2025. október 17., péntek

Valami finom illat van a nézőtéren, nyammi...

 2025.10.17. Belvárosiban újra tali


A darab leírása: https://orlaiprodukcio.hu/eloadas/szuvidalt-szenvedelyek-seared-199

Insta bejegyzés: Szuvidált szenvedélyek a Belvárosi szinhazban. Tortenet egy meno etteremrol es annak dolgozoirol. Hetkoznapjaikat, a megujito reformokkal betoro stilustanacsado menedzser felforgatja. Finom illatok lengték be a nezoteret az elso felvonas alatt (sult bacon, nyammmiii...). A séf nehezen szokja meg az ujdonsagokat, meg, foleg,ha mindenki fesus kagylot kér tőle... Szól a változásról, elfogadásról, a beismerésről és megbocsátásról,no meg a kulinális élvezetekről...legalabbis illat szintjen. Szuper eloadas, erdemes elmenni ra! 10/9 pontos, csak a harsany zenek miatt a levonas. Nagyon szorakoztato!😋😋😋 #belvarosiszinhaz #orlaiprodukció #szuvidáltszenvedélyek


„Theresa Rebeck:  Szuvidált szenvedélyek



Bemutató: 2025. 09. 14. Két óra, a szünettel együtt, téma: Konyhashow

Jönnek a sznob fésűkagylójukkal, egyenek inkább császárhúst!

Mi a gasztronómia: művészet vagy üzlet? Mi a fontosabb: a tökéletesség, vagy a nagy forgalom? Egy zseniális séf és egy lelkes befektető barátsága a tét, amikor kis exkluzív éttermüket hirtelen szárnyára kapja a hírnév. Sorok állnak az asztalokért, mindenki be akar jutni – de mindennek van határa. Ez a határ pedig nem más, mint a szakács. Aztán hiába az ifjú marketinges, a segítőkész felszolgáló, gyülekeznek a viharfelhők. Kisüt-e újra a nap, és lesz-e fésűkagyló?

A darab sok humorral vezeti be a kíváncsiskodót a konyhaművészet és az emberi játszmák kulisszái mögé.”










2025. október 16., csütörtök

Puccini darabok után Puccini egész estés áriaestet kaptunk az Operaháztól

2025.10.15. Puccini est




Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/best-of-puccini/magyar-allami-operahaz-2025-10-15-1900/

Insta bejegyzés:

Wagner est után Puccini est. Első felvonásban válogatást kaptunk a legszebb dalokból, amit a zeneszerző alkotott, második felvonásban pedig a Gianni Schicchi c. darabot játszották, sajatos, modern környezetbe helyezve. Ha sejtésem nem csal, az öszvérként szereplő autot már láttam a Tündérkirálynő c. darabban még az Eiffelben. Azert amikor 2x öngyilkos akart lenni a szerelmespar az humorhan ütött...xD #pucciniest #giannischicchi






Darabmentés:

Egy operaház életében vannak zeneszerzők, akikhez mindig vissza kell térni – sőt talán el se szabad őket hagyni. Ilyen Giacomo Puccini is, akinek az elmúlt évtizedben már egy teljes évadot is szentelt az OPERA, sőt azóta is folyamatosan repertoáron tartja műveit, mi több újabbakat mutat be. Ezúttal egy legismertebb és legkülönlegesebb operarészleteiből összeállított esttel és a fergeteges [szkikki] 2.0 előadásával várja nézőit.

Az ajándékkoncert műsora:
Lidércek – Boszorkánytánc
Bohémélet – „Sì, mi chiamano Mimì…” – Mimì áriája az I. felvonásból | Horti Lilla
Bohémélet – „Vecchia zimarra, senti…” – Colline áriája a IV. felvonásból | Dani Dávid
Bohémélet – „Quando m’en vo…” – Musetta áriája a II. felvonásból | Topolánszky Laura
Bohémélet – „O Mimì tu più non torni…” – Rodolfo és Marcello duettje a IV. felvonásból | Boncsér Gergely, Szegedi Csaba
Angelica nővér – Intermezzo
A Nyugat lánya – „Minnie, dalla mia casa son partito…” – Jack Rance áriája az I. felvonásból | Szegedi Csaba
Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-kettős a II. felvonásból | Horti Lilla, Gál Erika
Manon Lescaut – Intermezzo
Turandot – „Liù… bontà! Liù… dolcezza!” – Timur búcsúja Liùtól a III. felvonásból | Szvétek László
Turandot – „Nessun dorma…” – Kalaf áriája a III. felvonásból | Boncsér Gergely






Operakalauz Rendezői koncepció: "Firenzében játszódik, de korántsem Dante korában Puccini egyik legnépszerűbb operájá­nak új feldolgozása. A produkció rendezője, Toronykőy Attila több évtizedes gyakorlattal a háta mögött jól tudja és érzi, mitől válhat az Isteni színjátékban is megörökített sztori izgalmassá a fiatal nézők számára. „Mindig is zavart az opera korszerűsített színpadi feldolgozásaiban, amikor Buoso Donati ha­lottas ágya körül elkezdenek egy öszvéren meg a signai malmon civakodni az örökségre vágyó rokonok” – mondja a rendező. „Az ingatlanok, a pénz, a vagyontárgyak még hagyján, de mi az, aminek ma olyan jelentősége lehet, mint egykor egy igavonónak és egy malomnak?” Ez a kiindulópontja a rendezésnek, és mivel a [szkikki] 2.0 célközönségét diákok alkotják, a színpadon látottakat és hallottakat az ő számukra kell vonzóvá tenni. Fontos minél köze­lebb hozni a játékot a nézőkhöz, ami ezúttal szó szerint is megtörténik a különleges térel­rendezés jóvoltából. A rendező hisz a színház ismeretterjesztő erejében: a képzőművészeti utalások, a reneszánsz alapokon nyugvó díszletek fejlesztik az ifjú nézők vizuális kultúráját.

Ebben az értelmezésben a dúsgazdag Buoso Donati főleg vastag pénztárcájáról híres. A környezet, ahol él, megidézi a középkor és a reneszánsz világát, de közben felismerhe­tően mai. Az öszvér és a malom „kortársiasítása” szokatlan, új megoldásokat szül a szín­padon. Egy olyan típusú ember, mint a mi Donatink, sokkal kézzelfoghatóbb, látványosabb értéktárgyakba fekteti a pénzét. Hogy pontosan mibe, az kiderül az előadásból, de a min­denre elszánt rokonok motivációja is érthetőbbé válik: olyan dolgokat kerestünk, amiért sokan lennének hajlandóak szinte bármire. A rendező szeret világos viszonyokat teremteni a színpadon, így amíg Puccininél Donati már halott, amikor a rokonok betoppannak, az új produkcióban megjelenik még életében. Ez azonban megbolygatja a dramaturgiát, hiszen a halott felöltöztetését és ágyba fek­tetését – ami sok Gianni Schicchi-előadás leghumorosabb pillanatait hozza – újra kel­lett gondolni, így például Buoso Donati ágy helyett hatalmas íróasztala mellől diktálja a végrendeletét."


Kifejtés: 

A kétfelvonásos produkcióban elsőként csokrot kapunk a zeneszerző legismertebb előadásainak áriáiból, duettjeiből. Semmi sem lehetne ennek a résznek a lezárásához méltóbb, mint a Turandot-ból ismert Nessum Dorma. Bevallom, azért annyira nem tetszett most, de mindig öröm számomra ezt az egyedülállóan szép dalt meghallgatnom. Abszolút kedvenc operaáriám, és most, hogy az Opera beszerezte a Turandot-ot, többször is említésre kerül és ez nagyon-nagyon jó dolog.

Szünet alatt: Ha egyszer hív a természet, akkor hív… Sajnos, rossz időpontot választva, a szokásos járatommal érkeztem, a 9-es busz jelentős késedelmet halmozott fel, nekem is szednem kellett a lábam, hogy a helyemre megérkezzek, ami már nem olyan tágas, mint a közép egységen tapasztaltam - ha egymás mellett szeretnénk átférni.... Mégis nagyon kedvelem ezt az ülést, többször bebizonyította, hogy jobb rálátást tud nyújtani, mint az egykori középülésem, amit azért megrendülten mindig figyelek, hogy éppen be van-e foglalva? A természeti részt illetően, pedig fellöktem az egyik bámészkodó nézőt amikor futva rohantam a mellékhelyiség felé, hogy még időben elkerüljem a nagy sort, illetve Miklós (kedvenc jegyszedőm) biztatóan mondta, hogy gyorsan... :D

A híresen, zenéhez idomuló ülőtársaimmal való kapcsolat és a többi szomszédság: A zenekedvelő és műértő vegyes pár (viszonyukat nem tudom mi lehet) beszélgetésbe elegyedtem velük, leginkább a darab végén, ők 3 bérletet váltottak idénre, én csak egyet. De örülök, hogy velük is sikerült a kapcsolat, és második, közös estünkre kicsit oldottabbak voltak. A németek mögöttünk megszívták a második felvonást, mert kénytelenek voltak a kabátjukat a karjukban tartani, nem adták le – pedig ingyenes a ruhatár, illetve a mellettem lévő üres székre helyezték a kabátokat, de mivel a 2. felvonásra már befoglalták ezt a két helyet, ezért porul jártak.

A zenei csemege változatos volt. Azon gondolkodtam, hogy vajon a szöveget érthettük volna, ha előveszem a karfába épített táblagépet. Csakhát, voltam olyan szemét, hogy nem akartam kedvezni a külföldieknek, mert akkor megtudják, hogy jobban felvagyunk szerelve, mint a látszat adja… A második felvonás a Gianni Schicchi modernizált változata volt, amit eleddig az ifjúságnak játszották az Eiffelházban. Azért is örültem, mert tervben volt nekem, hogy egyszer majd megnézem. Most a sors megjutalmazott vele. Humoros, igazi szatíra, napjainkban játszódó, modernizált világú előadás, ami a mondanivalójából - a modern környezetbe való helyezését illetően - sem veszített. Vagyis a pénzéhes rokonságot ki kell forgatni a vagyonból, ha egy szegény szerelmespárt gátolnak a kiteljesedésben… mert a pénz mindent is meghatároz. Pozitív érzelmi szálakat nem igazán pendít meg, csak azért rajonganak valakit körbe, mert vagyoni gyarapodást remélhetnek tőle… Itt, a történetben a pénzsóvár rokonság valóban meg lesz leckéztetve, és a nincstelen (Schicchi) kapja a legtöbbet érő részét a vagyonnak, hogy lányának és jövendőbeli vejének adhassa majdan (a firenzei ház, az öszvér – ami egy fekete kocsi volt, a vetített malom)… Amúgy, ők ketten is megérnek egy misét, ami a szerelmespárt illeti, győzködik Schicchi-t, hogy segítse meg a „gyászolókat” az örökség igazságos szétosztásában, többször öngyilkossági kísérlettel teszik ezt. Az egész előadás egy humorba oltott gyászesemény.

 







2025. október 14., kedd

Nem mentem reggel, este nézem meg a Wagnert

 2025.10.12. Wagner est


Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/aranykor-wagner/magyar-allami-operahaz-2025-10-12-1900/


Insta bejegyzés
Ma este a Wagner koncerten borzoltam az idegeimet. Az előadásra délelőtt szerettem volna menni, lévén, h Wagner, de keresztülhúzták a számitásaimat és esti program lett belőle. Ráadásul még azzal is "büntettek", h a zsöllyére kellett a belépőt váltanom...bevallom, hiányzott az emelet, majd jövő héten már a szokott helyemen ülhetek, itt viszont megkaptam azt az érzést, amit az Opera nyújt a gazdagoknak. Felső tizezer feeling! 🤩🥳😍 az ülésem helyes választásnak bizonyult. Alapvetően  A nürnbergi mesterdalnokok (napokban a valamilyen énekeseknek gondolva őket 😅😅😅), kedvenc jegyszedőm tanacsára választottam a koncertet, mert a dalnokokból volt részlet és az tényleg jó volt. Szóval,kilátásba helyezem, h elmenjek rá, ha játsszák. A szünetben és a koncert után is korzóztam, a szünetben különösen boldog voltam, hogy felfedezhettem "új" helyeket. Az esemény elso reszeben a zenekar a szinpadon jatszott, a masodik reszben lekerult a szokasos helyukre, a vasfuggony volt a "hatter" elotte pedig 3 enekes bamulatosan hozta a rabizott karakter jatszasat. Nagyon jo volt, de a szerelmi szál miatt A valkürt lehet sosem fogom megnézni...no way! 🤯 Nagyon jo energiak mozogtak es egy ujfajta hangzas vilag kialakitasaban vehettunk reszt, ezert nem lehetett a felso emeleti egysegre, csak a foldszintre es a paholyokba jegyet valtani. Oh, de csodalatos volt, ismet egy nagyon kedves elmeny az Operaházban! 🥰🥰🥰❤❤❤💘💘💘 #operahaz #wagnerest






Megvolt a felső 10ezer érzés és az marha jó volt megtapasztalni. Szerdán ismét ellátogatok az Operába, ezuttal a bérletes koncertjeim következö alkalma jön, a Puccini est kulonfele áriákkal. Má várom a találkozást!

OperamentésA BMW szezonban helye van olyan tematikus hangversenyeknek, amelyek az évad névadói előtt tisztelegnek. Elsőként Wagner arcait helyezik egymás mellé a Dalszínház szólistái és az OPERA Zenekar: a vígoperai nyitánytól a dalirodalom remekein keresztül az életmű legismertebb szemelvényéig ível a műsor: az estet A walkür varázslatos I. felvonása koronázza.







A program:
A nürnbergi mesterdalnokok (nyitány), Wesendonck-dalok, A walkür (I. felvonás)

Előadás hossza: 2 óra 10 perc egy szünettel

Szereplők voltak: A Wessendonck-dalok esetében Szántó Andreát hallgattuk meg, míg a Valkür felvonását Sümegi Eszter, Kovácsházi István és Cser Krisztián énekelték.
Vezényelt: Halász Péter


Áhítattal figyeltem, illetve némileg zavarban is voltam, hogy nem a emgszokott helyemen ültem. Annyira távol áll tőlem, hogy a zsöllye szintjén vagyis a földszinten ücsörögjek, de a választott székem rendkívül jó döntésnek bizonyult. Kényelmes volt, mind ülés, mind a lábamnak és a látásmódra (némileg a magas fickó miatt igen) nem volt panaszom. A mellettem ülökkel, legalábbis a magyarokkal megtaláltam a közös hangnemet, bár azért iszonytató úgy ülnöm, hogy keresztbe kell tennem a lábam, mert a másik is azt teszi, de az én irányomban van a talpa, ettől meg hajlamos vagyok azt gondolni, hogy óvatlan pillanatában a lábamhoz ér… bár a lábérintés megtörtént, de nem nekem, hanem pont ezen ülőtársammal, mivel, akik előttünk ültek, egy idősebb, külföldi úr, elnyújtózkodott és azt gondolta, hogy a szék karfáját fogta meg, közben az ülőtársam térdét…Ezen jót derültünk mindannyian, a külföldi úr nem győzött elnézését kérni előadás után is. A balomon foglaltak helyett a spanyol ajkú párocska. A férfi hangosan vette a levegőt, azért ez egy idő után idegesítő tud lenni, így magamban könyörögtem az énekesekhez intézve imámat, hogy énekeljenek minél többször, jóóó hangosan, hogy elnyomják a háttérben a szuszogás neszét. Néha, azért sikerült ezt áthidalnom, lefoglalt a 2. felvonás története…mikor kibontakozott, miről is szól, megfogadtam, hogy ezt a vérfertőző ocsmányságot sosem fogom megnézni, de a dalokat, természetesen meghallgatom, ha szembejönnek. Erre az estre is csak azért váltottam belépőt, mert a „Nünbergiek” felléptek, remélem, hogy egyszer ezt is elhozzák az Operába, mert erre elmennék. Nem tűnt vészesnek. AZ est folyamán megfogalmazódott bennem, hogy azoknak a pillanatoknak, amikor csak bámulnak maguk elé a szereplők, mert kifogytak a szövegből és várják a következő lehetőséget a kibontakozásra, elnevezem Wagner-pillanatban. Ezt nagyon sokszor át lehet élni, ha a német szerzőtől megnézel valamit. Áll a művész és kibámul a fejéből, rácsodálkozik a nézőtérre…this is the Wagner-pillanat.








Az este folyamán nagyon-nagyon jól éreztem magam, végre bejárhattam azokat a tereket, amiket nem szoktak engedni, kivéve a páholyok, de azt nem is bántam, eljutottam a kedvenc erkély-keringőmhöz, a páholyok előtti kis szobákba, a nagy lépcsőcsarnokba, a királyi páholynál korzóztam, és természetesen Gömbivel is találkoznom kellett, főleg, ha szabad a pálya. Szerencsémre, a Puccini esten is meglátogathattam, illetve ilyenkor azért felmérem az épület „hadisérüléseit” is. Már van pár felvételem, hogy mit kellene megjavítani. De a Wagner előadás szünetében szörnyülködnöm is kellett, hogy okosba ugyan megoldottak valamit, de azzal nem oldották meg a problémát… Erre majd privát levélben kitérek. Az Opera sok-sok örömet okoz nekem, akárhányszor csak elmegyek előtte, vagy amikor meglátogatom, egy élményt jelent, talán a mindenséget, szerelmet? Talán.