2017. november 30., csütörtök

Asszony asszony csokos asszony karcsu rozsaszal...ezuttal a Jozsef Attilabol jelentjuk

"KÖSZIKE, PUSZILLAK!"

Időpont: 2017. november 25. (szombat) este 19.00
Helyszín: József Attila Színház (13. kerület)
Előadás: Csókos asszony
Zeneszerző: Zerkovitz Béla - Szilágyi László

"Szombat este a Csókos asszonyt néztük meg a József Attila Színházban! Egyszerűen imádtam!!!! Fantasztikus szereplők, nagyszerű alakítások. Aranyos díszlet, szép és ízléses jelmezek. Az operetteket általában utálom, de a Csókos asszony kiemelkedik közülük, egyszerűen imádom a történetét és a zenéjét!!!! Írtam köszönöm levelet a színháznak! Ez egy fantasztikus este volt. Sosem sírtam a boldogságtól ennyit! Köszönöm a rendezői változtatásokat! Szereplők: Zöld Csaba, Krassy Renáta, Fila Balàzs, Vaszkó Bence, Ágoston Péter, Kocsis Judit és Wégner Judit."

Kis montázs - Színházi szimbolika
Az instagram alkalmazáson (https://www.instagram.com/klaudia.kovacs.20/már napok óta megjelent a kép és a kis szösszenet, amit fentebb olvashattok. Azóta leírtam minden gondolatomat, amit a színháznak a tudomására szerettem volna juttatni... 

Oh, igen, mióta is? 2006 óta várok az igazi Csókos asszonyra, ez a darab nagy kedvencem, mivel általában utálom az operett műfajt (röviden tömören a vázlatuk: van egy bonviván és a primadonna és van ezeknek egy-egy barátja, akik szintén párt (szubrett és a táncos komikus) alkotnak. A főpáros nagyon boldog, szinte már vége is lehetne az előadásnak, aztán beüt valami zavar az idilbe, és rögtön cserélődnek a szerelmesek, a konfliktus egymástól elviszi a párokat, majd hosszas magyarázkodások után mégis kibékülnek, és mindenki nagyon boldog. Tehát idill - képzavar - idill, ezt tarkítják és kísérik végig a nagy áriák és a komikus-dinamikus-látványos táncbetétek...), de ez az előadás, maga a mű nagy kedvencem. Egyszerűen nem tudom nem szeretni!

A szereplőkkel, a hangi és színészi játékukkal tökéletesen meg voltam elégedve. hiányom csak a Los Angeles dal volt. Érdekessége ennek az előadásnak, hogy zeneileg nem kötött, nagyon rugalmas, szinte minden rendezésben találtam új dallamot a régiek mellett. Ez különlegessége, és teljesen eltér a többi operettől, ahol minden zenének megvan az adott helye és ideje. A darab maga eléggé hosszú, egy szünettel, 19.00-22.15 között voltunk a Színházban.

A szereposztásunk


A történet
1. FELVONÁS:
Budapest, Józsefvárosában játszódik. Pünkösdi Kató egy lelenc, akit Kubanek úr (hentes és házgondok - aki a boltjában gyakran felemeli az árakat) fogadott örökbe és nagy szeretettel nevelte fel. A lány színházi szerepet kapott, majd szerződést is ajánlottak neki, de legnagyobb boldogsága a kis családja, a Józsefvárosi kis közösség, a Nagytemplom utcában, akkor a legboldogabb, ha velük lehet. Köztük pedig egy emberrel kiváltképp, Dorozsmai Pistával, aki a szerelme... és egy iszákos, gyakran álomszuszék (mondat közepén elalszik), lump zongorista... Szerencsejáték függősége odáig fajul, hogy zálogba kell helyeztetnie az eljegyzési gyűrűket... A szerelmespár tiszteletére rendezett vacsorán már nem jelenik meg, a lányt ez mélyen megsebzi, elérte az ólmos eső... a Bajza utcába megy, ahová korábban egy báró hívta (mivel annyira lenyűgözte Kató tehetsége, és aki nem fogadta el a nyakláncot). 


2. FELVONÁS:
Kató bizonytalan, nem tudja, hogy mit tegyen, meg egyáltalán minek ment a báróhoz... a férfi megnyugtatja és kéri, hogy próbálja fel a ruhát, amit számára készítettet, mert az ildomos egy Csókos asszonyhoz... A báró közben fogadást is tart, elözönlik a házat a gazdagok és gyermekeik, illetve a programért felelős csapat, akik között ott van Dorozsmai Pista is. Amikor találkoznak, végre meglátja szerelmében a nőt. Gyötrődik miatta, ez hiányzott a kedves, szende Katóból. Most már kell neki a nő. Az előadás alatt, Kató provokálóan énekel (nem sír egy férfi után), erre a zongorista kifakad és vádló szavakkal rátámad, később a Hunyadiné által visszaszerzett gyűrűket a földre ejti, hogy a nő onnan vegye fel, hiszen odáig süllyedt le... Kató felajánlja magát a bárónak...(Rendelkezzék velem)

Köztes jelenet: Talicskán kell betolnia a lány barátnak sárgaföldig lerészegedett Dorozsmait. 

3. FELVONÁS: 
Dorozsmai nagy énekét követően (Mi muzsikus lelkek) Kató visszasiet a Nagytemplom utcába, hogy tisztázza magát szerelme előtt, úgy tűnik barátok maradnak...majd mégis újra szerelmesek lesznek egymásba ("Hagytam, hogy a báró úr megcsókolja a kezemet!")... A barátaik is egymásra találnak. Mindenki boldog, majd színre lép a báró, és elmondja, hogy Katóban az unokahúgát látta, de kiderül róla, hogy sajnos nem az, akit kereset, ennek ellenére ráhagyja a Bajza utcai palotát, átkölti a dalát (Van a Bajza utca sarkán...), és otthagyja őket...a báró komornyikja elsírja magát...


Rengeteg dal ismert belőle:
- Éjjel az omnibusz tetején
- Van a Bajza utca sarkán egy kis palota
- Most amikor minden virág nyílik
- Gyere te nimand (niemand)
- Mi, muzsikus lelkek
- Tapsolj csak nékem
- Csókos asszony
- Asszonykám adj egy kis kimenőt

Színészek
Pünkösdi KatóKrassy Renáta hangilag még kicsit Christine Daaé-ra is hajazhatott, hiszen első színre lépésével énekelt Tapsolj csak nékem-ben van egy áriázós rész. Nagyon szép volt a vörös jelmezben, és a kislányosabb, naivabb oldalt is remekül hozta, vicces is, nőies is volt. 

Dorozsmai Pista: Megtaláltuk Kaszás Attila UTÓDJÁT! Vaszkó Bence a Muzsikus lelkek frenetikus volt, a részeg alak megtestesítése könnyedén ment a színpadon és a színpad szélén, humor meg volt benne, tökéletes bohém (amikor hozzá beszéltek rögtön elaludt), szerelmes minden nőbe ám főleg egyetlen egybe! Léha életstílus tökéletesen átjött az alakításával.

Báró Tarpataky: Zöld Csaba kissé fiatal ehhez a szerephez, mégsem rónám fel olyan nagy hibának, akár lehetett volna egy olyan gondolatvitelt hozni, amiben a báró fiatalabb (a  korábban megszokott előadásokkal ellentétben), egyúttal szerelmes is Katókába, és nem az unokáját vagy az unokahúgát látja benne... Könnyed, laza, ugyanakkor kifinomultság mutatkozott meg mozdulataiban és tetteiben, illetve nem nélkülözte a humort sem. Ez leginkább akkor mutatkozott meg, amikor Hunyadiné előadását követően nem tudta, miről is beszéltek korábban...


Rica - Maca és Ibolya Ede: Wégner Judit - Ágoston Péter, a szerelmespár egy-egy barátja, mindketten az előbbi pár egyik tagjába szerelmesek, és persze próbálnak a közelükbe férkőzni, ugyanakkor a darab végén rájönnek, hogy ők egymásnak lettek teremtve, és nem érdemes egy olyan szekér után futni,a mi nem vesz fel... Jól összekoordináltak a mozdulataik, legtöbb esetben együtt táncoltak (pl. a fogadáson tartott előadásban a jazz műfaj iránti hódolat kifejezésében). Összehangoltak ők akkor is, amikor Hunyadiné felpofozza a "lányát", majd Ibolyát is...

Kubanek: Fila Balázs német-magyar nyelvtörése iszonyatosan feldobta a karaktert, a dalok előadása során sem szabadult meg az akcentusától, nagyon illett hozzá a figura, és csodálatos párja volt Hunyadinénak. Folytonos fenyegetései a húsbárddal is abszolút hozzájárult a vidám estéhez.

Hunyadiné: Manuéla. A Matyok királynője... Ha ezt a 13 férje közül bármelyik is megérte volna... Nem találok rá szavakat! Kocsis Juditot szinkronhangként már ismertem, most végre a mikrofon mögül megláthattam a nőt, a színésznőt is, és egyszerűen elvitt! Hihetetlen milyen színészi munkát tett le a színpadra! Sokkal, százmilliószor jobb az Oszvald Marikánál, ismeri a korlátait (pl. nem tesz felesleges és megerőltető mozdulatokat, amikben még baja is eshet - pl. cigánykerék), szép hanggal rendelkezik, nagy színészi ambíciókkal, akit sajnos a majdnem jegyese a szerepléstől folyton visszatart... 


A József Attila Színház (JASZ)
Személyzetről csak a legkirívóbb estben szoktam nyilatkozni, bár vannak apró figyelmességek, ezek rendszerint meg kell említenem. A JASZ-ban figyelmesek, kedvesek és őszinte mosollyal figyelnek a közönség tagjaira: a jegyszedő, a ruhatárosok, a büfé személyzete. Azt kívánom nekik, hogy sohase változtassanak a hozzáállásukon, sőt ők egy kiemelt példája a kitűnő ügyfélbarát szolgáltatásnak!

Érdekességek a darabról, Böhm György is mesél (szerinte a Csárdáskirálynő mellett az egyik legjobb produkció) - minden szavával egyetértek és a lényeg benne van! 



Bemutatkozó kisfilm



Nagy szeretettel örömmel ajánlom ezt a remek előadást!


Korábban a Tháliában ment, 200. alkalom után le is vették a műsorról, ami nem csoda, mert sem hangi kvalitásban, sem kidolgozottságában, sem játékban nem nyert meg magának: http://phantomvizio.blogspot.com/2014/07/csokos-asszony.html


Íphigenia ne menj Auliszba! Ez parancs! Wagner est kicsit átdolgozva

Időpont: 2017. november 27. (hétfő) este 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Íphigeneia Auliszban
Zeneszerző: Richard Wagner
Adatlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/iphigeneia-auliszban-2017/eloadas-201711271900/

Már ünnepi hangulatban az Erkel színház főhomlokzata és kis fái az előtérben
Koncertszerű operaelőadás három felvonásban, két részben, német nyelven, magyar és angol felirattal

Nem vagyok, nem voltam és soha nem is leszek Wagner opera-rajongó, kivéve a Bolygó Hollandit, mert azt nagyon szeretem a különleges története miatt. Nem számítottam rá, hogy ez az átdolgozott mű milyen lesz számomra, vajon az ízlésemmel összeegyeztethető? De elvoltam a zenével, kellemesen kikapcsolt, nem volt jellemző rá az a fajta hangzásvilág, mint mondjuk a Valkűr és társai esetében elviselhetetlen nekem... 

A történet a trójai háború előtti időkben játszódik. Agamemnón a görög hadúr nem akar engedelmeskedni egy parancsnak, amit az istennőtől kap, Artemisztől. A parancs, vagyis inkább az alku így szól: ha győzelemre akarja vinni a háborút, úgy lányát fel kell áldoznia. 

Az apa nem hajlandó feláldozni gyermekét, akit kezdetben óvni próbál azzal az álhírrel, miszerint a lány szerelmének, Akhilleusznak már egy másik nő tetszik, galád módon megcsalja. A terv azért szükséges, mert így a lány nem megy el Auliszba, ahol áldozattá kéne válnia... idővel viszont megtudja, hogy mit kérnek tőle, és a szerelme is tisztázza magát előtte. Ekkor már elhatározza, hogy segít apjának, segít a görögöknek, feláldozza magát, és a nép elé veti magát, hogy azok az áldozati oltárhoz vigyék. Anyját kéri, hogy az öccsét még jobban szeresse, mint őt, Akhilleusztól pedig azt kéri, hogy diadalmaskodjon a háborúban az ő emlékére...

Minden családtag a lány védelmére kel:
- az anya, aki átkokat szór a népre, mivel a lánya vérét kívánják ontani; 
- a hősszerelmes Akhilleusz, aki még Agamemnónt is megölné, ha Iphigénia életére törne;
- és az apa is, aki saját magát feláldozná, hogy gyermekét megmentse...

Mikor már minden veszni látszik, megjelenik az istennő (a jobb oldali páholyban, pompás fényárban) Artemisz és felvilágosítja az összegyűlt társaságot, hogy ő csak bizonyosságot akart szerezni, a görögök tiszteletlenségét kívánta megtorolni... Iphigénia a papnője lesz, feltámad a szél, és a csapatok elindulnak Trója felé. Irány Trója!


Énekesek 
Mindenki jó volt, külön öröm volt felfedezni Haja Zsoltot, Gál Erikát, Palerdi Andrást, Körösi Andrást, illetve egy új,de csinos és szép hanggal rendelkező művészt ismerhettem meg Rab Gyula személyében. 


Karmester és a zenekar
Egység, odafigyelés (intés, hogy ki következik), a karmester lenyűgözően vezényelte az énekeseket és a zenészeket is. Bámulatos, kolosszális összhatással zárult a darab (Irány Trója - az utolsó taktusnál egyszerre emelkedett a magasba a karmesteri pálca és a zenészek vonója). Tátva maradt a szám. Wagner zenéjével is elvoltam, bár nem a kedvenc szerzőm, de mégis jobb volt, mint számítottam rá. 




Algiriában unalmas az élet... Feltéve nem hívsz magadhoz egy olasz nőt!

Időpont: 2017. november 23. (csütörtök) este 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Olasz nő Algírban

Rendező: Szabó Máté



A darab felépítése: két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal


Faggató helyszíne az Erkel erkély-emelet részén, itt szokás tartani az aktuális előadásról szóló találkozókat, amelyre ingyenes a belépés, de rendszerint előbb szokott kezdődni, tehát 18.00 óra körül. Ezúttal a jelen operát járták körbe az alkotókkal. Itt egyébként a hétköznapokban büfé szokott működni

Unalmasan indul... Csak a zenekar muzsikálását hallgatjuk kb. 9 percig. A Nyitány dallamai nem ismeretlenek az operakedvelők számára, belém is rögtön belehasított a felismerés, íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=PwJI4VTpRLA


Majd szétrebben a függöny. A története kissé hasonló, mint a Bahcsiszeráji szökőkút. Az előkelő Musztafa bej (török nemes) feleséget megunva, új nő után vágyakozik, mégpedig egy olasz nő után. Milyen véletlen, hogy pont egy ilyen származású hölgybe (Isabella) botlanak a szolgálói a reptéren. Ugyanitt találkozik egykori jó barátjával (Taddeo-val) az olasz, akivel összeveszik, majd kibékülnek. A szolgák elviszik Isabelle-t a bej színe elé, ahol a férfi elragadtatva, míg a nő undorral figyeli az új ismeretséget. Közben a volt feleség és a felszabadított szolga (Lindoro - előzetesen szakács a bejnél, és a latex ruhás macskákat kergeti ki a konyhából, illetve a bej kegyes hozzá, mivel ki akarja házasítani, de a férfi Isabella után vágyakozik...) érkeznek búcsúzni. Hajóra szállnak és elhagyják a bej birodalmát, legalábbis erre készülnek.... Ám a volt feleség nagyon szereti a bejt, annak ellenére is, hogy az elakarja távolítani maga mellől. Ez egy megmagyarázhatatlan szerelem, ragaszkodás. Amikor tekintetük találkozik, Isabella felismeri a Lindoro-t, aki miatt országokat utazott át. Megkezdődik az ádáz szócsata, a bej ne hagyja el a feleseget... Isabella győzködi, hiszen az ő szerelme Lindoro, és miatta érkezett, most, hogy meg van, más boldogságán próbál segíteni. Ebből adódnak vicces helyzetek, egyének kinevezése, közben az olasz nő megismerkedik a kultúrával és beöltöztetik bej feleségnek, ugyanakkor a régi feleség és annak szolgáló hölgye nem távoztak a színről, különösnek tartják Isabellá-t és a feleség a segítségét kéri. Közben a bej vágyakozik, az olasz pedig visszavedlik és társaival megtervezik, hogyan állítsák vissza a rendet a bej birodalmában, felszabadítsák a szolgákat, saját magukat és kinevezzenek egy maflapincsit...

Furcsa mozdulatok, vicces táncok (bemozdulások) egyes karaktertől az első felvonás végén. Ha a darabot filmben látnám, akkor vígjátéknak képzelném el. Valahogy opera szinten nem tudott megragadni. Olykor leült a sztori, idegesítő és unalmassá vált a második felvonás... Az Operettszínházban történt első alkalommal, hogy az órámat kezdtem el nézegetni, vajon mikor lesz vége a produkciónak? Most is meg kellett néznem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy még 45 perc hátra van...


Jelmezek - karakterek
A macskanőket láthatunk a darabban, kissé szexista felfogás, de tulajdonképpen mit is hívatottak megjeleníteni? Mit keresnek ott? Csak nem a bej háremét hivatott bemutatni? 

Színházi szimbolika: olaszos stílusra hajazni próbáltam a divatos kiegészítővel, a gepárd mintás sállal :D

Szereplők
Mester Viktória nemcsak remekül énekelt, gesztikulált, grimaszokat vágott. Valóban az operairodalom legokosabbnak tartott karakterét hozta, és nevéhez hűen mesterien alakította. Tetszett. A ruhája kissé modernizált volt, de ugye ez a történet is áttehető a jelenkorba, ezért díszlet, jelmez ehhez a felfogáshoz idomult. A karakter nem szenvedő alany, nem naiva típus, hanem valóban egy okos, szenvedélyes és kissé humoros (szobor mellfogás) felfogású nő, aki talpraesett, végiggondolja a helyzetét és megpróbálja - ha nem is túl kedvező - a legjobb megoldást találni, és kivitelezni azt. Tehát egy érdekes figuráról beszélhetünk. Teljesen nő, nőies karakter, nőies gondolkodásmóddal.


Lindoro-t egy külföldi énekes, Alasdair Kent alakította, igazán jóképű férfinek találom hangilag nagyon szépen helytállt. Számomra az volt furcsa, hogy lábbilincsét nem vette le (sokáig nem is értettem, hogy minek van az rajta - időnként világított). 


Palerdia András, aki Musztafa megtestesítőjeként Juventus szurkolói oldalát is megmutatta, hangilag túlságosan mély, ugyan nem volt vele problémám, de kevésbe élvezhető hangja találkozott a szolgájával (Ali) szinte ugyanolyan hangszínnel rendelkeznek, így úgy tűnt, mintha egy személy beszélne párbeszédet. A karakter mindent elkövet, hogy imponáljon Isabella-nak, nagyokat fut, hogy bemutassa milyen fitt, tanácsot kér a "nagybácsikától", sőt annak még egy rangot is ad, csakhogy közelebb kerüljön a nőhöz... Eközben párnákkal dobálóznak, és végül kis gatyára vetkőztetik, és ahogy Taddeo-nak, úgy neki is jár egy rang, amit olasz honban szoktak adományozni, aganccsal díszítve...


Sáfár Orsolya apró termetű hölgy, szépen énekelt, és jól alakította a "kidobásra szánt" feleséget, aki végtelenül ragaszkodik a férjéhez, holott az elfordult tőle egy másik miatt... Kendőkből ki sem látszott, csak a 2. felvonásban látható arany-zöld kombinációjú kosztümben.


A legviccesebb karakter, kétséget kizáróan, Bruno Taddia figurájába csempészték, aki Taddeo-ként szerepelt a darabban. Tipikus olasz figura, túlzott gesztusok, humoros átalakulás, és egy korábbi szerelem "elszenvedője", Isabella kísérője. Amikor a bej az olasz nőt meg akarja hódítani Taddeo segítségét kéri, kinevezi kajmakkámnak, tévesen (mivel a reptéren ezt hazudták) Isabella nagybácsikájának hiszi. Próbál mindkét oldalnak segíteni, végül azon gondolkozik, hogy a szerelmespárral és a felszabadított rabszolgákkal tartson-e? És hát, természetes a szabadság vonzza jobban, így a választás részéről nem kétséges többé. Ott hagyja az alsógatyára vetkőztetett maflapincsit...


Ali, vagyis Dobák Attila, furcsa volt számomra, úgy tekintettem rá, mintha Posta Victort látnám a színpadon, akár ő is eljátszhatta volna... a hangszíne mély, talán bariton típus, nem volt jó az összhatás Palerdivel, ellenben, ő is modernizációban részt vett, bejön a színpadra és előkap egy laptop-ot....életszerű...


Különcségek
- Hehezett éneklés
- Vetítés is zajlott - ekkor fogalmazodik meg a bejben, hogy egy olasz nőt akar magánaka  régi, megunt felesége helyett, hiszen az Édes életet vetítőgépről tekinti meg, és lenyűgözi az ott látott hölgy szépsége, aki a film azon jelentében van ábrázolva, amikor a kútban fürdik... (persze ez nem tetszik a jelenlegi feleségnek és legszívesebben a földhöz csapná a gépet, de mivel azt nem teheti meg, csak jól meglengeti) 

Díszlet 
A szökőkút a színpadon is megjelenik, állítólag Firenze van (hátam mögött beszélte egy rangidős hölgy társának, innen az info). Továbbá, egyéb ismertebb alkotások, többek között A Milói Vénusz. A bej privát, különszobája időnként átalakult és eggyé vált a színpad többi, semlegesebb díszleteivel, a háttérben a tengert láthattuk, az épületek mediterrán hatásúak és a török kultúrába tökéletesen illő egységek voltak. 

 
Jelmezek 
modern keveredése egy megszokott kultúra ismertebb ruhaelegyeivel... Látszodott, hogy ki honnan jött, délről az olaszok, keletről a törökök, buggyos nadrág, nagy, testet eltakaró leplek, burkák. Kedvenceim a szolgálólányok öltözékei voltak.


A zenéjét imádtam, csak a 2. felvonásban nem éreztem annyi erőt, mint az elsőben, és ugyan humoros volt, mégsem tetszett annyira, hogy kiemelném kedvencnek. Jó volt megalkotva, de valami többlet hiányzott belőle. Mindenesetre, láttam és véleményt írtam róla, ha érdekel, mindenképpen nézd meg! :) Amúgy az Operaház facebook oldalán repertoárba kérik a darabot, ezek szerint, vannak, akiknek nagyon tetszett. Böngészni köll! https://www.facebook.com/Operahaz/


 
 

2017. november 21., kedd

Meseautóban színezüst erdők során...

"Az a Szűcs, az nem a mi Szűcsünk...Az az ő Szűcsük..."

Időpont: 2017. nov. 19. (vasárnap) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Meseautó
Rendező: Szente Vajk
Bemutató: 2016. november 18. (Háhá! 1 évvel rá, + 3 nappal később ért meg nekem a darab!)
Időhossz: 2 óra 30 perc, egy szünettel


Ki ne ismerné ezt az alkotást?
Akár az eredeti, fekete-fehér filmet, amiben Kabos Gyula alakítása volt felejthetetlen, vagy az ezredfordulót követő években készült remake-t, ahol Stohl András alakította a vezérigazgató urat és a sofőrt.


A filmek:
https://www.youtube.com/watch?v=-6ZIqdY3Uns (1934)
https://www.youtube.com/watch?v=gETYMziWn-s (2000)


A közönség
Mostanság szokásom a közönséget is megfigyelni, míg elkezdődik egy színmű... furcsa dolog ez... eleddig soha senkivel nem foglalkoztam, de nem tudom leküzdeni... szóval, a nézőtéren most is a "legéletrevalóbb" emberek ültek, az emeleti részen 60-as éveikben járó hölgyek, akik zacskókkal szöszmötöltek vagy hangosan sugdolództak, vagy funkció nélküli kardigánt helyeztek a karzatra, hogy nem lehetett tőle látni, vagy kis- nagy családok, ahol a drágalátos szülök baromira nem nevelték meg a gyerekeket, akik hangosan vihogtak vagy éppen a székedet rugdosták... rá kellett szólnom, és az anyuka fel volt háborodva...nem ez az első eset, bár akkor tanú voltam, hogy a szülő/tanár ki volt akadva, hogy rászóltak a gyerekekre, mert nem megfelelően viselkedtek... egy kiskorú figyelme, ha az előadás nem érdekli, hamar lankad, az ilyeneket felesleges kultúra szenthelyeire elvinni... szerény véleményem szerint... Úgy néz ki, hogy a közönségből a kulturális viselkedés alapjai kivesztek...ez már nem az első alkalom, hogy ilyen fura szerzetekkel hoz össze az élet... 

Színházpajtásommal túltettük magunkat a bosszúságokon, úgyhogy jöjjön itt és most az előadásról készült összegző írásom! :)




Története
A darab az első film nyomvonalát követi, ugyanakkor egyes karakterek jelentőségét átdolgozza, felnagyítja. Kiemelném, Kovács Vera barátnőjének a jelentőségét, Sári, aki a eredeti filmben, csak addig érdekes, míg a segítsége által Vera bekerül a központi bankba, utána a jelenléte eltörpül. A színdarabban, Vera megjegyzi, hogy Sára egy igazi angyal, neki köszönheti a munkát, és az autót...  ennek hatására, a lányban "tévképzetek" alakulnak, hogy ő valóban angyal, és látni véli a társait is... érdekes elmélet... a történetet jól ismerhetjük, Szűcs János, vezérigazgatónak rengeteg kapcsolata volt, de egyik nő mellett sem tartott ki sokáig, szépen cserélte őket, mert egyik sem őt, hanem a pénzét szerette. Ezért elhatározza, hogy egy időre elutazik a csodajárgányával, amit egy autószalonban éppen a rendelkezésére bocsátanának, amikor hirtelen összetalálkozik a frissen felvett munkaerővel, Verával. A lány rögtön megtetszik neki, és, hogy próbára tegye a szándékait, eladónak, majd szegény sofőrnek/fuvarozónak mutatkozik be. Vera és Sára a szalonba csak a hecc kedvéért térnek be, igazából nem fedezné az anyagi juttatásuk egyik autó megvásárlását sem, de mivel a vezérigazgató megpillantja, és kevesebbért is odaadná a kocsit, Vera megijed és barátnőjével messze szaladnak... Sárát utoléri, és tőle megtudja Vera címét (hosszan, fárasztó párbeszédet követően, ami ennyiből állt: Én csak a másik vagyok, Vera az egyik. Miért nem lehetnék én az egyik? stb...) "lepostázza" a lakcímre az autót (A vezér kitalálja, hogy az autó ajándék lesz Vera számára, aki a 10.000 vásárló volt az üzletben...). Az autócsodához egy sofőr is jár, saját alkalmazottja ruházatát kölcsönveszi és felajánlja szolgálatait álnév alatt Szűcs. Péterffy Tamás, a vezérigazgató barátja fogadja Vera apját, mint helyi autókereskedő, és tőle tudja meg, hogy lány volt a 10.000 vásárló, ezért nyerhette meg a kocsit (Péterffy kézmozdulata, levegőben egy boltívet ír le: ő volt a 10.000-dik). A vezért amúgy Annuskán (aki a titkárnő) és Halmoson (irattár vezetője, ideveszik fel Verát) senki nem látta, nem tudja, hogyan néz ki, de biztosan van egy furcsa mozdulata, amivel elárulja magát, hogy ő a vezér (két lány beszélgetése során derül fény, Sára testével kört ír le, majd oldalra fordulva karját behajlítva beszélgetőpartnerére mutat...), - a mozdulatsort a tapsrendnél kivéve a két főszereplő bemutatta meghajlás előtt. Valahogy ez nagyon megragadhatta a képzeletüket... 


Veráról pletykálni kezdenek, sőt Halmos egyszer meglesi, ezért elindul a pletykaáradat a lányról a bankban, biztosan viszonya van valakivel. Halmos kifaggatja Sárát, és félreéri a helyzetet (Vera az igazgató 10.000 "áldozata"), a szexuális utalásokká válik minden elhangzott ártatlan mondat... helyzetkomikumra tökéletes példa... Vera megelégeli, és felkeresi a Szűcsöt, hogy csökkentse le a fizetését (ugyanis egy nap után az is meg lett emelve), nem szeretne, ha rosszul ítélnék meg a kollégái. A vezér helyébe kell egy másik, ezért ismét képbe kerül Péterffy, aki a vezérrel ellentétben a jellegzetes mozdulatsor kifejezésére képes, holott előtte egy irodakukac, egy nyakigláb pacák volt, de Szűcs átalakítja, és a vezér figura túl sármosra, túl rámenősre, két szóval túl tökéletesre sikeredik... A helycsere konfliktussal is jár, most már két férfi küzd a nő szerelméért, bár a hamis vezér, csak a barátján próbál segíteni. Lillafüredre utazik a csapat, de útközben Veráék csodajárgánya lerobban, amit a sofőrnek (Szűcsnek) meg kell oldania, a segítségükre érkező "utánzat" elviszi a lányt a kastélyszállóba. Halmos egymagában is képes a táncra, és Annuska felidegesítésére telefonon keresztül, megtalálja Verát és elmondja neki az igazat, hogy ezidáig kivel furikázott, a Szűcs az nem Szűcs... Verát ez szíven üti, és nem tudja felfogni, hogy a férfi szív, miért ennyire jéghideg... eljátssza, hogy bele akar menni a vezérrel való kapcsolatba... holott előtte már szerelmet vallott, és szinte félóráig szenvedélyesen csókolódzott a sofőrrel, akivel egy kiskocsmában beszélt meg randevút... Perzse, minden jó, ha jó a vége, tisztázódnak a félreértések (Halmos elrángatja a lányt a vezérhez), és János megkéri Vera kezét. Halmos is Annuskáét, bár amint felemelik a bérét, már meggondolja magát, de Vera unszolására, beadja a derekát. 


A szereposztás
Nagy Balázst ígérték az estére, de Nagy Sándor lett belőle. Ugyan erőteljesen elkerekedett a szemem, amikor megláttam a kiírást a teátrum aulájában, ugyanakkor örültem is a változásnak, hiszen Nagy Sanyi mindig is a szívem csücske volt, és lesz is. Kiguvadt szemek, jó játék, kevésbé finom hang, már nem az igazi, de itt nem is kell sokat énekelnie, vicces volt, hogy bosszankodott, nem hagyják a többi szereplők a dalát elénekelni (Miért hazudok?): Nem igaza már, sosem fejezem be! :) Tökéletes szerepformálás, és illett is hozzá. Hiszen, Nagy Sándor a hódító...veled minden dal oly bódító!

Molnár Nikolett - a Madách egy új üdvöskéje lehet, nem láttam még sosem, a Férfi jégszíve című dalban nagyot énekelt, szerintem illene egy másik szerephez is... kislányos alak, kedves arcú művésznő. Szívesen megnézném még más darabokban is, a 20-as évek öltözékeiben szépen festett. 

Nagyon - nagyon - nagyon sokáig csókoloztak Sanyival, kissé túlzásokba esett a rendezés nem csak poénok terén, de csók terén is...

Simon Kornél - ez az ember egy viccművész, már a megjelenésével is feldobja a napomat, humoros töltetű, magas és még jóképű is. Így tökéletesen passzolt a vezérigazgatóhoz kitalált sejtelmes alakjához, és Sanyi cserepartnerének is megfelelt. Sziporkázó, többek között a leleplezésnél: "Péterffy a valódi nevem, két f-vel és y-nal írva. Ez egy ősi család neve, amit meg kellett változtatni korábbi formájában ugyanis Hosszpisil voltunk..." 

Szerednyei Béla és Berecz Kristóf Uwe - Vera családtagjai voltak. Kettőt fizet egyet kap akciójukkal kacagásra bírták a közönséget, amúgy is nekik volt a legjobb jelenetük, mert a beszélő-táncoló-éneklő bonbonok cukorkákat dobtak a földszinti közönségnek...ez azért valahol igazságtalanság az erkély/emelettel szemben... :P 


Dobos Judit, Annuskaként tetszett, ő és Magyar Attila Halmos Aladár szerepében ideális örökösei az eredeti szereplőknek is. Mintha rájuk szabták volna, tudtak mit kezdeni a jelenetekkel, talán Attila még improvizált is, amikor Judit felemelte az egyik kelléket és abból apró virágcserepek hulltak ki... ("Vigyázzon Annuska, kirepülnek a virágok és az apró emberek!")

Sári szerepében Trecskó Zsófia, míg a sofőr figuráját Barabás Kiss Zoltán játszotta.

Az előadás nem sok embert mozgat meg, szereplőként, van 9 szólószereplő, és az ensemble tagjai nyolcan voltak. Tapsrend során elájultak a vezérigazgatótól, és közöttük találtam meg Kecskés Tímeát, aki Sándor Dávid felesége, itt táncolt és dívát alakított a kastélyszállóban.

A szereplők megmondják



Díszlet és kellék
Kreatív, egyszerű. Nem minden díszlet találékony (kivéve pár, amit a zenés színházakból szerettem, pl. Az Operaház Fantomja, a József és színes álomkabátja, Mary Poppins, Tanulmány a nőkről vagy az 1x3néha4. Operaház/Erkelben: Carmen, A hugenották), ötletességen, kreatív gondolkodáson alapul. Muszáj megjegyeznünk néha azért fontos, hogy kapjunk egy érdekes hátteret, ne csak a képzelőerőnkre bízzák a látványvilág megalkotását az elménkben. Régen volt olyan előadás, ahol ez kiemelt szempont volt, most ismét jött egy szembe, a Meseautó képében. Egyszerűsége, egy- és kétdimenziós helyeket ábrázolnak a színpadi elemek, oldalt a kulisszák felé vezető útra balról a Vásárcsarnok, míg jobbról az Iparművészeti Múzeum kíséri a művészeket. Középen a Halászbástya (cukorka bolt) Lilafüred kastélyszállójával váltja egymást egy tengelyen. Szétszórtan pedig a Műcsarnok, Mátyás templom, az Opera, a Parlament látható. A Meseautó főcímdalához, illetve ha furikáztak a kocsival, a háttérben behúzták a Lánchíd és oroszlánjainak díszleteit (másik oldalukon, buja ösvény volt látható). 


Kellékek - otthonra mindenképpen kell egy villamos! Ugyanis a szereplők ezt húzták be elsőként a színpadra, ami enyhe megdöbbentést okozott nekem, ezzel ábrázolták a közösségi közlekedést (illetve feltűnt a távolsági busz, két hajó, egy repülő, és kicsi házak). Mindegyik ülőalkalmatosságnak készült:

- Villamosoknak volt pórázuk, jelentőségük az angyaldalban volt, mert az egyik férfi, véletlenül a villamos elé esett, és az angyalok mentették meg az életét, miközben ijedten feküdt a pár centis "monstrum" előtt.... illetve a Szabadsághíd asztalról "véletlenül" akart leesni egy másik férfi, de ezt is sikerült megakadályozni...

- Hajó: ezen kelléken nem csak ülni, de elfeküdni is lehetett... Simon Kornél a nagy hajót behívatta... amaz begurult

- Piros automobil: ez is Kornélhez köthető, ő furikázott benne, bár ennek kimunkálása alapján egydimenziós lehetett, és lábbal meghajtott jármű, amit a közönség nem láthatott, csak azok, akik az erkély vagy emeleti részlegen ültek a színpadhoz közel.

- Körfolyosós házak, kis muskátlikkal; általában ülőalkalmatosság, máskor a Halmost megfenyítő eszköz: Judit ezt emelte fel, és "véletlenül" kiesett belőle a virág...biztosan, megfeledkezett róluk...

- Távolsági autóbusz: Halmos vagyis Magyar Attila a kicsi sofőrtől akart kérni jegyet... ezzel idegesítette fel kollegináját... de minket megkacagtatott... :)


Ezektől a szerkezetektől kicsit óvódásnak, kisgyereknek gondolhatták magukat és láttuk mi nézők őket annak. Másrészt eszembe juttatta azt az operát, amit élőben nem láttam, csak felvételről, Bohémélet, ahol Google Térkép volt egyik felvonásban a háttér, és kicsi házakon ücsörögtek a szereplők...

A bank dolgozó asztal megjelenítése - a magyar hídak alapján, felfedezhettük: az Erzsébet, Lánc, Margit, Szabadság hidakat. 

Egyszóval: ötletes, Túri Erzsébet alkotásai.

Jelmez
Kovács Yvette Alida, a kor szellemét igyekezte visszaadni a ruhakölteményekkel, ugyanakkor nekem inkább a nyelvezete miatta volt gondom a darab korban való elhelyezését illetően. Tehát a stílus itt-ott egészen modern, akár utcára is felvennénk egy jelmezeket, hétköznapiak. Ami nem feltétlenül baj, ez is egy pozítív perspektíva egy előadásnál. Kovács Vera ruhái közül az első megjelenésekor visel sárga alapon, pöttyös jelmez, egy teljesen kék ruha, illetve a kastélyszállóban látható légies, nyári egybe részes ruhát választanám.



Koreográfia
Vannak benne táncos jelenetek, és klisék, amiket már megszoktunk, vagy láttunk máshol, pl. angyalok beállnak egymás mögé és az első után mindenki oldalra kiáll, hogy látszódjon... talán ide biggyeszthető, az a jelenet is, amikor egyszerre a színen három helyen tartózkodtunk és a lillafüredi kirándulásról beszélgettek a szereplők: Vera Sárával balon, középen Szűcs János sofőr Vera apjával és öccsével, jobb oldalon pedig Halmos Annuskával. A különlegesség az volt, hogy a kezdetben a színpad hátuljában volt mindenki, fokozatosan, minden párbeszéd által jöttek az előtérbe, sőt egymás "dimenziójába" is átmentek, amikor két szereplő, Vera apja és Sára összekapcsolódott egy mondta erejéig, mivel az apa nem értette, hogy mit szeretne Sára szuvenírként kapni a lányától...

Poénzuhatag
A nyelvezeten túl a sok poén volt még zavaró, néha túlzásba vitték (jelen viccével - miszerint elvették a jogosítványát a vezetőnek, ez azért volt, mert korábban már volt problémája a hatóságokkal és azok elvették tőle..., vagy kinek vagy te a fia? Az apámé... ; vagy a kimagyarázkodások: a Vera nem olyan lány, aki ilyen - olyan dolgokat tesz és ennek malőrösebb fokozatai)... ez nevezzük fárasztónak... lehet benne poén, de ne ömlesztve!

Híres mondatok a filmből a musicalben is megtalálhatóak: mint „egy a párna, egy a részvény”, vagy „a, mint Aladár, l, mint Ladár”...


Csúnya megjegyzés
Trecskó Zsófiával nincsen semmi bajom, de összefüggést látok egyes rendezések között... Szente Vajk és közötte állítólag kialakult valami kapocs, és nem lehet véletlen, hogy egyes, inkább humoros rendezéseiben a lánynak nagyívűbb szerepeket ad... Tanulmány a nőkről-ben ott szerettem, itt a sipitós hangja miatt kevésbé volt kedvelhető számomra. 

Összességében elmondható, hogy nem rossz, hiszen a könnyed, vasárnap esti önfeledt szórakozáshoz tökéletesen megfelel, ezt a célt kiválóan teljesítette. A darabot inkább az egyszer nézős kategóriába sorolnám, felejthető muzsikával - hiába sulykolták a közönségnek az "angyaldal"-t a tapsrend alatt háromszor is - mindenkiben csak egy nóta maradhatott meg (nekem meg egész napa  fülemben csengett): 

"Meseautóban színezüst erdők során

repülünk a szívünk tavaszán.

Arany országút csillogó gyémánt porán
repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk
és a sors fogja tán a volánt.
Csupa boldogág vár ezután rád és rám
a mesék meseszép kocsiján."


Meseautó, a Madách habkönnyű limonádé szintű előadásai közé tartozik, hiába a besorolása musical, a prózában érvényesül minden humoros töltetet. Első alkalommal voltak fenntartásaim madáchos művel kapcsolatban, mivel sem az eredeti film, sem a Stohl-változat annak idején nem varázsolt el. Maga a zene is túlságosan "nyálas", valóban egy régi, ánti-ánti világot idéz meg... 

Molnár Nikolettel készült interjú: http://7ora7.hu/2016/11/18/_elgondolkodtat_ha_negativ_kritikat_kapok


2017. november 17., péntek

Szerelmi bájitalt kortyolgattam az Erkel színházban. Megittam a szerelmi bájitalt...vagy megitattam valakivel?

"A gondolás....rossz az elgondolás..."




Időpont: 2017. november 16. csütörtök, 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Szerelmi bájital (Donizetti)
Műfaj: vígopera
Rendező: Palcsó Sándor


A darab felépítése
Vígopera két felvonásban, magyar nyelven / és egy kis olasszal kiegészítve, magyar és angol felirattal



Előzmények - Az előadás előtt pár perccel
Munkahelyemen hetek óta várakozásban álló csoport végre eljöhetett tárgyalni. Az ablakcsere munkálatai miatt a találkozót halasztanom kellett, de végre sort tudtunk keríteni rá, és a körbevezetés, a gépről való tárgyalás sikerén felbuzdulva, várakozással telve ültem be az Erkelbe. Kemény munka után jár a pihenés, a szórakozás, no meg a bájital...

Az épület aulájában két oldalt a lépcsőkön felszaladva, egy-egy kistermet alakítottak ki, míg a jobb oldali egy operashop, addig a balon mindig valami aktuális, témába vágó kiállítást rendeznek be. Ezúttal, az októberi Liszt zongora és áriaest egyik szereplőjét (aki nem igényli az ételt, italt, de még az alvás sem!) lehetett megcsodálni, vagyis a különleges zongorát...

Bal oldali 6-os páholyban, korábbi ülőhelyemet tekintve közelebb helyezkedtem el a színpadhoz, jó látási körülményeket biztosított is, hiszen első számú széken foglaltam helyet. Két páholytársam később jött, és kiderült róluk, hogy művészetkedvelők, illetve mindketten gáláns, lovagiasak voltak, amit a mai férfiaktól manapság hiába várok... Közben bejött hozzánk egy idősebb úr, aki páholyt tévesztett, mindenesetre gyorsan tisztázásra került a dolog, és a bácsika beült az 5-ös páholyba... :D

Elsötétült a terem, de nem a függöny rebbent szét, hanem egy öltönyös, kopaszos, látását szemüveggel segítő férfi lépett ki a nézőtér elé. Rögtön mindenki megijedt, hogy le van fújva az előadás, mert valaki megbetegedett vagy technikai okok miatt gondok akadtak a kivitelezéssel... De nem, szerencsére, a férfi (aki feltehetőleg Kesselyák Gergely karmester lehetett) sietett megnyugtatni mindenkit, hogy igen, vészjósló lehetett az érkezése, de csupán arról szeretett volna minket tájékoztatni, hogy ez az előadás egy igazi rendkívüliség lesz! Nem rendhagyó módon fogjuk látni. Magyar nyelven magyar felirattal és a külföldiek miatt angolul látható a színpad fölött a szöveg kiírva. A férfi elmondta, hogy a főszereplő férfi, orosz származású ifjú, aki Szentpétervárról érkezett, mivel a magyar nyelv igen nehéz, ezért ő olaszul énekli minden sorát a szerepének, míg a többiek kizárólag magyarul. Egy ember a magyar csapatból viszont magára vállalt egy hatalmas feladatot, mégpedig, hogy a közös, duettek során szintén olaszul énekel a férfival, így jobban is megértve egymás kommunikációját. Igazán derűs volt így az előadás prezentálva, sokat mosolyogtunk a nyelvi változékonyságon. Aki magára vállalta, hogy mind magyarul, mind olaszul is megtanulja a szerepét, az Adinát alakító Váradi Zita volt. Le a kalappal előtte! A karmester (bár jelenleg más vezette a zenekart) továbbá elmondta, hogy pont ezen nyelvi különbözőségek miatt, nehogy kavarodás törjön ki, ezért egy súgólyukat tettek a színpad közepére mint régen az opera világ kezdetén (ma már a súgók oldaltakarásból segítik az énekeseket, a színészeket), még integetett is egy kéz a dobozszerű képződményből. Így indultunk neki a vidám darabnak.



Történet
Első olvasatra nem nyert meg magának a sztorija, hiszen megint a nő volt a középpontban, aki miatt versengenek, de megfeledkeztem a műfajnak is utána nézni, így a kezdeti nemkedvelésemből elégedetten és örömmel figyelő néző lettem. A darab kedves, a történet igen egyszerű. Adina a falu Belle-je, az a lány, aki olvasott és népszerű. Szerelmes belé egy szegény ifjú (Nemorino - Damir Zakirov), akinek érzelmeit nem viszonozza (mivel Adina egy szabad lélek, a hűség résézről nem létezik). Amikor az udvaron a földekről hazatérő parasztoknak és polgároknak történetet mond, a fiú is jelen van, és próbál közelebb kerülni a lányhoz, de a tömegen keresztül egyszerűen nem jut át, mindenki arrébb taszigálja, mintha valami gusztustalanság lenne, amit le kell rázni... Adina elbeszéli Trisztán és Izolda történetét, amiben fontos szerephez jut egy bizonyos bájital, a szenvedő Trisztánon ez segít, hiszen az italból kortyolva Izolda kedvesebbé válik a férfihoz. Szinte ugyanaz a történet, mint a darabé. Mindenkit izgalomba hoz, és tudni akarják Adinával az élen, hogy hol lehet vajon ilyen italt találni? A kérdésre nemsokára válasz érkezik, hiszen az égből ereszkedik alá egy léggömbön Dulcamara (Cseh Antal), aki egy különleges portékával jött, egy olyan bájitallal, ami a meddő nőket anyává teszi, a bénákat járóképes emberekké, tehát mindenféle csodát ígér a szer által, annak, aki vesz tőle és elfogyasztja. A történet folyamán kiderül természetesen, hogy a férfi csaló, és a főzete nem más, mint muskotály, ami semmiféle csodaszerrel nem bír, ámbár a darab végén mégis úgy tűnik elhiszi magáról, hogy csodát tett az itala. Tehát megérkezik a doktor, és a szegény nép nem tudja megfizetni az árat, amit kér, ezért mégis, hogy valamennyit keressen, lejjebb viszi az árat, így már többen vesznek tőle. Nemorino egy garast ad a szerért, bepalizza Dulcamara, elhiteti vele, hogy Adina szeretni fogja, ha beveszi a gyógyszert, legalábbis ebben a hitben hagyja (és persze a szer nem hat rögtön, el kell telnie 24 órának, addig meg az orvos eltűnik a környékről...ez a terve). Adina még korábban közli mennyire nem érdekli Nemorino sóvárgása, és nyilvánosan inzultálja, megvezeti, mert a kisvárosba érkező - egyáltalán nem beképzelt - katona parancsnoknak udvarlására és leánykérésére igent mond, csakhogy féltékennyé tegye a szegény fiút (hiába is rimánkodik, hogy várjon még 1 napot a lány). A kézfogó ünnepségen nem jelenik meg, ezért ideges lesz Adina, mert szenvedni szerette volna látni az utána sóvárgó Neronimot, de ennek hiányában a diadalt nem élvezheti ki. Kéri a parancsnokot, hogy várjanak...

Neromino újból felkeresi az orvost, és ismételten kér a szerből, csakhogy pénz hiányában nem kaphatja meg, ezért a parancsnok (hogy vetélytársát eltüntesse az útból) felajánlja, hogy lépjen be a katonasághoz, és kapni fog pénzt, 20 aranyat. Fontolóra veszi az ifjú, majd belemegy a dologba, csakhogy pénzhez jusson. Miután megszerzi, elmegy az orvoshoz, aki ismét muskotályt ad neki, de nagyobb kiszerelésben, ezért csontrészegen támolyog az udvaron, ahol már nagyon várják a lányok, akik tudják, hogy a fiú nagybácsija meghalt és hatalmas vagyont, földet hagyott unokaöccsére. Naná, hogy ezért már sokkal vonzóbbá válik a férfi a nők szemében. Adina tehetetlenül nézi végig, ahogy a nők féltékenyen egymásra, kísérik mindenhová, majd levetkőztetik és elrabolják. Adina féltékeny lesz, rájön, hogy szívet szerelem mardossa...


Adina ellopja a parancsnoktól az okmányt, ami Neromino belépését a katonaságba igazolja. Kezdetben reménykedik, hogy végre a szer hatása kezd látszódni, de csalódnia kell, hiszen Adina csak a szabadságát akarja visszaadni. A nő végül bevallja szereti, és ennél nagyobb boldogság a férfit nem érheti. Sor kerül a kibékülésre, Adina boldogan jelenti be, hogy Neromino a jegyese. A parancsnok elfogadja a döntését és továbbáll. Közben kiderül, hogy gazdag úr lett a szegény fiúból, ami csak plusz előnyét jelenti és emiatt voltak oda a kisváros lányai (mivel a pénz - ha sok van - a legrútabb férfiből is királyfit csinál)... de mindvégig csak egy nő szerelme lebegett a lelki szeme előtt, és az Adina volt, aki aztán beadta a derekát, és a gazdagság valóban egy kis többletet is ad a kapcsolathoz...

Ajánlás: Azoknak, akik csak most kezdenek megismerkedni az opera műfajával; akik szeretik a víg befejezéseket; akik élményre vágyódnak, humoros feltöltődésre.
Értékek?
Hiába a szerelem, néha a pénz az erősebb. Ugyan a darabban kiderül, hogy a lány nem pénzsóvár típus, a többiek mégis annak mondhatók, hiszen csak akkor válnak kedvessé, midőn kiderül, hogy hatalmas vagyon birtokosa.

A csaló orvos esete - aki csodaszerét nemcsak a színpadon, de a nézőtéren is kínálgatja... :)

Sajátkép - tapsrend

Érték és szimbolizmus: a magyar összekapcsolódik az olasszal: a parancsnok állandóan biciklivel érkezik a nagyobb jeleneteihez (a kerékpár a kokárda színezetét ábrázolja, helyesen és "helytelenül"). Dulcamara meglengeti a varázsló tanonc által behozott olasz, majd magyarrá változó zászlót.

Szereplők
Ugyan nem szeretem a megjelenése végett, de a legjobban, és érthetően Cseh Antal énekelt és beszélt, hadarását (mert voltak olyan részek, ahol így kellett beszélnie) is lehetett érteni. Ez a szerep neki való, a múltkori Don Giovanni-ban Massetto-t soha többé ne játssza! Derűség volt a nézőtéren, amikor az olasz kérdésre magyar válasz érkezett (hiszen eleddig Damir vagy szólóban vagy a szintén olaszul kommunikáló Váradi Zitával szólalt meg, és a kétnyelvűség érdekes hatást nyújtott a színpadon).

Váradi Zita előtt ismét megemelem a kalapomat, sosem tévesztette el az adott részekben, mindig ott ahol magyarul kellett magyarul énekelt, ahol Damirral voltak jelentei ott olaszul. Ketten aranyos párt alkottak, tetszett az összhang közöttük.

Damir Zakirovra lehet, hogy méreteiben túl nagy ruhákat adtak, valahogy a jelmezek lógtak rajta, így a filigrán testalkata kissé pocakosabb, teltebb emberre hajaztak. Gyönyörű hangja van, csodálatosan énekelte a második felvonás elején a szólódalát. Élmény volt hallgatni, és a közönséget is elvarázsolta, "Bravo" is felhangzott a nézőtérről. Percekig nem is tudtunk továbbmenni, kiérdemelten. Meghatódott, és színdarab kellős közepén meghajolt - ami azért nem szokás (csak a balettokban, illetve operákban a felvonások végén), szívére tette a kezét, nagyon köszönte a nézők szeretetét és hódolatát. Olaszul szépen énekelt, első látásra nekem Balczó Péter jutott eszembe, de a jelmezek 2 számmal nagyobb kivitelezése miatt tűnt nagydarabnak, pedig nem volt az. A karakter megjelenítése, tehetetlenségén toporzékoló figura, a nagyon szerelmesig mind rettentően jól adta elő.

Zavaros Eszternek kevés nagy pillanatai voltak, hangilag nem kellett sokat mutatkoznia, ellenben az orvcoshoz a darab végén ő csatlakozott, korábban azt hitte neki akarják adni a virágcsokrot, így amikor csak félrelökte őt a parancsnok, csak nézett. Vicces volt, mindenképpen, és ez velünk is előszokott fordulni, hogy saját magunkra gondolunk, biztosan nekünk szólnak a kedves szavak, a gesztusok, majd leesik az állunk, amikor kiderül, hogy nem. Eszternek még volt egy jelenete, a női kórussal megvitatta, hogy mennyire nagy előkelőség már Neronimo.

Geiger Lajos nagy esése - amikor szó esik, hogy félreállítsa a szegény férfit a darabban, az U alakú asztalról a padra lép, de a pad billegett, így hatalmasat esett. A nézőtéren egy emberként jajdultunk fel, és reméltük, hogy nem esett a színésznek komolyabb baja, de ügyesen felsegítették a kollégái, és míg az előtérben viaskodott magával a főszereplő, addig bajtársai felsegítették, ő pedig megszorította az egyik katonája vállát. Az ő szövegmondása énekléssel körítve, még hagy kívánnivalót maga után.


Jelmezérdekesség_ ha mélyebb lenne az eljegyzési ruhán a dekoltázs rész, komolyan elgondolkoznék azon, hogy kicsit hasonlít az eredeti Operaház Fantomja Christine menyasszonyi jelmezére
Szövegváltoztatás - ha az olasz szöveget nem követtem, lévén a táblán sem szerepelt kint a nyelv, úgy a magyart valóban nagy örömmel olvastam le, hiszen a kórusjeleneteknél nem mindig lehetett tisztán érteni, hogy most éppen miről is van szó. Adina és Dulcamara időnként változtatták a szövegüket. Azért ez érdekes volt.


Színházi szimbolika

A titkos receptúrával ellátott bájitalom a karzatra téve várta, hogy hasson rám :)

Díszlet
Az előadás térbeli épületekkel, szökőkúttal dolgozik, a megjelenítés kifejezetten tetszetős, szép látványt nyújt. Megcsodálnám közelebbről. Igazi régi opera, igazi régi stílusú díszletekkel. Imádtam.

Jelmez
Szépen kimunkált, korhű, a darabba beleillő és a díszlettel harmóniában működő volt. Adina két ruhája közül a rózsaszín, virágmintás volt a kedvencem.


A képi megjelenítés: 

Ma játsszák utoljára (2017. nov. 17. - egy nagyon kedves ismerősöm ma megy megnézni, meg is emlékezem róla itt és most!) az Erkelben, idei évadban! Ha jövőre is lesz mindenképpen menj el kedves Olvasó és nézd meg! - mert a vígoperák magyar nyelven szólalnak meg, rendkívül szórakoztatóak, különösen ez a Donizetti alkotás!