Otello főpróbán jártam
2023.január 12. 18.00
Remélem nem tart nagyon sokáig...mindig is bizalomgerjesztő volt ennek a darabnak a díszlete és sötét háttere... a kitaszított ember írt egy kitaszított emberről...
Insta bejegyzés:
Othello. Ma volt az elso probaja a darabnak a kulfoldi muvesz urral, aki a cimszerepet formalta. Mindenki, akire lehetett emlekezni (magyarazat: a vilagitas, a karakter mennyiszer volt a szinapdon jelen es enekelt e) nagyon megnyeroen alakitott, a tapsrensnel viszont a Desdemonat megformalo Letay Kiss Gabriella kapta a legnagyobb unneplest a kozonsegtol. A darab modern, kezek nyulnak ki Othello-ek haloszobajaban a padlorol, a szinpad mindket szélén, kozepen pedig egy sikidom lathato, egy élere allitott kocka,amit gyakran forgattak, de a szinezete a lenyeg, a fekete - utalas a mór személyére - belehatol a fehérbe, utalás a velencei kozossegre, akit keptelenek elfogadni es idegenkent tekintenek ra. Ábrázolva a magányt és a kirekesztettséget. A vilagitas minimalista volt, es a mór nem volt kifestve, ami nem kotelezo elem, de hihetobb, hogy fekete férfiről van szo... ezuttal is volt egy gonosz karakter, Jago szemelyeben, aki egy igazi szarkevero es Othello-nak artani akart...hogy milyen indittatasbol? Mert rasszista...utalja a feketet, a vesztet akarja es ezt ugy eri el, hogy elhiteti a ferfival, a felesege megcsalja....Jago undotito, tenyerbemaszo es az operairodalom legvisszataszitobb karaktere (rendezoi utasitasra tolta ki allandoan elore a hasat a szinesz, vajon? Borzalmas volt). Ha a szineszt kedvelnem, talan annyira nem utalnam, de az, hogy egy ilyen ember alakitsa a kesobbiekben Rigolettot szamomra egyszerre felhaborito es elfogadhatatlan! #opera #operahaz #operahazgyermekkara #operatanckara #veresemberek #operaenekkara #othello #verdi
#szarcsi #olaszul #fuzfa #imadkoztaldesdemona #operabudapest #moderndiszlet #nyomasztó #szinhaziszimbolika
Díszlet és megvilágítás: A darabot a rendező teljes mértékben létrehozta, a zenén kívül más nem nagyon dolgozott bele az előadásba, hiszen minden az olasz rendező nevéhez fűződik. Mondhatni a darab a megtakarítás és az alacsony költségvetés hatékony egyvelege. Kezdettől fogva sötétben játszódik a történet, a szereplőket is gyéren világítják meg a fényszórókkal. Aztán hirtelen éles váltás történik, ami a szemeknek káros, mivel hirtelen történik az erős megvilágítással bíró új helyszín megjelenése. Vagyis, már megszoktuk a sötétséget, hirtelen vakító világosság tőr elő. Ez a jelenet Otello és Desdemona hálószobáját hívott megjeleníteni, oly módon, hogy a színpad alsó teréből felemelkedik egy "vitrines doboz", amiben kinyúló kezeket (akárcsak az első, a színpadon megjelenő díszletből is kinyúlnak kezek) láthatunk, melyek előrevetítik, sötéten ábrázolják, Desdemona végzetét... Otello arca nem volt feketére mázolva - ezt a sokat látott nézőtárstól megtudtam, még szép, hogy nem írják elő kötelezően, úgy mint mondjuk a Porgy és Bess c. operánál, amit azért az Erkelben nem négerek adtak elő... A darab szüneteiben két hölgytársammal csevegtem, idősebb nénikkel, akik mellettem foglaltak helyett, egyikük véleménye volt, hogy nem jó, hogy festékhez kötik egyes szerepek megformálását... Nos, visszatérve a csodás díszletre, amely egyszerre tragikus, elborzasztó, de egyedisége miatt kiemelkedő. Az említett két helyszín, vagy, hogy pontosítsak, a térbeli kocka élére állítva a fojtogatást mimmelő kezekkel, illetve a felemelekedő vitrines "fenyegetés" váltották egymást.... számomra, idegesítő volt, az utolsó pár pillanat, olyan értelemben, hogy Desdemona szövegét tekintve nem történt semmi a színpadon, azon kívül, hogy a szolgálója a vitrinnek nekifeszülve, végigsimult rajta és nem tette azt, amire az asszonya megkérte (vagyis, hozza el neki az egykori nászi köntösét), cselekvésre szólították fel, de lammentálva, elmélázva érintkezett a háta az üveglappal... És még a nagy szenvedése Desdemonának - ami az éneket illeti, volt nagyon gyötrelmes számomra.... ez nem egy vidám darab. De megérte megnézni, egy különleges élmény volt.
Azt viszont bizton állítom, hogy a Verdi darabok közül ez, soha nem lesz kedvenc. Egy viszont mélységes szomorúsággal tölt el, hogy a Rigolettot olyasvalaki fogja játszani, aki itt a legkellemetlenebb figura volt, vagyis Jago, aki utálta a mórt...olyan álszent, gonosz figura volt, minden egyes has előretolással unszimpatikussá vált... és szerintem nem érdemli meg a Rigoletto, hogy egy ilyen színész játssza.... sajnálom, az Opera döntését...
Megörökítés az opera.hu oldalról, az utókor számára:
Opera két részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal
Giuseppe Verdi az Aida 1871-es bemutatója után visszavonult, és 16 évig nem írt új operát. „Minek komponáljak?” – mondogatta. Elidegenedett korától: a megújuló olasz operától, a wagnerizmustól, az aktuálpolitikától. Azonban egy milánói vacsorának és a kitartó, fiatal zeneműkiadó Giulio Ricordinak köszönhetően a Maestro mégis nekilátott egy új mű komponálásának, amit csak úgy emlegetett: „a Csokoládé-projekt”. Ennek eredményeként 1887-ben a Scalában mutatták be az akkor 74 éves mester utolsóelőtti operáját: az Otellót. A nyitó pillanatok tomboló viharjelenetében elementáris erővel szólalt meg Verdi zenéje oly sok év hallgatás után. Egy magát kívülállónak érző ember komponálta meg egy „kívülálló” férfi történetét. Otello, a mór, a katona, a vezér, a szerelmes férj, akit minden érdeme ellenére sem fogad be Velence népe: örökre „fekete”, idegen marad. Egy beilleszkedni vágyó idegen sebezhetőségét könnyen kezdi ki a hamis barát – és a féltékenység. Az Otello kivételes, letisztult alkotás, ahol Verdi a már ismert, jellegzetes hangján szól, miközben új színeket hoz be eddigi életművébe. Shakespeare tragédiájának operaváltozatát az olasz sztárrendező, Stefano Poda állította az Operaház színpadára.
(KÉPEK HAMAROSAN)
