2019. november 14., csütörtök

Mindenhol fetűnik a kapirgáló kakas...

ROSSZUL ŐRIZTÉK EZT A LÁNYT...

2019. október vége és november eleje


Pontos dátumokat mostanság nem mondok, gyorsan inkább összeszedem a gondolataimat a darabról.
Műfaj: tánckomédia (két részben)



A legfontosabb pontjai:
- Vicces ugrálós megoldás amikor az anyuka elveri lánya sejhajat
- szerelmi vallomás szalagokkal, kialakítva egy geometriai alakzatot
- a paci viszi őket az aratás helyszínére
- fapapucs tánc
- szinten szerelmi vallomás csak a lány van a középpontban a szalagokat tartja kezében, spiccen állva forog kőrbe, míg a barátnők körbe táncolják
- vihar jelenet
- olykor nincsenek szinkronban a táncosok
- csirkék és a kakas

Kétszer néztem meg a darabot, mivel most is, mint tavaly (mikor törölték a művet a repertoárból) kétszer szerettem volna megnézni. Ezúttal a véletlen hozta így, nem direkt szerveztem, de örültem neki, hogy az egyik bérletem délelőtti balett előadásokat tartalmaz. 

A Rosszul őrzött lány, egy klasszikus balett előadás, egyszerű történet, aranyos szereplőkkel, nincs egy teremtett negatív karakter sem. A főszereplő leányt hevesen védelmezi az anyja mindenféle férfitól, többek között attól is, akinek az érzéseit a lány viszonozná is. Anya-lánya kapcsolatot példásan bemutatja, az engedelmesség és a trükközések tekintetében (nem hajlandó vajat köpülni, folytona  kérője után vizslat-ami a mamának persze nem tetszik). Mivel a táncos hölgyeményt gyakran emelgetni kell és komikus figura is egyben, ezért az anya karaktert, rendszerint férfiak játsszák. A darab kiemelkedő jelenete a fapapucs lábra húzása és azzal egy látványos sztepp tánc bemutatása, a mamóka ezzel elviszi a darabot, mellette (vagyis inkább mögötte) 2-2- fapapucsos lány is érvényesül. Még külön érdekesség, amit az Opera a honlapján is beharagozott, hogy élő állatot is szerepeltetnek a színpadon, egy kis pónit, akinek annyi a feladata, hogy szekéren elszállítja a leányt és anyukát az aratás helyszínére. 

Első alkalommal úgy éreztem nem fogok elmenni a délelőtti darabra, valahogy nem jött át a bája a darabnak, és időközben rá is jöttem mit nem éreztem akkor: a szerelmet. A két főszereplő között (Leblanc Gergely és Balaban Cristina) érzelmeket nem láttam, míg a másik szereposztásban, Felméry Liliről és Timofeev Dmitrij-ről elhittem, hogy valóban szeretik egymást, odavannak egymásért. Nem éreztem bizonytalanságot a mozdulataikban, bár Lili pózai nem voltak mindig meggyőzőek, mint Cristina esetében, aki a szalagos-spiccen történő körbe forgást a lehető legszebben kivitelezte. Leblanc kissé mesterkélt(?) vagy nem is tudom, nem igazán vágtam tőle hanyat magam, jó voltak a forgásai, mozdulatai, de hiányzott belőle valami... ráadásul úgy éreztem, azt mondja magában, ez meg van, látjátok milyen ügyes vagyok? - Nem volt benne játékosság, humor, mint Dmitrij esetében véltem felfedezni. Nála mindig is bámulatos volt az egy lábon forgás, lenyűgözően teljesít. 
A kérő ifjú szerepe tetszett nekem a legjobban, vagyis Alain. A két művész  Lagunov Ievgen és Taravillo Mahillo Carlos idétlenül, bemerevedve táncoltak, a Pinokkio karakterhez híven. Megmosolyogtatták a közönséget, jó derültünk az amúgy kiváló művészek esetlenségén. :)

Úgyhogy lényegesen jobb volt a második szereposztás. Mondjuk az anyókát, Simonét alakító táncosok között nem volt nagy különbség, mindketten kíválóan teljesítettek, de szerintem itt is inkább a második, vagyis Szegő András kapott hatalmas tapscunamit. A kakas és a tyúkok tekintetében Kerényi Miklós Dávidot emelném ki, aki még a tapsrend alatt is szerepében maradt. Ez az igazi átélés!:)



A koreográfia látványos a szalagokkal, meg a szerelmi jelenetnél a geometriai alakzat megalkotása, már azon gondolkodtunk a barátokkal, hogy szegény kellékeseknek lesz mit kibontaniuk, míg nem megmutatták, hogy a színpadon zajló kis játékuknak mi az igazi célja. :) 

A paci felbukkanása megörvendeztettet bennünket, első alkalommal vissza is hökkölt szegény, amiko a szereplők a szekérre felmásztak, megtorpant. A jeleneteinél a gazdája mindig figyelt, hogy nehogy az állat egy kis csomagot felejtsen a színpadon. Tapsrendnél ő is fejet hajtott.

A jelmezek nagyon szépek, falusi tájba tökéletesen elkalauzol. Díszlet megragadó, a nyitókép, az udvar, majd az aratás helyszíne, második felvonásában egész végig Simonék házában vagyunk.

Ellentét: Míg a Leblanc-Balaban hibátlan, de lélektelen volt, addig a Felméry-Timofeev darabban még volt egy apróbb rontás is, az egyik táncoslány erősen megcsúszott, későbbiekben pedig Simone anyó próbálta menteni a lány becsületét, hogy állítólag még ő is elcsúszhatott volna ott, ahol a baleset megtörtént. A továbbiakban figyeltem szegény lányra, háttérbe húzódott, de aztán újra figyelem középpontjába került, és a fapapucsos táncban ő is részt vett. A véletlen csúszás kínos dolog, de mosolyogva tudta továbbfolytatni. Nem lebecsülendő! Sőt, kifejezetten kiemelkedő viselkedésről van szó, hiszen a shownak mennie kell, még akkor is, ha esetleg ez az esés fájhatott. nem kizárt, és neki tovább kellett táncolnia. 

Összefoglalva: az egyikben földöntúli volt minden, a másodikban az érzelmek voltak földöntúliak, de a bakik reálisabbá tették az előadást!

Pazar darab, megérkezett a Bahcsiszeráji szökőkút utódja! AJÁNLOM!

Nemcsak igényesen szórakoztató, hanem a megújult, pompás jelmezeknek és az aprólékosan, finoman megrajzolt díszleteknek köszönhetően szemet gyönyörködtető is.” (Pónyai Györgyi, Ellenfény)- Az Opera.hu oldalon közölve és én mélyen egyetértek vele! :)


 Pár kép a darabból (forrás: operaház facebook oldala)








Foglalj szobát a Grand Hotelben!

....vagy inkább mégsem????

Rövid írás a darabról, amit még képpel sem vagyok hajlandó feldobni... csalódás :'(

Komolyan, ilyen gondolatok is repkedtek a fejemben, mialatt a darabot néztem. Sok esetben erőltetett poénok, az éneklés, a táncos nők folytonos lábdobálása meg magamutogatása - pózőrködés,  sokk volt...

Annyira szerettem volna, ha nem zenés darabra megyünk, hanem prózai előadásra, ami a József Attila Színháztól nem áll távol. Azok is feltudják dobni a napot, főleg,ha olyan szerző tollából ered az írás, mint Rejtő Jenő. Adott ez a fantasztikus író, és amit a színpadra tálalva kapunk egy merő borzadály volt!!!

Egyetlen dallam volt dúdolható, és az tetszett, mert romantikus, aranyos (Léni és a Jáva Réme éneklik egy hintán, aztán a tapsrendnél az egész szereplőgárda).

Rejtő Jenő műve alapján dolgozta át Szente Vajk. Nagyon sokszor erőltetettnek éreztem a viccesnek szánt részeket. Zavaró volt, hogy énekeltek, amikor prózai előadásra számítana az ember. A szereplők ettől függetlenül jók voltak. A Family Guy Lois és Peter párosát furcsa volt színpadon együtt látni. A "főribit" egykori Jóban rossz-banos főnővér alakítja, aki állandóan kivillantotta az előadás során a frissen borotvált lábát...

A történet, eléggé érdekes, ha prózában nyomtak volna még jobb lett volna. (Tudom, sokszor ismétlem, de ez nagy hiba volt)
Jó ötlet:
- kilincs dobálás
- a rendőr egy pizsamás fickót üldöz...
- horror jelenet az első felvonásban, amikor a professzor letépi az arcáról a fáslit...
- 3szor húzzák elé a függönyt és mindenki már mással van elfoglalva, nem azzal, hogy az előbb a közönség előtt hajoltak meg és fogadták a tapsorkánt
- AZ első felvonás végén "véletlenül" a rendőrfelügyelő, Zöld Csaba a függöny előtt esik össze, a hullaként szereplő Kerekes Józseffel... mindketten Szerednyei Bélával kommunikálnak, aki a függöny mögött adja az instrukciókat..

Link: https://jozsefattilaszinhaz.hu/performance/vesztegzar-a-grand-hotelben-2/

Őrangyal és ördög is lehetek én, attól függ, hogy maga mit lát belém - ez a dal volt a kedvencem, nagyon aranyos :) - a Nemzeti Színházban is volt ez a darab: https://www.youtube.com/watch?v=mXsLxJY2D6Y

Furlanetto Ferruccio áriaestje az Erkelben

Furlanetto Ferruccio áriaestje (2019.okt.7.)

A művész üdvözlete


Amióta az operaház-Erkel színház lelkes rajongója/látogatója vagyok igyekszem a különlegességeket megtalálni a repertoáron. A zene nagyon jó, gyógyító hatással bír, mindig megnyugszom, és a hétköznapi gondjaimat arra a pár órára elfelejtem. Ezúttal vonzott a gondolat, hogy külföldi művészeket nézzek meg, akik az itthoni deszkákon mutatják be tehetségüket. Ezért került képbe, Ferruccio áriaestje is. A színpadra a basszbariton hangú operaénekes, a zongoraművész és a partitura-forgató lépett.

A program a  következő volt:

Brahms: Négy komoly ének, op. 121
Muszorgszkij: A halál dalai és táncai
Rahmanyinov: Csendes éjszakák titka / Tavaszi vizek(Kottából énekelte, de törekedett rá, hogy időnként felnézzen és gesztikuláljon)

szünet

Puccini: Bohémélet – Kabátária
Bellini: Az alvajáró – Rodolfo áriája
Mozart: A varázsfuvola – Sarastro áriája
Mozart: Figaro házassága – Figaro áriája az I. felvonásból / Figaro áriája a IV. felvonásból
Mozart: Don Giovanni – Regiszterária
Massenet: Don Quijote – Don Quijote halála
Verdi: Nabucco – Zakariás imája
Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája
(A dalokat, a Don Quijote halála kivételével mind fejből énekelte! A Mozart áriáknak volt a legnagyobb sikere, percekig ünnepeltük a művészt!)

Bal oldali, oldalpáholyban foglaltam helyett. látási körülményeimmel nem voltak gondok, mindent tisztán kitudtam venni, nem volt zavaró tényező. A művész programjában, első felvonásban a dalokat kottából énekelte, a második felvonásban már csak egy darabnál vette elő a kottát, míg a többit fejből énekelte. Számomra a Mozart darabok voltak a kiemelkedőbb, mivel mimikával és gesztusokkal is hozzájárult, hogy még élvezetesebb legyen az előadása.


 

Vígszínházi napunk

Vígnap - Vígadjunk a Vígszínházban (szeptemberben)

Lilla barátnőmmel eltöltöttünk egy kellemes kora délutánt a teátrum falai között. Nagyon jó volt bebarangolni a színház berkeit, ugyanis ekkor van lehetőség a Színházak éjszakája nevű programon kívül megismerkedni a Víggel, kicsit közelebbről.

Elsőként belépve az aulába, hatalmas tömeget fedeztünk fel. Majd második pillantásra már körvonalazódott, hogy mik vagy éppenséggel kik miatt volt tömeg. Egyrészt autogramot lehetett szerezni a Víg művészeitől, a 20-30 percenként váltották egymást az újabb színicsoportok. A másik tömeg ingyen elvihető, leselejtezett plakátokat vizsgálgatta alaposan. Jómagam azt tanácsolnám nekik, hogy írják rá a poszterek külső felületére, hogy mit ábrázol, így nem kell folyton szétszedni őket. :)

Aztán egymást taposva megindult a sok ember a színházterem felé, még szerencse, hogy az éber jegyszedők megszólták a társaságot, hogy viselkedjenek már. Még sosem volt ilyen pánikban részem... A teremben tetszés szerint választottunk helyeket, a körülöttünk levő emberek pedig mind nagyon barátságosak voltak, jókedvűek.

A program, amivel készültek, az tulajdonképpen a Pozsonyi Pikniken is elhangzott, hiszen részleteket hallottunk a Nagy Gatsby (zenés darab) és a Honderű (próza, dráma) előadásokból, ez volt a bemutatkozás, majd az Anna Kareninával kapcsolatosan Hegedűs D. Gézát és a női főszereplőt kérdezte a személyes benyomásaikról a darabbal és a karakterekkel kapcsolatban. Megemlékeztek az egykori igazgatóról is, akit nemrég a szexuális zaklatási botránya miatt került negatív figyelem középpontjába. Fesztbaum Béla zongorára alkotott egy szép dalt, amit a mesternek ajánlott. Hegedűs D. Géza megrendülten olvasta fel Márton László életpályáját. Ahogy hallgattam őket, egyúttal a színház nézőterén, a körülöttem ülőket is meghatotta. Többen a szemüket törölték. Nagyon emlékezetes pillanat volt.

Később a programokat követően záróakkordként hosszú kigyozó (a kigyók kigyóznak) sort kellett végigállnunk, és nekünk még szerencsénk volt, mert így bekerülhettünk a Vígszínház rejtett berkeibe (próbatermek, öltözők, zsinórpadlás, varroda, pihenő helység). Míg sorban álltunk kiléptem, és gyorsan megvettem a Ngay Gatsby című előadásra a jegyemet, mivel Lillának már meg volt a sajátja, és szerencsémre én is találtam még egy utolsót. Eszméletlenül érdekes darab, de majd ennek a beszámolója is el fog érkezni.

Mindenesetre, összefoglalva, elmondhatom, hogy fantasztikus délutánt töltöttünk a Vígszínház falai között, és remélem jövőre is megyünk rá! :) - MERT ÉRDEMES!


2019. május 20., hétfő

Operák és balett sora, az elmaradások pótlása

Bánk bán: ápr. 7. vasárnap, 11.00-14.00
Nagy Iván Balettfesztivál: ápr. 14. vasárnap, 19.00-22.00
Porgy és Bess: ápr. 16. kedd, 19.00-22.00
Háry János: ápr. 27. szombat, 11.00-14.00


Bánk bán
Igaz, ez a magyarság szerintem legnagyobb darabja, mégsem volt még lehetőségem megnézni. Elmulasztottam. Szörnyű bűn! De most sort kerítettem rá, és nagyon tetszett!

Szereposztás



Szegedi Csaba a címszerepben nagyszerű alakítást nyújtott, érzelmi szinten teljesen meggyőzött, hangilag sem találtam rajta kifogásolnivalót. Nyilván, a Hazám, hazám eléneklésével a közönség elismerését kivívta, percekig zúdult a tapsáradat reá. Németh Judit magas, sápítozó hangfekvése irritáló volt számomra, így megfelelt, hogy a történet szerint Bánk megöli, bár, nem lehetett ezt pontosan látni - elvileg Bánk leszúrja a tőrrel, amit Gertrúd akart igazából használni... - inkább azt láttam, hogy összeesik, és a férfi ráborítja a trónt. meg is érdemli! :D Röser Orsolya ugyan Melinda karakterét számomra már túljátszotta, annyira szenvedés volt az egész megőrülési folyamata/a gyerekért folytatott küzdelme és férje megbocsátásáért rimánkodása, én bizony, megfojtottam volna a kanál vízben... nagyon idegesítő volt, hangilag persze ő is hozta a várt szintet. Érdekes volt a darab végén, amikor Bánkkal tudatják, hogy a tengerbe veszett a felesége és a gyermeke, két üres koporsót hoztak be - ez csak azért volt fura, mert fentről (páholyokból, illetve a felső karzatokról) nem adta meg az illúziót... Ami számomra rossz volt a Bordal-nak az elrondítása, Petur bán vagyis Kelemen Zoltán általi performansz... rohadt idegesítő volt a mély, öblös hangja... maga a jelenet is illúzióromboló volt, hiszen mindig egy fényes báli jelenet rajzolódott ki a lelki szemeim előtt... A darab plakátja félelmetes, viszont a német királynét szimbolizálja (szarvas, véres szemekkel), folyton visszatérő eleme az előadásnak. A jelmezek modernek voltak, ez leginkább a német udvaroncokra volt jellemző, a magyar szereplő korhű ruhában léptek színpadra. Gertrúd tiarája már-már túlzás volt, mintha Száz Máriát akarta volna bemutatni... Díszlet tekintetében semmit sem emelnék ki, a színpadi eszközök/kellékek közül a szarvas tért vissza folyton, illetve a színpad jobb oldalára helyezett keresztnek volt fontos jelentősége. Vidnyánszki Attila a Nemzeti Színház igazgatója a rendezője a darabnak.

A zenéje időtálló, és hátborzongatóan szép. Teljesen magyar. A darab élmény volt! Ajánlom. 
Videó, promójahttps://youtu.be/usZqmiI1E9k

Bánk bán. Megható pillanatok, szenvedő alanyok, szép zene, meghatározó események egy valódi magyar dráma kibontakozása. Nehéz rá szavakat találni. Egyszerűen emlékezetes darab. link

Nagy Iván Balettfesztivál
Ezt a műsor évente rendezi a színház a mester emlékének szentelve, illetve a balett-táncosok díjazása végett is. Egy műsorvezető tartotta kézben a programot. 2 felvonást láthattunk, ezúttal a bal oldali oldalpáholyban kaptam helyet. Azaz igazság, hogy a jobb oldalihoz már hozzá szoktam, ezért szokatlan és fura volt ott helyet foglalni. Részleteket láthattunk: 

1. rész
  • Virágkeringő > a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei
  • Seregi / Hacsaturján: Spartacus – Pas de deux > Ivanova-Skoblikova Sofia (MNB), Kekalo Iurii (MNB)
  • Balanchine / Delibes: Sylvia – Pas de deux > Melnik Tatiana (MNB), Timofeev Dmitry (MNB)
  • Balanchine / Csajkovszkij: Téma és variációk > Maia Makhateli (Holland Nemzeti Balett) Artur Shesterikov (Holland Nemzeti Balett) és a Magyar Nemzeti Balett művészei

2. rész
  • Petipa / Minkus / Deldevéz: Paquita – Variáció > Pásztor Lili (Magyar Nemzeti Balettintézet)
  • van Manen / Satie: Trois Gnossiennes – Pas de deux > Felméry Lili (MNB), Radziush Mikalai (MNB) Zongorán közreműködik: Lakatos Basak Dilara
  • Gzovszkij / Auber: Grand Pas Classique – Pas de deux > Olesya Novikova (Mariinszkij Színház, Szentpétervár), Leonid Sarafanov (Mihajlovszkij Színház, Szentpétervár)
  • Forsythe / Schubert: A tökéletesség szédítő ereje - The Vertiginous Thrill of Exactitude > Lee Yourim (MNB), Balaban Cristina (MNB), Melnik Tatiana (MNB), Ángel García Molinero (Spanyol Nemzeti Táncegyüttes, Madrid), Anthony Pina (Spanyol Nemzeti Táncegyüttes, Madrid)

A vastagon szedett részletek tetszettek a legjobban. :) Mindkét felvonásban voltak vendégművészek. Az elsőben nem tetszett a férfi, csapnivaló, pedig róla előzetesen dícshímnuszokat mondott a konferenszil, nem tudott magasan ugrani, egy behemótnak tűnt a hölgyike mellett, aki viszont kifogástalanul táncolt. A második részben már a páros sokkal jobb volt, a férfi látványos pördüléseket, ugrásokat hajtott végre, amit a közönség nagy üdvrivalgással fogadott. A nézőtéren a Magyar Nemzeti Balett művészeit, akik aznap nem szerepeltek, de kaptak meghívót az estére, helyett foglaltak a földszinten, így még őket is lencsevégre kaphattam (meg egy fura, idős nőt, aki Kamillának, Károly herceg feleségének öltözött be...). 

Remélem jövő évben is eljutok a gálára, de akkor már nagyon szeretném, ha a Hattyúk tavából is lenne részlet. Ez a nagy kívánságom, egyébként szintén ajánlatos előadások közé sorolnám, mindenkinek, aki szereti a zenét.


Videó, promójahttps://youtu.be/5QKjKyVv0nI


Porgy és Bess
Három felvonásos opera, ahol a darab engedélye ahhoz volt kötve, hogy minden művész afroamerikainak kell, hogy vallja magát. Így játszhatták el nálunk is. Maga a történet érdekes volt, figyelemmel  követtem az eseményeket, ugyanakkor voltak részek, amiket nyugodtan ki lehetett volna hagyni, ezzel rövidíteni. Szerencsére ez nem tragédiával végződik, csak az elején történik gyilkosság a hamis kártyázás végett.... Az új rendezés szerint egy repülőtéren alszanak és élnek a néger fehérek. 



Pár megjegyzés (amit a darab szüneteiben írtam össze):
- Palerdia András és Létay Kiss Gabriella alakították a főszerepet. Ők már veterán művészek, mégis csodálatosan megfiatalodtak, a smink, a parókák és a jelmezek végett. AZ alakításukkal meg voltam elégedve. A darab előtt pár nappal láttam az Opera Cafét, amiben Létay-ról készítettek egy kisfilmet. Szereti a kutyákat, van is neki, úgyhogy ez elég volt nekem, hogy megkedveljem. 
- Dulakodási jelenet, késsel szúrták le a hamis kártyázót
- Tipikusan, az a darab, amit elég egyszer megnézni, és a 10ből 9 jó, és 1 rossz. Ez volt az 1 rossz.
- Nincs igazán érdekfeszítő története
- Zenéje rendben van, jazz stílusú
- Helyszín: reptér, priccseken fekszenek
- Az elején van két szereplő (egyik a hamiskártyás), akik a főszereplőkre hasonlítanak, a nőnek később fontos szerepe lesz (bírálja Bess-t, majd megbarátkozik vele, majd a sorsára hagyott gyermeket neveli) - szóval kettőjüket sikerült összetévesztenem a később érkező eredeti szereplőkkel
- Négerekről szól, de fehérek játsszák
- 1 felvonásban a "dublőr" nő férje hal meg (hamiskártyás)
- 2. felvonásban: a "kornyikáló anyuka" (Röser Orsolya) férje életét veszti a vízen
- A főbunkesz csávó (Bess volt pasija, Crown) mindig visszatér a helyszínre, fenyegetődzik, és nem akarja elengedni a nőt
- Sporting Life vagyis Balczó Péter pedig a Biblia egyes történeteit magyarázza másként a "négereknek", emellett ő a gonosz csábító, hiszen a darab végén sikerül (kokainfüggő nőt, de próbált leszokni) Bess-t magával vinni New York-ba
- Röser Orsolya itt is szokás szerint borzalmas... az a hangterjedelem...
- "Doktor Jézus" - amikor könyörögnek, hogy a férfiak, ne vesszenek a tengerbe...
- Egy idősebb nő a támasza a 1. felv. özvegyének (aki ezt a Doktor Jézust mondogatja)
- Palerdi sántát játszik, hitelesen, nem megfeledkezve egy percre sem a figuráról, a végén Bess után iramodik, hogy visszaszerezze - tehát a történet nincs lezárva, és nem is tragikus. Crown-t letartoztatják
- 1 fekete szereplő ténylegesen szerepelt, egyszerű közrendőrként a darabban.

Videó, promója: https://youtu.be/3v7fAMavhRc


Háry János
A darab miatt tavaly megvásárláskor nagyon aggódnom kellett, mivel előző munkahelyemen muszáj voltam szombaton is dolgozni. Szerencsére váltottam, így az előadás is megmenekült, ugyanakkor a Pokemon Go-ban kaptam ExRaidre meghívást, úgyhogy pont a vége előtt 15 perccel kénytelen voltak lelépni, bánatomra. Hiszen kifejezetten jól sikerült előadás volt, tele magyaros motívumokkal, vonalakkal, nem beszélve a zenéjéről, amit már milliószor hallottam, de sosem tudtam, hogy pont ebben a darabban szerepelnek. Élmény, élvezetes, egyszerűen döbbenetesen jó volt! A kiírással ellentétben az előadáskor adott szereposztáson Haja Zsolt nevét láttam, mint Háry János, aznap más volt a honlapon feltüntetve (2019.05.20. - utólag, visszamódosították), de számomra ez öröm volt, mert őt ismerem, és tudom, hogy mire képes, hangilag-játékilag. 

A történet egy kicsit átfedésben van Petőfi János vitézével, bár itt Háry már nagy katona, de legyőzi a rosszakat, és a francia udvar is el van ragadtatva vitézségétől, jellemétől. 


"Langsam zurückgehen" - Hoffmann Richárd, mint Krucifix generális humoros karakterként volt jelen, az idézet mondat, szájából gyakran elhangzott az előadás folyamán.

Haja Zsolt délceg volt, és jól állt neki a katonaruha. Mindenképpen vicces jelent volt, amikor az orosz-magyar határon áthúzta, majd visszahúzta az orosz határőr kunyhóját. Balga Gabriellát korábban a Don Giovanni-ban láttam, és ott ő volt az idegesítő nőszemély, aki nem volt hajlandó a szoknyapecérről lemondani, mindenhova követte és minden alkalommal felfedte a férfi valódi szándékait az éppen kelepcébe csalni kívánt hölgyek előtt... Itt jó paraszti, tájszólásos akcentussal beszélt, amikor énekelt viszont rendes hangon tette ezt. A nagy magyarság jelentnél kellett elmennem, így nem tudom, hogy az Örzse meghal-e, és ezért szerepel mindvégig csak az öreg Háry vagy mi történt a szerelmével??? Amikor időnként egymás mellett álltak az ifjú és öreg Háry, jó pillanatok voltak. Humoros, a szereplők sziporkáztak. Érdemes megnézni, nekem muszáj lesz, hiszen a végéről lemaradtam, de megéri, mert a zenéje csodálatos! 

Díszlet: lópatkószerű díszlet, amely számos helyszínnek adott otthont, és többféleképpen lehetett használni (csata helyszín; vidéki kiskocsma, ahol Háry meséli el a fiatalkorú emlékeit) 

Videó, promójahttps://youtu.be/HY58D1fbVl4




2019. április 8., hétfő

Operák és balett előadások

kedves Olvasók!
Igen-igen, elmaradoztam az utóbbi pár hétben a színházi élménybeszámolókkal. Nagyon örülök, hogy most írhatok róluk. Kellemes olvasást kívánok!

Erkel Színház, csakis!

Nos, az első élmény Febr. 24-én 11-14 óra között zajló Bahcsiszeráji szökőkút volt. Ezúttal új szereposztással tekinthettem meg. A Hattyúk tava után ez a darab nagyon is a szívemhez közel került, megható történet, lenyűgöző koreográfia, káprázatos jelmezek, sokatmondó és elbűvölő díszletek. Nagyon tetszik minden egyes alkalommal.

Szereposztás:

Új beálló volt Zaréma szerepében Kosyreva Diana, akit előzőleg a Gisella darabban láthattam. Elképesztő teljesítményt nyújtott ott, és ez a Bahcsiban sem volt másképp. Kedvenc jelenetem egyértelműen a harmadik felvonás, amiben a férfikar tánca kerül érvénybe, hogy a szerencsétlenül járt Girej kánt vigasztalják. Tulajdonképpen ezért az egy pillanatért váltok jegyet minden egyes alkalommal... :D Összességében nagyon jó volt, remélem következő évadban is lesz!


Febr. 28. 18-21 óra között Gioconda opera, tragikus történet


Úgy gondolom, hogy minden új előadást látnom kell, amit csak az Opera megjelenít. Mindig is a zenés darabok álltak hozzám a legközelebb. És az opera a magas kultúra fellegvára, ugyanakkor nem mindegy hogyan kapjuk meg azt a bizonyos zeneművet... a Giocondában ígértek vizes játékot, ami valóban be is igazolódott, hiszen a színpadot úgy alakították ki, hogy egy kisebb medencét helyeztek, amit vízzel töltöttek fel, így Velencében játszódó művet nem volt nehéz elővarázsolni. Az illúziót tökéletesen hozta. A díszletek itt igen kifejezőek voltak és rendesen használatba is vették őket (pl. az inkvizitor a hajófarában kapaszkodik; kiskocka, ami Gioconda édesanyjának lakhelyét hivatott bemutatni, a véres oszlop, mely Velence egyik védő állatát ábrázolja). A jelmezek modernek és iszonyatosan színesek, a velencei karnevál forgatagába is belecseppenhettünk, többek között egy vízes-táncos jelenettel. A történet szerint, Gioconda egy előkelő férfibe szerelmes, ugyanakkor a nőt egy aljas, cselszövő karakter szereti, de a címszereplő nem. A visszautasított férfi a darab végére majdnem meg is kapja az áhított nőt, ha amaz nem lővi le...ugyanakkor az aljas ember, halálával meggyónja, hogy elvette Gioconda számára legfontosabb ember életét... A történet egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő, félelmetes. Megérte rá elmenni, igazán különleges darab.



Márc. 24. 19-21 óra között, OMG - balett koreográfiák

Összesen négy táncos jelenetet láthattunk. Mindegyik változatos mozdulatsorokkal kápráztatta el a közönséget. Szerelmet láthattunk a Szilvia darabban, narancs színbe burkolódzott a palotában táncoló szereplők a Téma és variációk,  az Etüdök kontrasztja kiemelkedő volt, fekete és fehér kombinációban megmutatta a balett világ rejtett világát (minden napokban milyen mozdulatokat , gyakorlatokat hajtanak végre a korlátnál a táncosok), az egész össznépi tánc a végén bámulatosan jól sikeredett, és egyszerre történt a megérkezés a végére. 

A Bánk Bán külön bejegyzést igényel, ő jönni fog még! Emészteni kell a látottakat.

2019. január 21., hétfő

Lopkodjuk a virágokat a sírról – egy szerelmes leány története


Giselle


Időpont: 2019. január 20. vasárnap este
Helyszín: Erkel színház, erkély jobb oldali oldalpáholy, 7-es számú
Előadás: Giselle
Műfaj: romantikus balett


Technikás. Kecses. Látványos. SZÍVSZORÍTÓ. A négy fő kulcsszó, ami jellemzi a Gisella című balettet. A darabbal szemben nagy elvárásaim voltak, hiszen az Instagrammon követek egy fiút, aki balerina szeretne lenni, hmm, igen, nos meleg az illető, de ez egyáltalán nem befolyásoló tényező, hiszen a  posztjai által megismerhettem azt a világot, ami engem is érdekel. A tánc fantasztikus világát. Sokszor a Mad scene – vagyis a leleplezés jelenetét láthattam tőle, ami a darab csúcspontja, hiszen a fiatal parasztlány számára világossá válik, hogy a szerelmesének hitt fiú igazából egy álca mögé bújt herceg, aki csak szédítette. A felfedezéstől megőrül, és a herceg kardjával véget vet életének, így kerülünk a temetőbe, ahol a vilik, vagyis a szűz lányok járják a magányos táncukat éjjelről éjjelre. Aki ide beteszi a lábát férfi, az megjárja, a vilik halálba táncoltatják. Ez is egyike a rendkívül impozáns jeleneteknek.

Nagy elvárásokkal ültem be, és nem is csalódtam. Az új üdvöske, Kosyreva Diana remekül helyt állt a színpadon, légiesen könnyed, kecses minden mozdulata, főként „holtában” volt kiemelkedő a tánca, ugyanakkor „élőként” is remekelt és káprázatos ugrásokat láthattunk tőle. Amikor lerántotta a fővili a fátylat volt a nagy pillanata, hiszen ekkor egy lábon nagyon gyorsan kell pörögnie a tengelye körül.

A 18 főből álló vilik tánckara mérlegállásnak mondható pozícióban egy lábon előrehaladva nyűgözte le a közönséget. Kaptak is tapsot.

Ugyan nem volt kiemelkedő, mégis nagyon előtérbe került a két paraszt szóló, a fiú és lány. Míg Morimotoval elégedett voltam, Leeroum nem igazán nyűgözött le munkásságával, ennek ellenére ünnepeltette magát. Számorma, annyira nem volt meggyőző az előadás módja.

A férfi főszerepet, Balázsi Gergő Ármin, a fiatal táncos alakította. Tetszett, szépen dolgoztak együtt Dianával. Ugyan kiemelkedő mutatványt nem vitt véghez, mert ebben a szerepben ez nem cél, az érzelmek átjöttek táncából.

Parasztlányként

Viliként


Történet
A Gisella két felvonásból álló darab, egy szünettel. Nincs mit rajta ragozni. Különösképpen a darab kettősége tetszik, az első felvonásban minden vidámnak tűnik, míg a végzetes átveréshez el nem érkezünk. A második felvonás már sokkal komorabb, szomorúbb és igazságtételként szolgál.

Míg az első egy idili képet fest, belecsöppenünk egy kis bajor falu hétköznapi világába, ahol a szerelem egyszerűsége megmutatkozik. Találkozunk Gisella-vel, aki egy bájos teremtés, és akibe a vadász szerelmes, ugyanakkor ezt a szép lányt elkívánja csábítani egy előkelő férfi is (visszatérő motívum  a virág szirmainak tépkedése). Az utóbbi nyer. Sajnos, a hozzátartozó társaság a faluba érkezik. Gisella és édesanyja fogadja őket, étellel és itallal kínálják őket. Gisella számára gyönyörű látványt nyújt a grófkisasszony finom selyemből készült ruhája, nem győzi csodálni. A nő ad neki egy nyakláncot a kedves fogadtatásért cserébe. Időközben, lehull a lepel (a vadász jóvoltából) a hercegről is, Gisella meglátván, hogy a herceg kezet csókol a gazdag nőnek, kettejük közé siet, hogy szétválassza őket, és bebizonyítsa, hogy a férfi hozzá és nem az előkellőséghez tartozik. Miután meggyőzik, hogy rosszul hitte a dolgokat, rendezett hajfonatát szétszedi, és az őrület jelei mutatkoznak meg rajta. A leejtett karddal kezd el játszani, mindenki róbálja nyugtatni falubeliek közül, de végül csak leszúrja magát. De, ahogy az operákban szokás, hogy halálunk után is tudunk sokáig énekelni, addig ez a szokás a táncban fejtődik ki. A herceg karjai között hal meg a lány.


Addig a második felvonásban már nem érezünk nyugodtságot, hiszen a temetőben (erdőben) járunk a sötétben (vagyis a kék színnel átitatott színpadon). A vilik királynője táncol nekünk, majd előcsalogatja a többi hajadont. Végül Gisella is megérkezik. A felvonás elején a herceget látjuk, aki egy virág csokorral a kezében sétál Gisella sírjához, bánja bűnét, hogy átverte, és a megbocsátásáért könyörög. Szerelmi kettősük csodálatosan bontakozik ki a színpadon. Sok meggyőzés árán, illetve a hajnal megvirradása (tisztelet a nap felé tánckar és a fővili, szóló vilikkel együtt) megmenti a herceg életét, akiért a lány könyörgött, hogy nehogy neki is ugyanaz a sorsa legyen, mint a vadásznak.

Valahogy tényleg egy romantikus előadásnak éreztem, pedig nem vagyok az a szentimentális… na, jó időnként velem is elszalad a ló, de ezúttal kellemes volt minden. Összebarátkoztam a páholytársakkal is, amúgy egy kellemetlen hely az erkély jobb oldal 7-es páholya. Hideg, mivel a bejárathoz van közel, kényelmetlen, mert nincs fogas a kabátoknak, táskáknak, nekünk kell elrendeznünk a dolgokat. 

Az biztos, hogy jövőre nem fogok ide fogok helyet foglalni. Érdemes a Gisellára jegyet váltani, mert ez a szereposztás megér egy misét! Nagy szeretettel ajánlom!



További érdekességek itt:
https://fidelio.hu/tanc/tiz-izgalmas-adalek-a-giselle-cimu-baletthez-142066.html?fbclid=IwAR0jBcgSWSDrHH7vRrO5vz9174MzMPvf4Fg7mu_GKV1fe1KN2JGmG1fIX0M

Szereposztásom:
http://www.opera.hu/musor/megtekint/giselle-2018/eloadas-201901201900/


2019. január 6., vasárnap

ÓÉv és ÚjÉv - kissé rendetlen voltam!

Mostanság valóban kissé hanyagoltam az én színházi blogomat. Sok gond foglalkoztatott, megtalált minden ügyes-bajos dolog, és nem igazán volt kedvem a színházi élményekről referálni, pedig voltam a nemes teátrumokban, de valahogy nem tudtam volna szívből írni az eseményekről. Úgyhogy most apró szösszenet erejéig felelevenítem az élményeimet!


Decemberben két alkalommal voltam színházban.
Elsőként egy nagyszerű koncertben lehetett részem. Régóta vágytam vissza az emeleti páholyokba, amit az új rendszernek köszönhetően elfelejthettem egy időre, de lám, van, hogy sikerül trükköznie az embernek, és csak hozzáfér ahhoz, ami a szívének oly kedves. 

Leoncavallo: Bohémek című előadás nálunk fut csak ezen a címen, hiszen eredetileg a Puccini féle alkotás címével egyező a darab. A hírhedt történet szerint, Leoncavallo találta ki, hogy érdemes lenne a Bohémekről egy operát szerezni. Megírta a librettot- de a megzenésítésre Puccinit kérte fel, aki kezdetben nem akart kötélnek állni, így tehát nem fogadta el a felkérést. Így Leoncavallo saját maga zenésítette meg a művet, de balszerencséjére Puccini is belefogott a mű megalkotásába, és "sajnos" az ő műve diadalmaskodott a "párbaj"ban. Évek óta az operaházak az ő változatát játsszák és az olasz vetélytárs darabja a feledés múltjába merült. A mi operaházunk is körülbelül 10 év óta nem játszotta, de mivel Puccini számára bejelentett emlékévet ünnepeljük, előkerülhetett ez a poros előadás is, a közönség megismerhette a másik változatot is. Amikor a repertoárban ezt olvastam, mindenképpen vonzott magához a mű, hiszen mégis egy rivalizálás tárgyáról van szó, egy olyan műről, ami a két zeneszerzőt örök haragba vitte. 

Leoncavallo: Bóhémek
A darabot koncertszerűen tálalták. Minden művész kifogástalan öltözetben feszített. A kidolgozott karakterek között, vagyis a két darab karakterei mind egyforma név alatt szerepeltek, ugyanakkor vannak olyanok, akik előtérbe kerültek, vannak, akik kevésbé. Legfontosabb különbség, hogy a ferstő és szerelme áll az előtérben, míg a Puccini darabban inkább a költő és kedvese (Mimi) történetére fókuszált a szerző. A férfi hangnemek is felcserélődtek, bariton-tenor.


László Boldizsár, aki az egyik főszerepet játszotta, sajnos, ülve kellett énekelnie, mert lába megsérült, amikor New Yorkban a társulattal kint tartózkodtak, nagyon impozánsnak akart mutatkozni a jégpályán, lábát törte... ha Ókovács Szilveszter (aki a darab elején volt konferanszié) nem mondja, nem valószínű, hogy feltűnt volna a szék.

A mű zeneileg szépen kidolgozott, kellemes hangzású, szívesen hallgattam. Szeretem, ha andalító vagy  ütemekben gazdag. Méltánytalan, hogy elfeledték az operaházak, ugyanakkor dicséretes, hogy pont a magyar csak megrendezte, és színpadra vitte, hogy a magyar megismerhesse a bohémek ezen oldalát is. Kiemelendő a Mimit alakító hölgy alakítása a darab végén, valóban olyan hatást keltett, mintha ki lehelte volna a lelkét (tűdőgyulladásban hal meg a karakter a darabban).

Második darabom, a szívemnek oly kedves Csajkovszkij mű, A diótörő volt, ami igazi öröm-díszáradat vett körül, hiszen, idén a tv-ben is lement, jó sokszor. December 23-án 11.00 órási időponton vettem részt. Az ide váltott erkélyi páholyt jövő évben semmiképpen nem fogom ismét választani, ez egy borzalom (hideg, nincs ruhatári fogas, rossz ott ülni). Új üdvöskét köszönhettünk a színpadon. Örültem, hogy mindvégig odafigyeléssel támogatta a herceg a partnerét (ugyanis volt egy-két nem túl feltűnő, de mégis látható lendületből való kilengése)! A színdarab előtt a tv-ben 21-én láttam, fekete-fehér eredeti változatot, aztán az előadásom után az esti órákban az eredeti színes formjátá, majd 24-én a már általam ismert mű jelentkezett be otthon. Minden percét élveztem az erkeli előadásnak! Most is a Hópihék tánca volt a legkiemelkedőbb, a huszárok és egerek csatája izgalmasra sikeredett, a palotabeli táncok színpompásak voltak. Most nem éreztem annyira szétesettnek a Virágok keringőjét, bár az új koreográfiáért és az itt megjelenő jelmezekért nem vagyok oda! A pásztorlánykákat is eltudtam nézni, akik szintén nem a kedvenceim, de orosz tánc pedig most is fergeteges volt. Nem véletlen, hogy óriási üdvrialgásban tört ki a közönség a tapsrendnél. Nem csoda, hsizen káprázatos mozdulatokat mutat be "Szergej"! Nekem is ez a kedvenc táncom. A darab dallamvilágát csak imádni lehet! :)

Az ÚjÉvet is az Erkelben kezdtem! Ha már az előző évet ott zártam, így ildomos! Soron következő mű Strauss: A denevér című vígoperettje volt. A kedvenc bérletem második előadása volt ez, és nagyon örültem neki, mert a Denevér vagyis a Batman, nagyon különleges, vérpezsdítő dallamvilágú, humoros, vidámsággal megfűszerezve. Nagyon örültem, hogy maguk a színészek is élvezték az előadást. Látszott a munka benne. A Karmester és a Zenekar is közreműködött a komédiázásban. Díszletet már talán második alkalom élem meg, hogy megtapsoltak. Ezúttal a csoda a 2. felvonáskor történt. A báli jelenet rendkívül gazdag díszlettel, impozáns szobrokkal és fényes csillárokkal van felvértezve. Ki ne szeretne egy ilyen mulatságban részt venni? Olyan jó lett volna közéjük ereszkedni és nemcsak a páholyból örvendezni velük! Ez az est csudaklassz volt! Még tartott a bécsi Zeneakadémia Újévi koncertjének a hatása!

Barátnőm meghívott az Operettszínházba, ami a jelenlegi zenés színházak közül a legtávolabb áll tőlem, mivel semmi olan darabot nem tudnak felmutatni, ami igazán magához tudna vonzani és megtartani. Régen az Operett jelentett mindent, ami színház. Időnként rimánkodtam a családomnak, hogy csak menjünk arra, mert annyira szeretnék csupán a közelében tartózkodni (még ha előadásra aznap nem is mentünk). Ez egyszer és mindenkorra (jelenlegi állapotokat tekintve)  megszakadt, és helyét átvette a MADÁCH-OPERAHÁZ-ERKEL trió. - Őszintén szólva nem is bánom. :) Az Operettbe viszont van még 1 vagy 2 darab, amit szívesen újra megnézek. Így esett, hogy az Abigélre mentünk el. Ismét páholyban ültünk, az első sorban. Jó kilátással, kényelmes székekkel, bár a szünetben jól esett felállni róluk. Az ünnepi díszbe öltözött teátrumban pár szép képet kattintottunk. Nemcsak magunkról, a szereposztásról, hanem az épület belsejéről is (néha azért muszáj gyönyörködnöm benne, még ha már nem is a kedvencem). Meglátogattuk a nénit is az emeleten (Honthy Hanna szobra). A darab, amit megtekintettünk Kocsák Tibor és Miklós Tibor szerzeménye az Abigél. Szabó Magda regényén alapuló mű, zeneileg az egyik legkedvesebb számomra, hiszen úgy vélekedem, ha egy zenés műnek több dúdolható dallama van, illetve az érzéseimre tud hatni, akkor már megvet magának és az örök kedvencek csarnokába emelem. A szereposztás vérfrissítésen esett keresztül, amiről általában úgy vélekedünk, hogy rossz szokott lenni, itt viszont kifejezetten minőségi és kifejezetten a szerepekhez idomuló szereplőgárdát sikerült összeválogatni. Mivel a darab fiatal diáklányokról szól, ezért a felújítás mindenképpen kötött és kötelező! Régi szereplők közül most láttuk: Papadimitriu Athina (aki nem tudjuk miért, de botra támaszkodva sétált mindenhová - lehet történt vele, valami baleset, mert a karakter, amit hozott sosem volt sántikáló), Pálfalvy Péter mint Vitay tábornok (kellemes orgánum, erőteljes fókusz a zenében az elesett katonákra és Magyarország sorsára nézve), Siménfalvy Ágota (Horn Micit Udvaros Dorottya alakítja a legjobban, de Ágoban van valami bájosság, ami kicsit emlékeztethet bennünket a filmbeli Horn Micire, mégpedig Ruttkai Évára),  Dézsy Szabó Gábor, Nádasdy Veronika (aki nélkül nincs karácsonyi dal, ez a karakter is rá van szabva), Jantyik Csaba (Gedeon igazgató, aki az egykori Ferenc József). Az újak közül érdemes a főszerepet alakító leányzót megemlíteni Gadó Anita, remek alakítást nyújtott, bár voltak pillanatok, amiket jobban átélhetett volna, és talán nem kellett volna az apját leénekelni (Polyák Lila ordibáló akadémia növendéke - részemről vicc :D) és ordítani... A König tanár urat alakító, Cseh Dávid Péter alakítása szintén kiemelkedő volt, hiszen fiatal, ifjonc kora ellenére hitelesen tudta megformázni és átadni nekünk a kissé furcsa, szentimentális kinézetű és viselkedéssel rendelkező tanárt, akiről senki sem feltételezne, hogy esetleg egy álarc mögé bújik... Meg voltam elégedve a csapattal! 

Ennyit mára, képek hamarosan érkeznek!




Manon balett - előadás a kihasznált nőről...

Időpont: 2016. decembere
Helyszín: Magyar Állami Operaház
Előadás: Manon felvételről
Bemutató: 2015. február 28.
Alkotók: Sir Kenneth MacMillan (koreográfus) / Jules Massenet (zeneszerző) / Martin Yates (zene átdolgozója)              





 
A balett történései
Manon egy fiatal lány, akit a családja kolostorba, apácai hivatás gyakorlására szán. A lánynak egy idősebb kérője is akad, aki szívesen lenne Manon férje. Lescout, Manon bátyjával megbeszélik a részleteket, így a lány egyedül marad. Egy fiatalabb, ám szegényebb férfi Des Grieux lovaggal találkozik, akivel rögtön szerelembe esik. Megszöknek.

A lovag apja szeretné a fiút papnaka adni, így a szerelmesek lakására siet és a fiút elválasztja a lánytól. Manon kénytelen a gazdag kérőjéhez férjhez menni. A pompa és a csillogás idővel beivódik a tudatába, és enélkül már elképzelni sem tudja az életét. Rövid időn belül ismét találkoznak, amikor a fiú prédikál a templomban.

Újra érzelmeik viharába kerülnek és megint csak megszöknek, viszont a szegényes élet már Manonnak nem felel meg, ezért rábírja kedvesét, hogy kártyázzon. A szerencsejáték egy ideig kedvez is nekik, ám pint az egykori férj hamis kártyázással vádolja a fiút, így az börtönbe kerül, Manonnal együtt. A fiú apja révén kiszabadula  börtönből. A lányt a börtönparancsnok megerőszakolja. Amikor ítélet születik a sorsa felett, Des Grieux kiharcolja, hogy utoljára láthassa a nőt, Manon a szerelme karjai között hal meg.


Koreográfia - tánc:
Nagyon kellemes, teljesen más, mint a lendületes Don Quijote volt. Finom, apró és érzéki mozdulatokból tevődik össze a két főszereplő mozgása. Legjobban Manon és a szerelme közös jelenetei tetszettek, főleg, amikor a lovag megismerkedik Manonnal. A lány első látásra megtetszik neki és igyekszik megnyerni magának. Nem is kell sokat várnia rá. Spiccen elóre vagy hátrafelé lépkedni, ráadásul gyors tempóban. Látványra nagyon szép, de rettentően megerőltethető is lehet. Minden elismerésem a táncosoknak (főleg a Manon-t alakító művésznőknek), no meg a koreográfusnak! :)


Zene:
A leírás alapján több összedolgozásból született, semmi kólönleges amúgy nincs a dallamvilágában, inkább az érzelmi töltete és a táncok összképe teszi kiemelkedővé ezt az előadást.


A darab adatlapja:
http://www.opera.hu/musor/megtekint/manon-2016/


A darab galériája:
http://www.opera.hu/v/manon-honlapgaleria


Karácsonyi üdvözlet a Madách videóival

Minden kedves Olvasómnak Boldog Ünnepeket kívánok! Jővőre is várlak Benneteket, a Phantomvizio színházi küldetése tovább folytatódik!

Operaház előtti Karifa -  saját kép

Videók: