Évadzáró az Operettszínháznál
2024.06.30. 19:00
Tragédiák sora zajlott le 2024-ben, körülöttem sokan haltak meg, és nemrég engem is veszteség ért... a traumát nem tudom feldolgozni, minden nap sírok... és nem tudom visszacsinálni a múltban rosszul meghozott döntéseket... legszívesebb megölném magam, de ahhoz is bátorság kellene, ami nem vagyok... a haláleset alatt - a színházit értve - Vadász Zsolt váratlanul, tragikusan gyorsan lefolyó betegségben halt meg... emlékére az Operett állított egy apró zugot, ahol mindenki, aki gondolja, leróhatja kegyeletét...
Az Operettben a szokásos kedves fogadtatás volt. Sajnos, az a gonosz vén jegyszedő még mindig ott van, de ha meglátom, máshoz megyek és nem ér negatív tapasztalat, mint régen oly sokszor...
Carmen, Frank Wildhorn darabja, ami a sorban a 3. - ha ugyan nem volt időközben több alkotása, amit az Operett nem vett meg tőle. Jelenleg, ugyanis, a Jekill és Hyde megy tőle a színházban, illetve az én személyes kedvencem, a Rudolf - Az utolsó csók című musical, amit 2000es években mutattak be itt, és több éven keresztül sikeres volt, - bár egyes hangok szerint, nem volt annyira teltházas, mint más alkotások, amit azért is kétségbe vonok, mert az akkori nagy menő előadások (Rómeó és Júlia, Mozart, Elisabeth) mellett, ez egy zeneileg, történetileg kiemelkedett, imádtam. 6x láttam és nagy kedvencemmé vált. Nem tudom, hogy miért nem lehet felújítani és visszahozni - talán a veszélyes díszlete miatt, hiszen erről is egykor lepotyogtak az emberek, a veszélyes hídszerkezet, ami a központját képezte. Nagyon óvatosnak kellett ahhoz lenni, hogy aki rálép, biztos alapokon sétáljon, kapaszkodás azért nem ártott... De! A darab lenyűgöző volt, és mivel a zenéjét kívülről fújom és imádom, ezért azt vártam, hogy hasonszőrű erőkkel bír majd a Carmen is... Sajnos, ez nem jött össze...
Díszlet / párhuzamok a Rudolffal: hídszerkezet, de ez még nem a veszélyességi pótlékot kérő alkalmatosság, de azért nem árt, ha óvatosak a szereplők. Érdekesség, hogy a Rudolf-ban is volt templom jelenet, ahol illetlenül viselkedtek, a Carmenben a cigánylány megy figyelmeztetni a templomba az imádkozó Katarinát, akinek van egy nagyívű dallama. Carment, hogy kimentsék a pap kezei közül, megtévedt báránynak állítják be, Katarina és nénje. Cirkusz motivum a Carmenben, a Rudolfban a Práter. Az is, hogy megforgatnak valakit egy kereken átvett eleme a korábbi darabnak.
Jelmez: nincs korhoz kötve
Történet és a módosításai, pár mondatban a karakterekről: apró, de mégis nagy változtatás, a cirkusz világának becsempészése, és Carmen miért is dolgozik ott? Énekes ribi pozícióban? Garcia karaktere hivatott Escamillot és az eredeti darabban a negatív figuráknak, akik nőket aláztak és erőszakoltak meg - egybegyúrni, és a férfi főszereplő riválisává tenni. Amellett, hogy a Love Never Dies előadásnak a vib-ját hozza, vagyis a cirkuszt a második felvonásban (pl. konferensziék-egy nyurga és egy törpe; artisták és légtornászok, rúdtáncosok; gyűrűbűvölő), megtörténik a tragédia is, hiszen Carmen szereti a megszédített fiút (Riviérát), tehát nemcsak el akarta csábítani, hanem valódi érzéseket táplált iránta, közé és Garcia közé veti magát, hogy megmentse a fiú életét. A darab elején egy eljegyzés tanúi is vagyunk,a város polgármesterének lányát venné el a főhős, de az Carmen miatt meghiúsul - amikor az önfeláldozás megtörténik, pontosan utána, a polgármester lánya, Katarina földre dobja a gyűrűt, és ugyanezt teszi Riviéra is... az valahogy meghatározó jelenet volt, hogy hiába szerették is kívánták egymást, mégis a harmadik fél tönkre tette a kapcsolatukat... A jósnő figura időnként jelenik meg, szinte úgy tűnik, mint a Rudolf-ban Pfeiffer, a bábjátékos, aki bábjai segítségével a szereplők sorsát határozza meg. A jósnő nem sok vizet zavar, időnként feltűnik, "körbe rajongja" Carment, majd angolosan távozik... személyes kontaktja egyik szereplővel sincs neki, így inkább magányosabb személy. Ugyanez elmondható a flamenko gitárosról, aki a darab elején bevonul, penget, majd időnként fel-feltünedezik és penget...hogy hozza a spanyolos virtust az előadásba... szöveges szerepe nincs, ő csak a hangulatot adja.
Szereplők:
Carmenként Nádasi Verát láthattuk, örültem, egyik kedvenc színésznőm az Operettből. Rudolfban Stefániát alakította először, azóta figyelemmel kísérem munkásságát. Különleges hangja van, nagyon szeretem, az adott karakter jól állt neki, tudta formálni, mégsem éreztem annyira kiemelkedőnek.
Riviéraként Kocsis Dénest kaptuk, az "állandó Dorian Gray" színészt (korábban maradandó volt a szereplése, ezért vélekedem így), nagy ívű dalokat tudhat magáénak, többek között a második felvonás elején volt egy szám, amiben kifejezte, féltését Carmen irányában, és önmagát analízálta - ez kicsit hajazott a Rudolf előadásra. A rózsaszín öltönye borzalmasnak hatott, örültem, amikor végre megszabadult tőle - az eljegyzésnél, és első megjelenésnél viselte a ruházatot... különösebben ő se hatott meg, de jól játszott.
Garcia: Mindig öröm látni, hogy György-Rózsa Sándor (első Rómeóm volt 2005-ben még), hogy kap szerepeket, és megy előre. Ő is kicsit áttért a szemét figurák megformálására (akárcsak a Madáchban Posta Victor), vagy ezek szerepek találják meg. Mindenesetre bizalmat szavaznak a rendezők és ő rendre-módra szerint jól bemutatja az erőszaktevőt. Neki is van egy olyan jelenete, Carmennel közösen, amiben felfedeztem a Rudolf nyomait (
Írásom közben megtaláltam egy összefoglalót, miszerint Frank Wildhorn-hoz még a Vörös Pimpernél is köthető. Szuper tudni. :)
És akkor jöjjön a szokásos insta bejegyzés:
Tereld el a gondolataidat címszó alatt az Operettben jártam és megnéztem "nem fotogén" kolleginámmal a Frank Wildhorn altal jegyzett musicales Carment. A remek szereposztás sem tudta a darabot felemelni a gödörből, amiben van... A tortenetet, talan, mindenki ismeri, aki valamilyen uton-modon talalkozott a Bizet-fele operaval. De a story kicsit atdolgozasra kerult, tobbek kozott a dohanygyar eltunik helyette a cirkusz vilagaval ismerkedunk meg, artistak szorakoztatjak a kozinseget, ezen resze nagyon latvanyos volt, illetve a cirkusz miatt annyira a Love Never Dies vagyis a Fantom2 ugrott be. A befejezes tragikus (tudjuk, ledöfik, kb. itt is, de azért, hogy védje a szerelmét), de remenykelto, hogy a "rablánchoz kötött" nő felszabadul, és lelke örök marad. Zeneileg, ha ismered Wildhorn munkassagat (Rudolf az utolso csok; Jekill es Hyde), apro mozzanataiban felidezodnek annak muzsikas pillanatai...tobbek kozott, a 2.felvonasban ereztem a korabbi darabokhoz kotodest (Hetkoznapi hős, Sirj vagy nevess ha kell, stb.). Csalodás, de egynek elment. Van, amikor még a nagyművészeknek is sikerül maradandót alkotni. Hát a Carmen...nos, ez most annyira nem sikerult, de a hangulatot hozták, az nagyon jó volt. #carmen #operettszinhaz #nadasdivera #kocsisdenes #györgyrózsasándor #vagozsuzsi
Operettszínházi mentés:
Egy spanyol kisvárosban eljegyzést tartanak: Mayor Mendoza, a helyi polgármester férjhez adja lányát, Catarinát José Riverához. Az esemény azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik Carmennel az élen egy cirkuszi vándortársulat. A forróvérű, vadító, féktelen természetű lány megbolondítja Josét, olyannyira, hogy a férfi képes érte feladni addigi kiegyensúlyozott életét. Frank Wildhorn musicalje és Homonnay Zsolt rendezése a nő örök, csábító szenvedélyességét, a férfi és a nő ösztönös és csillapíthatatlan vonzalmát tárja a közönség elé, 21. századi, extravagáns környezetben. A Budapesti Operettszínház új, hazai ősbemutatója kivételes módon egyesíti magában a drámai zenés színházat a káprázatos látványvilágú show elemeivel, aminek fókuszpontjában a cirkusz, mint műfaj és színpadi környezet áll. A lehengerlő zene pedig magával sodor mindenkit, akár csak Josét Carmen…
A képek sajátjaim, kivéve a Vörös Pimpernéles bejegyzést bemutató illusztráció.
6 megjegyzés:
Ezt a darabot nagyon nem ajánlanám senkinek se....legalábbis ebben a szereposztásban nem. Mondom is miért: Verocska és Dini között a kémia az mínusz 100 körül van. Egyszerűen nem lehet róluk elhinni, hogy ők ketten szerelmesek lennének egymásba. Ha esetleg lesz még kedved hozzá, mindenképp tekintsd meg a másik két szereposztást is. A második szereposztásban Nemes Tibi kiemelkedik mint José, a járom srác közül magasan ő a legjobb énekben és játékban egyaránt, a harmadik vagyis az egyetemisták szereposztása pedig úgy jó ahogy van. Jó a dinamika, jó a kémia, jók a hangok is, egyszóval ott éreztem a Carmen vibeot a leginkább.
Biztosan nem fogom megnézni még 1x. :( Az egész darab zeneisége egy nulla, ami szomorú, mert Frank Wildhorntol bármit láttam az Operettben, az tetszett. Itt semmilyen szám nem fogott meg és a története is egy lerágott csont, sajnos. Nem is értem, hogy miért a Carmenhez kellett nyúlni és nem egy még ismeretlenebb vagy akkor ismertebb karakterhez.... kiforditani a kornyezetebol, attenni a cirkusz vilagaba es Carment is szerelmes nővé tenni, mikozben eredetileg le se tojta egyik férfit sem. Csak viragrol viragra repult. A darabon a szereposztas sem segitene, de koszonom az ajánlásod! :) ha egy darab tortenetileg, de fokent zeneileg nem fog meg, akkor az kuka. Nálam legalabbis. A kollegina, akivel mentem, napokban nyilatkozott, hogy bánja a darabra kidobott penzt. En nem, mert jol szorakoztam, az évad utolso eloadasa volt es megadták az ünneplés módját a tapsrendnél. :) Megjegyzem, amiota nimcsen "értelmes" darabja az Oprrettnek, azota évente ha 1x látogatom meg, mikozben Keroék ideje alatt még iskola után is az Operetthez ácsingoztam, csakhogy lássam a kedvenceimet és a helyszint,mert akkoriban magával ragadott. Irtad, hogy szereted az operett műfajt, mi volt olyan előadás, amit többször is megnéztél a Nagymező utcában?
Igazából a helyes kérdés az lenne, hogy mi az amit nem néztem meg többször a színházban XDDDD Erre a válasz pedig hogy ilyen kb 2 van az egyik az Anna Frank Naplója(ez nem is kifejezetten érdekel) a másik pedig a Veszedelmes Viszonyok(novemberben másodjára nézem végre Sándor Petivel) de amit a legtöbbször láttam az a Monte Cristo Grófja illetve a Mária Főhadnagy és mindkettőt imádom, szerintem a két legjobb darab a színházban :)
Oh, én kérek elnézést! :D Nekem az említett előadások közül az Anna Frank naplója és Mária Főhadnagy hiányzik, de csak az utóbbit tervezem, amennyiben eljutok a döntésre, hogy megnézzem. Kívánságlistában szerepel. Amit viszont mindenképpen és Sándor Péterrel, az Szegény Dzsoni és Árnika. Most elfogytak a jegyek, de majd kövi körben. Örvendetes, hogy a srác vissza lett hozva az Operettbe. Méltánytalan volt az elbocsátása.
Teljes mértékben egyetértek veled. Petire igenis szükség van és szerencsére ezt ők is belátták. Remélem hogy a Mária Főhadnagy beli szerepét visszakapja, mert hogy nagyon nagyon jó volt benne. Én vele szeretném újra megnézni. A Szegény Dzsoni és Árnika nagyon aranyos, többször láttam és mindig megmelengeti a szívemet
Lesz mire várni, bízom benne, hogy visszakapja, sőt kap újabb szerepeket. :)
Megjegyzés küldése