Múló pillanat milyen szép vagy! Maradj még!

 2022.ápr.10. délelőtt 11.00, helyszín: Magyar Állami Operaház

Mefistofele

Szokásom figyelni Erwin Schrott-ot, ő az egyik nagy kedvenc operaénekesem. Első alkalommal a Figaró házasságában láthattam, előzetesen pedig akkor nyert meg magának, amikor a születésnapját ünnepelték rendkívüli módon a Don Juan darab végén az Erkel színházban, amikor decemberben jött vendégszerepelni. Ez számára is roppant jóleső gesztus volt, látszott rajta a meglepettség és a meghatódottság. A mostani új darab kapcsán készült vele egy riport, amiben felidézi ezt az eseményt, ez mindig kedves emléke marad Budapestről.

Schrott-ot sikerült levadásznom a Figaróban. Megtudtam, hogy Mefistolét is ő fogja alakítani, meg kellett szereznem a jegyet az egyik alkalomra, csak sajnos ez nem jött össze, mivel a jegyszerzés idején még bizonytalanság volt, hogy ő lesz, de én mindenképpen ragaszkodtam a matiné operához. Mostanság elég sok darabnál ezt be tudtam iktatni, főként a borzalmas fekvésű Eiffel toronyra ez fokozottan igaz.... csak sajnos az új bérletben megint esti alkalmakra van lehetőség... Nos, Erwin nem volt, de a váltótársa is kiválóan szerepelt.

 

 

Íme, összefoglaló, jegyzeteim (ékezet hiánya) az estről:

Öblös hangú énekes Erwin helyett, de jól játszik - a spanyol származású bariton, Rubén Amoretti. :)

A dél koreai srác helyett szinten más játszik, erről tájékoztattak minket az előadás megkezdése előtt. Full korrekt, ahogy eddig is az operától.

Első felvonás alatt 2 miniszünet volt, amivel eddig nem találkoztunk, sokakat a nézőtéren a 2. már megtévesztett, így a jegyszedőknek vissza kellett terelni az embereket a helyükre.

Történet

A prológusban koztes vilagban járunk, ahol a pokol es a meny összeér, Mefisto elhatározza elmegy a foldre es kísérője lesz egy különc ferfinek, akit Faustnak hivnak. Az angyslok a drmonokkal harcol, megjelenik a tuzes kard is. Mindenki zacskót huzott a fejere, es esokabatot viseltek. Kis angyalkorustol az ordog kiakad es elhagyja a szintert, a gyerekek hangja igazi kerub hangzas volt, a mennyei miniangyalokat is igy kepzelnem el.

 

A földön egy kis varosba járunk, az emberek hétköznapi dolgsikst vegzik (apro papirhszak a google terkeprol, es mindenkinrk volg még apro baba jateka is: mosogep, funyiro, stb.) Faust retteg Mefistotol, baratjanak mondja, h a tavolbol erkezo alak, akinek a laba nyomat tuz kiseri, az nem szerzetes, hanem az ordog. Rovid beszelgetest kovetoen, amiben erejet fitogtatja a gonosz (gyilkossag, felgyujt egy hazat, foldet reng) Faust es Mefisto alkut kotnek. Itt fent a ferfi mindent megkap az ordoggol, a tulvilagon viszont ez forditva lesz, neki kell szolgalnia. Faustot egy no szerelmenek meghoditasa erdekli,igy belemegy az alkuba,a tulvilagi let nem erdekli, a foldon akar boldog lenni. Margaretha szuzies no, aki akkuratus jellemu anyja nevel. Mig Mefistole a szomszedasszonnyal veszodik, addig Faust Margareth fele bizonygatja szerelmet... vegul beteljesedik, de ennek ara van....

2.felvonas: 

boszorkanyszombat, elvhajhasz eletet el Faust es Mefisto, jatekbarlangban jatszodo jelenet, Mefisto megkoronaztatja magat az EU zaszlajaval, a Fold pusztulasat jovendoli meg cinikus hangnemben. Faustot kiserti a mult, latja volt szerelmet, Margarethet. 

 

Margareth bortonben van, a vad ellene, h megmergezte az anyjat es a csecsemojet megfojtotta. Kezdetben tagadja, de amikor mar Fausttal talalkozik, bevallja, o volt a tettes es minden vad igaz. Fel az ordogtol, amikor az megjelenik, megkeri Faustot assa meg neki es ket szerettenek a sirjat. Faust ki akarja szabaditani, de a no nem megy vele, helyette megszabadul buneitol es meghal, utjat angyalok kiserik. Ver jelenet: Margareth osszekeni magat es azzal festi meg, hol szeretne sirokat. Mefisto Faust alol kihuzza a lepedot, amin a ver van.

3.felvonas

Futurisztikus. Gombokben, szappan buborekokban lebeg 3 ferfi. Eloterben eppen egy ferfit boncolnak, a segedek es Helene, a boncolast vegzo no eszik a vert....kesobb kiderul Margareth volt, csak eszmenyive valtozott. Faust beleszeret es udvarol neki, nagy szerelmi fellangolas. A felsorakozott gorog lanyoktol a vazat elveszi es osszetori. Mefistot legyozi a szerelem diadala. Felkotik a bukott angyalt.

 

Mindenki beöltözik esőkabátba, Mefisto elveszi tőlük majd visszaadja a kabatot, van akinel nem talal semmi ruhat. Mindenki levetkozik a darab vegen, a ruhak a spiral diszletrol ledobasra kerulnek, a megtisztulast jelkepezve ezzel.

 

 

A szerelem legyőzi a gonoszt, Mefisto nem nyerhet. Érdekes volt ez az athéni (3.felvonás) jelenet, a vérszívás csővekkel (hátam mögött a nézőtársak felhorkantak). Létay-t a vörös hacukában nem is ismertem meg, csak később, amikor a sapkát levette, derült ki számomra, hogy a szűzi lány és ez az érettebb, igazi nőt is ő alakította, ezért szerethetett bele még egyszer Faust.

Díszlet: egy spirál alakú erődítmény (összeköti az Eget a Földdel), emelőszerkezetek

Jelmez: futurisztikus itt-ott (speciál az első felvonás angyalszárnyai, a plexi szárnyak), mondhatni kortalan, de a jelmezek a díszlet monumentális alakjával alkotnak egy egészet, és egymás nélkül nem tudnának létezni. Természetesen, nem tetszhet a produkció mindenkinek - többek között én nem vagyok Wagner rajongó és szerintem soha az életben a Bolygó Hollandin kívül nem lesz más darab a szerzőtől, amit megnézek - hiszen nagyon sajátos ízlésvilágot tálal, nagyon elvont a kompozició színre vitele, a rendezést egyesek kifogásolhatják. Ugyanakkor néha nem árt, ha merünk nagyot álmodni, és egy pillanat alapján döntést hozni -  a darab pont ezt képviseli. A zenét nem módosították, nyilván, de a látványvilága egyedi. Azt tanácsolom, a kevésbé elvont darabok esetében, érdemes beleválni, jegyet váltani rá.

Zene: összességében szép hatást nyújt, de nincs olyan dallama, ami tapadna.

Színházi szimbolika: ezúttal nem magamon értve, hanem a szereplőkön, Mefistolé vörös (Rubén AMoretti) vagy fekete ruházata (Erwin Schrott).

Örök dilemma a jó és a rossz, az Isten és az Ördög harca egymással, erről szól ez az előadás is.

Alkotó és szereplőgárda az Opera oldaláról

 

Tanácsom: vegyetek rá jegyet, de a délelőtti alkalomra, ha jövőre lesz, idén már csak az Erwin Schrott esti előadásaira van belépő, de ezeknek az összege eléggé magas, így az átlagpolgár még fent a magasból, a kakasülő csodálatos rejtekéből sem igazán élvezheti a darabot.

Utóhatások: Mivel nem ismertem a beugró művészt (Cosmin Ifrim), ezért véletlenszerűen úgy gondoltam, hogy Boncsér Gergely lesz Faust, aztán nagyot koppant az állam, hogy a másik, kicsit alacsonyabb, pocakosabb termetű férfi a főszereplő... 

Megvártam a címszereplőt a Művészbejárónál. Közvetlen volt a rajongókkal, sikerült pár lesifotót is csinálnom róla, és Facebook-on (ugye a mostani kampányban a Feribok-nak nevezett mémről tegüynk egy röpke említést), kaptam egy ölelő emojit, amikor gratuláltam szerepléséhez.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/mefistofele-2021/eloadas-202204101100/

Instagrom oldalamról (- az aktuális darabról mindig írok egy szösszenetet, ha méár a blogomhoz nem mindig jutok el): 

"Mefistole. Kis hamis darab, mert a 2 miniszunettel megtevesztette a kozonseget az elso felvonas alatt. A darab modern rendezesu, a zeneje viszonylag szep, egyaltalan nem eros, fulserto. A rendezes kulonos volt, de latvanyos, es illet az egyes jelenetekhez, talan a kezdes volt a legbizarabb, illetve a 3.felvonas. A fodiszletelem egy spiral formaju epitmeny, amin gyakran fel- vagy lesetaltak a szereplok. Az 1.felv. a villodzo fenyek, illetve a kozepen bekapcsolt eros lampafeny miatt veszit par pontot a darab, ha ertekelnem. Ezert ha barki fejebe venne, vegye fontolora, mert sokaig villodzanak a fenyek. En becsuktam a szemem idonkent. Ez is 1 jo megoldas lehet. :) 

Egy beugroval is gyarapodtunk Faust szerepere, szegeny del-koreai enekes lebetegedett, jobbulast neki! Es koszonet a Beugronak! Sajnos a nevet nem tudom, de o se volt magyar. Mefistot Rubén Amoretti vendegmuvesz alakitotta nagyszeruen! A tapsrendnel megpuszilta 2x az Opera szinpadat, igazan kedves gesztus, nekunk meg megrendito pillanat volt. #mefistole #operahaz #operabudapest #rubenamoretti #theevilwithin #faust"

 

"Rubén Amoretti lesifotok az Operahaz korul. Igazabol Erwin Schrottot szerettem volna latni, de egyes jeleneteknel elkepzeltem, pl. amikor Mefisto a babahazbol kivett babakat es azokkal jatszott. De amugy Amoretti csucsszuperul jatszott, igazi demoni pofa volt, es a szinpadon megfiatalitottak, jol nezett ki nagyon, 1 rossz szavam sem lehet ra! :) A tortenet mondanivaloja: "Olyan szep vagy, el ne szallj!" - az elmulo pillanatrol. Faust pedig nem becsulte meg az artatlan not, fel is vetik, h tultette magat az elozo nő szerelmen, es maris 1 masik utan sohajtozik...De vegul nem a gonosz gyoz. Ha esetleg lesz jovore ez az eloadas fontolora vehetem, h megnezem még 1x de mar Schrott-tal, ha mondjuk ujfent eljatssza. De ez a szerep/darab...nem igazan fogott meg, ugyhogy van még idom gondolkodni. :D Erdekes viszont, es elgondolkodtato.#rubenamoretti #operahaz #operahazgyermekkara #operabudapest #balettisvolt #angyaltanc #mefistole #teltház"

 

Insta: klaudia.kovacs.20

 

 

A videófelvételek az Operához tartoznak, Palerdi András alakította a címszerepet, az első felvétel a boszorkányszombatot hívatott bemutatni, míg a második a befejezés.

 

Rubén Amoretti talált magáról és a darabról külföldi összefoglalót/kritikát: https://bachtrack.com/es_ES/review-mefistofele-boito-kovaliks-amoretti-kiss-ifrim-hungarian-state-opera-budapest-april-2022?fbclid=IwAR25V4C5Mfbk9Dwe1AqDVseRw3SdSUX0aij96pFp3_ODmy4L1TUGJoText8

És, hogy az utókor számára is megmaradjon a leírás az Opera oldaláról:

"Cselekmény

Prológus

Az időtlen végtelenben kerubok dicsőítik az Ég Urát.

A Tagadás Szelleme lázadást szított a mennyben, ezért bukásra ítéltetett.

Mefisztó megvető kritikával illeti az Alkotót és dédelgetett teremtményét, az elbizakodott porszemet, amely értelemnek nevezi önnön fennhéjázó illúzióját, s embernek hívja magát. Olthatatlan tudásszomja, íme, Faustot is nyomorulttá és sóvárgóvá teszi; lázálmainak semmilyen tudomány nem szab határt, s immár emberfeletti szeretne lenni. Mefisztó fogadást ajánl az Úrnak, amelyben Faust lelke a tét. Az Égi Hangok elfogadják a kihívást, Mefisztó émelyegve hallgatja az aranyfürtös angyalkák negédes döngicsélését, s undorral hagyja el az eget.

A Mennyei Seregek himnusza harsogva tölti be a mindenséget.

A legnagyobb rejtély nem az, hogy az embert a véletlen valahová az anyag és a csillagkozmosz közepébe hajította, hanem hogy ebben a fogságban önmagunkban olyan gondolatokat ébresztettünk, amelyek elég hatalmasak ahhoz, hogy életünk semmiségét kétségbe vonjuk.  

I. felvonás

A filozófiai tanulmányaiban megfáradt Faust a frankfurti piactéren mulatozó polgárok színes forgatagát figyeli a távolból. Végül benne is föllobban a lelkesedés, és elhagyva komor celláját, az életvidám tömegbe vegyül. Ám leszáll az alkony, a város elcsendesedik, s a kihalt utcákon hirtelen újra egyedül találja magát mester és tanítványa. Csak egy sötét ruhás alak követi őket, aki végül megtöri a tavasz szépségein merengő Faust ábrándozását, és fölfedi kilétét. A Tagadás Szellemének nevezi magát, a teremtő rombolásnak. Boldogságot ajánl a doktornak itt a földön, ha lelke fölött ő lehet majd az úr - odaát…

Az újkori nagy tudományos könyvtárak több millió kötetben felbecsülhetetlen szellemi erőfeszítés jeleit őrzik. És semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy e művek több millió kötete között egyetlen egy sincs, amelynek az emberiség életében realitása lenne. Az egész újkori humanitáskultúra, a lélektan, az irodalom és társadalomtudomány, a filozófia, a morál, az esztétika, a filológia, a vallástudomány teljes egészében és kivétel nélkül megvalósítatlan, sőt megvalósíthatatlan, soha realizálásra nem kerülhet, mert e művekből valóságot nem lehet tanulni.

Faustot vonzza az egyszerűség keltette szépség: Margitnak udvarol, akinek a mindennapi házimunkában elaprózódó életét földúlja a lovag közeledése. Míg Mefisztó a szomszédasszonnyal, Mártával vesződik, a lányt megbabonázza a doktor ál-filozofikus csábítása; hogy szerelmes éjszakát tölthessen Fausttal, elfogadja tőle az édesanyjának szánt altatót.

II. felvonás

Mefisztó a boszorkányszombat orgiájára kíséri Faustot, akit elkápráztat a lidércek vibráló fénye. A kárhozott népség örömmel üdvözli királyát, és kéjesen hallgatja annak cinikus jövendölését a Földgolyó pusztulásáról. Forog a kerék, kopognak a csontok, egyre féktelenebbül tombol az ördögi tánc, amikor látomás jelenik meg, melyben Faust a börtönben sínylődő Margitra ismer. Lelkifurdalását túlharsogja a társaság euforikus tivornyája.

Az újkori emberek külön-külön, főként az úgynevezett kultúraalkotók, a moralisták, tanárok, tudósok, papok, államférfiak mind meg vannak győződve arról, hogy igen magasrendű életet élnek. A szép és magas gondolataikból sem egyetemesen, sem egyénileg semmi nem valósul meg, intellektuális illúzió az egész, amely alatt gyakran ordináré, arrogáns, hencegő, hiú, lapos, nyegle, komisz, de minden esetben primitív ember él.

Gyermeke megöléséért s anyja megmérgezéséért Margitot halálra ítélték. A siralomházban töltött utolsó éjszakán érkezik megmentésére Faust, aki elborzadva talál őrületbe hajszolt kedvesére. Mefisztó megjelenésével szertefoszlik a távoli boldogságról szőtt hiú ábránd: Margit rémülten ismeri föl benne a Kísértőt. Undorral fordul el egykori kedvesétől, s utasítja vissza az általa kínált szabadulást. Elítéltetett. 

III. felvonás

Az évezredek homályába veszett, eszményi Görögországban vagyunk, amely talán csak a költő fantáziájának szüleménye. Mefisztó Szép Heléna karjaiba vezeti Faustot, hogy feledtesse vele Margit emlékét. A királynét az érte vívott háború és vérontás víziója gyötri, amire Faust szerelmi vallomása nyújt gyógyírt. A klasszikus boszorkányszombat szerelmi rítusa elégíti ki szenvedélyüket, s emeli őket a realitás fölé.

Az élet értelmetlenné vált, ez az értelmetlenség az élet minden vonatkozásában eláradt és az élet minden mozzanatát átitatta. Ha az életnek nincs értelme, akkor az ember életcélja a semmittevő élvezet; a felelőtlen Én gyönyöre.

A megállapodás még nem teljesült. Jóllehet Faust kiélvezte a világ valamennyi örömét s utolsó órája közeleg itt e Földön, mégsem találta meg azt a percet, melyben megállította volna az időt. A halál pillanatában azonban szembe kell néznie önmagával; szellemét ekkor utópisztikus látomás ragadja el, amelyben megtalálja egész életének értelmét.

Az újkori ember abban a tévedésben él, hogy az intenzív művelés szellemét magának kell megteremtenie, a célt magának kell megállapítania, a színvonalat magának kell megalkotnia, az eszméket magának kell kigondolnia. Azt, hogy mit kell tenni, azt az emberben élő szeretet szelleme öröktől fogva tudja. Az erők nem az új szellem feltalálására, hanem az örök és egyetemes szellem megvalósítására valók. 

Kovalik Balázs"