És megint összejöttek...
2026.04.18. 18:30-21:30 Operaház
A címben arra utaltam, hogy az Erkelt az Operaháztól én nem választottam le, személyemmel összekötöm őket az idei, lassan végéhez érkező színházi évadot. Ugyanis, pénteken mentem az Erkelbe, szombaton az Operába. Hosszú kihagyás után, mert egyszerűen vagy láttam darabok voltak, vagy olyanok, amik kevésbé voltak érdekesek számomra, de talán az előbbi miatt. Van egy, amit biztosan mondhatok, hogy a réginek a nyomába sem ér a msotani szereposztása miatt és az a Rigoletto. Nagyon szerettem Fukanov Anatolij alakítását a címszerepben, csak sajnos kiöregedett a szerepből. Az újak, Kálmándi Mihály és Alexandru Agache, annyira távol állnak tőlem, hogy már nem szeretném velük megnézni, bár hozzáteszem Kálmándival még vállaltam egy merészet, de már nem volt az igazi. És ennek a darabnak nem akarok rossz folytatást. Emlékeimben őrzöm a szépségét és szomorúságát. Nagyon kevés olyan darab van, amitől szabályosan sírógörcsöt kapok, ez olyan volt.
Térjünk is rá az adott előadás elemzésére:
A bérletem utolsó alkalma, de az évad nem utolsó előadása a Fidelio. Beethoven egyetlen operája.
Insta bejegyzés: Fidelio. A darabbol egyedul a paci tetszett, akinek a hátán Cser Krisztián belovagolt. A darab vontatott,Beethoven zeneiségét viszont szépen bemutatja. Története francia forradalommal kapcsolatos, Pizarro a főgonosz benne, ő ellene küzdött egy férfi, akit feltett szándéka megölni a börtönben. Viszont ezt a fogoly, férfinak oltozott felesege nem engedi, ő Fidelio. Az első felvonásban a börtönvezető irodáját és a börtönt látjuk, a felvonas végén a rabokkal is talalkozunk. A második felvonás már modernebb és világosabb helyszinen játszodik, holott ez lenne a katakomba, ahol a hős raboskodik...ehelyett egy világos tárgyalóteremnek ható helységet látunk, kulonfele kameraállásból pedig a félkörben ülő kórust, akiknek az érzelmi reakcioját és kulonfele cselekedeteit követhetjük nyomon (nekem kifejezetten azok a jelenetek tetszettek, amikor előtérben a vizről vagy kenyérről beszélt a börtönigazgato és Fidelio, pl.ez utobbi esetében az egyik kórustag, egy nő elővett egy szendvicset jól korbenezett es beleharapott, de latszott tajta, nem érzi magát biztonságban...😂). Közepen, elől egy sziklaszerűség volt, ez adta a börtönképet, ezen volt megkötve a rab. A darab maga bekerült nálam a borzalmak sorában, vontatott, unalmas mivolta miatt, de legalább a francia nézőknek tetszett. Ez is egy prömier volt. Szünetben ismét nagy köröket tettem, meglátogatva Gömbikét is. És ma ültem utoljára oldalsó székemem, a bérletem szerint. Megnyugtattam magam és a széket is, a kövi évadban találkozunk ismét, mert a zenekari estek innen a legjobbak! Miklósnak, kedvenc jegyszedőmnek még ecseteltem nagy megfejtéseimet a világgal kapcsolatban, aztán később már elindultam, "rámkapcsolták" a villanyt...😂😂😂 #operahaz #premier #fidelio #beethoven
Kifejtés: A történetet elolvasva, konstatáltam, hogy itt nagy bonyodalmakra, nagy jelenetekre nem kell számítani. Volt már olyan darab, ahol a nő férfinak öltözött, többek között kapásból tudom említeni egy tavalyi élményemet, az Arabellát, ami annyira lenyűgöző volt, hogy egy ponton be is aludtam rajta. Az, ha vannak benne kórusjelenetek, és ezek nagyívűek, hiába, engem nem tud megérinteni. A mostani darabnak is a vége volt a lényege, amikor a rabok "felszabadulnak" vagy valami hasonló koncepción pörgött. A történetben egy nő férfinak áll, hogy megmentse politikai nézetei miatt börtönbe került hitvesét. Az első felvonásban valóban csak a börtönlakók és ottani munkaerők élete lesz bemutatva. Sajnos, valamilyen okból kifolyólag szegény Sáfár Orsolyát nem ismertem fel és ugyanez elmondható Haja Zsoltról is, a második felvonásban. Végig tévedésben voltam, ki kicsoda a színpadon, már, ami a valódi kilétüket jelenti. Persze a fizimiskájukkal képben voltam, de azt gondoltam, ha már ők szerepelnek a főszerepek nem két külföldiekre lesz osztva, helyettük, akik alapjáraton is nagy énekesek. A darab zeneileg hozza azt a színvonalat, dallamvilágot, amit jól ismerhetünk Beethoven-től, de mégsem az igazi... mert hosszú, már-már a semmiről szól. Adott a nő, aki börtönkapitányhoz elszegődik, segíti a munkáját. A férfi értékeli a munkáját, és nem is bánná, ha lánya hozzámenne az állítólagos "férfihez". Van egy ágyjelenet, ahol majdnem kiderül a turpisság... aztán később, amikor az ellenség megérkezik a börtönbe és kijelenti, hogy meg akarja öletni a pincében raboskodó politikai ellenfelét, a férfinak öltözött nő visszasiet a kapitány irodájába és leleplezi magát...aztán a véletlennek köszönhetően a kapitány lánya szembesül a ténnyel, hogy akiért eddig rajongott, az igazából a saját nemének képviselője. A második felvonásban a tárgyalóterem a helyszín, előtte pedig a rab cellája, aki a főhősnő férje, látjuk, hogy megviselte a bezártságot, az éheztetést (ami az ellenfelének a parancsa volt). A feleséget nem ismeri meg, bár azért nem volt annyira elmaszkírozva és a mellei sem voltak laposabbak - de na, adjuk meg az illuzió örömét... - a kórus körülöttük ülnek és mindenféle érzelmi reakciót látunk tőlünk, ahogy az előtérben a rabbal kommunikál a feleség, aki Fidelioként van jelen, illetve a kapitány... egyébként azért jöttek, hogy sírt ássanak a szerencsétlen rabnak... a megviselt férfi hálás minden egyes tettéért Fidelionak (száraz kenyér, kulacs víz). Aztán megérkezik az ellenség, Pizarro, de mielőtt bántodása esne, a kapitány lánya is lemegy a pincébe és meglövi a férfi vállát, mielőtt az kezet emelhetne, jobban írva, tőrt döfhetne a házaspár tagjaiba, ugyanis Pizarro gyilkos hajlamaira, felfedi kilétét Fidelio, aki Leonora. Szerencsére megmenekülnek a jók, a kórus tagjai megverik a rendőröket és Pizarrot is letartoztatják. Előveszik a francia zászlót és mindenki fene módon nagyon boldog. Egy opera, ami nem negatív befejezésű, de mégsem annyira örömtől túlcsorduló. Jól sült el minden.
Érzéseim a darab alatt: nagyon ritkán, de előfordul, hogy az ember annyira un valamit, hogy folyton az óráját kell néznie, néha én így éreztem magam. Sokszor pillantottam a karórámra, reménykedve, hogy mindjárt itt lesz a 30 perces büfészünet és én megint tehetek egy csodálatos körsétát a kedvenc épületemben. Az első felvonásban legalább a ló jó volt, figyeltem a paci reakcióját, Cser Krisztián egy ponton elkiabálta magát, ettől ő is megijedt, de mellette volt a mestere, így nem kellett attól tartani, hogy megijed és elfut. Nagyon aranyos paci volt. A darab legjobb szereplője. A zenekar mellett, természetesen, akik mindig jók. A darab egyszerű történetével, meg egyáltalán német szerző miért francia anyagot dolgozott fel? Fura. Na, mindegy, nekem nem jött be, a kedvenc jegyszedőm felé a szünetben vágtam egy savanyú pofát, darab végén elmondtam mit nem találtam benne jónak és hova sorolható: Háború és béke, Arabella, Falstaff - ezek mind az Operában játszott előadások voltak és mind unalmas, gyötrő vagy kifejezetten megbotránkoztató volt... De legalább elmondhatjuk, hogy ezt is láttuk, bár sejtettem a kórus nagy jeleneténél, hogy ez lesz a csúcspontja az előadásnak, viszont úgy érzem nem adott többletet, nem adott pluszt, amit magammal vihetek a darabból. Így jártam.
A helyemtől elbúcsúztam, megígérve, hogy következő évadban a zenekari estnél biztosan találkozunk. Jó hely volt, csak szűk a lábaknak és nehézkesen férsz el, akik már bent ülnek, amikor próbálsz a helyedre befúrni magad. Sajnos, ezek a helyek ebből a szempontból rosszul sikerültek.
Darabmentés:
Fidelio
Link: https://opera.hu/hu/musor/2025-2026/fidelio/magyar-allami-operahaz-2026-04-18-1830/
A sok erős és hős férfiról szóló történet mellett mindig izgalmas kérdéseket
vet fel egy olyan mű, ahol az igazi erőt és megoldást egy nő képviseli – még ha
a cél érdekében férfinak is álcázza magát. Ludwig van Beethoven egyetlen
operája számos hagyományt egyesít: megjelenik benne a prózai megszólalásokat
tartalmazó Singspiel, vagyis daljáték, a szinte meseszerű happy end,
a bécsi klasszicisták öröksége és a romantikus monumentalitásnak a
megelőlegezése – és mindemellett a szabadítóoperák egyik legikonikusabb
darabjával állunk szemben, ahol az igazságtalanul börtönben sínylődő férj,
Florestan megmentéséért küzd a feleség, a magát Fideliónak kiadó Leonora.
Az OPERA is régi hagyományt követ azzal, hogy nagy külföldi operaházakkal
kooperálva vagy éppen előadásokat átvéve ad lehetőséget a budapesti közönségnek
európai produkciók megismerésére. A tavalyi berlini Don Giovanni után
ezúttal a londoni Királyi Operaház Tobias Kratzer – aki épp a 2025/26-os
évadtól a Hamburgi Opera igazgatója – által rendezett, a hagyományos és a
modern elemeket izgalmasan ötvöző előadását mutatja be Halász Péter
vezényletével. Az előadás elsöprő sikert aratott Londonban, így igazán
kitüntető, hogy a premier eredeti helyszíne után a budapesti közönség számára
mutatkozik be a produkció először külföldön.
A londoni Royal Opera,
Covent Garden produkciója alapján. Első előadás: 2020. március 1., Royal
Opera House, Covent Garden.
