2017. október 31., kedd

Koncertek egy csokorba

Zenéből sosem lehet elég - pihenjünk és elmélkedjünk!

Időpontok:
2017. október 22. 19.30 Zongoraáriák - Liszt206,
2017. október 30. 19.00 
Helyszín: Erkel Színház

Színházjáró kolleginámnak köszönhetően a Zongoraáriákra eljutottam, magam erejéből pedig a Stiffelio koncertre, ami a Reformáció 500. rendezvénysorozat egyik darabjának minősül. Ha a hír igaz, a koncert formátumra ez utóbbi esetében azért volt szükség, hogy felkészüljenek a darab későbbi színpadra viteléhez, 2019-ben. Tehát Verdi műve repertoárba fog kerülni, ez csak most egy kis ráhangolódás volt. 

Zongoraáriákról
Eredetileg úgy terveztem a napomat, mivel fél nyolckor kezdődött eme produkció, hogy előtte más színházba is megyek, végül ezt a tervemet nem váltottam be... úgyhogy egyedüli előadás maradt vasárnap. :) 


Ókovács Szilveszter igazgató mesélt a különös zongoráról (és az eseményről, amit mi nézők azzal támogattunk, hogy eljöttünk, illetve arról is szót ejtett, hogy iszonyat sokan jöttünk el a nézőtér szerinte tele volt - ami nem volt igaz, szerintem előtte ivott. Mindenesetre végig jelen volt és a színpad feletti páholyban foglalt helyett a "diri".), ami egyedi az országban, és most fog először dolgozni a színpadon és a világon, Bogányi Gergely keze alatt. Liszt munkásságából kaptunk némi ízelítőt, a fáradtságos - dolgos napok után, ez koncert igazai felüdülés volt, egyúttal megemlékeztünk október 23-i szabadságharcosokról is a zeneszerző művei által. Még lehetett volna Wagnert (Liszt az apósa volt!) hozzá kötni, de tőle egyetlen darab sem hangzott el, ellenben Mozart Don Giovanni-jából kaptunk ízelítőt. 

A program:

1. rész 
Liszt Funérailles Schubert: -Die Junge Nonne -Auf dem Wasser zu Singen -Gretchen am Spinnrade Gounod–Liszt: Faust-keringő Schubert–Liszt: Die Junge Nonne Bogányi Gergely: Du bist die Ruh Mozart: -Susanna áriája a Figaro házasságából – (‘Guinse alfin il momento… Deh vieni, non tardar…’) -Zerlina áriája a Don Giovanniból – (‘Vedrai carino’) 


2. részLiszt: -Es muss ein Wunderbares sein -Du bist wie eine Blume -Der Fischerknabe -Freudvoll und Leidvoll -Ich liebe dich Mozart–Liszt:  Don Juan-parafrázis

Közreműködők voltak: Bogányi Gergely (zongora), Váradi Zita (ének) 
Konferált – Becze Szilvia 
Partner – Őrzők Alapítvány - A bevételt jótékony célra gyűjtötték.



Saját kép a színpadi zongoráról

Váradi Zita és Bogányi Gergely

Opera.hu oldaláról
Stiffelio
Verdi darabja egy református lelkész és felesége történetét mutatja be, ahol is a feleség megcsalta hitvesét, de a férfi haragját leküzdve megbocsátja vétkes asszonya bűnét. Érdekes lett volna a színpadi változatát látni, hiszen a darabban szerepel temető jelenet, ahol párbajoznak, éles kiszólásokat hallunk, amiket kottából felolvasva ugyan hihetünk, de sokkal hitelesebb lenne, ha láthattuk volna a megvalósítását, ami még kicsit várat magára (2019-ig egészen pontosan). 




Miközben figyeltem az előadást, észrevettem, hogy már kezd lassan elegem lenni az operákból... vagyis némelyiknek a témája már nagyon frusztráló, idegtépő számomra, vehetjük példának ezt az előadást: a nő megcsalta az urát, akit állítólag szeret, de nem tudjuk meg az okát, hogy miért lépett félre, az nem derül ki. A nő sajnáltatja magát, megtévedt bárány, aki bűnös, és szokásos túlkapásokat követ el, mint például öngyilkos lesz, ha a férje nem bocsát meg neki... Az apa nem igazán szereti a gyermekét, vagyis persze szereti, csak mélyen csalódott benne, és inkább kitagadja. A szerető semmilyen volt, és az ő indokait sem lehet érteni, sőt, amikor a lelkész választás elé állítja, nem hajlandó válaszolni, csupán értetlenkedik (pl. Ha szabad lenne a nő, továbbra is szédítené vagy otthagyná?). Szóval ez az egyszerűsége az előadásnak nagyon zavaró volt. A Hugenottákkal nem lehet egylapon említeni, hiszen a jelenlegi formájában is a kivitelezés teljesen más, de témát illetően az előbbi felé hajlok, az jobban megnyerte a tetszésemet.

Páholyról:
Ismét egy emeleti részlegen foglaltam helyet, de kevesen voltak az emberek, akiket érdekelt a produkció, a karzaton talán még kevesebben voltak, mint a Zongoraesten... Mindenesetre, iszonyat hideg rázott a második felvonást követően, mivel a 8-as páholy alatt vannak a karzatra vezető ajtók... amennyiben módotok van rá, ezt a helyet soha, de soha ne válasszátok. Az este folyamán eltévesztettem a számot, és a páholytársak közül, aki előttem ül, haza is ment az előadásról (vagy keresett jobb helyet, de nem hinném, hogy ezeknél az üléseknél - nem kell fizetni ruhatári díjat - akadna jobb hely az Erkelben).

Szereplőkről is beszélhetünk:



Hector Lopez Merdoza remek választásnak bizonyult, remélem, ha a színpadi verzió is elkészül, őt fogják hívni, hogy játssza el a címszerepet. Néha úgy tűnt ismeri az egész szövegkönyvet, próbált játszani, és nem mindig a kottát figyelni. Kis termetű, de annál nagyobb önbizalom és kedvesség áradt a tenorból. Bakonyi Anikó volt a legrosszabb az én szemszögemből, persze kiválóan énekelt, de nem lehet összeegyeztetni egy Kolonits Klárával vagy Röser Orsolyával. Furcsa volt, mert folyamatosan rángatódzott, a kottának támaszkodva ellökte magát attól, jobbra balra kilengett. Gondolom, így próbált súlyt adni egy-egy mondatnak, gondolatnak... Számomra idegesítő volt, maga a sajnálkozós - hirtelen megtért figura is, - amit játszott. Szintén szürke volt és teljesen fakó hanggal rendelkezett a többiekhez képest, - ami most hatalmas arcul csapás volt számomra, mert egyébként nincs semmi bajom, sőt nagyra értékelem a fiatal tehetséges énekeseket, - Boncsér Gergely. Figyeltem az énekeseket, gondolkoztam rajta, hogy ez vajon ki lehet? - az előadás megkezdése előtt sosincs színlapom, amiről tudnék tájékozódni, mindig a szünetben vetődök rá. A hangja nem tetszett, irritáló volt, olyan semmilyen a többi kiválósághoz képest, bár a prímet így is a nő viszi nálam. Fokanov Anatolijt mindig szerettem hallgatni, finom éteri hang, idősebb generáció képviselője, ő alakította a hűtlen nő apját. Szerintem egyszer megcsúszott a hangja, de amúgy rendben volt, szólójával kifejezte mennyire szereti/szerette a lányát, egy röpke ideig úgy hitte meg fog halni a szégyentől, következő pillanatban már ereje teljében volt... Nagyon kedvelem, mint énekest és remélem egyszer kérhetek tőle autogramot is. Mint idős tiszteletes, Cser Krisztián szerepelt, próbálta terelni a helyes út felé a lelkészt (bár úgy tűnt, mintha maga az isten lenne vagy valami angyal...). A művész úr hangját is nagyon szeretem, hihetetlenül mély (és kiváló duót alkottak Bretz Gáborral a Don Giovanni című előadásban). Szerekován János és Heiter Melinda számára sajnos kevés szöveg jutott, ők inkább a "háttérben" a kórussal énekeltek, és néha egy-egy szó vagy mondat hangzott el tőlük, de komolyabb és kiemelkedőbb jelenésük nem volt.

A koncert során, a megvilágítás fényéből csupán picit vettek vissza, a színházterem fényben úszott egész idő alatt. 

Összességében jó szórakozást nyújtott, a karmester ismét jól dolgozott, és a kórus is csodálatosan harmonizált zeneileg, ugyanakkor elég rövid volt az első felvonás kb. 1 órán át tartott, majd az 1 szünetet követően folytatódott a koncert, fél 10-re már kint is voltam az utcán, haza fel vettem az utamat.

Kép a 8-as páholyból - A koncert előtt

A koncertet követően - meghajlás


2017. október 30., hétfő

A véres leszámolás - A hit mártírjai 2. - A Hugenották

A baljóslatú előadás

Időpont: 2017. október 29. este 18.00 órai kezdéssel!
Helyszín: Erkel Színház
Előadás címe: A hugenották (Giacomo Meyerbeer)
Rendező: Szikora János
Bemutató: 2017. október 28-án volt, én a második szereposztással láttam 29-én

Színpadképem a páholyból
Hetek óta farkas szemet nézek az elszörnyülködtető plakáttal, ami a Hugenották opera előadást hirdeti az utakon... valahogy nem tükrözi a darab erőszakos hajlamát, sőt, amikor beültem és hallgattam a darabot, egyszerűen kedveltem, kedvesnek és roppant mód izgalmasnak találtam... Az első másfél óra alatt nem éreztem, hogy itt valami nagy gyilkosság, mészárlásnak leszek szem és fültanúja. Majd mégis elérkeztünk ahhoz a részhez is...

A rettegett Iván helyett a rettegett plakát!


Előzmények:
Az utazásban akadályoztak - no meg a  közönségről vélemény

Az orkán erejű vihar, majdnem engem is magával sodort, tehát már itt is komoly lecke fel volt adva. Meg kellett küzdenem a természeti erőkkel, hogy a Hugenottákkal találkozhassak a színházban... Lakóhelyem környékén, - ahol a Duna is eléggé a közelben folydogál - hatalmas szelek fújtak, attól tartottam felkap a szél és magával ragad...bár ezt inkább az előadástól reméltem. :D Nagy harcok árán, de sikerült a buszmegállóba verekednem magam, eleredt az eső...mondom mi jöhet még??? A busz tudta tartani az időt, a csatlakozásom is rendben lezajlott. Az Erkelbe vezető utammal kapcsolatban nem lehetett panaszom, még maradt kis időm is, hogy kezdésre beérjek. 

Új páholyt avattam, emeleten, jobb oldalon, viszonylag közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel (nem csoda hiszen 1. széken ültem). A páholyokban három főnek lehet helyet foglalnia, nekem már meg voltak a partnereim, de kiderült, hogy egymástól teljesen független emberekkel hozott össze a sors. Azt hittem, amitől a leginkább tartottam, hogy valami nyálas szerelmespárral fogok együtt ülni, de szerencsére nem így lett. Az évődés elveszi a kedvemet és a szórakozásomat az előadástól... Ezért vagyok szerelmi kapcsolatok színházi térnyerésében való kimutatásra - ellenes. Művelt, kedves és tisztelettudó személyeknek tűntek és szerintem azok is voltak a páholytársaim. Az előttünk lévő kuckóban két barátnő és egy furcsa idősebb hölgy foglalt helyet. Az előadás alatt a nő magában beszélt, amit szóvá tettek nálam a két barátnő, mivel azt hitték, hogy hozzám tartozik. Megmondtam semmi közöm nincs hozzá, és én is hallottam kiszólalásait... az első szünetben a nő kint ült a ruhatár előtti pihenőrészben, és valami ételt majszolt, közben beszélt...hát, vannak különös figurák... :D Mindenesetre nagyon jó este volt, és szerettem a helyemet. Szerencsére még lesz pár alkalom, amit itt tölthetek majd. Merem tanácsolni, hogy páholyokban keressetek ülést. Nagyon jó tud lenni. 

Az előadásról
A darab első másfél órája szerelemtől ittas, és egy boldog világba kalauzol minket. Aztán megjelenik a színen a nő, mint komplikáció és mint állandó forrása a bajoknak és az általuk generált félreértéseknek, amit leginkább a főszereplő nem tud feldolgozni...és ez magával hozza a sok bajt. Ebből építkezik az előadás, és végül eljutunk a véres leszámolásig...

László Boldizsár Raoul szerepében - opera kampányfilm karakterer

"A reformáció kezdetének 500. évfordulóját mi mással ünnepelhetné az Opera, mint Meyerbeer kiváló grande opérája, A hugenották műsorra tűzésével? A történet alapjául a francia vallásháborúk egyik legszörnyűbb eseménye, az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás szolgált, amely során a Párizsba gyűlt francia reformátusokat (hugenottákat) a király beleegyezésével lemészárolták. A darab a francia nagyopera egyik legeklatánsabb példája, amely 1836-os párizsi ősbemutatója után csakhamar az egész világot meghódította, és azóta is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művek között tartják számon." (forráshttp://www.opera.hu/v/meyerbeer-a-hugenottak/ 

A darab elején betekintést nyerünk léha férfiak (összesen 6 szólista) életébe, akik közül Nervous emelkedik ki, mint nemes úr, feleségül venne egy olyan nőt, akit igazából nem szeret, de kötelezettségből meg kellene tennie. Félreértés mindig minden operában akad, úgy itt is, hiszen megérkezik a víg ifjak közé a hugenotta, aki szerény életfilozófiájával szöges ellentéte a társaságnak, ráadásul egy korábbi háborúban összeakasztották a bajszukat egyes szereplők (a léha felajánlja borát Marcel-nek a főszereplő szolgájának, aki pedig a háborúban komoly sebet ejtett a másik arcfelén)... Raoul, a hugenottáról egyhamar kiderül szerelmes egy olyan nőbe, akit csak egyszer látott és védett meg utcakölykök intrikáitól, és ez az egy pillantás elég volt számára, hogy egy életre elkötelezze magát, és természetesen nem tudja a hölgy nevét sem... de felismeri, amikor kiderül, hogy Nervous-szal találkozik, pusztán abból az indokból, hogy felbontsa az eljegyzésüket, mert Raoul-ba szerelmes... A királynő közbenjárásával megoldható lenne az új eljegyzés (holott ő is szerelmes lesz az ifjú hugenottába, ugyanakkor a kedvenc udvarhölgyének ígéretet tett, hogy segít rajta, ezt mindig megjegyzi magának, és nem szabadna elgyengülnie - nagyon jó a királynő elképzelésének ábrázolása - az AMOR szavak mögé bújva, teljesen átlényegülve előadásmód, majd ahogy eltűnik a díszlet, királynő és alattvaló kapcsolata lesz a kép), az apród (akit nő formál meg, folyton a királynő figyelmében szeretne sütkérezni, de amaz csak elhárítja) gyakran megjelenik, és morgolódik magában (első megjelenésekor senki sem értette miért köszön a léha férfiaknak 3x - vicces volt látni a kórus és szólisták reakcióját). Miután összejöhetnének az ellentétes felek, mert a lány is és a férfi is más-más oldalon áll, Raoul nemet mond, és kardot ragad, mert úgy érzi a nő megsértette... Ismét háború és csapdát tervelnek ki a férfi ellen. Szerencsére, szíve hölgye mindig segít, és sikerül megakadályozni a párbajt, ahol a katolikusok át akarták ejteni. Aztán kiderül mi az igazság, és Raoul az apánál "esdekel", hogy elvehesse a lányt, akit szeret. Ám a férfi nem hajlandó, sőt a baráthoz adja leányát. Nervous-t később megöli, mert nem pártolja az értelmetlen gyilkosságot, hiszen felmenői között nem volt olyan ember, akinek kezéhez vér tapadt volna... Raoul saját érdekét nem helyezi a közösség érdeke elé, a boldogságáról is hajlandó lemondani, csakhogy a közösséggel együtt harcoljon, megmentse őket. A szerelmese viszont nem engedi el, és addig-addig győzködi, míg a mélyen vallásos szolga, meg nem esketi őket. A lány felveszi szerelme vallását, mivel amaz nem akarja megtenni a kedvéért, ezért a nő felveszi a hugenották hitvilágát. A Saint Germani harangok megkondulnak, és ez jelzi, hogy a gyilkos áradat kezdetét vette, a katolikusok nem kímélnek sem nőket, sem gyerekeket, sem időseket. A szerelmesek ezen csodálkoznak, az emberek mélyen vallásossak, és azt remélik a megváltó ismét megmenti őket. Az utolsó jelenetben, a katonák betörnek egy épületbe, ahol az IRGALOM óriás betűit ledöntik, és a színre befutnak a főszereplők, akiket az eldördülő puska öl meg, közöttük a fehérek vagyis a katolikusok vezetőjének lányát is, aki így kedvese mellett hal meg, de imádkozik apja lelki üdvéért. 

A szereposztásom


A felépítés, nyelvezet, időtartam:
Opera három részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal, 4 órán keresztül 18.00-22.00 között, két szünettel

A jelmezek (tervező: Kovács Yvette Alida)
Színek dominanciája és szimbolikája - az áldozatok, a feketében szereplő Hugenották (reformátusok), míg a gyilkosaik, akik Isten nevében ölték őket halomra, fehérben az ártatlanság/tisztaság színébe voltak öltöztetve. Úgy gondolom nagyon szélsőséges volt az ábrázolás, a fehér túl steril volt, a fekete túl gyászos. Az udvar tagjai már vegyesebb árnyalatú jelmezekben, de minden esetben elmondható, hogy korhű ábrázolásban lettek megálmodva. A királynőnek a "csilivili" külsőt, természetesen megadták.

A díszlet (tervező: Horesnyi Balázs)
Rendkívül egyszerű, a zsinórpadlásról leeresztett ponyvák, melyek romantikus és emberektől túlzsúfolt ábrázolásokkal festettek, illetve a gyakran megjelenő óriásbetűkből álló kifejezések: Bacchus, Amor, Jézus, Remény, Merény, Kereszt, Irgalom. Az utolsó szó az IRGALOM, melynek betűit a katonák ledöntik, ezek darabokra hullnak, és a főszereplők a színre érkezvén az irgalomban nem részesülnek, lelövik őket, egyetemben az ellenséges oldal női főszereplőjével is, aki csak szerelmese miatt vette fel annak hitét... A betűk sablonként (ponyvába forrasztva) váltakozó háttérrel, hogy megmutassák adott jelenthez melyik szó illik a legjobban. Illetve térben is megjelentek a szavak, legelőször az AMOR, majd végül az IRGALOM (ami viszont szétszedhető volt). Ötletes, egyszerű, de változatos és modern látásmódot adott a történetnek.

Nem túl éles képek a tapsrendről
Nem túl éles képek a tapsrendről


Egyéb észrevételek
A darabot - ha nem lenne az Operaházban átalakítás - akkor biztosan a Zene fellegvárában tartották volna, mert az előadás felépítése alapján, kisebb megszakítások tarkították, vagyis olyan szünetek, amikor a 19. században a gazdagok átmentek a szomszédos páholyokba pletykálkodni... a dirigens megtörölte a homlokát, de nem hagyta el a pódiumot, a zenekar tagjai ültek a helyükön magukban merengve, vagy egymás között beszélve. A karmester (Oliver von Dohnányi) pompásan vezette a csapatot, mind a rábízott zenekart, mind az énekeseket. Tehát két nagy szünet és két kicsi, amikor a felvonások között átrendeződik a színpad, de még sincs igazán szünet, és a színészek sem jönnek ki meghajolni a felvonások végén. 

Az előadásban megjelennek a ledér nimfák az AMOR betűk között, és a balett-táncosok (betanító: Sebestyén Csaba) egy báli forgatagban (hugenottáknál tartják).

Bakivilága
A zsinórpadlásról leereszkedő díszletek folyton elkapták a szereplőket, pl. a nimfák esetében a ruhájának szélét csípte be, László Boldizsár kénytelen volt lehajolni, mivel nem ment fel túl gyorsan a ponyva. Be kellett húzni a függöny mögé a betűk darabjait...


Színházi szimbolika

Próbáltam riadt arcot vágni a darab történetéhez híven - illetve a fekete (gyász, áldozat) és a piros (a kiontott vér) színek adták a szimbolizmus keretét (amÚgy a hajam szélfútta)


Összefoglalva!!!


A darab a pozitív kezdést követően elkezd a sötétségbe vinni minket, a gyászba. Szomorú történet, de mindenképpen felemelő pillanatokkal rendelkezik. Akkor bántam volna igazán, ha nem megyek el a vihar miatt megnézni. Grandiózus előadás. Aki teheti, menjen el, szerintem itt nem kell választani a szereposztásokat tekintve sem (kivéve Valentine esetében - szemnek egyáltalán nem üdítő látvány - Létay Kiss Gabriella - annak ellenére, hogy lenyűgöző hanggal rendelkezik) , hiszen mindkettő szereposztás remek művészekkel gazdálkodik, ezért bárkit is kaptok szereplőgárdát, nem lesz okotok panaszra! 



2017. október 28., szombat

Hát, szerelmes a fiatal úr??? - avagy a NAGY HÁRMAS ismét színre lép

Időpont: 2017. október 27. 19.00
Helyszín: Madách Színház (Erzsébet krt. 29-33.)
Az Operaház Fantomja - A Nagy hármas!!!!!


Ismét színház. Ismét Fantom. Rettenetes nagy esőzés a teátrum környékén, igazán féltettem az esti szereplőgárdát, hiszen ha az Ég szakad, az bizony valami rosszat jelent... de szerencsére az aggodalmam alaptalan volt.


Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy immáron 2. alkalommal nézhettem meg az oly régóta kívánt csapatot! 2006 április 2-án láttam életemben először a magyar non replika Fantomot, a főbb szerepeket Posta Victor - Fonyó Barbara - Homonnay Zsolt alakították. Őket nevezem a nagy hármasnak, hiszen, amióta megy a darab voltak új és régi arcok, akik aztán kiléptek (pl. Miller Zoltán vagy Nagy Sándor, de mást is lehetne említeni), de az én triászom mindeddig nem változott. Az én boldogságom akkor nagy, ha az első szereplőgárdámmal látom az előadást, hiszen az ő munkájuknak köszönhetem a Fantom iránti elkötelezett szeretetemet, ezért is különleges helyet foglalnak el a szívemben, még ha nem is ők a legjobbak. Ám, engem ez nem érdekel, mert mindig találok érdekességet, szívszorító pillanatokat, amit kizárólag velük élhetek át. És azért, az első - mindig az első marad! Idén már második alkalommal láthattam a gárdámat, ami roppant ritkaságnak számít, hiszen az elmúlt kb. 3 év alatt egyszer sem jöttek ők össze. Szóval nagy öröm volt számomra, hogy együtt voltak és velük élhettem át a történéseket.

Előzményekről
Napokban a Madách vendégkönyvében volt egy igen csúnya bejegyzés egy bizonyos Fantomról, aki nem jeleskedett, október 22-én. Idézem: "Nagy várakozással mentünk az október 22-i 15 óràs Fantom előadàsra, és csalódottan távoztunk. Úgy éreztük - négyen is, hogy a Fantom éneklése mélyen alulmúlja az Önöktől elvárt szintet." (Bolza Ilona).

Szóval, aki ezek után eléggé bátor, az bizony nagyon elkötelezett lehet a színész iránt... Márpedig ha pontosabban végiggondoljuk, sajnos időnként még a legjobbakkal is előfordul, hogy rosszul alakítják a szerepüket. Csengeri Attila, aki nem hivatalosan, de a legjobb Fantomnak van kikiáltva, szintén megélt rosszabb napokat, volt egy Raoul is Bot Gábor személyében, aki csak sodródott az árral, alakítása semmilyen volt, és a szünetben ha csak a kis balerinát emelik ki, mint nagyon jó szereplők, akkor el kell gondolkodni, hogy nem állja meg a helyét az adott előadás... Nekem ebben volt részem, pár évvel ezelőtt, úgy ahogy a fentebb írt hölgy véleménye, de el kell gondolkodnunk, hogy lehetnek belső viharok, amiket hiába próbál, de még a legjobb színész sem tud feldolgozni és ez kivetítődik a karakterre, a történetre, és a történetben szereplő társakra is. Ilyenkor a darab nincs egyben, hiába vannak nagy nevek a színpadon, nem az igazi. Tehát, lényegében előfordulhatnak olyan napok, amikor a színészek nincsenek csúcsformában, rosszul alakítanak, mind játék, mind hangi előadásmódjuk nem áll összefüggésben a korábban látott vagy hallott véleményekkel... ilyenkor persze csalódunk, de esélyt kell adni, mert nem csak a színészek vannak az előadásban. A zene! A díszlet! A szereplők, akik megérintettek bennünket. Úgyhogy teljes mértékben megértem azt, akinek mély csalódást okoznak, és a katartikus élményt nem kapják meg, pedig fizettek érte! De a színészek is emberek, nem működnek gépszerűen. Erről csak ennyit szerettem volna kifejteni. Nekem erre egyébként ha a Fantomot nézem, a legjobb példa a Csengeri - Fonyó - Bot trió, akik gyengék voltak, még a legkisebbek is azt mondták, hogy nem jók, aztán 1 évvel később, végre ők is beértek és jobbak voltak. Esélyt kell adnunk, vagy ha nem, érdemes más gárdával is megnézni. Már van pár kedvencem a nagy triászomon kívül. :) 



Az előadás előtti percekről
A színházban meglátszódott a kulturális szakadék egyes nézők között. Legnagyobb örömömre a pótszékem most a legjobb helyre szólt, így azért sokkal jobban láttam. A sorban, kissé beljebb helyezkedett el egy idősebb házaspár, akikről picit később kiderült, hogy Svédországból jöttek, pár napig tartózkodnak Magyarországon, konkrétan ez volt az utolsó estélyük hazánkban. Az idős pár is megbotránkozott azon a jeleneten, amikor is a mellettem helyet foglaló apuka és 6 év forma fia megjelentek. A fiú egy párnát vitt magával, hogy jobban láthassa a darabot (magasított ülés), de volt annyira "kulturált" és "jól nevelt", hogy a sorok között csúszkált koszos cipőjével, viseltes farmer nadrágjával... Második sorból leereszkedett, úgy, hogy közben a többi ülést érintette a cipőjével... mondtam neki, hogy gyere itt le, majd beengedlek...de semmit nem hallott meg, ahogy az apja is a süketet játszotta...végül nem oda ültek, én örültem neki. Az ilyen hülyékből már elegem van... A házaspárral összenéztünk ültünkben, és beszélgetésbe elegyedtünk. A hölgy nagyon beszédes volt, és kellemes társaság, mosolygósak. Két csajszi még az aulában elkapott, hogy fotót készítsek róluk, de ha egyszer nem voltak fotogének... :D többszöri megismétlésre végre elfogadták a képet. Én, de még a telefonjuk sem tudja átrendezni az arcukat... :D No, végre egy olyan estének néztem elébe, ahol nem történhet a  - közönség szempontjából semmi rossz. Úgyhogy eljött az imádkozás ideje...

A szereposztás



Az előadás alatt
Oh, roppantul imádkoztam, vágytam rá, hogy sikerüljön nekik, tudom, hogy az embereknek fenntartásuk van, mert nem a nagy Mahó Andrea vagy a nagy Csengeri Attila van a színpadon, akkor már nem is lehet örülni... és ne számítsunk semmi jóra, de ez nagyon szemét gondolkodás. Igenis mindenkinek meg kell adni az esélyt a bizonyításra! Sajnos, tény, hogy ketten a kedvenc triómból már kiöregedtek - Fonyó Barbara 44 éves, Homonnay Zsolt 45 éves és a Fantomom még csak most töltötte be a 40. életévét. A svéd hölgy meg is jegyezte, hogy idős a Christine-t alakító színésznő, de bravurós hanggal rendelkezik. Megelőlegeztem neki, hogy számíthat arra, hogy színészi játékban is igen erősen fog megmutatkozni a művésznő. Sok újdonságot sikerült észrevennem, és boldog vagyok, hogy megéljenezték őket, mert abszolút megérdemelték, a maguk módján nagyon szép, szívmelengetően különleges alakítást nyújtottak.



Posta Victor Fantomja
Hűha. Azt kell, hogy mondjam, akkor ismerszik meg a Fantom hangilag, amikor még nem látjuk a színpadon, csak halljuk a hangját, kissé fura volt, mintha megköpködte volna a mikrofont... vagy lehet rossz hasonlatot találtam... nem tudom, de érdekes volt a "Bravissima" kiejtése.  Életemben másodszorra élem át, hogy Ő, a zongoraművész Fantom nem lép a főcímdal ária részénél az orgonához, hogy játsszon rajta. Szerepe szerint ezt kellene tenniük a színészeknek. Régen azzal volt problémám, hogy mindig csak egy követeléssel állt elő Christine felé (Énekelj!), azóta rájött, hogy ez így unalmas és vérszegény, ezért kollégáihoz hasonlóan becsempészte az Énekelj nekem! mondatot, bár ezt nem hangoztatta sokszor. Nem baj, inkább ez - az orgonán nem játszom -, és hátulról sulykolom a lányt, hogy énekeljen, - megdöbbentő és szokatlan volt a látásmódjából. Amúgy már attól tartottam, háton csapja, vagy fejbe veri, a mozdulatai erre engedtek következtetni. Érdekes, hogy Victor megsimogatja Christine arcát, míg a másik két Fantom nem merészkedik ilyen vizekre, inkább az ária résznél, fogják a lány kinyújtott kezét, amíg el nem szakadnak egymástól. Úgy éreztem, hogy az Éj zenéjében ismét erősen belevilágítottak az arcába, és ezért nem volt túl kellemes énekelnie... A dallal kapcsolatban annyit jegyzenék meg, hogy szépen adta elő, nem volt probléma, nem voltak hirtelen kiszólalások, amiket úgy utálok, csak van egy magas hang, amit nem kéne hasznosítania, de ő ennél az elgondolásnál maradt... 

A maszk letépésekor Sasvárinál fedeztem fel "Mennybe vágyik. Szépségről mer álmodni" résznél a Fantom magához húzza és szorítja az énekesnőt. Posta ezzel szemben ugyan megszorítja, de el is engedi, sőt rögtön a földre zuhan, hogy még nekem is belefájdult a térdem...a koppanás véget. A sírása megindító. Nem tudom elviselni, hogy szenved. Teljesen elszomorít a látványa. És ez jó.


Posta nem brekeg az Il Muto jelentében, viszont meg kell említenem, hogy a dublőr Fantom nagyszerű munkát végzett aznap este: gyengéden nyújtotta kezét Christine felé, hogy magával vigye a csodálkozó lányt a katakombák rejtekére. Amikor visszatérnek a felszínre, és Madame Giry (Bencze Ilona), aki észleli az érkezésüket, rögtön a csapóajtó elé áll, nehogy Bouquet (a zsinórmester), - aki éppen kedvenc időtöltését a balerinák ijesztgetésével múlatja az idejét, - meglássa a Fantomot és Christine-t.  Az álarcos átadta a levelet, amit a művésznő rafináltan, mintha valóban a Fantom cinkosa lenne, a háta mögé csempészett...

Frappáns tetőtéri jelenetmegoldás
A legnagyobb meglepetés mégis a legváratlanabb pillanatban ért, méghozzá a tető jelenetnél. Mint tudjuk a Fantom az Apollo szoborcsoport talapzatánál bújik meg a szoborhoz hasonló színben pompázó köpenyben. (Szokásomhoz híven ez az első, amit megnézek a szemem elé táruló színpadképen.) Akkor jelenik meg előttünk igazán, amikor Christine-t nevén szólítja (ekkor veszi le a csuklyát is), mintegy visszhang, miután Raoul is megszólította a lányt. A hang ekkor is megvolt, de hosszabban nyújtotta el, igazán "szellemes" hatást nyújtva. Ezúttal Victor annyira beleolvadt a környezetébe, hogy folyton lesnem kellett, mikor fedi már fel magát! Egyszer a szerelmespárt figyeltem, egyszer őt. A kettő között pillanatonként kapkodtam a fejemet, bár magamban gondoltam a csókra biztosan leveszi a csuklyát, amit végül meg is tett. Nem fordult el, ahogy kollégái szokták, hanem lehajtotta a fejét, és karját, -mintha görcs rándította össze - behajlította. A hatás lenyűgöző volt, és büszke voltam rájuk! Nagyszerű újítás volt! A szomorúsága pedig magával ragadó. Megint zokogott. Megint elesett volt.

Temető jelenetben a trió - első alkalom, amikor mindhárman együtt szerepelnek térben és időben (leszámítva az Angyali hangot, ahol el vannak választva egymástól a szereplők), Christine-ből ekkor azt hiányolom, hogy megijedjen a Fantomtól és utána siessen Raoul-hoz, ehelyett megtorpan és rögtön a vikomt felé fut. Posta jellemvonása a "Várj" - ez az egyetlen szó, mintha csak az ő produkciójában szerepelne...de majd jobban figyelek legközelebb. 

A Don Juan kicsit csalatkozás volt számomra, legalábbis ami a lánykérés részét illeti, hiszen nem Christine fut oda a Fantomhoz, hogy az ujjára húzza a gyűrűt, hanem a Fantom ereszkedik féltérdre és ennek hatására siet oda a lány. 

Az utolsó 12 percben: megkacagtató jelenet volt számomra, ami általában nem kéne annak lennie. Raoul vívódik a nyakára kötött lasszóval, a Fantom győzködi Christine-t őt kell választania, különben a vikomt meghal... Na már most van ez a bizonyos sor: "Döntsd el, hogy hozzám jössz vagy sem. Hogy meghal kínok közt vagy él!" - mivel ez a jelenet elől játszódik a színpadon, Christine a földön kuporog, Raoul háttérben kötélen lóg, kettejük között a Fantom áll - a második mondaton szakadtam, mert felejthetetlen grimasszal nyugtázta Posta, Homonnay küzdelmét a kötéllel, látszott rajta és nyomatékosan lehúzta a hangsúlyt (magában gondolva: Nézd meg ezt a hülyét! Ezt akarod megmenteni???:D). Teljesen lejött a maró gúny, meg, hogy a partnere lefárasztotta a játékával... :) Ezt imádtam! 

Bravúros csókjelenet - Fonyónak még hátra is kellett lépnie, mintha PV elfelejtette volna a szöveget és fel-lecikázott a színpadon, majd fenyegetően meglengette az ujját Christine felé... A csók viszont nagyon gyengéd volt, majd vált szenvedélyessé, és hát a Fantom, ahogy átölelte Christine-t... finom volt, szép volt...



Jegyzetek mindenkivel és mindennel kapcsolatban

- Fonyó Barbara nem játszott a jelmeze fodraival a Gondolj rám előéneklésekor, ámbár szemmel látható volt, hogyan alakul át félénkből bátorrá - jó ábrázolás volt (illetve kezét a szája elé tette, hogy elrejtse mosolyát, mivel a Fantom La Carlotta-ra ráeresztette a függönyt); amikor a kiemelt táncmozdulat jön és Fonyót Lóránttal belökik a körbe, külön tud táncolni, ugyanazokat az elemeket követve, mint Meg megformálója, csak később veszti el az egyensúlyát. Az értetlenkedést jól bemutatták és Bencze Ilona hangját is jól lehetett hallani, amint haragosan kiküldi a két lányt gyakorolni. Éj zenéje alatt átszellemülten fekszik, majd a Fantomhoz lép, amikor az megmutatja a közös jövőjüket. Küzdelem a folytonos undor ellen, amit a maszkos férfi iránt érez (mindez megmutatkozik mimikában és a játékban is, amikor szabadulni próbál a Fantom szorításából). A pandzsab lasszót nem sikerült messzire hajítania, PV lába elé dobta, de ő nem akadt bele (meg más sem).

- Homonnay Zsolt: kedvenc Raoul-om, slusszpassz. Hihetetlenül jól alakítja a vikomt figuráját, mindig próbál valami újat belecsempészni és ez mindig tetszett. Ugyanakkor szerintem a lelki problémái kivetítődtek az általa ábrázolt karakterre is, mert nem sikerült azt a kifogásolhatatlan szintet hozni, mint amit tőle megszoktam. Okés, aláírom néha a karmestert nézi, nem kell ennyire görcsölni... de azt nem bírom elviselni, hogy a gazdag férfi hasonlóan, mint Magyar Bálint, csak áll egy helyben az igazgatók szobájában és nézelődik, zsebre tett kézzel. Itt mindig elkezdte elemezni a leveleket, vajon ugyanaz a személy írta-e őket? Mintha grafológus lenne. Ez a kivitelezés a hibátlan előadásához tartozik, és most meg nem csinálta ezt. Pedig fontos lett volna. Bravot nem mondta Christine-nek amikor meglátta a színpadon ellenben "Tűnjünk el innen!" felszólítást igen, amikor Bouquet fellógatták. Amit viszont ügyesen oldott meg: Angyali hang - némi szövegbabrálás, Il Muto francia "bonsvá"- szó nem helyesen van leírva - elköszönés a diriktől.  Az Il Muto alatt tartott fantomos megjelenés, itt fel is pattan az 5-ös páholyból, és az igazgatók felé jelez, hogy baj van. A színészkollégák vevők voltak a változtatásra ők is látványosan értetlenkedtek a jeleneten. A temetőben az egyik sír mögé bújva, nehogy a Fantom észrevegye a jelenlétét. Christine nevének elrebegése mint végső ima, amibe kapaszkodhat, érdekes továbbá, hogy ő a felsőtestével esne bele a vízbe, míg Solti a lábát ejti le a hídról, amikor a Fantom rejtekére igyekeznek Madam Giry-vel. És természetesen a fentebb leírt eset, az utolsó 12 percben, odateszi magát, még akkor is, ott is. Ellenben hagyta, hogy Christine visszamenjen a Fantomhoz és nem csinált semmit, hogy megakadályozza (összeesik, utána iramodik és elrángatja).

- Röser Orsolya "olaszos kirohanásai"; csodálatos szerelmi partnerek Szerekován Jánossal, aki "örömmel teszi alá a széket"; Don Juan próba alatt felpattan a helyéről, és Madame Giry elé vágódik, gúnyos megjegyzésekor Christine-re tekint (A zeneszerző nincs jelen) 

- A Fantom dublör finom gesztusai Christine felé és Madame Giry-vel való kommunikációja

- Bencze Ilona balettórái az Angyali hang közben

- Lóránt Enikőnek (Meg Giry) a kis hajdísze mellé visszatették a régi fejpántot is, ami így kissé túlzsúfoltságot eredményez. El kéne dönteni, mikor melyiket viseli. Én a pánt híve vagyok amúgy... 

- Apró gesztus, apró kis mosolyok - Madame Giry és a lánya összenéznek és szemmel láthatólag örülnek a kórista lány sikerének

- Több pillanatig láttuk Piangit (Szerekovánt) lógatva a Don Juan végén - és erősek voltak a kiáltások... vagyis fülnek fájó...

- Koltai János, mint volt szini diri nem éppen a helyzet magaslatán, baljósabbra véve a figurát, csak a zeneértő igazgatóval fog kezet, amikor sok szerencsét kíván (kissé fura volt...), André (Barát Attila) is nagyot nézett, döbbenet volt a színpadon.



- A zongora megjavult - első alkalommal nem működött önállóan a billentyű...


Kedvenc jelenetek:
- A Tető!!!! :))) Mindig is az volt és mindig az lesz! De ez most elképesztő volt!
- Maszkabál!!!!! Ezt a jelenetet máshogy nem is tudom elképzelni, ahogy be van mutatva, Christine-t a maszkos démonok üldözik, az egész tánckar hullámzik, egy káprázat volt az egész. Nagyon látványos, egyszerűen imádom és hálás vagyok érte!
- Az Éj zenéje a maszk letépésével összekötve
- A temető - a trió együtt
- Az utolsó 12 perc

Továbbra is azt kell mondjam: IMÁDOM! 
Olyan nagyon veszettül IMÁDOM!



2017. október 23., hétfő

Málta és Izland Fantomjai

Koncert formában láthatta és láthatja majd a közönség a külföldi Fantom változatokat

Első körben érdemes szót ejteni az otkóber 20-21 között lejátszott máltai Fantom koncertről. Szereplők voltak:
  • PHANTOM: Roger Tirazona
  • CHRISTINE: Nadia Vella 
  • RAOUL: Ashley Stillburn 
  • CARLOTTA: Stefania Grech
  • FIRMIN: Louis Andrew Cassar 
  • ANDRÉ: Neville Refalo 
  • MME. GIRY: Nikki Farrugia 
  • MEG GIRY: Miriana Pavia 
  • PIANGI: Charles Vincenti 
A zenekar 45 főből állt, és 65 fő volt a kórus tagja.


So the cast for Phantom Iceland has been announced!
The Phantom will be played by Þór Breiðfjörð,
Valgerður Guðnadóttir will be Christine.
Elmar Gilbertsson will be Raoul
and Sigrún Hjálmtýsdóttir will be Carlotta
There’ll be 50 people in the...
Phantom Izland szereplők
Phantom - Þór Breiðfjörð,
Christine - Valgerður Guðnadóttir
Raoul - Elmar Gilbertsson
Carlotta - Sigrún Hjálmtýsdóttir

Zenekar 50 főből, a kórus 30 főből fog állni. Kizárólag 2018. február 17-én játszák, koncert változatban.

További infok itt: http://www.mbl.is/folk/frettir/2017/10/20/operudraugur_i_horpu/

2017. október 17., kedd

A Fantom újra itt jár...

Elhoztam az új időpontokat 

Idén két időszakban is találkozhatunk a Fantommal, első körben október-november, majd májusban visszatér az előadás, hogy megünnepelhessük a társulattal közösen az immáron 15 éve futó előadást a 800. alkalommal....

Okt. 19. (csütörtök 19.00)
Okt. 20. (péntek, 19.00)
Okt. 21. (szombat, 15.00) ZK
Okt. 21. (szombat, 19.00)
Okt. 22. (vasárnap, 15.00) 
Okt. 22. (vasárnap, 19.00) 
Okt. 27. (péntek, 19.00)
Okt. 28. (szombat, 15.00)
Okt. 28. (szombat, 19.00)
Okt. 29. (vasárnap, 15.00) 
Okt. 29. (vasárnap, 19.00) 
Okt. 30. (hétfő, 19.00)
Nov. 3. (péntek, 19.00)
Nov. 4. (szombat, 15.00)
Nov. 4. (szombat, 19.00)
Nov. 5. (vasárnap, 15.00)
Nov. 5. (vasárnap, 19.00)


Jegyszerzésre itt van lehetőség, illetve nézzetek szét a facebook oldalon is a különböző jegyet árusító közönségszervezők terén:
http://madach.jegy.hu/


Az űrben tett látogatás, táncvariációk Bartók zenéjére

Kedves Olvasók,
múlt héten hétfőn, illetve, most október 16-án ismét volt opera- és balett előadás az M5-ös csatornán. 

Míg előzőleg a Szegedi Szabadtéri Színpadon került bemutatásra A bolygó Hollandi űr témára megalkotva (Der Fliegende Hollander - az eredeti cím, ami egy szellem hajóra való gondolkodást erősítené, így sajnos magyarul a félrefordításból bolygó lett...) sőt! Ha eddig nem voltak furcsák a wagneri rendezések, akkor az új változat minden bizonnyal többet mutat be, és a magyar címhez igazodva nem a norvég partokon játszódik, hanem kint az űrben... Eme Szabó Máté (miskolci rendezés) által színpadra vitt felállásban a történet a világűrben játszódik, ahol Senta apjának hajója egy űrhajó, a Hollandinak szintén van hajója, egyben egy saját bolygója. Egyedül az volt érthetetlen számomra, hogy melyik égitesten tartózkodtak, amikor a búzamezőn keresztül a két főszereplő szerelmesen egymásra pillantott.... A csodálatos páros, Kálmándi Mihály és Rálik Szilvia jeleskedtek, a címszerep és megváltó női karaktere, Senta alakjában. László Boldizsár alakította Eriket, a vadászt, aki szintén szereti a lányt, bár az tudja, hogy ő lesz az, aki segíthet a bolyongó férfinek... EGyébként szerepeltettek egy külföldi vendégművészt is, aki sokat nem tett hozzá az előadáshoz, lévén a Kormányos nem egy nagy szerep. 

Korábbi tapasztalataimat itt olvashatjátok a budapesti rendezésű művel kapcsolatban:

Érdekességek, cikkek a darabról:

Bartók Tánctriptichon
Igaz, június 1-jén már láttam az előadást, de ahogy megláttam a szereposztást nem volt kétségem, hogy belenézek a "műsorba". A szenvedést meghagynám másoknak, így csak pillanatokra néztem bele a Fából faragott királyfi borzalmas, Frenák Pál-féle koreográfiába... értem én, hogy modernizálni akarta, értem én,h ogy a maga stílusában próbálta elmesélni a történetet és valamit útravalónak adni a nézőnek, de ez részemről már akkor is és most is elutasításra került. Ennél sokkal nagyobb izgalommal vártam, hogy megnézzem Kozmér Alexandra és Bajári Levente felfogásában. Korábbi hírek szerint vagyis a társkoreográfus Seregi mellett, elmondta, hogy érdekes volt számára megtapasztalni mennyire eltérően tudnak a művészek egy-egy adott karaktert a színpadon eljátszani, azt, hogy a Popova Aleszja és Bakó Máté duó valamint a fentebb említett kettős játékában felfedezhetünk különbségeket, és most végre tanúbizonyságot szerezhettem róla, hogy igen így van... 

Popova-Bakó páros vs. Kozmér - Bajári: 

A lányt alakító Popova Aleszja szemléletében a karakter egy esendő figura, aki nem akar, sőt nem szereti azt tenni, amit tesz a zsiványokért, vagyis férfiakat csal a közös lakásukba, ahol a férfiak kifoszthatják az áldozatot. Kozmér ezzel szemben elfogadja a rábízott munkát, hogy az utcán sétálgasson és férfiakat csábítson el, ellenben nála azt is észrevettem, hogy rendesen szenved, kisírja a szemét (bár lehet, hogy ez a közelebbi látásmód miatt volt), és kapcsolatban van a zsiványok egyik másik tagjával, egyiknek a karjaiba is omlik... Ha a két hölgyemény közül kellene választanom, számomra Popova Aleszja fantasztikus tánctudásával és érzelmeinek ábrázolásával megnyert magának, Kozmér Alexandrában túl sok ridegséget tapasztaltam, bár ő is kifogástalanul mozgott.

Kozmér karjaiban Bajári
Bakó utoljára megsimogatja Popova arcát

Bakó Máté (amikor élőben láttam a darabot) már az első megjelenésével is hátborzongató hatást ért el, ahogy a reflektor fénye hátulról megvilágította az alakját, egyszerűen lenyűgöző belépőjével sikeresen megalapozta a karakter lényegét, misztikumát. Mindvégig félelmetes volt a tánca, mozgása. Bajári az arckifejezésével (a közeli látásmód előnye) volt igazán domináns (a vágyakozása a lány iránt). Ha a két Mandarin közül kellene választanom, azt  mondanám Bakó Máté, ugyanakkor Bajári Leventére sem lehet okom panaszra.

A Táncszvit alatt minden ugyanúgy ment, mint élőben, legalább ismertebb táncosokkal láttam ezt a részt (akikkel élőben volt, nem igazán ismerősek a számomra), ez volt a legmegnyugtatóbb pillanata az egész előadásnak, egy feszültséglevezető miután a Fából faragott sokkolt, és a Mandarin elszomorított, mert képet mutatott az emberi gonoszság hatalmáról...

Korábbi írásomat az estről, itt olvashatjátok:

Információk:


2017. október 9., hétfő

Non replika szerb módra - a Vörös előadás / The Red Production / Fantom Iz Opere

 FANTOM IZ OPERE

Október 7-én tartották meg a szerb fantom premierjét a Pozoriste na Terazijama létesítményben. 


Elöljáróban elmondható, hogy nem sok díszlettel dolgoznak, a darab jellegzetes színe már nem a kék, hanem a vörös, végig fellelhető és intenzíven kíséri a történetet (elvégre a színpad padlózata is vörös).

Érdekességek:
- A vörös szín dominancia
- Hannibál jelenetben: végre kapunk egy szépen kidolgozott (talán még méreteiben is arányos) elefántot, bár különleges díszítés nélkül van tálalva. Ugyanakkor szokatlan hajformával látható Madame Giry...

Az elefánt, a rabszolgalányok és Masdame Giry a tornyozott hajával
 - A rabszolga tánckar kicsit hasonlít Mata Hari "öltözködési stílusára", indiai, jellegzetes díszítéssel tarkítva


 - Christine és La Carlotta jelmezeinek hasonlósága külön figyelmet érdemel. Vannak non replikák, amik teljesen eltérő öltözetet adnak a két nőre, ezzel is megkülönböztetve a karaktereket egymástól. A szerb változatban, nagyjából ugyanolyan ruhába bújtatták a beugró énekesnőt és a primadonnát. Lássuk:

Bal oldalon Christine, jobb oldalon Carlotta
- Maszkabál - a második felvonás legismertebb jelenete a báli forgatag, amit itt is megkapunk és talán icipicit mondhatjuk, hogy a Gaston Leroux regény alapjait gondolták megjeleníteni, vagyis Christine és Raoul jelmeze a dominó színeivel hozható összefüggésbe (fekete-fehér). Az összképre kíváncsi lennék, csak egyelőre ezzel az egyetlen képpel muszáj beérnem:


Ugyanakkor másik fontos kérdés, hogy a Vörös Halál feltűnik-e vagy sem? A finn-götebourgi, illetve az észt nem gondolta, hogy belevegyék a figurát...pedig a Fantom legismertebb és légfélelemkeltőbb jelmezei közé tartozik... 

 - Vannak dolgok, amiket nem lehet megunni, többek között ilyen a 2004-es filmből átvett jelenet a temetőben, ahol a Fantom és Raoul kardot ragad (A filmet követően, a 2008-as lengyel non replika, majd a finn-götebourgi non replika is beválasztotta ezt a megoldást), a színház oldalán megtalálható videó erről...

- A külföldiek szeretnek erről beszélni, miért nincs menyasszony jelmez egyes non replikákban? A szerbek is úgy találták Christine maradjon a Don Juan öltözékében, jól látható ez a tapsrendnél, ahol a fehér alapon rózsamintákkal ellátott ruhában áll a színpadon. No, de miért is jó ez? Gondoljunk csak bele, alapvetően, Christine-t a Fantom kényszeríti a menyasszonyi ruha felvételére, nem lehet, hogy meztelenül látja? Az original előadás óta voltak változtatások, hiszen az új rendezéseknek ez módjában állt. 

Vegyük is sorra őket: 
Az első non replika 2003-ban a magyar fantom volt, itt fogant meg először az az ötlet, hogy maradjon a Don Juan jelmezében, és egy egyszerűbb, letisztult menyasszonyi jelmezt mégis belecsempésztek, a Christine-t ábrázoló bábú formájában. 

Majd 2008-ban megérkezett a lengyel produkció, ahol az anorexia dominált, itt sem volt ara jelmez és a 2004-es Emmy Rossumhoz hasonló jelmezben mutatta be az énekesnőjét. 

A 2014-es giccsparádés ámbár jeleneteiben szépen kidolgozott prágai darab, valamint a szerényebb és sötétebb díszletvilággal és jelenbe helyezett észt előadás már újra visszahozták, színésznőiket menyasszonyi ruhába bújtatták. 

A 2015-ös román verzió a filmet vette alapul, úgy itt is megmaradt a Don Juan jelmez... ahogy a 2016-os finn, jelenleg götebourghi verzió is inkább nem kért menyasszonyi jelmezből... 

A szerb változat csatlakozott a "nem veszünk fel menyasszonyi jelmezt" mozgalomhoz, amit személy szerint örömmel üdvözlök. :)

Operafantomet oldaláról szedve, A felső sorban Emmy Rossum (film, 2004), Ilona Baiant (2015, román non replika), Edyta Krzemien (2008, lengyel non replika). A második sorban az első kettő hasonló az original és turné változata, a harmadik képen Monika Sommerova (2014, prágai non replika), A harmadik sorban Mahó Andrea (2003, magyar non replika), Hanna-Liina Vösa (2014, észt non replika) és végül a finn-götebourgi Christine 2016-ból (szintén az előbbi Vösa)
Jelenleg ennyit elöljáróban. :)

Érdemes figyelni a facebook oldalát a színháznak: https://www.facebook.com/pozoristenaterazijama/

Link: http://www.gloria.rs/kultura/vise-od-200-ucesnika-na-sceni-premijera-cuvenog-mjuzikla-fantom-iz-opere/
Előző írásom a szerb fantomról: http://phantomvizio.blogspot.hu/2017/06/fantom-iz-opere-vagyis-jon-jon-jon-a.html