Párizsban jártam, jó volt, de a karneválról jobb lett volna lemaradni

Könnyebb elmenekülni

Szerelmek városa

link: http://vigszinhaz.hu/Szerelmek_varosa

 

2021. november 12.-ére szereztem jegyet a Vígszínház vadonatúj produkciójára, a Szerelmek városára. A darabot egy részeg karakter meséli (folyamatosan lesz józanból részeg) el, aki nem más mint a mostanság politikai tartalmú reklám szinkronizálása miatt elítélt színművész, Kőszegi Ákos... nekem nincs kifogásom ellene, azt is megfizették. Minek ezen rágódni? Azért gondoltam megemlíteni, ugyanis a tapsrendnél lehetett érezni, hogy nem voltak elragadtatva az emberek tőle...mondjuk maga a karaktere se volt szimpatikus, csak a kezdetben. Le kell szögeznem, hogy bámulatos volt, ahogy nem józanként a hangja mennyire megváltozott...furcsa volt.

No, a darabról!

Párizsban játszodik. Azt hinnénk, hogy hasonló, mint a Moulin Rouge története, és valahol ez a tényállás igaz is rá. A főszereplő, egy hölgy, akit Gáránsz-nak hívnak. Nem tudjuk meg pontosan, hogy ő most színésznő vagy mi fene? De a második felvonásban már a történet helyszínéül szolgáló színházban dolgozik, ahol komoly sikereket ér el, és emellett gazdag támogatóra is szert tesz...ami viszont már más orrát piszkálja... ugyanis a másik főszereplő, a folyton fehér arckrémmel összemázolt képű, szótlan férfi, vagyis a pantomime mester, aki rajong a nőért, mindent megtenne érte, amaz mégsem viszonozza érzéseit...mindez idővel megváltozik... ugyanis Gáránsz több férfivel bonyolódik kapcsolatba, többek között a színházhoz újonnan szerződött Frederick-kel, aki 1x sérelmezi, szemére veti, hogy éjszakánként a pantomines férfi (Báptist) nevét mondja... 

Az összefoglaló, kis jegyzet a darabot követően:

Maradok lebegve - a díszlet egy nagy párizsi városképet kell, hogy visszaadjon számunkra, ennek a tetején található a felirat, ami végigkíséri a férfi főszereplő karakter életfilozófiáját, ugyanez vonatkozik a Hold motivumra, mely gyakran jelenik meg a mondandójában.

Jellemző még, ami szerintem, iszonyatosan jól sikerült, a Pantomime vonal, lassu lepkedos jelenetek.

 

Mondat,a mi vicces volt: 

"A nagy embernek kell lenni, mert a kicsik eltunnek a picsaba" by Wundi

 "Ez egy fatalia (fortuna) / fazalis tevedes" -a  kulliszák alatt hangzik el, amikor figyelik Báptist félelmet keltő arcrángásait, mozdulatait a színpadon.

 
Akik nagyon tetszettek, mert jól szerepeltek: Az ügyelőt alakító Karácsonyi Zoltán és a színház igazgatójaként, Hegedűs D. Géza.

Ket no, akik viaskodnak a pantomimes ferfiert, Báptistért

 

Az egyszeru jotmentbol lesz nagy szinesz, akit a társai korábban vízzel leöntöttek, mert csak egy helyben állt és nem mozdult...

 

A leégett színház a 2. felvonás végén

- Ripacskodas az elso felvonasban,  

- Kozeli kamerazas a szineszekrol es kulissza a 2.felvonas elejen,  

- Idegrohamot kapo Báptist
- Tul sok tuctuc a 3.felvonasban a Parizsi karnevalban a fenyszorok, a hangos zene
- 3.felvonas zaroképe tetszett
- 2.felvonasban proba alatt szep vagy - mondogatjak a szinesznonek, miközben semmit nem csinál
- Szokasos nezoteri ugrabugra - a közönség között sétálnak
- Wunderlich maganszama, ami nagyon meno volt, szerinte 1 jo dal sincs a darabban, amugy ezt igaz

- A pantomim felelmet keltsen - Báptist nagy álma, hogy ez valóra váljon, amit megcsinál, és a kulliszzák mögül, Nátáli, az igazgató lánya meg is rémül tőle
- A lathatatlan virag motivum szintén végigkíséri a darabot, ugyanis ezt a virágot adta át Báptist Gáránsznak, hogy hódolatát a lány felé kifejezze. Illetve nagyon jó jelenetként volt megoldva, hogy az eső elől menekülve, kezével formált egy házat és oda bemenekültek a lánnyal.
- Az együttes egyik tagja, valami bohócféle, aki folyton valami mütyürt dobott el a színpadon, és azután futott...

