Oslo-i Fantom - nemsokára itt van a norvég változat, amely a román non replika rendezésén, díszletein alapul, a jelmezeket illetően hasonló elgondolás, mégis itt-ott máshogyan vannak megoldva a ruhák.
Kevert, vegyes érzelmek - vegyes előadások tekintetében (Madách és Erkel Színház)
Az Operaház Fantomját utoljára idei évadban június 6-án néztem meg.
Ez volt az a nap, amikor a kedvenc dolgaim összetalálkoztak.
Ez volt az a nap, amikor a Pokemon Go és Az Operaház Fantomja összekapcsolódott vagyis inkább egy napon örvendeztettek meg.
Pár hete kaptam ExPass-t, úgyhogy este 6 ķörül Mewtwo Raiden vehettem részt! Végre sárga csapat bitorolta a tornyot! Beálltunk Aggronnal, amikor végre a kékek szíveskedtek abbahagyni a parasztoskodást...úgyhogy roppant izgalmas volt! VérValörökkel sosem verem össze a port, érdekes. Hozzájuk csatlakoztam, általában mindig ők segítenek ki a "bajból". Pont a kékeknél volt egy picsogó lány, is aki előszór kapott meghívőt... Szokás szerint ez sem ismerhette az animét, hiszen Mewtwo-t így - "miutu"-nak nevezte. Nem egyszer, nem kétszer mondta így.
Este 7-kor következett a Fantom. Új szereposztással, akiket még nem volt szerencsém együtt látni. Most nyugalom volt, semmi zavargás, de végül csak "összebalhéztam" a jegyszedővel, aki ezúttal egy magas szőke 40es évei közepén járó, fontoskodó és kellemetlen nőszemély volt! Azt hitte töröltem a felvételt...pedig nem. Tehet egy szívességet! Sosem értem meg, hogy miért nem lehet a tapsrendet lefényképezni??? Hiszen már szervesen nem tartozik az előadáshoz....így jártam... Napokkal előtte ez a fontoskodó-utálatos nő nem volt ott a színházban, mert akkor tényleges lett volna dolga: a hangosan beszélőkkel, illetve az étkezést az előadás alattra időzítő anyuka és gyermekével....nagyon sajnálom, hogy akkor nem voltam annyira bátor, hogy fogjam szünetben a Győri kekszét és kivágjam a legközelebbi kukába... Igen, szünetben nem zabált, csak a darab alatt... Bármi ilyesmi elő fog fordulni, megtépem azt az embert, és nem érdekel, ha kitiltanak a Madáchból! Elegem van ezekből a minősítetlen egyedekből...
A Fantom szereposztása a következő volt: Posta - Mahó - Solti. Különösebben nem hagytak mély nyomot bennem. És a jegyszedő nő is elrontotta totál az estémet, pedig ezt a napot hetek óta vártam.
Június 14. Pas de Quatre '18 - bérletes előadás, a páholyomba nem jöttek társak, így a harmadik székről az elsőre átköltöztem és egész végig ott is maradhattam. Sajnos az előadás borzalmasra sikeredett, a két felvonást meg kellett volna cserélni, mivel az elsőnek a második produkciója siralmas zenével volt párosítva, hiába táncoltak jól, de még a történet sem egyezett a címben foglalttal... egyetlen öröm a barátokkal, ismerősökkel való találkozás volt, akikkel a szönetben csevegtem. :) Mindannyiunkat letaglózott az előadás...nem pozitív értelemben...
Minden esetben a zene felvételről szólt, nem volt zenekar.
I. Felvonás:
1. A Szlovák Nemzeti Színház balett-társulatának produkciója
Peter Breiner / Adrian Ducin / Igor Holovac / Glen Lambrecht / Reona Sato: BEATLES GO BAROQUE – Eight days a week (Koreográfus-rendező: Adrian Ducin) - keverve-kavarva, Beatles dalok, a korokat illetően nem tudták eldönteni, hogy a barokkban vagy a 80-as években táncolnak-e?
2. A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója: Morelli/Stravinsky: Menyegző (Koreográfus: Enrico Morelli) - a zene elviselhetetlen, a történet inkább egy bolondok házára emlékeztetett mint menyegzőre...zene a tánccal nem volt együtt, magamban sírva könyörögtem, hogy vége legyen...
II. Felvonás:
1. Pécsi Balett: Footsteps (Koreográfus: Földi Béla Harangozó-díjas) - Reggeli tornának indult, votlak kisebb csoportok, akik egyéni pillanatokat mutattak meg, egy négy fős csapat, egy férfi-női kapcsolatot ábrázoló momentum. Mindenesetr érdekfeszítőbb volt a másik kettőnél.
2. Magyar Nemzeti Balett: Hans van Manen / Astor Piazzolla: 5 tangó
Ballet in one act (Koreográfus: Hans van Manen) - a legjobb volt, Leblanc Gergely óriási tapscunamit kapott szólótáncát követően. A négy tánc közül ez volt a legszínvonalasabb, jelemzek fekete-pirosak voltak, rózsaszál a hajban, szép össztáncoknak voltunk szemtyanúi, a zenével itt sem voltam annyira kibékülve, de lényegében elfogadható volt.
Az Operaház Fantomja Szóló előadásokról pár mondatban 2018. június 2. este, június 3. délután
Posta - Fonyó - Solti / Csengeri - Mahó - Solti
Nagyon jó volt végre úgy nézni a darabot, ahogyan megszokhattam. Nem voltak váltások, egy gárda vitte végig az egészet. Élvezet volt minden fokon. Tetszettek az alakítások. Posta Victor éneke lenyűgözött, az általam jól ismert szinkron hangi tehetsége is visszaköszönt azokban a jelenetekben, ahol nem szerepelt a színpadon. Játékban eltér tőle Csengeri Attila Fantomja, akivel másnap délután néztem meg. Attila annyira beleélte magát a szerepbe, annyi érzelmet vitt bele, hogy nem sokon múlott, hogyan hangosan felsírok a 2. felvonás végén a szerelmi vallomásától. Nem beszélve partneréről, aki szintén a hatása alá került. Fonyó Barbara új jelmeze igen érdekes látványt nyújtott, hiszen a Hannibálban megszokhattunk nála, hogy a hasa előtt aranyháló függ, amely a mellrészhez volt csatlakoztatva. A mostani változatban két kis vállvédőt kapott a jelmeze, illetve aranyozott, teste köré csavart leplet, most ez takarja a hasát. Az új külső így összecsatlakozott az Elissa jelmezzel, remek látványt nyújtott, ugyan jobban nem módosította, mert másban reménykedtem (Vágó Nelly eredeti tervezetét valósítják meg), mindenesetre érdekes. Fonyó játékára, mint mindig - nem lehetett panaszom. A temető jelenet az ő nagy pillanata, hitelesen adja át az érzelmeket, nem beszélve a nyilatkozatáról, amit korábban is sejtettem, elhunyt édesapjára emlékezik, neki énekli ezt a dalt (mint maga a karakter is a saját apjának, apjához). Mahó Andrea kétségtelen kislányos termete miatt kerülhet középpontban, hangilag a legjobb alakítása a Gondolj rám-ban volt, érzelmileg nem tudtam vele azonosulni a temetői dalban, hiszen inkább kifelé a közönség felé énekel, és nem a sírnak. Solti Ádám mindkét esetben helyt állt, ugyanakkor Mahó Andreával tűnt nekem tökéletesebbnek az alakítása a tető jelentnél. Ott annyira szélesen mosolygott, amikor összeölelkeznek, nekem is fülig ért tőle a szám. La Carlotta-kénmt a goromba nézésű nőt kaptam, Sáfár Mónikát, aki sajnos az ellenszenvem ellenére is a kedvenc primadonnám marad, hiszen olyan plusz dolgokat tesz a produkcióba, amitől a karakterébe több életet lehel a kolléganőihez képest...hát, egyszer majd remélem tudok vele beszélni, hogy tisztázzuk a félreértéseket, és akkor talán már nem fogja zavarni, hogy Ladinek Juditot felismertem a lépcsőn felmenet, és őt nem. Egy fantasztikus Piangi (Szerekován János), másnap délután Gerdesits Ferenc lépett színpadra. János hihetetlen többletet ad a karakterhez, humoros, beképzelt, társnőihez alkalmazkodni tud (többek között Solti is, van, akivel forog a Szeress, csak ennyit kérek alatt - van, akivel nem). Gerdesits ezzel szemben nem nyújt már különleges pillanatot számomra, sőt a darab legelején kifogott egy erőltetett magas hangot, aztán persze operai képességeire hagyatkozva szépen és nagyokat énekelt. Mindezek ellenére Szerekován a kedvenc Piangim. Este Bajza Viktória, míg délután Bencze Ilona szerepelt, utóbbi művésznő eléggé furcsán reagált Meg (mindkét alkalom esetében Kuthy Patrícia) ajánlatára a második felvonás vége felé, amikor felajánlja, hogy velük megy a Fantomot felkutatni. Vagy elfelejtette a szöveget, vagy arcon akarta csapni Meg-et, hogy hogy jut eszébe ilyet gondolat? :D Ez csak kis vicc tőlem, mindenesetre nem volt szokványos. Ha már itt a végéről beszélünk, azt is megfigyeltem, hogy Mahó a Fantomot nézi értetlenkedve, amikor a csónakjában utaztatja, míg Fonyó Barbara elszörnyedve fejét fogva, jobbra-balra dől... Csengeri kiborulását nagyon értékeltem, igazán szívvel állítja színpadra a karaktert. Meg Giry -Kuthy Patrícia, egyszerűen úgy van jól, ahogy csinálja. Próbál Christine barátnője lenni, megtudni a titkát, ugyanakkor aggódik barátnője állapota miatt, mellette áll Christine sikere során, Szerekován a Don Juan-ban hátra hajolt vele és úgy adott neki puszit, az aranyos manőver volt. Lesz még egy alkalom, és rövid búcsú a Fantomtól. Sosem unom meg. Bár lenne mindig... :D
A DARAB SZÜNETÉBEN
A Fantom szünetében unatkozás helyett csodálkozással és fényképezéssel töltöttem az időmet, hiszen a teátrum által közölt hír szerint, a darabról megemlékezve, ami idén 15 éve fut, egy kiállítást rendeztek be a Tolnay Szalonban. A teremben fényképeket csodálhattunk meg a darab múltjával kapcsolatban, illetve kiállítottak két jelmezt is (Christine Daaé - Maszkabál ruhája, illetve L a Carlotta Primadonna/Igazgatók irodájában viselt jelmezét). A képek a darab különböző, még sosem publikált jeleneteit mutatták be, láthattuk a különböző jubileumokról összeállított montázsokat, a zenei anyag felvételét, a próbákról sosem látott felvételeket. Jelmezterveket, Christine másik fele végre előkerült, évek óta szabályosan vadásztam erre a felvételre, ahol Nelly kitalálta, hogyan nézzen ki Christine a Don Juan jelenetben. A legnagyobb döbbenetemre, szó sem volt arról, hogy ennek a jelmeznek, vagyis az Amintának rózsaszínnek kellene lennie... hanem fekete-lila kombinációban képzelte el a tervezőnő, illetve Christine kapott volna még egy furcsa csákószerű kalapot is. A megvalósításban viszont a nő teljesen máshogy néz ki. Képek hamarosan! Másik vicc számomra, hogy Carlotta Gondolj rám öltözéke az, amit Christine visel ugyanabban a jelenetben...teljesen megzavarodtam a látottaktól!
Hófehérke és a hét törpe
Balett, két felvonásban. Zeneszerző Kocsák Tibor és a díszlettervező Kentaur volt. Nem szakadtam el a Madáchtól vagyis a Fantomtól... ékes bizonyítéka ez a két embernek a lenyomata a darabhoz.
A vasárnap délutáni Fantomot rászerveztem a fix darabomra (este hatkor a balett elkezdődőtt, amiről úgy hittem este 7 óra...aztán megnéztem a bérletemet), de szombaton időmérő edzést tartottam, és kiderült a két színház között 12 percnyi távolság van... Szóval, a Madáchtól eljöttem és beértem háromnegyed hat körül az Erkelbe. A páholyomból remek rátátásom volt a színpadra (bal oldal 3, 1. szék), az előadás aranyos volt, és mivel a közönség java része gyerekekből állt, nem volt nehéz őket elvarázsolni. Hálás közönség, akik felrobbantották a darab végén a nézőteret. Minden táncos rendkívül jól játszott, Melnik Tatiana, aki alapjáraton szőke, kapott hosszú, fekete hajú parókát. Lenyűgöző volt a gonosz mostoha átalakulása banyává, akit férfi alakított, míg a mostohát nő. Kentaur díszleteit egyből felismertem, mivel monumentálisak, az egyik kastély ábrázolás a Vámpírok báljára emlékeztetett, a beszélő tükör is rendesen ki volt találva. A zene nagyon tetszetős volt, a törpék vonulása kifejezetten nagy sikert ért el a gyerekek körében, mindig tapsoltunk, amikor felcsendült a dallam. Korábban nem tudtam volna elképzelni, hogy ebből a meséből hogyan tudnának balettot létrehozni, de vasárnap este erre a kétkedésemre is bizonyítékot, választ kaptam. Érdemes megnézni, csuda klassz és szórakoztató! Nemcsak kicsiknek!
Előadás: Az Operaház Fantomja, Webber csodamusicalje
Időpont: 2018. május 30. - 15 évvel ezelőtt a hivatalos bemutató is ezen a napon volt!
Helyszín: Madách Színház, Budapest
Műfaj, felépítés: musical, non replika produkció
A május hónap tulajdonképpen, ha a Fantomról van szó, nyilván egy örömteli időszak az életemben. Ám, korábban történt események miatt a szentimentális érzéseim csak az előadás estéjére érkeztek meg. Az átszellemülés ment, de a darab, nem olyan volt, mint szokott lenni.
Nemcsoda, hiszen nagyszabású ünnepségről beszélhetünk, 15. éve le nem veszi a színház a repertoárjából! A közönség szeretete áthatja a darabot, nem beszélve a színészekről, aki mind-mind nagyon szeretik az előadást, élvezik játszani a karaktereket. Webber egy csodát teremtett meg, amit a Madách alkotói átdolgoztak és színészi gárdája is kiválóan viszi színre estéről estére. Nem beszélve a háttérben dolgozó kedves emberekről, öltöztetőkről, sminkesekről, parókamesterekről, díszletmunkásokról, az ügyelőről, mindenkiről, aki csak a folyamat kivitelezésében segít.
Számomra, mindig különleges töltettel bírt ez a darab, és mindig is közel fog állni hozzám. Nem, nem, nem. Ne tévesszen meg senkit sem, én ezt a non replikát, - a magyar Az Operaház Fantomját, - tehát, önálló alkotói munkaként létrehozott művet magasztalom az egekig! Nem fogott meg az évek alatt az eredeti mű, a londoni vagy broadway-i változat. Ugyanakkor "sorstársaink" iránt már némi érdeklődést mutatok, nyomon követem a világban hol merre lesz új non replika (jelenleg: magyar 2003; lengyel 2008; turné változat hasonló design-nal, mint az original 2012 körül; a cseh és észt produkciók egy évben 2014-ben jöttek létre; 2015-ben román és finn változatok, 2017-ben a finn változat átköltözött Götebourgba és a szerb fantom is ekkor debütált).
Mégis, nem csak a nyelvezete miatt, vagy mert itt lakom Magyarországon, a hazai Fantom áll hozzám legközelebb. 2006 tavaszán váltottunk először jegyet, még tisztán emlékszem az ülésekre is, erkély, bal oldal, 2. sor, 20-21es székek... De a belépők is megvannak, hiszen a régiek még nagyon szép design alapján voltak kaphatóak. Aztán színház egységesítette a produkciók látogatását biztosító szelvényeket, és már a fehér-piros színben pompázó jegyek vannak helyettük. Íme egy saját kép:
2006 óta elválaszthatatlan kapocs fűz a Fantomhoz. Az akkori előadásom három főszereplőjét meg is jegyeztem: Posta Victor (akiről kiderült abban az évben debütált a főszerepben), Fonyó Barbara (akiről azt gondoltam távolról, hogy ő a Mahó Andrea - de nem az volt! xD) és Homonnay Zsolt (a "fiú", akiről úgy tudtuk, hogy Operettes, viszont akkor mit keresett a Madáchban????). Ez a hármas - nagy örömömre - továbbra is benne van, szerepelnek, és nagy boldogság volt, hogy a svéd látogatóknak is tetszettek ők, hiszen nem rég, pontosabban 1 éve február környékén volt Fantom széria, és két alkalommal is összekerültek. Nem lehettem tétlen, ők teremtették meg a történetet számomra, így a jelenlétük mindig fontos szempont lesz nekem, mondhatni ők tették le a hazai előadás alapkövét. Utána persze jöttek az újabb és újabb alkalmak, mert a produkció megvett kilóra. Mindenkivel látni szeretném, minden felállásban a három főszereplőt. Úgyhogy megyek, szintén minden évben pár időpontot kiválasztok. Kell, egyszerűen kell és nem tudok vele betelni sem! A szívem csücske. Minden tekintetben. Gyönyörű történet, meseszép díszlettel, kedves jelmezekkel. Minden itt van benne, amire szükségem van, amire vágyom, hogy elvarázsoljon egy színpadi produkció.
Az 500. előadástól kezdve mentem a jubileumi alkalmakra is. Mindig kedveskedtek valami aprósággal a nézőknek a színház munkatársai a rendkívüli estéken. A 600. és a 700. ünnepségen viszont már nem volt a gárdában a kedvencnek is titulálható Christine-m, Krassy Renáta, örültem, hogy a 800.-ban már lehetősége nyílt ismét "bemutatkozni". A 600 és a 700 között pedig volt egy nem mindennapi látványosság és nagy pillanat, ugyanis a színház meghirdetett egy versenyt, ahol a FANTOM történetét kellett folytatni, a színpadi műnek a befejezését követően szerintünk mi történik vele? Részt vettem rajta, és kulisszajárás volt a jutalmam, illetve találkozhattam a szereplőkkel. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen is beszélhettem Posta Victorral (aki teljesen zavarban volt, hogy áradoztam neki, mennyire nagyra tartom őt és a munkásságát), Fonyó Barbarával (aki vidám és nagyon szórakozott személyiség volt). Csengeri Attilától puszit kaptam, Mahó Anditól kedves szavakat, jah, a többiekre már nem volt idő, mert menni kellett a különleges sétára...oh, imádtam minden percét!!!! És, amikor kiderült, hogy engem is beválasztottak, ne tudjátok meg mennyire oda- és vissza voltam!!!
Térjünk is rá, e rövid bevezető után a mostani újdonságra, élményre, a 800. FANTOM, ami már 15 éve fut a teátrumban.
Saját kép Tapsrend
2018 május 30
Az előadást, ezúttal megszakításokkal tarkították - az első felvonásban az "Így készült" kisfilmet vetítették, ami alapján megismerhettük az előkészületeket, betekintést nyerhettünk a próbák titkos világába, felidézték azon személyeket, akik benne voltak az alkotói vagy játszó csoportban, de sajnos - ma már nem lehetnek velünk... A nyitányt zavarták meg a videóval, majd folytatódott az előadás Carlotta belépőjével, Röser Orsolya személyében. Második felvonás elején, szintén a nyitányba kellett belepiszkálni: Leginkább Webberről tudhattunk meg többet, illetve ismert emberek, úgymint Bródy János, Müller-Péter Sziámi, Puskás Peti, Gallusz Niki, Várkonyi Mátyás, Kocsák Tibor, vagy Geszti Péter áradoztak Webberről és a Fantomról.
Az első változtatás, amit beintegráltak a 800. Fantomba, az ez a mondat volt, amit Lefevre, leköszönő igazgató állít vagyis "La Carlotta színházunk vezető szopránja, immáron 15. éve!" - holott, kb. 3-4 éve lehet az... :)
A következő módosítás talán - de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a látogatásaimat mindig a jobb oldalon szoktam tenni, és onnan a közép rész nehezebben látható - a csónak jelenet, a főcímdal jelenete volt. Nem emlékszem, hogy a Fantom járt e a zsinórpadláson és onnan vitte le Christine-t magával a létrán, majd le a csónakhoz...? ebben nem vagyok biztos, de ez teljességgel újdonságnak számított nekem. A szőke Christine, Krassy Renáta kezdte az estét, párja Csengeri Attila volt Fantomként, míg Raoul-ját és mondhatni mindenki szerelmét és ellenlábasát, Solti Ádám alakította.
Fontos! A Madáchos jubileumok roppant izgalmasak, hiszen a főszereplők mind fellépnek, hármas szereposztások, kivéve a Raoulok, akik négyen vannak. A mellékszereplők - akiket szintén a megnevezésük ellenére nem tartjuk mellékesnek - is váltótársaikkal megjelennek, de nem a történet előrehaladásában cserélődnek, hanem stílszerűen fekete ruházatban a tapsrendnél csatlakoznak darabbeli partnerükhöz.
