Nem nézem meg soha rossz időben a Jákob rabbi kalandjait, mert miatta elkéstem ezúttal az előadásomról... nos, a filmnek van két jellegzetes mozzanata, amit szeretek mindig megnézni, amikor a főszereplők a zsidó közösségbe megérkeznek, kocsin keresztül üdvözli a népet a "rabbi", illetve a táncos jelenet. Ezt muszáj voltam megnézni, későn is indultam el, és a járataimmal nem értem el a Táncszínházat időben... szerencsémre, nemcsak én voltam ilyen, hanem egy szőke hölgy is, aki előttem loholt, időnként futott, megszaporázva lépteit, mielőbb odaérjen... így ketten késtünk, és szerencsére a jegyszedők nagyon megértőek voltak, és nem küldtek el melegebb éghajlatra, hanem a bejárati ajtónál álló, két személy közül a hölgy felkísért minket a karzatra, és ott lehetett helyet keresni. Volt is hely, bőven. A kabátomat nem adtam le, oldalt találtam az utolsó széket megfelelőnek a kilátáshoz, így nem mentem beljebb, hogy középről nézzem az előadást. Jó volt ez is, és kitűnő látási körülményt biztosított. Úgyhogy megfontolandó, ha valamikor jövök még ide, ezt a helyet be kell foglalnom.
A darabról: ázsiai szemszögből az élet kezdete, előremenete és vége lesz ábrázolva, egy világító körön belül és kívül. Sok mindent nem tudnék hozzáfűzni, időnként a körön belül és kívül zajlanak történések, felgyorsul az élet vagy éppen lelassul, egy helyben toporgunk... látványhoz még hozzá tartozott egy henger, ami a gyerekből felnőtt férfit csinált. A megrendezett házasságban szerencsére az anya nem félti túl a fiát, és ő adja a fia kezébe a leány kezét, aki előtte próbál közelíteni a férfihoz. A kör sugarán keresztül lassan táncolva halad előre.
A bérlet összefoglaló
A kortárs bizonyos esetekben, főleg koreográfia rendező esetében lehet elvont és kusza és ha Te így érzed - idétlen, de mégis magas fokú művészet. A látott darabok közül nem csoda, ha azt írom, a Fekete hattyú volt a telitalálat. Anno, nem csoda, hogy ennek a plakátja fogott meg leginkább, amikor a barátosnéval eldöntöttük, hogy veszünk a Táncszínházba bérletet. Egyedi feldolgozás, különleges látványvilággal bírt a darab, beszámolóját itt olvashatjátok:
Illetve, ne felejtsem a többit sem:
Szóval, összefoglalva, a modern, kortárstánc témától függően lehet érdekes, a különféle mozdulatsorok, ábrázolások kivitelezését is érdemes megemlíteni, már pont ezekért a látványos elemekért érdemes belefektetni pénzt és időt, hogy megnéz egy ilyen darabot. Aztán eldöntöd, jó-e és maradnál még ennél a műfajnál vagy inkább másfelé tekintesz? :)
Maga a színház milliője megragadott, egyből megkedveltem. Kis-Erkel Színháznak is tudnám aposztrofálni. 2024-ben sok új szerethető színházat sikerült meglátogatnom, ezek között kiemelkedő a Táncszín., de mellé tudom tenni a közönségkedvenc Turay Ida Színházat, és budai oldalon aktív földszinti, ám de erkéllyel is rendelkező, Karinthy Színházat. Távolsága és a darabjai miatt már valószínüleg kevésbé fogok ez utóbbit megkeresni, bár, még van egy korábbi tartozásuk, azt muszáj leszek behajtani (Lemon, lemon, lemon c. előadásuk tavaly szeptemberben elmaradt, annak összegét még nem váltottam be másra), esélyes jelölt van, de szeretnék majd mindenképpen a hétköznapok egyikén, lehetőleg ez összejön, meglátogatni a Karinthy-t. A Táncszín. még repertoárja alapján megfontolandó meglátogatni, amennyiben lesz új érdekes vendégelőadása vagy valamilyen érdemleges bérlete. A Turay-ra viszont mindenképpen felhúzok egy egész nagy bizalmat, mert idiliek, kellemes a légkör, a darabok szórakoztatók és minden korosztály megtalálja a maga előadását.
A darab színlapjáról:
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából
A 30 éves Bozsik Yvette Társulat Körforgás címmel mutatta be legújabb produkcióját a Nemzeti Táncszínházban. A próbafolyamat alatt a táncművészek a koreográfussal együtt, az önismeret és közös gondolkodás útján alakították saját szerepüket és jelenlétüket.
Az örök körforgás, avagy a samsara az anyagi világban ismétlődő születés és halál. Az élőlény addig vándorol különböző testeket öltve, amíg tudata teljesen meg nem tisztul, és alkalmassá válik a tiszta szeretet útjára lépni. Mindaddig, amíg az illúzió rabja, nincs esélye a megszabadulásra. Amíg boldogságát nem lelki síkon keresi, addig a samsara foglya marad. A önmegvalósított személy felismeri lelkének mivoltát, és minden élőlényben meglátja a lelket. Mihelyt elkezd tudakozódni mindennek a forrása után, megnyílik az út haza, valódi otthona, a lelki birodalom felé.
A Körforgás című darab látványosan és érzékletesen mutatja be az emberi inkarnációs folyamatot, és az élet három szakaszát a fogantatástól az elmúlásig. Felöleli a fizikai, lelki, szellemi vonatkozásokat, fejlődési és transzformációs stádiumokat. Teszi ezt a táncművészet eszközeivel, Philippe Heritier a darabhoz komponált zenéjére.
Előadják: Bozsik Yvette, Vati Tamás, Iványi Mirkó, Hasznos
Dóra, Hortobágyi Brigitta, Samantha Kettle, Bujdosó Anna, Krizsán
Dániel, Gombai Szabolcs, Maurer Milán, Zambrzycki Ádám
Zene: Philippe Heritier
Fény: Pető József
Látvány: Vati Tamás
Kreatív producer: Iványi Marcell
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Jelmezkivitelező: Matisz Gábor
Konzultáns: Karakó István, Hajas Zsófia
Asszisztens: Soós Erika
Koreográfus: Bozsik Yvette és a társulat táncművészei
Rendező: Bozsik Yvette
Támogatók: Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Magyar Művészeti Akadémia
Képeim:
