Sokan talán úgy gondolják, hogy az ismert Andrew Llord Webber original Fantom darabnak nem volt elődje, és a mű már a kezdetektől fogva a jelenlegi állapotban volt látható a világ különböző színpadain. Ám ez nagy tévedés! Hiszen az 1986-os bemutató előtt egy évvel már készen állt a darab, így egy kezdetleges és módfelett sikertelennek tetsző előadás kerekedett ki Webber próbálkozásából, amikor '85-ben bemutatta azt. Hiányzott a megfelelő szöveg a színészek szájából (jobban mondva az énekükből), a történethez illő és méltó jelmez valamint díszletkompozíciók. Maria Björnson jelmez/díszlettervező és Charles Hart szövegíróval, ekkor még nem állt kapcsolatban a zeneszerző. Miután velük találkozott, a darab a rendes sínpályára visszatért és a mostani varázslatos formájában készült el!
És Christine neve is másképpen íródott: KRISTIN.
A Fantomot Colm Wilkinson, Raoul-t Clive Carter alakította.
Szóval, az első változat, 1985-ben így nézett ki (részletek)
Szereposztás és az alkotók közül két név: Phantom - Colm Wilkinson Kristin (Christine) - Sara Brightman Raoul - Clive Carter Carlotta - Myra Sands M. Firmin - David Burt M. Andre - Jeff Shankley Music by Andrew Lloyd Webber Lyrics by Richard Stilgoe
Az új ismeretség segítségével átalakításra került a darab, és a mai pompás alakjában így látható a világ színpadain:
Sarah maradt Christine! szerepében, míg mellé Fantomként Webber Michael Crawford-ot választotta.
"Night time sharpens, heightens each sensation..." (Az operaház fantomja)
Az előadás történetéről készítettek egy dokumentumfilmet, amiben közlésre került a darab története, kifejlődése, a fogadtatása, a népszerűsége, és mindezen információk birtokában, még kapunk egy tiszta képet a zeneszerző és az alkotótársak a véleményéről, mesélnek kétségeikről, örömeikről. A darab első szereplőivel is találkozhatunk, akik nosztalgikus mosollyal tekintenek vissza a múltba. A maszk mögött című filmből világosan kiderül, hogy milyen előadás (Ken Hill) ragadta meg anno, Webber képzeletét, illetve sok jelentősége volt annak, hogy maga a Gaston Leroux könyvre egy antikváriumban talált rá, ebből merített inspirációt a darab megírásához, és egy horrortörténetből szerelmi történetet alakított, kikerekedett és megszülethetett egy minden képzeletet felülmúló darab, a varázslatos Fantom kompozíciója.
Sarah Brightmann feltűnése
is egy újabb ok, ami miatt a darabnak meg kellett születnie. Ő egy táncosnő volt, és Webber felfigyelt rá,
bár akkor még a hölgy férjnél volt, ám ez idővel megváltozott, elvált, és ez a két ember megszerette
egymást, összeházasodtak (1984, a zeneszerző születése napján). Webber szeretetből kedvese számára, a hangjára írta
Christine Daaé szerepét, ezért az általános elfogadott tény, hogy
Christine mindig barna hajkoronával rendelkezhet az original fantomban (és szoprán hangnemben kell tudnia énekelni).
Webber a történetből kihallotta a romantikát, megragadta a
kapcsolatot tanár és tanítvány között. 1985-ben már elkezdték játszani,
kis színpadon, kevésbé különleges és kevés anyagi befektetést igénylő
kosztümökkel, mégis hiányzott belőle valami... A dalok szövegileg sem voltak tökéletesek, igény volt a változtatásra. Aztán, jött egy különleges valaki, Maria
Björnson a jelmeztervező. Később csatlakozott egy látványtervező és egy dalszövegíró is a gárdához. Természetesen a látványvilágra szintén szükség
volt, ezért a felelős nagy utat tett meg, egyenesen a párizsi La Garnier Operaházba, ami a Fantom otthona. Számos fotót készített, és lenyűgözte a csillár méretei, tekintélyesnek találta, és a legendát is méltatta.
Mint tudjuk Steve Harley volt az első jelölt a fantom szerepére, vele készült is egy videó, amiben együtt éneklik Sarah-val a főcímdalt. (Imádom ezt a sort: "You give you love to me, where love is blind...".) Ám ezt a színészt lecserélték a komédiákból közismert Michael Crawford-ra.
Olyan színészre volt szükség, aki már rendelkezett színpadi gyakorlattal.Webber ötlete, hogy a humoristát, Michael Crawford-ot kérje fel a Fantom szerepére, megfontolásra került. Sőt! Michael sokáig tanulmányozta a Fantom zenéjét, karakterét, lelkivilágát, és végül hangjával meggyőzte a zeneszerzőt. A szerepekre kígyózó hosszú sorokban álltak a lelkes jelentkező művészek egyaránt. A Fantom arcának megalkotásáról is szó esik a videóban, a száj duzzadt, a feje oldalt betört. Aztán elkezdődtek a próbák, a koreográfia begyakorlása, az egész sorozatot Webber és Harold Price figyelemmel végigkísérte. Crawford nem érezte szörnyetegnek a Fantomot, csak egy embernek, aki végletekig képes volt szeretni (Leleplezés jelenet).
Fantom és Christine közötti szerelmes viszonyról... Az Éj zenéjében mennyi erotika van, illetve a Don Juan Túl késő című számban.
A "Szeress, csak ennyit kérek én" - szerelmes dalnak egy jelenetét, a Raoul-t alakító színész találta ki: Sarah a nyakába ugrik és megcsókolja. Toplistás számok közé került a ballada, - többek között az én kedvencem is, valamiért nagyon eltudok rajta érzékenyülni, az egyik legcsodálatosabb dalnak tartom. A Maszkabálhoz több háttértáncos kellett, hogy hatalmas összképet, hatást nyújtson a nézőknek, persze voltak bábuk is, így gyarapítva a táncosok sorát a lépcsőn... Egyéb pluszinformáció, bár ezek végül nem kerültek bele a darabba, viszont szerintem érdekes lett volna: vörös szemű patkányok a színpadon, illetve egy fehér hintaló... A csillárral is gondok akadtak, hogyan zuhanjon le, a közönség feje fölött a szereplők felé? Majd a nagy tragédia is bekövetkezett Sarah elveszítette a hangját, megbetegedett, ezért Claire Moore-nak kellett beugrania. Az előadás sikeres volt, Claire ügyesen megoldott mindent. Crawford gyakran gondolkodott a Fantom karakterén, mielőtt színpadra lépett, míg este 7 órai kezdésre elkészült az "arca".
A Fantom csónakjelenete - igazán szép és impozáns pillanata az előadásnak, kívülről csak a gyönyörűséget láthatjuk, addig e látvány megalkotása kész rémálom volt - állítja az egyik alkotó. A csónak feltűnésekor a közönség örvendett. Crawford kapkodva, kifulladva kezdte az Éj zenéjét énekelni. Ráadásul az "arcával" is gondok voltak... A musical sokba került, és rengeteg technikai hibával is szembesülniük kellett... Ráadásul az egyik barát, aki mecénása volt a produkciónak, vissza akarta követelni a pénzét... Úgy tűnt a darab sikertelensége Webbert is megviselte.
Állítólag a házaspár még össze is zörrent az előadás alatt... A rendezés közben akadtak problémák... Október 8-án Diana hercegnő megnézte az előadást. A Don Juan jelenet hangilag erősre sikeredett, és a hibák ellenére a közönség hálásan, szeretettel, ujjongással fogadta. Crawford örömkönnyeket ejtett. A darab befutott, hosszú sorokban várakoztak az emberek, hogy jegyeket kaphassanak még.
A Fantom diadalt ért el, és kijutott Amerikába, a Broadway-reis, ám Christine-ként nem fogadták Sarah Brightmann-t, ezért ő nem szerepelhetett, ellenben Crawford igen. Az ottani közönség rögtön megszerette a darabot, vélemények tőlük: "megmozgatott, könnyeket csalt a szemembe", "legszebb, amit valaha láttam az életemben". A közönség nőtagjai közül sokan beleszeretettek Crawford-ba és természetesen a darabba, többször mentek el megnézni. Crawford számára a szerep meghozta a népszerűséget, Sarah nemzetközi karriert futott be, és 1999-ben elvált a férjétől, de baráti kapcsolatot ápolnak, mind a mai napig, ez ritka és igazán becsületre méltó, valamint egy csodálatos befejezés. "Elképzelhető, hogy írok egy hasonlót, de nem tudok és nem fogok..." - Webber a Fantomról.
A videóból kiderül, hogy a Fantom egy kis produkcióból nőtte ki magát, mára óriási méreteket öltött, több országban játsszák, eredeti vagy non replika rendezésben. Az original előadás érdeklődők millióit mozgatta meg, mind zeneileg, mind lelkileg. Aki látta, hatása alá került, a zenéje megragadta a muzsika iránt fogékony emberek szeretetét. A legnépszerűbb darabok közé tartozik, egy csoda - minden tekintetben - én nagyon hálás vagyok Webbernek és társainak, hogy létrehozták!
Gaston Leroux híres könyve, pdf formátumban olvasható itt:
