Molnár Ferenc darab a Turay Ida színházban 2026.02.29. 15:00
Insta bejegyzés:Molnár Ferenc A doktor úr c. darabot szombat este mutatták be a Turayban. Aranyos, kedves, rekeszizmot megmozgató előadás, a szereplők brilioznak. Gratu és további sikeres szériát kívánok! #turayidaszínház#molnárferenc#adoktorúr#kurkójkristóf#josephstadt
Kifejtés: Semmi több, mint a fenti leírásban. Humoros, szórakoztató, kellemes délutáni kikapcsolódást nyújtott nekem az egyik kedvenc színházamban. Szacsvay Lászlót látni a színpadon élmény volt, egyike az idősebb nagy színivilágnak, akiket örülök, ha láthatok játszani. Nagyváradi Erzsébetet még egy régi filmsorozatból ismertem (címe: Jóban rosszban), nem szimpatizáltam vele, már akkor sem, de a darabban sem volt fuh, de kiemelkedő, viszont örültem, hogy őt is láthattam, hogy nemcsak sorozatokban szereplő művész. A történet Molnár Ferenc korának idejét ábrázolta, a berendezés is ahhoz idomult, 19. századi, polgári enteriőr. Mindenki a rábízott karaktert jól hozta, kiemelten Kurkó J. Kristóf, hiszen neki kellett a csaló figurát játszani (nevén Puzsér). Hűvösvölgyi Ildikó is komika szerepében brillírozott, voltak pillanatai (amikor a fiatal jogásszal, Bertalannal "hírbe" hozták). Puzsér egyébként átveszi a valódi főszereplő ügyvéd helyét, és elmegy helyette egy baráti találkozóra, ahol meglopja annak ismerőseit, akik végül csak megjelennek az ügyvéd otthonában és számon kérik, hogy mit tett az óráikkal? Az ügyvédet egyébként letartoztatják, ezért tud a helyébe lépni a furfangos csaló. Szerelmi szálból, kettőről van tudomásunk, egyik egy fiatal pár titkos viszonyáról szól, másik kapcsolat pedig a ház urának felesége és a rendőrfogalmazó között zajlik, de utóbbiak lebuktatását Puzsér okosan megakadályozza, alibit biztosítva a hölgynek.
Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona Rendezőasszisztens: Kovács írisz
Díszlettervező-asszisztens: Darvasi Cecília
Rendező: Csiszár Imre Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész, Jászai Mari-díjas
Puzsér, a galamblelkű, vajszívű tolvaj
már tizennyolcszor ült börtönben, mégis újra és újra megússza a
felelősségre vonást. Legfőbb pártfogója Dr. Sárkány ügyvéd, aki
praxisának egyik legkülönösebb, mégis legbüszkébb „eseteként” tartja
számon védencét, hiszen minden alkalommal sikerül felmentetnie a
bíróságon.
Molnár Ferenc fergeteges bohózata Dr.
Sárkány lakásában játszódik, ahol a váratlan látogatások, titkolt
szerelmek, féltékenység és ügyesen szőtt cselszövések hamar felborítják a
gondosan őrzött polgári rendet. A történet remek karakterekkel,
sziporkázó párbeszédekkel és félreértések egész sorával mutatja meg,
hogyan forgat fel mindent Puzsér, a világ talán legszerethetőbb tolvaja.
Bemutató: 2026. február 28.
Az előadás játékideje 150 perc 1 szünettel
MEGTEKINTÉSI RÁTA: JÓ, szellemes, könnyed, aranyos darab. Érdemes megnézni!
Turay Ida Színház (1089 Budapest, Kálvária tér 6.)
A rendező: Tasnádi Csaba
A darab linkje: https://turayidaszinhaz.hu/portfolio/a-voroslampas-haz-2/
Bemutató: 2022. október 15., Az előadás hossza 160 perc egy szünettel
Insta bejegyzés (klaudia.kovacs.20):
"Akkor is tedd fel a kalapod!" Még nem döntöttem el a mai Vöröslámpás ház c. darab után, hogy ez vagy a Csókos asszony a főfavorit, ugyanis fergeteges darab volt és személyre szabott. Frissen, ropogósan a Jászai Mari díjas Nagy Gábort rafinált módon köszöntötte Janza Kata, a bordély madame-ja. A darab elején kicsit sok volt, aztán amikor német akcentusú, idegszanatórium vezetőjeként mutatkozott be a náluk vendégeskedő fiatalember anyjának, szakadtam a röhögéstől. Az első felvonás is jó volt, de a második ütött igazán. A függönnyel viszont gond volt, remélem megszerelik. #turayidaszínház#avöröslámpásház
Darabmentés honlapról:
"A finom erotikával fűszerezett
keserédes történet a századforduló Kolozsvárjának egyik jelentős
intézményébe, a Gerendás házként elhíresült bordélyba kalauzolja a
nézőt. Az éjszakák és nappalok megkövült rendjét a fiatal egyetemista,
Kelepei Jenő beköltözése borítja fel némiképp, ám hamarosan kiderül:
valójában ennél sokkal szokatlanabb okok állnak az egyre gyűrűző és
már-már misztikusan rejtélyes események hátterében.
Csontteleky Szigfrid, a magyar
Casanova, az érett és kissé kiégett férfiú, akinek látogatásáért
gyakorta imádkoznak monarchia-szerte a madámok, egy titokzatos
barátjától úgy értesül, hogy a kolozsvári Gerendásban meglelheti álmai
nőjét, egy tisztaszívű cselédlány képében… A szerelmes férfiú kész
bármilyen eszközt és módszert bevetni néhány percnyi találkozásért,
szenvedélyes érzelmeit a bordély lakói és vendégei is enyhén
megszenvedik… S ha ez nem lenne elegendő a tisztes ház
felbolygatásához, Kelepei mama a híres anyai ösztönök sugallatára
Brassóból Kolozsvárra utazik, hogy meglepje kisfiát…
A pokol elszabadul és egy ponton már
bizton állítható, hogy senki sem az, aminek látszik… Talán csak a vak
zongorista azonos önmagával,,, vagy mégsem? A káosz közepette a madám és
a lányok – s velük együtt a nézők is – már csak egyetlen bizonyosságba
kapaszkodhatnak:
“…bár kapunkat zárnák sokan
s ránk morális átok hull
a bordély sosem vész el
a bordély csak átalakul…”
A díszletben található ablaküveg, eredetije a Városligeti fasor
47. szám alatti Kőrössy Villában található, amely szecessziós
villaépület a ResoArt Alapítvány kezelésében áll, és 2023. elejétől
látogatható lesz. A képet róla Glázer Attila fotós készítette."
Képeim:
Megtekintési ráta: MAGAS, sziporkázó, humoros, hihetetlenül kedves előadás. Szemtelenül szórakoztató.
A darab ihletője egyébként egy film, Egy erkölcsös éjszaka cím alatt, Psota Irénnel a madame szerepben.
Turay Ida Színház (1089 Budapest, Kálvária tér 6.)
A rendező: Szurdi Miklós
A darab linkje: https://turayidaszinhaz.hu/portfolio/egben-maradt-repulo/
Edith Piaf sosem volt igazán kedvencem, de elismerem művészetét, mert igazán kifinomult, igazán francia és a megismert karaktere miatt igazán mélyen szerelmes. Kell ennél több?
A darabot eredetileg a zenéje miatt választottam. Pontosabban az énekesnő magyarra fordított Keresztes Ildikó által énekelt kompozíciói miatt. Íme:
Egyéb, szösz-mösz gondolatok:
Furcsa a főszereplő kinézete, magasság szempontjából sokkal kisebb a többieknél. Az első felvonás jó, a kapcsolatait mutatja be. Megismerjük szerelmét, a bokszolót és annak viszonyát az edzőjéhez. Piaf barátait, Marlene Dietrich-t, .... Mylord szám előadás módja nagyon tetszett, alig vártam, hogy a tétova zongorázás közben kialakuljon a dallam és Piaf elkezdje énekelni... a szerelmi mámorában előadott Párizs ege alatt c. számról nem is gondoltam, hogy ez az énekesnőhöz köthető. Emlékszem, hogy covid kifutó idejében a Madách színház tetőtéri, szabadtéri előadásokat tartott, 90 percben. Egyik ilyen alkalmon Csengeri Attilától hangzott fel ez a dal, a hangulat átragadt rám és rögtön megszerettem a dalt. Ezért volt váratlan, hogy ez is elhangzott.
Piaf és barátai kijártak a bokszoló meccseire. Szurkoltak neki, és Edith jelenlétének köszönhetően sikerült is mindig nyernie. A férfi edzőt váltott, majd megszületett a 3. gyereke is a feleségétől, mindeközben viszonyt folytatott Piaffal... Az énekesnő megbetegedett, nem tudott elmenni a férfi meccsére és az veszített, emiatt Piaf magát vádolta. Telefonon beszélnek, hogy a férfi elrepül Marseille-be hozzá. Sajnos, viszont nem érkezik meg... A hírt, barátai közlik, mire az énekesnő összeesik...
Szünet alatt sikeresen magamra öntöttem az ásványvizem, így hamarost visszaestem a náthába...febr.19 óta küszködtem vele....
A másodikban visszaemlékezés történik. Az énekesnő sanyarú gyermek és ifjúság korát ismerhetjük meg, miközben betegen fekszik magánrezidenciáján és magához képzeli a bokszoló szerelmet, neki idézi fel a múltját. Edith, apja instrukciói alapján vásárokon lépett fel, testvére begyűjtötte a kapott pénzt. Anyja időnként feltűnt életében, de nem volt mintaanyának mondható, sőt prostituált volt...Piaf, fiatalon lesz anya, de gyermekét hamar elveszti. A kórházban a nővér kitépi a kezéből a csecsemőt. Ez nagyon szívszaggató jelenet volt. A révedezése közben a nővér viseli gondját, nyugtatót, morfiumot ad neki. Edith, a veszteségét alkoholizmusba fojtja... egyedül, magányosan él... aztán a megcsalt feleség is feltűnik (Megnézi hogyan szenvedek? Most már elég jó?). A nő elfogadja Piaf ajánlatát, hogy a bokszoló fiának szállást biztosít, amikor az felutazik, hogy tanulmányait folytassa.
Darabmentés honlapról:
1947-et írunk. A világ éppen ocsúdik a borzalmakból. A csodálatos hangú, törékeny énekesnő megrázó gyermekkoron és szerelmi
csalódásain túl már rég úgy hiszi, hogy minden férfi durva, és az időt
leghasznosabb mulatással és ivással tölteni… Ám ekkor megjelenik Marcel
Cerdan, a „marokkói bombázó”, és örökre megváltoztatja a kis francia
veréb, Edith Piaf életét…
„Marcel újra megtanított élni. Megszabadított a keserűségtől és a
kétségbeeséstől, amely testemet-lelkemet megmérgezte. Felfedeztette
velem, hogy létezik jóság, derű, gyengédség. És felragyogott a világ.” De talán túl szép ez a szerelem… Annyira szép, hogy odafentről elrendelik a tragédiát. A Párizs – New York-i repülőgép 1949. október 27-én lezuhan az Azori-szigetek felett.
És aznap este Edith Piaf a New York-i Versailles színpadán csak Marcel Cerdannak énekel…
Két év. Nem több. Ennyi adatott nekik. De ebben megélték a teljességet.
Helyszín: Magyar Színház Bemutatója: 2015. nov. 27.
Nem voltak nagy elvárásaim a darabbal kapcsolatban, csupán azt szerettem volna, ha Mahó Andrea alakítja Mariát és Csengeri Attila Von Trapp kapitányt... (plusz Sáfár Mónika a Zárdafőnököt és Fonyó Barbara a gazdag hölgyet, hogy teljes legyen az Operaház Fantomja gárdám :D). Végül az első kívánságom teljesült, és sikerült kifognunk úgy az előadást, hogy a MAHÓ-CSENGERI párossal láthassuk. Jegyszervező barátnőm, Ildi úgy nyilatkozott, hogy az utolsó két, szabad jegy birtokosai mi ketten vagyunk/voltunk... Szóval, ez a tapasztalat elmondja, hogy mennyire felkapott egy előadás...
Bájosnak mondhatnánk történetét, ha nem a legsötétebb időkben, az Anschluss és a Második Világháború ideje alatt játszódna, mégis az előzmények teszik rendkívülivé, szerethetővé, és főként a család összetartása, az ami megmozgatja az ember szívét, így közelebb érezvén magunkat a Von Trapp famíliához.
A legendás filmet már láttam és, ha ment a tévében megnéztem. Csakhogy mindig a zárdás rész kihagyásával tettem mindezt... Így lényegében nem tudtam elvonatkoztatni tőle, mindenesetre az legyen a darab fő pozitívuma, hogy nem egy rövid hajú, szőke fruskával kell a darabot "végig szenvedni"... Szerencsére mindhárom hősnőnek (+ Wégner Judit és Geszti Veronika) hosszú hajkoronája van.
A története:
Az Anschluss idején játszódik, mint már meséltem. A főszereplő egy életvidám leány, aki apácának készül, mégis a rendíthetetlen szelleme folyton a hegyeket-völgyeket járná, így a kolostor falain kívül énekelget, örömtáncokat lejt. A nővértársai ezt nem nézik jó szemmel, folyton keresni kell a fiatal novíciát. Mária megkerül, a Zárdavezető pedig úgy dönt, hogy a lányt elküldi nevelőnek egy családhoz, ahol az apa egyedül neveli 7 gyermekét. A férfi elvesztette a feleségét, és a nevelők, mindig felmondanak, mert lehetetlen megmaradni a gyermekek mellett, akik folyton csínyeket eszelnek ki, mindezt azért, hogy apjukhoz közelebb lehessenek (mivel ha új ember jön a házhoz, Bécsből haza utazik a kapitány)... Mária felbukkanásával a szigorú házirend teljesen felbolydul. Nem lesz több névre szóló sípszójelzés, több menetelés a kertben, több szomorúság a házban. Mária igyekszik jó barátságot kötni a gyermekekkel, a kezdeti nehézségeket könnyen legyűri, ő nem ragaszkodik a katonásdi neveltetéshez. Szerinte a zene nélkül nem lehet élni, így a gyermekeknek a zene szeretetét megtanítja. Időközben Von Trapp ismeretsége Elsa Schraederrel elmélyül, a nő akarata, hogy a férfi feleségül vegye... Ám, a Kapitány nehéz helyzetbe kerül, mert Mária, felforgatja a házat, ruhát varr a gyerekek és saját maga részére, játszik velük, jó titoktartó és a gyerekek rögtön hozzárohannak, ha dörög az ég (villám és a mennydörgés párbeszéde)...és igen, Von Trapp már nem tud semleges szemmel nézni a lányra, beleszeret, és Mária is viszont szeretné, de a fogadalma tiltja, hogy mást szeressen...megijed az érzelmeitől és ezért úgy dönt, elhagyja a családot és visszamegy a zárdába, a bál alatt megszökik.
A második felvonásban újra a Zárda falai közé csöppenünk és az önvádoló Máriát láthatjuk, akit a Zárdavezetője meggyőz arról, hogy az effajta szeretet is Isten iránti szeretetünk megnyilvánulása. A gyerekek el vannak keseredve a Kapitánnyal együtt, de az apa próbál erősnek mutatkozni, eljegyezte magát Elsa-val, a gyerekek ezt nem nézik jó szemmel, kevésbé kedvelik a hölgyet, a kórusversenyre sem gyakorolnak kellő alázattal és örömmel, mint Máriával tették. Aztán betoppan az ajtón az elveszett lány... Mindenki kimondottan boldog... Von Trapp és Elsa szakítanak, mindketten belátják, hogy nem egymáshoz valók... A végső döntést mégis a nő hozza, hogy úgy tűnjön ő szakított Von Trapp-pal. Így a két főszereplő végre megtalálhatják a boldogságot, a kertben szerelmet vallanak, és a gyermekek beleegyezésével megtörténik az esküvő. Miközben náci katonák lepik el az utcákat... A család nem menekülhet, a német tiszteket zavarja, hogy nem tették ki a házra a zászlót (a Kapitány erősen Ausztria barát, nem hajlandó behódolni a németeknek), táviratot is kapott, de nem teljesítette a "kérést". Meglepetésszerűen felbukkannak a tisztek, amikor a család elszökne, így azt hazudják, hogy a kórusversenyre készülnek utazni... A tisztek elkísérik őket, és a család fellép. A hazát, a békét jelképező dalt, az Edelweiss-ot ekkor énekli el először a Kapitány egy magában, majd mivel elcsuklik a hangja, a családja besegít (Mahó Andi szeretetteljesen hátulról megragadta és összefonta kezét Csengeri kezével) az éneklésbe, szép összetartozást szimbolizál. Utoljára az "elbúcsúzós" dalt előadják, majd eltűnnek a helyszínről. A közönség "alakítja" a közönség szerepét, eljön a verseny győztesének kihirdetése. A harmadik helyezéstől indulnak vissza, a második csapat, a 4 főből álló apácák még rájátszanak egy kicsit: Alleluját énekelnek (előtte egymásnak adják át a szájharmonikát, de csak egyikük fúj bele). Az első helyezettet, a Von Trapp családot is bejelentik, de nem jelennek meg, végül a kulisszák mögül kiszól egy "német tiszt", eltűntek. Elkezdődik az üldözés, végül a kolostorban is szétnéznek a németek. Már jó ideje keresgélik őket, mire Rolf, a legidősebb Von Trapp leány szerelme, megtalálja őket, Liza esdekel, hogy ne árulja be őket, apja is óvón mellé áll. Érkezik egy német tiszt, és Rolf azt mondja nincs itt a család. A Zárdavezető tanácsára nekivágnak a hegyeknek, mert azok mögött már biztonságban tudhatja a családot.
Személyes benyomások: Megvallom, volt olyan pillanat, hogy erősen unatkoztam... A zárda jeleneténél eluntam magam, már annak örültem volna, ha gyorsan átmegy a kastélyba...
Díszlet: A színház nem rendelkezik forgószínpaddal (még nem tudtam kitapasztalni) vagy legalábbis ez a díszlet nem tette lehetővé az átalakulást, hogy ne kelljen állandóan a vetítővásznat leereszteni és mindenféle képpel illusztrálni az aktuális helyzetet, pl. hegyek-völgyek és békés vidék az elején, a kolostor képe sírkövekkel, a Von Trapp kastélya kívülről mutatva, a kertjük, majd a németek bevonulása Ausztriába, a trappolásuk... Hitler többszöri karlendítése... Őszintén megmondom, volt, hogy leszámoltam hányszor látok egy képsort (4 x)...ezzel elment az idő, de a színpad képe átrendeződött, mégis túl sokszor jött le a vetítő, szerény véleményem szerint...
Maga a térbeli díszlet egyrészt a kastély belső termét volt szolgáltatott bemutatni, illetve a kolostort. A többi helyszín nagyon leegyszerűsítve lett megoldva, nem igazán volt részletekbe menő,
Jelmezek: Talán az első alkalom, hogy nem tetszettek a jelmezek, azok az igazi tiroli ruhákra vártam, de az elején inkább matrózruhákban terpesztettek a gyerekek, később persze megkaptam a hőn vágyott jelmezeket, de nem volt kifejezetten különleges és a korhoz teljesen illő (legalábbis, ami Elsa ruháját érintette - túl nagyvilági, túl mai, hétköznapi viselet volt - ráadásul Fonyó Barbara jelmezei itt-ott nem is egyeznek meg a váltótársa öltözékeivel). - Galéria lentebb link formájában!
Zene: Nem mehetek el mellette. A zenekar remekelt, nem volt farshang. (Csodálkoztam, hogy a tapsrend alatt, a karmester asszony mennyire szerény volt, inkább megbújt a hátsó sorokban, meghajlást követően. És, ráadásul a kövér hölgy fogta kézen a színpadon, és nem a női főszereplő, ez esetben Mahó Andi - pedig neki kellett volna!) Mahó Andrea kapkodta éneklés közben a levegőt. Ez normális lehet vajon? Hogy ennyire lehet hallani a zihálását éneklés alatt? Nem tetszett, de ha ettől eltekintettem, még mindig szeretem a hangját és a játékmódját. Hihetetlenül jól összehangoltan működött a gyerekekkel. Hűvösvölgyi Ildikónak talán nem ez a legkimagaslóbb alakítása, énekhangilag nem volt annyira erős, mint a társai. De összességében elégedett vagyok, szépen énekeltek, sikerült is megríkatniuk engem. :)
A szereposztás:
Pár szóban, jöjjön róluk az értékelés.
Mahó Andrea: Roppant jó dolog, ha egy színész kiválóan tud alakítani egy szerepet, sokat foglalkozott vele, és a karakterhez teljesen hozzá tud idomulni, magáénak érezheti. De ő fejlődik a szerephez, és van olyan eset, hogy a szerep teljesen illeszkedik a megformáló művészhez. Ez az eset áll fenn Mahó Andrea esetében. Nem kell sokat agyalnia, hogyan alakítsa a karakterét, hiszen a karakter önmaga. Eleddig minden szerepe megtalálta őt, és mindegyik úgy illett hozzá, mint tűbe a cérna. Tökéletes kombinációk, tökéletes ábrázolás, minden alakítása úgy találta meg őt, mint zsák a foltját. Nem is tudok kapásból mondani olyan művészt, akihez a szerepei ennyire illenének, ennyire kézenfekvően klappolnának, mint Mahó Andrea esetében. Ez is kifejezetten egy álomszerepe, álomkarakter, vidám, bohókás, keresi az igaz utat és közben megtalálja a szerelmet. Andi a fentebb említett zihálási problémákon túl, mindenben remekelt, imádtam nézni, ahogy a gyerekekkel megtalálja az összhangot. És, igen ez a szerep neki való, megint megtalálta önmagát benne, és bemutatta a Mahó Andrea-féle Máriát.
Csengeri Attila: a szerep kedvéért kicsit beőszült - amit a barátnőmnek szóvá is tettem, kijavított, hogy ebben a szerepben ő őszes, ez direkt van így, mert én úgy sejtettem, Attilát is utolérte a kor...khmm...khmm... :D Hangilag rendben volt, itt nem kell olyan nagy hangokat megütni, mint a Fantomnál (no, miért is írom pont a Fantomot összehasonlítási alapnak? nemsokára, lentebb megtudhatjátok! :P), de így is szépen hozta a formáját hangilag. Játéka inkább volt kiemelkedő, a zord apa, aki egycsapásra beleszeret a nevelőnőbe, majd elcsuklik a hangja az Edelweiss alatt. Az arcmimikája, gesztusai a szituációknak megfelelő volt, tetszett. Viszont, hogy elcsuklik a hangja már kevésbé gondoltam volna róla, hogy elsírja magát, inkább csak rettentően elszomorodott. Rendben volt és örültem, hogy vele láttam, mert a váltótársát nem ismerem. :P
Hűvösvölgyi Ildikó: zárdavezetőként, szolid, visszafogott hatást nyújtott. Holott hangilag nem volt a legjobb, nem éreztem rajat azt az erős Oszvald Marika-stílust, mint más szerepköreiben. Kedves volt és szerethető, no meg persze humoros is (pl.: amikor a menyasszony nem meri kimondani magára, hogy szép, ő belenéz a kis tükörbe, és - önmaga arcmására azt mondja, csodálatos!).
Csarnóy Zsuzsannát csak azért említeném meg, mert Fonyó Barbarát szerettem volna megkapni, mitn Elsa Schraederer, de nem ő volt, hanem Csarnóy. Így első megjelenésétől kezdve, Barbarát igyeztem a helyébe képzelni, ami azért volt vicces, mert ez a hölgy erősen hasonlított a fiatalkori Kállay Borira...
Racsó Dezső: Detweiler-ként vicces karakert mutatott be, ő volt a család barátja, akinek berlini összeköttetései voltak...
A gyerekek tündériek voltak mind, Andrádi Zsanettot most láttam először a színpadon, rá kíváncsi voltam, vámpíros múltja miatt is... :)
A történet módosult pár részletében:
- Ildi szerint a Zárdavezetővel folytatott éneket a visszatéréskor énekli a filmben Mária (ha szomorú, akkor ezt a dalt énekli...)
- Mária elszökik a kastélyból, mert ráébredt szerelmes a Kapitányba (szerinte ez tiltott érzelem, nem szabadna ilyen érzéseket magában hordoznia, ezért rögtön fogadalmat akar tenni...), visszamegy a kolostorba. A filmben a gyermekeknek hiányzik a nő, ezért utána mennek, hogy visszahozzák, de a darabban Mária önszántából tér vissza a családhoz.
- Az Edelweiss, csak a versenyen hangzott el, míg a darabban a gyerekek elbeszéléséből tudjuk meg, hogy az apa direkt felejtette el a szöveget egyik este, csakhogy hallhassa Máriát énekelni.
- A család a kolostor sírkövei között bujkál, Rolf felfedezi őket, és a filmmel ellentétben, nem árulja be a Von Trappékat.
A Magyar Színházról - általában
A nézőtér
Életemben először volt szerencsém ehhez a teátrumhoz, vagyis inkább "színháznak nevezett helységhez". Igaz, ezt a címzést már a Játékszín megkapta tőlem, de ide is találó a megnevezés. Kívülről, és a honlapon / no meg a vámpíros előadások után történt képsorok alapján az ember azt hinné, hogy egy hatalmas nézőtérrel és beltérrel rendelkező színház. De a valóság más képet mutatott! Az aulába belépve az emberek egymás hegyén-hátán tolongtak, egymás lábain tapostunk. Soha nem tapasztaltam ekkor szűkösséget, pedig a Játékszín is kicsi színház. Külső méreteihez képest, a belseje enyhe csalódás, kipróbáltuk a szünetben a wc-ét is (muszáj volt!!!!), beálltunk a kigyózó sorba. Csupán két fülkével rendelkezett, de maga a látvány, az mindent vitt, mintha visszamentem volna az időben, azt gondoltam, hogy vagy egy általános iskola vagy egy gimnázium toalettjébe léptem volna be. Semmi olyan jellege nem volt, amiből kiderülhetett volna számomra, hogy ez egy színház wc-éje. Neem, nem azt mondom, hogy ki kell dekorálni, nem a mellékhelyiségbe járunk, hanem az előadásért a színházba, de még normális kézmosó szappanuk sem volt, a kezet szárítóeszközökről nem is beszélve. Elszomorító volt az egész.
A színház nézőtere a földszinten emelkedik, ahogy gondolom a karzaton is. Mi, külön helyeken ültünk, nem tudunk egymás mellé kerülni, a 13. és a 14. sorban. A 13.-tól emelkedik az ülés, szóval ide, és a hátsó sorokba érdemes jegyet váltani. Nekem még a látási körülményeimet zavarta az előttem ülő lány, aki "szardarabszerű" hajával, aki a második felvonásban elég sűrűn hajolgatott barátnője felé...Az én társamat, a mellette ülő szamárköhögésre hajazó gyermek, idegelte fel...nem csodálom, sőt akadt olyan emberke is a nézőtéren, aki időnként valami zacskóval zörgött. Sokan betegen jöttek el, köhögtek... Szóval, nem mondanám, hogy nem zajlottak az események a sorok között....
Az előadást ajánlom mindenkinek, aki szereti a filmet, vagy szeretne kikapcsolódni. Garantáltan megéri!
Fentebb írtam, kifejtem majd, hogy miért a Fantomot említettem összehasonlítás példájaként. Nos, barátnővel és kolléganőivel meg azok lányaival a villamos megállóban (Wesselényi utca) találkoztunk, együtt mentünk a színházhoz. Én spec. nem is tudtam volna merre kell menni és elkanyarodni, olyan eldugott helyen van... Útközben Ildi mesélt a fantomos élményeiről, szombaton volt, így friss emlékekkel rendelkezett, Csengeri Fantom, Krassy Christine és Magyar Bálint, mint Raoul. Közölte velem, hogy úgy tudja, Posta Victor beteg, lemondta az eheti előadásait, és vagy Sasvári vagy Csengeri viszi helyette a szerepet. A saját kis előadásunk után, kíváncsi voltam, hogy ma este (mivel Victor lett volna) ki alakítja majd a Fantomot. Ez a gondolat megfogalmazódott Ildiben is, így elmentünk megnézni a Madáchban a kiírást. Mondhatni kéz a kézben jön át Mahó-Csengeri páros, és ezúttal el lesznek választva egymástól, holott délután "egybe keltek".
"Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simááán, leszalad simán..." Időpont: 2015. május 30. (szombat) 19.00 Helyszín: szokás szerint a Maádchban... Előadás: A lapos kalapos avagy Mary Poppins
Eleddig sosem jött össze nekem a szombat esti előadásokra a pótszék váltás. Jelentem: most sikerült! Hurrá!
Jobb szórakozásom nem lévén, és mert nagyon szeretem a
darabot, mindenképpen szükségem volt egy egyedi dózisra is, tehát
nincs három szereposztás, csak egy Mary és egy Berti játssza végig az egészet,
természetesen ehhez az élményhez csak egy páros tudott igazán hozzájárulni:
Oroszlán Szonja és Sándor Dávid. Pár napja korábbi felvételeket nézegettem meg
róluk, amit a Madách TV hozott nyilvánosságra, ezen videók a legeslegelső
bemutatókról voltak hivatottak részletes tájékoztatást adni.
Íme a kettősöm felvétele, ők hogyan élték meg Mary-t az
első alkalommal:
A 200. előadás szereplőgárdája picit módosult a jelen közölt
felsorolásban. Leginkább Dunai Tamásnak örülök, Mr. Banks szerepében, hiszen
vele még nem volt szerencsém megnézni. Sokan őt kiáltják ki a legjobb apukának.
Nálam egyelőre Szervét Tibor viszi a karaktert. Számomra mások a
gyerekszereplők is, aminek örülök, főleg Uwe-nak, ő aranyos és egy harsány
fiúcska. Andrew kisasszony figuráját ezúttal Pándy Piroska megformálásában
látom majd, nagyon kíváncsi vagyok. Serbán Attila Néleuszként jelenik meg a park
jelenetben meg a karját elvesztő bohócként. Wégner Judit kevésszer hallatja
hangját, két szerepet is tudhat magáénak, de ő nem volt a múltkor.
Szonjáról úgy hírlett, hogy nem örvendett kellő egészségnek,
amikor a 200. előadáson szerepelt, bizonyára ezért is Mahó Andi vitte a hátán
Vajkkal karöltve a darabot. Remélem azóta sikerült visszanyernie a hangját,
egészségét. Sándor Dávidot mindig is szerettem, sosem volt elől, a
rivaldafénybe Berti nyomán került, és szerintem, igenis van élet a játékában.
Koós Réka az ünnepi előadáson lenyűgözött, csodás anyukaként, remélem most is
hasonlóan fog teljesíteni. Baranyai Annamária sótlan volt, nem is igazán idős
hölgyet láttam tőle, túl gyorsan mozgott, ámbár a Madaras asszony zenéje erős
érzelmi hatást gyakorol rám. Hűvösvölgyi Ildikó, mint egy manó, úgy ugrik elő a
jelentében a pult mögül, egy idő óta nagyon megkedveltem őt.
Időpont: 2014. december 7. (vasárnap), este 19.30 Helyszín: Madách Stúdió színpad (Tolnai Szalon) Előadás: Dögkeselyű - BEMUTATÓ
Műfaj: rock-rapszódia
Betegeskedem mostanság, és ez nem jó hír. Legalábbis nekem nem, aki él-hal a színházért és az ugrabugrálásért. Nos, az egészségem javuló tendenciát mutasson, rávettem magam egy jegyváltásra, a fentebb megnevezett produkció megtekintése céljából. Ezúttal a színházban reménykedtem, hogy erőt fog adni és segít, hogy egy picikét is jobban lehessek. Annyit mondhatok, hogy az előadás ideje alatt ez megtörtént.
Két ismerőssel találkoztam (2013-ban Posta Victor közönségtalálkozójának szervezői), illetve egy közös barátjukkal, így gyarapítottam ismeretségemet a színházba járó őrültek klubjában. Beszélgettünk erről-arról, főként előadásokról, de szóba hoztuk életünk mindennapjait is. Az új ismeretségekre mindig nyitott vagyok, úgyhogy nem bántam, hogy négyen voltunk, ám, úgy éreztem, hogy az előadás szünetében nem sikerült a közös hangot megtalálnunk. Különös. Ridegnek találtam a légkört, merő szigorúság, ahol még számomra is nehéz volt a felszabadult hangulat.
Az előadásról nem igazán tudtam sokat kideríteni, csupán annyit, hogy a II. Madách Musical Pályázat nyertes előadása. A színészek nagyon sokat próbáltak, jóformán a teátrumban éltek reggeltől egészen késő délutánig. Azt, hozzá kell tennem, hogy ha ez egy két felvonásos előadás, miért szorult fel az emeleti részre? Ha egyfelvonásos lenne (és egészen a szünetig így is gondoltam) akkor érdemmel lehetne ott fent, de így? Nem igazán elfogadható, túl körülményes, túl szűk a helyiség (amúgy ott található a Madách próbaterme is).
Vasárnap délelőttöm és a délután egy részét nyomozással töltöttem, a Madách honlapján keresgéltem, és egy videót megnéztem a népszerű videómegosztó oldalon. Bár, legbelül, nem akartam mindent kideríteni a darabról, mert a sokkoló meglepetést inkább a színészekre, a rendezésre, a díszletre akartam hagyni.
Belépvén a kicsinyke terembe, észrevettem a bútorok átrendezését. Megváltozott a nézőtér (korábban Posta Victor L'élek című előadását láttam, ehhez viszonyítva volt más a térbeli elhelyezés), a színpadon nagy méretű kockák kirakósát, valamint a mennyezetről lelógó telefonokat láthattunk. A zenekar is új helyet kapott, immáron "páholyban vagyis inkább egy kuckóban", a nézők szeme elől gondosan elzárva. Társaimmal a második sorban foglaltunk helyet, mivel szerencsésen emelkedett a nézőtér, ezért senki nem akadályozhatott a szabad kilátásban. A "főismerősöm" számára szokatlan volt, hogy mindenhova figyeljen, hiszen ennek a teremnek az volt a sajátossága, hogy a közönség sorai között járkáltak, színészek, egyszerre és mindenkorra bevonva minket az adott szituációkba. Ez mindig is tetszett. Magáról a történetről: A főszereplő egy taxisofőr, aki szakmáját tekintve, eredetileg pedagógus lenne, de nem űzi, inkább, szellemileg egyszerűbb, de annál veszélyesebb munkakört választott ("Hová rohanok?"). Taxisként nagyon önfejű, flegma, és pimasz, sokszor felesel a központos nővel. Feleségével sem felhőtlen a kapcsolata, ráadásul mindketten félreléptek, így elválnak, a gyerek a nő mellett marad, de hiányzik neki az apja. A feleség gyakran panaszkodik, hogy a férfi csak nagy ritkán látogatja meg őket. A főszereplő az apjával sincs jóban ("Apám egy jó nevű senki"), akitől hiába kér kölcsönt, nem kap, mondván, hogy ki van fogyva a pénzből (holott svájci bankszámlával rendelkezik). Végül egy régi jó barátjára bukkan egy autószerelő műhelyben, aki kisstílű dolgokkal (pl. autók teljes átalakítása, rendszámtól kezdve a kocsi színén át, a belső alkatrészekig) keresi a kenyerét. A barát segítségével, illetve a prostituált barátnő közreműködésével belefog egy nagy vállalkozásba: tönkre akarja tenni a két öreg hölgyet, akik meglopták őt. És ez a történet alaplényege. Ugyanis, egy nap, két idős nőt vesz fel a taxijába, útjuk során a temetőben lezajlott eseményekről társalognak és bírálják a férfit a vezetői stílusáért, majd a két hölgy úgy dönt jobb, ha gyalogolnak, fizetnek és távoznak, ám ekkor a taxis észreveszi, hogy meglopták. Méghozzá az előbbi utasok... Ekkor kezdődik meg a férfi kálváriája, senki sem hisz neki, bár ő kitartóan küzd, hogy bizonyítsa igazát, közben önfejű módon elhatározza, hogy saját maga fog leszámolni a nőkkel... Nyelvezete: modern, gyakran olyan stílust üt meg, ami persze manapság divatos, ám színházban mindig megdöbbentő (legalábbis nekem), ha káromkodnak. Zene: A 80-as évek rock zenéjét ötvözi a líraibb dallamokkal. Véleményem szerint a legmegindítóbb, legmegrendítőbb dal az volt, amely az édesanyákról szólt, mert beleszőttek minden olyan érzést, amit csak egy anya élhet át, a gyermekeik iránti gyöngéd érzelmeket. Olyan mélységeket tárt fel ez a dal, nagyon megrendültem, nem is hittem volna, hogy ebben az előadásban lesz olyan pillanat, amitől elsírom magam, illetve nem vártam az előadótól sem, hogy ennyire erősen érzékelteti az anyák jelenlétét, szerepüket az életünkben. Szereplők - karakterek: Nem a darabban meghatározott név alapján, inkább a hivatásuk szerint írok róluk kritikát. A taxis - Zöld Csaba Ő vitte a darabot a hátán. Szinte minden jelenetben fontos volt a jelenléte. Általa ismerjük meg a karakter különféle kapcsolatait, az elképzelését az életről. A figura ironikus és nem egy pozitív hős. Az, aki állatot öl meg, az olyan embert, - ha még ezt a jelzőt lehet rá biggyeszteni - megvetem és utálom. Ugyanazt a véget reméltem neki is, és lám, öngyilkos lesz, felrobbantja az épületet. Ez így szép és kerek. Zöld Csaba játékilag nem kifogásolható, pontosan, precízen, jól felépítette a figurát. Mimikája tökéletes szintúgy, arcra is "megnyerő" bűnözőé volt. A taxis apját, egy rocksztárt, rendőrt - mondhatni mindenest játszott Kőrösi András. Még sosem láttam őt színpadon, így érdeklődve figyeltem, hogy miként formálja meg az egymástól eltérő figurákat. Alapjában véve nekem a férfi egy lidérc, aki a taxis életében több arcúsággal jelen van. Apaként, ő a jó nevű senki, aki Svájcban él, fiát kritizálja, és önmagával elhiteti, hogy a felesége alkoholproblémáját nem ő okozta. Léha alaknak tűnik az apa figura. Az átváltozásai és felbukkanásai látványosak. Ő jelképezi a szabadságot, a lázadást és a lelkiismeretet. A feleség megformálója Koós Réka volt. Van egy lírai dala a történetben. Időnként felbukkan, családanya szerepben, nem követel, csak szeretné, ha a férje meggondolná magát a válást illetően. A gyermekét szereti és a férjét kérleli, hogy időnként menjen el a fiúért az iskolába, mivel a kicsi ragaszkodik őhozzá is. A nő recepciós, a darab végén már előléptették, így anyagilag jobb a helyzetük (amúgy egy baki is történt: véletlenül, Csabával összeütköztek, leesett a név bilétája). Nem egy nagy szerep, de jó volt újra hallani és látni Rékát. A prostituált, aki énekesi babérokra pályázik, Balogh Anna jelenítette meg. A karakter teljes átéléssel lett bemutatva, különösen nagy sikerű volt a lakásán játszódó jelenet, amiben eléggé lengén volt öltözve, erotikus táncot lejtett s közben énekelt. Hát, nem is kell mondanom, hogy a közönség férfi tagjait megnyerte magának. Bár én is szeretem Annát, de nekem ez már zavarba ejtő volt. :) Az általa ábrázolt figura sem kapott nagyobb hangsúlyt, mint a feleség. Ellenben erősebb jellemnek tekinthető, aki a taxis miatt aggódik, félti és talán szereti is. A férfit képes volt ráncigálni, vitázni vele, szembeszegülni vele, amiért az titokzatoskodó, magába forduló és nemtörődöm volt. A nő az egyik segítség, egy hivatalnok kocsiját szerzi meg a bűntényhez...Ő és a taxis káromkodnak a legtöbbször. Elérkeztük az okért, aki miatt elmentem megnézni a darabot. Az őrnagy alakítójáért, Posta Victorért. Imádtam!!! Wáááá!!! Azt reméltem, hogy felbukkanása erőt fog majd adni, nem beszélve arról, hogy már hiányzott az imádni való hangja és a mozdulatai. Vártam, vártam, és egyszer csak a tömegből kivált az alakja. Hangilag akkor még el volt "bújva". De a megjelenése is sokat segített. már ez örömmel töltött el. Nos, és a karakter, amit megformál. Azt kell írjam, teljesen eltér az eddigiektől, jóval egyszerűbb, semmiképpen nem lírai a figura. Az őrnagy egyedisége az egyszerűségében rejlik, ő az, akit a filmekből jól ismerhetünk. A felügyelő mellett, egy fiatal feltörekvő személyiség, aki tele van ötletekkel ugyan, jó megfigyelésekkel, de nem minden esetben veszik komolyan az okfejtéseit, meglátásait. Victor figurája is ilyen bohókás, hebrencs volt, aki szereti megvillantani az eszét. Az előadás végén ő az, aki rájön, hogy a két hölgy egykori tolvajzsenik voltak, férjhez mentek, nevet változtattak, nem lehetett felkutatni őket, de egy idő után újra aktívan űzték a régi szakmájukat, mert anyagilag megcsömörlöttek. Szóval, az őrmester ügyesen kibogozta a szálakat. Victor figurájában leginkább a foglalkozása iránti elhivatottság, a buzgóság és az állatok iránti szeretete tetszett meg a legjobban. Olyan édes volt, sajnálta a kutyust. A taxis lakására a felügyelővel érkeztek, akkor meg az tetszett, hogy kutyabolondként áradozott és az állattal próbált kapcsolatot teremteni. Akadtak vicces pillanatok is, pl. a taxist felhívta telefonon, hogy értesítse nincs gyanúban az ellopott összeggel kapcsolatban. A rögzítőre búcsúzásként ezt mondta: Kőrösi őrnagy voltam...vagyok. :D Nagyon cuki. A lényeg, hogy eddig nem látott szerepkörbe került, szokatlan lehet a líraibb figurák után, de megéri megnézni. A felügyelő Barát Attila személyében kelt életre. Nem igazán vagyok oda a színészért, eleddig azt vettem észre, bármilyen poént mondott az nálam erős, betonfalakba ütközött, mondhatni, hogy egy klasszikussal éljek "nem jött át nekem", mert valóban ez volt a tényállás. Ám, ezúttal a darabban kedveltem, sőt a vicces kis élcelődésein is tudtam jót derülni. Victor folytonos piszkálgatása is élvezhető volt, kellemesen szórakoztam. A felügyelő jó figura, illik Barát Attilához. Fejszés Attila nem szerepelt olyan sokat, hogy elbűvölő véleményt írjak róla, ő volt a taxis régi jó barátja, aki illegális munkával szedte meg magát. Első megjelenése a műhelyben történt, majd ő az, aki megveszi a régi telket a taxistól, ami tekintve a föld teljes elhagyatottságát, nem ér sokat. Ne feledkezzünk meg a két idős hölgyről, akik fiatal korukban tolvaj duóban űzték az ipart. Ők Bajza Viktória és Hűvösvölgyi Ildikó. Kettejük közül az utóbbit emelném ki, hiszen Ildikó az, aki az anyákról szóló dalt énekelte. Csodaszépen, megrendítően. A darabban van egy lánya és egy palotapincsi kutyája, őt rabolja el elsőként a taxis, ezzel próbálva felhívni magára a nő figyelmét. Zsarolja, több pénzt követel a nőtől, aki nem hajlandó kifizetni a nagy összeget a kutyáért, ám időközben változott a terv, és már a lány élete a tét, ezért beadja a derekát, miközben a rendőrökkel együttműködik, a taxis tiltása ellenére. Az idős hölgy lánya orvostanhallgató, a kerettörténet elején és végén jelenik meg, illetve, amikor a kutya megtalálására sor kerül, valamint a zsarolás kapcsán. A taxis telefonon keresztül kapcsolatot teremt az idős nővel és annak lányával. Csakhogy a nő hangja hallatán a férfi mámorban úszik és tévképzetei alakulnak ki róla. A hangja bársonyos és felajzó. A színpadon ez látványos szemléltetésen keresztül volt érzékeltetve a közönség felé. Fekete Linda nagyon élethűen ábrázolta az elrabolt nőt, aki naivan elhitte, hogy visszakaphatják az elveszett családtagot. Végül, a rabságban tartott lányt a férfi elengedi egy búcsúszóval, miszerint hamarosan tűzijáték lesz... A diszpécser Fehér Adrienn, a szerepén kívül még bárban énekelgető pultosnőt is megjelenített, gyakran a kórustagjaként láthatták a nézők. Míg Ömböli Pál, aki a taxis főnöke volt, kissé "langyosra" sikeredett, a dal is, amit előadott... Nem sok vizet zavart, de ő volt az, aki nem próbált segíteni, konkrétan nem is hitte el a férfinak, hogy két idős nő kirabolta. A pénzt akarta viszont látni, különben a taxist kirúgja az állásából. A történet végén a kirakós darabkái a magasba repülnek...és középen csak egy marad, a főszereplő. Majd a taxis gyermekét láthatjuk, édesanyja felsegíti rá a táskát. A fiú immáron felnőtt férfiként életét elkezdi. Így zárul le a borús történet. Díszlet: A nagy méretű dobókockákból álló kirakós, minden oldala más képet ábrázolt, a jelenetek közben gyakran pakolták őket ide-oda, illetve volt, hogy képeket jelenítettek meg velük: taxi, rendőrautó és egy 80-as évekbeli Volvo. Az eredeti filmből ismert üldözőjelenet nem volt, helyette, a mennyezetről lelógó telefonok szolgáltak a vízióhoz, mégpedig a zsaroló tartózkodási helyét folyton változtatta, így a bemérést nehezítette. Szerintem nagyon ötletes megoldás. Amikor a munkatársaival kommunikált, akkor is mindenki talált magának helyet, telefont. Koreográfia: rendkívül látványos, olykor felkavaró, és a színészek számára is megerőltető lehetett megtanulni. Étkezés a színpadon: Bizony volt egy jelenet, amelyben ez előfordult. A főszereplő az apját várta, és egy reggeli menüt fogyasztott el: tükörtojás és még valami finomságot, amit nem tudtam azonosítani, sajnos. De legalább valaki jóllakott, a többieknek meg kopogott a szemük. Hírességek a Bemutató előadáson: Lévén, hogy december 7-én tartották a hivatalos bemutatóját az előadásnak, prominens személyek jelenlétére is lehetett számítani. A Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás; a zenekar vezetője, Kocsák Tibor; számos tanító könyv írója, Müller Péter az első sorban foglaltak helyet. A nézőtéren körülöttünk: Balogh János (egykori madáchos, József és a színes kabátban ő volt a Pohárnok) végig röhögte az egész előadást, még ott is felkacagott, ahol nem volt indokolt. Bencze Ilona és feltételezéseim szerint a lánya a hátunk mögött foglaltak helyet. Továbbá láttam még a Szomszédokból ismert, Trokán Pétert. Az Operettszínházban egykor szereplő színészt is felfedeztem, Fila Balázs személyében (Denevér címszerep és Perc úr a Szépség és Szörnyetegben) Szerintem érdekes darab. Ajánlom. :)
Ha továbbiakra is kíváncsiak vagytok az előadásra, akkor itt a Bemutatóról egy kis videó összeállítás, illetve a próbafolyamatról egy felvétel:
