Lepkére vadásztunk... vagy mégsem???

"A lepkegyűjtő titkos videóblogja"

Kíváncsiság. Félelem. Borzalom. Izgalom.
Ezen érzelmek kavarogtak bennem mindvégig, míg az előadást figyeltem... Jöjjön a beszámoló! :)))

Időpont: 2017. szept. 21. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Centrál Színház (Budapest, Révay utca 18.)
Előadás címe: A lepkegyűjtő
Rendező: Horgas Ádám

A kezdőkép után a pincében

Nyár közepén, éjféltájt hívott fel egy ismeretlen, aki aztán az életemre tört...hihi...csak vicceltem! Nem! Vagy mégis? :D Szóval, színházpajtásom, Lilla hívott fel, értesített, hogy van még két plusz jegy a darabra... 

Értethetetlennek tűnt, miért ennyire felkapott, és miért megy mindig telt házzal az előadás... Persze, minden kérdésemre válaszra leltem, ahogy beültem a teátrumba, ami egykoron a Vidám Színpadként működött, most új néven, új társulattal dolgozik a Centrál Színház.

Más a lecsóba csap bele és ráfröcsköl a trutymó, úgy itt is in medias res - azonnal a közepébe vágnak... :) - Amúgy az előzményeket a videóban láthatjátok, remekül kidolgozva! Nekünk már csak be kell ülnünk a nézőtérre és izgulnunk a fejlemények miatt... :)

A történet

Egy milliomos megunva a magányt és örök szenvedélyét, a lepkegyűjtést, kiveti hálóját egy különleges példányra... Frederick beleszeret Mirandába, az ígéretes festőnövendékbe, akit megfigyel, majd el is rabol és vidéki házának pincéjében fogva tart... A lány nem érti, miért pont ő? És többszöri kísérletet tesz, hogy elszökjön, de terve minduntalan kudarcba fullad... A férfi csak szeretni, inkább birtokolni akarja, és reméli, hogy a fogva tartás ideje alatt a lány is mélyebb érzelmeket kezd majd iránta táplálni... Megegyeznek, hogy Miranda 4 hétig marad, utána szabadon engedi, ám Freddy furcsa álma, és majd a valóság is közbeszól... nem akarja elengedni, semmiképpen... és mikor már megkapná, ami minden férfit érdekel, a nő életét kioltja... de nem búslakodik sokáig, hiszen új prédáját már kiszemelte...

Szereposztás
Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin

Bereczkit, mint rajongó ismerem, mint magánszemély nem, ezért ebből a szemszögből figyeltem őt. Maga a pszichopata karaktert hitelesen tudta ábrázolni, sőt! Kifejezetten jól hozta, de mivel van vele szembe ez a véleményem, miszerint egy szeretnivaló színész, az életben nem csinálna ilyesmit, nehezebb volt elfogadnom őt ebben a szerepkörben, ugyanakkor lelki szemeim előtt Szabó Szilveszter jelent meg, akiről simán eltudnám képzelni, hogy nőket rabol és pincébe zárja őket... :D Igaz, Szilit is nagyon kedvelem, de neki meg van hozzá az arca, míg Zoltánt szerényebb és kedvesebb léleknek látom... Azaz, az alakítás tökéletes volt, a benyomásaimtól eltekintve, lenyűgöző játék, esetlen és esendő férfi bemutatása, tökéletes pszcihopata jellemvonásokkal.... csak a magas, vinnyogó hangon ne mondta volna azt, hogy: "A lepkegyűjtő titkos videóblogja". 

Ágoston Katalin alakítása is valóságos, együttéreztem vele, amikor először megláttuk a színpadon. Az értetlenkedését, a félelmet, a rémálmainak jelentését. Idővel a karakter jelleme jobban kibontakozik, látjuk vidámnak és huncutnak, disznóviccet mesélőnek, a közelgő szabadulás örömének mámorában úszónak, szépnek a kék ruhában, kiszolgáltatottnak az elején és a végén... ám, sajnos a végén mégis csak ő húzz a rövidebbet. 

Mindketten hitelesek voltak, a rendező találékonyságát is dicséri, hogy e feladatra ezt a két színészt választotta.

 

Vér és egyéb nedvek a színpadon

Kevésbé megszokott, és a legtöbb esetben nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, ha valakit leszúrnak vagy lelőnek, az rendesen vérezzen is, oda a hitelesség... Legtökéletesebb példa erre, nem a hazai viszonyokból szereztem, hanem a külföldi előadás esetében láttam, a Love Never Dies-ban Christine Daaé-t meglövik, összeesik, de semmi jelét nem látjuk a ruháján egyre szélesedő vérfoltnak... Bizonyára a jelmez költségessége, és szépsége miatt is nem nyúltak ehhez az eszközhöz... Nedvek: Miranda a darab elején a kloroform miatt hány, majd később a faszékkel fejbe veri Freddy-t, (akinek ettől a mozdulattól véres lesz a szája), hogy elszökjön (de mint tudjuk emberfeletti erővel bírnak a pszichopaták és nem lehet őket csak úgy kiütni), ám kiderül, hogy a pince ajtón kívül a ház ajtaját sem tudja kinyitni megfelelő kilépetőt nélkül... Fejbe veri a férfit, nem üti ki eléggé, újra feléled, miután felajánlkozik neki, a férfi mellbe szúrja...

Látványvilág

A Kisszínpadot kettészelte egy függöny, ezen a vásznon jelent meg Bereczki, illetve egyetlen alkalommal Ágoston arca is. Kissé rémisztő hatást nyújtott, hogy felnagyítva, a webkamera segítségével Zoltán arcát az "arcunkba kaptuk"... Az előtérben volt egy asztalka (rajta a számítógép, egy ízléstelen angyalszoborral), amit sínen húztak be, ha a függönyt elhúzták, és így a pincébe kerültünk. Ez a helyiség "otthonosan" már amennyire egy fogvatartottnak ez otthonosnak tekinthető, egy nagy ággyal, kis asztallal, székkel, egy állandóan forgó ventilátorral, egy ruhásszekrénnyel, két ablakszerűséggel berendezve, plusz egy vödörrel...nos, igen, ezt mindig elvitte magával Freddy... A két szín váltakozásában nem akadt gond, minden a helyén volt, és remekül mozogtak.

Félelemkeltés elemei

A darab nemcsak a sejtelmes, horrorfilmbe illő zenéjével, a kékes félhomályban, a fehér, sterilnek ható szobával (kórházi függönyével) hátborzongató, ugyanakkor figyelemfelkeltő thrillerként van színpadra állítva. A történet egy percre sem ül le, fogva tart. Az elejétől a végéig, és hajt, sőt űz a kíváncsiság, végül mi lesz a nő sorsa és mi történik Freddy-vel a végén... Minden eszközt megragadott a rendező, hogy az izgalmat végig fenntartsa.A félelmetes elemek a lepkékhez fűződnek, amik Miranda álmaiban nyernek teret. Első alkalommal a lány az esőerdőbe képzeli magát, majd hirtelen felbukkanak a kék szárnyai... Ő a pillangó. Majd a gyűjtemény okoz ijedtséget, álmában először csak az egyik, majd minden megölt lepke hirtelen csapkodni kezd a szárnyaival. Utolsó félelmetes kép, amikor az állatok egyre sűrűbben egyre nagyobb erővel, nekicsapódnak a pince ablakának, végül kitörik azt... Aki ezektől nem lesz libabőrös, vagy nem ijed meg, az nagyon erős idegzetű lehet. :D

Utalás a lepkékre

Barkóba formájában, az utolsó közös estén; a rémálmokban; amikor bemutatja a gyűjteményét a férfi, illetve Bereczki első színre lépésekor behoz egy pillangót, amit a gépe előtt vizsgálgat...

Időtartam

Mivel, hogy ne múljon el a darab hatása, ezért 1 felvonásban játsszák, 1 óra 30 perc alatt a végére is érünk. Mi háromnegyed 9-kor jöttünk ki a Kisszínpad terméből, előtte vastapssal ünnepeltük a párost.

Vélemények

Midőn baktattunk le a lépcsőn, egy hátunk mögött lépdelő lánypáros beszélgetése megragadta a figyelmünket. Egyikőjük mesélte, hogy már háromszor sikerült megnéznie, de három alkalomból ez a volt a leginkább hátborzongató számára. Nekünk is! :D De mi már elsőre belenyúltunk a tutiba! :D

Színházi szimbolika

Törekszem  arra, hogy minden évben valami újdonsággal kedveskedjek Nektek, Olvasóknak, többek között, kitaláltam most a színházi szimbolika rovatot, vagyis valamilyen kiegészítőt viselek, ami összefüggésbe hozható az éppen aktuális darabbal. Ezúttal a lepkére koncentrálva, felvettem az arany medálomat, ami egy lepkét ábrázol, illetve a fülbevalóm, ami az állat szívókáját jeleníti meg. :)

Színházi szimbolika

A darab John Fowles: A lepkegyűjtő regénye alapján került a színpadra. Már meg is rendeltem a könyvet... ezek után nagyon kíváncsi vagyok rá! Remélem hasonlóan izgalmas lesz.

  

Összefoglalás

Tehát, számomra elkezdődött hivatalosan is az idei színházi évad! Az első előadás, lenyűgöző volt, és érthető miért annyira felkapott, hamar elkelnek a jegyek, mindig telt házzal menő darab. A lepkegyűjtő, amely magas színvonalú produkció, magasra tette a lécet, amit vagy nagyon nehéz lesz megugorni a soron következőknek, vagy pont szinten tudják majd tartani az érdeklődésemet.

 

A továbbiakban, bízom benne, hogy a többi előadásom is hasonlóan nagy élményekkel, érzelmekkel fognak magukhoz ragadni. 

Hogy merem-e ajánlani a Lepkegyűjtőt? 

Nem ajánlom, hanem kötelezem, hogy ezt mindenképpen nézzétek meg! ;) 

A leírtak alapján csak jó, őrületesen izgalmas lehet!

Centrál Színház bejárata

A kisszínpad (két színházteremmel bír az épület, itt gyalogolni kell a felső emeletre)

A látható díszlet, vagyis a kezdőkép: az asztali számítógép és a függöny

 

• A színház lapja és a színdarab: https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/a_lepkegyujto
• A könyv linkje: https://moly.hu/konyvek/john-fowles-a-lepkegyujto
• Érdekesség, Ágoston Katalin  mesél élményeiről: http://www.kulturprojekt.hu/agoston-katalin-amikor-elkezdtuk-jatszani-minden-eloadas-vegen-osszeszorult-a-gyomrom/
• Kritika: http://7ora7.hu/2015/04/20/lelektelenul_906
• Kritika: http://www.life.hu/kult/20150410-bereczki-zoltan-szinesz-betegesen-szerelmes-a-lepkegyujto-cimu-darabban-a-central-szinhazban.html 

 

Folytatodik a gót-punk fantom kalandjai - ezúttal Götebourgból jelentjük

Gyorshír

Ugyan még egy napot kell várni a premierre (szept. 23.), de már elkészültek az első, hivatalos felvételek a Finn Fantomról, azaz az Oopperan kummitus non replika változatáról, immáron Götebourgban (előzőleg a finn fővárosban volt, Helsinkiben). Újdonság az első bemutatójához képest, hogy nem angolul, hanem az itteni anyanyelvnek megfelelően, svédül éneklik a dalokat.

Pár gondolat a darabról: 

A non replika leginkább, ha fantomos filmek közül kellene "párt" választani, egyértelmű, hogy a Julian Sands-féle változatot (https://snitt.hu/filmek/az-operahaz-fantomja-1998) társítanánk, hiszen, lényegében a Fantom itt is megkapja azt a hasonló kinézetet, mint a filmben látható: hosszú, ápolatlan haj, nyúlánk test, igazából a torz arc is elhanyagolható.  Íme:

Igazán nem rémisztő az arc...azért gondoljunk bele a Fantom attól volt mindig is érdekes, hogy borzalmas arca volt, a képen Fred Johanson

A modern Fantomhoz, modern kinézet is dukál, bőrkesztyűvel és arany maszkkal kiegészülve, ugyanakkor nem mondható rá, hogy még az anyja sem szerette, mivel a ronda arc nem érvényesül... 

