Don Giovanni a győztes! - vagy mégsem az?

A kedvenc Mozart operámat néztem meg új rendezésben az Operaházban

Időpont: 2024.03.06. 18:00-21:30
Helyszín: Operaház
Rendező: Claus Guth

 

Előzmény story a darabhoz

Pár nappal az előadás előtt, a Carmina Burana kapcsán botrány tőrt ki az Operában, vagyis a jelen igazgató, Ókovács Szilveszter, a büfé bevételének növelése érdekében a nevezett előadásba (ami alapjáraton 70 perc összesen), 30 perces büfé szünetet rendelt el... Napok alatt komikus mémek születtek a kijelentésre reagálva, ezen felbuzdulva, mentem én is úgy az Operába, hogy a jegyszedőket, köztük a kedvenceimet is ugrattam, többek között ilyen poénokkal fűszerezve: Megterítettek-e már a büfében?; Eljön velem fröccsözni a büfébe, Miklós? (név szerint ismerem egyiküket-másikukat) a hatás nem maradt el, és jól jöttünk mindannyian belőle, nevettünk. Ámbár, szomorú az egész eset...mindenesetre, a fél órás szünetet nem a büfében töltve sikerült elmulatnom, hanem az épület különféle egységeiben (pl. shop, teraszon esős időben). Azért a hecc kedvéért csináltam selfiet a büfében, miután megérkeztem. Az emberek egyszeráen képtelen összefogni, már aki hallott az egész dologról és nem a kő alatt lakik - simán bojkotálni kellene a büféket a különféle szinteken...de ez az összefogás, akárcsak politikai szinten a pártok között, nem tud és nem is fog soha megvalósulni... És még mielőtt a kis insta bejegyzésemet hoznám a darabról, további gondolat a Mandiner nevezetű online szennylaptól, akik az épület előtti demonstrációról írtak... Egy felfújt kaszás figura emelkedett az Operaház előtt...a többit, kedves olvasóim, itt tudhatjátok meg: https://mandiner.hu/kultura/2024/03/tuntetest-jelentettek-be-az-operahaz-ele-helyette-azonban-valami-nagyon-bizarr-dolog-tortenik

 

Ókovács jelen volt az előadáson, szokásos, oldalpáholyából figyelte a történetet, de azért időnként eltűnt - gondolom a lufis figura miatt is... az első felvonás alatt lelépett, majd a másodikban fel-felugrált a helyéről, majd csak a darab végére került elő ismét...biztosan a szünetre is készült fel, valakinek csak ki kellett sütnie a büfében a lángosokat...

 

Insta bejegyzés: https://www.picuki.com/profile/klaudia.kovacs.20

A soron következő opera, kedvenc Mozart darabom, a Don Giovanni. Az első felvonás pörgős volt és izgalmas is, amikor az autó befarolt az erdei tisztáson, kissé be akartam verni a fejemet a könyöklőbe, mert ez már a túl modern kategória... A második felv. vontatott, unalmas volt. Arra vártam, hogy bűnhődik a címszereplő, de beérték annyival, hogy térdre rogyott, majd zsákként oldalra eldőlt. A főszereplő nem tetszett, nagyon hiányzott Bretz Gábor csibész viselkedése és a kémia, ami közte és a Leporello-t alakító Cser Krisztián között mindig megvolt. Ha már szünet, akkor büfészünetet én is tartottam. Megvolt a 30 perc, számoltunk kedvenc jegyszedőimmel, akikre humorban ezúttal is számíthattam, hiszen büfés vicceim nekik is feküdtek... Nagyon szeretem az operai csapatot! Szép este volt. Don Giovanni kalandjait újra átélni jó volt, de nem kapunk pozitív befejezést. Ez egy prágai rendezés amúgy. #dongiovanni #opera

 

A büfében pózolva :D

Történetről, szereplőkről, díszletről, jelmezekről

A történet kicsit át lett helyezve, egy olasz városkép helyett az erdőbe lettünk vezetve, ahol még ajtó sincs, viszont a szövegben van, így elég furán hatott, hogy éppen kinyitják a nemlétező ajtót a fák között az erdőben... Kissé, Tell Vilmos hatást nyújtott az erdei kép, a forgó színpadot kihasználták, váltakozva a helyszíneket, buszmegálló (pl. itt vicces volt, hogy Don Giovanni a szerkezet tetejére felmászott, két oldalról pedig a dühös, faképnél hagyott szerető dobálgatta feléje a faágakat, másik oldalon, pedig a Don szolgája, Leporello visszaszolgáltatta őket, szintén a férfi felé hajigálva), a Kormányzó szobra, ami a 2. felvonásban egy kidőlt fán ácsorgó madárijesztőre hasonlított leginkább... A mostani rendezésben kiemelkedik a férfi főszereplő vonzereje, hogy neki nem tud egy nő sem ellenállni, még az sem, aki frissen megházasodott, aki szűzies életet élt gazdag apjával, vagy az a nő, aki egyszerre imádja és utálja, amiért elhagyta... Nem tudunk, nem tudok egyik női karakterrel sem szimpatizálni, és ez nem a művésznők hibája, mindegyik hang tökéletes volt. Az elején nem is érthető, hogy Donna Anna most tudatában volt annak, hogy Giovanni-val szerelmeskedik? Eredeti változatában, összetéveszti a szerelmével, majd felismervén, hogy mégsem ő az, hát üldözőbe veszi...a szövegkönyv szerint itt is így kéne történni, mégis eléggé kezdeményező magatartást tanúsít a nő, ráadásul az összes hölgy ledérként simul a lovag (Don Giovanni titulusa) karjaiba...

Van pár hülye mozdulatsor, amin szintén lehet nevetni, tehát ne legyen sótlan a Don története, ami alapjáraton a főszereplő karakterétől lehet részben humoros, itt ez nem telejsül. Két domináns figura van ilyen téren, vagyis kellene lennie, a címszereplő és a szolgája. Itt csak a szolga az, aki mesterien hozza a követelményeket, a humort. Elkötelezett csicskája a lovagnak, panaszkodik rá, mégse lép le tőle, mert kap valamennyi alamizsnát. Ő se szereti a gazdáját, főleg a meglincselés esetében, mégis, amikor a végzet bekopog hozzájuk, a halott Kormányzó "szobra" (itteni ábrázolása: ásóval a kezében két fa közé áll, közben hull a hó alá... a háttérben meg beeresztettek egy farkast a díszletek közé, hogy kóvályogjon - bár ez még a Kormányzó megjelenése előtt volt, amikor a meghívást intézte a szobor felé Don Giovanni szolgája... - biztosan ezért is felugrott Ókovács, hogy megnézze nem ette meg az embereket a díszlet mögött a farkas), és arra invitálja a lovagot, hogy menjen vele vacsorázni, Leporello hirtelen nagyon esdeklő lesz, és kéri, rimánkodik gazdájának, hogy ne legyen beképzelt, ne acsarkodjon az "öreggel", bánja meg bűneit... de ezt nem teszi meg, így a pokol démonjai marni kezdik lelkét és ő térdeplő állásból, mint egy lisztes zsák eldől... 

A díszletbe érkező autó látványától, valóban úgy éreztem, hogy mentem felröhögök, mert ez már nagyon modern stílust adott. És, valahol nem tudom hibáztatni, hiszen a Don Giovanni-nak mondhatjuk, lehet olyan értelmezése, vagyis lehet időtől függetleníteni, más korba áthelyezni. Ezért volt érdekes ez a koncepció, hogy mai, rohanó világunkba rendezték, példa erre a Don Ottavio, aki térerőt keresett az erdőben... a sminkelő Donna Ottavia; a kocsi, ami váratlanul megjelent és lefulladt, persze, hogy Giovanni, mint egy autószerelő megjelenik és segít a páron...

A nőfaló ideál: Don Giovanni, minden nőt magába tudott bolondítani, a kocsi jelenetben, hogy Donna Anna, aki elvileg gyűlőli őt, és meg akarja öletni Ottavio-val, mert rájött, hogy apja gyilkosa a lovag, - mégis autón keresztül elolvadva figyeli a férfi minden rezdülését, majd a 2. felvonásban szintén félreérthető, hogy miért Giovanni-val fog kezet, miközben Ottavio-nak énekel szerelmét bizonygatva... 

Ezek a nők, kissé kurvásak. Ledérek, és egyáltalán nem a hűség mintaképei. Donna Elvira lenen a kivétel, de őt meg Leporello szédíti meg, gazádáját mímmelve...  erősen a férfikép van felnagyítva, a gaz csábító figura, és a reménytelenül-dühösen szerelmes férfiak mintáját kapjuk.

A férfi szereplők közül a Leporello-t alakító Cser Krisztián emelném ki, hiszen évtizedek óta alakítja ezt a szerepet, talán most állt neki a legjobban, mert humort csempészett bele, pimaszságot, kapcsolata viszont nem volt meg az aktuális Don Giovanni-val (Szemerédy Károly), aki önmagában sem volt csábító hatású. Biztos vagyok benne, és a jegyszedőim is megerősítettek a gondolatomban, hogy Bretz Gábor 100x jobb nála. Vele láttam először élőben, a régi rendezésben, és felvételről Erwin Schrott performanszát.

Összefoglalva: Az első felvonás sodró lendülettel bírt, megismertük a szereplőket, voltak vicces jelenetei, a kocsi. A második felvonás már inkább nyűglődés, szinte semmi érdemleges nem történik, amíg a Kormányzóval nem találkoznak. Szextet (ha így írják) vagyis a befejezés sem pozitívm hiszen a korábbi verzióban, ott mindenki, akit megkörnyékezett a Don boldog sorsot remélhetett, erről kaptunk éneklés formájában beszámolót. A mostani változatban ez elmaradt, csak odáig jut a történet, hogy a Don megkapta a méltó bűntetését. Az operát 2 felvonásra tagolták, olasz nyelven. A félórás szünet itt indokolt, hiszen mindkettő felvonás eléggé hosszú, jól esik a mozgás a szünet alatt.

Operáról mentve

Opera két felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Vannak művek, amelyek örökérvényűek, amelyeket nem lehet megunni, amelyeket nem lehet elégszer előadni. Wolfgang Amadeus MozartDon Giovannija is ilyen – nem véletlenül emlegetik az „operák operájaként”. S vannak produkciók, amelyek akár több évtizeddel ezelőtt készültek, mégis még mindig aktuálisak, így érdemes azokat újra és újra elővenni. Ilyen a Claus Guth rendezte 2008-as Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott Don Giovanni-előadás, melyet színre vittek azóta Berlinben, Madridban, Amszterdamban – és a 2023/24-es szezonban a párizsi Opéra Bastille mellett látható lesz a Magyar Állami Operaházban is. Claus Guth egy erdőbe álmodta meg a Don Giovannit. Az erdő mindig is inspiráló helyszíne a drámai cselekményeknek, szerelemnek, halálnak, eltévedésnek, félelemnek, felnövésnek – gondoljunk számos népmese mellett akár a Szentivánéji álomra! A folyamatosan forgó, félelmetes, mégis szellemesen játékos erdődíszlet Guthnál kevésbé álom, mint inkább rémálom színhelye, ahol a címszereplő halála előtti hallucinációjaként kísérhetjük figyelemmel utolsó szerelmi kalandjait.

A Salzburgi Ünnepi Játékok gyártásában készült produkció eredeti jogai a berlini Staatsoper Unter den Linden tulajdonában vannak.

 

 

Cselekmény

Első felvonás

Don Giovanni éppen újabb szerelmi légyottba bonyolódott, míg szolgája, Leporello arról panaszkodik, hogy belefáradt a helyzetbe: állandóan urára kell kint várnia. Már éppen ott is hagyná, amikor meghallja, hogy vita tör ki Don Giovanni és az éppen hódítása célját szolgáló Donna Anna között. Hirtelen megjelenik Anna apja, a Kormányzó, hogy megvédje lánya erényét. Anna rájön, hogy atyja veszélyben van, ezért segítségért siet, míg a Kormányzó és Don Giovanni összecsapnak. Don Giovanni Leporello segítségével elmenekül. Amikor Donna Anna vőlegényével, Don Ottavióval ismét a helyszínre érkezik, meglátja apját vérbe fagyva. Próbálja megérteni a történteket, és követeli vőlegényétől, hogy bosszulja meg a tettet.

Donna Elvira érkezik, aki férje hűtlenségéről panaszkodik. Don Giovanni, meghallván a boldogtalan nőt, azonnal ott terem, hogy megvigasztalja. Csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy az nem más, mint Donna Elvira, akit ő maga vett feleségül, azután elhagyta. Leporellóra marad a feladat beszámolni az asszonynak férje szerelemi kalandjairól. Elvira összetört szíve bosszúért kiált.

Don Giovanni és Leporelló egy lakodalomba csöppennek, ahol Zerlina, a fiatal menyasszony felkelti Giovanni érdeklődését. A férfi meghagyja Leporellónak, hogy távolítsa el a vőlegényt, Masettót és a többi vendéget. Giovanni könnyedén feledteti Zerlinával Masetto iránti hűségét, amikor házasságot ígér neki. A lány képtelen ellenállni a csábításnak. Mielőtt azonban a férfi megkaphatná, amit akar, Donna Elvira jelenik meg a színen, és a férjét illető vádakkal sikerül Zerlinát elbizonytalanítania.

Don Giovanni most Donna Annával és Don Ottavióval találkozik össze, akik baráti segítségét kérik. Elvira ismét közbelép, és kétségeket ébreszt bennük férjével kapcsolatban. Ottavio nem tudja mire vélni ezeket a rágalmakat, míg Anna megérti az ismeretlen, kétségbeesett asszonyt. Giovanni azonban egyszerűen csak bolondnak nevezi, és magával viszi. Donna Annából egyszer csak kitör a panasz: Don Giovannit azzal vádolja, megpróbálta őt megerőszakolni, és apja vére is az ő kezén szárad. Don Ottavio azzal vigasztalja menyasszonyát, hogy majd ő kideríti az igazságot.

Zerlina időközben visszatér a feldúlt, sértett Masettóhoz, és megpróbálja kibékíteni. A fiú már éppen megbékélne, amikor meghallják Giovanni hangját. Zerlina rémült reakciója újra feléleszti a féltékenység lángját, és a lány könyörgése ellenére Masetto elrejtőzik, hogy kiderítse, mi folyik Zerlina és Don Giovanni között. Mielőtt bármilyen szerelem beteljesülhetne, Masetto félbeszakítja őket. Don Giovanni azzal magyarázza a helyzetet, hogy csak játék volt az egész, így akarta megünnepelni a menyegzőjüket.

Don Ottavio Donna Anna és Donna Elvira társaságában azt próbálja kideríteni, tényleg elkövette-e Don Giovanni azokat a szörnyűségeket, amivel a nők vádolják. Elvegyülnek a násznép között, akiket Leporello szórakoztat, hogy közben Giovanni újra szerencsét próbálhasson Zerlinánál – ezúttal akár erőszakkal is. A lány segélykiáltására felfigyelve az egybegyűltek Giovanni nyomába erednek, aki viszont Leporellót akarja bűnbaknak megtenni. De már senki sem hisz neki, a sarokba szorított Don Giovanni elmenekül.


Második felvonás

Leporello ugyan megfogadta, hogy most már otthagyja Don Giovannit egyszer s mindenkorra, képtelen sorsára hagyni urát. Mikor Donna Elvira újra felbukkan, Giovanni megint leveszi a lábáról, majd megparancsolja Leporellónak, hogy cseréljenek ruhát. Elvirát sikerül így rászedni, és boldogan követi Leporellót abbéli hitében, hogy sikerült a férjét visszaszereznie. Giovanni, végre megszabadulva Elvirától, újabb szerelmekről ábrándozik, ám megjelenik Masetto, hogy elégtételt követeljen. Giovanni Leporellónak adja ki magát, és azt ígérve, hogy segít megtalálni a gonosztevőt, lefegyverzi, végül összeveri Masettót. A sebesült férfira Zerlina talál rá.

Elvira még mindig abban a hitben tévelyeg, hogy a férjével tölt időt, és élvezi az egymásra találás örömét. Leporello próbál szabadulni a helyzetből, de Anna, Ottavio, Masetto és Zerlina útját állják. Azt hiszik, rátaláltak Don Giovannira, és végre eljött a bosszú ideje, ám ekkor Leporello felfedi kilétét. Az üldözőknek pedig be kell látniuk, újra rászedték őket. Mostanra Ottavio is minden kétséget legyőzött magában Don Giovanni bűntetteivel kapcsolatban, és megesküszik, hogy felelősségre vonja.

Leporello és Don Giovanni újra találkoznak, amikor is fenyegető hang hallatszik, ami Giovanni halálát követeli. Giovanni azt gondolja, tréfa, de Leporello szerint csakis a Kormányzó lehet, aki most eljött, hogy megbosszulja saját halálát. Giovanni azt parancsolja Leporellónak, hívja meg vacsorára. A hang elfogadja a meghívást.

Don Ottavio megígéri Donna Annának, hogy a büntetés nem várat sokat magára, és sürgeti, hogy lépjen már vele házasságra. Anna vonakodik. Don Giovanni a saját halálát várva fenséges lakomát tálaltat fel Leporellóval. Elvira megint megjelenik, és férje életét féltve könyörög neki, változtasson életmódján – mindhiába. Don Giovanni készen áll, hogy szembe nézzen a következményekkel, és elfogadja, hogy élete véget ér.

Forrás: Staatsoper Unter den Linden Berlin

 

A biodom világítása az Operánál is látszik

A biodom világítása az Operánál is látszik

 

A nyughatatlan férfi esete - Don GIovanni újratöltve

Előzmények
Link: http://phantomvizio.blogspot.com/2015/12/a-megmentett-eloadas-ferfi-aki-nem-birt.html

Mozart darabjai közül még nem sokat volt szerencsém megismerni, amiket meg is tapasztaltam, nem mindegyikért rajongok, de szívesen meghallgatom a dallamokat, mert ilyen téren nagyon nyitott vagyok az újdonságra vagy az ismert klasszikusokra. De azt bátran kijelenthetem, hogy nincs Mozart-tól egyenlőre olyan nagy kedvencem, mint a Don Giovanni. Zeneileg oda vagyok érte, és napokig az elmémben marad a dallami.

Szerintem egy hihetetlenül különleges előadás, amit az Erkel színházban színpadra álmodtak. Április 10-én Erwin Schrott főszereplésével játszott előadást mutatták be az M5-ös csatornán. 

Bizonylat: http://www.opera.hu/v/erwin-schrott-a-don-giovanni-cimszerepeben-aprilis-10-en-az-m5-hd-musoran/

A létrehozók:

Zene: Wolfgang Amadeus Mozart

Rendező: Gianfranco de Bosio

Látványtervező: Naná Cecchi

Koreográfus: Andrea P. Merlo

A főszerepeket ők alakították:

 Erwin Schrott (Don Giovanni), 

Pasztircsák Polina (Donna Anna), 

Tarjányi Tamás (Don Ottavio), 

Gábor Géza (Kormányzó), 

Fodor Gabriella (Donna Elvira), 

Sebestyén Miklós (Leporello), 

Bakonyi Marcell (Masetto), 

Keszei Bori (Zerlina)

2016. December 21-i felvételt lehetett megszemlélni. 

A darab története szerint az élvhajhász - nem bírok a nadrágomban megmaradni - Don Giovanni életébe nyújt betekintést, aki bűnős életet él, átveri az embereket és cseppnyi megbánást sem tanusít. Leporello a szolgája, aki mindenhova elkíséri, és sajnos, a gazdája iránt táplált utálat őt éri utol, amikor ruhát és szerepet cserélnek. Hiszen a bosszúvágyókat rútul becsapják ők ketten. Mégis a sérelem a szolgán csattan, akit majdhogynem meglincselnek. Mégis szabadulást követően, ahelyett, hogy otthagyná Giovanni után fut, aki mit sem törődik vele, különösen igaz ez, amikor az utolsó jelenetben a Kormányzó szobrát meghívja vacsorára, ő a roskadozó asztalról kényes fogyasztja a finomságokat, míg Leporellonak egy falat sem jut... Nem igazán kifizetődő a magát lovagnak tituláló Giovanni szolgálatában állni.... 

Három nőt "hülyít" a darab során, az első Donna Anna, aki az ártatlanságot, ugyanakkor a női csalfaságot, a bosszúvágyat és nagyon szerelmes hölgy képét ábrázolja. A szűzies nőt az éjszaka kellős közepén próbálja elcsábítani, ám a nő nem engedi, hogy erényére törjenek, és a védelmére kellő édesapa (a kormányzó) leli halálát az álarcos Don Giovanni-val vívott párbajban. Anna szerelme, Don Ottavio, aki kissé bárgyú figura, ugyanakkor férfiasságot is tud tükrözni, ám a szólójából inkább az derül ki, hogy nehezen viseli, ha kedvesét fájdalom éri, hiszen az neki még rosszabbul esik... Mindenesetre őróla nem vélekedünk úgy, hogy egy macsó figura lenne, inkább védelmező. 

A második hölgy, nem más, mint az, aki korábban kapcsolatot ápolt a lovaggal, ám az megcsalta őt, és véget ért a románc. Donna Elvira, ahol csak lehet feltűnik és próbálja elsózni a címszereplő levesét... :) Az egyik legösszetettebb figura (tapsrendnél őt is éltették a legjobban), hiszen először megátkozza egykori kedvesét, bosszút esküszik és ezt betartja is, mindenhová követi a lovagot. Ám, az újra fellángolásnak köszönhetően "védelmébe venné" a férfit, illetve a bocsánatáért könyörög az utolsó jelenetben. Végül belátja, hogy nincs emberi vonása a gonosz férfinak, és miután kiderül, hogy elnyelte a föld, ő dönt, zárdába vonul...

A harmadik hölgy, az erényes, paraszti megjelenésű, Zerlina, aki menyegzőjére készül jövendőbelijével, Masetto-val. A lovag elcsavarja a nő fejét, amikor kettesben maradnak, bár tudja, hogy a férfi valószínűleg átveri...mégis kétségek közt őrlődik. Szerencsére, van egy Donna Elvira, aki közbelép, és időben megmenti a lányt a kéjsóvár férfitól. Masetto nem örül, hogy a jegyese majdnem félre kacsintott, ezért Zerlinának szép szóval, és a "tegyél velem bármit amit akarsz én akkor is szeretni foglak" hozzáállással visszanyeri a férfi bizalmát. Zerlina karaktere nem begyepesedett, vagy búskomor, gondolkodó figura, aki a darab vége felé válik bosszúszomjassá, és még arra sem rest, hogy Leporello-t egy székhez kötözze, viszont ez meg a szolgát nem tartja vissza a szökési kísérlettől. Elmondható a leányzóról, hogy talpraesett. A női karakterek közül egyértelműen ő a kedvencem.

A szereplőgárdáról

Ha összevetem a 2015-ös csapattal, mindkettő gárdában felfedezek pozitív momentumokat, most is pár mozzanat már a lelki szemem előtt lejátszódtak. 

Don Giovanni szerepében, mind Bretz Gábor, mind Erwin Schrott nagyot alakított. Az utóbbihoz hozzátéve, a külföldi sztárvendégnek nagyon jól állt a szerep, hihetetlenül jól játszotta a lovagot, arcmimikájával is igen kifejezően bánt, részletgazdag volt. Igazán semmire sem lehetett panaszom. Nem beszélve arról, hogy nagyon atraktív, csinod férfi. És aranyos volt a tapsrendnél is, amikor bekiabált a közönségnek egy magyar szót, amit a művészek gyakran megtanulnak: "KÖSZÖNÖM!". :) Ráadásul dobálta a puszikat, de nem szokásos módon, hanem úgy, mintha baseball labdát dobna el... :D

További tapsrendes, illetve a darabból felvételek:

• https://www.youtube.com/watch?v=26E55IYdFtM
• https://www.youtube.com/watch?v=1hbZ_3gCQuE

Képgaléria

• http://www.opera.hu/v/don-giovanni-kepgaleriaja  

Az új szereplőcsapat 2016-ban

• http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-giovanni-2016/

Leporello-nak nem volt rossz Sebestyén Miklós, de inkább Cser Krisztiánt választom kedvencnek, mert jobban átjöttek a poénok, nem nézett ki annyira hajléktalannak... és Don Giovanni-hoz jobban illett testalkatilag, így a helycserés támadás is jobban sikerült. 

A színésznőknél nincs váltási vágyam, jók voltak, akikkel élőben láttam, inkább az volt a gondom, hogy Röser Orsolyával láttam élőben, míg a felvételen Polina volt, aki gyönyörű Donna Anna szerepében.

Akit viszont tuti leváltottam volna, az a paraszti figura, Masetto lett volna, nálam egy parasztnak is kinéző, egyáltalán nem dalia kinézetű színész játszott (Cseh Antal), helyette a felvételen egy igen csinos férfi volt látható, Bakonyi Marcell személyében... azt hiszem megtaláltam Posta Victor operaénekesi mását... :)

A kedvenc operám egyike! Jövőre, vagyis idén, decemberben - ha nem változtat az Opera a műsortervén - nézzétek mindenképpen!

Még egy rendkívül aranyos felvétel, amikor Erwin-t köszöntötték a születésnapja alkalmából:

A megmentett előadás - A ferfi, aki nem birt betelni a női nemmel

Időpont: 2015. December 17. (csütörtök) este 18.00
Helyszin: Erkel színház
Az előadás címe: Don Giovanni

Tartozom némi magyarázattal a címet illetően. Nos, napokig küzdenem kellett érte, mert utolsó pillanatban visszamondták, ugyanakkor pont az utolsó pillanatban jött egy segítő, és így vele közösen megmenthettem ezt a pazar előadást. És jelentem tökéletesen megérte! Következzék a beszámoló:

Bevezetőben

A darab egy léhűtő ferfiről szól, aki nem kímél senkit maga körül, egy hedonista életszemléletű nemes úr. Bátor, merész, szenvedélyes büszke es önző. A nők fejét elcsavarja a gavallér nyájas beszédével.

A szereplők nagyon véglegetes karakterek. A hölgyek leginkább melankolikusak, többek között az egyiknek megölik az apját, bosszút esköszik, ugyankkor képtelen továbblépni. Folyton kesereg, a jegyese erőlteti (és kegyetlennek nevezi, amiért megvárakoztatja) az egybekelést, romantikasan tulcsöpögő dalokat énekel, ezek a mai korban nem helytállóak.

Don Giovanni

A darabból a Kis Adoniszom című szám ismert. Ezt a dallamot a címszereplő palotájában adják elő, amíg várakoznak, hogy megérkezzen a fehér szobor.

Karakterek és a történet

A darab elején egy csavargóhoz hasonló személy jelenik meg, aki úgymond gazdája hátát fedezi, ugyanis a férfi vadászatra indult, és a vad nem más, mint egy fiatal hölgy, Anna (aki a kormányzó lánya). Éjszaka kellős közepén támad rá, - a darab elején, úgy tűnik, ismerik egymást, és régebb óta vannak viszonyban, de ezt a tévképzetet a második felvonásban feloszlatja a nő. Ennek a nemes hölgynek az apját öli meg az álarcos Don Giovanni. Eléggé bénán esett össze, a kard „nem is hatolt át rendesen rajta” – ezt hozzá kell tennem. Szóval a főszereplőnk nem csak erőszaktevő, még gyilkos is. Miután a halottra rátalálnak, a nő ráborul apjára, keze véres lesz a szúrt seb érintésétől. A gyász, a veszteség mellett, düh és gyűlölet gyúl lelkében, megkéri jegyesét, Ottaviot, hogy segítse megbosszulni apját. Esküvel fogadják.

Új helyszínre csöppenünk, és azt látjuk, hogy Don Giovanni egy szerelmét elátkozó nő felé tekint, akit elsőre nem ismer fel, pedig egykor őt is megszédítette csalfa szerelmi vallomásaival. Elvira asszony áhítozik, és fogadkozik, hogy kitépi a gaz férfi szívét. Don Giovanni a felismerést követően le akarja rázni magáról a nőt, de az folyton megjelenik (a közönség derűjére) és közbeavatkozik, hogy a férfi ne tudjon újabb áldozatot találni. Az új nő, egy menyasszony, talán a legértelmesebb karakter a női figurák közül az operában. A címszereplő nemes úrként mutatkozik be a forgatagban, elszakítja a vőlegényétől, és próbálja magához édesgetni olyan szavakkal, aminek egyetlen nő sem tudna ellenállni. A menyasszony (Zelinda) eleinte tényleg bátortalan, és nem tud mit kezdeni a gavellér kezdeményezésével, úgy véli ő is csak egy trófea lenne a férfinak, ezt Giovanni váltig tagadja, állítja, ő valóban szereti a lányt. Némi bizalmatlanságot követően mégis a férfi karjaiba omlana a lány, de ekkor előkerül az előző szerető, Elvira és leleplezi a férfit. Zelinda immár a vőlegénye megbocsátásáért könyörög, aki csak nagy nehezen adja be a derekát, előtte mérgesen, gyűlölettől túlfűtötten úgy gondolja, a lány volt a veszte. Ám a menyasszony dala, ami arról szól, milyen kegyetlenségeket hajtson rajta végre (verj meg, tépd ki a hajam, üss meg és én örömcsókokat adok a kezedre), meggyőzi, hogy egymáshoz tartoznak, tévedett a nőt illetően. Mégis a férfi nem nyugodhat, mert a lakodalmukra érkezők előtt megszégyenítették, - az embereket időközben Giovanni leitatta egy általa rendezett bálon, ahol álruhában megjelenik a három bosszúálló, Elvira, Anna és jegyese, Ottavio. Ugyan elkapják a férfit, mégis sikerül meglógnia az üldözői elől.

A második felvonásban, ismét Elvira pirulásainak, sóhajainak lehetünk tanúi. Az erkélyen állva, álmodozik a múltról, a szerelméről. Don Giovanni és szolgája a kertben olálkodik, és a férfi beszámol szolgájának a tervéről, ismét talált új áldozatot, Elvira cselédlányát akarja most meghódítani, de mivel ő egy nemes férfi, ezért a szemérmes lány biztosan nem állna vele szóba. Giovanni arra utasítja szolgáját, hogy cseréljenek ruhaneműt. A csere vicces szituációba sodorja Leporello-t, Elvirának kell udvarolnia, olyan gesztusokat tenni, mint a gazdája, és természetesen messze elcsalni a palota bejáratától. Szép áriája van Don Giovanni-nak, aki olthatatlan szerelméről énekel, a cselédlánynak címezve. Megjelenik a parasztember, a vőlegény, társaival együtt azért érkezett, hogy megverjék, sőt meglincseljék a bajkeverő csalót. A furfangos férfi, megtéveszti a szegényeket, elhiteti velük, hogy ő Leporello, és egyúttal, hogy saját bőrét mentse, az álruhás szolgája felé küldi az embereket, üssék, verjék meg, ha egy díszes tollakkal ékesített, nagykabátos férfit látnának egy hölgy oldalán. A tömeg elmegy a színről, és csak a vezető, a vőlegény marad ott, - őt, - Don Giovanni kihasználva a helyzetet, összeveri, - a földön fekvő férfiba belerúg, igazán kegyetlen, majd elsiet. Zelinda oltalmába veszi a szerelmét. Leporello-t végül elkapják a bosszúállók, akiről továbbra is azt hiszik, hogy Don Giovanni, a társaság már-már megölné őt, Elvira, mivel azt hiszi szerelmét akarják felkoncolni, a védelmébe veszi, végül a szolga leleplezi önmagát. Átverték őket, de a Leporello-t nem engedik szabadon: Zelinda egy székhez kötözi, ám ez sem tartja vissza a ravasz szolgát és elsiet a székkel egyetemben. Amikor a leány Elvirával visszatér, csak a hűlt helyét találják. Don Giovanni-hoz már kevésbé szeretne hozzászólni, egyáltalán őt szolgálni, mert megelégelte, hogy a gazdája minden balul elsülő tervében ő legyen a szenvedő fél, ő járjon porul a csalafinta férfi helyett, mégis még kitart mellette… A kertben felfedeznek egy fehér katona szobrot, amely mozdulatlan – de csak egy ideig, mert Giovanni gőgős beszédét hallva megszólal, sőt még mozog is. A kéjenc férfi nem rest, így meghívja palotájába a szobrot, hiába mondja, neki a szolgája ne cselekedjen átgondolatlanul. A márványkatona elfogadja a meghívást. Don Giovanni házában örömzene szól, átjárja az életöröm, a boldogság, látható, hogy élvezi az életét, míg a szolga csak a gazdája eldobott csontjait takaríthatja el a földről és titokban csenhet ételt és italt… Megérkezik Elvira, aki térden állva kéri a férfit, hogy fogadja vissza, eltűri azt is, ha megcsalja (valaki idáig süllyedjen?). Giovanni gúnyt űz belőle, a szolga pedig figyelmezteti a férfit, hogy a látogatója megérkezett, döngő léptekkel tér be az épületbe a márványkatona. Giovanni nem fél tőle, mint Leporello, aki egész végig az asztal alatt rejtőzik reszkető térdekkel. A szobor felszólítja, bánja meg minden bűnét, és tiszta lappal újra kezdheti életét. Ám Giovanni csökönyös, és nem hajlandó a hibáit elismerni. A katona meghívja a saját házába a léha férfit, aki – szolgája minden ellenvetése ellenére sem – elfogadja a meghívást. A kőszobor eltávozik, és Don Giovanni-t elnyeli a pokol. Az utolsó jelenetben összegzés történik, a rossz megkapta méltó büntetését, és mindenki végre boldogságára lelhet: Anna megkéri a jegyesét, hogy várjon még egy évet, majd egybe kelhetnek, hiszen a gyász nem múlik el egyik napról a másikra. Elvira úgy dönt a világtól elzártan, kolostorba fog vonulni. Leporello elmegy a kocsmába új gazdát keresni. Zelinda és párja, haza mennek és nagy boldogan megvacsoráznak. Kicsit ironikus, nem? A többiek véleményéhez képest, ők a legboldogabbak a végén, még Leporello-t is bántja Don Giovanni veszte, megtörten ücsörög az asztal előtt, ahol gazdája pár perce szintén helyet foglalt. Nagyon emberi volt ez az alakítás.

A szereplőgárdám:

http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-giovanni-2015/eloadas-201512171800/

Karmester - Bogányi Tibor

                                                         

Don Giovanni - Bretz Gábor
Donna Anna - Rőser Orsolya Hajnalka
Don Ottavio - Tarjányi Tamás
Kormányzó - Rácz István
Donna Elvira - Fodor Beatrix
Leporello - Cser Krisztián
Masetto - Cseh Antal
Zerlina - Szemere Zita

Színművészekről

A nők mind nagyon dúsak, kicsit teltek voltak. A három nő közül, ha mégis választanom kellene, ki volt a legteljesebb, akkor Zerlinda karakterére esne a választásom, vagyis Szemere Zita művésznőre. Nagyon sok színfoltja volt a figurájának, egészen a hiszékeny és naiv leánytól, a bátor és védelmező asszonyig. Elvira, azaz Fodor Beatrix jelképezte a nők azon tulajdonságát, hogy az imádott férfit eltudjuk átkozni, mégis mindig szeretni fogjuk, és megtudunk neki bocsátani bármi hibát követett el ellenünk vagy mások rovására cselekedett, továbbra is töretlenül odalennénk érte, szeretnénk. Anna - Röser Orsolya Hajnalka (igen, ő az a művésznő, aki a Madách színházban Az Operaház Fantomjában La Carlotta-át alakítja másodmagával) a szülők iránti erős szeretetet jelentette, meg azt a negatívumot, hogyan lehet egy férfit az orránál fogva sokáig vezetni, áltatni (pl.: nem akar még összeházasodni a jegyesével) és benne is meg volt a bosszú ereje…

Férfi karakterek közül, számomra egyértelműen a címszereplő és szolgája voltak igazán jelentősek a darabban vagyis Bretz Gábor és Cser Krisztián. A két karakter közötti kapcsolatot érdekes volt megfigyelni, hiszen a szolga igazán többször elhagyhatta volna a gazdáját, aki jóformán állati sorban tartotta, mindig kihasználta a férfi képességeit és a személyét, hogy saját magát védje vele. Don Giovanni nagyon önző karakter, az életet habzsoló, igazi hedonista figura, aki közben egy igazi szoknyapecér, szeret büszkélkedni a hódításaival. Egyik dalban Leporello elmeséli Elvirának, hogy listát vezet a nőkről, akikkel a gazdája együtt töltötte az idejét. Ottavio (Tarjányi Tamás) nagyon leegyszerűsített, sablon figura, aki a becsületes és jó fiút szerepét tölti be a darabban, közben egy igazi romantikus alkat: ha a szerelmét bántják, mintha őt bántanák. Aggódik érte, minden bánata, neki egy nagyobb fájdalommal ér fel. Szenvedős, közben persze szép, ahogy énekel, de sok. Rettentően csöpögős ez a figura, és az áriái is ezt a jellemet igazolják. A parasztember vagyis Cseh Antal, nagyon erőszakos, dúló-fuló karakter, egyszerű. A menyasszonya helyében inkább otthagytam volna, de lehet, hogy ezt a színész miatt mondom, annyira nem volt szimpatikus számomra külsőre... 

A zenekar

Színpadon is szerepeltek, ha a hedonista Don Giovanni bált rendezett. A karmester, Bogányi Tibor, kétféleképpen tudta irányítani a felosztott zenekart, és élvezettel vegyes csodálattal figyeltem mozdulatait, vezénylését. Mennyi odafigyelést igényelhetett az összehangolás! Le voltam nyűgözve!

A díszlet

Barokk korbeli palota, egydimenziós képe volt látható. Az első felvonásban papírmasés hátterek kicsit rontották az összképet, mert, a belső háttér átalakítását csak ekképpen tudták megvalósítani. Mondjuk, ezen talán illene módosítaniuk a későbbiekben. Az ablakok római kor stílusában volt ábrázolva, redőnyök le voltak húzva, csak miután a kőszobor megjelent és kezdetét vette Don Giovanni elemésztésének folyamata, váratlanul felmentek a redőnyök, mintegy végső bűnhődés hatását keltve, nem menekülhet sehová, érte jönnek és leviszik a Pokolba. Továbbá külön érdekességként és első szembetűnő dolog volt, amint beléptem a színház nézőterére: a színpadhoz közeli, egy-egy nagyobb páholy, most a díszlethez tartozott, paloták balkonját jelenítették meg, a színpadról lépcső vezetett fel hozzájuk. Eleddig még sosem volt így rendezve egyetlen Erkel teátrumos produkció sem. Üdítő volt. Az előadás alatt arra csavargott egy kisfiú is (véletlenül odakerült, mert nem szerepelt a darabban! :D)

A jelmez

Egyszerű, a barokk kor és a mai modern világ ruhakölteményeinek összhatását fedezhettem fel bennük. Kedvenc nincs, de Don Giovanni-in meg kellett lepődnöm, hosszú haja volt.

A zene

A nyitány hosszú volt, de minden egyes hegedű vonással felismerhető Mozart hihetetlen zenei zsenialitása! A szereplők szenvedélyessége - talán, Mozart a léhaságot, saját magát is belevitte a darabba, és ezért fordította ki a karaktereket magukból, mert ilyen emberek a valóságban nem is létezhetnek. Szerintem. Bár ki tudja? Sokszor ismételték a szövegeket. Volt egy kijelentés, és azt még egyszer vagy kétszer elmondták. Eleddig nem tapasztaltam, de lehet, hogy Mozart-nál ez a szokás.

Kedvenc jelentek

- Don Giovanni és Leporello párbeszédei, vagy ha egymagukban voltak a színpadon

- A ruhacsere, és az éjszakai szerenád

- Leporello válasza (Don Giovanni-nak segítve) az Ördögnek - "Uram, mondja azt, hogy nem ér rá, nincsen szabad ideje!"

- A boldog vég, egyesek csak megvacsoráznak, miközben másokat elnyelt a föld...

A vicces jeleneteken jót derült a közönség, az opera feliratozását pedig sikerült gyakran elrontania a felelős személynek. Olaszul énekeltek. Fél 10-ig tartott az előadás.

Összkép

Úgy gondolom idő kellett, hogy megkedveljem, de a darab önmagában építkezett, és ezért is tetszett, mert fokozatosan kedveltette meg magát velem. A témája, története is nagyszerű volt. Szereplők közül Bretz Gábor, Cseh Krisztián és a Zelindát alakító Szemere Zita tetszett a legjobban. Még azt is el tudom képzelni, hogy tetszett nekik az előadás, és örömmel adták elő. Pontosan ez tűnt fel nekem, hogy valóban szeretettel, teljes alázattal alakították a darabbeli figurákat. A zenekar bámulatosan remekelt, a karmestert is hatalmas dicséret illeti. Úgy vélem csodálatos lezárása volt az idei 2015-ös évnek ez az előadás. Köszönöm a társulat minden tagjának, akiknek a közreműködésében ez a darab létrejöhetett!

Link: http://www.opera.hu/v/mozart-don-giovanni/

Galéria (a blogon található képek forrása): http://www.opera.hu/v/don-giovanni-kepgaleriaja/
A történet bővebb leírása: http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=18

Találkozunk a következő évben is! J