Egy májusi hétvége...Iphigenia es Istvan kiraly, hetvegei bonuszok - 2. rész

Ha szombaton III. Károlyt koronázták, nálunk ma I. Istvánt koronázzuk meg!

Istvan kiraly

Méltó helyére került a rockopera, ami kimagaslóan lett megvalósítva a színpadon, ugyanis a feltunningtól oper hangzás magával ragadó és felemeli a darabot. Igaz, van egy szint, amit mindig is képviselt fülbemászó dallamaival, a magyarság egyik legjelentősebb királyának felemelkedés-történetével, karaktereivel.

Opera oldaláról lementve

 A rockopera szimfonikus operaváltozata két részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából arra vállalkozik a Magyar Állami Operaház, hogy igazi kuriózummal kísérletezzen: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája Szörényi Levente művészete előtti újabb főhajtásként is értelmezhető (korábban szimfóniát komponált az Illés együttes egyes témáira). Tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétől, és az Operaház atmoszférájában újabb értékei tűnnek fel. Magyarok milliói tudják fejből az István, a király máig ikonikus dalait – immár áriáit. Az újjászületett művet Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere vitte színre.

Az előadás a Zikkurat Színpadi Ügynökség és a Melody Kft. közvetítésével jött létre.

Időpont: 2023.05.07. 11:00-13:25 Operaház

Alkotók

 

Szereplők 

Ami más volt, vagy amire felfigyeltem.

Alapvetően, ennél a darabnál az operának fel van adva a lecke, ugyanis hangzás meg émény szempontjából neki az Erkel színház-beli változatot kell legyőzni, ugyanis ott hallottunk először, és frenetikus volt. A hangzásvilág most is ketté volt választva, de lehet, mondom, csak lehet, de még mindig az Erkel a nyertes... nagyon sok énekkari tagot nem tudnak hozzánk az emeletre felcsödíteni, még így is sokan voltak lent a színpadon. Ettől függetlenül élmény volt.

A kereszt kettétörését szerintem múltkor még Koppány tette, ezúttal az első embere művelte ezt, akit később kivégeztek...

Látványos volt a jelenet, ahogy Nyári Zoltán, aki a címszerepet játszotta, fejfájást mimmelve, gyötrödik, hogy megölte rokonát és más embereket a hatalomért...

Saroltot alakító művésznő nem volt elég kemény, amikor Rékát elküldi a fenébe... azoknak a szavaknak súlya van, sőt, az eredetiben olyan véres szájú volt a nő, hogy egyenesen megijesztett...itt ez a hatás, lehet az operai finomság miatt, elmarad...amit nagyon sajnálok.

Minden szereplő jó volt, talán Koppány tünt kicsit haloványnak, illetve muszáj egyfajta párhuzamot vonnom, az István a király és Andrew Llord Webber darabja, a Jézus Krisztus SZUPERSZTÁR c. klasszikusa között. Mégpedig olyan indokkal, vagyis inkább felfedezéssel, hogy a szertző/szerzők menteni próbálják a gonoszt, megpróbálják az ő szemszögét is "szimpatikusssá" vagy elfogadóbbá tenni, mintegy mentegetőzve a karaktert, elkövetett hibái ellenére...

Ajánlanám?

TERMÉSZETESEN. EGY IGAZI MAGYAR ÉLMÉNY, CSODÁLATOS ZENÉVEL, ELTALÁLT SZEREPLŐKKEL ÉS EGY POMPÁS ZENEKARRAL, AKIK AZ ÁTÍRATOTT ÚGY VITTÉK, AHOGYAN AZT A NAGYKÖNYVBEN MEGÍRTÁK.

Egy májusi hétvége...Iphigenia es Istvan kiraly, hetvegei bonuszok - 1. rész

 

Iphigenia: Alföldi rendezésről úgy gondolkozunk, hogy ez egy botrányos darab lesz. Előzetes áttekintést követően, az opera.hu oldalán a darab adatlapját megnézve, majd a képek megtekintését követően, levontam a következtetést, hogy megint húzós estnek nézünk elébe.

 

Mindezek ellenére, az előadás kellemes csalódást okozott. Ugyanis visszafogtak a képeken látott kellemetlenségeket: tul sok vér, Iphigenia hajzuhatagának elrejtését. Maximálisan csak a nagy fal díszlet ajtonyitogatasai során kiáramló erős, sárga fény, amit negatív tapasztalatnak róhatok fel. Meg, h a főszereplő testvérpár ütődött,mert nem ismerik meg egymást elsőre...de ez a darab felépítésében szerepel, nem lehet a rendezésre fogni.

 

A főszereplők jók voltak hangilag, játékilag. A szenvedéses részen kiakadtam, amikor a papnő nem akart áldozatot bemutatni, akiről akkor még nem tudta, h az öccse, mégis erezte, h nem szabad megölnie... Diana Istennő megjelenése a színen egy kis vidámságot hozott, hiszen Oresztesz helyett a barátot szólította meg...nálunk az emeleten (jobb oldalon) ez nevetségesség tárgyává tette a szereplőt, ugyanis hangos kacajban törték ki a nézőterén. A zene kellemes volt, a rendezés és a jelmezek modernek, de mérföldekkel jobb volt, mint az Elektra múlt heten, ahol alsó testet is bemutattak.... megtévesztő: azt hittük színházas barátnéval, h 3 felvonásos lesz a kiírás alapján, akkor két szünet lesz, de csak 1 volt, de az tartalmas volt. :)

 

A külföldieknek ezúttal sem kedveztek, fordított szöveg szempontjából, elő kellett venniük a feliratos dobozkát a szék karfájából. Volt egy hisztis külföldi is, aki szerelmével volt jelen, de a 2.felvonásra mar nem jöttek be, az 1. alatt a némber még ki is ment a nézőtérről, ki tudja milyen baja lehetett...engem csak azért szidott össze, mert későn jöttem be a sorba, miközben még 7 óra se volt... de mivel ennyire tuskó és nem műértő volt a nő, a lelki békétlenségével együtt, tojtam a fejére, bár a 2.felvonás kezdése előtt szándékomban állt a barátját megkérni, h nevelje meg a nőt, hiszen én otthon vagyok az Operában, de ő csak egy vendég, úgy hogy fogja vissza magát! 

Opera oldaláról lementett anyag:

Opera három felvonásban, két részben, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Görög road-movie sztárnő Aulisz után Tauriszba jut. Dramaturgiai okokból fel nem ismert öccse is felbukkan barátjával. Kínos diskurzus során kiderül, hogy megölte anyját, mivel az megölte apját. A görög mitológia-családokban ismerős helyzetet tovább fokozza, hogy Címszereplő feláldozná öccsét is, ám megérkezik a barát egy praktikus hajóhaddal. A testvérek Mükénébe távoznak, remek lehetőséget teremtve az újabb folytatásra.

A felesége által meggyilkolt Agamemnon király négy gyermeke: Íphigeneia, Élektra, Oresztész, Krüszothemisz. Az OPERA MítoszFesztjén essék szó mindről: felcsendül Richard Strauss Elektrája, benne az utóbbi hárommal, és Christoph Willibald Gluck Íphigeneiája – így az ő története sem marad ki, amely művészek ezreit ihlette meg az ókori nagy drámaíróktól, Racine-on és Goethén át, és mint hallható lesz, egészen Straussig. Félig-meddig Richard Strauss tollából, vagyis az ő átiratában hangzik el ugyanis Gluck operája. Ahogyan Íphigeneia történetének egyik részét Richard Wagner írta át, ezt, az Íphigeneia Tauriszban címűt Strauss igazította hang- és történetvezetésében feszesebbre. A mitológiai alapra írott francia mű tehát németül hangzik el, de természetesen a teltebb hangzásúra módosított partitúrából nem hiányoznak Gluck korai klasszikus stílusjegyei. A rémálmok megvalósulásának, a szülő- és testvérgyilkosságoknak történetét Alföldi Róbert vitte színre első operaházi munkájaként 2014-ben, amikor is a darab Magyarországon először került színpadra teljes egészében.

2023. május 6. 19:00-21:30, Operaház

Alkotók névsora

Szereposztás

 

Tárgyszavak: kórusopera, élődráma, papnők, hit megélése, 3 fúria,

Cselekmény

Cselekmény 

 

I. felvonás 

Tauriszi hajnal Diána ligetében. A tenger felől egyre erősödő vihar közeleg. Íphigeneia és a többi görög papnő hatalmas mennydörgés, villámlás, felhőszakadás és jégeső közepette fohászkodnak az istenekhez, hogy ők, a bűntelenek megmeneküljenek a csapásoktól. A vihar lecsendesül, ám Íphigeneia lelke továbbra is feldúlt. Éjjel álmot látott: anyja, Klütaimnésztra megölte férjét, Agamamnónt, hogy lányukért bosszút álljon; Íphigeneia öccse, Oresztész pedig szintén a borzalmas halálba hullt. Ha igaz, amit az álom jósol, úgy utolsó reményük, Oresztész is elveszett, és senki sem menti meg őket attól, hogy a szkíták végül feláldozzák őket.  

Hallani is a barbárok távoli hangját: idegeneket akarnak az isteneknek áldozni. Thoász, a szkíták királya hozza a hírt: a vihar egy görög hajót sodort a partra. Küzdelem után a görög legénység elmenekült, a görög vezérek azonban foglyul estek: nekik most Íphigeneia kezétől kell meghalniuk. A lány nem hajlandó embert ölni, és úgy véli, Diána nem kívánja, hogy a barbárok vérrel áldozzanak neki. Thoász azonban hajthatatlan: álmában megjelentek neki a sértett istenek, és halállal fenyegették, ha nem vezekel bűneiért, és elszalaszt egyetlen áldozatot is.  

  „A vér elmos minden vétket, 

  A vér csillapítja a bosszú tüzét, 

Az istenek vért akarnak,  

A vér csillapítja dühüket.  

A szkíták két görögöt hurcolnak a ligetbe, vad tánccal és vérre szomjazva kívánják őket Diánának áldozni. Thoász meghagyja, hogy az áldozatnak még aznap végbe kell mennie, addig a két fogolynak Diána szentélyében kell várnia a halált. Íphigeneia Diánához fohászkodik: engedje meghalni inkább, minthogy ki kelljen oltania egy emberi életet. 

 

II. felvonás 

  A szentély csöndjében a két görög fogoly várakozik megkötözve: Oresztész és barátja, Püladész. Oresztészt mardossa a bűntudat: „bárhová is menekül, bűnt bűnre halmoz. Esengve kéri az isteneket, hogy könyörüljenek vétlen barátján, s egyedül csak ő maga haljon meg. Püladész azonban boldogan hal meg barátjával, hisz a halálban örökre egyesülne barátságuk. A templomszolga közli Thoász király parancsát: külön kell a két fogolynak várakoznia. A két barát könyörög a hajthatatlan szolgának, hogy ne válassza szét őket.  

  Oresztész megpillantja a fúriákat. Az oltárhoz rohanva könyörög az isteneknek, hogy sújtsanak le rá, a bűnös anyagyilkosra, és vessenek véget szenvedésének. Szívébe béke tér, elalszik az oltáron. A fúriák körbeveszik az öntudatlan férfit, s köztük egy pillanatra feltűnik Oresztész anyjának, a halott Klütaimnésztrának alakja is. Meg akarják büntetni az anyagyilkost, szét akarják tépni szívét, kínzón ismétlik átkukat a gyötrődő Oresztész fölött: szenvedése legyen akkora, mint vétkének súlya, de semmi kín ne oldozza fel bűne alól. Az önkívületből felriadó Oresztész meglátja a közeledő Íphigeneiát, és rémülten felkiált: „Anyám! 

  Íphigeneia eloldozza a férfit, akit elképeszt a hasonlatosság anyja és e nő között. Íphigeneia együttérzőn kérdezi őt sorsáról. „Átkozott vagyok, legyen ennyi elég. - válaszolja Oresztész. A lány azonban tovább faggatja, s mikor megtudja, hogy a férfi mükénei, azonnal Agamemnón és annak családja felől érdeklődik. Oresztész, bár minden kimondott szó kín számára, elmeséli: Agamemnónt saját felesége, Klütaimnésztra ölte meg, kinek gyilkosa, hogy apja halálát megbosszulja, saját fia, Oresztész lett. Íphigeneia s a papnők elborzadva hallgatják a férfit. „És mi lett Oresztész sorsa a szörnyű tett után? - kérdezi Íphigeneia. „A halál éjébe hullt - válaszolja az ifjú. Íphigeneia megtörten veszi tudomásul, hogy az álom jóslata igaz volt: családjából már csak nővére, Élektra van életben. Betelt a balsors mértéke. 

  A papnők a királyt és Görögországot; Íphigeneia az apját és szeretteit siratja é,s már csak a halálban vár enyhülést. Siratják Oresztészt, aki - úgy hiszik - utolsó reménységük volt a megmenekülésre. A halottnak hitt hős emlékére áldozatot mutatnak be.  

 

III. felvonás 

  Íphigeneia döntött: vállalva Thoász haragját segít megszökni a boldogtalan görög fogolynak, kinek arcában Oresztészt látja. A férfival üzenetet akar küldeni nővérének, Élektrának.  

  A papnők Oresztészt és Püladészt vezetik elő. A két barát boldogan üdvözli újra egymást. Íphigeneiát könnyekig meghatja a két férfi őszinte barátsága, ám megmenteni csak egyiküket tudja: mindannyiuk számára túl kockázatos lenne, ha Thoászt mindkét áldozatától megfosztaná. Mindkét férfi kész vállalni a halált a másikért, Íphigeneia pedig mindkettejüket megesketi, hogy az, akit megmenekít, hűen segít neki célba juttatni egy levelet. Választása Oresztészre esik, akit elborzaszt, hogy barátjának helyette kell meghalnia. 

  Oresztész kérleli barátját: meneküljön csak Püladész, hisz ő, a bűnös a fekete Eumeniszek dühétől csak a megváltó halálban remélhet menekvést. 

Íphigeneiát kéri: hagyja őt meghalni, ám a papnő hajthatatlan. A nő úgy érzi, egy felsőbb akarat visszafogná a kezét, ha őt kéne halálba küldenie. Oresztész végül azzal fenyegeti meg őket, hogy megöli magát, ha nem vállalhatja a halált Püladész helyett. Íphigeneia beleegyezik: Oresztész helyett annak barátját fogja megmenekíteni. Püladész felfedi Íphigeneiának jövetelük eredeti célját: Apollón küldte őket, hogy Diána szobrát elragadják a barbároktól. Azt ígéri, ha megtalálja hajójukat és társaikat, még aznap sereggel tér vissza az ő megmentésükre. Kéri Íphigeneiát, ha csak lehet, intézze úgy, hogy az áldozatot az éj beállta előtt ne mutassák be, s Diána szobrát hozva álljanak készen a szökésre. 

  Esteledik. Íphigeneia gyötrődve kémleli a tengert: Püladész seregét várja. Diánához fohászkodik, hogy adjon jelet, mi a helyes, mit kellene tennie: gyilkossá válnia, vagy megtagadnia az áldozatot és vállalni a megkínzatást és halált, amivel Thoász büntetné? A hajó nem érkezik. „Haljon meg hát. - mondja Íphigeneia, de megfogadja, ugyanazzal a karddal szúrja át saját szívét, amivel az áldozat életét kell majd kioltania. Oresztész megváltásként várja a halált, Íphigeneia zokogva áll a férfi előtt. A papnők az oltárhoz kísérik Oresztészt, előkészítik az áldozatot, és felszólítják Íphigeneiát: lépjen az oltárhoz. A papnő reszket, karja erőtlen. Oresztész felidézi nővére emlékét, akit, úgy hiszi, szintén így áldoztak fel: „Így hulltál egykor te is a halálba, Íphigeneia, nővérem! A két testvér egymásra ismer, Íphigeneia boldogan üdvözli fivérét.  

Egy görög nő hozza a hírt, hogy lelepleződtek: Thoász őrjöngve közelít és mindekettejüket meg fogja ölni. Íphigeneia a tengerpartra küldi papnőit, hogy ha megérkezne a hajó a görögökkel, azonnal küldjék oda őket.  

Thoász és a szkíták dühödten rontanak a ligetbe. A király dühösen felszólítja Íphigeneiát, azonnal áldozza fel azt az egyet, aki megmaradt, majd embereivel a papnőt is meg akarja öletni. Az utolsó pillanatban érkezik Püladész és a sereg, s rögtön heves harc tör ki a szkíták és görögök között.  

Hatalmas mennydörgés rázza meg a vidéket, a ligetre sötétség borul. Maga Diána jelenik meg. Szkíták, görögök egyaránt térdre hullnak előtte. Az istennő kinyilatkoztatja: Oresztész szenvedése megbékítette az isteneket, nővérével együtt visszatérhet hazájába, a szkíták pedig kötelesek visszaadni a görögöknek az istennő szobrát. Diána felszáll az égbe. A testvérek boldogan készülnek az új életre, a görögök ünnepélyesen indulnak a tenger felé, Oresztész hajójához, élükön a Diána szobrát vivő papnőkkel. „Fel, Mükénébe!  

---- eddig a tartalom-mentés

 

 A fúriák nem jöttek át nekem, de a videóból kiderült, hogy az öltönyös nők a negatív - gonosz karakterek a háttérben (vihart keltenek).

Összefoglalva: kellemes dallamvilág, a története elfogadható pusztán a tény nem, hogy a testvérek nem ismerik fel egymást, illetve az áldozattal szembeni kegyelmezés és időhúzás....

Új rendezés, és minden évben időszerű a megtekintése

 István, a király álá Operettszínház

 Link: http://operett.hu/index.php?inc=repertoar_mutat&rId=229&evadId=18

A darabot tv-én keresztül néztük meg, így legalább megspóroltam magamnak színházjegyet, de legalább láthattam ezt a változatot is.

Immáron hagyomány akárcsak a Diótörő Karácsonykor, úgy augusztus 20-án kötelező megnézni a nevezett darabot.

Mindig érdekfeszítő új rendezéseket megnézni.

Újdonságok:

• Modern öltözet - a főszereplők és a táncosok esetében
• Nem túl szimpatikus a mesélő, regélő karakterek (2 fő)
• Arcmimika, színpadi teljesítmény egyes színészeknél és jelenetekben
• Kocsis Dénes nem jó Istvánnak, Dolhai Gubik Petrával volt jó, amikor egyességre szerette volna bírni Réka a két ellenfélt
• Dolhai segédje, vagyis a Kiskerényi kölök, ahogy látványosan megkínozzák, majd többen is körülötte legyeskednek (Kocsis Dénes és Polyák Lilla is beszélget felette, aki egy asztalon volt kiterítve, de nem sikerült neki a tetszhalottát eljátszani
• Legjobb jelenetek: az egyezkedés; a győzelmi lakoma; sámán jelenet
• A koreográfia néhol inkább nevetséges vagy egyszerű. A ruhák nem korhűek, de könnyed bennük a mozgás (táncosok tekintetében)
• Jól szerepelt, és illik hozzá a karakter: egyértelműen nekem Polyák Lilla volt a csúcs, ahogy a részeget alakította az ünnepi vacsorán; az ordibálásai, mert ennek a karakternek az kell, Sarolt nem egy visszafogott figura, a jelenet, ahogy átfogta Dénes vállát és ott volt mellette bájos férje is, Gömöri András Máté, ahogy egymásra mosolyogtak. Mintha Dénes a gyerekük lett volna... Amikor Rékát elküldi, a karomon felállt a szőr, durva volt. Lilla telitalálat a karakterre. Gubik Petra angyali volt, tetszett az érzelmi megnyilvánulás István felé, az apja felé. György-Rózsa Sándor sámánként jól teljesített, tetszett, illetve a Gizellát alakító színésznő, Drahos Evelin, is jó volt, arcra engem a fiatal Miklósa Erikára emlékeztet. Homonnay Zsolt agresszív pap volt, Astrikként, győzelem után veri a népet (arcon csapta György-Rózsát). Gömöri több német szót applikált az Unom a politikát c. dalba, amit szerencsére nem húztak nagyon ki, tehát, nem ment végeláthatatlanban az unom a...unom a... unom a... persze, majdnem Gizella és a német tiszt megcsókolták egymást a dal végén, hááát, ott egy kicsit elgondolkodtam. :D nehogy kiderüljön, hogy Imre herceg mástól van...khmm....
• A 3 gazember vagyis az élősködő figurákat nem hozták olyan jól, mint az eredeti 3-as felállás volt anno a Királydombon
  

 Hiba is volt: Dolhai Attila mögött látható tűznyalábok jobb oldalon nem égett az egyik a 4 lángból...

A darab megy a következő évadban is, érdemes megnézni, ha kíváncsiak vagytok az új megoldásokra, és ha szeretitek ezt a sajátosan magyaros darabunkat.