2017. július 11., kedd

Bohémélet 2.0 - elfogadom-e, hogy modernizáljanak egy klasszikus darabot vagy sem?

Időpont: 2017 július 10. hétfő, esti órákban (igazából: 2016. feb. 19.)
Előadás: Bohémélet

Váratlan és ugyanakkor nagy meglepetésként ért hétfő este amikor az M5 csatornára kapcsoltam, este 9 óra környékén! Régi vágyam volt, hogy a régi és csodaszép, évek óta - az Operaházban játszott - és általam is látott Bohémélet előadást az új, modern feldolgozásban is láthassam 

Az eredeti és jó öreg feldolgozás, lenyűgöző látványvilággal, nem győztem csodálni, amikor megnéztem élőben. Nagy élményt biztosít! Idén is látható decemberben, ám ezúttal az Erkel színházban (mivel az Operaház a felújítási munkálatok miatt bezár egy időre...)

A modern bohémek a Google térképen és a párás ablakon át látták a világot. A darab időszakos volt, kizárólag 2016-ban. A csapat fiatal operaénekesekből tevődött össze, és a felvételt elnézve nem lehet okunk panaszra, az utánpótlás garantált. Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Sáfár Orsolya, Kiss András és még sorolhatnánk... A karmester Kovács János volt. A felvétel szereplőgárdája a bemutató szereposztása alapján került rögzítésre (2016. február 19.)

Történet
Párizs, egy kis padlásszobában játszódik. A főszereplők, fiatalok, bohémek, Rodolfo (költő) és Marcello (festő) életének egy rövid szeletkéjét mutatja be. Léha életet élnek, nem fizetnek a ház úrának a bérletért, csak szórakoznak, züllött társaság. Egy nap, a szomszédban lakó fiatal lány, Mimi (aki amúgy Lucia, de nem kapunk választ, hogy miért Mimizik a darabban) gyertyát szeretne kölcsön kérni Rodolfotól. Társalognak, és lassan ráébrednek, hogy szimpatikusak egymásnak, így a két szív egymásba szeret. Ugyanakkor ez a kapcsolat rendkívül bonyolult, a férfi kacérnak találja Mimit, állandóan féltékenykedik. A lakás nem biztosít meleg lakhatást, a lány tüdőgyulladást kap, és, mint ahogy az az operákban lenni szokott, végül meghal... A legtragikusabb jelenete az előadásnak Mimi halála. A 2.0-ban, hihetetlenül jól játszottak az énekesek, színészi alakításokat láthattunk, intenzív érzelmi megnyilvánulásokat, amik a legkeménykötésűbb rajongóknak is komoly leckét adott abban, nehogy elsírják magukat...

 Mielőtt továbblépnék, itt az 1937 óta játszott darabból jelenet
A felvételen Kolonits Klára - Mimi és Kovácsházi István - Rodolfo látható, hallható.


Összevetés fotók alapján (sajnos a képeket eltörölték)

A látványvilágról teszünk egy kis említést, vagyis a padlásról, ahol a bohémek élnek

Régen - a klasszikus, korhű változatban


....és Most - a modernizált, jelenkorban játszódó züllött életű fiatalok



A lakbért nem fizetjük ki - inkább rászedjük a bérletet kiadót...



Mimi és Rodolfo találkozása
Régen - gyertyáért jött át a költőhöz



Most - szintén gyertyáért ment át, csakhogy igazából a cigarettáját akarta meggyújtani...



A városban - régen



A városban - most Google térkép teret nyer



A régi előadás legszebb jelenete, karácsony idején, havazik a színpadon




Mimi neve többször feltűnik (a párás ablakra rajzolja egy kéz - félelmetes hatás) az ablaküvegén a modern változatban




A két variáció elfogadható és legfőképpen szerethető. Ami azért is furcsa vagy éppenséggel meglepő, mert általában az emberek ragaszkodnak a hagyományos kivitelezéshez. És ilyen esetekben nincs apelláta, ami régen volt jó, az most is az. Ám, vannak történetek, amelyeket át lehet helyezni a jelenbe, hiszen a felnövekvő generációknak is nem ártana megismerni az opera világát, és ha modern környezetbe, olyan milliőbe helyezik azt, ami nekik nem ismeretlen, jobban megérhetik mi történik a darabban. 

Ugyanakkor a modernizálásnak az a hátulütője, hogy félreértelmezheti vagy teljesen új értelmezést, értelmet ad a történetnek. Más mondanivalóval bír a jól ismert mű. Minden rendezőnek van olyan gondolata, elképzelése egy-egy darabbal kapcsolatban, amit fontosnak tart beleültetni a munkába, mert másképpen látja egy adott kompozíciót, és ezt a látásmódot szeretné átemelni a valóságba. Idegenkedni nem szabad, meg kell adni az esélyt az új rendezésnek is! 

A modernizált előadások esetében, amiket az Opera eddig a színpadra állított, számomra a kedvenc a Faust és a Traviata volt. A történetet át lehetett emelni, nem korhoz kötöttek, akár ma is megtörténhet, hogy egy idős ember a lelkét is eladja az ördögnek a fiatalságért cserébe, csakhogy egy szépség fellángoljon érte. Szintén evilági lehetne a kurtizán vagyis világi hölgy és egy ifjú szerelmének elbeszélése, az apai aggodalom által gerjesztett konfliktus... Szimbolizmus, új, magával ragadó látványvilág jellemzi e két darabot. A hangokról azért sem írok, mert az Opera csak kiválóságokkal dolgozik, ezért is garantált a klasszikus szórakozás teljes körű szolgáltatása minden opera rajongó számára.

A Bohémélet esetében elmondható, hogy a nagyközönség a korhű változathoz ragaszkodik, nem véletlen, hiszen a megjelenítése, a hangulat, amit az elmúlt 80 év (1937-ben volt a bemutató!) alatt teremtettek az Operában ezzel a darabbal, azt az új előadással nem tudták elrontani. Még akkor is ha újítást vittek bele, nem mondhatunk rá rosszat, hiszen a szereplők színészileg, szakmailag felkészültek és csodálatosan helytálltak. Puccini egyik legszebb darabja nem veszített értéket az újdonsággal. Csupán azt sajnálom, hogy az online térkép jelenetét nem láthattam, mert a vihar tönkre tette a közvetítést... Mindenesetre a bonyodalmakra, Mimi utolsó napjaira sikerült az adásnak visszatalálnia.... A szívem összeszorult, sírtam is rajta, megérintett a jelenet. A befektetett munka, Mimi halála Nagyszerű darab, akár új, akár a régi rendezést nézem.

Az alkotók

Szövegíró
 
Giuseppe Giacosa / Luigi Illica
Rendező
 
Damiano Michieletto
Rendezőasszisztens
 
Eleonora Gravagnola
Díszlettervező
 
Paolo Fantin
Díszlettervező asszisztens
 
Carlo Beraldo
Jelmeztervező
 
Carla Teti
Jelmeztervező asszisztens
 
Agnese Bertani
Magyar nyelvű feliratok
 
Lax Éva
Karigazgató
 
Strausz Kálmán
A gyermekkar vezetője
 
Hajzer Nikolett



Hogy vajon valaha visszahozzák? Nem tudok erre a kérdésre biztos választ adni. Mindenesetre, az első változatot megleshetitek decemberben! :) Mindenképpen ajánlom!

Íme a Bohémélet 2.0 promo filmje:


Részlet, térképpel


Beszélgetések szereplőkkel



Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , , ,

A fiúk a bányában dolgoznak! Következik a Billy Elliot-ról készült beszámoló!

