2022. május 22. 11.00 (vasárnap)
Magyar Állami Operaház <3
Emelet közép :)
Micsoda egy nap volt!
A RÓMAI RÉSZEGES KATONA
Reggel Muci kutyival elmentünk az óbudai Amfiteátrumba, amely a Nagyszombat utcában található, az Árpád Gimnázium mellett. Itt szokás tartani a ballagásokat, de hétköznapi használatát illetően, gyerekes családok illetve a kutyusos gazdik szoktak megjelenni a helyszínen, jókat játszani a romok között... Azért mentünk, mert egy nappal előtte, szombat este jött a hír a Facebook-on, hogy Kolodko Mihály az ungvári szobrászművész ismét elhelyezett egy gerillaszobrot, ráadásul az Amfiban... Szóval, felkerekedtünk vasárnap reggel - bár erősen tartottam, ha ott elidőzök elkések az Operából... A helyszínre érkezvén, egy nő sietős léptekkel haladt a csarnok nyitott kapuja felé, egy kávéval a kezében. Megszólítottam, és kiderült, hogy ő már korábban volt megnézni a szobrot, csak elszaladt a forró finomságért. A meredek lépcsőkön Muci hátsófelét nyomtam fel, félve attól, hogy esetleg megütheti magát, de szerencsére, ügyesen helytállt és sikerült felérnünk épségben a csúcspontra, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Régen az Operaházban volt az a bizonyos fóbiám, hogy az emeletről, ha lenézők, leesek... Mára ez eltűnt, de itt ismét megjelent. Nem más ez, mint a tériszony... brr... Muci miatt aggódtam inkább, mert richtig, hogy a szélén akart menni, úgyhogy gyorsan cselekedtem, és beljebb toltam. A szobornál már volt egy hivatásos fotográfus, akivel kedélyesen elcsevegtünk így hármasban, a Kolodko szobrokról, a munkásságáról - ő már hajnalban ébren van - bevallom, hétvégén azért szeretek továbbaludni, amennyiben nem szervezek magamnak színházat. Rájöttem, hogy az Eiffel-ben ez a legjobb megoldás, és ha lehet máshol is a 11.00 órási darabokat választom. Ezek néha, talán jobbat ütnek, mint az esti társaik...Negyed 10-ig maradtunk az Amfiban, ahol a kötelező fotósorozatot megcsináltam a római katonáról, aki kissé felöntött a garatra... rendkívül aranyos figura, ennek van egy horvátországi párja, és nem a római kolosszeumban található, mint azt előzőleg gondoltuk. :) Megegyeztünk a fotográfussal, hogy majd a következő "szoboravatásnál" találkozunk. EZ ugyan nem jött össze - ugyanis nem rég közölt a Kolodko egy még újabb művet: Egyszer volt Budán kutyavásár. De nem baj, hiszem, hogy még valamikor egyszer, biztosan összefutunk. :) A római küldetés tehát jól sikerült, készülhettem lélekben a balettre...
AZ OPERAHÁZ: RÓMEÓ ÉS JÚLIA
- Hajnalban, messengeren írt a barátnőm nekem és a névrokonomnak, hogy nem tud részt venni az alkalmunkon, úgyhogy átgondoltam az Operába az öltözékemet, de a ruha módosítása előnyére vált.
- Minden előkészítve, a haj nem lett "Júliás" (fejtetőn két nagyobb tincs összefonva majd egymásba kapcsolva) - bár ez volt a tervem, az Operaház előtt állva, hátra nyúltam és észleltem, hogy más.
- A 9-es busz: késett és folyton piros lámpába szaladt...kissé idegeskedtem..
- 10.43 körül Szent István Bazilikánál leszállok, szokásos kis szűk utcán haladok - amit még nem sikerült megjegyeznem név alapján, de ebben a "kétrét hajlott" utcában működik a Centrál színház is - ez a kis út valahogy rövidebbnek tűnik, mintha az Andrássy-n mennék...igazán különös hatás ez...meg jó érzés oldalról látni az Operaházat!
- Digimon2 - "Digivilágba utazunk" zenéje szólt, német nyelven, amikor megérkeztem. Ekkor észleltem a frizurámat.
- A héten lefoglalt jegyeket megszereztem a pénztárból (bár féltem, hogy elkésem - és az első élmény az újjányitott épületben az volt, hogy egy "művészbuzi férfi" beszólt, hogy mikor érkezem a soromba - holott jócskán megérkeztem és mivel első alkalom volt, értelemszerűen imádtam fotókat készíteni), eredetileg a szünetben akartam ezt intézni, de végül mondta a pénztáros, hogy most is akár gyorsan megtudjuk oldani - bár a főpróbás jegyemnél kifogyott a jegyet kibocsátó gép papírállománya...ez egy röpke időveszteséget okozott, de még időben voltam
- A rossz érzés ellenére - a sorban helyet foglaló hölgyek társasága nagyon elnézőek és kedvesek voltak, miközben a helyemre igyekeztem az egyiknek megjegyeztem, hogy nagyon szép a csipkés kesztyűje. Pár perccel később, a névrokonnal, aki a jobb oldalon ült a sornak, felfedeztük egymást, és mivel a közös barátnőnk nem jött, mellettem volt egy üres szék, átjött és rövid ideig mellettem tartózkodott. Azért csak kicsit ültünk együtt, mivel a 3. sorban túlságosan előrehajolt egy nő...nekem is rontotta több ember a szabad látásomat, de aztán valahogy mindegyik megoldódott, és aztán ezek miatt már nem kellett annyira feszengenem... Tehát a 3. soros idióta miatt nem maradt mellettem, így a hely szabad volt...
- A darabról most több pontban írok: EGY ÁLOM! Az első felvonás alatt a balkon jelenet megrikkantott --> rég volt ilyen érzésem és mielőtt Rómeó megérkezik a Júliáék kertjébe egy csodálatos orgonaszólót hallhattunk, teljesen elolvadtam - az orgona hangzás Capulettéknél;
- Tetszett továbbá a boszorkánytánc (ez egy a balettbe komponált új figura, aki, ha megjelenik rossz érzést kell, hogy félelmet és közelgő tragédiát előidézze, mindez ellenére nagyon jól volt kidolgozva, ahogy a három fiúval (Rómeó, Benvolio és Mercutio) közösen, egyszerre, egy mozdulatot követve táncoltak.
- A dromedár báli dal - nagyon nehéz, régen is ismertem ezt a zenét, de nem találtam sose igazán bálinak, mégis emelkedett és büszkének mondanám, és jelen van végig, az első megszólalást követően gyakran előkerül egy-egy részlete a dallamnak a darabban
- Benvolion mintha nem lett volna maszk - volt nálam a kukkerem, aki hatalmasat zakozott az első szünetben, ha nem kapom el - a mellettem lévő üres szék támlája és ülése közé esett, de sikerült törésmentesen kiszabadítanom - ekkor azért nagy kő esett le a szívemről. :) tehát, a Ben-en nem volt maszk, akkor mégis hogyan leplezte magát az ellenséges család előtt???
- A keretes történet a Globe színház képével kezdődik, majd zárul is, ekkor mutatkoznak be a szereplők, majd a végén akik utálták egymást békét kötnek. A bemutatást követően Verona piacterére visznek minket be a művészek, itt a cselédek tánca nagyon tetszett, 3 nő és 2 férfi szerepelt
- A tömegjelenetek - nyilván, hiszen az egész darabnak a koreográfusa, - csodálatosak, látványosak, két szóval nagyon jók!
- 2. felvonás: látványos volt a vívás jelenet, sőt merem állítani, hogy nagyon izgalmas volt, - bár Tybalt sokáig vívodott a földön, míg végre a Mercutio által összevérzett lepedőt sikerült a mellkasához szorítania, hogy vért imitáljon.... Capulet anyuka teljesen kivetkőzik magából, kiengedett, hosszú haj, folyton Tybalt testén "lóg" - kissé durva volt, hogy mennyire megviseli az unokaöccs halála...
- Paris gróf amúgy nem is volt csúnya, én hozzámentem volna :D
- Capulet apuka kirohanása, ahogy a lányával báik miután az ellenszegül a frigynek nem volt tetszetős. Capulet anyuka eleinte nem támogatja, nem mutat gyöngédséget lánya iránt - kivéve a dajka - majd amikor az apa a lányra támad, védelmébe veszi, és keresi a gyermek társaságát, de akkora már késő...
- Júlia tévképzete a templomban, hogy a méreg segíteni fogja őket - a kripta jelenet elevenedik meg, ahogyan annak meg kellett volna valósulnia...
- Tetszett, hogy a pap magával akarja vinni Júliát a kriptából, hogy új életet kezdjen, de a lány ellenszegül és ott marad...
- 3. felvonás: megrázóan szép a befejezés, végre "rendesen" halnak meg, Rómeó megissza a mérget, Júlia leszúrja magát a férfi tőrével... A halálukat követően Rómeók és Júliák lepik el színpadot és körbe táncolják a szerencsétlenül járt szerelmeseket...
 |
| Az első olyan Mercutio adaptáció, aki szórakoztató volt, és nem akartam minden percben agyonverni... |
- Köztes: a büfében és a wc-nél is hosszú sor állt. A névrokon az első szünet alatt kávézni próbált, ő kiállta a sort és vissza is ért a 2. felvonás kezdetére a helyére. A második szünetben a mellékhelyiség előtti sorban állva, elkalandoztam kissé és megpillantottam egy kalapos nőt - aki akár, ha nem tudnánk, hogy Angliában van, még az angol királynő is lehetett volna, és a néni a kalapjával ült be, hát, nem irigylem, aki mögötte ült... A második szünetben azért történt pár közös selfi és a jegyszedő kishölgyet megkértük, hogy csináljon rólunk pár felvételt. Jelentkeztünk is azonnal a hiányzó barátnőnél, aki örült a felvételeknek. Bíztattuk, hogy ezt a darabot nem szabad kihagynia, amint újra lesz műsoron, menjen el rá. Én szerintem, el is fogom kísérni, nagy hatással volt rám. A büfés szünetben rászóltam egy idős nőre, aki a led tévé előtt majszolta a szendvicsét, amire kivetítették a darab szereposztását. A környezetkímélő hozzáállását az operaháznak nagyon bírom. :) És örülök, hogy eljutottak erre az álláspontra, bár azért hiányzik, mert ez egy apró -a jegyen túl - egy apró kapocs volt a darabokhoz. Persze, amikor a 3. felvonás végén fényképeztük a tapsrendet, a mögöttöm ülő nő rám szólt, hogy a hajacskám belelógott abba a részbe, ahonnan ő fényképezni próbált. Megbeszéltük, nem volt harag, gond.
 |
| Zöld boszi, zöld lámpával megvilágítva |
- Ismét a 3. felvonást kell megjegyeznem, egyrészt végre örülhettem, hogy mellém ült egy szőke, festett hajú hölgy, akiről kiderült, hogy spanyol. Kedélyesen elcsevegtünk budapesti tartózkodásáról, aranyos volt, dicsérte az Operaházat, a darabot, bármily hihetetlen számomra -de a budapesti közlekedést is - meg is jegyeztem neki, hogy hétköznap nagyobb a káosz, úgyhogy a hétvége kevésbé problémás avagy stresszes eljutni egyről a kettőre... Másrészt azért voltam még elégedett, mert a mögöttem ülő nő barátnője, aki szintén nem egy mai csirke volt, az folyton a mellettem lévő szék, az oszlophoz közeli kartámlájára tette a lábát, mert szerintem neki is az lehetett a gondja, ami sokaknak volt: kényelmetlen, szűk ülések - teszem hozzá, hogy én abszolut jól érzem magam bárhol, ahol csak eddig ülhettem az Operában. Tehát nem volt lábterpesztés - gondolkodtam rajta, hogy rászólok... ugyanis azért az a hely, ha jól emlékszem viszonylag gyakran be lett fogva a későbbi operai látogatásaimra, de ennek még utána kell néznem, a bérletváltás nem mostanság volt, és ki tudja mi volt már azóta. :)
 |
| Különleges táncot mutatott be a bohóc karakter, a botokon való ugrálás lenyűgöző volt, főleg, hogy nem rontott egyszer sem |
- Miután befejeződött a darab, szokásos tiszteletköröket futottam - ugyanis ilyenkor a bezárt ajtók megnyílnak, és betérhetek a különféle rejtekhelyekre, ahova amúgy szünetbe se tehetném be a lábamat (legalábbis első alkalommal ezt mondta a jegyszedő, de megesett rajtam a szíve és átengedett, akkor voltam először kint az Opera erkélyén). A szokásos körutam során pár felvételt készítettem és közben mondhatom, hogy felavattam egy új kabalát, hiszen szerencsét hozott. Egy gömb-féle díszítőszobor ez a kabala. Miután összejött kellő mennyiségű fotó vele, két külföldi ment el mellettem a páholyok 2. emeleti páholyok irányába... nem hagyhattam ki, utánuk mentem, meg ugye az irigység, hogy bezzeg ezek mehetnek, de ameddig mi nem toborzunk össze egy nagy csapatot, addig nem látok Operapáholyt...viszont ezzel kapcsolatban tévedtem! Beülhettem egybe! Hogyan? A külföldieket követve, megtaláltam a páholyokat, amiket nem sikerült kinyitni először - mert nem tudtam a módját - ezt később már tudtam értelmezni, és végül nyitottam magamnak egyet. De a sikertelen nyitást követően egy lépcsőfordulóhoz jutottam. még sosem jártam itt, úgyhogy lementem rajta, és az első emeleten egy csoportba botlottam, akiket egy helyi idegenvezető kísért. Éppen a páholyokban ültek, és mindenki nagyon kedves volt, lévén, hogy már felöltöztem, nem annyira voltam kirívó a csoportból, hogy ne feltételezzék, hogy hozzájuk tartozom. Így kerültem a páholyba, majd a másikba, ahonnan a néni eltanácsolt, mert állítása szerint rászóltak, de csak bementem én is, legalábbis a belsőt lefényképezni, aztán visszatértem abba, ahol először a hölgyekkel találkoztam. Lentről fényképezni, szinte már a nézőtérről, egyszerűen csodálatos érzés volt. Leültem egy pár másodpercre, hogy átérezzem a hely fensőbbségét. Nálam, akkor nem volt boldogabb ember! Úgyhogy a csoporttal tartottam. Kimentünk a nagy, első emeleti büfébe, majd az innen nyíló erkélyre kitekintettünk és ki is mentünk, itt érdekes és színes az Operához fűződő történetekkel szórakoztatott minket az idegenvezető. Még egy apróbb társalgóba vittek minket, aztán a királyi lépcsősort is láttuk, majd a nagycsarnok lépcsőin haladtunk a lefelé. Mi voltunk az utolsó csoport. A filmezés közben az idegenvezető tőlem kérdezte meg, hogy mindenki már leérkezett a földszintre, egyben van-e a csoport? A túra végén külön megköszöntem neki, hogy bevezetett minket az operaház rejtelmeibe. Amúgy nem mondanám drágának, 2500 Ft körüli a bejárás, amit majd máskor törlesztek, mert egy ilyen tárlatvezetésre, ahol teljes egészében és nemcsak már javában zajló egységénél állok be, megéri kifizetni és elolvadni.... de ez most járt. Szóval: 3. felvonás végén még maradtam, ingyenes tárlatvezetés, gyönyörű részletek, a varázsgömböm. :)
 |
| Kezdő és zárókép, a Globe színház csapata |
Képek az Opera.hu oldalról származnak.
Alkotók, szereposztás
Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/romeo-es-julia-2021/eloadas-202205221100/
Az eredeti leírás, hogy megmaradjon az utókornak, ha már nem játszák a darabot:
"Cselekmény
I. felvonás
Shakespeare korában vagyunk. A londoni Globe színház színészei a Rómeó
és Júlia – talán első – előadására készülnek. A nézők lelkesen tódulnak
be a színházba, majd az elsötétülő színen fokozatosan kirajzolódik a
veronai piactér reggeli képe.
A piac benépesül. A Capulet- és Montague-ház rokonsága és szolgálói
között verekedés tör ki. Hamar előkerülnek a kardok, a fegyveres
összecsapásban többen meghalnak, az öldöklésnek Verona hercege vet
véget.
A Capulet-ház konyhájában nagy a készülődés az esti bálra. Júlia
dajkájával játszik. A méltóságteljes Capuletné ajándékkal kedveskedik
lányának és közben rádöbbenti arra, hogy már nem kisgyermek.
Mulatságra érkeznek a vendégek a Capulet-családhoz. Rómeó, Mercutio és
Benvolio is be szeretnének surranni a bálba, azonban baljóslatú jelenés
részesei lesznek: Mab, a boszorkánykirálynő hívja táncba őket. A bálban
Rómeó és Júlia első pillantásra egymásba szeretnek. Júlia megismeri
Parist, kijelölt vőlegényét, akinek közeledését elutasítóan fogadja.
Tybalt felismeri a hívatlan vendégeket, éktelen haragra gerjed, de a ház
ura, Capulet lecsillapítja. Mercutio mókázása nemhogy enyhítené Tybalt
dühét, még jobban sérti önérzetét. A mulatság végén a vendégek távoznak,
Rómeó pedig bemászik a ház elcsendesedett kertjébe, ahol megpillantja
az erkélyen ábrándozó Júliát. A két fiatal boldogan talál egymásra.
II. felvonás
Verona főterén ünnepi sokadalom: Mária-körmenet, mutatványosok,
vidáman szórakozó tömeg. Júlia dadája „elegánsan” érkezik fiatal úrnője
üzenetével. Rómeó követi a Dadát Lőrinc barát kápolnájába, ahol a pap
összeadja a két szerelmest.
A piactéren Tybalt Mercutiót keresi, viszonozni szeretné az előző esti
tréfát. Kölcsönös sértegetés és gúnyolódás után kardot rántanak.
A mestervívó Tybalt halálosan megsebesíti a végig bohóckodó Mercutiót.
Ő még haldoklása közben is színészkedik, de utolsó pillanataiban
mindkét családot megátkozza. Rómeó nem tud uralkodni magán barátja
elvesztése miatt, ezért dühében megöli Tybaltot. Rómeót – akire a
gyilkosság miatt a Herceg száműző ítélete vár – barátai elmenekítik.
III. felvonás
Rómeó ideiglenes menedékre talál Lőrinc barát kápolnájában, ahová Júlia hívóüzenete is megérkezik.
Nászéjszakájuk után Rómeónak menekülnie kell a törvény elől, így magára hagyja feleségét.
Júlia ellenszegül szülei akaratának, nem akar Parishoz menni. Nem marad más választása, Lőrinc baráttól kér segítséget.
A szerzetes azt ajánlja Júliának, hogy igya meg a tetszhalottá tévő
szert, amitől a kellő pillanatban majd fel fog ébredni. Lőrinc barát
szerint ez az egyetlen járható út.
Szobájába visszatérve Júlia látszólag beleegyezik a Parisszal kötendő
házasságba. Magára maradva megissza a mérget, így reggelre virradóra
családja élettelenül találja ágyában.
Temetési menet kíséri Júliát utolsó útjára, a Capulet-kriptába. A
szülőket és a Dadát megtörte a bánat. A gyászolók távozása után érkezik
Rómeó, aki halottnak gondolja szerelmét, így nem lát más kiutat, és
öngyilkosságba menekül bánatában. Lőrinc barát akkor érkezik, amikor
Júlia éppen ébredezik. A pap rájön, hogy elkésett, így legalább Júliát
megpróbálja megmenteni, de ő – halott férjét meglátva – szintén a
halálba menekül, leszúrja magát.
A kripta kozmikus térré tágul, a csillagfényben felemelkedik a
ravatal, és Rómeók és Júliák sokasága táncolja körül a halott
szerelmeseket.
A Globe színházban teljes egyetértésben felvonulnak Shakespeare
színészei Rómeóval és Júliával együtt, jelezvén, hogy előadásuknak vége
van."
A bál dromedár dala
Saját képek, videó hamarosan! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése