Rémtörténet a hajóra spannolva
Vígszínház, 2026.02.27. 19:00-21.50
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/frankenstein_a_modern_prometheusz
Insta bejegyzés: Frankenstein a modern Prometheusz. Mindig nyitott vagyok Vigszinhaz uj eloadasaira, ezzel sem voltam másként, nem mellesleg a téma az Istenkomplexusz, a magány, a társtalanság, szeretetlenség témája. Az őrűlt tudos elmeseli tortenetet a lényről, akit maga teremtett és aki őt üldözi, a vesztét akarja. A darab tengeren jatszodik, a Prometheusz nevezetu hajon, es egy masik hajorol szarmazo hajotorotteknek meseli el a tudos a tortenetet, sokadik unszolasra....en inkabb mar a szornnyel ereztem egyutt, mint magaval a foszereplovel. A kivitelezest illetoen magy munka lehetett a csodalatos hajo szinpadi mozgatasaban, a vihar, az eros orkan szél előidézésében, szinte filmszerunek hatott, nagyon latvanyos darab. A szineszek jateke, de inkabb a szovegkonyvon kellene valtoztatni, mert az sok helyutt vontatott. Az 1.felvonas vegen erosen elgondolkodtam, h ez egy arany malna dijat biztoaan megkaphatna, pont az elobbi dolog miatt viszont a latvanybilaga megis csak megmenekiti es ifi Vidnyanszky jateka, ami ezuttal is wow volt! #vigszinhaz #frankenstein #prométheusz #hajón #kastelykimaradt
Kifejtés: Nem írom, hogy pusztító volt, de a darab komoly esélyekkel indulhatna a színházi Arany Málna díjért, mert olyan unalmas, vontatott volt. Eleve, a történet szerintem nem egy hajón játszódik, most mégis oda lett elhelyezve (UPDATE: de ott játszódik, mert a keretet ez adja), és egy másik hajóról érkező 6 fős legénységgel rendelkező kapitánynak meséli el történetét a tudós, akit folyamatosan rettegésben tart a szörnyeteg, akit maga hozott létre, mert az anyagot fel akarta támasztani. Maga az orvosi jelenet érdekes volt, ahogy kicserélte a meghalt személy szerveit élő szervekre, és a defibliátorral életre keltette. Azt, hogy végül miért utasította el, miért dobta el magától a teremtményét az orvos...nos, választ nem igazán kapunk a történet előrehaladása alatt. Minden jogot megtagad tőle, morális kérdéseket vett fel, ha egyszer teremtett valamit, annak vannak-e jogai, élhet-e úgy, mint egy valódi ember? Szerethet-e úgy, mint egy valódi ember? Tragikus. Hogy miken ment keresztül a lény, semmit nem látunk belőle, csak az elmondásaiból tudunk tájékozódni. Öszintén? Én megsajnáltam. Az orvos, nevezzzük így, megtagadja tőle, hogy legyen egy társa, mivel nem akar még egy hozzá hasonló lényt létrehozni. Inkább felgyújtja, mert egykori professzora szavai a fejében csengenek, szabad-e teremteni, tudom-e uralni? A gondolatok miatt, és mert úgy véli, lehet a női teremtmény nem kedvelné a jelenlegit, miért menne hát vele, elbújni a világ elől? - Ugyanis a lény, ezért szeretne egy társat, hogy ne kelljen magányosan élnie...De keresztülhúzza a számítását, inkább megöli a már eleve nem élő női testet az tudós, ezért a lény bosszút forral: mindenhová utána fog menni és mindenkit, aki neki kedves, azt kivégzi. Durva, de valahol megérdemli a tudós fószer. A másik hajókapitánya ellen is kisebb lázadás alakul ki, mert naphosszat Frankenstein elbeszéléseit hallgatja és veszi fel kamerára (a darabban végig kameráznak, mintha valami különleges expedición lennének meg kell örökíteni minden momentumot), de a lázadást hamar "leveri" a kapitány. A tudós mesél a családjáról, a bírósági tárgyalásról, amin a nevelőnőt elítélik, hogy a kis testvért állítólag megölte, de kiderül később, hogy a lény volt. A nő a börtönben öngyilkosságot követ el, a vallomását kényszer hatására kicsikarták belőle még a bírósági jelenetben. A vetélytárssal való szóbeli hadakozás, hogy ki vegye el az áhított nőt, kapunk erről is tájékoztatót, illetve a lány végül Frankensteint választja, a nászúton, amit szintén meg kell örökíteni (mai kor őrűlete), a lény megöli, amikor a tudós magára hagyja. Vagyis, azóta, hogy a feleségével nászútra indult a hajón, nem kötött ki, és csak sodródott az árral, jeges vizekre hajtva azt. Aztán jött a másik hajó csapata, és innentől számolunk vissza, amíg a lény meg nem öli Frankensteint is. A teremtmény kérését tiszteletben tartva, a másik hajókapitány kiadja neki a testet, hogy eltemesse (ez amúgy egy nagyon jól kidolgozott, látványos jelenet volt - mentőcsónakba ültek, leöntötte az ülő állapotban lévő mesterét majd saját magát egy kanna benzinnel, utána pedig rágyújtott - magától eltartva egy fáklyával. A zsinórpadlásig emelkedtek.)
A színház díszletei közül állítólagosan ez most a legnagyobb művük, egy hajó, ami 3 részletbe lebontható és felhasználható különféle terek megjelenítéséhez, pl. bírósági tárgyalás, magányos kunyhó, stb.
Látványos a vizuális, filmekhez hasonlatos, kalandos filmtechnikai elemek - mondhatni, beszökött a Vígszínházba egy kicsi Hollywood. Úgy érezhettük, mintha tényleg a tengeren lennénk, esett a hó, eső, szél fújt, fáztak-áztak a szereplők. A hajó mozgatása jól megoldott, darabokra szétbontható, összeilleszthető. A kabinban játszódtak a jelen és a múltbeli események pillanatai. Mentőcsónakkal utaznak folyamatosan, és mentőcsónakkal érkezik a 7 fő a Prometheusz-hoz.
És inkább ez az erőssége, hogy olyan vizuális elemekkel van tarkítva a darab, amihez foghatót színházban még nem láthattunk. A dialógusok unalmasak, a felvételekről lehet látni, hogy előre fel lett véve, a hang nincs együtt a képpel, persze mindent ugyanúgy kell mutatni, mintha valóban akkor és most vennék fel a kamerával a mondókájukat. Egyedül a szellemek megjelenése még, ami ebben a műfajban jó volt ábrázolva, nyilván ott fel kellett venni előre a szöveget. Képen nincs rajta a feketeébe burkolt kedves, viszont a kabinban mi látjuk. Fontos még továbbá a látványvilághoz: ennél az előadásnál célszerűbb a lenti helyeket, vagyis földszint, 1. emeleti páholyok, max. erkély középre venni jegyet, mert a többi esetében már nem látható mi zajlik a kabinban. Nálam is ki volt párszor takarva a feje az éppen a kabinban beszélő szereplőnek. A karzat részére próbálják ellensúlyozni a dolgot, és monitorokat tettek ki, hogy ők is lássák, ha már oda vettek belépőt. A páholyom ezúttal a legkellemesebb társasággal volt felvértezve, és rájöttem, hogy az oldalpáholy 5, 3-as széke egészen jó hely tud lenni.
Képek hamarosan!
Darabmentés:
Rövid ismertető
Victor Frankenstein a lehetetlent kíséreli meg: élővé teszi az élettelent. Évek megszállott munkájának eredményeképpen életre kelt egy mesterséges lényt, de a kísérlet végeredménye elborzasztja. Ebben a pillanatban bevégeztetett: neki is és teremtményének is. Frankenstein menekül a lény elől, akinek életet adott, a Teremtmény fellázad, keresi, majd üldözi teremtőjét, mert tartozni akar valakihez. Aztán minden megváltozik: a teremtő akarja elpusztítani saját alkotását. Mary Shelley 19 évesen írta világhírű regényét, az ebből készült új vígszínházi változat teremtő és teremtmény, szeretet és ragaszkodás, beilleszkedés és kitaszítottság viszonyát, valamint az ember mindenhatóságának illúzióját és az alkotás morális felelősségének kérdését gondolja újra.
A vendégszövegek fordítói: Péter Ágnes, Scholz László, Szabó Lőrinc.
Az előadás időtartama 2 óra 55 perc, egy szünettel.
MEGTEKINTÉSI RÁTA: 1X nézős, színpadi ábrázolás nagyon jó, a szöveg nagyon vontatott, itt-ott unalmas. A történjen már valami érzés úrrá lehet rajtunk.