Időpont: 2017. június 29. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Erkel színház 
Előadás: Billy Elliot
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás
Koreográfus: Tihanyi Ákos

 A darab non replika formában lett rendezve, és az Operának segítséget nyújtott a Madách Táncművészeti Iskola és a Magyar Táncművészeti Főiskola.


A helyszín az Erkel színház (Budapest, II. János Pál pápa tér 30.), a darab áthelyezésre került az idei évadban az Operaházból


A kezdőkép
Lilla, színházpajtimmal találkoztam, és az ő meghívásának köszönhetően, volt szerencsém megtekinteni eme darabot. Nagyon örültem neki! Pár nappal, héttel? korábban láttam a film végét, így tudtam mi fog majd történni Billy-vel és a bányászokkal is.

Lillával pezsgőztünk a szünet alatt

Billy Elliot
A történet szerint megismerkedünk egy ifjúsággal, aki egy bányász család sarja. Otthon három generáció él együtt: nagymama (aki nem siratja volt férjét, tehát a nagyapát), egy magába süllyedt apa (aki viszont siratja drága feleségét), egy lázadó bátyj (aki verekedik, de majd megjavul). Ide született Billy, az egyszerű srác, aki box-edzésekre jár, a család férfitagjai pedig a bányába mennek dolgozni. A történelem is terítékre kerül, és képet kaphatunk a múlt egy aprócska szeletéből, egy olyan kisvárosban, ahol a bányászok a kegyetlen munkaviszonyt sürgették megváltoztatásra... A fiú nem remekel az edzéseken, képtelen bántani barátját, akivel együtt gyakorolnak, és amaz sem képes megütni Billy-t. A nap zárásaként, mivel a barát mégis kiütötte, ő veszített és a tanár azt a feladatot adta Billy-nek, hogy adja át a kulcsot a tánctanárnőnek, aki eleinte nem veszi észre, majd mégis beállítja a sorba, mert fantáziát lát a fiúban, és ettől kezdve elválaszthatatlan a nőtől, és világos az út, amin a fiú elindul. A balett magával ragadja, ez leginkább abban a táncjelenetben fejeződik ki, amit későbbi önmagával él meg. A kisfiú édesapja nem támogatja a gyereket, aztán a karácsonyi ünnepséget követően, a férfi megenyhül és ő keresi meg a tánctanárnőt. Mivel első alkalommal nem engedték el, most támogatja a családja, és Billy útra kel... Miközben Billy táncos jövőjének útját egyengeti a tanárnő, addig párhuzamosan a sztrájkról, a rendőri brutalitásról is szó esik... Tapasztalatokat szerez az élet apró vagy nagy dolgairól.  Bolondozik barátjával bohócjelmezben és tütüben. Magabiztos állóképességet igénylő feladat, két kis srác műveli, de jók voltak nagyon! A közönség imádta. A darab végén Billy felvételt nyer a táncakadémiára (filmhez képest a színpadi rendezésben úgy tűnik Billy-t valóban nem vették fel. A szélesvásznú alkotásban elsírja magát, és ő maga mondja el, hogy azért sír, mert felvették).

A darab végére a táncról, balettról alkotott kezdeti idegenkedést felváltja a gyermek tehetségébe vetett bizalom. 

A második felvonás nyitányképe
Szereplők:

Vizlendvai Áron volt a 2016/2017-os opera arculati plakát egyik arca, vele reklámozták a  Billy Elliot előadást. Nem véletlen. Ez a szerep rá van szabva. A gyermek zseniális, kifogástalan tartás, nagyszerű és nagyívű mozdulatok. Nagyon bízom benne, hogy tovább fogják képezni, és nem tűnik el a szemünk elől, ha a darabból ki fog nőni! Jól játszik, jól táncol. Az egész lénye, kinézete számomra Billy Elliot-ot testesíti meg.

Tóth Sándor nevű színészt váltotta le Németh Kristóf, aminek azért örültem, mert az előbbit nem ismertem, másrészt azért is volt nagy könnyebbség számomra, mivel Stohl Bucit minden porcikámmal utálok, és vele soha-de soha a büdös életben nem néznék meg semmit. Irritál. Kész. 

A tánctanárnő szerepében leginkább Ladinek Juditot szerettem volna, de Auksz Éva sem volt rossz választás. Jól táncolt, szép volt, és ahol kellett ott ő is hozta az otromba, tahót. Nem úrinő típus, a bányavárosban erre senki se számítson. Egyedül az zavart, hogy a lányát elhanyagolta, aki a szeretethiányát a főszereplő kisfiúra próbálta vetíteni, vagy folytonos gúny vagy kicsit behízelgés formájában...

Para dolgok -  paranormális jelenségek:
Ha múltkor Szinetár Miklóst találtam meg, most egy másik ismert figurát vehettem üldözőbe, bár nem kaptam lencsevégre. Ugyanis, míg a pajtásomra vártam, kint a téren, baloldalról billent a Madách egyik rendezője, aki nem más volt, mint Szente Vajk. Egyedül érkezett, magába süppedve, látszott rajta, hogy csak az hiányzik neki, hogy az őrűlt rajongók felismerjék... Nos, felismertem! De minek is kellett rám néznie??? :D No, rendben, nem vagyok Vajk-fan, de azért ez vicces kaland volt, mert a színház előtti találkozó nem volt az utolsó alkalom. A teátrum aulájában, már Lilla társaságában sétálva, láttam meg a palit, rögtön le is adtam a drótot, amit szerintem a Vajk is megneszelhetett....hoppá a lelkes rajongó...De nem akarok annak tűnni!!! Nehogy azt higgye már, hogy egy ész nélküli kretén az ember, akit az ő fantasztikus karizmája levesz bárkit is a lábáról...khm-khm... Lilla erősen megnézte, aztán, amikor a páholyunkban elfoglaltuk a helyünket, fentről is sikerült kiszúrnom Vajkot... No para...de tényleg. Ha az emberbe valami színész-érzékelő be van építve, akkor az most aktiválódott... szerencsére később már nem fedeztem fel. De durva volt, szemtől szembe látni egy "hírességet". Szente megjelenését betudom a szezonnyitó első előadás alkalmának, illetve barátja, Németh Kristóf is meghívhatta.

Videógyűjtemény:



Összehasonlításképpen - az Álombalett vagyis a Dream ballet
Az eredeti produkció



Magyar non replika előadásban



Az első felvonás vége (felhívnám a figyelmet a "rockkosított" Hattyúk tavára):



Érdekességek, az Operaház ajánlásával:




Ha azt kérdeznéd megnézném-e még egyszer vagy ajánlom-e? Nos, mindkettőre igen a válaszom!
De fontos, hogy Áron legyen a címszereplő! És egy testvércserében is benne lennék (Bobrély Richárdot kérném Fejszés Attila helyett - holott a "részeges" Németh Kirstóf figurához tökéletesen illett egy ilyen alkatú és idomú fiú)


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , , , , ,
Hely: Budapest, II. János Pál pápa tér 30, 1087 Magyarország

2017. július 5., szerda

Elragadt a hév... vagyis nem! A villamos!

Beszámoló a Premierről

Időpont: 2017. június 17. este 19.00-től
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: A vágy villamosa
A darab hossza: 2 és fél óra



A szereposztás, alkotógárda:



Úgy tűnik velem lehet a baj, és nekem van ízlésficamom, mert bizony ez az előadás nekem egyáltalán nem tetszett! Sőt, kifejezetten idegörlő volt! Pedig imádom az Erkelben rendezett produkciókat, eddig sosem éreztem, hogy csalódás lett volna egyetlen egy előadás is, amit itt láthattam. De ez pusztító volt!
Rosszul beállított hangtechnika, ami az Erkel színházat sosem jellemezte, a zene túlharsogta a nézőteret, ez mégsem jelentett senki számára "fülfájdalmakat". Kortárs balett vegyítve néhány elem erejéig a klasszikus balettel. A zenéje viszonylag jó, de mégsem annyira élvezhető. Aki az opera promóciós videóit szokta vágni, nagyon eltalálta a dallamot, amit bele kell a reklámba tenni. Ez a jazz stílusú dallam olykor visszatért.

 Lássuk a vidit:


Dés László szerezte a zenét (hangfelvételről ment, nincs élőzenekar), a koreográfia Venekei Marianna munkáját dicséri.
A darab története szerint két testvérpárról és a férfiakhoz fűződő kapcsolatukról szól. Kezdetben két kislányt (Blanche és Stella) láttunk a színpadon játszani, a gyermeki mozdulatsorokat a felnőtt megformálók kellőképpen visszaadják, ezáltal ábrázolva, hogy múltjuk összeköti őket. A vasútállomásról New Orleans-ba megérkezett testvér (Blanche), nehéz és fájó emlékeket cipel, amiktől még családja társaságában sem tud szabadulni. Gyakran visszatérő karakter, az egykori jegyes, Allan (a múltban öngyilkos lett, mivel egy báli forgatagban kiderült róla, hogy meleg. A darabban végigkíséri Blanche megpróbáltatásait). Ráadásul az érkezését a húgának férje nem fogadja jól, irritálja a nő egész lénye. (Meg kell jegyeznem, hogy nem véletlen, hogy végül végül megerőszakolja Blanche-t. Engem is zavart a provokációja, pl. a parfümmániája, kelleti magát a "szobában", kihívóan táncolt férfiak társaságában.) A kettejük közötti konfrontáció a darab végén csúcsosodik ki, ekkor kerül sor az erőszak jelenetére... Blanche, a történet kibontakozása során, a saját múltjában őrlődik. Vívódásait nyomon követhetjük a táncstílusában. Magát okolja, hogy a szeretet férje már nincs vele, (vizuális ábrázolás az öngyilkosságnak: egyik kezével a másikba beledöf - holott Allan pisztollyal vetett véget életének), bánatát italba is fojtja... Ugyanakkor rátalál a boldogság újból, Mitch képében. Csakhogy a durva sógor kideríti a nővér bűnös múltját, matrózok szajhája volt egy időben - ez a kép olyan nyomasztó és elviselhetetlen a szerelmes fiúnak, számon kéri a nőt (azt hittem a sógor fogja hajigálni a bútorokat, de megtette helyette a Mitch), végül otthagyja, miután a beismerő vallomást megkapta... A befejezés kicsit idegesítő volt számomra, hiszen, egytől-egyig minden szereplő visszatér a színre, az ensemble tagjaival egy nagy tömeget alkotva, a szennytől és bűntől bemocskosodott, kádban fekvő nő körül, táncot lejtenek... Azt hittem felvágja az ereit és vége a darabnak, ellenben nem, még a nagy táncos jelenetet követően, a tömegből kiválik Blanche egyetlen menedéke, Allan alakja, aki karjaiba veszi a nőt és magával viszi a túlvilágba... Szomorú, de nem igazán érzünk sajnálatot. Inkább döbbenetet és egyfajta elégedettséget érezhetünk távolodó alakjuk és a darab iránt. A lezárás megfelelő és nem érezzük, hogy hiányozna valami plusz. Sajnos, ez egy szomorú előadás, derűt, könnyedséget a táncok esetében várhatunk, de a lelkivilágunkat megterhelheti. Akár...

 A történetről részletesebben itt olvashattok:
http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-vagy-villamosa-2016/eloadas-201706171900/


 Újdonságok:
- A balett-táncosok általában szótlanul lejtenek végig a színpadon, nem ismerjük a hangjukat, mivel elsősorban a mozdulataikkal varázsolnak el bennünket. Itt egyszer megszólal a férj, vagyis Stanley, aki ezt azért teszi, mert előzőleg megütötte a feleségét, mivel a nővérét akarta megvédeni az iszákos férfitól.
- A bőrönd - a táska annyira érdekes volt, hogy mindenkinek kellett: a járó-kellőknek, Stella-nak, Stanley-nek... Bizonyára a táska tartalma többet rejtett magában, mint, amit mi láthattunk (mondjuk a gázsit a rejtett zsebekben...)
- Blanche visszatérő mozdulata, ahogy melle előtt tartja a jobb karját, és a ballal belecsap, szimbolizálva így Allan halálát.
- Szintén, nem túl sűrűn halljuk lélegezni a szereplőket vagyis a táncosokat. Ezt itt megkapjuk, ugyanis Blanche-nak vannak magányos vagyis szóló jelenetei, és itt hallhatjuk, hogy lélegzik. ugyanez visszatér, és ott már a megpróbáltatás és a félelem miatt halljuk lihegni, amikor az erőszakra sor kerül.
- Az iszákos palik dobolnak az asztalon - ez zavart, szinte úgy éreztem, mintha Bartók Cselesztákra és egyéb ütőshangszerekre írt művét hallgatnám... 
- A közönség sorai között járkálok, mert az olyan menő! - mozzanat itt is megtalálható az előadásban, ugyanis Stanley egyik barátja onnan érkezik és a nézőtéren át távozik.
- Rettentően tetszett, a puszidobás, miközben egy magasat ugrott a táncos, Mitch így fejezte ki, hogy tetszik neki Blanche.

Azt hiszem ennyi érdekességgel tudtam szolgálni. :)

Szereposztásról:
Nem méltattam eleddig, mert mindenki odatette magát, és rendkívül dinamikusan, lelkesen lejtettek a színpadon. Külön öröm volt számomra látni és megélni Carulla Leon Jessica tánctudását, akit korábban a Csodálatos Mandarinban vártam a lány megformálójaként (ez az opera bérletes kártya miatt volt így). illetve nem Radziush Mikalait, aki ugyan most a saját neméhez vonzott, mégis magas alakjával, kiváló, finom tánctudásával, lenyűgözte a közönséget. Az erőszakolót alakító, Majoros Balázst korábban kedvenc balerinám szúrta meg egy tőrrel (Forrá: A kalóz, Tanikpayeva Aliya), ezúttal sem volt pozitív a szerepe.

A jövőre való kilátások, a darab lehetőségei
Mivel ez egy bemutató volt, még akár változhat is a kialakult kép a darabról bennem, feltéve elmegyek másodszorra is megnézni. Mondjuk, nem lenne baj, ha egy másik szereplőgárdát fognék ki, de a jelenlegiek is hordozhatnak újdonságot magukban. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy ezúttal nem vettek meg kilóra, nagyon nem tetszett... A balett, az idei évadban szerepel, az állandó repertoárba nem került be. Tehát időszakosnak tekinthető. Legközelebb 2018 április-május hónapokban látható az előadás az Erkelben.

Sajtó eseményről is egy videó:



Érdekesség, olvasnivalók:

Saját fotóim :)
Színpadkép: bal oldalon a konyha/öltöző - jobb oldalon az ágy

Azért érdekes a kép, mert az oldalról látható úr, nem más mint Szinetár Miklós, az Operaház egykori igazgatója és jelenlegi rendezőinek egyike (bizonyára meghívót kapott a premierre)
Ha jót akartok egyszer sem, de ha hajt, sőt űz benneteket a kíváncsiság Nézzitek, meg! De csak módjával, és utána ne mondjátok, hogy nem szóltam előre! ;)

Amúgy rendkívül nyomasztó, vontatott, unalmas, és olykor leül a sztori...meg kell jegyeznem, amikor a rádiós jelenet zajlott, hálás voltam a későbbi erőszakos manusnak, hogy szétverte a rádiót, iszonyat harsányan és idegesítő zene bömbölt a készülékből....
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)