A hattyúlovag

 2025.11.15. 17:00-21:45 Operaház -Wagner: Lohengrin

Insta bejegyzés: Premieren az Operában. Azért a bérletnek is megvan a maga előnye. Kulfoldi vendegmuveszekkel neztem a darabot, 4 ora 45 perc. Azt eleddig ez a leghosszabb Wagner loadaspm, A Lohengrin. A tortenet tetszett es izgalmas is volt, sokszor volt Wagner pillanat, de ez most az a fajta, amikor csak huzzak az idot, ahelyett, h porognenek az esemenyek. Mar mindenre gyanakodtam, h a Hattyu lovag igazabol egy hattyu, foleg, amikor a tomegnek azt mondta nem egyenrangu veluk. A nemet ulotarsak nem tudtak eldonteni hova uljenek, mindig mashol, pedig nekik is fix helyuk volt, de akik a helyukre leptek, szimpatikus csajbanda volt, akik kozul az egyik, a kozepen ulo, nagyon szerette Wagnert, mert olykor dudolt egy-egy dallamot, foleg az eskuvos jelenet nagy kedvence volt, allva is tapsoltak a darab vegen. En meg a szakerto paros inkabb ulve maradtunk, de ok nagyon mergesek is voltak, mert valamit a darabban nagyon felrerendeztek. Nekem kifejezetten a trombitak, kürtök tóbbletes hasznalata tetszett meg a tortenet. A diszlet modern volt, a viragos rét megnyero volt. Jah, es ne felejtsem el, legjobb, amikor szunetre mentunk es setalhattam az Opera berkeiben, kedvenc helyeimet es Gömbit is felkerestem. Egyik utamon egy nagyon elegans, szerintem japán szerzetest lattam. Muszáj voltam megdicsérni, olyan nagyon szép látványt nyújtott. Örült neki. Az biztos, h Wagner rajongokbol nem volt keves, egyikuk akadalyozott abban, h kedvenc jegyszedommel traccsolja, raadasul pofatlanul, mert megtehette, odault a mi sorunkba...gonosz némber...😂😂😂 Az est királyul sikerult. Majdnem más kabátban jottem haza...🤭🤭🤭 #operahaz #operahazgyermekkara #lohengrin #wagner #wagnerest #premier #mindennappremier #jólérzemmagam #szerelmetesepuletem

Kifejtés: 
Talán az első alkalom volt, hogy igazi premier előadáson vettem részt...és mérhetetlenül dagadt a mellem, hogy részese lehetek ennek az ünnepi eseménynek! Elég régóta járok az operában, de, hogy lett volna vörös szőnyeges fogadtatás? Nos, erre nem emlékszem. De úgy éreztem magam, mint egy hollywood-i filmcsillag a filmjének bemutatóján! Káprázatos volt!

Az Operában a szüneteket vártam Isten igazából, mert imádom az épületet, tudom, mindig kihangsúlyozom. A darab Wagner volt, úgyhogy többnapi hideg élelemmel kellett készülni a 4 óra 45 perces előadásra...Aztán valami váratlan dolog történt, mégpedig az, hogy elkezdett érdekelni az előadás története. A szünetek a lábaimnak és a lelkemnek is jól estek, de felettébb érdekes történetet sikerült Wagnernek zeneileg megalkotni, még zenei téren is jól esett hallgatni. Még eszembe jutott egy régi emlék, amikor egy elborult Wagner-rajongó sápítozott, áradozott, mennyire szép dallamokat írt a szerző... Ez akkor a Bolygó Hollandinak szólt. Most pedig egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy Lohengrin-nek. A 2. felvonásban volt kettős női ária, ami nagyon szép volt, illetve a kórus jelenetek szintén ebben a részben. A címszereplő egy nyűzüge alak volt, lengyel származású énekes, nagyon szép, bariton hanggal. A társa pedig észt származású, szintén kellemes hanggal felvértezve. 

Modern díszlete volt, ami szimbolikusan ábrázolta a történetet. Egyrészt a király (aki elvileg császár, nyilatkozott így a mellettem helyet foglaló zeneértő páros) a galérián sétálgatott, vele egy szinten időnként a fúvosok (trombitások) jelentek meg, megjelenítve a király mindenhatóságát a nép felett. Magyar téma is volt itt, mégpedig, hogy a helyi németeket harcba hívják a magyar sereg ellen. 
A ketté osztott szoba esete: az egyik oldalon van a férfi, aki a főhősnő Elsa kezét szerette volna elnyerni, de az már más szeretett, ezért kénytelen volt - származását illetően gróf - egy vezérnek a lányát elvenni, aki a háttérben mozgatta a szálakat, felbújtóként működött a darabban, ő alakította a kevésbé szimpatikus nőt, aki férjét akarja megvédeni a párbaj által okozott szégyen elől és lebuktatni Lohengrint, aki nyertesként jött ki az összecsapásból. Lohengrin azért érkezett hattyú által vezérelve, hogy Elsát megvédje az őt ért vádak alól, miszerint a gróf állítja, a nő vízbe fojtotta tulajdon öccsét... ez persze végül kiderül, hogy nem igaz, sőt az egyik férfi hattyúról kiderül, hogy a keresett testvér.... Lohengrin nem szeretné a származását elmondani feleségének, de azt megvezeti mind a gróf és annak ármánykodó felesége, emiatt, kénytelen megvallani kilétét és végül elhagyni Elsát, mert amaz bizonytalan az esküvőt követően, hogy a férfi valóban vele marad-e, és nem kell attól tartania, hogy sorsára hagyja... - a szimbolika a szobák összetettsége, a grófék szobája Lohengrinék szobájába nyúlik bele, és vica versa. Az egyik fekete és megkeseredett, a másik tele van aranyozással és fénnyel. Egymásba átnyúlik a két szoba, úgyhogy a karakterek átmennek időnként. Jellegzetes szimbolika még a virágos rét, a készülő mennyegzőre minden szép és jó, tele van örömmel és boldogsággal, míg a bizonytalanság magjának elhintését követően a következő, egyben lezáró felvonásban a virágok mind elhervadtak, illetve elszáradtak, és azért részben ez táncos fiú hattyúk műve is, akik gyakran megjelennek, hogy a két oldal ellenségeskedését bemutassák...

A trombiták, kürtök sűrű használata nagyon tetszett, magasabb szintekre emelte a zenei vizualitását a darabnak.

Darabmentés:

Ha Richard Wagner a 20. században élt volna, a legzseniálisabb filmkészítők egyike lett volna – gondolhatnánk akár a Lohengrinje alapján: Lohengrin, a titokzatos lovag, a Szent Grál őrzője, álruhában, egy hattyú húzta csónakban érkezik Antwerpenbe, hogy megmentse a gyilkossággal vádolt, gyönyörű Elsát. Azzal a feltétellel, hogy a nő nem firtatja a férfi valós kilétét, Lohengrin feleségül veszi őt. A házasságkötés után azonban a vesztes Ortrud manipulációi által felülkerekedik Elsa férje igazi kiléte iránti kíváncsisága – amire így fény is derül. Lohengrin visszatér Szent Grál templomába…
Nem is áll távol Wagner filmes világa az OPERA újonnan készülő Lohengrin előadásától. Almási-Tóth András rendezésében a 19. század romantikájából kiinduló és egy futurisztikus, steampunk filmeket is idéző környezet jeleníti meg jó és rossz, álom és valóság, Lohengrin és a társadalom tökéletesen szembenálló világképének összeegyeztethetetlen ellentéteit, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen győztesen – vagy éppen boldogan kikerülni.

Cselekmény

I. felvonás
A német király, Heinrich der Vogler Brabantba érkezik, hogy fegyverbe szólítsa a brabantiakat a magyarok ellen. Ám a hercegséget más gond is sújtja. Az idős uralkodó halálos ágyán Telramundra bízta két gyermekét, Elsát és Gottfriedet, egyúttal neki ígérve Elsa kezét. A lány azonban visszautasította, a gróf pedig Ortrudot, a fríz vezér lányát vette feleségül. Telramund azzal vádolja Elsát, hogy hatalomvágyból, titkos szeretőjével meggyilkolta testvéröccsét. A király maga elé szólítja a lányt, ám Elsa ahelyett, hogy védekezne, elmeséli álmát egy ezüstpáncélos lovagról, aki messze földről érkezik majd, hogy megvívjon az ártatlanságáért. Neki nyújtja majd a kezét és ő lesz Brabant új uralkodója. 
A király az istenítélet mellett dönt: a peres felek párviadallal döntik el az igazságot, aki alulmarad, az nyilvánul bűnösnek. A felhívásra azonban senki sem jelentkezik Elsa oldalán. A lány segítségül hívja a lovagot, aki végül pont úgy, ahogy megálmodta: ezüst páncélban, egy hattyú kíséretében megérkezik. Hűséget fogad Elsának, azzal a feltétellel, hogy a lány soha nem kérdezi meg nevét és származását. A titokzatos lovag legyőzi Telramundot, de megkíméli az életét. 

II. felvonás
Miközben a brabantiak éjszakába nyúlóan ünneplik a győzelmet, Telramund Ortrudot okolja férfibecsülete elvesztéséért: hiszen ő vette rá, hogy vádolja be Elsát a királynál. Ortrud azonban meggyőzi férjét, hogy a titokzatos lovag varázserővel bír, amely szertefoszlik, ha Telramund megsebesíti, vagy ha rábírják Elsát, hogy kérdezze meg nevét és származását. Bosszút esküsznek.
Ortrud a lefekvéshez készülődő Elsa közelébe férkőzik, megalázkodást színlelve; elülteti benne a kétséget az ismeretlen vőlegényével szemben: egy nap majd el fogja őt hagyni – hiszen mi oka lenne bízni benne, ha még a kilétét sem ismeri?
Új napra virrad. Kihirdetik Telramund száműzetését, valamint Elsa és az ismeretlen lovag azonnali esküvőjét. A tervek szerint másnap a lovag a brabanti sereg élén indul csatába.
A nászmenet elindul, Ortrud, majd később Telramund is, megpróbálják megakadályozni az esküvőt. Ortrud, meglepve Elsát, nyilvánosan kérdőre vonja: meg tudja-e mondani, ki lesz a férje, Brabant új uralkodója? Telramund pedig csalással és boszorkánysággal vádolja legyőzőjét. A lovag visszautasítja a vádakat és kijelenti, hogy egyedül Elsának tartozik felelettel. Elsában felmerülnek kétségek, de egyelőre legyőzi kíváncsiságát. A király oltár elé vezeti az ifjú párt. 

III. felvonás
Elsa és Lohengrin végre kettesben maradnak a nászéjszakán. Elsa egyre nehezebben tudja türtőztetni magát, végül felteszi a tiltott kérdést. 
Ebben a pillanatban Telramund ront be a szobába, hogy megsebesítse a lovagot, és így megtörje varázserejét. A lovag azonban egyetlen kardcsapással megöli a grófot, majd szomorúan közli az összetört Elsával, hogy másnap a király és az egész világ színe előtt fog választ adni a kérdésére.
Hajnalban gyülekeznek a hadba induló férfiak. A királynak jelentik Telramund halálát. Megjelenik a lovag, beszámol az éjszakai merényletről, és arról, hogy Elsa megszegte a fogadalmát, így most fel kell fednie kilétét, és ő nem indulhat velük, távoznia kell: Ő a Szent Grál lovagja, Parsifal király fia, a neve – Lohengrin. 
Megjelenik a hattyú. Lohengrin szomorúan fogadja: idő előtt kellett visszatérnie. Ekkor Elsához fordul: bárcsak egy évig állhatatos lett volna, akkor az öccse a Gráltól megtisztulva térhetett volna haza. Lohengrin Gottfriedre hagyja kardját, kürtjét és gyűrűjét, majd elindul. 
Ortrud diadalittasan kiáltja, hogy a hattyú valójában Elsa öccse, akit ő varázsolt el. Ekkor megjelenik az emberi alakját visszanyert Gottfried. Megöleli testvérét, majd átveszi a hatalmat…