A kedvenc dalom a darabból és mindenki által ismert:
Élménybeszámoló az estről, pontokba szedve:
Opera három felvonásban, három részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal
Puccini Tosca című operájában nem az a lényeg, hogy Rómában játszódik, nem is az, hogy az 1800-as esztendő nyarán. A darab dilemmái, érzelmei, döbbenetes fordulatai érdekesek. Az is kihagyhatatlanul fontos, hogy egy totalitárius rezsim uralkodása keretezi a történetet, amelyben a rendőrfőnök bármit megtehet: parancs nélkül elfogathat, törvény nélkül megkínozhat, eljárás nélkül bebörtönözhet és ítélet nélkül kivégeztethet bárkit. A két művész, az énekesnő Tosca és szerelme, a festő Mario bátorságát, hűségét, de óhatatlan tragédiáját is láttatja a darab, amelynek kulisszáihoz megfelelő analógiát mutat az ötvenes évek Budapestje, ahol még az Operaház is helyszínévé vált a személyi kultusz és a diktatúra eseményeinek. Az új Tosca-előadásban nincsenek direkt jelképek vagy történelmi személyek, de érezni lehet annak a sötét időszaknak a fojtogató levegőjét, amelyben éppúgy és sorsszerűen el kellett vesznie ártatlan/ártalmatlan művészeknek, mint ahogy az a különben kitalált Scarpia báró világában is történhetett.
Cselekmény
I. felvonás
Angelotti, a politikai fogoly
megszökött börtönéből, és templomban keres menedéket. Lánytestvére,
Attavanti a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és
legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert
megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossit, a festőt keresi. Megütközik a
készülő Szent Magdolna-képen, hasonlít a hölgyre, aki itt szokott
imádkozni: Attavantira. Cavaradossi a képet szemlélve két arcra gondol
egyszerre: a szőke, véletlenül modellé vált hölgyére, akit csodál, és
szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. Angelotti előbújik
rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja régi ismerősének, a szökött
politikusnak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelméhez
hirtelen és hívatlanul érkező Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér
rejtekhelyére. Tosca talán nem is alaptalanul féltékeny, kérdőre vonja a
festőt, amiért késve nyitotta a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a
készülő szentképen Attavanti vonásait ő is felismeri. Cavaradossinak
sikerül megnyugtatnia, és szerelmet vallanak egymásnak. Tosca távozik. A
festő felajánlja városszéli villáját, ahol a szökevény egy kiszáradt
kútban biztos menedéket találhat. Ágyúdörgés hallatszik: felfedezték
Angelotti szökését vagy nagy ünnepet jelentenek be vele: ki tudja?
Mindenesetre a festő együtt siet el a szökevénnyel a templomból.
Ministránsgyerekek
tódulnak be, ujjongó Te Deumra készülnek egy hadisiker hírére. Ez estén
fényes ünnepséget is tartanak, ahol Tosca új kantátát énekel. Scarpia, a
rettegett rendőrfőnök jelenik meg embereivel a templomban. Gyanús
jelekre lesznek figyelmesek: Attavanti legyezője, a kápolna nyitva
maradt ajtaja, egy kiürült élelmes kosár. Scarpia is felismeri a
festményen a fogoly testvérét, Attavantit. Amikor megtudja, hogy az
oltárkép festője Cavaradossi, összeáll fejében a szökés és menekítés
eseménysora. Kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként
gondolkodókat és megszerezni Cavaradossi kedvesét, Toscát, aki
váratlanul újra megjelenik a templomban. A rendőrfőnök gálánsan közelít
hozzá, először vallásos érzelmeinek hízeleg, majd a legyezővel és a
festménnyel tovább tüzeli Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét
vesztve siet el, hogy „leleplezze” hűtlen szeretőjét, de Scarpia
vadászsólyomként használja: titkosrendőreit is célhoz viszi így az
énekesnő. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia igazi hipokritaként
ördögi módon, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.
II. felvonás
A
titkosrendőrség központjában Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a
fejleményeket. Éjszaka van, az ünnepi kantáta hangjai is beszűrődnek.
Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és forr gyűlölete Angelotti
és Cavaradossi ellen. Spoletta nyomozó követte Toscát, és bár
Angelottit nem találta meg, a festőt behozta, hátha kicsikar belőle
valamit. Scarpia kezdetben társalogva faggatja Cavaradossit Angelotti
felől, majd a festő konok hallgatásán felbőszülve kínvallatást rendel
el. Ekkor érkezik a rendőrfőnök által iderendelt Tosca. Cavaradossit
átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a kínvallatás
gyötrelmeit. A díva is tartja magát egy ideig, ám amikor Scarpia
kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca a jajkiáltások hallatán
elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, Tosca
karjaiban tér magához. Scarpia a festő értésére adja, hogy szerelme
vallott, aki emiatt éktelen haragra gerjed. Scarpia testőre, Sciarrone
ront be; a csata sorsa megfordult, így az ő oldaluk mégis csúfosan
veszített. Cavaradossi örömkitörése nyíltan elárulja politikai nézeteit,
a rendőrfőnök azonnal vérpadra küldi. Cavaradossit a parancs szerint
hajnalban végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel
Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Az énekesnő undorral
taszítja el, majd megtörik, és szerelme megmentésének érdekében mégis
rááll az alkura. A rendőrfőnök ugyan azt közli Spolettával Tosca füle
hallatára, hogy megváltoztatta tervét és Cavaradossit csak színleg lőjék
le, valójában viszont becsapja, és bizonyos Palmieri gróf esetére
hivatkozva újra az igazi kivégzésre ad parancsot. Kettesben maradnak, a
teljes pánikba esett Tosca egy keze ügyébe eső késsel szíven szúrja
Scarpiát, mielőtt az megerőszakolhatná.
III. felvonás
Még
csillagos, csöndes éjszaka van, sorra kondulnak a hajnali harangok, a
távolból pásztor énekét sodorja a szél. Cavaradossi visszautasítja az
utolsó kenetet, inkább Toscának üzenne. Szerelme azonban személyesen
érkezik az útlevelekkel, elmondja, miként ölte meg Scarpiát, s azt is,
hogy a festőt csak színleg végzik ki, vaktölténnyel. Megjelenik a
kivégzőosztag, a lövés eldördül, a festő holtan esik össze. A hozzásiető
Tosca őrjöngve fedezi fel: a rendőrfőnök halála előtt is hazudott.
Kiabálás hallatszik: megtalálták a leszúrt Scarpiát, erre Tosca is véget
vet az életének.