Egy idő után persze kiszámíthatóvá válik, ki mikor váltja a társát, de időnként tesznek újításokat az előadásba. Többek között itt volt ez jól megfigyelhető, 500. előadás óta a Fantomok felállása a következő: Posta (ifjú Fantom, 41 éves kora ellenére) - Csengeri (középkorú, de önmagát a "legszebb" fantomnak titulálja xD) - Sasvári (a legidősebb). Én úgy gondolom némi rajongói behatásnak köszönhető a változtatás, hiszen a főcímdalt, eleddig mindig Posta vitte, de ezúttal Csengeri énekelhette.
Lányok tekintetében Krassy - Fonyó - Mahó. Rendületlen maradt a felállásuk.
Raoulok...a temető jelenetnél a röhögéstől kellett sírnom, mert előzetesen, igaz, lefényképeztem a színlapot a színház csarnokában, de nem olvastam el...gratulálok magamnak...xD - Solti Ádám egyedül állt, míg a másik két színészhez kollégáik is csatlakoztak... Magyarázat egyszerű. Sajnos, a Madách nem tudta összegereblyézni az összes szereplőt, kár érte, úgy lett volna igazán teljes, de természetesen, megbecsülünk mindenkit, akit régebben láthattunk, de korábbi jubileumokon nem tudtak részt venni, most itt voltak. Szóval, azért örömre is volt okunk. Raoulok távolmaradásának oka, színházi elfoglaltság: Homonnay az Operettben szerepelt ez időtájt (de köcsögök, hogy nem engedték el a "konkurenciához", később ott volt az ünnepségen), Bot Gábor vidéken játszott, Magyar Bálint meg ki tudja, hogy mit csinált??? Sosem szerettem a Raoul-ját, úgyhogy tőlem bárhol lehet...xD Váltótársa mégis akadt, aki a múltból lépett elő, hiszen ma már nem alakítja, így meghajláshoz Nagy Sándor érkezett Solti mellé.
Saját kép Tapsrendnél
Ha már elkezdtem folytatom a teljes gárda felsorolását:
1. felvonásban szerepelt:
- André igazgató úrként Szerednyei Béla - szívem repesett, mert tavaly ő és Galbenisz lettek a kedvenc párosításom. :)
- Firmin igazgató úrként Galbenisz Tomaszt üdvözölhettük, aki a tánckarba is beállt, miután a primadonnáról kiderült, hogy brekegési szindrómája miatt nem tud énekelni...hihi :)
- La Carlotta: sosem unom, vagy ő engem - Röser Orsolya - operaénekesnő, de irritáló itt a hangja. Láttam az Erkelben is ott csuda szépen énekel, ám lehet direkt módosítja a hangját, hogy ne legyen szimpatikus nekünk. Imádom benne, hogy olasz szakkifejezéseket használ a megszégyenülését követően.
- Umberto Piangit Gerdesits Ferenc vitte végig. Halvány volt, pedig régen szerettem nagyon a jellemábrázolását, most inkább hajlok Szerekován János felé, aki rettentően jól alakítja a beképzelt, fennhordom az orrom, mégis tudok humoros is lenni karaktert, és ha meg van hozzá a tökéletes partner, akkor klasszul megy minden. Hiteles, nagyon. Egyébként, szegény Gerdesits-et senki nem váltotta le, úgy volt, mint Solti Ádám.
- Madame Giry: Bajza Viktoria volt a balettmester. Sajnos, korrepetitorként nem a megszokott ember volt, Bognár Zsolt - mert vele, összenéznek, mintha tényleg a Hannibált a valóságban is előadnák, vagyis a próbafolyamatokkal meg vannak elégedve. Ez a harmónia hiányzik Laklóth Aladár esetében.
- Meg Giry, a balerina: Örültem, hogy újra láthatom a "barátságos" Meg-et. Kuthy Patrícia Meg-je mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot próbál kialakítani Christine-nel, jó példa ez az első belépőjénél, ahol hallható, hogy érdeklődik a lány állapota felől vagy amikor az Il Muto-ban az adott Christine-nel éppen a Primadonna háta mögött elmosolyodnak, mert a Fantom békának nevezte a nőt. Szeretem még benne azt, hogy ha nem is táncnak nevezhető, de van egy ugrása, táncnak nevezhető kis lépéssor, amit szintén itt az Il Muto-ban szokott elkövetni, a szövegrész ez "Egy pásztoróra, úrnő-szolga. Szép, szép, szép.". A kapcsolat a két lány között alapvetően fontos az én meglátásom szerint (erre törekedtek a prágai non replikában), a kiemelése. Renáta és Patrícia között érződik is a baráti kapcsolat, talán nem is csoda, hiszen együtt jártak "tanodába".
2. felvonásban szerepelt:
A Maszkabál jelenete alatt fondorlatos módon helyett vagyis maszkot cseréltek a szereplők, ezúttal:
- André igazgató: Barát Attila - ő egy határozott jellemű, komoly karaktert hoz a színpadon (korábban egyébként ő volt a Szentirmai Zsolt által formált többszereplős figura, pl. egyik nemes az Il Muto-ban, inas a Prologosban vagy Passamarino a Don Juan jelenetben). Lippai Lászlót hívták meg, aki régen Andrét alakította.
- Firmin igazgató: Weil Róbert - van, hogy ordibál, akkor nem szeretem, pedig egyszer ott röhögött ő is, amikor Pankotay Péter pofán vágta a kendőjével...xD
- La Carlotta: Pándy Piroska, a született gonoszság váltotta Rösert. Egyszerűen imádom, olyan mértéktelenül goromba, beképzelt nagyasszony tud hozni a színpadon. Váltótárs Sáfár Mónika volt, aki valamiért gorombán nézett rám, hogy köszönni mertem Ladinek Juditnak. Mi köze van hozzá? Gonosz némber.
- Madame Giry: Bencze Ilona - benne azt szeretem, hogy próbálja takarni a Fantom/Christine dublöröket, mintha tényleg a hátát tartaná az Operaház kísértetének... :D jah, és együtt gyakorol a balerinákkal az Angyali hangban, mozdulatsorokat nem csak kézzel, de testtel is elmagyarázza
- Meg Giry, a balerina: Lóránt Enikő - az biztos, hogy a második felvonásban már nem igazán adódik Meg számára kiugró pillanat. Sajnos. Enikőnél a maszkabáli hajdísze nagyon megfogott, máshogy állt rajta, ezért váltótársnőjéhez képest kitűnt. De, ha a teljes előadás az ővé lesz, akkor majd kitűnő lesz a szereplése! :) Két váltótársnőjük akadt a Meg-eknek is: Ladinek Judit és Haffner Anikó személyében.
Vannak váltótársaik, de ők most nem szerepeltek, meg amúgy is rövidebb szöveggel kellett megbirkózniuk: Zsinórmesterben sajnos a nem jót kaptuk - Vikidál Gyula (nincs vele bajom, de azt akit szívesebben felakasztanék, mert a karaktert is úgy adja elő az Barabás Kiss Zoltán, de ő biztosan gyakorolt az új darabjára, ami valami focival kapcsolatos, Ballábas vagy mi a címe annak...); Lefevre igazgató úr, aki elmegy: Lőte Attila (nagyon kedvelem, bár Koltai is szokott érdekességet belevinni a pár mondatos szerepébe); a korrepetítor Laklóth Aladár volt (róla már írtam fentebb) és végül az árverési kikiáltó, Pusztaszeri Kornél. Főszereplőkről röviden, tömören: Fantomok: Csengeri Attila - jó volt hallani és meglepett, hogy ő énekli az első felvonás dalait. Nem sokat tudott mutatni, hiszen Posta Victor átvette tőle a szerepet a közös Éj zenéje után. Nekem nagyon tetszett a Fantom dala, örültem hallgatni Victort, nekem ő a Zene angyala. Csodaszép beszéd és énekhanggal rendelkezik. Persze, a középrészben nem teljesedhet ki annyira hangilag a Fantom, inkább a jellemét ismerhetjük meg (fájdalom és a düh váltakozása, amiért elvette tőle a maszkot és meglátta Christine az arcát; a humor az Il Mutoban, a gyilkosság; és a csalódottság a tetőn. Uh, imádtam, amikor ő tartotta ki a hangot, és a másik két Fantom követte. Kánon az imádnivaló, Maszkabálon fenyeget és az igazgatók irodájában is). Sasvári Sándor a temetőben váltotta, borzalmas volt a hangját hallgatnom. Az Éj zenéjénél direkt kiszólogatott, az andalító dallamot elrontja a hirtelen jött felkiáltásokkal. Ne csinálja már ezt! Kész szerencse, hogy csak most láttam őt, és tovább nem lesz nekem a kinézett előadások között... Egy dolgot viszont nem lehet tőle elvitatni a csók jelenetet, annyira tud örülni Christine-nek és ha valamikor, akkor most volt a legcsodálatosabb és legszenvedélyesebb az a csók. Aztán az ölelkezés. Ez a rész elvitathatatlan tőle, aranyos. Nagyon.
Christine: Krassy Renáta átélése és szerepformálása mindig tetszett. Valóban kicsit félnie kéne a Fantomtól, ezt nem tudja hitelesen átadni, de az Angyalhoz fűződő örömét kimutatja. Fonyó Barbara is kifejező alakítást nyújt mindig, ő annyira átéli és megéli a szerepet, eggyé válik Christine Daaé karakterével, nem véletlen, hogy őt is nagyon szeretem. Mahó Andreának csak egy jó pontot tudok felírni, méghozzá a Fantommal való csók esetében, olyan bizonytalan volt és a hangi előadásmódjától kirázott a hideg, pozitív értelemben!
Raoul: Bánkódtam kicsit Solti Ádám miatt, egyedül kellett a színpadon dolgoznia, de végül is részéről ez egy "általános" előadás is lehetett volna... Megint nehéz választani jó Raoul-t, mert nem igazán voltam elragadtatva tőle, és borostás volt a képe... Lelki szemeim előtt a vikomt fess kinézetű, baba arcú és sima bőrű. Igazán elegáns, és ezt az illúziót Soltinak nem sikerült ezúttal elérnie. Kiemelt pillanata nem volt, korrekt alakítást láthattunk.
Változtatások, újdonságok, elkezdtem sorolni, akkor ismétlem
- szövegbeli: primadonna már 15. éve nekik dolgozik
- csónak jelenet: fantom a zsinórpadláson vagy hol rohangál a kezében a lámpással
- világítástechnikai: tető jelenet - megszólal a Fantom rávilágítanak, majd sötétbe borul az ő része, és a lent lévő szereplőkre fókuszálnak. Majd a csók jelenetnél ismét megvilágításba kerül, hogy lássuk mennyire mélyen érintő, hogy Christine inkább a vikomtot választja helyette...
Montázs Musicalinfo képei alapján
Nem szerettem dolgok:
1. felvonás, Éj zenéje: Nem értem a Krassy Renit, hogy ő miért nem képes ránézni a bábokra a Fantom orgonájában? Mindig idő előtt esik össze, még a világítást sem kapcsolták fel, és őszintén szólva, ilyenkor nem értem, hogy mitől ijed meg? Nem látott még bábokat??? :D
1. felvonás, Primadonna szám: Raoul (Homonnay és Solti) leültek az igazgatók székére és grafológus módján elkezdték tanulmányozni az írásokat. Kivették. Nem szeretem, hogy a vikomt csak úgy áll ott, mint a tejbe tök és várja, hogy megszólalhasson, mert most következik az ő része a katyvasz dalban. Amúgy szeretem a dalt, de ezúttal nem éreztem, hogy megérdemelték volna a hosszú tapsorkánt.
1. felvonás, a tető/csillár: lehet, hogy a két szereplő miatt, de nem lényegültem át. A kedvenc dalom. És nem, a Fantomon sem tudtam nagyon sajnálkozni, mert el volt takarva/sötétítve... A csillár olyan hezitálos volt, mintha nem akart volna lezuhanni..
2. felvonás, a labirintusban:Ettől nem hiszem el a történetet, a szerelmi vonalat, "köszönjük szépen" kedves művésznő! Mahó Andreához fűződik. Felháborít, eleddig sosem csinálta! Hihetetlen szenvedélyes volt a csók közte és Sasvári között, ám mégis amikor a férfi a hátát mutatta neki, és nem figyelt rá, Mahó letörölte a száját...ez nagyon rosszul esett nekem...mi az, hogy nekem??? :D a romantikus szál ezzel a kézmozdulattal rögtön el lett vágva... mélyen elszomorított. Értem én, hogy törekednek arra, hogy újat mutassanak, de az ábrándosabb természetű embereknek szüksége van erre a kis fénysugárra a darab végén, amitől hihetővé válhat, ha egyszer elhozzák - a Love Never Dies-t. Mindenesetre, itt még nem ért véget a játéka, fogta Raoul-t, a kijárathoz préselte, majd mintha mégis szánalmat érezne a Fantom iránt visszafordult, ugyanakkor a "migrénjére" hivatkozva, inkább lemondott arról, hogy őt is magukkal vigyék... a csónakban pedig ez az álmodozó tekintete a Fantom felé eléggé hiteltelen volt. Úgyhogy jobb, ha nem ezt az irányvonalat követi.
Szeretni való pillanatok:
- 1. felvonás, Krassy Renáta Christine performansza, ahogy ő előadja, talán a legtetszetősebb, legtöbb boldogság érzelmet beleadó művész. Átéli a zene örömét a Gondolj rám alatt, de legfőképpen a főcímdal ária részénél. Az arca, a mimika mindent elárul. Kár, hogy a Fantom fejezte be végül a sikoltást, de valahogy odaillett. A végsőkig énekeltette a lányt...
- 1. felvonás, Il Muto balett és a tető: a balerinák egymást noszogatják - az vicces, végre nincs az karót nyelt tartás, hanem a rivalizálás, kis kulisszai betekintésnek mondható pillanat. A Fantomok hármas szólama, amikor bosszút esküsznek, azt nagyon odatették.
- 1. felvonás, Az Éj zenéje: EL VOLTAM RAGADTATVA! Micsoda szép befejezést adtak most a dallamnak! Tyűha! Valóban nehéz végigvinni, hiszen figyelni kell egymásra, de még a szöveget is észben kell tartani, melyik sort, ki mondja. Nagyon tetszett. Főleg, hogy Victor jött be és ő kezdte a dalt, majd Sasvári is belibbent, Csengerivel közösen ezek a kedvenc pillanataim. A több szólamiság nagyon tetszik, és hogy ilyen szépen összetudnak dolgozni, pedig nagy életkor különbség van közöttük, de mind a hárman művészek, zenészek, és mondhatni egyfajta baráti kapcsolatot ápolnak. Nincs rivalizálás. És ez nagyon jó.
Tapsrend barátnőm fotója
Plusz produkciók
Király (gömböc - gonosz vagyok és tudom!) Linda és Tóth Attila rockkosított Fantom főcímdal produkciója volt, - amit előzetesen, ahogy beharangozta Szirtes tanár úr, úgy gondoltam az Nightwish: The Phantom of the opera verzióját adják majd elő, angolul énekelve, - de nem, magyarul volt... nem volt jó, sőt... úgy éreztem és mondtam is barátnőmnek - ez egy "Haza akarok menni" pillanat...
Második produkció már könnyedebb volt, egy gospell kórus eőadásában hallgathattuk meg az Éj zenéjét. Volt hangulata, meg kell mondjam, ez helyén volt. Bár sokan voltak, gondolkoztunk is rajta, vajon a dal végére beér minden tag a színpadra??? :D
Videók az ünnepségről:
Na, vajon miért mindenki ezt az 1600-as előadást emlegeti?
Hm-hm-hm, lehet, hogy az Igazgató úr mondta, esetleg a tapsrendél??? :D :D :D Gondolkodjunk azért már reálisan! Hol vagyunk mi még attól??? Először a 900.-on kéne gondolkodni, és egy jól szervezett, odaillő komplex előadást szeretnénk! Ha lehetne, akkor megint a közös fotózás lehetőségével, autogram kérésével...nekem már meg van a három kedvenc főszereplőm...vagy akár több kedvenc is... ;)
Cukiságok :) Megfigyelhető közelről a Christinek jelmezének a különbözősége, Krassy Renáta (középen, a szőke hajú) ruházatának felsőrésze az eredeti jelmeznek felel meg, ami az első bemutatón volt látható. A változás a 600. előadás körüli időre tehető. Sajnos, Renátának már nem csinálták meg a szív alakú kivágással rendelkező jelmezt. Bár, ha jobban meggondolom az ő Aminta jelmeze sokkal szebb és visszafogottabb. Kíváncsi lennék rá, hogy miért változtatták meg? :/
De jó a hangulata valakinek :) Posta Victor pózol
Posta Victor és Lóránt Enikő közös fotója :)
Homonnay Zsolt később csatlakozott a társasághoz, Csengeri Attilával bevállalt egy közös képet
Saját közüös képeim az elkapott Christine-ekkel... nagyon bánt, hogy Krassy Renivel nem sikerült közös fotót kérni, mivel őt lefoglalta Lippai László, pedig mindenképpen szerettem volna vele is fényképezkedni... :'(
Fonyó Barbarával (a tekintetem: "Csókolom, Ági van?" :D)
Janza Kata, Kocsis Dénes, Vágó Zsuzsi, Nádasdi Veronika, Lévai Enikő, Gubik Petra, Maros Bernadett, Laki Péter, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel.
Mostanság eléggé ki vagyok borulva... a május nem úgy alakult, ahogy kellett volna...sőt! Úgyhogy előadást is kihagytam, de ezt nem! Az Operettszínház repertoárjába egy musical válogatásokból álló darab került, ahol a régi nagy nevek mellé, újabb fiatalok társulhattak és bizonyíthatták rátermettségüket e műfaj területén.
Részleteket hallhattunk:
- Kabaré (ezzel indult, Serbi volt a porondmester)
- Az Operaház Fantomja (kellemes borzongás futott át rajtam, amikor felcsendültek a jól ismert szerelmi duett - Szeress, csak ennyit kérek én - szinte már előfutára volt a szerdai nagy 800. jubileumi előadásnak)
- Vámpírok bálja (Zsuzsi igazán elmehetne és énekelhetné ezt a szerepet, mert a hangja erőteljes és igen kifejező, illik Sarah-hoz. Partnere, Horváth Dániel túl gyorsan harapta meg a nyakánál, ott még ki kellett volna énekelnie egy utolsó nagy hosszú hangot)
- Szépség és szörnyeteg (Érdkes, hogy váratlan volt Nádasdi Vera feltűnése, mivel rögtön az ismert jelenet jutott eszembe, pedig tudom, hogy a Teamama énekli a dalt)
- Miss Saigon - Szóló Szaxofon, Kocsis Dénes és Vágó Zsuzsi performansza gyönyörű volt
- Evita - Miért kell, h sírj Argentina? Gubik Petra átlényegült és majdnem azt hittem, amikor bejött a színpadra, hogy Janza Katát látom...
- Apáca Show - hiába vártam, h nagyot szóljon, füllel hallgatólag Nádasdi Vera arra ment rá, h szétordibálja a fejét, a táncosok se voltak különbek! Az a keresztre feszített póz, inkább gúnynak minősült, mint valami áltatós viselkedésnek...
- Jézus Krisztus Szupersztár - Getsemané - Cseh Dávid Péter előadásában - sose többé ne merjen ehhez a dalhoz hozzányúlni! Mindenkinek sajátos a felfogása és előadásmódja a egyes zenékkel kapcsolatban. Máshogy adja elő, önmagára próbálja vetíteni, írni. Az előadásmód borzalmas volt a fiú előadásában, be kellett fognom a fülemet... Az öltöztetője eléggé József jelmezére hasonlított, amikor első alkalommal a színpadra lép a szereplő... (Madách produkció)
- Aida - musicalből Aida éneke Gubik Petra tolmácsolásában
- Oroszlánkirály (Gubik Petra és Cseh Dávid Péter a felemelkedett deszkákon énekeltek)
- Jekil és Hyde (Eljött az óra) illetve Jézus Krisztus Szupersztár (címmel azonos dal) - e két előadást Serbán Attilához tudom a leginkább kötni. Az előadott dalok, a karakterek mind által hitelesen szólnak. Egyszóval, ezek a szerepek neki lettek írva, és jól áll neki, a módival nem lehet vitatkozni.
- Hair (a második felvonást lezárva ebből sok részletet hallhattunk)
Az est remekbe szabottan telt, kicsit korzóztam a színház beltereiben, folyosóin. Készültek képek, hamarosan közlöm őket.
Szép dolog az ifjúságokat előhozni egy-egy darabra, hátha a közönség megszereti őket. Ebben az előadásban meg volt a ráció a folyamatra. Ugyan egyik új embert sem avattam kedvencemnek, ám adhatunk nekik esélyt. Fejlődésüktől függ, hogy a jövőben látni fogjuk-e őket még egyszer vagy akár többször...
A tehetségek felemelkedése vagy megismertetése mellett még jó lehetőség a közönség számára, hogy visszaemlékezzenek a musicalekre, amiket korábban volt szerencséjük átélni, így emlékébresztő funkcióval is bír a darab. De mindenki maga döntse el, ha tetszik a musical, mint műfaj, mert akkor mindenképpen érdemes jegyet váltani.
