Link: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=4376
Egy vallomással tartozom. Nem szeretem az 1-es villamos vonalát. De az aréna ott van. Szerencsére egy nyugodt estét fogtam ki, így épségben, "szúrásmentesen" tértem haza 23.00 óra után. Délután még pont a villamos rossz híre miatt, a késő esti óra miatt aggódtam. Szerencsémre, Fortuna velem volt, aki a Carmina Burana közben "ragadt rám" és megvédett mindenféle kellemetlenségtől, még agár kutyikkal is volt szerencsém összefutni a járművön. Az egyik nagyon hízelgett nekem, bökte a kezemet, amikor abbahagytam a simit...no, igen, imádom a kutyákat! :)
Ráadásul a Flórián téren három hölgyre felfigyeltem (nagymama - anyuka - unoka), akik elegánsan voltak felöltözve, és bizony ők is a Papp Lászlóba siettek...
Nem volt baleset, ami nehezítette volna a célba érésemet, így fél 8 után 5 perccel rendben megérkeztem a helyszínre. Rövid várakozást követően, barátnőmmel összefutottuk, hónapokkal ezelőtt közösen vettük meg a jegyeket a fantasztikus koncertre.
 |
| Az aréna kívülről |
Ha meghallom, hogy Webber, akkor a minőségre gondolok, és felhőtlen szórakozásra. Andrew Llord Webber baráti kapcsolatot ápol Szirtes Tamással, és ilyen formában a Madách színházzal is, de sajnos ezúttal nem lehetett közöttünk, mivel a fejében lévő muzsikákat papírra kell vetnie. Ez érthető is, és reméljük, még nagyon sok csodálatos kompozíciókkal fog minket ellátni! 2008-ban a MÜPA-ban volt hasonló nagyszabású koncert, amit a Madách rendezett a tiszteletére, ugyanakkor még fiatalabb volt a művész úr, de szintén kerek születésnapot ünnepeltük, akkor Vele együtt. Örömittas levelét október 11-i keltezéssel írta, Nagy Sándor színművész olvasta fel még a koncert kezdetén.
A helyszínről
A T szektor jó választásnak bizonyult, tökéletes rálátást biztosított a színpadra, és az egész csarnokra, ugyanakkor nagyon mikroszkopikussá váltak a színészek a színpadon, mert távol voltunk tőlünk. Nekem is indulás után 5 perccel jutott eszembe, hogy nem ártott volna egy távcsöves puskát....izé, akarom mondani, a színházi látcsövet elvinni az eseményre. Legalább némi mimikát láthattuk volna. Bár, a vetítőknek köszönhetően mégis láthattuk a szereplőket kicsit közelebbről. Szóval a T szektor két székével, ami közel volt a lépcsőkhöz, gyors kijutást biztosított mind a mellékhelyiségbe, mind a kijárathoz, meg voltunk elégedve. A beléptető kapuknál sem ütköztünk gondba, a bizti őrök, mind nagyon rendesek voltak. Amíg várakoztunk a helyünkön, az épület belső terét csodáltam, ugyanakkor akkor még nem koncert-érzésem volt, hanem inkább az a fajta stadionláz, amiben nem szokott amúgy részem lenni, ezért is vártam, hogy a hangosbemondóban bemondják, hogy: "És most álljanak fel az amerikai himnusz tiszteletére..." El voltam a gondolataimmal.
 |
| Így láttunk mi |
Problémák
Szerintem hetek, vagy talán csak napok óta próbáltak szerencsétlen társulati tagok az arénában, erre a hangtechnikusok már az elején lerontják a hangulatot a nem megfelelő hangszinttel. Nem értettük, hogy az est konferansziéja, Nagy Sándor, mi a bánatért nem beszél érthetően, ezért szép füttykoncertet kapott ("Hangot, hangot!" felkiáltásokat)...Úgy gondoltuk lehetséges, még ő sem érti, miért fütyülik ki...Szegény, igen kellemetlen lehetett neki. Nem lettem volna a helyében. Úgyhogy a hangbeállás nem volt a legjobb minőségű, és mindannyian megemlékeztünk a hangtechnikusok édesanyjáról... :D A második felvonás elején - nem is Sanyi lett volna, ha nem bohóckodja el - megkérdezte, hogy halljuk-e most? Kissé keresztapás módon... meg a halhatatlan társulatba való felvételéről is beszámolt... ez a pali...ha nem lenne, ki kéne találni! Imádom a humorát és ezt a személyiségét! Másik inkább érdekesség, bár kicsit bosszúságot is jelenthet annak, aki mellette ült: a nyűgös pasi, aki "szeretetből" elkísérte barátnőjét nem bírt megmaradni a fenekén. Jobbra balra dőlt, a második felvonásnál már a barátnője vállán aludt a Sunset Boulevard nagyasszonyának (Sáfár Mónika) dala alatt. Az első felvonás alatt csupán sokat dumált ő és a "szakértő" barátnője, aki iszonyat sokat gesztikulált, és mindezt az előttünk ülő idősebb hölgyduó nem bírt elviselni, időnként rájuk szóltak. Igazából egyet értettem a hölgyekkel, de számomra nem volt olyan zavaró. Az már inkább, hogy elővett valami hosszú dolgot a pasi (lehet túró rudi volt) és annak a csomagolásának kibontása már zajjal járt...nem tudta eldönteni, hogy lassan nyissa, vagy, hogy mikor nyissa ki...ráadásul iszonyat lassan ette...azt hittem kitépem a kezéből és kidobom a lépcsőre a kaját...Nem egyszer fordult elő, hogy nem tisztelik a színházat egyes "műkedvelők"...
Ennyit a negatív dolgokról. Tulajdonképpen az egész est, ahogy haladtunk előre egy diadalmenet volt, szóval igazán nincs is értelme, hogy panaszkodjak! :)
Mindig öröm hallgatni, gyermek módján tudom szeretni Webber dalait! Egyszerűen lenyűgözőék és magával ragadóak! Olyan sok stílust kipróbált, és minden darabja egyedi zenei világgal rendelkezik, amitől azok magukhoz vonzzák a kevésbé színházba járó embereket is. A főkedvenceim természetesen Az Operaház Fantomja és a József és a színes, szélesvásznú álomkabát!
Maga a koncert menetének koncepciójára nem jöttem rá, de látható volt, hogy a szóló dallamok váltották a csoportos (tömeg) jeleneteket. Hogy mi hova és miért pont oda került, azt még nem sikerült kiderítenem. Nem látok bele Szirtes rendező úr fejébe. Ejh, de kár! :)
Kezdésként Jézus Krisztus Szupersztár nyitányával (Óbudai Danubia Zenekar, Madách zenekara) indítottunk utána következő pár részlet a Józsefből (Egy éjszakán - Solti Ádám, A Fáraó dala - Posta Victor, Börtöndal - Serbán Attila). Mindhárom dal közel áll a szívemhez, igazából sajnálom, hogy nem választották Puskás Petit a József dalok közül egyikre, mert annyira szívesen meghallgattam volna ismét (az idei, márciusi darabot nem felejtem neki és természetesen a társulatnak!) Jézusból a Getsemanét Tóth Attila énekelte, de nem játszotta el, ezt hiányoltam az előadásából, hogy szenvedjen, átlényegüljön kicsit. "Nekem tudnom kell" - Serbán, az ördög nőszemélyek és a tánckarral nyomultak a színpadon. Időnként beszúrtak egy-egy ismeretlenebb előadásból dalokat, ezúttal magyarra lefordítva (lábjegyzet: a Müpás koncerten még angolul énekelték őket). Legnagyobb boldogságom a Fantom folytatásának a Love Never Dies pompás fordításának bemutatkozása volt, de majd később regélek róla! Tehát, időnként a kevésbé ismertebb dalok jöttek, de ismert előadók által tolmácsolva, pl.: Song and Dance - Gallusz Nikolett és Krassy Renáta a Tell me on sunday-ből is énekelt, Starlight Express - barátnőmre átsandítottam, meséltem neki, hogy Webbernek ez az előadása a "legfurább" - különös fétise van a dízelmozdonyhoz...azt láttam rajta, hogy eltorzult ábrázattal figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket. A díszes jelmezek viccesek és érdekesek voltak, ugyanakkor a görkorcsolyás tánckari tagok is kiemelik ezt a darabot és egyedivé teszi Webber munkái közül. Mindenesetre nem kedvenc, de a zenéje nagyon tetszett. A Szerelem arcait korábban az Adagio fantasztikus interpretálásában hallottam először, aztán az ünnepi Webber koncerten (Müpa) Homonnay Zsolttól, most Borbély Richárd énekelte és nagyon jól tette. A Whistle down the wind (ezt meg akarom nézni, ha elhozzák egyszer, nagyon szép a zenéje!) (Úgy járj mint a szél? vagy ehhez hasonló a magyar címe) - szintén tetszetős volt, nem beszélve a Backstreet boys-os felállásról, hogy is mondjam,,,tiszta fiúcsapat volt, meg Oltári srácok feeling-em volt (aki ismerte az eredeti előadást az Operettszínházból, az tudja mire gondolok), 5 tökély, 5 tökély hanggal álltak a színpadon: Solti Ádám, Puskás Peti, Posta Victor, Ekanem Bálint Emota és az 5. tagot még most sem tudom felidézni (talán Nagy Balázs volt??? :O)...jaj, szegény...szégyellem magam, mert rendkívüli volt az egész. Kellemes, jó hangulatú a dal, a "Nem számít". Az angol változatot be is linkelem. Koós Réka a címadó dalt énekelte, szépen.
 |
| Macskák - Éjfél |
Az Evita is megjelent - az igazsághoz hozzátartozik nekem ez a legkevésbé kedvelt darabok közé tartozik (legalábbis nekem nem jön be) - Buenos Aires-t Ladinek Judit énekelte és táncolta a tánckarral. Kifejezetten örülök, hogy felgyógyult nagyon ügyes volt, mint mindig. :) A Miért, ne bőgj Argentína számot pedig ki más? mint Polyák Lilla énekelte (aki a tapsrendnél majdnem hasra esett, mivel terjedelmes a kosztümje hossza). Az ordibálós dal illett hozzá, bár én Koós lányt vártam volna, de Lillához jobban illett, helyes választás volt a dalhoz. A Sunset Boulevard-ból Sáfár Mónika és Posta Victor énekeltek egy-egy dalt, Viktornak amúgy ez a Webber darabok közül az egyik kedvence, és szerepálma a karakter, akit ezúttal megformált (a 60-as Webberen is énekelte). Szívszerelem az előadás - Az Operaház Fantomjából a nyitány hangzott fel, míg mi a színpadon Sasvári Sándort láthattuk a Fantom éjjeli köpenyében szenvedélyesen az orgona billentyűzeteit csapkodni, addig Mahó Andrea is takarásból belépkedett, majd a főcímdal is helyet kért magának, Andrea betársult Sasihoz. A Fantomhoz illően a Love Never Dies is megérkezett (Lábjegyzet: 2010 óta várok rá!!!! De hiába...hüp-hüp), "felnyerítettem" ("Ne csak a Millert ne!"), amikor megláttam a kiírást, nehogy nekem visszahozzák!!!!! Nem akarok Miller Zolikát - húzzon el bánatba, ha már hűtlen volt az "eredetihez", meg amúgy pikkelek rá, mert cserben hagyta a közönséget, akik miatta vettek jegyet a Nyomikra (hallomásból értesültem erről) végül nem utolsó sorban az a bajom vele, hogy bántotta az "én" szeretett Fantomomat. Szerencse, hogy a másik két művész felkarolta őt, és nem voltak ősbunkeszek, mint Mr. Beképzelt... Nem volt körülöttünk ember, aki megvédte vagy csúnyán nézett volna rám, mert nem bírom a Millerkét, de akkor élőben elmondtam volna ugyanezen érveimet ellene. :) A Fantom2-ből elhangzott a Míg hangod újból fel nem zeng és a Szerelem örök, ez utóbbi Fonyó Barbara által. Nagyon szép volt mindkettő, kifejezetten hálás vagyok a fordító munkájáért, mert kitűnő magyar szöveget írt, öröm és boldogság volt számomra hallani a dalokat (nem beszélve arról, hogy hasonló volt az elgondolásunk és én is szinte hasonlóan fordítottam a szövegeket). Miller, mint visszatérő Fantom nem adta elő rosszul, de szeretném, ha nem lenne rá esély, hogy ő játssza a kicsit idősebb - apa figura Fantomot! Fonyó Barbi pedig tökély volt, szinte biztos voltam benne, hogy ő fogja az opera áriához hasonló dalt előadni, ez neki van kitalálva! Nem tévedtem, és örültem, mert ha elhozzák a folytatást, őt tudnám a jelenlegi Christinek közül a leginkább a szerepre elképzelni. Rá van írva, kész.
 |
| Polyák Lila |
A Macskák volt az első felvonás végén szereplő kis csokor, Elvis trént Sánta Laci adta elő, Malek Andrea az Éjfélt és részt vehettünk a Karminca bálon 2x is, hiszen a gyerek cicák színpadra futottak és a nagyokkal karöltve megmutatták mit tanultak az elmúlt idők során... (amúgy így legyen ötösöm a lottón, mert azt mondtam barinőnek, hogy ezzel zárul az 1. felvonás - és pont így lett!:P)
A Rocksuli, mint aktuális és mint frissen bemutatott madáchos szenzációval zárult az est. Ízelítőt kaphattunk Szemenyei János elvetemültségéből, kár, hogy nem vele látjuk hétfőn, de barinővel örülönk és már várjuk a hétfő estét. Jó alapozásnak bizonyult ez pár rockos dallam, amit előadtak a gyerkőcökkel! Egyveleget Szemenyei nyitotta, következett Gallusz Niki majd Borbély Ricsi zárta a kört.
 |
| Posta Victor Sunset Boulvard |
Összegezve, tökéletes megemlékezés, tökéletes szereposztás, tökéletes dalok! Szebb esténk nem is lehetett volna!
Riport:
És megérkeztek a felvételek is:
https://www.youtube.com/watch?v=HpAAhaiEDyg (2.felvonásból pár dal)
https://www.youtube.com/watch?v=YxFwRXg2NSo (Karmincabál - Macskák)
https://www.youtube.com/watch?v=fMH_0Kllb3g (Miller Zoltán - Love Never Dies)
