Don Giovanni a győztes! - vagy mégsem az?

A kedvenc Mozart operámat néztem meg új rendezésben az Operaházban

Időpont: 2024.03.06. 18:00-21:30
Helyszín: Operaház
Rendező: Claus Guth

 

Előzmény story a darabhoz

Pár nappal az előadás előtt, a Carmina Burana kapcsán botrány tőrt ki az Operában, vagyis a jelen igazgató, Ókovács Szilveszter, a büfé bevételének növelése érdekében a nevezett előadásba (ami alapjáraton 70 perc összesen), 30 perces büfé szünetet rendelt el... Napok alatt komikus mémek születtek a kijelentésre reagálva, ezen felbuzdulva, mentem én is úgy az Operába, hogy a jegyszedőket, köztük a kedvenceimet is ugrattam, többek között ilyen poénokkal fűszerezve: Megterítettek-e már a büfében?; Eljön velem fröccsözni a büfébe, Miklós? (név szerint ismerem egyiküket-másikukat) a hatás nem maradt el, és jól jöttünk mindannyian belőle, nevettünk. Ámbár, szomorú az egész eset...mindenesetre, a fél órás szünetet nem a büfében töltve sikerült elmulatnom, hanem az épület különféle egységeiben (pl. shop, teraszon esős időben). Azért a hecc kedvéért csináltam selfiet a büfében, miután megérkeztem. Az emberek egyszeráen képtelen összefogni, már aki hallott az egész dologról és nem a kő alatt lakik - simán bojkotálni kellene a büféket a különféle szinteken...de ez az összefogás, akárcsak politikai szinten a pártok között, nem tud és nem is fog soha megvalósulni... És még mielőtt a kis insta bejegyzésemet hoznám a darabról, további gondolat a Mandiner nevezetű online szennylaptól, akik az épület előtti demonstrációról írtak... Egy felfújt kaszás figura emelkedett az Operaház előtt...a többit, kedves olvasóim, itt tudhatjátok meg: https://mandiner.hu/kultura/2024/03/tuntetest-jelentettek-be-az-operahaz-ele-helyette-azonban-valami-nagyon-bizarr-dolog-tortenik

 

Ókovács jelen volt az előadáson, szokásos, oldalpáholyából figyelte a történetet, de azért időnként eltűnt - gondolom a lufis figura miatt is... az első felvonás alatt lelépett, majd a másodikban fel-felugrált a helyéről, majd csak a darab végére került elő ismét...biztosan a szünetre is készült fel, valakinek csak ki kellett sütnie a büfében a lángosokat...

 

Insta bejegyzés: https://www.picuki.com/profile/klaudia.kovacs.20

A soron következő opera, kedvenc Mozart darabom, a Don Giovanni. Az első felvonás pörgős volt és izgalmas is, amikor az autó befarolt az erdei tisztáson, kissé be akartam verni a fejemet a könyöklőbe, mert ez már a túl modern kategória... A második felv. vontatott, unalmas volt. Arra vártam, hogy bűnhődik a címszereplő, de beérték annyival, hogy térdre rogyott, majd zsákként oldalra eldőlt. A főszereplő nem tetszett, nagyon hiányzott Bretz Gábor csibész viselkedése és a kémia, ami közte és a Leporello-t alakító Cser Krisztián között mindig megvolt. Ha már szünet, akkor büfészünetet én is tartottam. Megvolt a 30 perc, számoltunk kedvenc jegyszedőimmel, akikre humorban ezúttal is számíthattam, hiszen büfés vicceim nekik is feküdtek... Nagyon szeretem az operai csapatot! Szép este volt. Don Giovanni kalandjait újra átélni jó volt, de nem kapunk pozitív befejezést. Ez egy prágai rendezés amúgy. #dongiovanni #opera

 

A büfében pózolva :D

Történetről, szereplőkről, díszletről, jelmezekről

A történet kicsit át lett helyezve, egy olasz városkép helyett az erdőbe lettünk vezetve, ahol még ajtó sincs, viszont a szövegben van, így elég furán hatott, hogy éppen kinyitják a nemlétező ajtót a fák között az erdőben... Kissé, Tell Vilmos hatást nyújtott az erdei kép, a forgó színpadot kihasználták, váltakozva a helyszíneket, buszmegálló (pl. itt vicces volt, hogy Don Giovanni a szerkezet tetejére felmászott, két oldalról pedig a dühös, faképnél hagyott szerető dobálgatta feléje a faágakat, másik oldalon, pedig a Don szolgája, Leporello visszaszolgáltatta őket, szintén a férfi felé hajigálva), a Kormányzó szobra, ami a 2. felvonásban egy kidőlt fán ácsorgó madárijesztőre hasonlított leginkább... A mostani rendezésben kiemelkedik a férfi főszereplő vonzereje, hogy neki nem tud egy nő sem ellenállni, még az sem, aki frissen megházasodott, aki szűzies életet élt gazdag apjával, vagy az a nő, aki egyszerre imádja és utálja, amiért elhagyta... Nem tudunk, nem tudok egyik női karakterrel sem szimpatizálni, és ez nem a művésznők hibája, mindegyik hang tökéletes volt. Az elején nem is érthető, hogy Donna Anna most tudatában volt annak, hogy Giovanni-val szerelmeskedik? Eredeti változatában, összetéveszti a szerelmével, majd felismervén, hogy mégsem ő az, hát üldözőbe veszi...a szövegkönyv szerint itt is így kéne történni, mégis eléggé kezdeményező magatartást tanúsít a nő, ráadásul az összes hölgy ledérként simul a lovag (Don Giovanni titulusa) karjaiba...

Van pár hülye mozdulatsor, amin szintén lehet nevetni, tehát ne legyen sótlan a Don története, ami alapjáraton a főszereplő karakterétől lehet részben humoros, itt ez nem telejsül. Két domináns figura van ilyen téren, vagyis kellene lennie, a címszereplő és a szolgája. Itt csak a szolga az, aki mesterien hozza a követelményeket, a humort. Elkötelezett csicskája a lovagnak, panaszkodik rá, mégse lép le tőle, mert kap valamennyi alamizsnát. Ő se szereti a gazdáját, főleg a meglincselés esetében, mégis, amikor a végzet bekopog hozzájuk, a halott Kormányzó "szobra" (itteni ábrázolása: ásóval a kezében két fa közé áll, közben hull a hó alá... a háttérben meg beeresztettek egy farkast a díszletek közé, hogy kóvályogjon - bár ez még a Kormányzó megjelenése előtt volt, amikor a meghívást intézte a szobor felé Don Giovanni szolgája... - biztosan ezért is felugrott Ókovács, hogy megnézze nem ette meg az embereket a díszlet mögött a farkas), és arra invitálja a lovagot, hogy menjen vele vacsorázni, Leporello hirtelen nagyon esdeklő lesz, és kéri, rimánkodik gazdájának, hogy ne legyen beképzelt, ne acsarkodjon az "öreggel", bánja meg bűneit... de ezt nem teszi meg, így a pokol démonjai marni kezdik lelkét és ő térdeplő állásból, mint egy lisztes zsák eldől... 

A díszletbe érkező autó látványától, valóban úgy éreztem, hogy mentem felröhögök, mert ez már nagyon modern stílust adott. És, valahol nem tudom hibáztatni, hiszen a Don Giovanni-nak mondhatjuk, lehet olyan értelmezése, vagyis lehet időtől függetleníteni, más korba áthelyezni. Ezért volt érdekes ez a koncepció, hogy mai, rohanó világunkba rendezték, példa erre a Don Ottavio, aki térerőt keresett az erdőben... a sminkelő Donna Ottavia; a kocsi, ami váratlanul megjelent és lefulladt, persze, hogy Giovanni, mint egy autószerelő megjelenik és segít a páron...

A nőfaló ideál: Don Giovanni, minden nőt magába tudott bolondítani, a kocsi jelenetben, hogy Donna Anna, aki elvileg gyűlőli őt, és meg akarja öletni Ottavio-val, mert rájött, hogy apja gyilkosa a lovag, - mégis autón keresztül elolvadva figyeli a férfi minden rezdülését, majd a 2. felvonásban szintén félreérthető, hogy miért Giovanni-val fog kezet, miközben Ottavio-nak énekel szerelmét bizonygatva... 

Ezek a nők, kissé kurvásak. Ledérek, és egyáltalán nem a hűség mintaképei. Donna Elvira lenen a kivétel, de őt meg Leporello szédíti meg, gazádáját mímmelve...  erősen a férfikép van felnagyítva, a gaz csábító figura, és a reménytelenül-dühösen szerelmes férfiak mintáját kapjuk.

A férfi szereplők közül a Leporello-t alakító Cser Krisztián emelném ki, hiszen évtizedek óta alakítja ezt a szerepet, talán most állt neki a legjobban, mert humort csempészett bele, pimaszságot, kapcsolata viszont nem volt meg az aktuális Don Giovanni-val (Szemerédy Károly), aki önmagában sem volt csábító hatású. Biztos vagyok benne, és a jegyszedőim is megerősítettek a gondolatomban, hogy Bretz Gábor 100x jobb nála. Vele láttam először élőben, a régi rendezésben, és felvételről Erwin Schrott performanszát.

Összefoglalva: Az első felvonás sodró lendülettel bírt, megismertük a szereplőket, voltak vicces jelenetei, a kocsi. A második felvonás már inkább nyűglődés, szinte semmi érdemleges nem történik, amíg a Kormányzóval nem találkoznak. Szextet (ha így írják) vagyis a befejezés sem pozitívm hiszen a korábbi verzióban, ott mindenki, akit megkörnyékezett a Don boldog sorsot remélhetett, erről kaptunk éneklés formájában beszámolót. A mostani változatban ez elmaradt, csak odáig jut a történet, hogy a Don megkapta a méltó bűntetését. Az operát 2 felvonásra tagolták, olasz nyelven. A félórás szünet itt indokolt, hiszen mindkettő felvonás eléggé hosszú, jól esik a mozgás a szünet alatt.

Operáról mentve

Opera két felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Vannak művek, amelyek örökérvényűek, amelyeket nem lehet megunni, amelyeket nem lehet elégszer előadni. Wolfgang Amadeus MozartDon Giovannija is ilyen – nem véletlenül emlegetik az „operák operájaként”. S vannak produkciók, amelyek akár több évtizeddel ezelőtt készültek, mégis még mindig aktuálisak, így érdemes azokat újra és újra elővenni. Ilyen a Claus Guth rendezte 2008-as Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott Don Giovanni-előadás, melyet színre vittek azóta Berlinben, Madridban, Amszterdamban – és a 2023/24-es szezonban a párizsi Opéra Bastille mellett látható lesz a Magyar Állami Operaházban is. Claus Guth egy erdőbe álmodta meg a Don Giovannit. Az erdő mindig is inspiráló helyszíne a drámai cselekményeknek, szerelemnek, halálnak, eltévedésnek, félelemnek, felnövésnek – gondoljunk számos népmese mellett akár a Szentivánéji álomra! A folyamatosan forgó, félelmetes, mégis szellemesen játékos erdődíszlet Guthnál kevésbé álom, mint inkább rémálom színhelye, ahol a címszereplő halála előtti hallucinációjaként kísérhetjük figyelemmel utolsó szerelmi kalandjait.

A Salzburgi Ünnepi Játékok gyártásában készült produkció eredeti jogai a berlini Staatsoper Unter den Linden tulajdonában vannak.

 

 

Cselekmény

Első felvonás

Don Giovanni éppen újabb szerelmi légyottba bonyolódott, míg szolgája, Leporello arról panaszkodik, hogy belefáradt a helyzetbe: állandóan urára kell kint várnia. Már éppen ott is hagyná, amikor meghallja, hogy vita tör ki Don Giovanni és az éppen hódítása célját szolgáló Donna Anna között. Hirtelen megjelenik Anna apja, a Kormányzó, hogy megvédje lánya erényét. Anna rájön, hogy atyja veszélyben van, ezért segítségért siet, míg a Kormányzó és Don Giovanni összecsapnak. Don Giovanni Leporello segítségével elmenekül. Amikor Donna Anna vőlegényével, Don Ottavióval ismét a helyszínre érkezik, meglátja apját vérbe fagyva. Próbálja megérteni a történteket, és követeli vőlegényétől, hogy bosszulja meg a tettet.

Donna Elvira érkezik, aki férje hűtlenségéről panaszkodik. Don Giovanni, meghallván a boldogtalan nőt, azonnal ott terem, hogy megvigasztalja. Csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy az nem más, mint Donna Elvira, akit ő maga vett feleségül, azután elhagyta. Leporellóra marad a feladat beszámolni az asszonynak férje szerelemi kalandjairól. Elvira összetört szíve bosszúért kiált.

Don Giovanni és Leporelló egy lakodalomba csöppennek, ahol Zerlina, a fiatal menyasszony felkelti Giovanni érdeklődését. A férfi meghagyja Leporellónak, hogy távolítsa el a vőlegényt, Masettót és a többi vendéget. Giovanni könnyedén feledteti Zerlinával Masetto iránti hűségét, amikor házasságot ígér neki. A lány képtelen ellenállni a csábításnak. Mielőtt azonban a férfi megkaphatná, amit akar, Donna Elvira jelenik meg a színen, és a férjét illető vádakkal sikerül Zerlinát elbizonytalanítania.

Don Giovanni most Donna Annával és Don Ottavióval találkozik össze, akik baráti segítségét kérik. Elvira ismét közbelép, és kétségeket ébreszt bennük férjével kapcsolatban. Ottavio nem tudja mire vélni ezeket a rágalmakat, míg Anna megérti az ismeretlen, kétségbeesett asszonyt. Giovanni azonban egyszerűen csak bolondnak nevezi, és magával viszi. Donna Annából egyszer csak kitör a panasz: Don Giovannit azzal vádolja, megpróbálta őt megerőszakolni, és apja vére is az ő kezén szárad. Don Ottavio azzal vigasztalja menyasszonyát, hogy majd ő kideríti az igazságot.

Zerlina időközben visszatér a feldúlt, sértett Masettóhoz, és megpróbálja kibékíteni. A fiú már éppen megbékélne, amikor meghallják Giovanni hangját. Zerlina rémült reakciója újra feléleszti a féltékenység lángját, és a lány könyörgése ellenére Masetto elrejtőzik, hogy kiderítse, mi folyik Zerlina és Don Giovanni között. Mielőtt bármilyen szerelem beteljesülhetne, Masetto félbeszakítja őket. Don Giovanni azzal magyarázza a helyzetet, hogy csak játék volt az egész, így akarta megünnepelni a menyegzőjüket.

Don Ottavio Donna Anna és Donna Elvira társaságában azt próbálja kideríteni, tényleg elkövette-e Don Giovanni azokat a szörnyűségeket, amivel a nők vádolják. Elvegyülnek a násznép között, akiket Leporello szórakoztat, hogy közben Giovanni újra szerencsét próbálhasson Zerlinánál – ezúttal akár erőszakkal is. A lány segélykiáltására felfigyelve az egybegyűltek Giovanni nyomába erednek, aki viszont Leporellót akarja bűnbaknak megtenni. De már senki sem hisz neki, a sarokba szorított Don Giovanni elmenekül.


Második felvonás

Leporello ugyan megfogadta, hogy most már otthagyja Don Giovannit egyszer s mindenkorra, képtelen sorsára hagyni urát. Mikor Donna Elvira újra felbukkan, Giovanni megint leveszi a lábáról, majd megparancsolja Leporellónak, hogy cseréljenek ruhát. Elvirát sikerül így rászedni, és boldogan követi Leporellót abbéli hitében, hogy sikerült a férjét visszaszereznie. Giovanni, végre megszabadulva Elvirától, újabb szerelmekről ábrándozik, ám megjelenik Masetto, hogy elégtételt követeljen. Giovanni Leporellónak adja ki magát, és azt ígérve, hogy segít megtalálni a gonosztevőt, lefegyverzi, végül összeveri Masettót. A sebesült férfira Zerlina talál rá.

Elvira még mindig abban a hitben tévelyeg, hogy a férjével tölt időt, és élvezi az egymásra találás örömét. Leporello próbál szabadulni a helyzetből, de Anna, Ottavio, Masetto és Zerlina útját állják. Azt hiszik, rátaláltak Don Giovannira, és végre eljött a bosszú ideje, ám ekkor Leporello felfedi kilétét. Az üldözőknek pedig be kell látniuk, újra rászedték őket. Mostanra Ottavio is minden kétséget legyőzött magában Don Giovanni bűntetteivel kapcsolatban, és megesküszik, hogy felelősségre vonja.

Leporello és Don Giovanni újra találkoznak, amikor is fenyegető hang hallatszik, ami Giovanni halálát követeli. Giovanni azt gondolja, tréfa, de Leporello szerint csakis a Kormányzó lehet, aki most eljött, hogy megbosszulja saját halálát. Giovanni azt parancsolja Leporellónak, hívja meg vacsorára. A hang elfogadja a meghívást.

Don Ottavio megígéri Donna Annának, hogy a büntetés nem várat sokat magára, és sürgeti, hogy lépjen már vele házasságra. Anna vonakodik. Don Giovanni a saját halálát várva fenséges lakomát tálaltat fel Leporellóval. Elvira megint megjelenik, és férje életét féltve könyörög neki, változtasson életmódján – mindhiába. Don Giovanni készen áll, hogy szembe nézzen a következményekkel, és elfogadja, hogy élete véget ér.

Forrás: Staatsoper Unter den Linden Berlin

 

A biodom világítása az Operánál is látszik

A biodom világítása az Operánál is látszik