Időpont és helyszín: 2018. október 15. esti órákban, 19.00-22.00 között a Madách színházban
Nagy örömömre szolgált, hogy egy újabb Webber-i gyöngyszemet tudunk megtekinteni, ráadásul úgy, hogy rövid idő telt el a két webberes esemény között. Pénteken voltunk a Gálán, most meg a Madáchban folytattuk, immáron teljesen rock formációban.
"A színház a műsor és a szereplőváltoztatás jogát fenntartja!" - de fent ám!!!! Micsoda este volt! 🤩😎 Nem néztük meg a kiírást az aulában, mert abban a hiszemben voltunk, hogy Borbély Ricsi játssza majd a főszerepet. Erre az előadás megkezdődik, kihunynak a fények, csak a színpadon látható 1 rockbanda előadása, megfordul a főszereplő és nekünk kiesett a szemünk!!!🤪😛 Szemenyei Janit pillantottuk meg, akit eredetileg szerettünk volna látni Deweykent...szóval Fortuna ismét velünk volt, aki még az Erkelben ragadt ránk! Rockra fel! Mindenki roppant ügyes volt, kiemelnem a tehetséges gyerkőcöket, akik élőben játszottak, Krassy Renata az Éj királynő áriával lenyűgözött! Szemenyei pedig Szemenyei. Ez a karakter rá van írva, tökéletesen hozta a szétesett rockkert! Ellenben a darabnak valóban csak egyetlen kiemelkedő dala van (bar a gyerekek óhaja a szülök és a tanár fele is meghatóra sikeredett, illetve az igazgató valódi személyiségének kibontakozása). A történet jó. Tanultunk új kifejezéseket: coolcsávó, nézünk majd mint kecskebéka a turmixban, a főgyökér. --- instagram oldalomról loptam :D
Barátnőm megjegyzése:
"Vegyesek az érzéseim a Rocksulival kapcsolatban. Ok-ok, értem én, hogy kritizálja a hagyományos oktatási rendszert, és ez a Bandák Csatája tulajdonképpen a projektmódszernek is megfelelt, amiből végül mindenki tanult formálisan és informálisan. Meg társadalomkritika is, hogy a szülők egyfolytában mobiloznak és nem figyelnek a gyerekeikre. DE emellett szerintem sok olyan üzenete van, amivel egyáltalán nem értek egyet, most eltekintve a "happy endtől". A főszereplő karakterével pedig nem tudok azonosulni. Ettől függetlenül Szemenyei János nagyon jól alakította a főhős rockert. Az egyik kislány, Mikes Zsüliett hangjától pedig teljesen odavoltam."
Az én meglátásaim még! :)
A darab alapjául a filmvásznon megjelent alkotás szolgált, azonos címmel jelent meg magyar nyelven, Rocksuli címmel, még 2003-ban. A főszerepet Jack Black alakította. Igaz a filmet, sosem láttam, de a színpadi művet már igen, így tudok róla nyilatkozni. A történetet is ismertem. A főszereplő karakter valóban nem egy pozitív hős, hiszen nemcsak barátját - akinél lakik és akinek nem fizeti a lakbért, csak henyél nála - de még egy elit magániskola igazgatóját, oktatóit és a diákjait is megtéveszteni jól felépített álcájával. Dewey Finn egy rockbandában gitárosként ügyesen helyt állt, ugyanakkor feltűnési viszketegségben szenvedve folyton előtérbe akart kerülni, amit zenésztársai nem tűrhettek, így a zenekarból kitették a szűrét. Ezután csak lomha életet él, nem dolgozik, egész nap a kanapén fekszik. Majd érkezik egy telefonhívás, amit ő fogad. Barátja nevében elmegy helyettesítő tanárnak egy elit iskolása, ugyanis nincs pénze, ezért a lakbért sem tudja kifizetni barátjának és annak irritáló barátnőjének. Annak ellenére, hogy nem oktató, tanítani a rockot és a hangszerek használatát jól tudja, hiszen ez az élete. Mégis lezser stílusával nem mindenkit nyűgöz le mind a diákok, mind a tanárok kevés bizalommal fordulnak felé, sőt az egyik gyerek árulkodik is rá, hogy nem igazán tanítja őket semmire sem az oktatójuk...aztán minden megváltozik, mert kiderül, hogy a diákoknak van érzéke és tehetsége a zenéhez, így a léha oktató elképzelése testet ölthet: a gyerköcökkel megvívja a Bandák Csatája nevezetű rockfesztiválon a szereplés jogát. Közben képet kaphatunk arról, hogy a szülők nem foglalkoznak csemetéikkel, csak a külsőre vagy saját - be nem teljesített - célokat tűznek a kicsik szeme elé, ezzel biztosítva nekik a jövőt. Tomika eléggé érdekes gyermek, ő az, aki nem kap feladatot Dewey-től, csak ül egy helyben. Számomra az ő karakterének kibontakozása jelentette az izgalmat a történetben. Egy ponton már azt gondoltam néma szegény.
A zenéje
Egy számos darab. Webber is írhat ilyesmit, de csak egy nóta volt, ami folyton visszatért: "
Ordíts, hogyha fáj".
Élvonal
Webbertől kaptuk a darabot, ismét non replika formában jelenik meg a színpadon. Elsőként egész Europában nálunk lett tálalva.
A gyerekek
Casting ment a nyár folyamán, a tehetséges srácokat mi is megcsodálhattuk a színpadon.
Színészek, a felnőttek
Szemenyei János, Krassy Renáta, Galbenisz Tomasz
Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, zeneileg viszont tényleg nem a legjobban sikerült előadása Webbernek! Sajnos.
