Aki ismer személyesen, az tudja rólam, hogy Wagner darabjai közül egyedül A bolygó Hollandit szeretem, a többi munkáját, ha lehet hanyagolom, és nem nézem meg, mert öszintén szólva a zenéje ugyan szép, de nem marad meg. Nehéz játszani a művészeknek, mert időnként a szövegből kifogynak és csak a zene van, semmi nem történik... a helyzettel nem lehet mit kezdeni, nincs katarzis érzésem a darab nézése közben...
Jöjjön hát pár gondolatfoszlány és az OPERA jelenlegi rendezésének összefoglalója - mentve az oldalról...
Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/parsifal-2022/eloadas-202304141700/
"Színpadszentelő ünnepi játék három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal
Utolsó zenedrámájában, a Parsifalban Wagner a világ csábításaitól és a bűnös vágyaktól való félelmet írja meg egy megváltástörténetbe ágyazva. A mű valójában ünnepi színpadi játék, nem is opera. Sokan – talán saját félelmükből adódóan – épp azzal kritizálták a zene és egyben a szövegkönyv szerzőjét, ami a darab erényének és különleges összetettségének is mondható, vagyis hogy az egyházi témát személyes hangvétellel jeleníti meg, melyben a szerelem vallásos és profán felfogása keveredik. Az előadás látványvilágát a Porgy és Bess, valamint A tündérkirálynő után ismét Sebastian Hannak tervezte, a rendezést Almási-Tóth András művészeti igazgató jegyzi.
Cselekmény
Parsifal
- zeneileg élvezhető, szövegileg és játék szempontjából nehéz bármi jót is kihozni belőle
- 1-felvonás erdő mélyén játszódik, a Grálról szó esik, és a Mester Dárdáról
- Parsifal egy vadász, aki legyilkol egy hattyút
- aludni vagy nem aludni? (a nő, akit bántani akarnak a szerzetesek)
- szerzetesek és lovagok gyűlnek össze
- Grál bemutatkozik, vörösen izzik a sötétben
- 2.felvonás
- valami főgonosz Shogun alvilági nőt küld parsifalra, hogy megrontsa
- harcokat követően, virágok veszik körbe a hőst, ő a nőkre rövid időn belül ráun, miután behizelegte magát a nők kegyeibe (nemtők)
- az alvilági nő megjelenik és ő tudja a férfi valódi nevét, próbálja rossz útra téríteni, de nem sikerül és a dárdával a sötétben megtisztítja (amit honnan szerez meg?)
- 3. felvonás
- a szerzetes megtalálja porban fekvő alvilági nőt, Parsifal katona vértben jelenik meg, a szerzetes figyelmezteti, hogy Nagypéntek van
- most a fürdésről beszélnek
- Parsifal szerint eltérítették a helyes útról
- lábmosás, fejre vizet öntenek
- közben a rét újjáéled
- visszatér a szenvedős karakter, aki a Grált őrizte, Parsifal meggyógyítja a sebet, a Dárdával, illetve átveszi annak őrző szerepét-helyét a Grál fölött.
- Viszontagságos út során tér meg a főhős, Parsifal lovag
2018-as feldolgozás, Wagner utolsó operája, a felvételt az Erkelben rögzítették
A zene a fókusz, alapvetően nehéz játszani, mert „nem történik benne semmi”.
A Parsifal Richard Wagner utolsó operája. Wagner 1845-ben, marienbadi kúrája idején tanulmányozta először Wolfram von Eschenbach Parzival című eposzát, valamint Titurel című eposztöredékét. A bemutatóra 1882-ben a II. Bayreuthi Ünnepi Játékok keretében, II. Lajos és az egész udvartartás jelenlétében került sor.A mű nagy tetszést aratott, de már ekkor felmerült, hogy hossza és színpadra állításának igényessége meghaladja az opera-előadások szokásos kereteit. Wagner ezért kikötötte, hogy műve 30 éven keresztül színpadon csak Bayreuthban adható elő. Csak a tilalom lejártával kerülhetett sor más színházakban történő bemutatására. Koncertszerűen már 1884-ben bemutatták azonban Londonban. A moratórium lejárta utáni első hivatalos színházi előadását 1914. január 1-jén, Barcelonában és Budapesten, a Népoperában tartották. (Az előadást néhány perccel a tiltás lejártát követően, éjfél után kezdték.) „A színpadot felszentelő ünnepi játék” a Parsifal, ami valóban az ünnep, a szakralitás színpadi megjelenítése.” Hőse, a szent együgyű, aki tiszta, naiv hite által képes lesz rá, hogy megváltsa a testi és lelki bajoktól szenvedőket, és a Grál, a Krisztus vérét felfogó szent kehely őrzőinek sorába lépjen. Bűn, fájdalom, áldozathozatal, újjászületés; a tévelygések útvesztőjéről, a szeretet és a megbocsátás csodálatos erejéről szóló történet a húsvéti ünnepkör eszméjét emeli operává, egyszersmind általános érvényű mese rossz és jó mágiáról, sötét és világos harcáról, a megváltás reményéről”
Közreműködik:
Amfortas - Tómas Tómasson, Titurel - Kovács István, Gurnemanz - Palerdi András, Parsifal - Kovácsházi István, Klingsor - Tómas Tómasson, Kundry - Németh Judit. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése