A utolsó utolsó előadás a 2021-22es évadban
Madách Színház, jún. 29. este 19.00, Az Operaház Fantomja
Nem is lehet teljes az évadom, ha nem megyek el Fantomra. Sakkoztam sokat, szórakoztam a szereposztásokat illetően, hiszen az a nagy tervem, hogy minden felállásban megnézem a 3 fő karaktert, milyen közöttük az együttműködés, a kémia, és, hát, nemrég a Madách bejelentette, hogy megfiatalítja a darab szereplőgárdáját, egyenlőre csak a mellékkaraktereket és lehet, hogy ősszel, amikor is elérkezünk a 900. alkalomhoz, már új főszereplők is láthatóak lesznek... de addig még van idő.
A Nevek: Zsitva Réka (Meg Giry): a lány hangja nem volt túlzottan megnyerő, de tetszett a színpadi mozgása, és főként a játéka, itt-ott az arcmimikája. Christine öltözőjében már nem fogja meg a rózsát, mint egykori elődei, amikor a barátnője meséjét hallgatja az Angyalról.
Mező Zoltán (Joseph Bouquet): a felakasztott embert nem változtatják, pedig alkatra eltérőek a férfiak, akik megformálják. Most egy zömökebb, a régi zsinórmesterhez idomuló Mező Zoltán játsszik, illetve a szintén, 1-1,5 éve beállt Ekanem Bálint, aki magas, sötétbörű, soványabb testalkatú férfi... Nem volt sem nem rossz, se nem különleges.
Derzsy György (Piangi, a tenor): semmilyen, leginkább ezt az érzelmet váltotta ki belőlem, kíváncsi vagyok a szintén új, de már helyi színész performance-ára, Sándor Dávid a személyében.
Lőrincz Sándor (Kikiáltó): szokásos, szintén nincs újdonság
Szolnoki Tibor (Leköszönő igazgató): szerintem ő egy igazán üde színfolt és jó választás a szerepre. Nem tesz hozzá sokat, de nem is vett el belőle. Jól alakított.
Borsányi Dániel (M. Reyer): szokásos, jó lesz. :)
Rövidke, első összefoglalásom a szereplőkről: Sasvari
már csak showman, a mély hangok es az erzelmesebb pillanatai nagyon
tetszettek. A magas hangok sajnos nem mennek neki olyan jól. Jaj ez most fura lesz, de van 1 kisugárzása ami a másik két Fantomnak nincs. Bot Gábor
és Fonyó Barbi, de főként Barbitól voltam elragadtatva. Továbbá láthattam az
uj belépőket. Az új Meg nagyon jo, olyan emocionális arckifejezése
van, nekem kicsit magas a hangja, de majd megszokom.
Monsineur Reyer is jo volt, csak kicsit széles, mint korrepetitor, de ez miért is lenne baj?
Jó látni újabb generációkat a színpadon. :)
Az ülésemben bizonytalan voltam, mert pótszéket kaptam, aztán mégis a sor közepén ültem, a földszinten. Jó volt, a szünetben a fali festményeket fotóztam, amik mellett milliószor már elhaladtam, de sosem foglalkoztam velük, egy kedves németországi barátnőmnek készítettem őket.
Insta bejegyzésem:
Tovabbi sok sikert es jo egeszseget! #azoperahazfantomja #madachszinhaz
#homonnayzsolt #utolsoeloadasa #lastperformance #verysad
#szeretettraoul #raoul #bucsuafantomtol"











Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése