"Nagy producer leszek egyszer, délig sem kell felkelnem..."
Időpont: 2006 és 2008
Helyszín: Madách Színház
Előadás címe: Producerek
A Producerek című előadás a harmadik darab, amit a Madáchban láttam. Az előadás komoly kérdéseket feszeget, ezeket paródiaszerű köntösben tálalja. Egy szatíra, ami a színházi világ illetve a show business rejtelmeibe avatja be a kívülálló nézőt. Mel Brooks nevéhez több alkotás is fűződik (Dracula halott és élvezi, Űrgolyhók, stb.) ezúttal a musical világ meghódítását tűzte ki célul. Két külön világban élő férfiról szól, akik összefognak és közösen kieszelnek egy tervet, amivel biztosan meggazdagodhatnak. Útjuk során melléjük szegődik egy svéd "titkárnő", egy német katona, homoszexuális rendező és a kreatív csapata, valamint az idős hölgyek a nyugdíjasházból.
Leo Bloom, a hivatalnokok unalmas életét éli, amíg egy napon az élet nem sodorja egy már jobb napokat látott producer, Max Bialystock útjába. Első alkalommal Leo egy magába burkolódzó ifjú, aki a kék kendője
takarásában éli életét - főként, ha ideges, ezzel a textilanyaggal nyugtatja
le magát. Max tönkrement, hiszen a legutóbbi előadása is sikertelen
volt, a színház hamar leváltotta. Leo a könyvelést átnézi, és egy váratlan dologra lesz figyelmes. Közösen megállapítják, hogy egy bukás több pénzt hozhat a konyhára, mint egy jól megrendezett előadás.
Max megkeseredett, ám új lehetőségek sora nyílik meg előtte, hogy a kis hivatalnok besétált az életébe, viszont amaz nem akar belevágni a kalandba, szerinte túl kockázatos, visszamegy a munkahelyére. Itt megbizonyosodik, hogy nem a savanyú és egyhangú életet akar folytatni, visszamegy Max-hez, és hozzá kezdenek a valaha legrosszabb színpadi mű felkutatásához.
Hosszas keresést követően megtalálják, és elmennek a szerzőhöz, egy német katonához, aki csak egy bizonyos "eskü" letételével egyezik bele, hogy művét újra értelmezzék. Leo hevesen tiltakozik, de Max rábírja, hogy vállaljon be mindent, amit a férfi mond.
A következő megálló, nem más, mint a különc rendező lakhelye, aki Kleopátra jelmezben fogadja őket. A kreatív csapatával véleményt nyilvánítanak, majd rövid győzködést követően, elvállalja a darab rendezését.
A svéd származású Ulla, Leo szívét rabul ejti. A kettejük duettje a második felvonás elején hangzik el "Egy arc". Az anyagiak megszerzését Max intézi, aki az idős asszonyok bálványa. Az első felvonás a két férfi biztos terv előkészületeivel zárul, minden meg van, ami egy biztos bukáshoz kell.
A második felvonásban a darabra szereplőválogatást tartanak. Sokan jelentkeznek, a főszerepet, mivel erélyes és képes a hangokat kiénekelni, illetve jobban átéli a karaktert, mint bárki más, a német katona kapja. A női főszerep természetesen Ulláé. Ám a bemutató napján a szereplők azzal viccelődnek, hogy nem mondhatják egy darab premierje előtt "Sok sikert!" - mert akkor biztosan kudarcba fullad minden. A német katonának eltörik a lába, és ezért helyébe a homoszexuális rendező kerül, aki a próbafolyamatokon végig jelen volt, és kívülről tudja a szöveget.
A darab bemutatását követően a kritikusok csupa pozitív véleményt írnak, dicsérik az előadást, a producereket, a szereplőket. A német katona viszont felháborodik, mert az ő "karakterét" inkább kifigurázták, ezért fegyvert fog és meg akarja ölni társait. A rendőrség megérkezik, rendet teremt, Leo és Ulla elkerüli a bajt, a gondosan összegyűjtött pénzzel, Rióba utaznak. A legjobban kigondolt jelenet, amikor Max, Leo levelét olvassa a börtönben, a dalban felháborodva elmeséli az egész előadás lényegét körülbelül 5 perc alatt, és közben kitér a gyermekkorára is...:D
Max tárgyalására Leo és Ulla visszatér, akik immáron férj és feleség. A férfi megvallja, egyetlen barátja sem volt, amíg Max-szel nem találkozott, a másik férfi hasonlóan vélekedik. A bíró döntése szerint mindannyiuknak a börtönben kell rostokolnia. Később a kormányzó kegyelméből szabad lábra lesznek helyezve, hiszen a börtönlakók életébe vidámságot csempésztek. A darab lezárása, hogy a két csibész újabb kalandokba bocsátkozik, és Leo végre megkapja a kiérdemelt és hőn áhított produceri kalapot.
Szereposztás:
Max Bialystock: Gálvölgyi János és Haumann Péter. Míg az előbbi követelte a közönségtől, hogy tapsoljanak, addig az utóbbi valóban megérdemelte a nagy ovációt, hiszen elképesztően jól alakította a kiöregedett producert. Több erő volt benne, és valóságosabb.
Leo Bloom: Szente Vajk és Nagy Sándor. Sanyi az elsődleges Bloom nálam, annyira jól hozta a karaktert, mindig meg tudott nevettetni, és úgy gondolom, hogy erősebb és jobb volt humorban, mint Vajk.
Ulla: Mindkét esetben Ladinek Juditot láttam, aki elképesztően jól táncol, ízig-vérig nő. Pajkos, csábos, megszédítette Bloom-ot és a többieket is.
A német katona: Barát Attila. Ez a figura nagyon jól állt neki, kitűnő volt.
Roger: Weil Róbert és Alföldi Róbert. Nem tudok dönteni, jók voltak, de kíváncsi lettem volna, hogy milyen a CD felvételen éneklő Galbenisz Tomasz e szerepkörben. Igaz sokat nevettem a kettő színész által hozott figurán, de szerintem messzemenően nem voltak olyan jó, mint Tomasz lehetett. Bár láttam volna vele is...
Díszlet-kellékek: Ötletes volt, hogy a hivatalnokok pultjai alól ugranak ki a showgirl-ök, akikkel Leo álmodik, amikor a producer mesterségen jár az esze. A limuzin megjelenése a színpadon még egy ráadás. :) A meleg rendező otthona bájosan rózsaszín. :) A katona a tetőteraszon, a nyulaival közös jelenetei. Az idős hölgyek meglátogatása, "furcsa" a környék.
Jelmez: Ulla jelmeze, a fehér-kék színű kompozíció a kedvencem volt. Amúgy korhű, a 80-as, 90-es évek Amerikáját idézi.
A darab utóélete: a Madách levette a repertoárból, és néhány díszletelemet felhasznált később színre vitt előadásaihoz (Poligamy).
Zenei hanganyaga megvásárolható CD-én.
Az előadás, másodszori alkalommal roppant szórakoztató volt, akkor alakított nagyot Nagy Sándor és Haumann Péter párosa. Sokan ugyan nem bánják, hogy már nem játsszák a teátrumban (pénztárban sorban állva egy nő mondta, de jó, hogy leveszik a műsorról), én jól szórakoztam rajta.
Sajnos, mivel az előadás lekerült a repertoárból, nem maradt utána valamiféle emlék, ellenben van egy kritikai honlap, ahol a következő linken keresztül ismertetik az előadást, illetve más honlapok is méltatják, köztük az utolsó alkalomról egy beszámoló:
