Cirkuszhercegnő

 Az artisták világába kerültünk

2025.09.18. 19.00 Operettszínház
Rendező: Homonnay Zsolt 
Zeneszerző: Kálmán Imre
Koreográfus: Krizsán Dániel
Link: https://operett.hu/repertoar/a-cirkuszhercegno

Insta bejegyzés: Az egyiptomi csajszival, akit a Frank Wildhorn gálán isnertem meg, kozos eloadasra adtuk a fejunket. Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő. A story érdekes, van 1-2 dudolható dallama, a diszlete egyszeru, kivetitovel. Cirkuszvilagbol gazdagon (zsonglorok, légtornaszok) kaptunk es megint ott volt az oda nem illo balett betét....🤔 A 3.felvonásban túl sok az időhúzás, de azt legalabb humorosan teszik. A tortenete kicsit osszekapcsolodik szamomra a vasarnapi kirandulasommal, Sandor-Metternich legendát illetoen. Központi téma a magány megélése. Bordás Barbi ugrott be Kiss Diána helyére, ezert koszonet es Diának jobbulast kivanok! Az ülésem ezuttal is egy remekvalasztás volt, márcsak a kárpitost kellene kihivni, mert, hát amilyen ramaty állapotban volt. Örülök, hogy ezt a darabot is bevállaltam. 😁😁😁

                                                Az Operett kedvcsináló ajánlója az előadásról

A darabról

A darabot megelőzte a negatív híre. Még a bemutató körül volt egy baleset, nevezetesen Széles Flóra bokáját törte a Homonnay Zsolt rendezte darab egyik jelenetében, ahol görkorcsolyán kellett száguldozni. Mivel, ez a kellemetlen szituáció megtörtént, így a történetben a görkorcsolya szerepe is módosult, a szereplők már csak a nyakukban vagy a kezükben cipelték az eszközt, de legalább így senkinek nem esett bántódása.

Az alaptörténet szerint egy megözvegyült orosz hercegnőnek mielőbb férjet kell találnia, a cár utasítására, hogy orosz kézben maradjanak a birtokolt földek. A nő, név szerint, Fedóra, nem szeretné, ha a vagyona miatt lenne új kérője, ezért rendszerint mindenkit elutasít. Még a nagyherceget is, aki ezért bosszút forral ellen, ami nem más, hogy bevon egy másik férfit a cselbe, hiszen valódi kilétéről informálva lesz. A hercegnő a Stanislav cirkuszban ellátogat és a műsorban szerepel egy műlovar férfi, aki történetesen az ő múltjának egy "nemlétező" szereplője. Másképpen: A hercegnőbe, még mielőtt régen megházadosott volna, szemet vetett rá egy fiatal huszár, akinek a bátyja volt az a férfi, aki végül elvette a nőt. A férfi létezéséről nem is tudott semmit. Mégis a húszártiszt Fedórára volt mérges, ezért is ment bele a nagyherceg által felállított csapdába, miszerint magába szédíti, összeházasodik vele, és végül bemutatkozik, hogy ő nem más, mint csak egy cirkuszi attrakciós. Eredetileg, a huszáűrtiszt testvére, aki Fedóra későbbi férje, ő küldi száműzetésbe öccsét, mert potenciális riválist látott benne... Fedóra bele is lépre kerül, szerelmes lesz az előkelő hercegként bemutatkozó műlovarba, és titkos esküvő keretein belül összeházasodnak (előzetesen megszédíti a nagyherceg, hogy a pince, ahol a titkos szeánszok folytak, nagy nemesek vettek részt...). Miután lerántják a leplet a csalásról, Fedóra fejére egy bohócsapkát aggatnak, bemutatva, hogy ő a Cirkusz hercegnője. Ebben a tekintetben A cirkuszhercegnő nem titulus, inkább gúny. A botrányt követően Budapesten köt ki mindenki (Kálmán Imre nem is lenne az, aki volt, ha nem csen apró magyar vonatkozást az operettbe), aki csak Szentpéterváron megfordult. A kanáldobálgatás vicces jelenetét képezte az előadásnak, Fedóra és a műlovar folyton hangosan ecsetelték, milyen szándékot valósítanának meg "új életükkel". A pincérek nem győztek futkosni új ekszceig után... 

Nagy félreértések vannak a másik történeti szálon is, hiszen a világjáró fiatal, amikor az orosz nagyhercegnél jár, csupán azt felejti el, hogy nem a József főherceg rokona, hanem a József főherceg hotel tulajdonosának fia... az orosz férfi pedig úgy dönt, innentől fogva nem kíván egy közösséget vállalni a fiúval. A világfi viszont orosz földön elvette feleségül (a pince esküvőn ők is csatlakoztak Fedóráékhoz) a magyar származású, görkorcsolyás, cirkuszi mutatványos leányzót. Ez volt ám az időhúzás, hogy végül ki mondja el a világfi anyjának, hogy a gyermeke immáron nem éli agglegény életét tovább...

Végül, ahogy az lenni szokott az operetteknél, minden mindenki előtt tisztázva lesz, és boldog véget ér a story. A lovar inasa felénk kitartja a maszkot, amit a gazdája "viselt". 

Bár, azért itt sem bántam volna egy szomorú lezárást, akárcsak A mosoly országánál tapasztaltam, ami enyhén meglepett, mert az első olyan operett volt, aminek a vége nem pozitív lezárású. 

A cirkuszi világra mostanság az operettszínház nagy hangsúlyt fektet, és ezt csak tovább fokozza. Pl. A Carmen, A cirkuszhercegnő és majd a bemutatásra kerülő A Notre Dame-i toronyőr is ezt a színes forgatagot mutatja be. 

A darabban a nagy jelenet az 1. felvonás közepére tehető: Látványos mutatványának mi ugyan csak 1x lehetünk tanúi, ahogy podiumról leugrik, hallani zihálását, és belezuhan egy halakkal teli akváriumba, majd az ott leledző halak megeszik, egy ponton vért láthatunk, majd a nézőtér bal oldalán megjelenik egy hegedűvel a kezében, játszik rajta. Így születik meg az illuzió. 

 

Kálmán Imre fülbemászó, szenvedélyes dallamokat, míg Lehár szólóban kivitelezett nagyívű dallamokat komponált. 

Zene: A humorforrásként szolgáló párocska dala lett a kiemelt dal, amit a végén is énekeltek

Pár kiemelt részlet

 
 

                                                            Kislány, vigyázz 

 

    Mister X belépője

 

                                                                             My darling

Díszlet: LED-falakkal tarkított vasszerkezetű félköríves építmény. Vizuális mindent meg lehetett oldani vele, illetve a színpadba beépített alsó színtér is előbújt (hol szerelmi fészekként volt illusztrálva, hol a kápolnát jelenítette meg).

Jelmez és látványvilága: a cirkuszi világot jól imitálja, és nem nélkülözi az állati szereplőket sem, pl. Medve, fóka. Javarészt korhűnek mondható, orosz és magyar viseleteket csodálhatunk meg a színpadon.

M5: a kult.csatorna leadta a tv-ben a darabot, még szept.13-án este, aminek azért nem örültem, mert megelőzte az én "élőzésemet". Gonoszság... :D

A darabmentése az Operett.hu oldalról: 

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő egyesíti az operett műfajának legnemesebb hagyományait és a Nagymező utcai teátrum lenyűgöző, 21. századi színpadi látványvilágát. 

Fedóra Palinszka a megözvegyült fiatal hercegné, attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak, úgy dönt, hogy elzárkózik az újabb szerelemtől. Egy alkalommal azonban ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol Mister X. a kitűnő műlovar, kiábrándulva a világból csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. Vajon a nő és a férfi képes-e őszintén egymás szemébe nézni? Eljutnak-e odáig, hogy levetkőzik félelmeiket? S végül lehull-e az álarc, amit nap mint nap magukra öltenek? Kálmán Imre világsikerű nagyoperettje, Homonnay Zsolt újabb nagyívű rendezése a Budapesti Operettszínháztól már megszokott lenyűgöző, összművészeti előadás, amely ízig-vérig 21. századi látványvilágával magával ragadja a közönséget. 

Homonnay Zsolt rendezői koncepciójának alapját az egyén személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepeinket. Homonnay Zsolt – tovább fűzve alkotói meglátásait – elárulta az előadásban színpadra lépő művészeknek, hogy a magány kérdésköre nem csupán Fedóra és Mister X. szerepfejlődésének mozgatórugója: az egyedüllét Slukk Tóni karakterét is jellemzi, hiszen a világutazó – mintha folyton keresne valamit, ami hiányzik az életéből – országról országra vándorol. A nagyoperett drámai izgalmát erősíti Szergej Vlagyimir nagyhercegnek, Mister X. riválisának az előadásban hangsúlyt kapó cselszövése és ármánykodása. A bemutatása óta telt házzal játszott Mária főhadnagy, valamint a kirobbanó sikerű Carmen után Homonnay Zsolt új rendezésének különlegessége, hogy feltárja, miként hagyja el az embert a magány. A rendező megemlítette, hogy az előadás páratlan látványvilága az Operettszínháztól már megszokott, ízig-vérig 21. századi miliő lesz, amely – tiszteletben tartva a korszakot, melyben a darab játszódik és a műfaj stiláris elemeit – egyesíti a fantasyt és a thrillert. Ugyanakkor a cirkusz világa is szerves részét képezi a produkciónak. A cirkuszhercegnő előadás vizuális effekteket tartalmaz, mely az arra érzékenyek számára rosszullétet okozhat. Az előadás látogatása minden esetben saját felelősségre történik.

Összegezve: az egyiptomi ismerősöm immáron 4.alkalommal tekintette meg az előadást, én csak első megtekintésemet szereztem meg. Élménynek élmény volt és örülök, hogy láttam. Humor, szenvedély, szép dalok tarkítják, gondold meg, és nézd meg, ha úgy érzed az operettszínházi cirkusz világra is igényt tartanál.

 

Képek! 

Rudolf musical és Frank Wildhorn musical gála est a Margitszigeten

 A musicalről, 07.05.

Győri Rudolf

Általánosságban elmondhatom magamról, hogy kifejezetten utálom a szabadtéri előadásokat. No, nem azért, mert bajom lenne bárkivel, bármivel, de félő, hogy az időjárás nem kedvez és amilyen szerencsés flótás vagyok, kifogom a rosszat és, ha az esőnap olyan alkalomra esik, ami nekem egy kirándulásos napom, oda a jegy... No, ezt nem szeretem, de most úgy éreztem be kell vállalnom, lesz, ami lesz! Nem mellesleg, egy éve a színház-kirándulás kombó tölti ki az életem, így nem csoda, hogy mégis csak rávettem magam erre a kis kitérőre. Volt bennem félsz, ám küzdöttem azzal az érzéssel is, hogy mennyire, de nagyon szeretem ezt a darabot, és a korábbi ellenszenvem ellenére, meg akarom nézni, mert a Sándor Péter facebook-os rajongói csoportban csak áradt a pozitív energia... :D Én meg semmi jónak nem vagyok elrontója.

Szombat dél körül döntöttem, hogy befoglalom a székemet, megveszem online. A gálánál már nem tudtam, úgyhogy ott személyesen mentem megvásárolni a jegypénztárba. Szóval, választottam egy helyet, és megbizonyosodtam róla, hogy mindig ide vagy köréje fogok ülni, amennyiben lesz olyan produkció, amire elmennék a Margitszigeti Szabadtérire...

Az ülésem kiváló volt, és csupa-csupa jó érzés kavargott bennem. Fiatal lányként, a Fantom bűvöletében éltem, és 1-2 éven belül megtalált(am) ez a csodadarab, aminek minden dallama fülbemászó. Szeretem a történetét, a karaktereket, a zenéjét, mint írtam és úgy összességében egy olyan előadásnak tartom, aminek nincs unalmas pillanata. 

A HELYSZÍNEN: A darab rendezése kissé szirupos véget engedett meg magának. Emlékszem a pillanatra, hogy elámultam, milyen negédes befejezést kapott az első, ősváltozathoz képest…de mindenről később, bővebben…. 

A díszlete bájos, egyszerre hasonlít a tisztes bécsi kastélyhoz (pl. Schönbrunn-ra) és a bécsi klasszicizmus vonásai mutatkoznak meg benne.

Győri Nemzeti Színház honlapján a darab adatlapja: https://gyoriszinhaz.hu/eloadasok/rudolf/

 

Győri társulat hivatalos plakátja

  

Karakterváltoztatások
Rudolf – nagyon sokszor kell bizonyítania, hogy képes apja politikai nézeteitől megszabadulni, képes lépni és lezárni házasságát, új hazát felépíteni. Mégis a karakter vissza-vissza lesz húzva. Nagyon sokszor beletörődik, és nem mer fellépni, kiállni magáért, pl. jól érezhető ez Ferenc Józseffel vagy Stefániával szembeni jeleneteiben. Bárgyúbb lett Rudolf személye, aki ugyan meghozza a döntést, hogy Magyarország királya lesz és függetleníti az országot Ausztriától, mégis nem viszi végig akaratát, mivel elárulják, de erről nem ő tehet. Sándor Péter jól, kifejezően, érzelmesen énekelt. A Holnap hídja előadásmódja tetszett, bár a hangsúly a végén nem a nagy kiéneklésen volt régen. Tudom, megszokás, ám még ezt az új változatot szoknom kell, szebb volt, mikor az utolsó mondatot megismételte és a többiek mellette kitartották a hangot. Az, hogy címszereplő folyton meghunyászkodik, amikor pedig erélyesen fel kéne lépnie a családtagjaival szemben, ez nagy hátránya az új Rudolfnak.

Mária Vetsera – olyan bájos a korhű jelmezekben, mint az ősváltozatban volt. Jelleme alapján Vágó Detti-féle szerepformálást viszi tovább Jenes Kitti. Jó volt, és szép volt. Szerettem a szerepben.

Taffee gróf – semmitmondó… sajnos Nagy Balázs által formált figura, ugyan mindenhol ott van, de valahogy nem adja át azt a szenvedélyt, amit az ősváltozat két minisztere, Földes Tamás, de számomra az igazi Homonnay Zsolt volt mindig – szerencse, hogy hallottam a Farnk Wildhorn barátai gálán ismét a szerepben. Egy végtelenül szenvedélyes férfi, akibe nem nehéz beleszeretni...bár azért az idő rajta is meglátszik, kissé pocakot eresztett...de hát ki nem lesz teltebb az idők alatt? :D

Maria Larisch – az összekötői szerepe jobban ki van hangsúlyozva ebben a változatban, illetve a saját dalában, inkább a Rudolffal közös múltja jelenik meg, amikor gyerekként játszottak, míg az ősváltozatban, Rudolf halálát vizionálja, a temetésen megjelenik Erzsébet alakja is. Larisch itt még csókot is vált egykori szeretőjével a gróffal közös daluk végén, és ez azért egy forró, izzó viszony benyomását kelti. Tetszett. És, a legjobb jelenet, amikor Larisch megkapja Vetsera levelét, miben közli, Rudolffal ugyan megpróbálták, hogy szétmennek, de belátták, nem tudnak egymás nélkül élni. Együtt utaznak Mayerling-be. Ez a levelezés új gondolat a darabban, ami nagyon jól formálja Larisch karakterét.

Ferenc József – olyan, amilyennek lennie kell. Szinte megborzongtam, amikor kinyilvánította Rudolfról, hogy nem méltó, hogy a fia legyen…

Stefánia - A magyar változatban egyszerűen képtelenség beleapplikálni azt a személyiséget, ami sokkal összetettebb Stefánia esetében, és amit a Bécsben rendezett változatban tettek bele. Mindettől függetlenül mind a színésznő, mind a szerep nagyon erőteljes, hangsúlyos és pont olyan erőszakos, mint amilyen az első változatban volt. Ugyanakkor, hogy jobban megkedvelhessük Stefániát, mert van bizony asszonyi, elkeseredett oldala is, azt nem kapjuk meg. Sebaj.

Pfeiffer, a bábjátékos - sok jó oldala van a szerepnek. Gyerekekkel van körülvéve, jól vezeti a történetet, talán nem annyira jelentősen, mint az ősváltozatú bábosok, de azért kellő ráhatása van a történésekre. Nem verik meg az egyik jelenetben, ahol pont Rudolfot, Ferenc Józsefet figurázza ki a bábjaival (ugyanis az eredetiben ez megtörtént). Ő is változtatott szövegkönyvből dolgozik. Először azt hittem, hogy Szabó P. Szilvesztert látom újra a színpadon, de nem ő volt, pedig még hangilag is emlékeztetett rá a művész.

A befejezésről: Az ősváltozatban Rudolf és Mária Vetsera elmennek a Negyedik dimenzió báljába, miután tudomásukra adják, hogy a tárgyalófelek, akikkel Magyarország ügyében eljárnának, nem fognak megjelenni, úgy döntenek utoljára táncolnak még, közben megjelennek azok, akik szerelmük beteljesedését akadályozták, ők felülemelkednek és kijelentik együtt mennek halálba. Eldördül a lövés, ami a mostani változatban is csak 1x fordul elő, de látványos megoldásként egymás mellé állnak és olyan mintha Rudolf úgy sütné el a pisztolyt, hogy a golyó az ő és kedvese fején is átmegy... Ehhez képest az ősváltozatban, eldördül 1 lövés, ők pedig a díszletre zuhannak, ami egy emelvény (több esetben veszélyes volt, ha nem megfelelően álltál be, pl. Dolhai Attila és Vágó Detti le is esett róla egy ízben, így Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi helyettesítették őket), a szerkezet a dördülés, és az esés pillanatában egy ponton szétnyílik, így mindkét áldozat egy-egy lapáton fekve elszakad egymástól...nálam pedig ez a nyerő befejezés...a haláluk előtt Rudolf még egy utolsó csókot lehel Vetsera kezére, ettől mindig sírhatnékom támad... Az eredeti-eredeti történet szerint, így kellene lennie és nem ez a cukormázas halálukban megdicsőülnek dolog... A történet szerint Rudolf mellől Máriát elvitték még hajnali órákban, testét a lovaskocsiban egy seprűvel kitámasztották, hogy külső szemlélő egy ülő alakot láthasson a kocsiban. Holttestét mindenféle jelzés nélkül elföldelték, később persze rendesen el lett temetve, de tudósok mindig kiásták, hogy megvizsgálják és kiderítsék vagy legalábbis sejtéseket adjanak, hogyan és miként történhetett az "öngyilkosság", amiben szintén nem lehetünk annyira biztosak... Az elbeszélésem alapján, ezért tartom szebbe befejezésnek az első változatot, míg a másik az nekem annyira nem jött be, de elfogadom. Ha nagyon pozitív befejezést szeretnénk, akkor arra ez a megoldás tökéletes.

A darab hibái: Az első felvonásban a zászló lengetős, nemzet erősító számról teljesen meg is feledkeztem…csodálkoztam is, hogy van a darabban új dal? Aztán rájöttem, hogy ez mindig benne volt, de a legkevésbé szimpatikus melódiái közé tartozik az előadásnak. A bordélyház jelenete, sajnos rettentően unalmasra sikeredett, pedig a dal is jó, a jelmezek is tetszettek, de mégsem volt eléggé dinamikus, vagy figyelemfelkeltő, a közönségen is érződött egyfajta ellenszenv. Talán a bábos, Pfeiffer karaktere itt nem domborított olyan jól, mint az ősváltozatban, Bereczki Zoltán és Szabó P. Szilveszter esetében.

Ami kiemelkedő: A PRÁTER – a díszlet óriáskereket prezentált, ami nagyon feldobta ezt a jelenetet, valahogy úgy érezhető volt, hogy igen, na, ide én is szívesen elmennék, nem beszélve Rudolf itteni ruházatáról, a vadász jelmez Sándor Petinek nagyon is jól állt és a figurát is erősíteni tudta vele. Kettejük játéka Jenes Kittivel csupa bájos pillanatot eredményezett, habár azt meg kell jegyeznem, hogy a dalszövegben történik valami az egyik kémmel, Wiligutt-tal, itt a meg semmi sem (az ősváltozatban egy kerékhez rögzítették és megforgatták), ugyan itt mitől szédül meg? :D

 Összefoglalva: csodálatos est volt, imádtam énekelni minden dalát, amit szeretek. Szinte, mintha egy nap se múlt volna el az eredeti előadás és a mostani között. A Győri Nemzeti Színházban decemberben fogják bemutatni, szeretnék majd eljutni rá. A címszerepet továbbra is, Sándor Péter és Kocsis Dénes fogja vinni.

A koncentről 
https://margitszigetiszinhaz.hu/margitszigeti-programok/duna-szimfonia-frank-wildhorn-es-baratai-musicalgala/

A honlap fotója

Program (honlapról mentve)
DUNA SZIMFÓNIA – FRANK WILDHORN ÉS BARÁTAI MUSICALGÁLA
2025. aug 07. 20:00

Magyarországi ősbemutató a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon!

2025. augusztus 7. csütörtök 20:00 (esőnap: augusztus 8.)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Műsoridő: kb. 150 perc (1 szünettel)

Varázslatos musicalgálát láthat a nagyközönség 2025. augusztus 7-én: Frank Wildhorn, a többszörös Grammy-, Tony és Emmy-díjra jelölt világhírű amerikai zeneszerző és barátai nagyívű koncertet adnak a New York-i Broadway sikerszerzőjének ikonikus musicaljeiből. Elhangzik majd az Eljött az óra, az Ördögi tánc, a Férfi kell és a Párbaj a Jekyll & Hyde-ból, a Kétség és ábránd, Ez most más, A holnap hídja és az Eljő a perc a Rudolfból, a Rettegj, Viva, Szent Teréz és a Bár tudnám a Carmenből, valamint a Make me love you és a Longer I live slágerek a Dracula című musicalből.

Frank Wildhornt Magyarországon leginkább fokozott szakmai és közönségérdeklődésnek örvendő musical bemutatói kapcsán ismerheti a közönség. A Budapesti Operettszínházban Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, főigazgató, vezető alkotó irányításával 2024-ben bemutatott revelatív Carment és a 2022-től repertoáron lévő Jekyll és Hyde-ot nem felejti senki, aki csak egyszer is jegyet váltott a közönségkedvenc produkciókra, és sok évvel korábban a Rudolf című musical is látható volt.

Az este első felében korábban a Bécsi Szimfonikus Zenekar előadásában és legutóbb az ulmi International Danube Festival-on jelentős visszhangot kiváltó és közönségsikert aratott Duna szimfónia szerepel a programban. Wildhorn nagyívű művét a klasszikus, valamint a modern, kortárs zenei stílusok harmonikus ötvözésével vetette papírra, rajongásig szeretett folyója, a Duna iránti tisztelete jeléül. A mély érzelmektől fűtött, jellegzetes wildhorni hangzásvilág elvarázsolja a közönséget és végig repíti a Duna útján a forrásától egészen a Fekete-tengerig. A hamisítatlan operettszínházi életérzést és a páratlan zenei élményt a Budapesti Operettszínház Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester, főzeneigazgató vezényletével játszó, több mint 80 fős Szimfonikus Zenekara garantálja.

A második részben a Nagymező utcai teátrum sztárjai és tehetséges fiataljai lépnek színpadra: Füredi Nikolett, Nádasi Veronika, Lipics Franciska e.h. SZFE, Homonnay Zsolt, Sándor Péter és Szomor György, valamint a színház Musical Együttese és Zenekara előadásában elhangzanak a zeneszerző legnépszerűbb musical dalai, duettjei és együttesei.

Az est sztárvendége maga a zeneszerző Frank Wildhorn, aki zongorán közreműködik, és a számok között végtelenül személyes gondolataival beavatja a nézőket pályájának meghatározó állomásaiba, így a közönség betekintést nyerhet az egyes musicalek keletkezéstörténetébe is. A kivételes és megismételhetetlen gálakoncert koreográfusa és a rendező munkatársa Lénárt Gábor, rendezője Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotó, az Operettszínház művészeti vezetője. A színpadon elhangzottak könnyebb megértését szinkrontolmács segíti.

Saját tapasztalat
Már szokásosnak mondható helyemet sikerült megvásárolnom, és mellém került egy külföldi, PhD tanulmányait Magyarországon folytató egyiptomi hölgyemény, akivel szépen elbeszélgettünk, a műsor végén facebook-elérhetőséget is cseréltünk, és közösen fogunk menni színházazni a továbbiakban. Érdekes volt, hogy ahogy beszélgettünk egymással körülöttünk mosolyogtak az emberek. :D
Neki a kedvenc előadása a szerzőtől a Jekill és Hyde, az enyém a Rudolf. Szünet alatt megkereste a zeneszerzőt, hogy készítsen vele közös fotót, én pedig a vízitornyot másztam meg. Végre sikerült a tetejére feljutnom, ami a Rudolf-nál kimaradt, mert olvasni is akartam a kiplakátolt történelmi érdekességeket a valós személyekről. Nagyon jól éreztem magam ekkor is.

Kellemesen elhallgatta az ember az első felvonást, ami a Duna szimfónia volt (háttérben időnként még a SZIGET fesztivál hangjai is átszűrödtek), a folyót 4 évszak különféle változatában jelenítette meg. Tetszett a keringős bécsi rész és a pörgősebb klezmer dallamok.

A második felvonásban pedig ízelítőt kaptunk az operettszínházi társulat 6 tagjától, milyen is, ha magyarul énekelik Wildhorn darabjait. Egyik Rudolf-os dalról meg is feledkezett a szerző, azt mondta, nem rémlett neki, hogy ő szerezte ezt is, amikor Homonnay Zsolt a kottát letette elé (Kétség és ábránd). Wildhorn a dalok felvezetésében mindig kifejtett apró gondolatokat, meg hálás volt az előadóknak is, többek között Nádasdi Veráért volt oda, neki felajánlotta, hogy elviszi magával Amerikába (akárcsak Andrew Llord Webber Mahó Andreának anno, 2003-ban), Vera már ment volna pakolni a cuccait...vidáman szaladt vissza hozzá a takarásból, amikor a férfi a szép szavakkal illette, visszasietett. Örülök egyébként Vera sikerének és annak is, hogy a Nem más, mint én-t vagyis a Rudolf-ból Stefánia dalát ő énekelte el. Az ősbemutatón ő volt a karakter ábrázolója, és a hangszíne már akkor is megtetszett. Wildhorn egyébként még azért is megdicsérte, hogy ahogy játssza Carmen-t, lehetséges, hogy előző életében is ő volt amga Carmen. :D A zeneszerző el volt ragadtatva a társulattól, több ízben dicsérte is őket. Az este pedig szuper volt.

Hazaút
Mindkét esetben úgy döntöttem inkább legyalogolok, mert nem lakunk olyan messze a szigettől. A tömeg békésen vonult, nem volt sosem atrócitás vagy bokorból előugró, pörköltöt föző meztelen férfi...mint egyszer a híradásban mondták...azóta ez számomra egy legendával ér fel... :D És azért is mentem a tömeggel inkább, mert a 26-os busz, a hangosbemondó állításával szemben ezúttal sem volt rendesen megszervezve, így köszönöm, de inkább lemondok arról, hogy heringként összezárjam magam a többi emberrel... Ahogy sétáltunk, úgy láttunk piknikező emberkéket a fűvőn, minden békés és nyugodt volt. Ez is nagyon tetszett, biztonságban éreztem magam.

Jövőre, ha úgy alakul, szerintem, megint elmegyek margitszigetezni ;) Menjetek Ti is!

 

Az is elmondható, hogy most se sikerült befognom a számát, de ez vagyok én! :D

Az Orfeum mágusa - Gyere, gyere velem Bácskára….

 Az operett, ami kiemelkedik a műfaj képviselői közül

 

A darab címe: Az Orfeum mágusa
A rendező- koreográfus: Bozsik Yvette
A díszlettervező: Ferenczfy-Kovács Attila
A jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
A zenét szerezte: Pejtsik Péter
 

Bevezető

Az Operettszínházat, amióta új vezetés van, nem igazán látogatom (pontosítva: a Keros botrány kirobbanása óta). Mondhatni, szökő évente egyszer. De ha megyek, mindig olyan darabot választok, ami egyedi, újdonság, előzetesen utánajártam és nagyjából tudom mire számíthatok. Nos, Az Orfeum mágusa nem teljesen ilyen kezdéssel indult…

 

A darabot 2023. november 17-én mutatták be (milyen vicces, hogy az új ismerőssel, 2024. január 17-én tekintettük meg). Valós személyről szól, némi fantáziával vegyítve a történet (sejtésem szerint).

 

A darab szünetében a színház berkeit bejárva, az emeleten szembesültünk az Operett dícsőségcsarnokával, ahol az egykori nagynevek (zeneszerzők) arcmásukkal voltak feltüntetve, illetve mindegyikhez tartozott kis leírás is. A folyosón több kiállítási tárgyat is megcsodálhattuk Kálmán Imre korából. Maga a zeneszerző is szerepeltetve van a darabban, még bakfis korúként ábrázolva (pöszésen beszélt az ifjú, aki játszotta – nem tudom, hogy ez Kálmán Imrére jellemző volt-e?, de lehet, hogy a srác beszélt így – ennek még utána kell járnom!), aki az Orfeumban kezdi meg munkásságát, bemutatja a fejéből kipattanó dallamokat egy zongorán kísérve.

 

A darab felépítése, története

Somossy Károlyról, az Orfeum egykori igazgatójáról és annak bonyolult viszonyairól szól.

 

A férfi, holott idős, már nagypapa korú, mégis három nőt szédít: Az első, a saját felesége, aki az Orfeumba tett látogatása során ultimátumot ad férjének: vagy leáll a sok nőcskézéssel, és hűséges lesz hozzá, vagy ha folytatja léha életét, úgy elválik tőle és viszi a nagy örökséget, amit egykoron vele együtt megkapott a „Mágus”.

 

A második nővel egyébként előbb találkozunk, ő sokkal fiatalabb az igazgatótól, a hely primadonnája, aki vissza akar vonulni a rivaldafényből és gyermeket szeretne… csakhogy ezt az igazgató nem tudja vagyis inkább nem akarja neki megadni. Cecilia-ért, - mert így hívják a nőt, - rajong egy bácskai paraszt (Lazarovits Zdénkó), sűrű látogatója a szórakozóhelynek. Elhalmozza rózsákkal, szép szavakkal, minduntalan gyújtogatja a pénzét (szerinte, nehogy függjön a „pínztől”), ez utóbbi tevékenységétől mindenki kiakad, sajnálja, hogy a gazdag férfi a vagyonát csak úgy elégeti, nyilvánosan… A karaktere amúgy kifejezetten szórakoztató, leginkább a humorforrását képezi az előadásnak. Ebbe a fiatalemberbe szeret bele a harmadik nő, Ábrándy Bella, a Mágus egykori szobalánya.

 

A harmadik nő, porcicákat töröl az Orfeum tulajának otthonában. Ő nem szerelmes a tulajba, csak a felhívást követően, hogy esetleges casting várható a lokálban, jelentkezne… ám hangját meghallja az igazgató, ezért kihirdeti, nem kell szereplőválogatást tartani, Bella lesz az új primadonna (mivel a másik családot akar alapítani, ezért van szükség utánpótlásra). Az Ábrándy Bella művésznevet az igazgató találja ki, és szerződéskötésre hívná magához (bár, feltételezi, hogy kapcsolatba akarna az ifjú lánnyal bonyolódni, szerencsére idáig nem fajul a  dolog, mert megérkezik a feleség, a lány helyett az irodába)… Tehát, a feltörekvő lánynak versengenie is kell a próbákon a jelenlegi „nagynővel”, akivel éles cicaharcot is lefolytatnak… Az előadások szünetében találkozik Bella, a bácskai milliomossal, akibe a lány rögtön beleszeret. Ám ez az érzés kezdetben viszonzatlan, mert a férfi csak a primadonna után vágyakozik, észre se veszi, vagy ha igen, arra kérné meg, hogy segítse elnyerni Cecilia szívét… a gondolat, hogy nem őt isteníti a férfi sértő Bella számára, ezért faképnél hagyja a gazdag férfit… Később persze egymásra találnak, miután a primadonna a Szultána produkciót követően, kikosarazza az angol herceget, ám a német hercegnek (Leopold Mária Lippert Weilersheim) már csókot nyom a szájára. Cecilia kezdetben a Lazarovits-csal huzakodik, hogy ő bizony csak az egyik karját és kezét engedi megcsókolni, aztán másnap a másik végtagját, mert ő nem egy könnyen kapható nő... Tehát, végül a Weilersheim-mel marad, de végső soron kiderül, hogy nem herceg, hanem Németországban színházigazgató… viszont a primadonnát sosem a pénz érdekelte, hiszen minden kapott összeget az általa támogatott árváknak adta (ő is árva volt, nem felejtette el, honnan jött)… tehát Bella előtt szabaddá vált az út, és a gazdag férfi már érte rajongott… a beteljesüléshez viszont még vezetett egy rögös út …

 

Miután a Szultána című előadásban egy idősebb nőt (anyóst) kell alakítania Ceciliának, ezen Lazarovits felháborodik, és a bemutatót követő ünnepség alatt, kesztyűt dob Somossy-nak (szerinte azért dobta oda neki, hogy ne fázzon a keze…humoros… :D), tehát párbajra hívja. Az igazgató úgy véli, ráérnek párbajozni, előtte ünnepeljenek 1 napig, aztán majd amikor kijózanodnak, végrehajtják a Ligetben. El is érkezik a nap, és 6 lépést követően fordulnak egymással szembe, ám Lazarovits képtelen rálőni, mert nem akar gyilkos lenni, és szeret élni, leteszi a fegyvert. Somossy se lő, de őt mégis valaki eltalálja (méghozzá az, akit a 3 ellenlábasa bérel fel). Hordágyon viszik el, élet és halál között lebeg a Rókus kórházban (ehhez még hozzátartozik, hogy szúnyoginvázió van Pesten, olvassa a 3 kritikus férfi a napilapban).

 

A kórházban mindenki meglátogatja, és mindenki kap tőle valamit: a vetélytársak az Orfeumot, mert lemond róla. A feleség ismét érzéseket kezd el táplálni férje iránt (dalban megvallja, hogy nem tudna nélküle élni); Bellát a bácskai férfira, míg Ceciliát a német „herceg”-re bízza, hogy a férfiak szeressék az ő kis „szíve csücskeit”, így elrendezte a 3 sárkány sorsát… :) A jelenet végén az egykori igazgató meghal, testét elviszik a családi kriptába, ahol varázslatos módon életre kel és elköszön az őt támogató nővérektől… majd ismét felbukkan a kedveszegett orfeumi társulatnál, elmeséli, hogy megrendezte a halálát, és bonyolult életének képviselőinek is a lehető legjobbat, ami hatalmában állt, megadta. Végül, Somossy által megismerkedünk (bár, én sejtettem, hogy ő lesz az) Kálmán Imrével, aki James Bond módján mutatkozik be… bemutatja tehetségét, és lehetséges, mint folyton, háttérben megbúvó személy, az előtte lezajló események szereplőiről mintázza saját nagy sikerének karaktereit, a Csárdáskirálynőben.

 

A darab végén mindenki párra lel, mindenki elégedett. A nézők is.

 

Az alakuló szerelmi kapcsolatok mellett betekintést nyerünk az Orfeum varázslatos és mámoros világába. Többek között van itt Asszony regiment; 5 angol kisasszony (Barrison-lányok), akik a Pussy-ról énekelnek (a macskáról, hogy pontosak legyünk); illetve nagy össznépi banzáj…ahol kisebb tüzeket gyújt a pálcájával a mágus…

 

Somossy összefogja a társulatot, időnként ő is színre lép, illetve a karmesterrel/korrepetítorral egyezteti a kottákat, következő rendezéseket a színházban. A második felvonásban látható a Szultána bemutató, az igazgató is szerepel, nagyon látványos (kicsit párhuzamba vonható életével, hogy a cselekmény szerint is 3 nő a szultán szerelmei), arab zenei- és látványvilágot ad a szemlélőnek. Kiemelkedő pillanata ez a bemutató, vagyis a darab a darabban jelenet. Plusz, van egy hölgy, aki folyton reptetve van egy varázsszönyegen…ilyet, korábban az Operettben, nem láthattunk… A történet végéhez közeledvén, tudjuk, hogy eladta az Orfeumot, de szerinte „Az Orfeum ott van, ahol ő”, így társulatának nagy része, bepakolja bőröndjét és az új vezetés elől elmenekülve követik a volt igazgatót (az új telekre, amin az Orfeum új épülete fog ékeskedni, a Király utcába...)

 

 

A főszereplőkről

Homonnay Zsolt-hoz tökéletesen illik a szerep. Van benne humor, csibészség (ami neki kitűnően domborodik), apai gondoskodás (amikor a lányokat odaadja a szerinte illendő férfiakhoz). Számomra hibátlan volt, Dolhai Attila is biztosan jó, bár mindketten még csak apa szerepben élik hétköznapijaikat, egyik se nagypapa, ellentétben a karakterrel, akit megformáznak.

 

Fischl Mónika, mint anyuka és feleség tűnik fel Homonnay oldalán. Neki ugyan csak egy nagy dal jut, de az tökéletes volt. Megvallja nem tudná elhagyni férjét, szereti. Első színre lépésénél áriázik kicsit, ami kacagásba fordul át (Éj királynő áriája).

