A Luxemburg grófja
JASZ, 2026.02.25. 19:00
Link: https://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadas/luxemburg-grofja/
Insta bejegyzés: Szente Vajk rendezés, azt hallottam a kozonseg egyes tagjaitol, h az operettbol musicalt csinalt. A dalokkal ugy sem lehet valtoztatni, szerintem inkabb modern volt. Jobban tetszett mint A szibériai csárdás. Elol ultem, jo volt. A tortenet izgalmas, a jelmezek es diszletek a francia nagy festok munkaival voltak mintazva, amiert nagyon elragado volt a darab. Jol ereztem magam, kiveve, h keruljetek egy tudalekos, gusztustalan alakot, aki a szineszek nyakara szokott maszni es a szini vilag minden mozzanatarol még a szakertoknel is tobbet tud.... fuj ember... #jozsefattilaszinhaz #luxemburggrófja #filabalázs
Kifejtés: Az elején, rögtön az elején kezdjük. Szokásom híven kiszámítottam, hogyan jutok a JASZ-hoz, és mivel csak ketten ültek mellette a sor elején, ezért is voltam bátor legény, és nem siettem a színházba való eljutást, de azért csak óvatosan, tanulva a múltkori esetből, amikor az 1-es villamos vonalán baleset volt, épphogy beestem... Ezúttal, sokk-ként ért, hogy együtt kell szívnom vele egy légtérben a levegőt, sőt egy sorban is ültem - Istennek hála, hogy nem mellette - a folyton okoskodó Dienes Ágoston nevezetű színházi taplóval... Arról ismert, hogy a színészekkel fotózkodik előadások után - amivel nem is lenne baj; nyálas monológban a közösségi platformokon fejti ki, mennyire oda- és vissza volt egy-egy alakítástól, szépen megköszönve azt. Mondanánk, hogy még ezzel sincs baj. Miért is lenne? Aztán beüt a valóság, a mindent is jobban és azért is nekem van igazam viselkedés, amit a Facebook-on vagy Instán láttam tőle. Egyszer belém is belekötött, de leszartam. Most megint, de nem fura,ha valaki az orra alatt motyog? A szereposztást taglaló tábla körül sajnos összefutottam vele. Előtte meg a bejáratnál, ott volt a nagy sokk-om, főleg, hogy előttem ment be, aztán én előztem meg 2x (jegymutatás, ruhatár). Utána jött a tábla. Tudom, igazad van, kedves Olvasóm, én is visszaszólhattam neki, de nem kenyerem őrűltekkel komédiába kezdeni. Amúgy sem akarnám rontani egyik teátrumban a renomémat. Minden helyre, az egyszerű, kis szocreál korszakból visszamaradt JASZ meg szintén szeretek járni, úgyhogy nem foglalkoztam vele, csak később, amikor kiderült, hogy pont oda kellett neki jegyet venni, ahol én is ülök....szerencsére jó távol és középen, de hallottam ám, ahogy röhögött... Nagyon egy nem kedvelnivaló ember. Fideszes nézeteket is vall, a kemény fajtából, akit nem lehet meggyőzni, hogy bizony nem úgy van az, ahogy elhitették vele... Ebben az "örömteli" hangulatban vártam az előadást...
A darab egyébként tüneményes. A francia festők műveiből ihletet merítettek az alkotók és mind a szereplők ruházata, mind a jelmezek, egy ponton a kellékek is (festményeket pikirt, ledér módon ábrázolták, aztán visszakapták rendes küllemüket). Vajk rendezései közül ez is egy gyöngyszem, szerint jól lett megalkotva, de azért szívesen összehasonlítanám az eredeti Lehár darabbal, vajon ott is a McDonalds szigetekről érkezik a kormányzó?
A történet szerint van egy kormányzónk, aki Párizsba azért érkezik, hogy feleségül kérje a fiatal francia színésznőt (aki szereti a pénzt kiszúrni a szegényeknek az ablakon és közben énekelget is). A nő egyébként nem tudja, hogyan néz ki a kormányzó, csak egy nagyon is tolakodó újságíró kérdésére felelve, megnevez egy furcsa szigetet és annak vezetőjét, akiről nem is sejtené, hogy létezik, hogy ez a férfi szerelme, és hamarosan hozzá fog menni. A kormányzó tudomást szerez a nőhőz "vélt viszonyáról" így járandosságot küld neki havonta, ezt osztja szét a színésznő. Amikor küldöttségével, McDrive (sofőr); BigMac (testőr) és a Vanilia McCafé (tanácsadó, titkárnő) megérkezik, mérlegelni kell a helyzetet, mert rangon alul a férfi nem házasodhat. Aki szóba jöhetne grófnő nagyon ronda, hülye hasonlatokat mond róla, pl. olyan ronda, hogy a kapucniját a kabátja elejére varrták, stb. hasonló szellemes ökörségeket.
Az első találkozásnál, a színésznőnek kifordítottan mondja vissza a sofőrje által súgott szép mondatokat (amúgy aranyos volt, hogy színésznőt alakító Horváth Csenge, a kormányzót alakító Fila Balázs szellemeskedésétől teljesen ki volt, törölgette a szemét), előtte még kiemelném, hogy feleségkeresést tartanak NAGY Ő módján... a közönség egyszerre visított fel a nézőtéren... :D A McCafé mindennek is elhordja a színésznőt, amiről a másik tud is, hiszen előtte mondja ki, minek tartja, de ez McCafét nem zavarja. A megoldás az lenne, ha vakon, férjhez menne egy grófhoz, majd 30 nap múltán elválna tőle és egy nappal azután a kormányzó grófnőként elvehetné a színésznőt. A terv megvan, már csak egy gróf kellene, akivel ez a történet lejátszható. Egyébként van egy rabló (apacs) is a történetben, aki állandóan visszatér a színésznőhöz, hogy megvallja milyen mélyen szereti. Egyszer zsákba teszi és vinné magával, aztán mégsem. Végül az elválás napján ismét feltűnik, de akkor ő az, aki kéri, hogy a nő elbocsássa... 25 pontba foglalja a pandúr, hogy milyen mély volt az ő kapcsolatuk (a színésznő szerint nem is voltak kapcsolatban). A történet elején egy színes forgatagban megismerkedünk a szubrett-táncos komikus alakjaival, akik a bonviván és a primadonna/színésznő barátai is egyben. A szubrett kávéházakban énekel, míg a fiatalember szellemes portrékat fest (pl. fehér alma fehér hótakaró alatt a fehér asztalon)...mindig gondolkodik, hogy kellene valami nagyot alkotni (később az Égi jelet keresi - ez már annyira klisés volt, hogy muszáj voltunk nevetni a folyamatos Égi jelek érkezésén). A festőnek van szintén egy festő barátja, aki a mi férfi főszereplőnk, ő pedig megtanítja a közönséget egy koreo-ra (ezért van a címben A mutagatós előadás jelző). Bevallom, egy röpke ideig csináltam, de mivel a körülöttem lévők "inaktívak" voltak a bohóckodásra, ezért én sem bonyolódtam bele tudomásul, de nagyjából levettem a pózt. A csoróból csóró gróf lesz, mert a fiúról kiderül örökölt, de csak rangot. Pénzt nem. A pénzt a kormányzó emberei adják neki, amikor a színház mögött próbálja a rangját eladni, de az senkinek sem kell. Így szereznek egy grófot. A házasságkötés egy hajón zajlik, a ceremóniamester ki van, hogy senkit nem tud megnevezni, senkinek a korát nem mondják meg. A kormányzó és az emberei pénzzel tömik a házasságkötőt, aki összeadja a párt, de ragaszkodik a hitvesi csókhoz, ami kissé elhúzódik... (bekötött szemmel, tényleg vakon egy-egy paravánfalhoz lapulva van kényszerítve a két ember. A csók után mindketten fizikálisan vonzodni kezdenek egymáshoz, de a ceremóniát követően csak 30 nap múlva találkoznak újfent. Az új esküvőre megérkezik a grófnő is, aki olyan ronda, hogy a homokozóban a macska el akarta kaparni; amikor lámpa alá tették, akkor futni kellett; amikor keresztelőre vitték, a pap azt hitte kóstoló...bár ezt mondjuk nem értettem...de mindegy is...a tolvaj pasival egy apacs táncot lejtenek, aminek a végén lövöldőzésre is sor kerül. De ez csak színjáték. A kormányzó megkedveli a grófnőt, akiről még nem tudja, hogy az a nő, akit mindig is gúnyolt (azért nem csúnya most, mert 24 plasztikai műtéten esett keresztül, hogy megfeleljen a férfi elvárásainak). A "házasok" elválását a McDonalds szigeteken bonyolítják le. A fogadó bizottság énekel a színésznőnek, ő meg visszafelé is akarja hallani a dalt, illetve felkéri a ceremóniamestert, ha már ki vannak fizetve x időre, adják elő ezt a fogadást a tóparton is, de nélküle... egy óvatlan pillanatban összefut a festő gróf és a színésznő, beszélgetni kezdenek, és kiderül, hogy küldött a nőnek már korábban portrét (később a színházban fejbe dobják rózsával), ezt szignózza, de úgy véli a férfi nem más, mint egy őrűlt rajongó... A karjára gyorsan ráfest valami szimbolikát, így a kesztyű a férfinél marad, ez alapján fogja később kideríteni, hogy a felesége az volt, akibe kezdettől fogva szerelmes volt. Összevesznek egy ponton, mert a férfi hazudott, ő eddig nagy szerelmet meg akarta élni...A kormányzó elengedi a nőt, amaz meg a festő után fut. Hármas esküvővel zárul a story.
Darabmentés:
„Nonstop dínom-dánom” – Rangján kívül, ezt a hitvallást
hagyja örökül René, a fiatal párizsi festő számára a nagybátyjának a
nénjének a sógorának apja, vagyis a titokzatos Luxemburg grófja.
Hogy a fiúnak sikerül-e megfogadni az atyai jótanácsot, arra a
kívül-belül megújult – mást ne mondjunk, Sir Basil a McDonald-szigetek
kormányzója -, ha lehet, még az eredetinél is szellemesebbre sikeredett
operett adja meg a választ.
Képgaléria
