Mindig, minden a félreértés tárgyává válik... Nem gondolkozunk, nem kérdezünk
Időpont: 2018. április 22. vasárnap este 19.00 - 22.00Előadás címe: Verdi-Az álarcosbál
Műfaj: opera
Rendező: Cerasa, Fabio
A darab adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/az-alarcosbal-2017/eloadas-201804221900/
Bemutató: 2018. április 21. (második bemutatón jártam!)
Előzményekről
Ez az első bérletes évem az Operaház-Erkel kombóban. Már lezajlottak a bérletmegújítások, és lehet venni a következő évadra szóló bérleteket. Végigálltam a kigyózó, hosszú sort az Erkel előtt, pár héttel korábban. Nagyon észveszejtő volt az egész... Elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam. A négy bérletem közül kettőt újítottam meg, bár még az is tetézte a "jókedvemet" sorban álláskor, hogy kiderült elveszik a kedvenc helyeimet, mivel olcsóak voltak, és a drágábbnak kell mennie...köszönöm szépen! Ókovács ezért még fog kapni egy szerelmetes, szívhez szóló levelecskét... Két bérletemet megújítva, és átnézve a következő évad programjait, már kiválasztottam a szabad bérletbe válogatott csapatomat. Bár többen vannak, mint hat előadás. A szabad bérlet arról szól, hogy ha nem találtál ízlésednek megfelelő kombinációt a bérletek közül, te magad összeválogathattál egy 6 darab előadásból álló szabad bérleti összeállítást. Igazán kedvező, és ugyanúgy olcsóbban lehet jegyhez hozzáférni. A szabad bérlet nem konkrétan bérlet, nem kapsz plasztikkártyát, hanem papír alapon jegyet kapsz kézhez. A szabad bérletes előadásaim közül, amik tavaly-idei évadban voltak érvényesek, ez az Álarcosbál volt az utolsó. Kintre, az erkélyülésre találtam helyett, anno nem vettem figyelembe, hogy ez akár premier darab is lehet, merthogy az volt. A második szereposztás remekül szórakoztatott, többször volt örömkiáltás a közönség részéről a szereplőknek. Én ezt nagyon szeretem, és ha a művészek megérdemlik, nekünk szívünk-jogunk van hozzá tudatni velük, hogy ez igen, ez nem semmi odaadó produkció volt! Télen a ruhatár használata kötelező, most senkire nem figyeltek, így a kiskosztüm kabátomat bevihettem magammal, ahogy a többiek is. Továbbá az volt még nagyon érdekes, hogy a mellettem ülök, férfi és nő is, vegyesen, "jó estét" köszöntek, amit még a páholyban is (pedig ott elvárható egy zárt térben vagyunk egész végig) ritkán él meg az ember...
Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal
A darabról -
Első felvonás
A történet Gustavo, a svéd király elleni összeesküvésről és annak gyakorlatba áttett eseményéről szól. A darab elején a király az ágyában forog nyugtalanul. Álmában megjelenik két pokolból jött angyal. Egy fehér és egy fekete. Szolgálói körébe egy hatalmas, ünnepélyes terembe viszi őt a fehér angyal, majd a feketétől kísértve, ott keringenek kőrbe kőrbe. Aztán a férfi felébred, érkeznek a szolgálói, közöttük bukdácsolva érkezik a festő, Renato. Az ő hitvesébe szerelmes a király, de ezt a festő nem tudja, sőt olyan hű alattvalója a férfinak, hogy elárulja, nagy veszélynek van kitéve, mivel a nép meg akarja ölni. A király nem hiszi el a vádat, hiszen mindent megad az embereknek, jólétben élnek. Úgy tűnik nem mindenki gondolja így. Tehát a szolgák, a nemesek ünneplik a királyt, aki meginvitálja a társaságot egy álarcosbálba. Érkezik a főbíró aláíratni egy jósnő kitiltási kérvényét. Gustavo apródja hevesen védi a nőt, ez felkelti a figyelmét, megadja a kegyelmet és elmegy álruhában - meggyőződni, hogy a nő kepésségeiről szóló hírek igazak-e?
A jósnő, Ulrica, Lucifertől kér segítséget, hogy lássa kinek mit hoz a jövő. Körülötte két asszony, ők a támaszai, és a teremben sok nő érdeklődve figyeli a jós asszonyt. Gustavo megérkezik és máris akarja tudni a jövőjét, de a többi asszony visszatartja és leültetik egy székre. Kintről megérkezik egy matróz, aki a király szolgálatában áll, mégis hiába szolgálja már régóta, semmi jutalmat nem kap. A jósnő kitüntetésekről, jutalomról beszél, amit Gustavo belecsempész a férfi zsebébe (így könnyű, ha ott vannak az érintett személyek) - háttérben a jóslatoknál mindig kinyílik egy ajtó, és fekete maszkban állnak a szereplők, bár a jelmezükről mindenkit fel lehet ismerni. Egy nemes nő kér bebocsátást, de arra kéri a jósnőt, hadd legyen egyedül, amikor felteszi neki a kérdést. Gustavo sejteni véli, hogy a festő felesége, akibe titkon szerelmes, Amélia lesz a titokzatos hölgy. A szobában megbújik (hülyeség, még a mélyvörös palástja ellenére sem látják meg a szolgák...), Amélia szeretné elfelejteni a férfit, akit szívéből szeret, erre kér valami gyógyírt, segítséget a jósnőtől. Ulrica azt tanácsolja neki, szedjen éjfélkor egy bizonyos növényből, csak ő szedheti le, és csakis éjfélkor tegye majd készítsen belőle főzetet, majd fogyassza el, és így örökre kitépheti a szívéből a férfit. Gustavo háttérben folyton fogadkozik, hogy a nyomában fog járni a nőnek... Miután újabb vendégek érkezéséről hírt kapnak, Ulrica megkéri Améliát a távozásra. A nemesek érkeznek, akiknek ajánlatot tett a király, sorra megkapják a maguk jóslataikat a nőtől. Végül, Gustavo leleplezi önmagát, és a nőn számon kéri, hogy miért nem ismerte fel, jövendőjét ennek ellenére megmondta, megfogja ölni az első ember, akivel kezet ráz aznap...a festő érkezett...és mindenki azt hitte a király rácáfolt a jóslatra...
A második felvonásban egy bordélyra emlékeztető helyre kalauzolnak minket. Amélia gondolataival birkózik, de végül leszedi a virágot, majd levetkőztetik a helyi gésák...meginná a főzetet, de Gustavo betoppan, és szerelméről faggatja a nőt. Az unalmas huza-vona végén kiderül, Amélia szereti a férfit...ám, a festő jön, hogy figyelmeztesse a királyt, mivel a nemesek, akik a vérét akarják a vezérnek, itt tartózkodnak. Hogy feleségét ne ismerje fel a festő, Gustavo azt tanácsolja, hogy a nő vegyen fel egy kendőt, amivel arcát takarja. A festőt pedig arra kéri, hogy ne beszéljen a nővel, ne kutasson az arca után, csupán a város széléig kísérje, utána pedig az ellenkező irányba menjenek... Sajnos, nem sikerül a terv, a király ugyan megtud szökni a lázadók elől, de a festőt találják ott a kendős nővel, akinek a személyét tudni akarják, egy véletlen folytán Amélia arcáról, ahogy szabadulni próbál lekerül a kendő, és a festővel találja magát szemben, aki megsemmisül a látványtól... A nemesek gúnyolódnak rajta... A festő rendezi magában a gondolatokat és kettőt, a nemesek közül arra kér, hogy jöjjenek el hozzá másnap, mert meg kell beszélniük valamit...
A harmadik felvonásban végre sor kerül az álarcosbálra is...de az elején még végignézzük/hallgatjuk, ahogy Renato bosszút esküszik Gustavo ellen, dühében tombol, a királyról készült festményeket tönkre teszi, papírokat dobál szerte-szét és saját feleségét halállal fenyegeti. A nő arra kéri, hadd találkozzon még utoljára a közös gyermekükkel, a fiúkkal. Renato ezt a kívánságot teljesíti, közben megérkeznek a vendégek, akiket meghívott, a két nemes. Meggyőzi őket, hogy a pártjukon áll, van bizonyítéka az árulásra, de szemük láttára fecnikre tépi szét, mivel már neki is van nyomos indoka, hogy a királyt eltegye láb alól. Mindkét vendég elmondja, miért akarja megölni Gustavot (egyiküket a földjeitől fosztott meg, másikuktól a fivérének életét vette el), ezért a festő úgy dönt, hogy igazságos legyen sorsot húznak. A szétdobott fecnikre ráírja a nevüket és egy kancsóba helyezi a papírokat. A feleség időközben visszatér a szobába, és sejti, hogy rosszra készülnek. Férje akaratának engedelmeskedve, kihúzza a nevet a kancsóból, ami Renáto nevét jelenti. Eldőlt, hogy ki öli meg a királyt. A bálban Renato a kis apródot faggatja, milyen jelmezben van a király, fontos megbeszélnivalójuk van. Nehezen, de kiszedi belőle az információt. Az összeesküvőknek van közös jelzésük, kék masnit viselnek. Míg tart a báli forgatag, addig egy csöndes szobában, Amélia, fehér angyalként jelenik meg, a király előtt és figyelmezteti, gyilkosság készül ellene (holott levelet is írt neki, de Gustavo nem akart gyávának tűnni, ezért elment a bálba). Utolsó beszélgetésüket követően búcsút mondanak egymásnak, majd jön a feldühődt férj, Renáto (fekete angyal) és leszúrja a királyt ("Én is mondok neked Isten hozzádot"). Erre az álszenteskedő tömeg, akik eddig megakarták ölni, átváltanak példás, törvényt és királyt tisztelő polgárokká: lökdösik, ócsárolják a festőt a tette véget. Gustavo haldoklás közben elrebegi, ő szóval szerette a nőt, sosem tettel. El akarta őket küldeni egy megbízatás céljából, hogy örökre véget vessenek a "vágyódásnak"... Renato belátja, óriási hibát követett el...de már nem teheti jóvá, a király meghalt...
 |
| Szereposztás |
A szereplők közül Molnár Levente (Renato, festő) és Wiedemann Bernadett (Ulrica, jósnő) kapta a legnagyobb örömujjongást, tapscunamit az előadás végén. Nem csoda, hiszen, mindketten fantasztikus orgánummal rendelkeznek, szenvedélyes és érzelmes játékukkal emelték a darab színvonalát. Molnár hangja nagyon tetszett már az első csendülésétől kezdve, első megszólalásában a királynak el kellett mondania, hogy veszély fenyegeti az életét. Ez a szólódallam sokunkban nyomott hagyott, így kétség sem férhetett hozzá, hogy kiemelt szereplő lesz a festő. Wiedemann sejtelmes hangot fogott ki, már első hallásra misztikus jósnői karakterbe burkolódzott, nagyon jól állt neki ez a szerep. Rálik Szilvia azonkívül, hogy nagyon szeretjük, nem sokat tett hozzá, végtérre is a karakter olyan semmilyen és eléggé negatív, hiszen miatta torkollik a kezdeti barátság gyűlöletbe... néha a nők nem tudnak engedni a csábításnak. És a legtöbb operában a megcsalás a téma, vagy a nő,a ki valamilyen úton-módon tragédiát okoz... Ellenben elmondhatjuk, hogy nagyon szép ruhákat viselt a művésznő, kedvencem talán az volt, amit "'otthon" viselt, bár eléggé groteszken szé hatást nyújtott az angyal jelmeze is... Cova Yolanda is rendkívüli hangot adott ki a torkán (trillázott, áriázott a báli jelenetben), különös, hogy az apród figurát nők játsszák, hiszen azok férfiak, de biztos megvan ennek is a "miértje".
 |
| Molnár Levente lelőné Rálik Szilviát a darabban |
Díszlet: 18. századbeli, rokokó stílus, ugyanakkor a király szobája nagyon egyszerűen díszített, puritán terem. A báli forgatagot magába fogadó díszterem, több helyszínként is jelen van, hiszen Ulrica lakása és az álombeli jelenet is itt játszódik. Ez a díszlet térben meghajlik, és messziről azt hatást kelti, mintha egy valódi nagy termet látnánk, befelé szűkül, kifelé terebélyesedik. Érdekes és csalóka. Legjobb elemek egyikének mondanám. Ellenben, a második felvonás bordélyházának rejtélyét még nem fejtettem meg, mert elvileg mezőre kellene menniük a szereplőknek...(képzelet szárnyal)
Jelmez: korhű, 18. századi, asszonyoknak terebélyes alsószoknyával ábrázolt, férfiak elegáns, frakkos öltönyben feszítettek. A domináns szín sok helyütt a kék, amit nem tudok mihez kötni...
Szimbolika: egyrészt a kék szín, másrészt a folyton jelenlévő halál ábrázolása, illetve a király vesztét jelző szimbólum ez, többek között az angyalokhoz köthető, hiszen az álomban megjelenő angyalokról nem tudjuk, hogy kicsodák? Csak az előadás végén világosodunk meg, hogy a fehér Amélia, a fekete pedig Renato. A maszkok egy koponyát ábrázolnak, és az apród is, aki lelkendezik a bálról, koponya maszkot tart a kezében. Legrosszabb, hogy a műsorfüzeten és a plakáton is a koponyaálarc szerepel. Nem mindenki akar ilyet nézni...ízlésesebbek már nem lehettek volna...
Érdemes megnézni, bár a szerelmi vallomásokat, frázisokat ("Tényleg, szeretsz Amélia?") nagyon untam, ott már kénytelen voltam forgatni a szememet... az ilyen mondatok csak időkitöltésre valók... A második felvonában, a bordélyt nem igazán értettem és a gésákat sem tartottam helyénvalónak, de most elnéztem. Ne mondja senki azt rám, hogy nem vagyok nagylelkű. Az biztos, hogy ez a darab nem változtat a verdi operák sorrendjén. Számomra az első mindig a Rigoletto lesz, utána a Traviata, a Simon Boccanegra, végül pedig ez a darab, bár nem sorolnám a kedvencek közé, hiszen még egy dúdolható dallam sincs, ám a cselekménye érdekfeszítő, pontról pontról felépítődik.