 

Kiss Diána, fiatal tehetség, az utánpótlás egyik kiemelkedő személye. A primadonna szerepben időnként parókát viselt, amikor az Orfeumban fellépett, akkor láthattuk rendes, igazi haját, huszárkatona öltözékben, pávafarokkal. Szép jelenség volt.

 

Ábrándy Bella, már szobalányként is kedvelhető figura. A megformáló Bojtos Luca volt, a Szultána jelenetben, sajnos nehezen tudta megoldani, hogy a fejéről leeső koronával kezdjen valamit – mint egyik háremhölgy, túl sokszor forgott, és a fején ékeskedő tiara forgások következtében félig lelógott a fejéről, amikor volt pár pillanatnyi megállása, egyből letépte magáról… kedves, bájos színésznő, a szerepe is. Szimpatikus volt.

 

Lazarovits Zdénkó-ként belépő Dénes Viktortól elájultam. Ő képezi a darab alaphumorát, a nagy nemes urat mutatja be, aki debreceni virágkarneválos elefántkölteményen érkezik az Orfeumba. Áhítozik olyan nő iránt, aki művelt, de a kétkezi munkát sem veti meg („Kapálni megyünk a mezőre”). Kezdetben a primadonnáért rajong, ám az több ízben elutasítja, ő pedig annak az érzéseit nem viszonozza, aki pedig fejtetőtől lába száráig szeretné…végül csak egymásra találnak. Dénes Viktort se ismertem, de olyan jól hozta a figurát, vitte előre számomra a darabot, és talán attól a pillanattól, hogy ő belépett a történésekbe, számomra irányt váltott az előadás, és akár fejemet adnám többszöri megnézésre is. (De szigorúan csak délután!) Viktor nevét megjegyzem. Kifejezetten, Peller Károly és minden táncos komikus utódja, de méltó utódja.

 

Lazarovits sleppje is csak emelt a humorszinten, egyikük furán táncolt mindig, kardot lopott, vagy éppen nőket az Orfeumban.

Miska a főpincért, Kiss Zoltán alakította, nekem kicsit a megjelenéséről és a szerepformálásáról rögtön a régi Szinetár Miklós-féle Csárdáskirálynő rendezés jutott eszembe, és onnan is Latinovits Zoltán alakja. Valahogy nagyon emlékeztetett rá. Jó volt, a poénjai ültek. És rögtön a darabbeli nevéről eszembe jutott, hogy lehet itt kapcsolódás lesz a Csárdáskirálynőhöz… Nem tévedtem.

 

Maxi, az Orfeum mindenese, gyakran feltűnt, egy Somossy-ra hasonlító babával táncolt, vagy éppen a társulati tagokkal cseverészett, vigadozott. Segítője az igazgatójának, Bálint Ádám formálta a figurát. Mélyet, ebbe a karakterbe nem kell belelátni, jó volt a maga módján. Segítőként működött.

 

A haragosok hárman voltak, ők irigykedtek az Orfeum sikerére. A saját vállalkozásuk miatta kudarcra volt ítélve, mert az emberek a Somossy-féle színházat, szórakoztatást élvezték. Egy jelenet arról is szól, hogy amikor még tehetősek voltak, tervezet eszeltek ki, hogy eltegyék láb alól Somossy-t. (Később már egy építkezésen dolgoznak, mint munkások.) Az igazgatóra valóban ki is küldenek egy bérgyilkost, de azt megakadályozza egy rendőr, aki lelövi a bérgyilkost (őt pedig Somossy bérelte fel – mint később, általa részletesen elmondva, kiderül). György-Rózsa Sándor, Petridisz Hrisztosz és Angler Balázs alakította a három negatív személyt. Külön, itt nem kell kiemelni senkit. Nem voltak túl utálatosak, inkább csak megdöbbentő volt a gondolat, hogy egy operettben, amiben minden és mindenki – többnyire vidám – ott gyilkosságra készülnek a főszereplő ellenfelei…

 

Weilersheim herceg vagyis pont, hogy nem herceg, hanem csak egy igazgató, a második felvonás közepe táján tűnik fel. Egyből beleszeret a primadonnába, és az is a nyelvi sajátosságok miatt, megszereti a férfit. Fontos utalás történik, hogy a gyermeket, ha fiú lesz, Edwin-nek kell majd nevezniük (ami egyértelmű hivatkozás a Csárdáskirálynőre, hiszen ő lesz az a férfi, aki egy primadonnát akar elvenni…). Kocsis Dénes (a dala: széllel szemben pisálok – kicsit mai stílusú), félig németül, félig magyarul beszél, a dalban már magyarul énekel. Nekem ő jelenti az örök Dorian Gray-t… :D

 

Továbbá viccesek még a mellékszereplők, a szöveg nélküliek, pl. az egyik pincér, aki mindig mindenkit legyez egy ronggyal; kéri a nekijáró pénzt, titokban, amikor Miksa kap egy nagyobb köteggel a bácskaitól. A pincér takarítja el a hullákat is, mert aki nem tudja már fizetni a horribilis kiadásait az Orfeumban, az inkább véget vet az életének, pisztolygolyó által… máskor szúnyogjelmezt visel és csak úgy belibben a színpadra…

 

 

A díszlet

Az Operettszínház belső nézőterének tükörképe, majd az arab világ kapcsán némi változtatással arab stílusú ablakok kerülnek az operettes fal helyére. Szerepet kap még, az én személyes kedvencem, a forgó színpad, de csak a darab 2. felvonásában. A tetejére kerül a zongora, amin Kálmán Imre játszik, és igen, akinek nincs tériszonya, az ott fent jól érzi magát…ugyanis egy ponton ez a szerkezet kibújik a színpad alagsorából, teljes valójában. Kifejezetten, szép és kellemes az egész kompozíció, el vagyok ragadtatva tőle. Esztétikus. Illetve, hogy éppen, hol tartózkodunk színes, nagybetűkkel ábrázolt feliratok segítenek a tájékozódásban.

A jelmez

Kornak megfelelő, néhol eltúlzott, de azért a még elfogadható kategóriába esik. (Az eltúlzott a fekete angyal szárnyak Somossyn az első felvonás végén).

 

Fő, magvas gondolataim instabejegyzés alapján

Ma az Orfeum mágusa volt teritéken az Operettszinházban. A darab tulajdonképpen a Csárdáskirálynő előzménye (Miska, Cecilia és az Edwin nevekbol kovetkeztettem erre), még ifjonc korú Kálmán Imre is feltűnik a színen. Az eloadas konnyed, humoros, dallamos, itt-ott elofordul kis lopás (Mozart, Csajkovszkij, eskuvoi indulo, Bob herceg?) a saját vidám dallamai között (Mulass, mulass; Porcica; Gyere, gyere velem Bácskába). Mindenki nagyon szuper volt, kiemelni most nem tudok senkit. A tortenet az Orfeum tulajdonosarol annak bonyolult nőkhőz füződő kapcsolatairol, valamint támogatoirol/tarsulatarol és ellenlábasairol szóló sajatos viszonyát mutatja be. Az 5 angol tancosno is tetszett, de az idonkenti kurjongatas, sikongatas a hattertancosoktol, reszben idegesitett. De ilyen az operett mufaj. Viszont az Orfeum mágusa nem hetkoznapi kepviselo, sallang, unalmas tortenettel, mint mas operettek, ezert kiemelkedo! A diszlet egy "tukor", visszaadja az Operettszinhaz belsoterét, otletesen kihasznalva a forgószínpadot is. Kiss B. Attila opera mufajhoz is hű maradt, erezheto, h egykoron odatartozott, a sokszori balett mozdulatok miatt (spicc, piruettek, stb.). A szekeinket elfoglaltak, de tisztaztuk a helyzetet es a holgyekkel egeszen barati csevelyt folytattunk, kiderult, az unoka is a szinpadon szerepel. Minő véletlenek vannak! #azorfeummágusa #operettszinhaz #előzménytörténet #kalmanimre #somossykároly #homonnayzsolt #fischlmonika #kissdiana #kocsisdenes #azorokdoriangray #denesviktor

 

 Ami negatív kritika:

·         A hosszúsága, 19:00-22:45 percig tart, két felvonásos.

·      És a mikrofon a második felvonás elején illetve a vége felé nem működött rendesen, a szereplők nem ijedtek meg, bátran folytatták a dalokat, annak ellenére, hogy a közönség nem mindig értette, hogy mit énekelnek a színpadon…

·         Jah, és a női sikongatások, de ez amolyan operettes vonás…

 

AJÁNLÁSI SZINT: MAGAS, érdemes megnézni, akár többször is, de nagyobb intervallumot hagyjuk két megtekintés között és készüljünk 2 napi hidegélelemmel, mert hát, igen csak hosszú előadás, több, mint három óra.

 

A bemutató kapcsán parádéztak az Operettben: https://operett.hu/hirek/feltarul-a-somossy-orfeum-varazslatos-milioje

Egyéb jegyzeteim az este folyamán írtam a színházban:

• Sok lopott dal csajkovszkij, mozart, eskuvoi indulo, nemet himnusz
• Egy eger egy lyuk - Somossy életfilozófiáját jelenti, csupan ferfi vagyok ezert csallak meg az Orfeum magusa
• 3 nő: a feleseg, szereto es a szobalany
• Kiváló karakter: A bacskai milliomos, A dala: Gyere, gyere velem bacskara, Elképzelése a jövendőbelijéről: mezőre mennek kapálni 
• A primadonna elmélete: 7x 29 éves, vagyis már 7 éve 29
• Mulatos dal: Széllel szemben pisálok 

Az Operettszínház oldaláról mentve:

A Budapesti Operettszínház 100. jubileumi évének díszelőadása − ez a vadonatúj nagyoperett − mágikus időutazásra hívja a becses publikumot.

Az Operettszínház épületének megálmodója és építtetője, Somossy Károly minden idők legnagyobb magyar életművésze volt. Élete több kalandregény témája lehetne. Nemcsak Budapestet tanította meg mulatni, hanem egész Európát. Az 1894-ben megnyílt Somossy Orfeumba jártak szórakozni a bécsi, a berlini, de még a szentpétervári urak is. A leendő angol király, VII. Edward is gyakori vendége volt az Orfeumnak, és az ős csárdáskirálynő, Carola Cecília kegyeit kereste. Somossy építtette föl a magyar Las Vegast: a Konstantinápoly Budapesten nevű vigalmi negyedet is. Az orfeumi miliőben gyökerezik Kálmán Imre operettforradalma, a 20. század első felének magyar előadóművészete, irodalmunknak az a vonulata, melyet Krúdy Gyula és Heltai Jenő neve fémjelez, de bizony Hollywood és a Broadway megálmodói közül is többen ebből a világból merítettek ihletet.

Ebbe a varázslatos miliőbe röpít vissza Az Orfeum mágusa című nagyoperett, amely egyféleképpen a Csárdáskirálynő előtörténete. Bolond világ ez, mindenki úgy mulat, mintha nem lenne holnap. Somossy az éjszaka királya, és úgy is él, mint egy király. Szeretője az Orfeum gyönyörű primadonnája, Carola Cecília, aki egyúttal üzlettársa is: együtt fosztogatják a mágnásokat. Minden a legnagyobb rendben zajlik, mígnem Somossy felfigyel egy új tehetségre, a sziporkázó Bellára, az Orfeumba pedig nagy csinadrattával bevonul Lazarovics Zdénkó, a Monarchia leggazdagabb mágnása, aki Carola Cecília kezét jött megkérni. Somossy irodájába ugyanekkor váratlan látogató érkezik: Ármina, a felesége, aki megelégelte férje kicsapongásait. A szelíd feleség harcos sárkánnyá vedlik. Az éles eszű új primadonna kemény diónak bizonyul mind Somossy, mind Carola Cecília számára, a könnyű prédának tűnő, bohó búzamágnás, Zdénkó pedig a lehető legkeményebb ellenfélnek, bármennyire imádnivaló bohóc is. Kitör az őrület. A szerelmi szálak gordiuszi csomóvá bonyolódnak, mindenki mindenkibe szerelmes – és a hatodik hősszerelmes, a herceg még meg sem érkezett. Az Orfeumban fogadásokat kötnek, hogy ki lesz a győztes. A helyzetet kihasználva Somossy ellenségei is akcióba lépnek, a mágus meggyilkolását tervezik, és a szédült, érzelmes komédia átcsap vérizgalmas thrillerré. Pedig a herceg még mindig nem érkezett meg… Ki győz? Somossy vagy a haragosai? A feleség vagy a szerető? Vagy ennél komplikáltabb a végkifejlet? Váratlan fordulatok sokasága után kiderül. Csak annyit árulhatunk el, hogy egy győztes garantált: a 3. évezredben ismét feltámadt magyar operett.