A 3 új bejegyzés, Sasvári, Csengeri és Homonnay művész urak által megélt pillanatokról fog szólni.
Fogadjátok szeretettel!
Sasvári Sándor:
Nagy forróság volt, nyári hónapban játszottak a darabot, amikor a tükör elé állt,
megfeledkezett a maszkról, így visszasietett az öltözőjébe, felkapta az álarcot
és időre visszaért a jelenetéhez. Állítólag eredetileg a castingon Raoul
szerepére jelentkezett…
Csengeri Attila:
Bevett szokása, hogy mindig megkopogtatja az arcát, mivel ezzel tudja
ellenőrizni, hogy rajta van a viselete (egy idő után egybeolvad a színésszel az
álarc), róla is úgy hírlik Raoul szerepére jelentkezett.
Homonnay Zsolt:
Egy tréfa áldozata lett, amikor a próbafolyamatok alatt Miller Zoltán
kollégája, azt mondta neki, hogy volt újabb szövegmódosítás az Il Muto-t
megelőző pillanatban. Eszerint, ahogy a páholyba érkezik, át kell kiabálnia a
másik páholyba az igazgatóknak: "Uraim, itt vagyok!". - Homonnay
teljesítette ezt, többször elismételte, de a kollégái nem figyeltek rá, míg
Szirtes Tamás igazgató meg nem elégelte, hogy a színész így viselkedik, kérdőre
vonta, miért mond szöveget, hiszen csöndben kéne lennie, és ekkor Homonnay
meglátta a nevetéstől szinte a földön fetrengő Millert. Egy másik vicces rész:
amikor az eszméletlen Raoul-t kell felébreszteni az utolsó jelenetben.
Mindegyik Christine ezt másképpen csinálja, köztük van egy, aki meg is rázza a
vikomtot. A rázós volt aznap, és mivel azt hitte ez fog következni, döbbenten
vette észre, hogy nem Christine rázza, hanem a Fantom, aki ezúttal is Miller
Zoltán volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése