akik végig jelen van, mindent elmagyaráz nekünk, ő a narrátorunk, akit látunk is - és aki kommunikál a közönséggel. A vándorcirkusz, a hálás és nagyon tehetséges (majd később kiderül miért tehetségesek!) népcsoportokból összetevődő közönsége áhítattal figyeli a "Kikiáltó" vagyis  Porondmester és társulatának előadását. Történetük, Mária Terézia idejében játszódik, aki a 3. felvonásban személyesen és hosszabban is tiszteletét teszi a nép előtt... Barinkay Gáspár, egy nemes férfi, aki a török megszállás ideje alatt jól élt, gazdagon élt. Ugyanakkor a kiűzetést követően el kellett menekülnie. Családi hátteréről annyit tudunk meg, hogy csak a 4. házassága hozott "gyümölcsöt", egy kisfiút, akit Alexander névre (a nagy világhódító után) kereszteltek, vagyis ebben az értelmezésben Barinkay Sándor lesz a főhősünk. Aki tulajdonképpen nem más, mint önmaga apja (merthogy a színtársulatnak kevés szereplője van). Sándor visszatér Magyarországra és elbeszéli a múltját (Mert a szív és az ész, Együtt mindenre kész, Mindig előre nézz, Légy merész s célhoz érsz), elkíséri őt az udvari tanácsos és erkölcsrendészeti hivatalnok, egy dokumentumot nyújt át, visszakaphatja a birtokát. De, amikor kimennek terepszemlére, azt tapasztalják, hogy a földeket tönkretették, a kastélyt pedig torzóként átalakították... mindez az új tulaj, Zsupán hibájából fakad, aki arról dalol, ő két dolgot szeret az életben: enni és inni (egészségére!). Hogy biztosítva legyen az átadás, két tanúra van szükség. Egy cigány asszonyra esik a választásuk, illetve a pocakos Zsupán lesz a másik. A nő megjósolja, megfogja találni a kincset, amit keres.  

A pocakos, nem igazán szeretné elhagyni a kastélyt, és felajánlja lányát feleségnek Sándornak. Igazi, családegyesítésre is sor kerül, hiszen a nevezetes lány dajkája a tanácsos felesége, Mirabella, akit a belgrádi csatában elrabolt egy török pasa. Mirabella-val együtt a tanácsos visszakapja a fiát is, Ottokárt, aki énektanár és Zsupán lányának, Arzénának oktatója. Nagy végre megjelenik a színen a hölgy, akire vártunk, de mégsem láthatjuk teljes pompájában, mert kendő takarja az arcát, amit nem hajlandó levenni. Amikor kiderül, hogy mire is "használná fel" az apja őt, megijedvén a kényszer házasságtól, kifejti ő csak olyan férfihoz megy hozzá, aki legalább bárói címet visel. Bár igazából, a zenetanáráért rajong.

Barinkay a cigányok között - a csavar pedig a következő: jól bevált módszere Szinetárnak, hogy a színpadi közönségét, a kórust, átalakítja. Itt a Porondmester mondta ki: ha már olyan jól énekelnek, táncolnak, öltözzenek be cigánynak, és a későbbiekben gázsi is üti a markukat - szert tesz a bárói címre és megismerkedik a szerelemmel, Szaffi cigány-táncával elbűvöli (nem mondanám kifejezetten cigánytáncnak, inkább a zenéje fejezi ki a kultúrát),  ám ez a bárói cím megvetésre kerül Arzéna által, továbbra sem hajlandó hozzámenni.



A második felvonásban: 
Időközben a cigányok között a jósnő lányában találja meg a másik felét Sándor. Szabadon, összeházasodnak (Ki esketet, oh, mond ki hát!), amit az erkölcscsősz nem tart túl illendőnek... (ismét történelmi szál: akkoriban az erkölcsrendészet nem nézte jó szemmel, ha két ember esküvő előtt, együtt háltak...) Ekkor szerencsénkre megérkezik a magyar huszár és toborozó katonái, akik új jövevények után kutatnak. Rendkívül látványos a magyar huszártánc előadás, szinte egyszerre mozogtak, szinkronban. A darab egyik legszebb pillanata volt. Mária Terézia megérkezése nagy esemény, az Erkel Színház színpadhoz közeli erkélyéről buzdítja a népet, védjék meg az országot és bejelenti, hogy bizony ismét várandós... :D Ugyanakkor, hogy ne legyen minden olyan szép és jó, fény derül Szaffi múltjára, nem a jósnő tulajdon lánya, hanem hercegnői sarj. Ettől teljesen kiakad a cigánybáró és beáll katonának, Zsupák és Ottokár mellé (akik toborozó nedűből ittak és akaratukon kívül kerültek bele a csapatba). Szaffi értetlenkedik - én is - a hadsereg csatába indul.



A harmadik felvonás:
A bécsi udvarban játszódik, korhű jelmezekben, nagy abroncsos ruhákban, emeletes parókákkal a fejükön jelennek meg a szereplők. A győztes katonákat fogadják, illetve Mária Terézia ismét feltűnik, immáron viszont hosszabb ideig uralkodhat a színpadon. Strauss-t ekkor még nem ismeri, pedig a Porondmester elmeséli, hogy Bécsben, nincsenek is olyan messze egymástól a szobraik. A királynő gyakorolja a kegyet (ez Mozart-ra vonatkozik) és meghallgatja a katonák történeteit, illetve teljes mértékben átéli a "Tavaszi hangok" című Strauss kompozíciót, ami most szöveggel közösen hangzik fel  Arzéna torkából. Az ária rész mindenkiből heves érzelmeket vált ki, igazán lenyűgőzőnek tartják a nő hangi adottságait. Megtudhatjuk például, hogy a királynő is egykoron szeretett volna színházban énekelni, és, hogy mindig is szerette ezt a műfajt. Ekkor kerül terítékre a Kék Duna keringő új variációja. Végül Zsupákról és Ottokárról is szó esik, ki milyen szolgálattal ért el sikert, illetve a cigányokat is méltatja a toborozó katona, vagyis Homonnay János (nem a Zsolt!) milyen ügyesen forrasztották meg az ágyukat.... Szaffi is feltűnik, bár az ő ruházata merőben más, szivárvány színű ruhát visel, és hatalmas rózsákból álló párta díszeleg a fején, de miután újra egymásra találnak Barinkayval, leveti öltözetét, és ismét egyszerű cigány lány lesz, hiszen Barinkay is egyszerű vándorlegény szeretne maradni, aki folyton folyvást visszavágyódik a cirkuszba... Így ér véget a történet....

Jah, igen a kincs - nos, a nászéjszakán valóban felfedezik a ládát, de másnap tovább is adják a katonáknak, mint zsoldot. Ágyő, gazdagság! Üdv, léha, egyszerű élet!


Szereplőkről

A porondmester: Ha igazán jól csinálja, a nézősereg hálás lesz. És úgy tűnik Hábetler Andrásnak ez remekül sikerült. 2. felvonásban képes volt enni is egy piros lábosból és elfekve köszönteni a közönséget... nagyon vagizott... A történések megértéséhez a porondmester jelenléte szükséges.

Barinkay Gáspár és a rá megszólalásig hasonlító fia, Barinkay Sándor: Kiss B. Attila megjelenése ellenszenves volt számomra, vagyis nem igazán tudtam vele azonosulni, mit miért tett, arra persze van magyarázatom, de mint férfi engem inkább taszított volna, Sem vonzott. nem igazán tudtam megkedvelni a karaktert az ő tolmácsolásában. Hangilag nem volt kifogásolható. 

Szaffi, a cigánylány: Szakács Ildikó - különösebben nem tudok rá sem rosszat, sem jót mondani. Elfogadható volt. Ugyanakkor nehezményezem, hogy kiszedette a szemöldökét, ezáltal a szépségéből sokat lefaragott...

Czipra vagyis a jósnő: Wiedemann Bernadett. Igazán elgondolkoztató volt a szövegi része a történetben, sok igazságot, sok sajnos - általános jelenségeket - mondott a cigány néppel kapcsolatban. Ő a filozófiai részt merítette ki. 

Zsupán: Bátki Fazekas Zoltán - kicsit látszott, hogy a színésznek nem akkora a hasa, mint amekkorát gondoltak neki... az ő jelentősége sem nagy, de persze fontos a szerepe, mert miatta és a gyermeke miatt jönnek a gondok....

Arzéna: Röser Orsolya - szinte már elkerülhetetlen, hogy ne csak a Madáchban,a  Fantomban lássam folyton, hanem már az operákban - lévén, hogy operaénekesnő - is egyre másra feltűnik. Röserre hirtelenjében nem is ismertem rá, amikor lerántotta magáról a fátylát. Tulajdonképpen csinos összhatást nyújtott a szépen dekorált hajával és amúgy a maga módján. Az ária rész neki tulajdonítható a 3. felvonásban, és le a kalappal előtte. Kellemes volt a hangszíne. Minden elismerésem a hangi kvalitásait illetően, teszem azt hozzá, hogy a játék is kifogástalanul ment neki.

Nem mindenkit méltattam most.


További érdekességek:
- A darabban utalások történnek: "ez csak egy operett". Köszi, hogy mindig figyelmeztetsz!
- Hova helyezzem a korban? - kérdés akkor vetült fel bennem, amikor képbe hozták a János vitézből (enyhén képzavar, mivel az M2-ön meg a rajzfilmes János Vitéz ment pont egyidőben) idézgettek, ráadásul a királynő is - de ő nem is ismerhette Petőfiéket... de rávágta, hogy tudja, onnan idézet...- ez kicsit zavaros volt
- Szintén gyakori hangzatos kijelentés, azaz a főszereplő vissza akar térni a vándortársulathoz, ahol dolgozott, mert a szabad élet ezen formája tetszik neki és itt érezte magát boldognak.


Díszlet, Látványvilága
A díszlet rendkívül ötletes, és tökéletesen beleillik a történetbe, egyáltalán nem találhatjuk kirívónak. Mindvégig fontos funkciója és jelenléte van, az Erkel forgószínpadára helyezett szerkezet időnkétn körbe forog, csakhogy újabb helyszínre kalauzoljon minket.

Jelmez
A 18. század és a 19. századi kevertség jellemzi, hiszen kerettörténetről beszélünk, míg eredetileg a kiegyezést követő időszak a jelen, addig a történetben Mária Terézia kora (1740-1780 között) elevenedik meg a színtársulat előadásában. Kedvenc jelmezem nem igazán volt, talán a királynő pompás jelmeze a 3. felvonásban.

Koreográfia, kiemelten a Kék Duna keringő
Az Osztrák-Magyar Monarchia egy igazi, különféle nemzeteket összeolvasztó tégelynek volt tekinthető. Ezen múlt, a más kultúrák megelevenedését, részben a jelmezek segítették, részben a leleményes koreográfia a Kék Duna keringő alatt, ahol megjelentek: osztrákok, lengyelek, szerbek, horvátok és zsidók. Jellegzetes táncaikkal fellépve ízelítőt kaphattunk gazdag kultúrájukból. Az alapötlet és a megvalósítás is nagyon ízlésesre sikerült, kifejezetten szimpatikus volt, hiszen a beállás, vagyis a dal első taktusainak felcsendülésekor, a "bécsi balett" táncosai állnak fel, jellegzetes klasszikus balett vonásaival. A néző ekkor azt gondolhatja, hogy jön egy "unalmas" balett-betét, de szerencsénkre nem folytatódik és csak megszakításokkal szállingóznak vissza a színpadra a balett-táncosok, mivel megváltozik a zenei alap, a Kék Dunát átalakították más és más hangzásúvá, vagyis az adott nemzet jellegzetes zenei motivumaival díszítették fel a jól ismert keringőt. Ezáltal zeneileg és tánc szempontjából is egy teljesen más dallamot kaptunk. Nagyon látványos és a huszár tánc (2. felvonás, toborzáskor) mellett ez volt a kedvenc jelenetem.

Jövőre is láthatóhttp://www.opera.hu/musor/megtekint/a-ciganybaro-2017/
Képgaléria (képek is innen származnak)http://www.opera.hu/v/a-ciganybaro-kepgaleriaja

Érdemes meglesni a darabot, én már kivettem a közvetítésnek hála a bérletből, de felejthetetlen élményt adott, így jó szívvel merem ajánlani ezt a Szinetár rendezést. Mert ha más nem mindig kecsegtet is művészetével az "öreg" rendező úr mindig hoz valami újat, valami eredetit!


Ami volt - Sly



2017. május 29-én volt látható az M5 műsorán, Ermanno Wolf - Ferrari Sly című operája. A zeneszerzőt inkább vígoperáiról ismerhette meg a világ, de a bemutatott kompozíció pont az ellenkezője, egy tragédia, ami vidáman indul, majd szomorú végbe fordul. (A felvételt 2016. május 27-én rögzítették az Erkel színházban).


Amikor a darab történetét olvastam (léha életet élő poéta; barátok, akik meg akarják viccelni; a végén a hölgy egy másik férfi karján távozik...) - eszembe juttatta a kedvenc operámat, Offenbach: Hoffmann meséit. 

Bármennyire is szeretném, nem jut eszembe semmi sem, csak az, hogy Kónya Krisztina hangja elviselhetetlen volt számomra, és a fülemet szívesebben fogtam volna be, mintsem, hogy továbbhallgassam a vinnyogását a színpadon. A címszerepet László Boldizsár alakította, aki korábban a Cotton Club Singers előadója volt. A darabban léha, filozofálgató költőként tűnik fel, átveszi a hálóköntösét és a darab végén abban is hal meg... 

Nem tartom valószínűnek, hogy következő évadban is repertoáron fog szerepelni, de azért érdemes utánanézni, akit érdekel a történet, és természetesen az opera zenei világa. Engem nem győzött meg...