A darab komoly erkölcsi aggályokat vet fel, többek között, hogy Gáránsz és Báptist elválása óta 7 év telt el, a férfi elvette az igazgató lányát, aki valóban, tiszta szívből szereti a pantomimest, és van egy közös gyerekük. Szívszorító volt, ahogy Nátáli megkérdezte, és vele mi lesz? - hiszen Báptist se szó, se beszéd otthagyta volna a családját a visszatérő Gáránsz miatt. Eléggé egy undorító férfinek kell ehhez lenni. Mindene meg volt, sikere a színházban, szép családja, de csak egy valami hiányzott az életéből, az áhított nő... de végül mi történik? Azt mindenki döntse el maga. 

A darab nehezen indul be, igazából olyan volt, mint egy hullámvasút. Az első felvonás alatt valóban sok a ripacskodás, próbálják a színházat bemutatni a másik oldaláról, vagyis, ahogy az alkotók és a szereplők megélik a felkészülést, a próbákat. Aztán van a Gáránsz vonal, ahogy ő megjelenik és kapcsolatba kerül a főszereplővel, Báptist-tal, érdekesebbé válik a történet, míg az első felvonás végére a nagy csalódás nem éri, hiszen Gáránsz az új színész reménységet választja helyette. A második felvonás varázsa a kullisszákba történő bepillantás, ekkor a vasfüggönyt nem húzzák fel teljesen, hanem félig leeresztve, ezen kivetítik a színpadon zajló eseményeket, kis kamerával járják a tereket be és ezt látjuk mi, nézők. Tulajdonképpen ez nagyon jól volt megcsinálva, az elején kissé szokatlan volt, szinte ugy éreztem, mintha a moziba ültem volna be... aztán persze jött a móka, meg a félelem egyvelege. Építkezett és ez volt talán az egyik kiemelkedő momentuma a darabnak. Majd a színpadi sikert követően Báptist idegrohamot kapott és mindent felborított maga körül, mert nem bírta elviselni, hogy a szeretett hölgyet egy gazdag férfi és mások is újjongva, virágokkal ünnepelték (ez a közeli felvétel a nő nagy orráról nem igazán tetszett - itt is volt kamerázás). Végül a második felvonást bravúrosan zárták le, a felgyújtott hotellel, ahol a tulaj égett csak bent... ráfogták szerencsétlen Gáránszra, hogy ő volt a tettes. A börtön elől megmenekíti a gazdag férfi (aki szintén féltékeny és párbajok során megöli azokat a férfiakat, akik szemet mernek vetni Gáránszra). Mielőtt a gyújtogatásra sor kerül, kicsit képzelődünk, a színháznak va egy véres költője, aki valódi gyújtógató, illetve szerelmes tévképzetei vannak a hősnő iránt... Báptist pedig öngyilkos akar lenni, de őt menti meg Gáránsz (a képzelgésben pedig nem késik, hanem Nátáli pontosan érkezik és megmenti). A harmadik felvonás rövid átkötő szöveggel üdvözöl bennünket, ugyanis 7 év telik el, hogy a nő elment, Báptist "látszólag" megtalálja a boldogságát Nátáli oldalán, és a színházban is komoly sikereket ér el. De, amikor visszatér Gáránsz, a béke felbolydul és Báptist szemére leszáll a lila köd, és ismét a nő oldalán akar létezni...közben kitör a karnevál, az a rész, amin a Vígszínház csapatának enyhítenie kellene, mert a hangfekvés, a fényjátékok nem kedveznek betegesebb természetű nézőknek... 

Összefoglalva: a darab lassan építkezik, a közepe tája és a harmadik felvonás eleje érdekfeszítő, izgalmas és élvezetes, a darab végén nem derül ki, hogy mi lesz a főhőssel, de elgondolkoztató.

 

 Még az előadás után feljegyeztem pár dolgot:

Maradok lebegve
Hold motivum
Pantomime vonal, lassu lepkedos jelenetek
A nagy embernek kell lenni, mert a kicsik eltunnek a picsaba by Wundi
Rendezo es az izgato ur karakterei
Ez egy fatalia (fortuna) / fazalis tevedes
Ket no, akik viaskodnak a pantomimes ferfiert
Az egyszeru jotmentbol lesz nagy szinesz
Leegett szinhaz
Ripacskodas az elso felvonasban
Kozeli kamerazas a szinesuekrol es kulissza a 2.felvonas elejen
Idegrohamot kapo Baptist
Tul sok tuctuc a 3.felvonasban a Parizsi karnevalban a fenyszorok
3.felvonas zarolepe tetszett
2.felvonasban proba alatt szep vagy - mondogatjak a szinesznonek
Szokasos nezoteri ugrabugra
Wunderlich maganszama, ami nagyon meno volt, szerinte 1 jo dal sincs a darabban, amugy igen
A pantomim felelmet keltsen
A lathatatlan virag
Csávo aki folyton valami müttyürt dob el