A rendes lányok csendben sírnak
Házi szinpad, Vígszínház, 2025.12.27. 19:30
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/a_rendes_lanyok_csendben_sirnak
Insta bejegyzés: Látszolag saját életüket taglaló monologokat kapunk három kulonbozo eletkoru nőtől az eloadasban. Megis vannak pontok, amikor a tekintetuk osszeér vagy fizikailag megérintik egymást. A darab egy panel szomszédjainak életszakaszait mutatja be. Van Kiss Mari, aki idős hölgy, csendes, szurke hetkoznapokat él meg, fiával él együtt, aki egy bűnbanda tagja. Egy másik szomszéd fodrasz uzletben dolgozik, keso 40es eveiben jaro hazi asszony, Balázsovits Edit, aki rendortiszt ferjetol elridegul egy 3.fél miatt, akit Andrásnak hivnak és 20 evvel fiatalabb a nőtől. Bimbozo szerelmukkel lezarja a darabot a rendezo, de nem pozitiv vegkifejlettel... a harmadik nő, Márkus Luca, a legfiatalabb. Nincs magától túlságosan kulso szempontjabol elragadtatva, kigyos tetovalasokrol beszel, de apro csinytevest is elkovet, pl.titokban, unokatestverevel buliba megy, ahol viszont kilépőt kell fizetni...mivel nincs annyi penzuk, ezert neki varnia kell a rokonara, addig viszont intultus éri, de szerencsére ez pozitivan végződik...aztan a maffia szál kegyetlenül beékeli magát a tortenetbe, amit a lány mesél. Megrázóan. A házuk előtt rabolják el gusztustalan alakok, elhurcolják egy házba és 2 sorstársával egyutt... az erőszak nem kerüli el őket...amikor haza felé szállitják őket, a fuvarozóban felismeri a szomszedfiut, akit felrobbantanak a kesobbiekben. Vidékre kerül a lány és az eros nagymamaja atsegiti a traumáján.... Azt kell irjam nem egyszeru darab, de erdekfeszito, lebilincselo dramai es nagyon megrazo sorsokrol szerzunk tudomast...unnepek utan eros kezdes a Vigszimhaz hazi szinpadjan... Gratulalok, lenyugozo alakitasokat lathattunk. #vigszinhaz #haziszinpad #rendeslanyokcsendbensirnak #kesveerkeztem #denemvoltbaj jo ulest szereztem
Régen éreztem kisebb szégyent, mint amikor beértem a szinház oldalsó ajtaján, innen lehet a Házi szinpadhoz felérni a 4.emeletre. Elkéstem, pár percet, szerencsére még fogadtak, hiszen az ajtónyitás mindig kezdés előtt történik 5 perccel. Nem is értem ezt...addig nyomorgunk a kis előtérben. Most nem kellett nekem, sőt a fogadó csapat invitálására kipróbáltam a liftet, igy gyorsan felértem, mintha gyalog mentem volna. Nagyon szép, tükrös liftjük van. Mondták fent a kis teremben, hogy rám vártak, persze... - de azért jóleső gesztus volt. Bekísért a hölgy, mondtam, remélem még van hely, erre elkezdte nézni, de nekem határozott elképzelésem volt, mégpedig az utolsó sor, "lépcsős széke". De az foglalva volt, viszont a mellette lévő ülés üresen állt, úgyhogy megkérdeztem várnak e oda valakit, mondták nem, úgyhogy odaültem. A nő, aki a lépcsős széken ült, végül átült oda az eggyel előbbi sorba, ahol a férje volt... miért nem ültek egymás mellé? A nő elvileg rosszul érezhette magát, egy legyezőt szorongatott, valószínűleg azért is ült át, hogy ne okozzon nekem tájfun érzést...:D
A darab egyébként kivívta az érzést, miszerint a megerőszakolt nők milyen erős lélekkel bírnak. Minden tiszteletem az övék, és nagyon sajnálom, amit át kellett élniük. Az ilyen undorító férfinak sem nevezhető véglényeknek a konnektorba kellene dugniuk a micsodájukat...
Az elején fura volt, hogy nekünk, közönségnek mesélik a történetüket, aztán valahogy megszoktam... A történetek érdekesek voltak, ahogy játszották, még inkább ott éreztem, hogy ott vagyok velük. Talán, nem csoda, hogy erre a darabra nagyon nehéz volt belépőt szerezni. És még most is, ahogy böngésztem a weboldalt, láttam, hogy nincs elérhető jegy. Wow.
A helyszín egy szocialista időket megidéző panellakás, miközben mesélnek, a hétköznapi életüket is megélik, esznek-isznak, át vagy felöltöznek, alszanak vagy ülnek a hosszú kanapén.
Mesteri darab, bravúros alakitásokkal. Érdemes megnézni!
Galeria
Darabmentés:
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három különböző korú nő sorsán keresztül kirajzolódik a rendszerváltás utáni Kelet-Európa talán legsötétebb maffiatörténete.
A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
Az eloadas 2 ora, szunet nelkul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése