Bartók előadása az RS9-ben
2026.06.02.
Insta bejegyzés: A Kékszakállú herceg vára az RS9ben. Prózai előadas, amiben nem nyitogatnak ajtokat, hanem kulondele termekbe vezetik a kozonseget, igy prezentalva az illuziot, amit a főhősnőnek, Juditnak kellett átélnie a Kékszakáll mellett. A darab nagyon egyedi elmenyt biztosit, ezt garantalni tudom. Különféle termekbe kalauzolnak a szinház 3 segitője. A két szereplő is nagyon megélte a darabot. #rs9 #akékszakállúhercegvára #bartókbéla #pincében #defentiszinterbenis
Kifejtés: Nagyon különleges élményben volt részem. Soha eddigi színházi látogatásaim során nem lett úgy megszakítva a darab, hogy folyamatos mozgásra invitáltak mind a szereplők, mind a szervezők. Történt ugyanis, hogy a darabot nem a megszokott módon kapjuk, tehát van egy színházi terem, ahol helyett foglalsz (érkezési sorrend volt) egy választott széken és végignézed mit alkotnak a színészek, hanem folyamatosan változik a helyszín, így mozgásban tartva a közönséget. Elsőként meg kell említenem, hogy rémesen unom és utálom, hogy az előadások kisebb terű színházakban nem időben kezdődnek meg, hanem 5-10 perces késéssel a kiírt időponthoz képest. Egyszer, a zsidó színházban azt az elméletet hozta egy hölgy a várakozással kapcsolatban, hogy vajon meddig bírja ki a közönség, meddig lehet fokozni a feszültséget... Időben kezdődjön el és ne fokozzon semmit, vagy inkább ott hagyom őket, de hát addigra már ki van fizetve a jegy...de egyszer tuti rá fogok kérdezni a jegyszedőknél, hogy miért nem lehet időben, pontosan elkezdeni a műsort?
Az RS9 egy önállóan, állami forrásoktól mentesen működő színház a Rumbach Sebestyén utcában. Első alkalom volt, hogy ide eljutottam, köszönhető ez a Faebook-os bejegyzésnek is, ami valamiért folyton az arcomba tolta magát, miközben napok-hetek óta szerintem sehol nem tettem egy deka megjegyzést, hogy a Kékszakállút megnézném. De, ott volt, mindig ott volt és mivel a hozzászólások magasztalták az előadást, úgy éreztem, teszek egy kísérletet, és megnézem magamnak, úgy is érdekelt, hogy milyen lehet prózában a jól ismert Bartók opera.
A színház két épületben is megtalálható, amire még példa nem mutatkozott, hogy ilyen koncepcióban lássak produkciót meg egyáltalán színházat. Az első épület a 9. szám alatt található, pincébe kell lemennünk. Az átható dohszag már rögtön, ahogy leérkezünk, megcsapja az orrunkat, de ehhez hozzászoktam már, úgyhogy számítottam rá, és nem volt vele gondom. Nyáron kifejezetten jól jön a hűvös helységek (a darab közben hallottam egy mondatfoszlányt nézőtől, hogy milyen lehet ezt a darabot télen véghez vinni - mindjárt kifejtem miért is probléma ez) vendégszeretete. Ahogy belépünk az első helyszínre, egy kis büfét találunk, ebből nyílik még két nagyobbacska tér és egy lezárt ajtó. Az egyik tér volt a bejárati egység várakozója, míg az italainkat, kis szendvicseket (ugyan ezt nem néztem volt-e) el lehet kényelmesen fogyasztani asztaloknál a belsőbb teremben. Én oda nem mentem, egy helyben idegesen toporogtam, pont a későn kezdés miatt (ilyenkor felmerül bennem, hogy én is késhetek lazán), meg, hogy inkább aza bajom, hogy akik már ott vannak nem mehetnek be a terembe. Fura. Mikor 19.40 körül végre szólítottak minket, lehet jönni, akkor már fura volt, hogy bejelentkezett egy köpcös, enyhén kopaszodó úr, aki est kísérőjének nevezte magát, amúgy ő vitte technikai részeket is a produkcióban. Hirtelen megijedtem, hogy akkor lenne szünet, mert azt mondta, hogy a darab első részét a hátsó teremben fogjuk átélni. Szóval, jegynézés, beengedés egy sima, falon plakátokkal díszített falon, pár ülőalkalmatossággal felszerelt szoba, majd onnan nyílt a nézőtér. De nem odamentünk, hanem a terem végébe irányított minket a férfi, és egy-egy fal mellé lettünk állíttatva, közénk jöttek a szereplők. Elkezdődött a darab és a vándorlás. :)
Miután megvolt a jelenet itt, ami táncolásból, ölelkező mozdulatokból és természetesen a bevezető szövegből állt (meg abból, hogy a vár sírdogál és ezt Judit egy vízes kendővel mutatta meg), utána mentünk a magasított széksorhoz, ugyanebben a teremben. A színház nem rendelkezik sok anyagi forrással, de léptetőt igazán adhattak volna, hiszen nincsen a legutolsó sorban lépcső, amivel felkapaszkodhatsz, sőt, semmi sem tartja a széket hátulról, így mindkettőt szerencsémre, kitapasztalhattam és a fiatal jegyszedő lélekjelenlétén múlt, hogy elkapott mindkét esetben, innen való leugrással már nem volt gondom. Ekkor a szereplők az első ajtót nyitották meg, a fegyvertárat, ahol a nő mindenféle háztartási eszközzel bajlódott. Leginkább a Juditot alakító színésznőnek voltak nagy jelenetei, többségében az ő vívódását, a vár felfedezésének pillanatait ismerhettük meg. Miután véget ért a jelenet, mentünk tovább, megdöbbenésemre, miután lepattantam a magas ülésről, mentünk fel a bejárati lépcsőkön, - mondom az utcán lesz a következő szín? - De nem, hanem az átellenben lévő földszintes épületbe mentünk át, itt a 2.sort választottam, de sajnos az anyukának, aki fiával jött magasabb feje volt, ezért némileg kitakart dolgokat, de úgy ahogy ezt a részt is lehetett végigtekinteni. Az volt a fura, hogy ez a helyszín is fegyvertárnak volt bemondva, a plafonról lógtak le a madzagra rögzített és vörösre festett könyvek, illetve a padlót beborította a sok kitépett és összegyűrt lapok galacsinjai. A nő itt sokat fetrengett, meg gyötrődött. Amikor játékosan elkezdett futni a férfi után, hogy kikapja a kezéből a zacskót, amiben az ajtók kulcsait véltük, ráfáztunk, mert amikor kibontotta a férfi, akkor nyers hús, szerintem csirkemell lehetett benne, és a nőnek odaadta a baltát, hogy aprítson...kissé vicces volt a jelenet, de később mentünk is tovább....
Visszamentünk az eredeti helyszínre, de a másik pincehelyiségbe, ahol még nem jártunk, egy hölgy mellé ültem le, vörös hajú, dalmata szemüveget viselt, és kiderült, hogy ő a dramaturg (én csak azért akartam sietni, hogy jó helyre üljek, nem várom meg a magas embereket, ha lehet... :D), aki nagyban kifejtette, hogy vidéken is ment az előadás, de ott jobb terek álltak rendelkezésre...szerintem itt sincs gond a terekkel. No, és a szélére ültem, csak a bizarrul nevető nő, mivel nem látott, egy ponton felállt és elém meg az előttem ülő elé állt, de szerencsére nem takart ki semmit. A kincstárba különféle ruhapróbákat ejtett Juditot alakító színésznő, ezelőtt pedig elmondta, mi minden darabot írt Bartók Béla. Itt történik utalás is rá, a bőröndöt, ahogy felnyitja Kékszakáll, - ez egy lemezlejátszó készüléket rejt magában - Bartók arcmásával találjuk magunkat szembe. Judit ruhákat, fura kalapokat vesz fel, közben az eredeti opera utolsó mondatát hallhatjuk végtelenítve a lejátszó által, minden ilyen részlet végén megrázza magát Judit és új ruhát ölt. Végül pirosban állapodik meg, és viseltes vagyis terhesnek lesz bemutatva...furi.. megyünk tovább...
