Borvacsora

Hamvas Béla: A bor filozófiája
19.30 Magyar színház kisszinpad

Elerkezett az Utankepzes ittas vezetoknek darab folytatasa, vagyis a Borvacsora a Magyar szinhazban! No nem. Csak poen 🤭 de mégis szorosan az elozohoz kotom, mivel a Borvacsora kifejezes visszatero poen volt, no meg a szunetben ugy dontottem, h az "elmelkedo" eloadasra nem árt belepot venni...🤔🤔🤔

Hamvas Bela konyvet dolgoztak szinpadra, ami A bor filozofajaval foglalkozik. Az eloadas szellemi taplalekot nyujt, a napjainkbol ismert nedűt "isteni szintre" emeli. Igazan egyedulallo eloadas. Minden percet elveztem, rendkivul szorakoztato es filozofikus. A szereposztas nagyszeru volt,  Szatmari Attila, Varga Szilvia es Kosznovszky Marton meseltek a borrol... a kozonseget bevontak, legalabbis egyesek kaptak konyvet es szamomra szivmelengeto, ha a nezok kozott helyet foglal a tarsulat egyik tagja,h megnezze kollegait...annyira meglepodtem a latvanyatol, h odakoszontem, ő meg viszonozta. Szoval, a "Borvacsora" szuper eloadas, ha idod engedi, valts ra jegyet! #bárholbármikorbárhogyan #borvacsora🍷 #aborfilozófiája #hamvasbéla #sinkovitsimreszínpad #magyarszinhaz #alvás #biologiaienergiakatrestaural #szatmáriattila #vargaszilvia #kosznovszkymárton amúgy 1x ki is szóltak szinesztarsukra...😆 valaki meg váltig állitotta az eloadas minden alkalommal mindig más...

Videó

Nem is kell különösebben sok gondolatot hozzáfűznöm, csupán annyit, hogy kaptunk egy-egy pohárka bort, kortyolgatni. A terem előtti fogadó bizottság mondta, hogy bent a filozófikus rész vár minket, de a kinti nedűből is fogyaszthatunk és be is vihetjük magunkkal. Alkalomtól függően idönként magasba is emeltük a poharainkat, legalábbis én így tettem. 🤭🤭🤭 Igyekeztem addig tartani, amíg a darab tartott. 90 perces előadás, egy részben és hihetetlenül jó volt. Valószínűleg menni fogok még rá, mivel más említette, hogy a darab változó tendenciát mutat. Nekem nagyon tetszettek a monológok, jó volt a 3 szereplő, az, hogy közénk ereszkedtek, így a színésszel együtt lehettünk egy légtéren túl, egy térben, karnyújtásnyira, közösen. Apropó, Pavletits Béla, aki kollégája a szereplő művészeknek a közönség soraiban ült, ráköszöntem, mert úgy éreztem, muszáj vagyok gesztust tenni, meg jó érzés - legalábbis nekem - ha látok színészt a színpadon kívül... Tetszik ez a vonal, hogy megnézi a munkatársait. :) 

A darab egy örök élmény marad és még koránt sincs szerintem vége, hogy elmenjek megnézni.