Christine is új kinézetet kap, kissé összevethető a Vámpírok bálja-féle Sarah-val, ugyanúgy van piros csizma, kusza hajkorona, a hálóköntöse is inkább korai 20. századi divat alapján besorolható...

Ellenben, a modernizált ruhatáron túl mutatva, külön figyelmet és elismerést érdemel a darab díszlet megoldásai, a Fantom rejtekhelye a legkülönlegesebben megoldott kompozíció, a nagy tereket kihasználva egészen látványos képet kapunk. Ugyanez elmondható a temetői képre is, monumentális kriptákkal, kellően telefüstölt színpadképpel, hogy megadják a titokzatosság illúzióját.

A Maszkabál jelenet a kedvencem, ezért kritikus vagyok, és extra figyelmet szentelek minden megoldásra. Anno, nagyot csalódtam a 2004-es filmváltozatban, ahol csak a fehér-fekete-arany színekkel tudtak mit kezdeni, ami szerintem rossz, hiszen már a maszkabál szó alapján is, az ember valami nagyon színes, bohókás, kavalkádos képet fest le a lelki szemei előtt... amennyire felspannolták az embereket ezekkel a képekkel anno:

Úgy a valóság teljesen más mutat.

Szóval, igen érdekes a kép, bár a lépcső, tehát a színpadi megjelenítéssel nem kötekszem, az még az apró makettoknál is nagyon elnyerte a tetszésemet.

Christine Daaé ruhatárát tekintve, a színszimbolikára hívnám fel a figyelmet: kezdetben fehér jelmezekben látható (rabszolgalány, Elissa), majd fokozatosan alakul át, kissé rózsaszínes árnyalatúvá (a hálóköntös), majd ismét fehér, zölddel tarkítva Serafimo-ként (muszáj az Il Muto-ban a hagyományokhoz ragaszkodni, itt megszakad szimbolikus vonal), majd amikor Carlotta helyébe ugrik grófnőként a rózsaszín ruha fehér színnel dominál, utána piros lesz (Maszkabál), fekete, de fehér kiegészítővel a temető jelenetében, végül teljesen a fekete szín (Don Juan próba és az előadás) dominál a ruhatárában. Mindez azért fontos, mert így érkezik meg a Fantomhoz, aki csak feketében látható.

További érdekességek: 

• A Hannibál jelenetről vélekedhetünk úgy, hogy lehetne akár egy különálló darab is, egészen szépen van kidolgozva
• A Maszkabál jelenetében a Fantom nem öltözik be Vörös Halálnak
•  Monumentális díszletek, főleg a Fantom lakhelye és a temető jelenet, ugyanakkor képet kapunk a kulisszákról (pl. a Don Juan próba)
• A 2004-es film ihletése: a Fantom és Raoul párbajoznak a temetőben, ugyanakkor a két férfi közül nehéz választani, mivel úgy hírlett a vikomt sem túl kedves...
• A Christineket megformázó színésznőknek a hajkoronája vörösesszőke.

A lényeg, hogy a darabot most egészen tavaszig viszik majd, hogy utána mi lesz vele? Még a jövő muzsikája...akarom mondani az Éj zenéje...

• A darab hivatalos oldala: http://sv.opera.se/forestallningar/the-phantom-of-the-opera-2017-2018/
• A galéria (innen származnak a képek): http://sv.opera.se/press/bilder/the-phantom-of-the-opera-2017-2018/
• Egy rövidke videó: https://www.svt.se/nyheter/lokalt/vast/fantomen-byter-skepnad-tjuvkika-pa-nya-versionen

Összevetés: bal oldalon a Helsinki produkció, jobb oldalon a Götbourgi változat

A honlapon, a "Medverkande" alatt találhatjátok a kreatív csapat tagjainak és a szereposztás neveit... :)

 

Siegfried és Werther az Operában

Ajánlók és vélemény ecsetelés

Nem igazán erőm teljében írom e sorokat, de szeretném felhívni a figyelmet két opera előadásra, amelyek nemrég a kulturális csatorna (M5) adásán terítékre kerültek. Mint az köztudott, hétfőnként operákat láthat-hallhat a fotelban helyett foglaló közönség.

Link: http://www.opera.hu/v/wagner-siegfried/ (videó)

Három héttel ezelőtt Wagner: Siegfried darabját láthattuk. Általában minden wagneri munkát sikerül kicsit kisarkítani, mondhatni "kigúnyolni" az űrben és furcsa világokban játszódó rendezésekkel  színpadra vinni... Sajnálom, a német szerzőt, nem valószínű, hogy munkáját az utókor számára, ilyen felfogásban képzelte el és adta volna át, még ha a zene földöntúli is, a rendezésnek (jelmez és díszlet összhangjában) nem kell ilyen magasságokban járnia... 

A darab szereplői közül a valkűrt alakító Sümegi Esztert és a címszereplőt, Kovácsházi Istvánt méltatnám, kiváló énektudásukon kívül a karaktereknek érzelmeket is adtak, nagyon kifejezően ábrázolták a figurákat. A díszlet, ami igazából többségében vetítéssel megoldott volt, nagyszerűen a szemünk elé varázsolták az áthatolhatatlan, sűrű erdőrengeteget, majd a tűztengert, amik fogva tartották a valkűrt. A jemezről továbbra is lehetne vitatkozni...oh, borzalom... :) modern, sőt futurisztikus.


Szereplők: Kovácsházi István (Siegfried), Jürgen Sacher (Mime), Egils Silins (Vándor), Marcus Jupither (Alberich), Rácz István (Fafner),  Gál Erika (Erda), Sümegi Eszter (Brünnhilde), Szemere Zita  (Erdei madár). 

A felvétel a bemutatón, 2017. március 19-én készült az Operaházban. A rendező: M. Tóth Géza.

Wagner tetralógiájának harmadik része.

További infok, érdekességek:

http://www.opera.hu/v/richard-wagner-siegfried/

http://www.opera.hu/v/a-siegfried-az-m5-hd-musoran-augusztus-28-an/

http://www.opera.hu/v/folytatodik-a-ring-siegfried-premier-az-operaban/

http://www.opera.hu/musor/megtekint/az-istenek-alkonya-2017/

Werther szenvedései az operában

http://www.opera.hu/v/a-werther-az-m5-hd-musoran-szeptember-4-en/
http://www.opera.hu/v/massenet-werther-4/ (videó)
http://www.opera.hu/v/massenet-werther-3/

A darabot kb. két évvel ezelőtt mutatták be, még arra is emlékszem, hogy A hattyúk tava szereposztás közlő szórólapjának másik oldalán volt látható a Werthert promozó illusztráció. Jules Massenet, francia zeneszerző tollából fakad, de mint tudjuk az eredeti történetet, a német származású író, Goethe jegyzi, az ő történetéből alakult ki a dráma... 

A darab három részből áll, négy felvonással, francia nyelven (mivel a zeneszerző francia volt, ezért is ne csodálkozzon senki, ha a Carmenben franciát hall...bár azt más szerzőnek köszönhetjük...).

Maga a a történetben megismerkedünk egy ifjúval, aki első látásra beleszeret egy előkelő hölgybe, az érzés ugyan kölcsönössé válik, mégsem teljesedhet be a szerelmük, mivel a lányt egy módosabb férfihoz szánják, majd hozzá is adják... Werther, a "viszonzatlanság" miatt, az öngyilkosságon töpreng, vérre menő párbajban a halál elragadja szerelme karjaiból...amit aztán a gyermekek sikolya tör meg (bár ez a rendezés furcsasága...hmm).

Jelmezei alapján korhűnek mondható, a díszletek egyszerű, de szépen festett, germán falvacskákat, városkákat jelenítenek meg, ugyanakkor van egy magányos szoba ablakkal díszletelem, ami az elrekesztettségét, magányát, lelke vívódását ábrázolja Werther-nek.  

Szereplők kiemelten:  Brickner Szabolcs (Werther), Szegedi Csaba (Albert), Busa Tamás (Le Bailli), Szerekován János (Schmidt), Egri Sándor (Johann), Mester Viktória (Charlotte), Szemere Zita (Sophie). Számomra leginkább Brickner Szabolcs volt meglepő, finom, német úriembert mutatott, jó küllemű, gyönyörű hanggal megáldott, kissé Bretz Gáborra emlékezető művész. Remélem, még sokszor láthatók vele is operákat.  

A felvétel 2017. május 6-án készült az Operaházban. A rendező Szikora János volt.

Mindkettőt ajánlom megtekintésre, ha nem is a mindig szép hangzás miatt, hanem a látvány elragadottsága végett.

 

Nagy szeretettel és túlcsorduló örömmel köszöntöm a kedves régi és új olvasóimat a Phantomvizio blogon! :) 

Az idei évadban sem maradtok érdekes színházi és egyéb kulturális programok híreiről, élménybeszámolókról! Lesz itt sűrű fennforgás, az állandó "társ" az M5-ös csatorna jóvoltából időnként opera vagy balett csemege, illetve személyes benyomásaimat is olvashatjátok, ezúttal több műfajt járok körbe, lesz itt opera, musical, próza, balett és minden más... :) 

A blog nevéhez hűen természetesen továbbra is foglalkozom Az Operaház Fantomja világával, kitekintünk a nemzetközi produkciókra, legyen szó az eredeti előadásról, annak másolatairól, vagy a "különc" rendezésű non replikákról. A másként rendezett előadások tekintetében, a finn előadás Göteborugh-ba (Svédországba) költözik, a román produkció Norvégiába utazik, 2018-ban visszatér a cseh változat és lengyel, ami a 10 éves évfordulóját ünnepli, és ekkor valósul meg a non replika Szerbiában is, illetve koncert előadásokra is lehet számítani, pl. Málta. 

 Ám az idei, 2017-2018-as évad teljesen más lesz, hiszen immáron 15. évében fut a hazai, madáchos produkció, Az Operaház Fantomja. A darabot 2003-ban mutatták be, és azóta töretlen sikerrel játsszák, a szereplőgárda időnként változásokon esett keresztül, de a színvonal minden esetben ugyanolyan magasra lett téve. 

Úgyhogy bőszen lesz, mit olvasni, címkék terén a saját jubileumomról olvashattok: emléktöredékek, más szemszögből. 

Továbbra is a címkék alapján érdemes keresgélni olvasnivalót itt: híradás, élménybeszámoló, infovideó (illetve a darabok címe alapján, szerzők szerint vagy művésznevek alapján is kereshettek). A Fantomok tekintetében: a cím, a non replika és a nemzetiség + fantom címszók szerint érdemes böngészni.

Még valami: bátran írjatok, szóljatok hozzá a bejegyzésekhez, véleményeteket szívesen fogadom! .)

SZERETETTEL VÁRLAK BENNETEKET AZ IDÉN IS! 

ELSŐ KÉT "ÉLŐ" ELŐADÁSOM: A LEPKEGYŰJTŐ ÉS A RIGOLETTO LESZ. :)

Fürdő szépség az LND-ből

Az Operaház Fantomja folytatása mint köztudott a Love Never Dies, amely ugyan a történetnek ad egy befejezést, ám az igazi nagy rajongók a darab történeti ívének nem adnak hitelt, ezért is inkább külön musicalként kezelik. Többek között én is így vagyok ezzel, jómagam a zenéjéért rajongók, a sztoriért nem. No, de nekünk most nem az elbeszélésről kell értekeznünk, hanem a darab egyik jelenetének rendezéséről. Meg Giry Coney Island vidámparkjában a sztár akar lenni, és nagyon sikeres revű, ha akarjuk mondhatjuk rá, sztriptiz jelenetét mutatja be, amikor is a Fürdő szépséget énekli. Tulajdonképpen a történetben ezzel a dallal ér el kirobbanó sikert a közönség körében, ám akinek a figyelmére a leginkább vágyódik, közönyes vele szemben, lásd a produkcióájra sem megy el... ez fusztráló a lány számára, fegyvert ragad és elrabol egy fontos családtagot...