A földszintes épületbe kerültünk ismét, és most nagyon jó helyet sikerült kiválasztanom. Jól láttam. Judit a sarokban eszi a kígyóuborkát, a kertet tekintik meg ebben a jelenetben, meg a következő ajtót is kinyitják, ami abból áll, hogy a kívülről bedeszkázott ablakba belülről beállnak, itt kiabál, hogy milyen szép a táj ez mind az övé a Kékszakáll. A nő ideges lesz, mert minden ajtót ki akar nyitni, ami a várban van (ez mint tudjuk 7 db összesen), ezért belebokszol a saját hasába, így elveszti a magzatát, ezzel útnak indulunk a következő helyszínre.
A másik pincehelyiségben vagyunk ismét, és ezúttal egy pár mellett sikerül helyett találnom, pontban rálátással a vízzel teli kádra, ahova a férfi a nőt hozza. Ez a könnyek tava. A nőkről kérleli, hogy meséljen, akik egykor feleségei voltak, de ő még nem hajlandó ezt a kívánságot teljesíteni, mérgében Judit lefejezi egy talált karddal (nyilván egy bábut), a férfi átkíséri az utolsó helyszínre, ami estünkben a magasított, piros székes terem. Második sorban, szintén jó rálátással a cselekményekre, sikerült helyet foglalnom. Az utolsó ajtót megnyitja Judit, és minden nőről mesél neki a Kékszakáll, közben a fóliával letakart rész mögött, ami ketté szeli a hátsó "színpadot" a mostanitól, mögé megy és kivág valamit magából. Ahogy mesél a nőkről, Judit egyre több bábú kelléket kap a kezébe, ő csak a földön ücsörög és bámul maga elé, síró arckifejezéssel, mert minden korábbi nő szebb, dúsabb volt hozzá képest. A hajnal, a déli, az esti és ő lesz az éjszakai felesége. Hiába "kapálodzik", sajnos, őt is megöli a kétes figura, a Kékszakáll.
Szóval, huha, ilyen élményben még nem volt részem. A darab előtt még megnéztem a zsinagógát is, kiívülről, ugyanis mellette található a helyi egyházi épület, és ebből az utcából ráláthatunk a Dob utcai fűzfával rendelkező kertjére.
Idegesítő tényező: a várakoztatáson és nem beengedésen túl, voltak idegesítő szerelmes párok, eggyel már a színház bejárata előtt találkoztam, nekik a színházban egy ponton kellett folytatniuk a nyáladzást, a másik párból ott inkább az volt a fura, hogy a női tag időnként elröhögte magát, néha olyan helyen is, ahol ennek nem volt nagyon indoka. Mindkettőt kifogtam, sajnos. Míg az előbbi előttem ültek a magas széksorban, utóbbi a földszintes épületben mellettem ültek.
Link: https://rs9.hu/a-kekszakallu-herceg-vara/
Darabmentés:
A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA
Az Anyaszínház – sétáló színház(i) előadása – 16 éven felüli nézőinknek.
Egy kapcsolat stációi… Az igény folyamatosan felmerül, hogy mindent
átadjunk és megkapjunk egy szerelemben, együtt létezésben. Ám ha minden
titkunk, álmunk terítékre kerül, vajon marad-e bármi, ami miatt a másik
fél emlékezni tud arra a rejtélyes valakire, akibe egykor beleszeretett?
Kékszakállú: Menszátor Héresz Attila
Judit: Fantoly Nikolett
Dramaturg: Selmeczi Bea
Koreográfus: Kántor Kata
Rendező: Menszátor Héresz Attila
Fénytechnikus: Nagy Ferenc
Hangtechnikus: Buzási-Ország Anna
