2018. február 27., kedd

Két csalfa tiszt szerint a nők csalfák...vajon igazuk van?


A hűséget nehéz megtartani


Időpont: 2018. febr. 22. 19.00-22.05

Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Mozart: Cosi Fan tutte
Rendező: Szinetár Miklós (eredeti bemutató ideje 1979. április 21.)
Műfaj és nyelvezet: Vígopera két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Utolsó előtti előadásom a Puck bérletből. Nagyon érdekes meglátásom, hogy ezeknél az előadásoknál mindig volt valami természeti csapás, ami miatt nehézkesebb volt az eljutásom az Erkel színházba, mint máskor... Ezúttal havazás nehezítette meg az utamat, de időre beértem. Szerencsém volt. 

Saját kép - esernyő nélkül sosem megyek el - soha nem lehet tudni mit hoz a szeszélyes időjárás!

Az opera története szerint van két tiszt, akik egy idősebb úrral (filozófussal) megállapodást kötnek, miszerint szerelmeik, akikről ódát tudnak naponta zengeni, mennyire éteriek és tiszták, sosem csalnák meg a párjukat. Az filozófus nem hisz ebben a rendíthetetlennek tűnő hűségben, és megszervezi - a két nő cselédjének és a tisztek segítségével - az átverést vagyis a próbát! A katonák mintha hadba indulnának, hajóra szállnak és a csatamezőre indulnak, a szerelmes lányok csak nehezen tudják elengedni őket. Folyton sírnak utánuk, szinte halálukon vannak a szerelmi bánat miatt. A cselédlány nem érti és nem tudja felfogni mitől vannak maguk alatt a nők, de amint elmagyarázzák nekik a szerelmi bajukat, csak legyint, nem érti miért kell ebből akkora ügyet csinálni. A két katona elmaszkírozva tér vissza a történetbe, mint két hippi (szőke és barna hajkoronával), az öreg barátaiként mutatja be a szalmaözvegy lányoknak a férfiakat. Megindul a hűség megcáfolása. 

A nő eleinte nem hajlandóak beadni a derekukat, nem hatja meg igazán őket a "nyálas duma", amit értük zengenek a férfiak. A mérgezés az egyetlen eset, ahol kicsit meginognak (és ahol vicces módon ugyanazt az üveget többször is meghúzza a filozófus, amiben állítólag a méreg volt...). A cselédlány kétszer is új munkakört vállal (először orvos - hülye parókával és egy hatalmas mágnessel a hátán, majd a második felvonásban már anyakönyvezetőként lép színre és bukik le direkt, hogy a férfiak miatta kezdjenek el vádaskodni kedveseikkel). Ő az a személy, aki az élet vidámabb oldaláról szemléli a világot, kicsit kacérkodó, és megmutatja a nőknek, hogy nem kell feltétlenül hűnek maradni, lehet csintalankodni a férfiakkal, elcsábítani, majd lepattintani őket. Biztatására elgondolkodnak az ifjú kisasszonyok helyzetükön....

Elsőként Ferrando kedvese, Dorabella esik áldozatul az új érzelemnek (párt cseréltek a férfiak, így mindegyikük a másikénak vall "mély" szerelmet). Dühbe gurul Ferrando, amikor megtudja a nő nem tudott ellenállni (katonatiszt szerelme képet adta a férfinak és elfüggönyözött kis csónakban csókolóztak), hiszen saját próbálkozása Guglielmo szerelmével, Fiordiligi-vel nem jár sikerrel, habár amikor magára marad a nő érzi, hogy a szívéhez tudna érni az új férfi, mégis megpróbál hűséges maradni, sőt ő veszi a fejébe, hogy öltözzenek be katonának Dorabellával és látogassák meg a fronton a szerelmüket, ezzel bizonyítva odaadásukat, rajongásukat párjukért. Ferrando-t be kell lökni a helyszínre, hogy cselekedjen (a filozófus és a cselédlány kezéből nem vész ki az irányítás a váratlan bizonygatás kapcsán sem), sikerrel jár ő is, és a nő megtörik. Guglielmo is dühös miután megtudja nem egy szentet szeretett... 

A végső csapás, hogy menyegzőre készülnek, a két lánytestvér hozzámegy a hippinek öltözött katonatiszteknek. Váratlanul felhangzik a csatából visszatérő sereg diadalmenetének hangja, ettől a nők megijednek, rettegnek és nem tudják mi tévők legyenek... A katonák lebuktatják a nőket, de közben el is árulják, hogy ők voltak a csábító nagy hajú férfiak... minden a helyére kerül, megbocsátásra kerül minden bűn és megtartják a menyegzőt, a filozófus pedig egy szép summával lesz gazdagabb.

Szereposztás - Mindenkivel elégedett voltam! Kedvenc énekesem is szerepelt, Szemere Zita (Don Giovanni óta kedvelem)
Táncosok: Volt három, esetenként négy balett-táncos, akik időnként megjelentek a helyszíneket. A legmegbotránkoztatóbb az a jelenet volt, amikor a kertben találkozott a két női nőszereplő az elmaszkírozott katonákkal, hiszen ekkor valami nagyon erotikus dolgot akartak megjelentetni a színpadon, bugyira és melltartóra lett levetkőztetve a női táncos, a férfiak is megszabadultak ruháiktól, igaz ők már előbb (alsónadrág volt rajtuk!). :D Egyáltalán nem tetszett és nem voltak odaillők. Undi!

Jelmez: Korhű, ugyanakkor kissé leegyszerűsített, semmi szépséget nem találtam bennük, sőt számomra kissé túl voltak használva.

Díszlet: Képek keretekbe foglalva és egy folyton leereszkedő főkép, ami nem sok vizet zavart, ugyanis a meghajló díszletmunkások csak később jöttek be a színpadra bontani az és berendezni az új elemeket. Függönyök kecses és léges mozgása, betakarásra éppen alkalmas volt, amikor próbálták a párokat összehozni az ágyon (haldoklást szimuláló katonatisztek). Tetszett a hajó, amire a tisztek mentek, ezt akár a Bolygó Hollandiba is bele lehetett volna tenni, mivel ott csak egy kivetítőn szerepelt a hajó, itt kétdimenziós változatában volt látható a hajó (a Kalóz című balett-ben pedig egy háromdimenziós hajó volt, ami térben megjelenve, fel lehetett rá szállni a szereplőknek).

Helyem: A jobboldali 5-ös páholy, ahonnan remekbe szabott kilátásom nyílt a színpadra és a zenekarra egyaránt.

Ajánlatom: Nagy elvárásokkal ültem be, hiszen Szinetár rendezései roppant mód szórakoztatóak és kreatívak szoktak lenni, minden kidolgozás szempontjából (akár a karakterek, történet, jelmez, díszlet kellékeket vesszük). Mondjuk érdemes megnézni-meghallgatni, de arra felhívnám a figyelmet, hogy nem tartott 22.05-ig, hanem sokkal tovább "züllöttek" a társaság tagjai, ugyanis 22.30-kor lett vége. A kiírás tájékoztató jellegű az Opera oldalán, mégis eleddig az Olasz nőn kívül mindig pontos volt a befejezése az előadásoknak, erre oda kellene figyelniük!

Érdemes megtekinteni a képgalériát:

Saját - színpadképek nyugalmi és élettel teli változatában, meglepődés részemről és a színház épülete kívülről


2018. február 20., kedd

Iceland - Izland Fantomja

Az izlandi fantom koncert formájában 2018 február 17-én lett bemutatva Rejkjavikban. A szereplők a következők voltak: Þór Breiðfjörð (Fantom), Valgerður Guðnadóttir (Christine), Elmar Gilbertsson (Raoul), Sigrún Hjálmtýsdóttir (Carlotta) Hlöðver Sigurðsson (Ubaldo Piangi), Bergþór Pálsson (Gilles André), Eyþór Ingi Gunnlaugsson (Richard Firmin), Jóhanna Vigdís Arnardóttir Hansa (Madame Giry) és Greta Salóme (Meg Giry).
A zenekar 50 főt számol, 30 kórustag segíti az énekesek munkáját. Az előadás egyszeri alkalom, és az original darab koncert formáját mutatja be, olcsóbb, egyszerűbb jelmez költségekkel.







Fogva tartva hableányok között a viziszörnyek társaságában



Időpont: 2018. február 4. vasárnap, este 19.00
Helyszín: Erkel színház
Előadás: Verdi - Simon Boccanegra
Rendező: Ivan Stefanutti
A főbb szerepekben: Alexandru Agache, Bretz Gábor, Pasztircsák Polina
A darab adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/simon-boccanegra-2017/eloadas-201802041900/

Az előadásom a szabad bérlet egyik alappillére volt, amikor nyáron választhattam és láttam, hogy ki fog benne szerepelni a Simon Boccanegra-ról tudtam, hogy meg kell néznem és voksomat neki adtam. Nem is bántam meg, kíváló történet, szép zene, csodálatos énekesek, mesés zenekari szólamok. A darab tökéletes volt minden ízében és örültem, hogy ismerősöket látok a színpadon, közöttük a főkedvencemet, Bretz Gábort, akinek a neve - a szereposztást közlő lapon - vastagon volt szedve. Énekesi tudás külföldre is csábította, így örömünnepet jelent, ha itthon is megmutatja páratlan bariton hangját. Mellette még a nagyon szép és kiváló hangú művésznőt, Pasztricsák Polinát, illetve a korábban Bajazzokban megismert Alexandru Agache-t is megfigyelhettem, aki a címszerepet alakította.

Saját kép
A történet - nem rendhagyó módon - egy prológussal kezdődik. Megtudjuk, hogy van egy kalóz (a címszereplő Simon), aki egy idő óta jó útra tért, barátai dósa rangra akarják emelni, de mindezt nem nézi jó szemmel egy idős férfi, akit Fiesco-nak hívnak, mivel Simon elcsábította a lányát, Máriát, és annak gyermeke született. A lányát egy toronyba zárva őrzi, és próbálja meggátolni Simonék tervét, nem tartja méltónak a lányához. Évekkel később, a gyermekre egy idős asszony vigyáz, szintén a  toronyban élnek, Simon magához akarja venni, de az öreg meggátolja és elrabolja a kislányt, akit aztán sajátjaként nevel fel. Amelia így nevelkedik 25 éven keresztül vízi szörnyek és hableányok társaságában.

A darab 25 év elteltével folytatódik, Amelia vágyakozik a boldogság után, időközben Simon dósa lett, és egyik barátja áhítozik a jutalom után. Ez nem más lenne, mint a lány, aki toronyban él, és a dósa elmegy megkérni segítője számára a kezét. Beszélgetésük során ráismernek egymásra, Simon és Amelia rokonsági kapcsolatára, de egyelőre titokban kell tartaniuk, amit a lány valódi szerelme nem visel el, és félreérti a nő viselkedését a dósaval kapcsolatban... Mivel, nem úgy sikerül a rangra segítt férfi sorsa, ahogy ő azt elképzeli megmérgezi Simon serlegét, Fiesco megtudja, és kifejti nem így akart bosszút állni a férfin, aki elvette a lányát, majd az unokáját is... Az előadás végére minden kiderül, ki - kivel milyen viszonyban van.


Tapsrend:
A szereplők mind egytől egyig kiemelkedőek voltak, a taps-cunami nem is akart abba maradni a darab végén.

2018. február 1., csütörtök

The Phantom of the Opera - Marketing

Idei évben sem hagyhatom ki a blog irányvonalát meghatározó Fantomi bejegyzéseket, többek között jövök majd beszámolóval a magyar előadásról, ami idén ünnepli a 15. évét és a 800. alkalmát május 30-án. 

Ám, az eredeti külföldi is ünnepel, hiszen immáron 30 éve fut.... ebből az alkalomból a broadway-i és a londoni társulat is összehozta a maga kis reklámfilmjeit....

Az amerikai változat jelent meg először a köztudatban és valahogy reálisabbnak tekintem, hiszen Christine-t a balerinák között látjuk, az öltözéke a "Gondolj rám"-ból való és éppen készülődik fellépni, de a harmóniát megzavarja a Fantom, aki leereszt egy ponyvát, megijesztve ezzel a társulati tagokat, és a lányt is, aki a karjai közé rohan... Szereplők: James Barbour és Julia Udine.


A londoni szereplőkkel megalkotott változatban ugyanaz a történet, mint fentebb olvasható, csakhogy Christine nem fellép, hanem a társaival és Raoullal együtt a Maszkabál forgatagában vesz részt...  Szereplők: Ben Lewis és Amy Manford.


Nekem az első tetszik, de mindenkinek más-más az ízlése, ez így van rendjén. Több értelmet és logikát látok abban.


Vérszívó találkozó opera módra

A munkahelyemről el kellett kéredzkednem, így fogtam ki a darabot, és muszáj voltam cserélni egyik munkatársammal, bár a péntek estézést senki sem szereti bevállalni...én sem, de nem hagytam kárba veszni egy csodálatos koncertet! Mivel sikerült rendezni soraimat, a vámpír tárt karokkal várt engem az Erkel Színházban...

Figyelem!: A képek sajátok!


Előadás: A vámpír
Helyszín: Erkel Színház
A produkció adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-vampir-2017/eloadas-201801121900/
Műfaj: Koncertszerű előadás két felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal
Zeneszerző: Heinrich Marschner



Az opera oldalán olvasható:


"1816 nyarán a Genfi-tó partján Lord Byron, Mary Shelley, továbbá Byron orvosa, John Polidori rémtörténetek kitalálásával múlatta az időt. E nyaralás alatt született meg minden idők két legnagyobb hatású horrortörténete: Shelley Frankensteinje és Polidori A vámpírcímű elbeszélése. Utóbbi szolgált a német romantika egyik legkiválóbb zeneszerzője, Heinrich Marschner nyolcadik operájának alapjául. Méltatlanul ritkán játszott darabjában a szerző hátborzongató atmoszférát teremt, remek szerepeket kínál és ellenállhatatlan muzsikával mesél szerelemről, szenvedélyről és a sötét erőkkel való harcról. A mű Carl Maria von Weber Bűvös vadásza és Richard Wagner Bolygó hollandija között képez hidat."

Páholyban ültem, jó rálátással a színpadra. Az előadás tetszett, csak bizonyos részeket hagytam volna ki belőle, és ebben sokkal biztosabb vagyok, mint a Stifellio-ban voltam, hogy szívesen megnézném igazi színpadi műként, nemcsak koncert formájában. A címszerepet, Bruno Taddia alakította, akit előzőleg már láttam az Olasz nőben nyújtott fergetegeset. Most is nagyon átélte a szerepet, gaz csábítót alakítania, meg mintha kívülről tudná a szöveget, látszodott végig a munkájában, tehát nem veszett el a szövegtengerben, hanem élettel teli játékkal felvértezte a figurát. Sötétben bújkáló, sejtelmes rém a vámpír. 


A történet
Az elbeszélésük szerint van egy mesemondó, ő a színpadon látható bal oldali páholyban ült, és időnként tájékoztatott bennünket a színpadon zajló eseményekről. Magyar nyelven. tehát ő volt a narrátor. A szereplő művészek a nagy zenekarral és énekkarral közösen kaptak helyet a színpadon. A narrátor elbeszéli, hogy a vámpír vagyis Ruthven boszorkányszombaton tudja meg a Vámpírmestertől (aki ez esetben a Narrátor), fel kell áldoznia három szűzet 1 nap alatt, mert így élhet tovább 1 évig vámpírként. A férfi nem rest és meg is találja első áldozatát, egy hiszékeny, kis naiv lelket, akit könnyedén el tud csábítani. Második áldozataként egy előkelő család sarját választja, csakhogy annak a szíve régen foglalt és egy szegény fiúért dobog (pl. unalmasabb részek, amikor egymás iránt sápítoznak...). Ám az apa nem engedi ezt a frigyet, és a magát előkelőnek kiadó vámpír felé próbálja terelni gyermekét, akit később megátkoz, kitagad, mivel az apai kérést nem hajlandó teljesíteni... A szegény fiú egyébként a vámpír egy lekötelezettje, korábban felfedezte, hogy vérszívóval van dolga, ám az esküt senki előtt nem szegheti meg, különben egy napon ő is vámpírrá fog válni... Sokat hezitál (másik unalmas rész a darabban) a fiú, hogy mit tegyen, szóljon-e kedvesének megmentve a szörnytől, vagy mégsem és hagyja, hogy a nő elvesszen? Míg a második jelölt megkéri apját, hogy várjanak az esküvővel, addig a vámpír talál egy harmadik nőt, ki szintén esküvőjére készül. És annak ellenére, hogy tudja a férfi nagyon furcsa és csak teszi a szépet neki, beadja derekát, és hagyja magát elcsábítani...megtudja ezt a vőlegény is, de a nőért már semmit sem tehet.... Ismét kapunk egy olyan jelenetet, amiről szintén mondhatjuk - minek van ez itt? - kocsmában vígan tivornyázó alakokat. Egyikük házsártos felesége megjelenik és férjével egyetemben az összes mulatozó barátot kiosztja, közben félnek a vámpírtól is, aki a környéken ólálkodik. Zeneileg, összhangban amúgy még ők voltak kiemelkedőek. Végül elérkezünk a darab végéhez, ahol a nagy elmélkedések végre véget érnek és az esküt megszegve (bár korábban a vámpír felvázolta a keserű jövőt, ha megszegi a fogadalmát az ifjú, hiszen saját tapasztalatait mondja el) a fiatal férfi megnyílik (letelt a 24 óra, távolból harangszó hallatszik) és a családnak elmondja, kivel akarják a környék legüdébb virágszálát összeboronálni. A vérszívót villám sújtja és elnyeli a föld. Mindenki boldog, a szegény fiú elnyeri a lány kezét...


Szereplők
Bruno Taddia vámpírként minden elismerésemet kiérdemelte, nagyon jól énekelt és a karaktert is sejtelmesen jelenítette meg. Keszei Bori finom és egyszerű naivát hozott, ártatlanságról tanúskodó karaktere szintén tetszetős volt. Kolonits Klára, mint a középpontja a darabnak nem tetszett, nem hangilag volt gondom, hanem, hogy ő egy fiatal nőt alakított, pedig nem az, nem tudtam róla feltételezni, hogy a vidék legüdébb virágszála... Balczó Péter, mint ifjú csak csúnyán tudta méregetni a nála jóval magasabb Taddia-t ezt időnként észrevettem, amikor egymás mellé kerültek. Nem volt rossz, de nem is a legjobb alakítást nyújtotta. A kocsma jelenet szereplői kiemelkedőek voltak, a léha élet megtestesítői, akik félnek, de amúgy szembe mernek szegülni az asszonnyal, aki betolakodik a privát szférájukba: Kiss Tivadar / Ujvári Gergely / Rezsnyák Róbert / Molnár Zsolt / Kálnay Zsófia. A Vámpírmester várta a tapsrendnél, hogy rá is figyeljenek már a színpadon, Aczél Andrásnak köszönhettük a mesélőt.

Érdekes darab volt, jó történettel, jó szereplőkkel, de úgy gondolom jót tenne az előadásnak, ha kicsit rövidebb lenne, nem nyújtanák mint a rétes tésztát vagy mint egy véget nem érő latin szappansorozatot...


Az orosz-magyar barátság...öööö...

Kedves Olvasóim,
egy idő óta el voltam tűnve, pedig azért történtek események az életemben, színházi szemmel ismét elétek tárom az új élményeimet.

Figyelem! A közölt képek  mind saját alkotásaim!


Előadás: Gálaest, Maricától Jekyllig
Helyszín: Kálmán Imre Teátrum, az Operettszínház mellett
A produkció adatlapja: http://www.operett.hu/musor/szentpetervar-budapesten-maricatol-jekyllig/227/7485/13

December 20-án - számomra az év utolsó előadása egy magyar-orosz operettes gálaest volt, amit a Kálmán Imre Teátrumban tartottak. Az Operettszínház sztárjai és a meghívott, három napja Magyarországon tartózkodó orosz csapat, akik a testvérszínház volt Szentpétervárról érkezett. Tehetséges művészeket ismerhettünk meg, bonyodalmat nem okozott a két nyelv különbözősége, de rávilágított, hogy a magyar mennyivel dallamosabb, míg az orosz kicsit keményebb, hiába a szép, lágy dalok... A meghívott vendégek között voltak magyarok és természetesen oroszok is. A fellépők tekintetében változás volt a kiírással szemben, Szendy Szilvi csak vendég volt és nem énekelt a társaival, Oszvald Marika meg ki tudja, hol léphetett fel másutt vagy akadt sürgősebb dolga, mint a kis színpadon való ugrabugrálás...


Szereplők, közönség
Magyar részről: Dolhai Attila, Fischl Mónika, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté
Sajnos az oroszokat nem tudtam megjegyezni név szerint, de azt már igen, hogy voltak közöttük különleges hangú tehetségek, akik bizony, ahogy az operett igazgatója is mondta köszöntőjében, a művészek megállnák a helyüket a Broadway bármely színpadán. Amúgy Lőrinczi folyton sűndörgött az orosz delegáció vezetőivel a széksorok között, sokszor megmutatkoztak, arra számítottam, hogy otthagyják az előadást a szünet után,. de visszatértek. A zavaró tényező inkább egy nő képében jelent meg, aki folyton fel-lemászkált, talán a színház, talán valami más szervezet megbizásából fényképeket készített, de tevékenysége szemet szúrt egy másik nézőnek/bár lehetett ottani kolléga is/ a szünetben leszúrta, hogy ne legyen már ennyire hiperaktív... :D


Műfajok és dalok, illetve a szereplőkről
Míg aznap reggel hangolódtam az estére, folyton a "Jajj, cica" kezdetű nótát dudólgattam, erősen letapadt az elmémben. Nem is tudtam tőle szabadulni... Erre ki adja elő? A pasi (Kerényi), aki elhagyta a feleségét és a csöpp babáját... mindenesetre a salsá-s áthangszereléssel igazán pezsdítőre sikeredett a fellépés és öröm volt hallgatni, bár másnak jobban örültem volna... Igazán az egyik orosz művésznő dalválasztása tetszett, a Mozart!: Csillagport énekelte, könnyekig meghatódtam. Másik lelkesítő pillanat az volt, amikor Vadász művész úr megmutatta orosz nyelvtudását, bizony a"Vágyom egy nő után" - teljes egészében oroszul hangzott fel, ez egy nagyon különleges pillanat volt, mivel az orosz csapatnak kedveskedett.... Voltak közös dalok, "Imádom a pesti nőket", "Szép város Kolozsvár". Részleteket hallottunk a Cirkuszhercegnőből, Marica grófnőből, musicalekből is: Jekyll és Hyde, Mozart, Chicago, és persze az elmaradhatatlan, minden operett fejedelméből, a Csárdáskirálynőből.




Megosztott helységek
Ne gondoljunk a nézőtér és páholy egységeire, hanem a zenekarra. Két típus jelent meg, a páholyok mellett, a színpadhoz közel foglalnak helyet a művészek. Bal oldalon a klezmer műfajban jeleskedők zenéltek, míg a jobbon a klasszikusabb hangzást adó pici zenekar ült. A rendhagyó átszerelések mellett a régies vágású operettek is megmaradtak, az örök klasszikusok. 

Kálmán Imre Teátrumról
Amióta csak megnyitott és láttam a belső környezetéről képeket, megakartam ismerni az egykor hírhedt mulatót, a Moulin Rouge-t, ami nemrég nevet váltott és az operett műfaj zsenijének is nevezhető Kálmán Imre nevét és a teátrum főnevet megkaphatta. A mulatónak eléggé kicsi a színpada, nézőtere is hasonlóan pici, mégis a barokk stílusra jellemző túldíszítettséget fedezhetjük fel. Piros, az arany és a kék színek dominálnak. A nézőtéren páholyokban, illetve a földszinten 9 sorban lehet helyet foglalni. Tanácsom, hogy a szélére vegyétek a jegyeket, amik a színpad irányába mutatnak, mivel a nézőtér középen van szétválasztva. A helység finom árnyalatokkal rendelkezik, kényelmesek viszonylag az ülőalkalmatosságok, ellenben a szünet alatt eléggé sötétnek éreztem, gyér volt a megvilágítás. 


A teátrum szép, vannak előadások vagy koncertek, amit itt tartanak, ezért érdemes bújni az Operettszínház oldalát: operett.hu 



Legközelebb a fiatalság és a romlottság jegyében játszódó történetnek leszünk szem-és fültanúi, Dorian Gray, hamarosan...