De, hogy ne a tragikus véget ecseteljem nekünk a szenzációs fellépés lehet érdekes. Az LND-ét Londonban mutatták be, 2010-ben, szerény díszlet és jelmezvilággal, ellenben nagyszerű Fantom (Ramin Karimloo) és Christine (Sierra Boggess) szereplőkkel. Sajnos a darab nem érte el a várt sikert, így másfél év múlva lekerült a színről és Webber csapatának újra kellett gondolnia a munkát.

Nemsokára megszületett az ausztrál változat, amit világszerte több nemzet is megvalósított színpadán. Az első alkalomra Ausztráliában került sor, ez volt mondhatni az új darab ősbemutatója, és a replika, amit szigorúan követni kell azon rendezőknek, akik el akarják vinni országukba az előadást, ugyanakkor fennállott a non replika és a koncert változat felvetésének lehetősége is, amit egyes nemzetek (dánok és az osztrákok) ki is használtak.

Az ausztrál darab volt a séma, ami átkerült Japánba, majd Németország is megcsinálta a saját replika változatát, idén pedig új hírek szerint az LND turné formában járja körbe Amerikát. Külön ki kell emelnem, hogy a már közölt szereposztásban van egy különleges személy (számomra ő az), Mary Michael Patterson, aki pár évvel ezelőtt sikerrel alakította Christine-t az alapdarabban, a Broadway színpadán ( 2013 July 29. - 2014 December 13. között), ezúttal viszont Meg Giry bőrébe fog bújni. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit kezd a "meztelenkedő", kicsit kétoldalú karakterrel. Bár megvallom én mindig kedveltem Meg figuráját, annak ellenére, hogy a folytatásban nem túl szimpatikus az ábrázolás (legalábbis a londoni esetében, ugyanakkor az ausztrál egy esendő, sajnálható karakterként van ábrázolva).

Az amcsi turné változatának szereplőgárdája a BroadwayWorld oldaláról

A következő videóban Summer Strallen alakította Meg Giry-t, az eredeti elképzelésben nem vetközik pucérra, míg a felújított/javított ausztrálban igen. Ezért furcsa, hogy az utolsó pár hónapban, Londonban elővették ezt a sémát (holott még sehol sem volt a végleges replika). Link formában közlöm: http://glassprism.tumblr.com/post/163972264996/i-realized-suddenly-last-night-that-not-many

 

Az állandóan koppintásra ajánlott ausztrál pedig (Sharon Millerchip).

Meg alakja, és központban állított várakozása, majd fájdalma, sokakban felvetheti azt a kérdést, hogy esetleg a lány szerelmes volt a Fantomba? Bár jómagam inkább azt sejtem mögötte, hogy az elismerése után vágyódott. Mivel az original Fantom történetét követve Meg anyja továbbra is szigorú, és a szeretet leghalványabb jelét nem mutatja a tulajdon gyermeke felé, nem dicséri, sőt hajszolja, hogy a Fantom "kedvére" tegyen, vagyis segítsen neki felépíteni Coney Island-ot, eképpen prostitucióra kellett adnia a fejét... Hogy ezt az álarcos tudta-e vagy sem? Az Londonban valóban elbeszélésre került, míg az ausztrál változatban csak a darab végén derül ki, hogy mi mindent meg nem tett a férfiért, de cserébe csak a semmit kapta (pedig csak azt szerette volna, ha a Fantom legalább a figyelmével kitünteti)...