Öröm az ürömben - Búcsúest Fonyó Barbarának....vagy mégsem?

2022. november 14. este 19.00 Madách színház

Az igazgató döntésének értelmében, illetve a jogtulajdonosok nyomásának engedve, bizonyos művészektől meg kell válni, akik a karakterük korát meghaladták... 

A 900. után, mindenki kapott egy-egy búcsúestet, ami így alakult:

Nov. 12. 19.00: Krassy Renáta és Homonnay Zsolt

Nov. 13. 19.00: Mahó Andrea és Bot Gábor

Nov. 14. 19.00: Fonyó Barbara

Szombat reggel, körülbelül fél 11-re értem a színház jegypénztárához... előzetesen foglalt jegyeimet szerettem volna átvenni, de közben a pénztáros hölggyel tapasztalat-élménybeszámolói cserékbe bonyolódtunk. Tőle tudtam meg, hogy  Las Vegas-i Fantomban 3 érdekesség van: 1. a csillár (ez több részletből áll és a nyitány alatt összeáll eggyé), 2. Christine első fellépésénél, amikor a Primadonna helyett énekel a páholyokban bábuk állnak, amik legyezőt tartanak, szóval "igazi" közönséget tettek a box-okba, 3. Állítólag a temető jelenet jobb kidolgozottságú, mint a magyar változat (ennek még utána kell járnom és remélem lesz valami felvétel róla a neten)... Szóval, bő félórát beszélgettünk, végül átvettem a belépőket, többek között azt az egyet is, ami Barbara búcsúztatására szól...

Hmm... 2006. április 2-án láttam a darabot először. Rabul ejtette a szívemet, és akkor még nem, később megfogadtam, ha tehetem, elmegyek az első triót megnézni, ha ismét együtt játszanak. Párszor, szerencsére ez megtörtént. Az akkori Christinem, Fonyó Barbara volt. Ildomosnak tartottam, hogy az övére mindenképpen elmegyek. Eredetileg mindhárom búcsúzóra mentem volna, de nem sikerült mindegyikre jegyet szerezni, illetve fáradékonyságot tapasztaltam magamon, nem lettem volna képes az összest megnézni...amit bánok egy kicsit, az a 12.-i alkalom, hiszen akkor távozott szeretett Raoulom, Homonnay Zsolt. Tudom, felvetődhet a kérdés, hogy miért csak őt emelem ki, mikor két név szerepel... erre majd később kitérek... A jegypénztárban közölték, hogy minden jegyet elvittek a sajtó munkatársai (pl. ez alatt a pótszéket értem), egy ideig azon azért gondolkodtunk, hogy utolsó pillanatokban (este 6 előtt mert addig tart nyitva a pénztár) rákérdezek, de este nem éreztem jól magam és inkább elengedtem a telefonálás lehetőségét... Ettől függetlenül Homonnay Zsolttól elbúcsúztam Facebook felületén, több ízben, neki már júniusban is volt egy "előbúcsúja". Vasárnap arra gondoltam, hogy kihagyom pont azt a szereposztást, ami még hiányzott a "készletemből"... A jövőre való tekintettel, már nem fogok szereposztás szerint legyűjteni az időpontokat, ez a szokásom a régiekhez kapcsolódik, és nem fogom az újakra testálni. Persze, attól függ, hogyan fognak teljesíteni.... A három, új Christine-t előzetesen most nem, aztán mégis belevágtam a fejszémet, és most novemberben megfogom őket lesni, miként alakítanak...

 

Barbi estje

Sokak számára ez egy hétköznapi előadás volt. "Műkedvelő közönség" volt a nézőtéren, akik vihogtak az előadás megkezdése előtt, majd az első felvonás vége előtt - még a csillár le se szakadt - már a egyik tépte volna fel az ajtót, hogy kimenjen - véleményem szerint - egy bizonyos helyre... ennyi tisztelet legyen valakiben... Ott volt még a fiú, aki a barátnője kedvéért jött el - a darab vége felé már úgy tűnt, hogy érdekli is a történet, de javarészt, úgy ült, mint aki moziban van és nem volt rest a barátnőjét átkarolni... - szünet alatt ennek hangot adtam, telefonon beszéltem, és hát, nem éppen szép szavakkal fejtettem ki a véleményemet erről a szituációról, amit az emeleten kicsit sokan hallottak - a vicces helyzetet azért gyakran visszaidézem...remélem, akik ott voltak, nem így tesznek... rontaná a renomémat a Madáchban (és akikre gondolok a jegyszedők és a ruhatáros hölgyek). Aztán még ott volt az én 20. sorom. Azt hiszem az emelet mellett - borsos ára ellenére, ez egy kifejezetten szuper hely, ugyanis a földszinten ez az utolsó üléssor, jó rálátás van a színpadra, senki nem rugdossa a székemet, vagyis nyugodtan azt tehetek, amit szeretnék, mert senkit nem korlátozok a kilátásban... A mellettem ülő két asszonypajtás közül az egyik, aki közvetlenül ült mellettem, a 2.felvonás elejére hagyta a müzli vagy csoki szeletnek az elfogyasztását...miközben a barátnőjével a nézőtéren dekkolt egész szünet alatt, addig lehetett volna majszolni...de nem. Nem volt zavaró, de ilyenkor sűrűn eszembe jut a színházi etikett, amit ezek az emberek soha az életükben nem láttak és fogalmuk sincs róla, hogyan kellene viselkedni a teátrumban... a későn érkezők - megint egy külön kategória, ott inkább az volt a felháborító, hogy pont a nyitánynál engedte be őket a kis fiatal jegyszedő lány, és mivel előttünk lévő sor volt, így rendesen kitakarták pont azt a pillanatot, amikor én rendszerint szemkontaktust teremtek a csillárral, akinek a fényei kigyúlnak..ez most kimaradt...most reményeim szerint az egyik új nővel látva, pótolni fogom.

A darab jó volt, de sajnos a Fantom részéről érzelemmentes... nem tudom egyszerűen elhinni, hogy Posta Victor-féle Fantom miért rajongott Christine-ért, miért gyilkolt? Nincs motívum, nincs érzelem igazán, nem jött át sajnos, ahogy a kezdeti misztikumot az Éj zenéje romantikus hangjaival párosítva megteremtődik a Fantom karaktere. Victor borzalmasan, és iszonyat gyorsan ledarálta a dalt, nem volt benne semmi szépség. Humor se igazán, amikor békának kéne nevezni a Primadonnát...

Barbara is rontott, de apróságot, és szinte észre se lehetett venni, az Angyali hang című dalnál, amit Meg Giry-vel közösen énekelt, beles az ajtón, hogy a cseléd rendbe hozta-e az öltözőjét. Ez inkább újdonság volt, ellenben, amikor Raoul-lal volt itt a közös jelenete, túl sokáig "fagyoskodott" az öltözője előtt (ezt nagyon bírom nála, hogy mindig úgy tesz, mint, akit a Fantom rideg aurája körülvesz, ahogy a szellem megjelenik, balsejtelmes félhomályban, úgy a levegő is lehűl...Aztán gyorsan a zenére vissza kellett volna rohannia az öltözőbe, hiszen, ahogy becsukja az ajtót, úgy szólal meg a Fantom rideg, felháborodott hangja. Kissé lekéste. Nem szembetűnő annak, aki először látja. Még, amit kiemelnék az a Temető jelenet volt, amikor a a dal csúcspontjához ér, és a közönség felé énekli: Látjuk-e még egymást valahol? - szinte úgy éreztem, mintha nekünk, nézőknek, illetve magának a darabnak szólna ez az apró segélykiáltás. De persze lehet ezt csak én láttam bele, de a tapsrendnél is látszott az arcán a szomorúság, elkeseredettség, hogy utoljára hajol meg... 

Tapsrend: A szokásos rend alapján mindenki lement, Barbara esetében felállt pár ember a nézőtéren, akik tudták, hogy miért különleges ez az alkalom. Barbarán is látszott a meghatódottság... aztán megjelent az igazgató. Előzetesen már tudtam, hogy a két lánynak, Andreának és Reninek az igazgató feltett egy kérdést: Maradna még egy évig? Mindkettőnek, természetesen igen volt a válaszuk. És a dologban látok rációt, hiszen jövőre lesz a Fantom 20 éves, és ezt a csodálatos ünnepséget nem az új nőkkel, hanem az alapítókkal, kicsit később csatlakozó, de régóta tagként közreműködő művészekkel érdemed színre vinni és megünnepelni. Vártam a pillanattal, én is felállva akartam tapsolni Barbinak, csak arra vártam, hogy az igazgató belépjen. És megjelent... És mondott pár érdekes dolgot... A darabba mindig érkeznek új szereplők és a régieknek sajnos távozniuk kell. Annak idején megfogadta, hogy a Fantomnak mindig a legjobbat akarja, és ezért úgy gondolja, hogy még nincs itt az ideje, hogy Fonyó Barbara kezét elengedje. "Velünk marad még 1 évig? Ha igen, öleljen meg!" Gondolhatjátok, kedves olvasók, hogy mi volt a válasza a művésznőnek. A kitörő öröm szemmel látható volt, és érezhető. Meghatódtam. Ez tényleg annyira váratlan volt, mert Barbara a legidősebb Christine, túl már az 50 éven, kissé hiteltelen ifjú kóristalánynak...mégis az az érzelmi töltet, amit belevisz a karakterbe, nagyon megváltoztatja a szemléletet. Úgy építi fel, a darab alatt folyamatosan a karaktert, hogy elhiszem, ő valóban Christine. De, ha úgy alakult volna, bele kellett volna nőnie a Carlotta szerepébe (ezt egy bennfentes színész kollégától tudom), és akkor igazán maradhatna még a darabban. Viszont, most úgy alakult egy évig még velünk marad, és ez hihetetlenül jó érzés volt. Ahogy ő a színpadon ezt megélte, az őszinte meglepettséget, örömöt. Nagyon boldogságos pillanat volt.

Jegyzeteim:

Barbi búcsúja:

- Hannibál jelenet: A leköszönő igazagtó egy új beálló volt, Sövegjártó Áron, vele még nem volt szerencsém látni az előadást. Az elképzelés, hogy fiatal a régi igazgató nem ördögtől való gondolat - miért ne lehetne? A jelenet alatt a színészek mimikáját vizslattam, jók voltak, tükröztek érzelmeket. Pl.: ahogy Monsineur Reyer és később Firmin rátekint Meg-re dühödten, mert az a Fantom hiedelemre hivatkozik vagy, hogy a kórustagot ajánlja a vezetők figyelmébe.

- Visszhangzás - ha lent vannak a Fantom rejtekhelyén - ez valami újdonság?

- Mi ez a borzalmas Éj zenéje? - turbó fokozatúra felgyorsítva...

-  Il Muto: nem brekegnek a Primadonnák... és PV nem utánozza a béka kuruttyolását, pedig viccesebb lenne; Baráth Attila - most már a rangidős André igazgató - nélküle a balett-táncosok szétesnének, figyelték a lányok a parancsát (ezt még érdekes lesz megfigyelni Sánta Lászlónál); Firmin ugrabugrálása, hogy ő is mutassa megy ez neki, ami a képzett táncosoknak...; Il Muto-ban miért áll a Serafino, mint aki megmerevedett?

- Temető dal: mintha a nézőktől és a darabtól búcsúzott volna Barbara

- Nem volt érzelem a végén, az elválásban (amiért a nőt nem hibáztatom, egyszerűen a Fantom nem tudja magát megszerettetni), viszont a Don Juan jelent eléggé szenvedélyesre sikeredett

- Új Passarino: borzalmas ez a hang, aki régen judást játszott, most itt van, és szörnyen idegesítő a hangja, erre szokás mondani: erotikus a hangja vagyis izéli a fülemet... tehát, judás mit keres itt a hangjával Passarinoként?

- Minimális fáziskéséssel, de a csillárzuhanás jó volt, Barbara máshogy vetődik

- A bűbáj a végén: Az igazgató kéri Barbit hogy maradjon még 1 évig

 - AZ ünnepséget követően, a vasfüggöny előtt csupán 1x hajolnak meg, utána viszlát

- Solti majd kiugrott a bőréből, hogy a majdnem távozó lányt megölelhesse

A médiatartalmak mind a szerző birtokát képezik, vagyis a Phantomvizio blog-ot.

És a Madách által közölt összefoglaló, mindhárom hölgyről, mindhárom Christine marad:

900. Fantom - az öröm a tetőfokára hág, de a mélybe taszít

 A Fantom újra itt jár.... 900. alkalommal is...

2022.november 11.

Hol is kezdjem? Talán a jegy megszerzésének folyamatával. Nyáron került napvilágra, hogy novemberben elérkezik szeretett és hőn imádott előadásom a bűvős 900.-dik alkalomhoz. Muszáj venni rá jegyet, hiszen az ünnepi előadások különlegesek, egyrészt extra produkciók szoktak lenni az előadást követően, illetve maga az előadás sem a hétköznapi módján érkezik a színpadra, hiszen ekkor fellép - vélhetőleg az összes szereposztás, - főként, ami a három főszereplőt jelenti. Ezúttal sajnos, ez elmaradt.... Nyáron megszereztem a jegyet, barátnőmmel mentünk, és az emelet legmagasabb fokán ültünk. Jó helynek bizonyult, szinte mindent láttunk, középről mondjuk nem csoda. :)

Október 15.-ét írunk, ekkor érkezik a bejelentés: 5 fő távozik a jelenlegi produkció gárdájából: a Christine-t megformáló: Fonyó Barbara, Krassy Renáta és Mahó Andrea, valamint a 2 rangidős Raoul, Bot Gábor és Homonnay Zsolt. 

Ez a 15. azért volt még különleges, mert hivatalosan a felkészülés a 900.-ra a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén történő fellépéssel megkezdődőtt. Fájó szívvel tekintettem Mahó Andreára. Tudtam, hogy milyen sors vár rá a szerepét illetően, pedig még sok évet játszhatna, ő olyan kislányos kinézettel bír, el lehet hinni neki, hogy félénk, kórista lány. Törékeny alkat, és szép lelkületű... mindezt régóta tudtam róla, de csak ott, abban a pillanatban tudatosult bennem... Sasvári Sándor, mint mindig lazán kezelte helyzetét, amikro hirtelen nem volt jelentkező, holott ott álltak előtte, engem akart maga mellé állítani - egy selfie-re, - ettől megint majdnem fejben elájultam: a FANTOM ENGEM AKAR!!!!! .:D :D :D Jó érzés volt, aznap este mentem aztán az Orient expressz megnézni, de ha nem töltöm a délelőttöt a Fantommal, végtelenül sajnáltam volna, hálás vagyok. Készültem egy maszkkal is, hiszen a flashmob-ba van, hogy beveszik a nézőket is. Sajnos, most nem történt meg, de roppantul élveztem. Később elemeztem a jelmezeket, mert nem mindegyik volt ismerős, furcsa módon...mégis legutóbbi Fantom estemen (2022.nov.14.) láttam az egyiket, amiről úgy sejtettem, hogy nem tartozik a maszkosok közé...

 

Nos, az előadásról. Roppant izgatott voltam egész álló nap. Mielőtt otthonról elindultam volna, szabályosan émelygés lett rajtam úrrá, mintha én lépnék fel...

Jegyzeteim az estről:

- A darab magyarországi történetéről két kisfilmet készítettek, ezeket a felvonások elején játszották le. Az elsőben igazán viccesre sikeredett az egyik vágás, amiben Mahó Andi nyilatkozik. A nevét ki se írták, már kapták is el tőle a képet, a mondata pedig ennyi volt: "Vidékről költöztem fel"

- Váltások (mindig nagy tapsok kísérték): Krassy Renit Fonyó Barbara váltotta az Éj zenéjét követően, Posta Victort pedig Csengeri Attila. A karakterek váltásakor megvárták egymást a művészek, vagyis egyszerre tették rá az újakra a köpenyeiket, mialatt egymást figyelték, hogy ezt valóban egyszerre tegyék.

- Váltás2: Homonnay Zsoltot a 2. felvonás elején váltotta Solti Ádám. Talán ez volt a legjobban megkoreografálva, egyszerűen zseniális és leírhatatlan milyen arckifejezést öltött Homonnay, miután az aktuális Christine kezét nem neki, hanem a másiknak nyújtotta. A kitörő húhogást és tapscunamit nem lehetett megállítani.

Váltás3: A temető jelenetben volt, 2 Christine jelent meg, Fonyót váltotta a Mahó Andrea. Sasvári beoldalazott Csengeri mellé, így ők cseréltek helyett, míg Solti egyedül állt a színpadon, mert a 3. Raoul (Bot Gábor) vidéken bemutatót játszott, ezért nem tudott a 900.-on részt venni.

Az est folyamán gyakori tapasztalat volt, hogy a hangosítás nem volt a helyzet magaslatán. Ugyanis, olyan dolgokat hallottunk, amiket máskor nem, ilyen volt a folytonos köhögés a főcímdal alatt Posta Victor (röviden PV) részéről. Renáta nem nyújtotta el a hangokat bizonyos részeknél, ahol kellett volna vagy elhalkult a hangja. A boríték hangos feltépése a Primadonna szám előtt.

Az Éj zenéje: nagyon szép volt ismételten, csak a szokásos forma, vagyis: ünnepek alkalmával, a dalt mindhárom Fantom előadja, mindenkire le van osztva egy-egy versszak, amit énekel, vannak közös részek, és hát a vége, a "Segíts, akkor megszólal az Éj" - úgy szép, amikor egymás után énekli a három Fantom.

Reni végre nem kapkodja el az ájulást: Az Éj zenéje alatt egy pillanatig a FAntom megmutatja ábrándját Christine-ről, azt, hogy csókot váltanak. Ettől a nő összeesik. Reni a látott csók alapján esik össze, de csak egy Fantomról vesz tudomást (ezzel szemben egyik ünnepi változatban Barbara úgy tett, mint aki megijed attól, hogy több Fantomot lát, de érzékelte mindhármat).

 Egyéb észrevételek (pár ismétlés lesz):

- Homonnay (Homy) idős vikomtot alakít az árverési jelenetben, hiszen sok idő eltelt az eredeti történet óta. Sikerült a szöveget neki is elrontania, amikor méltatja a zenedobozt. A frázis így szól:

"Nemes borítását, ravasz kis szerkezetét" - és amit ő mondott: "Ravasz borítását, nemes kis szerkezetét" - ez nem volt feltűnő, csak annak, aki tudja a szöveget.

Igazgatók irodája jelenet alatt elgondolkodtam, hogy ha majd ő távozik a darabból, ki fogja örökölni a ruházatát (gondolok itt a kalapra, sálra), ki veszi vajon majd át?

 - Előbb már írtam, Barbarának váasztania kellett, Homy és Solti között --> gondolkodik egy csöppet, majd Soltinak nyújtja a kezét...

- PV a Főcímdalt végigköhögi - természetesen akkor teszi mindezt, amikor nem ő az szövegrésze jön

- PV berekesztette a hangját a megszólalásai elején --> imádnivaló volt ez tőle (erotikusabb volt a hangja)

- Maszkabál jelenetben a váltásnál én kezdtem a tapsot, hiszen Homy olyan arcot vágott, simán lehetett volna csalodott Fantom is... Ugyanitt megtörtént a mellékszereplők váltása is (Az igazgatók, Primadonna, Tenor, Madame és Meg Giry)

 - Temető jelenet: Fonyó meghatodottsága szemmel látható volt (alázat látszódott rajta), és megtörtént a váltás, Fonyót Mahó, míg Csengerit Sasvári cserélte le, Solti maradt egyedül.

- Új szereplők: Pacskó Dorka harsány hangja, de játékban jól beválhat, ezzel szemben Zsitva Rékának már nem jutott sok Meg szerepből a 2. felvonásban neki nincs több éneke. Továbbá, a korrepetitor figuráját Borsányi Dániel alakította, aki túlságosan dagadt, olyan idegen ifjú --> Laklóth Aladárhoz képest ez jelentősen máshogy néz ki, külső szempontból. Tenor: Derzsy György elmegy ő a 2.felvonásban érkezett, viszont az elsőben Sándor Dávid borzalmas volt, a hangterjedelme nem minösül tenornak, nem éri el azt a szintet, erre a szerepre ő sajnos alkalmatlan. Igazgatói páros még alakulhat jól is a későbbiekben, de egyenlőre nincs Weil Róbert és az új diri, Sánta László között szimbiózis. Meg kell jegyeznem, hogy Szerednyei Béla nem jött el, mint korábbi szerepformáló a tapsrendnél... Sánta még fejlődőképes, még bejöhet.

- Primadonnák: Sáfár Mónika és Röser Orsolya

- Bencze Ilona és Bajza Viktória a szokásos szintet hozta Madame Giry-ként.

Szünet alatt hallattuk az ültetőktől, hogy csúszásban van az előadás, mivel fél 10-kor live-olni szerettek volna az ünnepséget a Facebook-on. Ezt nem sikerült elérni, mert mindent bele akartak tenni, semmi nem maradhatott ki, ezzel együtt értendő, hogy a 2.felvonás nyitányát se rövidítették le és a kisfilmet is lejátszották.

 

További jegyzeteim:

- Ez nagyon tetszett és újdonság volt: Mahó megfogta az "ÁlFantomnak" a kezét a temető jelenetben

-  Mahó maradás-féleség, magával vinné a Fantomot (ez kifejezetten tetszett), persze a gyűrűt visszaadta és nem fáj neki a feje (ahogy szokott)

- Bosszú jelenet az első felvonásban: 3-as leosztás még a bosszú fogadalomnál szokott lenni, amikor a Fantom kihallgatja a szerelmeseket a tetőn, és később, ahogy azok visszaindulnak hallja a szerelmes duett-et, ettől nagyon idegbe jön (előzőleg sír, majd felülkerekedik és gyűlöletét fejezi ki a szeretett nő iránt)... Nos, a díszletek se (ahogy a hangosítás az elején) akartak mozdulni, a páholyok oldalról nem jöttek ki a helyükre, PV ennek ellenére énekelte a saját szövegrészét, Sasvári - szerintem várta a bemozgást, és ebből kifolyólag nem folytatta a rászabott részt (itt nekem volt a levegőbe egy felkiáltásom: "Most is sikerült elbasznia..." erre barátnőm elnevette magát), viszont, késve bekapcsolódott és tudta, honnan kell folytatnia...

- Nagyobb volumenű daloknál hangos óváció volt a közönség részéről (Az első ilyen Christine első dala a Gondolj rám - volt, Reni énekelte)

- HATALMAS BAKI: aki foglalkozott vele, tudja, hogy búcsúelőadások lesznek miután a 900. lemegy. A három Christine és 2 Raoul távozik a darabból. Lehet már ezen agyalva, vagy egyáltalán tudatosult benne, hogy ez az utolsóelőtti fellépése Christine-ként, Mahó Andrea bakizott a Don Juan jelenetben. Soha nem tévesztett ő szöveget, max. kicsit, amit alig lehet észrevenni, ha nem tudjuk fejből a szöveget. Ő mindig felkészült volt, de most, amikor a saját résézt kellett volna énekelnie hirtelen halandzsázni kezdett, majd teljesen elhalkult, közben a háttérben ment a zene, szerintem, ugyan, mi nem láttuk, de arra gyanakszom, hogy lelkileg, illetve apró gesztussal biztosan segítette Mahót, hogy folytatni tudja.... Furcsa volt nagyon, mondott valami szöveget, de hirtelen úgy tünt, mintha valami teljesen más nyelven kezdett volna beszélni, aztán rájött, hogy ez így nem lesz jó és inkább elnémult. Viszont utána az asztalon való táncolással egybekötött éneklést már tudta folytatni... különös volt, most éreztem - bár sokszor találom őket egymáshoz valónak (ami a karaktereket illeti) -hogy összetartoznak Sasvárival. Szegény Andit biztosan gyötörte a gondolat, mert tapsrendnél se tudott mindig önfeledten mosolyogni, ahogy az ő szokása, az ünnepi előadásoknál, vele szemben a másik két lány örömködött... A baki ellenére, tőle már a szerepet nem lehet elvitatni, hiszen mindannyiuknak vannak rosszabb napjai, és vajon ő mit élhet át, hogy bő 20 éven után le kell mondani szeretett szerepéről? Biztosan megviselte lelkileg. Én sem reagáltam volna másként.

Összefoglalva: meseszerű volt, az apróbb bakik mellett minden percét imádtam, jó volt nyár óta ismét a Fantommal találkozni. :)

 

Boldog 900. Alkalmat Drága Szerelmem!!!! <3

Ünnepi érdekességek: bónuszként a főcímdalt hallhattuk az aktuális szereposztással, a szünetben sosem látott fotósorozatot lehetett megtekinteni a Tolnay Szalonban, és a nap folyamán ráhangolódó online bekapcsolások voltak, többek között Homonnay Szolt és Sasvári Sándor hangolta rá a népet az ünnepségre.

A Fantom új beállókkal és egy szívszorító pillanat

 A utolsó utolsó előadás a 2021-22es évadban

Madách Színház, jún. 29. este 19.00, Az Operaház Fantomja

 

Nem is lehet teljes az évadom, ha nem megyek el Fantomra. Sakkoztam sokat, szórakoztam a szereposztásokat illetően, hiszen az a nagy tervem, hogy minden felállásban megnézem a 3 fő karaktert, milyen közöttük az együttműködés, a kémia, és, hát, nemrég a Madách bejelentette, hogy megfiatalítja a darab szereplőgárdáját, egyenlőre csak a mellékkaraktereket és lehet, hogy ősszel, amikor is elérkezünk a 900. alkalomhoz, már új főszereplők is láthatóak lesznek... de addig még van idő.

A Nevek: Zsitva Réka (Meg Giry): a lány hangja nem volt túlzottan megnyerő, de tetszett a színpadi mozgása, és főként a játéka, itt-ott az arcmimikája. Christine öltözőjében már nem fogja meg a rózsát, mint egykori elődei, amikor a barátnője meséjét hallgatja az Angyalról. 

Mező Zoltán (Joseph Bouquet):  a felakasztott embert nem változtatják, pedig alkatra eltérőek a férfiak, akik megformálják. Most egy zömökebb, a régi zsinórmesterhez idomuló Mező Zoltán játsszik, illetve a szintén, 1-1,5 éve beállt Ekanem Bálint, aki magas, sötétbörű, soványabb testalkatú férfi... Nem volt sem nem rossz, se nem különleges.

Derzsy György (Piangi, a tenor): semmilyen, leginkább ezt az érzelmet váltotta ki belőlem, kíváncsi vagyok a szintén új, de már helyi színész performance-ára, Sándor Dávid a személyében.

Lőrincz Sándor (Kikiáltó): szokásos, szintén nincs újdonság

Szolnoki Tibor (Leköszönő igazgató): szerintem ő egy igazán üde színfolt és jó választás a szerepre. Nem tesz hozzá sokat, de nem is vett el belőle. Jól alakított. 

Borsányi Dániel (M. Reyer): szokásos, jó lesz. :)

 

Rövidke, első összefoglalásom a szereplőkről: Sasvari már csak showman, a mély hangok es az erzelmesebb pillanatai nagyon tetszettek. A magas hangok sajnos nem mennek neki olyan jól. Jaj ez most fura lesz, de van 1 kisugárzása ami a másik két Fantomnak nincs. Bot Gábor és Fonyó Barbi, de főként Barbitól voltam elragadtatva. Továbbá láthattam az uj belépőket. Az új Meg nagyon jo, olyan emocionális arckifejezése van, nekem kicsit magas a hangja, de majd megszokom. Monsineur Reyer is jo volt, csak kicsit széles, mint korrepetitor, de ez miért is lenne baj?

Jó látni újabb generációkat a színpadon. :)

Az ülésemben bizonytalan voltam, mert pótszéket kaptam, aztán mégis a sor közepén ültem, a földszinten. Jó volt, a szünetben a fali festményeket fotóztam, amik mellett milliószor már elhaladtam, de sosem foglalkoztam velük, egy kedves németországi barátnőmnek készítettem őket.

Insta bejegyzésem:

"Lerántom a leplet: Évadzáró Az Operaház Fantomjával a Madáchban. A mostani triot volt szerencsém már látni 2017 körül, de ebben a szo-ban sok volt az uj beallo, akiket szinten keresek. Hozzatesznek-e ujat, szokatlant a mar jol ismert karakterekhez? Vagy esetleg pont az ellenkezo tortenik? #azoperahazfantomja #madachszinhaz #sasvarisandor #fonyobarbara #botgabor #thephantomoftheopera #zsitvareka #mezozoltan #derzsygyorgy #lorinczsandor #szolnokitibor #borsanyidaniel #weilrobert #megintvoltegypillanata #keresteakozonsegkozottafantomot #ottvanafantom"

 

 

A szomorú hír pedig azoknak szól, akik szerették Raoul szerepében, Homonnay Zsoltot, ő ugyanis távozik a Madách darabjából, az utolsó előadások napján, vagyis július 3-án jelentette meg. Igazán szörnyen esett, hogy úgy döntöttem, hogy nem megyek el az estire, pedig akkor volt a DREAM szereposztás, vagyis számomra mindig az elsők lesznek a legfontosabb csapat a Fantom történetében. És ez most meg fog szakadni, hiszen Homy nem játtsza többet a nemes vikomtot. Én még színész miatt nem sírtam így otthon! Egyszerűen magam is ledöbbentem, hogy én ezt az embert mennyire szerettem a darabban! Azt, hogy most nélkülöznöm kell, nehezen viselem, de később is nehezen fogom megszokni, ugyanis nagyon élte a figurát, nagyon kitünt a többi Raoul-hoz képest. 

 

Íme egy kis szösszenet az én búcsúztatómból Instagrammról:

 

"Szivem szakad meg!

Akik ismernek,tudjak mennyire Fantom párti vagyok...es, h Raoult nem emelem soha fölé...DE! A mai eloadas esetében, ha tudtam volna....oh, drága Raoul! Hihetetlen hálás vagyok, hogy évek ota a csapatot, sot kezdettol fogva erositetted es most menned kell...sirok... Homonnay Zsolt ma volt utoljara nemes férfiú Az Operaház Fantomjaban. Egy altala kozolt videobol tudtam meg. Vegtelenul szomoru vagyok. Csak annyit tudok mondani,  tiszta szivbol, oszinten halas vagyok, h Te voltal az elso Raolom, aki egy olyan figurat teremtett a szinpadra, akit lehetett szeretni, figyelni mikent cselekszik, formalni ugy a karaktert, hogy mindig valtozatos legyen. Egyszoval: valóságossá. KOSZONOM NEKED!!!! De vegul is, ha most nem vagyok a Madachban, akkor talan nem bucsuzom "orokre" Toled, szeretett Raoulom! Tovabbi sok sikert es jo egeszseget! #azoperahazfantomja #madachszinhaz #homonnayzsolt #utolsoeloadasa #lastperformance #verysad #szeretettraoul #raoul #bucsuafantomtol"

 

Homy saját videója, Facebook-ról: https://www.facebook.com/watch/?v=443555043977740&extid=CL-UNK-UNK-UNK-AN_GK0T-GK1C-GK2C&ref=sharing

 

Az én méltatásom, amit Felé tolmácsoltam ott:

"Sajnalom es oszinten orulok, hogy reszese voltal a Fantom csapatanak! Nekem Te voltal az elso Raoul-om, akit nagyon, de nagyon szeretek/szerettem. A karakterbe eletet vittél. Sajnalom, hogy nem lehetek most ott, hogy még utoljára lassalak a szerepben. Azt tudom csak irni: KÖSZÖNÖM az elmult evek eloadasait! Rendkivul hálás vagyok, hogy ezt a karaktert ennyi even át formáltad. Örök Raoul maradsz nekem, kivanok tovabbi sok sikert es jo egeszseget!"

 

 

Az Operaház Fantomja újra itt jár! 2021-ben végre személyesen!

A Fantom új szereposztásai - de csak számomra 2020-ban ugyan nem volt jegyem a darabra, de 2021-ben vártam már, hogy újra színre vigyék a Madáchban. Legkedvesebb balerinám felajánlotta segítségét, így gyorsan a kívánt alkalmakhoz biztosítva volt a hozzáférésem.

Szakmai jeggyel menni, csodálatos dolog, főleg, ha jól helyről is nézheted végig az előadást. Körülbelül a 9. sor szélére kaptam széket, amit a hátam mgöött ülő hölgy és párja is elismeréssel méltatott, többek között úgy, hogy a nő el akarta vennia  széket, mert az előttük helyet foglalók "túl magasak" voltak.Én ezt a problémakört értem, de az ülésem az enyém. :) 

Sok áttekintést, sakkozást követően október 30. esti előadás és nov. 7. délutáni és esti darabokra kértem jegyet. Ezek a szereposztások nem voltak még meg, így nem volt rálátásom milyen is közöttük a kémia...

Az okt. végi esetében csak ráadás lett volna számomra, ugyanis Posta Victor volt kiírva, majd mégis Csengeri Attila lett a Fantom, de legalább így megkaphattam egy hiányzó hármas felállást.

 

Ékezetek nélkül van, bocsánat :D
 Röviden, összefoglalót írtam az estjeimről:

Október 30. este, szombat, Csengeri (eredetileg Posta) - Krassy - Homonnay

1.felvonás
-hannibal jelenet: Krassy közvetlen es foglalkozna a primadonnával de az nem engedi, a korrepetitorhoz megy, zongorán könyököl (Barbara is) amikor belekezd az énekbe
-Krassy hangja megbicsaklik a Gondolj rámban
-Csengeri kapcsolgat, de a fények nem villannak fel rögtön az orgona hátuljában
-nem orgonál, Krassy nem pillantja végig a jelenetet, túl korán esik össze (az orgona hátoldalában a bábok összeölelkeznek és megcsókolják egymást)
- Angyali hangban kicsit félt Krassy, de még mindig nem megy a félek érzelemközvetítés
-irodák: Fantom nem jelenik meg, a dirik
-Homy nézi a leveleket (na, végre)
- Homy bonsva - ezen Galbenisz csodalkozik
-il muto: a langaléta beallo nagyon jo, Krassy fejerol leesik a fityula, egyszer ferden rakja vissza, még o is nevetett ezen. Csengeri brekegése
-Il mutonal nem sikerul a fuggonyt behuzni, amaz belegabalyodik a rejtekhely női alakot formázó szoborba
- A tetőjelenet: az egész ugy volt jo ahogy kellett lennie, imadtam
- Bouket semmilyen volt
-Az új átverési kikiáltó jó - Lorinc Sandor
-Koltai álmai szárnyain száll? Vagy mit költ a Christine-es részhez

 2.felvonas
-Maszkabal 5 tancos kergeti, kiserti a lanyt, vegul a Fantom maszkos konyorog terden allva elotte
- borostyan, viragok talan mecses is a temetoben
-Homy majd megmutatja, neki akar menni a Csengerinek, majd visszavonulot fuj
-Elvalas, Csengeri reszerol szep, aki a 2.felvonasban talal magara, hangilag nem a legjobb az elsoben, bar a jateka nagyszeru volt ott is
-Szerekovan undorodik Krassytol es majdnem leesik a szekrol a Don Juan zeneje alatt
-Homy imaja meghato, a vizbe ugras elott
-Homy, szabadulomuvesz
-Harom eros egyeniseg, csokjelenet: arcsimi, majd csok, bar Sasvariba ment at a mit fog a lany csinalni fogadasa
 

Tapsrend, Csengeri kotelezi Honyt a meghajlasra

 

 -------------------------------------------------

Tapasztalatok regrol:
A jegyek, a behivo csengo, a szineszek eletkora

2016 ota Solti, Szerekovan

Szereplok: Csengeri, Krassy, Homy, Galbenisz, Barat, Bencze, Lorant, Koltai, Ekanem

Uj szereplok tesztelese:
Zsitvai Reka (Meg),
Lorinc Sandor (Arveresi kikialto)
Sador David (uj Piangi)

 --------------------------------------------------

November 7. vasárnap, délután és este is

A duplázás eléggé régen csináltam már, de el is felejtettem, hogy ez milyen jó tud lenni. Akkoriban is a Fantom volt a kivételezett darab, vagy erősen kapcsolodott az eseményhez (amikor délután Fantom a Madáchban, este Hófehérkét néztem az Erkelben). A korábban jegyszedőként működő hölgya  földszintről, átkerült az emeleti ruhatári szolgálatba. Szünetben nagyon jól eltudtunk beszélgetni a történet pszichológiai vonaláról, a karakterekről (főleg Fonyó Barbara mennyire nem korhoz kötött az ő szereplése, pedig tudjuk, hogy Christine egy fiatal nő, nem annyira idős, mint Barbi), a színészekről. József Attila és a Fantom kapcsolatáról, Sasvári-féle Fantom testiséghez való hozzáállása. Említett mondatot ("Hideg fényében a lélek nem zenél" - ez tetszett neki, mint kiragadott gondolat az Éj zenéjéből), én is csak folytatni tudtam a gondolatmenetet, hogy mindig találok valami újat, valami szeretnivalót a darabban. Most például új szereplőket szemlélhettem meg az új árverési kikiáltó, Lőrincz Sándor, vagy a leköszönő igazgató, Le Fevre szerepében Szolnoki Tibort. Jó volt eszmét cserélni a Madáchos munkatárssal. A délután folyamán összekeverték a jegyeimet, így az emelten voltam mindkettő esetben, csak nem mindegy, hogy hol, az első sorban vagy a másodikban.

 

 Délután, nov. 7. Csengeri - Fonyó - Solti

Sokkal jobb osszhang a karakterek kozott
Fonyora raesik a girland a Maszkabal jelenetnel, de mosolyog rajta, es osszenez Soltival
Tul koran huzzak be a fuggonyt a bosszu igeretenel
Fonyo aterzi a Fantom foldontuli hangjat, az utolso 20 percben a mikrofonjaval van valami gond, mert nem hallani az Angyali hangos kerdorevonast.

Barbi visszakapta amúgy, a régi Aminta jelmezét. Képen alább látható.

 

Esti produktum nov.7.

Sasvari - Krassy - Homy
Sasvari jateka rendben, az utolso 20 percben a polyaba se burkolt, a gyerekkorat felidezve az embernek sírhatnékja támad
3x ront: 1.felvonas vege, annyira belefeledkezik a röhögésbe, h későn mondja a Csillar vezényszavát, mikozben a tobbiek mar a foldon elterulnek, elotte nem a pampam szora veszi le a kopenyet.
Temetoben Homy miatt rontja el o is a szöveget
20 perc végen; elrontja a szoveget, Szotlan, szotlan nema ej....
Homy játssza az agyat mintha nem látta volna még a maszkos embereket a Maszkabál jelenetben, többször fordul feléjük, de a Krassy Reni Christinet nem zokkenti ki a szerepbol
Krassy tulsagosan eros, ritkabban mutat felelmet

 2016 óta Solti, Szerekován játszik a csapatban

 

Összességében nagyon elégedett vagyok, mindegyik produkcióban volt valami kis többlet, amit magammal vihetek, amit megőrzök róluk. Ha mégis választanom kellene, a középső előadást tekintem messzemenően a legjobbnak,  Fonyó Barbara és Csengeri Attila munkája kiemelkedő volt, szerettem őket. Raoulok közül, mivel nagy választékom ezúttal nem volt, inkább választom Homonnay Zsoltot, Solti Ádámmal szemben, mert van benne élet, van benne plusz, ami által az ő vikomtja szerethető és utálható egyszerre. Küzd és mellette igyekszik színesíteni a szöveget és a játékát is. Nem tudok nem mosolyogni rajta, akárhányszor csak látom, igaz ez főként a tetőtéri jelenetre.

Remélem jövőre megszerezhetem a hiányzó új szereplőket és a saját Zene angyalom is lesz szíves a színpadra állni... Bízom benne. Legalább 1x összejön.

 

Madách Tetőteraszon jártunk - a karantén után első szabad előadásaink

Madách szerelem, e kettő kell nekem! :)

Időpontok: 2020. júl. 24. és aug. 1.

Előadások: Fantom és Once

A Madách színház mindig is a szívem csücske volt és marad is (kivéve amikor utálatos jegyszedők vagy pénztárosaik vannak és valahogy a hangulat nem igazán jön át ekkor)!

Hosszú idő óta, hogy a koronavírus felütötte a fejét, mi meg a színházakkal együtt kiszorultunk és szellemi táplálékot csak a neten keresztül érhettünk el. Még emlékszem, ott voltam az Erkelben az utolsó előadáson, amit még megtarthattak, ez volt a Laurencia, egy balett, amely igazán maradandó élményt biztosított, és az érzés a művészeket is áthatotta, hiszen olyan dinamizmussal mentek előre, mely korábban nem volt tapasztalható. A levegőben volt a furcsa érzet, itt valami most nagyon meg fog változni, valami váratlan dolog fog történni, mely hatással lesz az egész világra! A vírus terjedésének megakadályozását segítették elő, viszont a színházakban dolgozóknak ezzel a lépéssel nem kedveztek, hiszen bezáratták a teátrumokat, 2-3 hónapra. Március 11-e után nem volt művészet, csak online formában....

Aztán júliusban....

A karantén ideje alatt nem lustálkodott a Madách teátrum, instagram, illetve facebook oldalain igyekezett fenntartani a közönsége figyelmét, munkát adni színészeinek, akikre igen csak rájárt a rúd a színházak bezárása következtében, hiszen nekik ez bevételi kiesést jelentett, kockáztatva volt a biztos megélhetésük. A Madách két online előadást csinált, és minden héten a színészei egyéni(egyedi) képességeire hívta fel a figyelmet. Miután a szigorú intézkedések véget értek, elsők között volt, aki meghirdette a lehetséges opciókat az elmaradt előadásokkal kapcsolatban (új időpont vagy pénz visszafizetés), más teátrumok szinte "évekig" húzták és idegeskedésre adtak okot...

Az igazi okom a bejegyzésre viszont a Madách egyedi kreálmánya, amit 1x sikerült bemutatniuk, amikor még a Szerelmes, Shakespeare című darabot játszották a kőszínházban. Akkortájt gondolták, hogy lakomára meghívják a nézőket a tetőre, és az elgondolás már akkoriban is tetszett... most viszont ideális helynek tűnt, ahol koncerteket is lehet tartani... és így jött létre a

Színház, szerelem és.... részletek ... a Madách színház előadásából

sorozat, ami a legismertebb előadásokat mutatja be (vegyítve akár saját dalokkal más produkciók ismert nótáival) , két előadóművész által tolmácsolva.

Két alkalmat néztünk volna ki, de a sors úgy hozta, hogy a Once című produkcióra, akárhányszor próbálkoztunk jegyet szerezni, mindig aznap elfogytak a jegyek. Egyszerűen frusztráló volt, és már úgy gondoltuk, hogy rendben, a sors nem adja meg, hát nézzük meg akkor a színházban majd az őszi műsorfolyamban... aztán jött az első előadásunk belépőinek megvétele - személyesen mentem el, és a pénztáros hölgy segítőkészsége, jó tanácsa révén idővel szert tettünk barátnőmmel a másik előadás jegyeire is, ami óriási örömre adott okot, hiszen nagyon akartuk, és az első alkalommal már bejelentettük, hogy nagyon szeretnénk megint visszatérni a tetőre. És így is történt. :)

Mint tudjátok Olvasóim, nekem Az Operaház Fantomja a főfavorit darab a Madách repertoárjából. Büszke támogatója vagyok, ugyanakkor engem ezért nem fizetnek :D - micsoda bűn, mégis szeretek róla beszélni, hirdetni, mert naggyá és ismertté akarom tenni a magyar Fantomot! EZ msot sem volt másként!

Barátnőmet sikerült rávennem, hogy menjünk el a Fantom estre. Nagy izgalmak közepette vártam azt a bizonyos pénteket, júl. 24-et. Előzetesen megtudakoltam, hogy a Hársfa utcai Művészbejárónál kell sorakoznunk és nem árt, ha előbb megyünk, mint fél 9, ugyanis az előadások ekkor kezdődtek.

A sorban állást követően, bent a színház ajtajában ellenőrizték a jegyeinket, majd megmérték a hőmérsékletünket, higiéniai szempontból kezünkre krémet tettek, melyet gyorsan be kellett dörzsölnünk. Aztán maszkot felvenni, mert a lépcsőházban ez kötelező viselet volt. Két emeletet  gyalogoltunk, mellékhelyiséget is látogattunk, és végül kilyukadtunk a tetőteraszon, ahol a jegyszedők fogadtak bennünket és első alkalommal ők választottak helyet nekünk, míg másodszor már megkérdezték melyik oldalon szeretnénk helyet foglalni?

Mielőtt a show kezdetét vette volna, volt büfészolgálat. Gyerekek, azért a Madách kissé túlzásba esett a 1350 Ft-os pezsgőjével...de első alkalommal barátnőm vett rá, másodikra viszont már én ajánlottam, mert megérdemeltünk, hogy megünnepeljük a Once-ért folytatott küzdelmünk miatt. A Fantom pedig mindig mindent megérdemel, a nagy pezsgő is ideális hozzá. Mi nem? :D

A Fantom alatt

A házigazdák Csengeri Attila és Fonyó Barbara voltak, zenei vezető pedig Makláry László.

Azt gondoltam volna, hogy több dal, részlet fog elhangozni a címadó darabból, viszont más műfajokkal vegyítették, az est így gazdag repertoárral rendelkezett: többek között operával (Gianni Schicchi), operettel (A denevér, Csárdáskirálynő, Cigányszerelem), filmzenékkel (Love Story, Moulin Rouge), meg persze volt két musical is (Sakk, Miss Saigon) és egy francia sanzonnal, ami számomra a "dülöngélést" hozta el, ugyanis rettentően hangulatos dal, a francia sanzon: Párizs ege alatt. - úgy éreztem magam, mintha valóban Párizs egyik teraszán ücsörögnék, már-már a crossain-ok illatát szippantottam a levegőből, teljesen átható volt, teljesen átlényegültem. Pompás ötlet volt beletenni ezt a hangulatkeltő dalt. Azóta is nagy örömmel hallgatom.

A Fantomból 3 dal (A Főcímdal, a temetői dal és az Éj zenéje) hangzott el a program végén - izgalmamban tapsikoltam - hiszen újfent élőben hallhattam a legkedvesebb darabom zenéjét! Napokkal előtte írtam egy kedves madáchos ismerősömnek, hogy a legelső képek alapján, azt tapasztaltam, hogy a Fantomnak nem lesz a szokásos parókája, így Csengeri saját, egyedi frizurájával fog fellépni, - írtam isminek, furcsa lesz, de megpróbálom megszokni. És mi történt élőben? A Fantomnak kinőtt a haja!!!! Ez akkora örömmel hatott át, úgy éreztem velem van, ahogy máskor is - szinte mindig - velem van a Fantom ereje! Nem véletlen, hogy meglett az frizu az előadáshoz. Úgyhogy nagyon-nagyon-nagyon boldog voltam.

A Once esetében

Dolhai Attila és Tomos Kátya énekeltek nekünk részléteket  a darabból, saját dalokat is hoztak, náluk keretbe foglalta az estet a Once, az elején énekeltek kettőt (pl. Dolhai Leave-t), majd záróakkordként kettőt. Mindeközben évfolyamtársuk kutyás dalát (Az én kutyám - Szemennyei János alkotása) adta elő Kátya, majd 1930-as évek dalait és francia sanzonokat is hallhattunk tőle, részben karanténes átiratban, francia kislánnyá is alakult. Nagyon sokoldalú művész, örülnék, ha a Madáchban többször szerepelne. Dolhai Attila pedig egy mérkőzésen tapasztalt élményeiről mesélt, amely megihletett egy dalt (Éld át) is, illetve Müller Péter Sziámi "Hülyeségét" is előadta. A Falling Slowly (Hullok lassan) a legismertebb a Once dalai közül, ezt, a végére tartogatták.

Mindkét esetben a francia kultúra, a párizsi légkör volt az összekötő kapocs. :) A duett koncertek 1 órás időtartamot vettek igénybe. A körút zajai nem szűrődtek fel a teraszra, minden nagyon ki volt találva, élveztük az estéket, így ajánlom figyelmetekbe! Mindenképpen érdemes fellátogatni! ;)

A Madách oldala: http://www.madachszinhaz.hu/index.php

Instagram: https://www.instagram.com/madachszinhaz/

Facebookon: https://www.facebook.com/madachszinhaz/

programguru a Fantomról: https://programguru.hu/szinhaz-szerelem-es-csillagfeny-es-termeszetesen-nepszeru-dalok-ismet-a-madach-tetoteraszan/

Képtár a Madách oldalán, hogy átjöjjön a hangulat: http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=568

Pár felvétel az estjeinkről

És, amik eddig voltak koncertek (Rocksuli, Mamma mia, József és a színes álomkabát -  ami még lesz Mary Poppins, Nyomik)

A videó érdekessége, hogy Szirtes Tamás Igazgató Úr bemutatja a tetőteraszt, hogy jött az elgondolás. EZ konkrétan a tetőterasz keletkezéséről referál... részletek hangzottak el a Rocksuliból, az első darab volt fent. :)

Nyári estékre ideális egy jó kis bulizós est, ezt adta a Mamma mia, második a madáchos produkciók sorából a tetőteraszon. :)

Ladinek Judittól kulisszatitkokat tudunk meg a tetőteraszról :)

Micsoda egy este volt! Felrobbantottuk a Papp László Sportarénát!

Időpont és helyszín: 2018. október 12. esti órákban, 20.00-23.00 között a Papp László Sportarénában
Link: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=4376

Egy vallomással tartozom. Nem szeretem az 1-es villamos vonalát. De az aréna ott van. Szerencsére egy nyugodt estét fogtam ki, így épségben, "szúrásmentesen" tértem haza 23.00 óra után. Délután még pont a villamos rossz híre miatt, a késő esti óra miatt aggódtam. Szerencsémre, Fortuna velem volt, aki a Carmina Burana közben "ragadt rám" és megvédett mindenféle kellemetlenségtől, még agár kutyikkal is volt szerencsém összefutni a járművön. Az egyik nagyon hízelgett nekem, bökte a kezemet, amikor abbahagytam a simit...no, igen, imádom a kutyákat! :)

Ráadásul a Flórián téren három hölgyre felfigyeltem (nagymama - anyuka - unoka), akik elegánsan voltak felöltözve, és bizony ők is a Papp Lászlóba siettek... 

Nem volt baleset, ami nehezítette volna a célba érésemet, így fél 8 után 5 perccel rendben megérkeztem a helyszínre. Rövid várakozást követően, barátnőmmel összefutottuk, hónapokkal ezelőtt közösen vettük meg a jegyeket a fantasztikus koncertre. 

Az aréna kívülről

Ha meghallom, hogy Webber, akkor a minőségre gondolok, és felhőtlen szórakozásra. Andrew Llord Webber baráti kapcsolatot ápol Szirtes Tamással, és ilyen formában a Madách színházzal is, de sajnos ezúttal nem lehetett közöttünk, mivel a fejében lévő muzsikákat papírra kell vetnie. Ez érthető is, és reméljük, még nagyon sok csodálatos kompozíciókkal fog minket ellátni! 2008-ban a MÜPA-ban volt hasonló nagyszabású koncert, amit a Madách rendezett a tiszteletére, ugyanakkor még fiatalabb volt a művész úr, de szintén kerek születésnapot ünnepeltük, akkor Vele együtt. Örömittas levelét október 11-i keltezéssel írta, Nagy Sándor színművész olvasta fel még a koncert kezdetén.

A helyszínről

A T szektor jó választásnak bizonyult, tökéletes rálátást biztosított a színpadra, és az egész csarnokra, ugyanakkor nagyon mikroszkopikussá váltak a színészek a színpadon, mert távol voltunk tőlünk. Nekem is indulás után 5 perccel jutott eszembe, hogy nem ártott volna egy távcsöves puskát....izé, akarom mondani, a színházi látcsövet elvinni az eseményre. Legalább némi mimikát láthattuk volna. Bár, a vetítőknek köszönhetően mégis láthattuk a szereplőket kicsit közelebbről. Szóval a T szektor két székével, ami közel volt a lépcsőkhöz, gyors kijutást biztosított mind a mellékhelyiségbe, mind a kijárathoz, meg voltunk elégedve. A beléptető kapuknál sem ütköztünk gondba, a bizti őrök, mind nagyon rendesek voltak. Amíg várakoztunk a helyünkön, az épület belső terét csodáltam, ugyanakkor akkor még nem koncert-érzésem volt, hanem inkább az a fajta stadionláz, amiben nem szokott amúgy részem lenni, ezért is vártam, hogy a hangosbemondóban bemondják, hogy: "És most álljanak fel az amerikai himnusz tiszteletére..." El voltam a gondolataimmal. 

Így láttunk mi

Problémák

Szerintem hetek, vagy talán csak napok óta próbáltak szerencsétlen társulati tagok az arénában, erre a hangtechnikusok már az elején lerontják a hangulatot a nem megfelelő hangszinttel. Nem értettük, hogy az est konferansziéja, Nagy Sándor, mi a bánatért nem beszél érthetően, ezért szép füttykoncertet kapott ("Hangot, hangot!" felkiáltásokat)...Úgy gondoltuk lehetséges, még ő sem érti, miért fütyülik ki...Szegény, igen kellemetlen lehetett neki. Nem lettem volna a helyében. Úgyhogy a hangbeállás nem volt a legjobb minőségű, és mindannyian megemlékeztünk a hangtechnikusok édesanyjáról... :D A második felvonás elején - nem is Sanyi lett volna, ha nem bohóckodja el - megkérdezte, hogy halljuk-e most? Kissé keresztapás módon... meg a halhatatlan társulatba való felvételéről is beszámolt... ez a pali...ha nem lenne, ki kéne találni! Imádom a humorát és ezt a személyiségét! Másik inkább érdekesség, bár kicsit bosszúságot is jelenthet annak, aki mellette ült: a nyűgös pasi, aki "szeretetből" elkísérte barátnőjét nem bírt megmaradni a fenekén. Jobbra balra dőlt, a második felvonásnál már a barátnője vállán aludt a Sunset Boulevard nagyasszonyának (Sáfár Mónika) dala alatt. Az első felvonás alatt csupán sokat dumált ő és a "szakértő" barátnője, aki iszonyat sokat gesztikulált, és mindezt az előttünk ülő idősebb hölgyduó nem bírt elviselni, időnként rájuk szóltak. Igazából egyet értettem a hölgyekkel, de számomra nem volt olyan zavaró. Az már inkább, hogy elővett valami hosszú dolgot a pasi (lehet túró rudi volt) és annak a csomagolásának kibontása már zajjal járt...nem tudta eldönteni, hogy lassan nyissa, vagy, hogy mikor nyissa ki...ráadásul iszonyat lassan ette...azt hittem kitépem a kezéből és kidobom a lépcsőre a kaját...Nem egyszer fordult elő, hogy nem tisztelik a színházat egyes "műkedvelők"... 

Ennyit a negatív dolgokról. Tulajdonképpen az egész est, ahogy haladtunk előre egy diadalmenet volt, szóval igazán nincs is értelme, hogy panaszkodjak! :)

Mindig öröm hallgatni, gyermek módján tudom szeretni Webber dalait! Egyszerűen lenyűgözőék és magával ragadóak! Olyan sok stílust kipróbált, és minden darabja egyedi zenei világgal rendelkezik, amitől azok magukhoz vonzzák a kevésbé színházba járó embereket is. A főkedvenceim természetesen Az Operaház Fantomja és a József és a színes, szélesvásznú álomkabát!

Maga a koncert menetének koncepciójára nem jöttem rá, de látható volt, hogy a szóló dallamok váltották a csoportos (tömeg) jeleneteket. Hogy mi hova és miért pont oda került, azt még nem sikerült kiderítenem. Nem látok bele Szirtes rendező úr fejébe. Ejh, de kár! :) 

Kezdésként Jézus Krisztus Szupersztár nyitányával (Óbudai Danubia Zenekar, Madách zenekara) indítottunk utána következő pár részlet a Józsefből (Egy éjszakán - Solti Ádám, A Fáraó dala - Posta Victor, Börtöndal - Serbán Attila). Mindhárom dal közel áll a szívemhez, igazából sajnálom, hogy nem választották Puskás Petit a József dalok közül egyikre, mert annyira szívesen meghallgattam volna ismét (az idei, márciusi darabot nem felejtem neki és természetesen a társulatnak!) Jézusból a Getsemanét Tóth Attila énekelte, de nem játszotta el, ezt hiányoltam az előadásából, hogy szenvedjen, átlényegüljön kicsit. "Nekem tudnom kell" - Serbán, az ördög nőszemélyek és a tánckarral nyomultak a színpadon. Időnként beszúrtak egy-egy ismeretlenebb előadásból dalokat, ezúttal magyarra lefordítva (lábjegyzet: a Müpás koncerten még angolul énekelték őket). Legnagyobb boldogságom a Fantom folytatásának a Love Never Dies pompás fordításának bemutatkozása volt, de majd később regélek róla! Tehát, időnként a kevésbé ismertebb dalok jöttek, de ismert előadók által tolmácsolva, pl.: Song and Dance - Gallusz Nikolett és Krassy Renáta a Tell me on sunday-ből is énekelt, Starlight Express - barátnőmre átsandítottam, meséltem neki, hogy Webbernek ez az előadása a "legfurább" - különös fétise van a dízelmozdonyhoz...azt láttam rajta, hogy eltorzult ábrázattal figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket. A díszes jelmezek viccesek és érdekesek voltak, ugyanakkor a görkorcsolyás tánckari tagok is kiemelik ezt a darabot és egyedivé teszi Webber munkái közül. Mindenesetre nem kedvenc, de a zenéje nagyon tetszett. A Szerelem arcait korábban az Adagio fantasztikus interpretálásában hallottam először, aztán az ünnepi Webber koncerten (Müpa) Homonnay Zsolttól, most Borbély Richárd énekelte és nagyon jól tette. A Whistle down the wind (ezt meg akarom nézni, ha elhozzák egyszer, nagyon szép a zenéje!) (Úgy járj mint a szél? vagy ehhez hasonló a magyar címe) - szintén tetszetős volt, nem beszélve a Backstreet boys-os felállásról, hogy is mondjam,,,tiszta fiúcsapat volt, meg Oltári srácok feeling-em volt (aki ismerte az eredeti előadást az Operettszínházból, az tudja mire gondolok), 5 tökély, 5 tökély hanggal álltak a színpadon: Solti Ádám, Puskás Peti, Posta Victor, Ekanem Bálint Emota és az 5. tagot még most sem tudom felidézni (talán Nagy Balázs volt??? :O)...jaj, szegény...szégyellem magam, mert rendkívüli volt az egész. Kellemes, jó hangulatú a dal, a "Nem számít". Az angol változatot be is linkelem. Koós Réka a címadó dalt énekelte, szépen. 

Macskák - Éjfél

Az Evita is megjelent - az igazsághoz hozzátartozik nekem ez a legkevésbé kedvelt darabok közé tartozik (legalábbis nekem nem jön be) - Buenos Aires-t Ladinek Judit énekelte és táncolta a tánckarral. Kifejezetten örülök, hogy felgyógyult nagyon ügyes volt, mint mindig. :) A Miért, ne bőgj Argentína számot pedig ki más? mint Polyák Lilla énekelte (aki a tapsrendnél majdnem hasra esett, mivel terjedelmes a kosztümje hossza). Az ordibálós dal illett hozzá, bár én Koós lányt vártam volna, de Lillához jobban illett, helyes választás volt a dalhoz. A Sunset Boulevard-ból Sáfár Mónika és Posta Victor énekeltek egy-egy dalt, Viktornak amúgy ez a Webber darabok közül az egyik kedvence, és szerepálma a karakter, akit ezúttal megformált (a 60-as Webberen is énekelte). Szívszerelem az előadás - Az Operaház Fantomjából a nyitány hangzott fel, míg mi a színpadon Sasvári Sándort láthattuk a Fantom éjjeli köpenyében szenvedélyesen az orgona billentyűzeteit csapkodni, addig Mahó Andrea is takarásból belépkedett, majd a főcímdal is helyet kért magának, Andrea betársult Sasihoz. A Fantomhoz illően a Love Never Dies is megérkezett (Lábjegyzet: 2010 óta várok rá!!!! De hiába...hüp-hüp), "felnyerítettem" ("Ne csak a Millert ne!"), amikor megláttam a kiírást, nehogy nekem visszahozzák!!!!! Nem akarok Miller Zolikát - húzzon el bánatba, ha már hűtlen volt az "eredetihez", meg amúgy pikkelek rá, mert cserben hagyta a közönséget, akik miatta vettek jegyet a Nyomikra (hallomásból értesültem erről) végül nem utolsó sorban az a bajom vele, hogy bántotta az "én" szeretett Fantomomat. Szerencse, hogy a másik két művész felkarolta őt, és nem voltak ősbunkeszek, mint Mr. Beképzelt... Nem volt körülöttünk ember, aki megvédte vagy csúnyán nézett volna rám, mert nem bírom a Millerkét, de akkor élőben elmondtam volna ugyanezen érveimet ellene. :) A Fantom2-ből elhangzott a Míg hangod újból fel nem zeng és a Szerelem örök, ez utóbbi Fonyó Barbara által. Nagyon szép volt mindkettő, kifejezetten hálás vagyok a fordító munkájáért, mert kitűnő magyar szöveget írt, öröm és boldogság volt számomra hallani a dalokat (nem beszélve arról, hogy hasonló volt az elgondolásunk és én is szinte hasonlóan fordítottam a szövegeket). Miller, mint visszatérő Fantom nem adta elő rosszul, de szeretném, ha nem lenne rá esély, hogy ő játssza a kicsit idősebb - apa figura Fantomot! Fonyó Barbi pedig tökély volt, szinte biztos voltam benne, hogy ő fogja az opera áriához hasonló dalt előadni, ez neki van kitalálva! Nem tévedtem, és örültem, mert ha elhozzák a folytatást, őt tudnám a jelenlegi Christinek közül a leginkább a szerepre elképzelni. Rá van írva, kész. 

Polyák Lila

A Macskák volt az első felvonás végén szereplő kis csokor, Elvis trént Sánta Laci adta elő, Malek Andrea az Éjfélt és részt vehettünk a Karminca bálon 2x is, hiszen a gyerek cicák színpadra futottak és a nagyokkal karöltve megmutatták mit tanultak az elmúlt idők során... (amúgy így legyen ötösöm a lottón, mert azt mondtam barinőnek, hogy ezzel zárul az 1. felvonás - és pont így lett!:P)

A Rocksuli, mint aktuális és mint frissen bemutatott madáchos szenzációval zárult az est. Ízelítőt kaphattunk Szemenyei János elvetemültségéből, kár, hogy nem vele látjuk hétfőn, de barinővel örülönk és már várjuk a hétfő estét. Jó alapozásnak bizonyult ez pár rockos dallam, amit előadtak a gyerkőcökkel!  Egyveleget Szemenyei nyitotta, következett Gallusz Niki majd Borbély Ricsi zárta a kört.

Posta Victor Sunset Boulvard

Összegezve, tökéletes megemlékezés, tökéletes szereposztás, tökéletes dalok! Szebb esténk nem is lehetett volna! 

Riport: 

• https://www.youtube.com/watch?v=C2_dfmJwDoY

És megérkeztek a felvételek is:

https://www.youtube.com/watch?v=HpAAhaiEDyg (2.felvonásból pár dal)

https://www.youtube.com/watch?v=YxFwRXg2NSo (Karmincabál - Macskák)

https://www.youtube.com/watch?v=fMH_0Kllb3g (Miller Zoltán - Love Never Dies)