A Fantom új beállókkal és egy szívszorító pillanat

 A utolsó utolsó előadás a 2021-22es évadban

Madách Színház, jún. 29. este 19.00, Az Operaház Fantomja

 

Nem is lehet teljes az évadom, ha nem megyek el Fantomra. Sakkoztam sokat, szórakoztam a szereposztásokat illetően, hiszen az a nagy tervem, hogy minden felállásban megnézem a 3 fő karaktert, milyen közöttük az együttműködés, a kémia, és, hát, nemrég a Madách bejelentette, hogy megfiatalítja a darab szereplőgárdáját, egyenlőre csak a mellékkaraktereket és lehet, hogy ősszel, amikor is elérkezünk a 900. alkalomhoz, már új főszereplők is láthatóak lesznek... de addig még van idő.

A Nevek: Zsitva Réka (Meg Giry): a lány hangja nem volt túlzottan megnyerő, de tetszett a színpadi mozgása, és főként a játéka, itt-ott az arcmimikája. Christine öltözőjében már nem fogja meg a rózsát, mint egykori elődei, amikor a barátnője meséjét hallgatja az Angyalról. 

Mező Zoltán (Joseph Bouquet):  a felakasztott embert nem változtatják, pedig alkatra eltérőek a férfiak, akik megformálják. Most egy zömökebb, a régi zsinórmesterhez idomuló Mező Zoltán játsszik, illetve a szintén, 1-1,5 éve beállt Ekanem Bálint, aki magas, sötétbörű, soványabb testalkatú férfi... Nem volt sem nem rossz, se nem különleges.

Derzsy György (Piangi, a tenor): semmilyen, leginkább ezt az érzelmet váltotta ki belőlem, kíváncsi vagyok a szintén új, de már helyi színész performance-ára, Sándor Dávid a személyében.

Lőrincz Sándor (Kikiáltó): szokásos, szintén nincs újdonság

Szolnoki Tibor (Leköszönő igazgató): szerintem ő egy igazán üde színfolt és jó választás a szerepre. Nem tesz hozzá sokat, de nem is vett el belőle. Jól alakított. 

Borsányi Dániel (M. Reyer): szokásos, jó lesz. :)

 

Rövidke, első összefoglalásom a szereplőkről: Sasvari már csak showman, a mély hangok es az erzelmesebb pillanatai nagyon tetszettek. A magas hangok sajnos nem mennek neki olyan jól. Jaj ez most fura lesz, de van 1 kisugárzása ami a másik két Fantomnak nincs. Bot Gábor és Fonyó Barbi, de főként Barbitól voltam elragadtatva. Továbbá láthattam az uj belépőket. Az új Meg nagyon jo, olyan emocionális arckifejezése van, nekem kicsit magas a hangja, de majd megszokom. Monsineur Reyer is jo volt, csak kicsit széles, mint korrepetitor, de ez miért is lenne baj?

Jó látni újabb generációkat a színpadon. :)

Az ülésemben bizonytalan voltam, mert pótszéket kaptam, aztán mégis a sor közepén ültem, a földszinten. Jó volt, a szünetben a fali festményeket fotóztam, amik mellett milliószor már elhaladtam, de sosem foglalkoztam velük, egy kedves németországi barátnőmnek készítettem őket.

Insta bejegyzésem:

"Lerántom a leplet: Évadzáró Az Operaház Fantomjával a Madáchban. A mostani triot volt szerencsém már látni 2017 körül, de ebben a szo-ban sok volt az uj beallo, akiket szinten keresek. Hozzatesznek-e ujat, szokatlant a mar jol ismert karakterekhez? Vagy esetleg pont az ellenkezo tortenik? #azoperahazfantomja #madachszinhaz #sasvarisandor #fonyobarbara #botgabor #thephantomoftheopera #zsitvareka #mezozoltan #derzsygyorgy #lorinczsandor #szolnokitibor #borsanyidaniel #weilrobert #megintvoltegypillanata #keresteakozonsegkozottafantomot #ottvanafantom"

 

 

A szomorú hír pedig azoknak szól, akik szerették Raoul szerepében, Homonnay Zsoltot, ő ugyanis távozik a Madách darabjából, az utolsó előadások napján, vagyis július 3-án jelentette meg. Igazán szörnyen esett, hogy úgy döntöttem, hogy nem megyek el az estire, pedig akkor volt a DREAM szereposztás, vagyis számomra mindig az elsők lesznek a legfontosabb csapat a Fantom történetében. És ez most meg fog szakadni, hiszen Homy nem játtsza többet a nemes vikomtot. Én még színész miatt nem sírtam így otthon! Egyszerűen magam is ledöbbentem, hogy én ezt az embert mennyire szerettem a darabban! Azt, hogy most nélkülöznöm kell, nehezen viselem, de később is nehezen fogom megszokni, ugyanis nagyon élte a figurát, nagyon kitünt a többi Raoul-hoz képest. 

 

Íme egy kis szösszenet az én búcsúztatómból Instagrammról:

 

"Szivem szakad meg!

Akik ismernek,tudjak mennyire Fantom párti vagyok...es, h Raoult nem emelem soha fölé...DE! A mai eloadas esetében, ha tudtam volna....oh, drága Raoul! Hihetetlen hálás vagyok, hogy évek ota a csapatot, sot kezdettol fogva erositetted es most menned kell...sirok... Homonnay Zsolt ma volt utoljara nemes férfiú Az Operaház Fantomjaban. Egy altala kozolt videobol tudtam meg. Vegtelenul szomoru vagyok. Csak annyit tudok mondani,  tiszta szivbol, oszinten halas vagyok, h Te voltal az elso Raolom, aki egy olyan figurat teremtett a szinpadra, akit lehetett szeretni, figyelni mikent cselekszik, formalni ugy a karaktert, hogy mindig valtozatos legyen. Egyszoval: valóságossá. KOSZONOM NEKED!!!! De vegul is, ha most nem vagyok a Madachban, akkor talan nem bucsuzom "orokre" Toled, szeretett Raoulom! Tovabbi sok sikert es jo egeszseget! #azoperahazfantomja #madachszinhaz #homonnayzsolt #utolsoeloadasa #lastperformance #verysad #szeretettraoul #raoul #bucsuafantomtol"

 

Homy saját videója, Facebook-ról: https://www.facebook.com/watch/?v=443555043977740&extid=CL-UNK-UNK-UNK-AN_GK0T-GK1C-GK2C&ref=sharing

 

Az én méltatásom, amit Felé tolmácsoltam ott:

"Sajnalom es oszinten orulok, hogy reszese voltal a Fantom csapatanak! Nekem Te voltal az elso Raoul-om, akit nagyon, de nagyon szeretek/szerettem. A karakterbe eletet vittél. Sajnalom, hogy nem lehetek most ott, hogy még utoljára lassalak a szerepben. Azt tudom csak irni: KÖSZÖNÖM az elmult evek eloadasait! Rendkivul hálás vagyok, hogy ezt a karaktert ennyi even át formáltad. Örök Raoul maradsz nekem, kivanok tovabbi sok sikert es jo egeszseget!"

 

 

Harmadik és negyedik és az ötödik avagy újra itt jár a Fantooom!

A világ szegényebb lenne nélküle!

Fent a magasban, saját kép

Időpont: 2017. november 4. 15.00 és 19.00; november 5. 15.00

Helyszín: Madách színház

Nyakamba vettem a Madách színházat, elhatároztam magam, mert végre úgy alakult az életem, hogy elmehettem duplázni a színházba! Korábban hallottam mende-mondákat lányoktól, akik ilyen-olyan előadásokra kétszer is elmentek egy nap, tehát délután és este is ott voltak a színházban. Pár hete, hogy felröppent a hír, melyik színész mikor játszik a darabban, összeállítottam egy listát, kikkel nézném meg szívesen. Az új célom, nem titkolt, szeretném minél több felállásban látni a szerelmi háromszöget. Bizony, még én sem, aki most már büszkén elmondhatom - a 35. előadásomon is túl vagyok, - nem láttam mindenkivel a történetet. Az őszi szériában - a megszeretett első gárdámon kívül - egyik csapat sem volt olyan kiemelkedően erős, akikre azt mondanám még egyszer meg akarom velük nézni, hanem inkább kiemelkedő pillanatok voltak mindenhol. Szerencsés dolog. A felújító próba eredményeképpen sok érdekességet fedeztem fel a szereplők játékában, különösen igaz ez az Operaház tetején játszódó jelenetre, vagy például az Il Muto vagy a Hannibál-t is megemlíthetjük.

A jegyszedők kedvesek voltak, és egyikük fel is ismert, beszélgettünk. Lehet azt gondolta, csak a különböző szereposztásokat szeretném megnézni és nem voltam már itt korábban x alkalommal... ha tudta volna... így is a jegypénztáros hölgy előtt tekintélyem nőtt, akkor még csak 32. előadásnál tartottam, ő meg csak 10x látta... :D

Forrás: https://www.instagram.com/p/BaeBPQahM4O/?taken-by=skyline0328

Szereplőkről

Fantom: Hiába, nekem mind a három Fantom kell, ezért is választok három különböző alkalmat, mert együtt alkotnak egy Fantomot: Posta Victor a hangja, Csengeri Attila képviseli az érzelmi vonalát az álarcos férfinak, míg Sasvári Sándorban az erőszakosságra való hajlam és a mindent elsöprő öröm Christine csókja által fejezi ki számomra komplexen a FANTOM lényét. Ezért esik nehezemre, és ha fegyvert is fognak rám, nem tudnék dönteni, kit szeretek hármójuk közül a legjobban. A művészek hangi adottsága eltérő, tényleg hihetetlen módon sikerült Szrites Tamás igazgató úrnak a színészeket megtalálnia, hiszen mindegyik más és más, ugyanakkor nemcsak a hangban, játékban is eltérnek és természetesen a szimbolizmusra is hajaz a három férfi, mivel a Fantom három különböző életkorszakát jelentik meg, Posta a legfiatalabb, Csengeri a középkorú (vagy ahogy ő szokta mondani a legcsinosabb!) és Sasvári a legidősebb. Kétszer láttam Postával, egyáltalán nem volt sehol vérszegény, sőt! Kifejezetten hálás voltam az újdonságért, amit csak ő, kizárólag ő csempészett az előadásba! Csengeri Attila (és Krassy Renáta) esetében kellemetlen lett volna kihagyni őt (és a szőkét), minden jel erre mutatott, aztán változtak a munkahelyen a dolgok és elkaptam délután a párost. Kár lett volna kihagyni, az érzelmi töltet nagyon kell a Fantom szeretethiányos lelkivilágának. Sasvári Sándorral láttam duplán, először felköszöntötték a születésnapja alkalmából, ekkor Fonyó Barbara volt a társa, míg másodszorra Mahóval lépett színpadra, és megint elkente a rúzsát...eszembe juttatta az első alkalmat... :)

Saját kép a Madáchos videó összeállítás alapján

Christine Daaé: Az őszi szezon elhozta nekem a legérdekesebb pillanatot, az utolsó (5.) előadásomon egy fontos tényre döbbentem: most, hogy végre egymás után láttam és hallottam az énekesnőket, nem volt nehéz választanom, kit tekintek Christine-nek. Ha ez a művésznő, akit a színpadon látok 10-20 évvel fiatalabb lenne, nem lenne számomra kérdés, hogy ő a legkiemelkedőbb a három művésznő közül. Ugyan, tisztelem mindhármukat, de most a prímet nálam Fonyó vitte, kiemelkedő volt az érzelmek, a játék és az énekhang terén is, úgy nem mást választok idén ősszel a legjobbnak, mint Fonyó Barbarát! Kellemes, finom hang, gyengéd és "fájdalmas" játék, szenvedélyesség... Mahó Andrea hangfekvése nem éppen imponáló a füleimnek, a magas hangoknál megrezegteti a hangszálait, ami inkább fáj, mint szép és kellemes. Az biztos, hogy a legerősebb hang az övé a három hölgy közül, de számomra nem ideális. Bár egy dolgot biztosan nem lehet elbitorolni Andreától, az nem más mint a kislányos külseje, ami sokat dob a karakter megjelenésén. Barbara nem fiatal már (44 éves), sajnos róla távolról lejön, hogy nem egy törékeny alkatú nő. Andreának ez az előnye, meg akinek tetszik az még a hangja mellett is leteszi a voksát. Krassy Renáta idén nem remekelt, nem volt hamis, nem volt rossz, de valahogy halványabb volt, és hiányzott az a többlet, amit megszoktam. Érzelmek terén neki is van hova fejlődni, hangban kellemes, Fonyó után állítanám. 

Forrás: https://www.instagram.com/p/BaTAroAFD4i/?taken-by=loranteni

Raoul: Idén Magyar Bálint nem került be az őszi szériába, mégis titkon jelen volt. Hogyan? Bot Gábor sajnos ugyanolyan halovány volt, mint Bálint szokott lenni. A tető jelenetben szépen énekelt, de semmi pluszt nem kaptam tőle, mint vikomt megtestesítője. Botra amúgy is kíváncsi voltam, hiszen előző, a téli sorozatban nem sikerült vele is megnéznem az előadást. Kimaradt, most meg Bálint nem jött össze. Vele/Velük ellentétben áll egy erőteljes, dinamikus Raoul, Christine valódi párjaként feltűnő vikomt, Homonnay Zsolt felfogásában. A színpadi jelenléte kiemelkedő, tetszik, hogy mindig újdonságot próbál belecsempészni a nemes férfi figurájába, ezzel a monotonitást elkerülve, változatossá téve a jeleneteket, és belevenni a partnereket is, ha vevők rá, és idén bele is mentek az igazgatók. Néha már izgalmasabb, vajon hogyan fog viselkedni, mit fog tenni a következő pillanatban? Solti Ádám második számú, remek Raoul lehetne, látványosak az összeesései, miután a Fantom kötelétől megszabadult az utolsó jelenetben, persze furcsán a levegőbe beszélt - bárhol lehet a Fantom (jó gondolat!). Ő is igyekszik jól teljesíteni és a rábízott feladatot elvégezni. Két kedvenc Raoulom van, ők ketten.

La Carlotta, alias a Primadonna: Sáfár Orsolya semmilyen volt, lehet, hogy csak Mahóval szeret igazán összeveszni... Nem volt élvezetes, mint máskor a játéka. Röser Orsolya hozzám van tapadva, sosem tudok úgy végignézni három vagy öt darabot, hogy ő ne lenne benne legalább 2-3 alkalommal, és bizarr dolog, hogy még az Erkel színházban sem tudok tőle megszabadulni...Az olasz vonalat képviselve - ez rettentő nagy előnye - és talán, de csak talán, úgy érzem, hogy fejlődik, előadásról előadásra. Idén szintén boldogságos tény, hogy Pándy Piroskát 2x láthattam, ő rettentően gonosz a Primadonna képében. A grimaszok, a hangja, igazán fensőbbséges díva, aki továbbra is bitorolni szeretné a párizsi operaház színpadát. Mindketten tetszettek, így szeretettel ajánlom az opera énekesnőket.

Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=503

Umberto Piangi: A téli szezonban Szerekován János 18 előadásból 17-et vitt végig egyedül, mivel kollégái lebetegedtek. Úgy vélem, a többiek nem is kellenek bele az előadásba, talán Gerdesits Ferenc kivételével, hiszen most őt nem sikerült kifognom. Rozsos István pedig már túl idős színész, nekem ő már nem igazán tenor, "nem találok rajta fogást". Egyszerűen nem kedvelem. Szerekován kitűnő választás volt, jól vezeti végig a karaktert, Röser Orsolyával karöltve remek párt alkotnak, nem nélkülözi a humort sem, kiemelkedő jelenete a "Don Juan véres ellenfél"! Furcsa volt, szakáll nélkül látni a művészt, szombaton.

Forrás: https://www.facebook.com/pg/tenorjanos/photos/?ref=page_internal

Mellék - de igazából nem azok! - szereplők

Igazgatók párosításom a  következők voltak: Szerednyei - Galbenisz (yeaaah!), Barát - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, végül Szerednyei - Weil. Lassan olyan jó mindenki, hogy nem tudok közülük választani, sőt az igazgatókból most már bárki jöhet, olyan lenyűgözőek voltak! 

Madame Giry: Bajza Viktória és Bencze Ilona -  megfigyeltem, hogy Bajza a Hannibál jelenet alatt a korrepetitorral összebólint, ami azért érdekes, mert így tanúja lehetünk annak, hogy valóban játszanak a színészek, benne élnek a darabban. Bencze Ilona kiemelkedése a tanításban rejlik, együtt mozog a balerinákkal, Bajza kevésbé teszi ezt, ami nem feltétlenül baj, de az ő részéről a Christine-nel való összebújás ("Ő is meg lesz elégedve!") a Gondolj rám-ot követően, tetszetős pillanat. Bármelyiküket kapjátok, jó balettmestert fogtok látni!

Bencze Ilona

Meg Giry: Jött egy új kórustag, aki Meggé alakult át. Viszont nem fogja meg a rózsát, mint korábbi elődei az Angyali hangban, balerina lévén a tapsrendnél igyekezett balerinákra jellemző módon felállni. Lóránt Enikő most is, mint mindig jó volt, sőt kiderült, hogy ha nem volt a színpadon, akkor titokban kórustagként a háttérben énekelt a Don Juan próbáján...

Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=503

Joseph Bouquet: Barabás Kiss Zoltán szöges ellentéte Vikidál Gyulának. Mind hangi előadás módban, mind játékban és főként termetében, ezért volt szuper jó az utolsó előadás, hiszen a felakasztott Bouquet, inkább Vikidálra emlékeztethet bennünket, mint Barabásra, aki ezúttal több szöveget csempészett bele a karakterébe (tette mindezt úgy, hogy megismételte az igazgató szavait)... ugrált a színpadon meglengetve a kötelet, amit magával hozott. Vikidál ezzel szemben beleröfögött a tánckar arcába, és kissé úgy tűnt nem csak gusztustalan zsinórmester, de még részeg is... remélem azért az nem volt. :) 

Lefevre, a leköszönő igazgató: Többségében Lőte Attilával láttam, de ezúttal Koltai János is remekelt (sőt vele élőben kétszer az utcán össze is futottam - egyszer a kutyájával sétált, másodszor ment a színházba próbálni), aki remek töltelékszöveget talált, hogy jellemezze Christine milyen földöntúli világban él. Rendkívül tetszett, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megjegyeznem a szavait, mert érdekes volt, és újszerű. Lőte, már nem fájlalja a fejét a primadonna visítása alatt, ellenben - a kollégájához képest az új diriknek azt tanácsolja keressék őt Hamburgban, nem pedig Frankfurtban... :D 

Árverési kikiáltó és korrepetitor: csak és kizárólag Pusztaszeri Kornél. Nem kérem Bognár Zsoltot, őt csak és kizárólag korrepetitor szerepében szeretném látni!

Saját képecském a Nagy Triász két tagja

Saját képecském a Nagy Hármas, A Cukrok, a Nagy Triász

Az öt előadás legnagyobb momentumai!

2017. október 19. Sasvári - Fonyó - Solti

2017. október 27. Posta - Fonyó - Homonnay  (alias a Cukrok, a Nagy Hármas vagyis az Első gárda)

2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti

2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó - Homonnay

2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot

Az októberi produkciókról, bővebben:

• http://phantomvizio.blogspot.com/2017/11/szezonnyitas-szulinap-unneples-egy.html
• http://phantomvizio.blogspot.com/2017/10/hat-szerelmes-fiatal-ur-avagy-nagy.html

Ezúttal a harmadiktól kezdem:

2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti

• Solti öreg Raoul-nak túl hiteltelen, gyors a mozgása, a hangja sem kellően megalázkodott, "megvénült"
• Krassy piruettezik Hannibál jelenetben, amikor a körben táncol Meg-gel és Carlotta-t invitálja, hogy az ijedtségre való tekintettel üljön le a trónra
• Madame Giry és a korrepetitor nagyon jól el vannak, egymás fele bólintgatnak a Hannibál jelenetnél. Az öreg igazgató Lőte Hamburgba megy, elvileg Frankfurtot kellene mondani
• Főcímdal csónak szinkron - a szívükhöz nyúlnak - lelkeddel egybe forr. Az ária résznél folyton mosolyog Christine, a Fantom megalázkodik
• Éj zenéje a Fantom elé lép Christine, majd összeesik
• Nem volt éles fennhangja a tető jelenetnél Csengerinek - azt hiszem így kedvelem a legjobban
• Primadonna című dal, rendkívül jól kivitelezve 1 felvonásban
• Il Muto-ban: Balett táncosok egymás között versengenek, seggel tolja arrébb a másikat
• Sok mosolygás, de nem pörgök veled a boldogságtól mozdulat Soltitól a tető jelenetnél
• Don Juan forró érzés
• Dönts el, hogy "Hozzám jössz vagy sem" - térdre esdve Christine előtt, furcsán simogatva a kezével az arcát. Solti legjobb összeeső
• Kontaktus Christine és Fantom között
• Nem műértő közönség - bár ezt szinte mindig lehet mondani. Csak nagy tapsvihar, de nincs üvöltözés - azért bevallhatják a színészek, hogy ez utóbbi is nagyon jóleső érzés
• Új Meg Giry - nem fogja meg a rózsát az Angyali hang jelentében.

2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó - Homonnay

• Mahó félős, folyton tagad (nem!), ugyanakkor szimpatikus a játéka Gondolj rám, Angyali hang esetében komolyan elhiszi, hogy egy angyal segíti. Tudatosan tagadja, hogy megőrült volna, fejrázás, tiszta boldogság az angyalt említvén
• Mahó idomul a dublőr figurához, akinek kint van a haja a csuklya alól
• Homonnay az Il Muto-ban egyetért az igazgatókkal - nem fog történni semmi katasztrófa
• Don Juan: Sasvári mellfogása, de Andrea lassabban vetkőzött, és nem dobta le a kendőjét
• Mahó az egyetlen, aki a Fantom felé néz, és csak az említésnél tekint Raoul-ra, amint elszöknek az álarcostól (Renáta kicsit hasonlóan oldja meg, de Mahón tényleg látszik,  bántja, hogy ott kellett hagynia azt a csupaszív és elgyötört lelket - aki olyannyira szereti őt...).

Rendezői koncepciók idei őszi szezonban: 

• Fantom nem játszik az orgonán főcímdal azon részénél, ahol feldübörögnek az orgona sípjai...
• Éj zenéje: Miután leemeli a nőt a deszkáról (PV tartja a leghosszabban a karjaiban), elkíséri és színésztől függően megnyomják oldalt/elől található gombot, így az orgona másik oldalán a láthatóvá válnak a bábok, amik Christine-t és a Fantomot ábrázolják jelenlegi jelmezükben. A reakció mindhárom esetben ugyanaz, a nő meglátja, a Fantom elé lép, ránéz és elájul, a Fantom átfogja
• Szorításra való hajlam: először az Angyali hangban, amint átkerül a tükör másik oldalára, a Fantom magához szorítja a nőt, derékon ragadva, aki bódultan omol karjaiba. Második alkalom, amikor a férfi elárulja, hogy "Szépségről mer álmodni":  frázis elhangzik - majd padlóra zuhan
• A Fantom, a maszk visszavételét követően a kék köpenyt odaviszi a lányhoz és azzal takarja be (régebben pl. Csengeri a saját palástja alá vonta az adott Christine-t)
• Primadonna-Levelek: Raoul nem nézegeti a leveleket... fájdalom számomra, ezért bírtam a kis grafológusokat... :D
• Il Muto-ban: Christine bemerevedik, mint apród, és már nem takarít.

Fantom a tetőn - a rendezői koncepció bűvöletében és egyéni bravurók

Mint ismeretes a Fantom is szerepel a tető jelenetben, fent az Apollo szobor talapzatánál, teljesen befedve rejtőzködik a szerelmesek elől. Sasvári kuporog oldalt vagy áll a közönséggel szemben. Előbbinél rosszul vette le a csuklyát, de akkor amikor kell, míg utóbbi esetben, akkor vált meg a köpenytől, amikor bosszút fogadott. Csengeri előadásában - egyedül ő tartja a régi rendet - a szobornál kuporog és amikor a lány nevét mondja, csak akkor veszi le a csuklyát. Később az egész köpenyt. Posta a szoborra dőlve, oldalt áll, mindvégig rajta marad a csuklya, csak akkor veszi le amikor Christine és Raoul csókolóznak.

Pörgés mánia -  ildomos vidámnak lenni a tetőn vagy sem? 

Mahó nem pörög, hasonlóan gondolkodott ezúttal Bot Gábor is, ezért ők ilyen téren most összeillenek. Bot csak kipörgette Fonyót. Homonnay korábban pörgött, de Mahó nem és így nem voltak szinkronban. Most összhangban voltak, nem pörögtek együtt. Fonyó és a Krassy is pörgős típus, csak Mahó marad komoly. Homonnay sokáig nézegetett a Fantomnak várnia kellett, míg szóhoz juthatott. Kézcsókot adott Bot, amikor megbeszéltek, hogy el kellene szökniük...

Ellentétes:
Hannibál: hasonlóság, hogy ugyanazokat a mozdulatokat követi Christine, majd kitáncol a körből - elszédül, kiesik a ritmusból vagy piruettet vág le. Angyali hang: Christine vagy rázza a fejét (Fonyó) és nem akarja elárulni a titkát vagy fejével int és kezét nyújtja (Mahó) Meg felé. Krassy-ról nem tudok nyilatkozni... Maszk lerántásakor: Az énekesnő felugrik - nem ugrik fel a csónakban, hogy kifejezze mennyire érdekli a féltett arc titka... Il Muto: Christine tiszteleg, pózba vágja magát, amikor előszőr említést tesznek róla, máskor csak bemerevedik.

Az ötödik - 2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot

• Koltai több szöveget mondott leköszönő igazgatóként
• Angyali hang - baki: Raoul (vagyis Bot Gábor) addig feszegeti, rázza az ajtó kilincset, amíg az ki nem nyílik, ostoba módon oldalra állva, mint aki nem érzékeli, hogy kinyílt a szerkezet. Csónakjelenet: a vászon fennakadt-oldalt lógott egyik díszletmunkás lekapta (akiket olykor a háttérben fel lehet fedezni - ha megfelelő helyeken ülsz...)
• Primadonna-Levelek - baki: Carlotta, mint aki egy legyet próbálna elhessegetni a virágcsokrokkal, jobbra balra suhint, míg az egyik csokor ki nem repül a kezéből. Következő jelenetben is ott van a csokor a földön, senki nem vitte el, ezért, ahogy színre lép magához veszi és a sminkasztalára teszi, de leejti, ismét felveszi. Kellékként hasznosítja, simogatja, szagolgatja, mintha csak a jelentbe illene. Pándynak van tehetsége az improvizáláshoz
• Il Muto - felfedezés: két semleges szereplő szintén a színpadon sündörög, ahogy Carlotta elveszítette a hangját és helyette inkább brekeg, mivel nem tudja folytatni, kell egy beugró. A később Passarino-t alakító - most gróf, - és a lila ruhás hölgy - akiknek nem tudjuk a nevét, közül  a nő nagyon pattog, hátha ő folytathatja az előadást, ő akart Carlotta helyébe beugrani, ám az igazgatók bejelentik, hogy Christine megy a színpadra, a két szereplő sértődötten levonul, főleg a nő, aki reménykedett, hogy végre esetleg megcsillogtathatja a tehetségét (eddig nem vettem észre, de ha nincs Serafimo, akkor kivel van szerelmi viszonyban a grófnő? Hiszen a meghajlásnál ott kellene lennie még egy szereplőnek, Carlotta kiesésével megürül Christine apród figurájának a helye...furcsa, hogy ez csak most realizálódik bennem :D)
• Il Muto - felfedezés: Pándy és Fonyó összhatása (utálom a másikat, mégis mosolygok rá, mert a szerep szerint így kell. Valamelyik Christine még az előadás kedvéért sem volt hajlandó megjátszani, hogy kedvelné a Primadonnát)
• Vikidál gusztustalan és részegesebb figurát hoz. Teljesen helytálló, hogy porul jár 
• Don Juan - felfedezés: annyira szívszorító a Fantom kérése, hogy szeresse őt - Christine-nek muszáj odarohanni, és csak ekkor térdel le a férfi és húzza az ujjára a gyűrűt. Apróság, hogy Posta az egyetlen, aki tudja hova kell mutatni, miután kitör a pánik, mert leleplezték a színpadon. Christine eltűnik a színről vagy a Fantom meglöki (Sasvárinál volt) ez a célzás h leviszi majd.
• Csókjelenet: oldalról mintha megpuszilná, amint visszajön a Fantomhoz, amaz közel hajol Christine-hez, mintha meg akarna még egyszer csókolni.

A cukrok

Keretes történet

2015-ben maguk a szereplők ajándékoztak meg egy olyan ötös fogattal, ahol ugyanazok a művészek alkották a főszerepeket (Posta - Fonyó - Magyar). Idén, a bakik iránti szenvedélyemtől túlcsordulva és vezérelve, vágtam bele a szezon első alkalmába. Volt arról is tudomásom, hogy Csengeri és Sasvári pár napja ünnepelte a születésnapját... de arra nem feltétlenül gondoltam, hogy az Igazgató úr tiszteletét fogja tenni a darab végén...  Már pedig így lett, Sasvári Sándort felállva tapsoltuk, kapott egy nagyon szép és érdekes csokrot (ilyet akarok én is!), valamint, hogy szomját oltsa, borkülönlegességet. Csengeri Attila a kulisszák mögül várta, hogy behívják, így két Fantomot ünnepeltünk 2017. október 19-én. A következő ünnepség, szintén a napokban születését ünneplő Bencze Ilonának szólt (nov. 5-én), akit felköszöntött a Maszk egyesület elnöke, Felföldi Anikó (poénkodva mesélte, hogy régi ánti-ánti időkben, az aznapi előadás bevételét az ünnepelt színész kapta...), természetesen az Igazgató is jelen volt, méltatta Ilonát, akit jobbkezének nevezett, jó tanítónak és jó embernek. Hatalmas csokrot kapott a művésznő, akit szintén felállva ünnepeltünk és a tapsrendet is már állva vittük egy ideig - igazából Bot Gábor kivételével meg is érdemelték... Gonosz vagyok, de nem voltam megelégedve a munkájával... Benczére visszatérve: Az igazat megvallva, ismét csak számítottam rá, hogy majd a diri ünnepséget fog tartani, de úgy gondoltam, hogy az esti előadás (este voltak a nagy nevek - meg az ígéretes kedvencek - Mahó/Csengeri) után fogja mindezt megtenni, de nem! Merthogy a délutáni darab után került sor a méltatásra. Keretes szerkezetű előadásaim nevében is: KÖSZÖNÖM! és természetesen GRATULÁLOK ÉS ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG ŐKET!


Bencze Ilonáról, interjú:

• https://www.m5tv.hu/kulturalis-hirado/isten-eltesse-bencze-ilonat/
• http://www.borsonline.hu/celeb/a-70-eves-bencze-ilona-megprobalok-sok-szeretetet-adni/142465?utm_source=facebook&utm_medium=referral&utm_campaign=adminpost

Keretes történethez még annyi, hogy úgy mint az első alkalomnál, úgy az utolsónál is megkerültem a háztömböt, ahol a színház van (hátha felbukkannak a színészek, nemdebár?)...

Zeneileg számomra a főcímdalon túl a Szeress, csak ennyit kérek én a főkedvencem, ennek ellenére, akárhányszor megnéztem Posta Victorral, a darab után a Győztes Don Juan hangzott fel a legtöbbször az elmémben, amely kissé túlfűtött erotikát rejt magában...

Összegzés:

Boldogságos időszak volt, nem reméltem, hogy sort tudok keríteni egy dupla előadásra is, mégis megtörtént és alaposan, de jó értelemben lefáradtam! A keretes szerkezetről nem mertem álmodni, Sasvári - Csengeri születésnapja október 19-én, akkor az első előadáson, amin bármi megtörténhet, illetve Bencze Ilona megünneplése november 5-én, a délutáni, az évben utolsó előtti előadást követően. Micsoda elképesztő összeállítás! Szeretem és mindig is szeretni fogom a Magyar Fantomot, olyan csodát varázsolnak elém, ami kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, üdítően hat a lelkemre és jóleső érzésekkel térek haza, mert egy életre szóló élményt kapok minden alkalommal, különösen akkor felemelő ez az érzés, ha az adott csapat bravúrosan teljesít és levesz a lábamról vagy mondjuk egy jubileumi est mindent elsöprő érzelmekkel, élménnyel gazdagít. Erre nemsokára sor fog kerülni, és már alig várom. Egyelőre búcsúzom, Tőled, ki boldogabbá és színesebbé teszed életemet, Te drága, szép előadás, amit úgy neveznek, Az Operaház Fantomja!

Az Operaház Fantomja 2017-ben is

Üdv Mindenkinek!

Mai naptól, január végéig bezhárólag, a Madách színházban ismét játszák a magyar non replika előadást, Az Operaház Fantomját! Ma este Csengeri Attila, Krassy Renáta és Bot Gábor alakítják a három főszerepet. :)

Tehát, jan. 13. és jan. 29. között érdemes betérni a színházba, érdeklődjetek a facebook-on az eladásra kínált színházjegyek oldalon, vagy személyesen a Madách színház jegypénztárában, szervezési irodájában. Aki még nem volt, annak azért, aki már volt, az hátha meglepődik egy újabb alkalommal. :)

A 10 éves "szerelmi" kapcsolatomhoz hozzátartozik a Fantom első lépései is...

Így készült a Fantom, a magyar előadás

Link:
https://www.youtube.com/watch?v=sU-kS2OHgUU
https://www.youtube.com/watch?v=6yfl9fqjMeU&spfreload=5
https://www.youtube.com/watch?v=k8v67ceiHaY

"2000-ben elfogadott látványterv. 1997-2003 között készült el a díszlet. Kentaur mindent átvett a kor színpadtechnikával, festészetével kapcsolatban, a legapróbb részletekbe menően." :)

Akik a kezdőcsapatban voltak 2003-ban

Az Operaház Fantomja: Sasvári Sándor (hanglemezen ő szerepel), Csengeri Attila és Miller Zoltán (aki elsősorban Raoul szerepét játszotta, de harmadiknak állt a Fantomok közé). Miller 2 évig alakította a szerepeket, majd elszakadt a színház világától, és helyébe a külföldön sikereket elérő zongoraművész került, Posta Victor, aki 2005 őszén debütált az előadásban. Azóta ők hárman viszik a darabot. Új Fantom érkezéséről nincs hír, de sokan kritizálják Sasvárit, mivel hangi kvalitásai az évek folyamán megkopott. Számomra az ő alakítása időnként csúcsszuper tud lenni, viszont van amikor nívó alatti az alakítása. Csengeri Attilát dicsérik leginkább, ő érintette meg sokak szívét, Miller Zoltán visszaérkezését várják a rajongók. Posta Victorral kapcsolatban is hasonlóan megosztó vélemények vannak, viszont nekem hang alapján, Ő a Zene angyala! :)

Christine Daaé: Mahó Andrea (vele készült el a lemezfelvétel), Bíró Eszter (jó választás volt a szerep megformálásához, de csak rövid ideig játszott), és a pophercegnő, Király Linda. Krassy Renáta akkoriban negyedik Christine volt, a tartalék. Fonyó Barbara pedig újdonsült anyuka, így ő egy évvel később csatlakozott a társulathoz, viszont előzetesen többször megnézte a darabot, hogy felépíthesse magának a svéd énekesnő figuráját... A lányok közül leginkább kedvenc testalkat és hang alapján is - rajongók szerint - Mahó Andrea. Barbara termete nem igazán állja meg a helyét, a "valódi" Christine Daaé elképzelést illetően, viszont remekül játszik. Hangilag, de játék szempontjából érdekes egyvelegeet alkot Renáta, akin kevésbé látható, hogy félne a Fantomtól. Nincs konkrét kedvencem, mert mindig azt a leányzót szeretem, akit láthatók a színpadon.

Raoul, Vikomt de Chagny: Miller Zoltán (de még Fantomként is látható volt, viszont az ő hangját örökítették meg a CD-én), Bot Gábor és Homonnay Zsolt. Nagy Sándor 2006/2007 körül csatlakozott a gárdához, majd eltűnt a darabból pár év múltán, és helyébe Magyar Bálint került. Illetve, 2015-ben megérkezett az új Raoul, Solti Ádám személyében. A Raoul-ok közül Magyar Bálint hangját méltatják. Számomra egy szürke kis egér, mivel a hangi adottságokon túl, szeretem, ha kifogástalan játék is társul ehhez a karakterhez. Lássam, hogy küzd a szerelméért, lássam benne az elhivatottságot, bátorságot, erősen szóljon, ha erre szükség van. Mindezt hiányolom Magyar Bálintból, aki csak ellébecol a színpadon. Lehet, hogy csodás hangja van, de nem ereszti ki, kíméli (végül is ebben igaza van) a Primadonna szám alatt és a tető jelenetnél szólal meg erőteljesebben, végre szabadon engedte a hangját... Részemről nem kedvenc az alakítása, inkább csak elfogadom. Nagy Sanyiról már nem tudok nyilatkozni, eléggé régen volt, amikor őt láthattam. Ma már nem is játssza, a hangja már nincs meg hozzá, sajnos. Pedig nagyon szerettem őt is. Nekem, az első előadáshoz ragaszkodván, Homonnay Zsolt tetszik játék szempontjából. Tudjátok azért bírom, mert mindig máshogy alakítja a szerepet. Próbál jelen lenni, nemesi származásából fakadóan fensőbbrendűnek képzeli magát, és a Fantommal felveszi a versenyt, harcol vele. Időnként szöveget is változtat, sosem unalmas vele. Hasonlóan jó véleménnyel vagyok Solti Ádámról, az új belépőről, sok öröm van a játékában, és szeretet Christine iránt. Bot Gáborról még nem szóltam, nincs különösebb bajom vele, mivel nem olyan "raoulos", értem ez alatt, hogy nem olyan megnyerő kinézetre, ezért is védem őt, mert hangilag nagyon jó, játéka megosztó, mert van, hogy ő is elhagyja magát, mint Bálint.

Link: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=13

Magyar Fantomot sem hagyhatjuk ki! Új szépségek kerültek elő

Itt az idő, hogy az első non replikával is foglalkozzam egy kicsikét (nem beszélve arról, hogy nekem ez az 10 éves jubileumi évem a darabbal)!

Három hónapja került a népszerű videómegosztó portálra, most találtam meg. Igaz, nem a legjobb minőségű a felvétel, de ötletesen van megoldva a képi illusztrálás: a videóablakot megosztotta a készítő, egyiken látható egész végig a dal alatt Mahó Andrea és Sasvári Sándor, míg a másik ablakban különféle montázsokat nézhetünk, amelyek szinte másodpercenként váltakoznak, és mindezen képekhez élő felvételeket is csatol a színdarabból vagy más alkalomakból, amely a Fantomhoz köthető.

Már-már profi, nekem nagyon tetszik! :) 


Link: https://www.youtube.com/watch?v=gfb7NHfbh18

A következő felvétel is szorosan hozzánk (:D) kapcsolódik, ugyanakkor egy kedves visszarepítés a múltba is, hiszen Miller Zoltánt hallhatjuk Fantomként énekelni. Sokan, akik látták, és természetesen Miller rajongók, azt mondják nekem, hogy sajnálhatom, hogy nem láttam. Mit is mondhatnék? Azt tényleg erősen bánom, hogy nem láttam Raoul-ként, biztosan édes lehetett, erőteljes, férfias, amilyennek a vikomtot elképzelem. Ámbár Fantomként nekem túlságosan is "erotikusnak" hallatszik a hangja... (és ez nem jó értelemben vett...) A felvételen Bot Gábor (Raoul) és Mahó Andrea (Christine) énekli a Kicsi Lotte duettet. De a videó képi megjelenítése mindenben hibádzik, sem a Raoul-t, sem a Christine-t nem sikerült eltalálni (mivel, hogy Krassy Renátát és Nagy Sanyit tették be).

Link: https://www.youtube.com/watch?v=OfVNbs5mZSA

Emléktöredékek 68. - A legnépszerűbb szereposztások az elmúlt 10 évből

Bejegyzés:

Nyilvántartást vezetek Az Operaház Fantomja musicalünk szereposztásáról, kiváltképpen a triót tartom számon, utólag azért sajnálom, hogy a korábbi előadások, teljes szereposztását nem örökítettem meg.... 

Íme a három legnépszerűbb az én esetemben:

1. Csengeri, Fonyó, Magyar 2x (+ 1 alkalom a 600. előadáson)

2. Csengeri, Fonyó, Bot 2x

3. Posta, Fonyó, Magyar 2x

Mint látható, a hölgyek közül Fonyó Barbara toronymagasan verte a másik két Christine-t, hangilag ugyan nem a kedvencem, de annál inkább imádom ahogyan az énekesnőt megformálja! Hiteles, szerethető, holott nem egy törékeny teremtés, amikor megjelenik a színpadon, mégis az alakítása a másik két Christine fölé emeli. Sokáig nem szerettem őt, de a 600. előadáson megváltoztattam róla a véleményemet, és megkedveltem Barbarát. Időközben rájöttem, hogy ő fantasztikus énekesnő és a személyisége is kedvelhető. Bájos. 

Fantomok közül Csengeri Attila emelkedik ki, aki Susan Kay-féle Fantomot testesíti meg. Rendkívül érzékeny, tökéletes a szerelmes férfi ábrázolása, és könnyen áttud lépni az erőszakos, torz arcú rém alakjába is, nem beszélve a komikus jelleméről (ami persze inkább a valóságban mutatkozik meg, mint a színpadon). Harmadik alkalommal láthattam őt a címszerepben, tulajdonképpen itt is a hanggal van a baj. Úgy érzem, mintha a vödörből szólna.... nem olyan hang, ami szürke lenne, hanem olyan, amit száz közül is könnyedén felismerek. 

Raoul szerepében érdemtelenül - míg az előbbi kettőhöz inkább ragaszkodnék, ugy Magyar Bálintot kevésbé üdvözlöm. Mármint, oké - csinos arc, gyönyörű hang, de nincs küzdőszelleme, nincs jelenése a színpadon... Inkább ő a Fantom, mint a kollégái. És mindezt negatív értelemben értem. Bálint nem elég harcias, nekem kell a dominancia, hogy a két férfi között ne csak Christine, hanem mi nők is ne tudjunk választani...

A fő hármast, a népszerűségi listámon, Posta Victor (Fantom) és Bot Gábor (Raoul), valamint a csodás énekesnő szerepében Mahó Andrea követi. 

Emléktöredékek 55. - Visszajelzések

Bejegyzés:

Készítettem montázsokat (egyiket közöltem a Facebook-on), de egyedül Magyar Bálint és Bot Gábor jelezte, hogy tetszik nekik a képeim egyike, Krassy Reni mindig megnézi az üzenetet, de nem hajlandó válaszolni nekem... - ápr. 4.-én néztem meg, Krassy Reni jelezte, h a montázsom tetszik neki :)

Korábban már posztoltam, de ez volt az a bizonyos kép

 

Emléktöredékek 39. és 40. fejezet

Bejegyzések

1. Februárban lekéstem PV születésnapját, szombaton nem tudtam menni, de vasárnap majdnem úgy tűnt nem is fogok februárban menni az előadásra, amitől kikészültem...aztán meg lett a jegy, csak féltem, hogy nem lesz jó látási viszonyom. Kiderült, mégis jó választás volt, új kedvenc helyet avattam.

2. Megszereztem májusi jegyeimet, a 20. sorba. Kíváncsi leszek a szereposztásra, érik egy másik előadás is... - (Sasvári - Krassy - Bot trió szerepelt). Ez alkalommal tért vissza a  másodszorra is "újdonsült" anyuka, Krassy Renáta, immáron hosszú két év kihagyást követően. Bakizott, szöveget tévesztett, de szerencsére a hangjával és játékával mindezt kompenzálni tudta. Ahogy haza értünk, rögtön neki kezdtem írni az élménybeszámolómat az estről.

További ismertetést itt olvashattok az élményeimről aznap estével kapcsolatban: 
http://phantomvizio.blogspot.com/2014/05/ki-arcod-latta-mar-felni-csak-el-krassy.html

Emléktöredékek 19. - A Fantom színészeiről élőben és az interneten

Bejegyzés: Csengeri Attila, Krassy Reni, Bot Gábor és Mahó Andi ismerőse, Posta Victorral olykor leveleztem 

 A személyes találkozásokon túl az interneten is elérhetőek Az Operaház Fantomja kiváló művészei. Ki aktívabban van jelen az online felületeken, gyakran hírt közöl magáról, munkásságáról vagy éppen megismerhetjük a világról alkotott nézeteit. És persze olyan művészek is vannak, akik inkább háttérben szeretnek maradni, és csak kevés információt közölnek magukról, (legfeljebb megköszöni, hogy gondoltak rá, születésnapja alkalmából) munkájukról, de ezért vannak a rajongói oldalak, hogy a színészek mégis kibontakozhassanak az online felületeken, bár nem személyesen hajtják végre az információ átadását....

Korábban már írtam milyen tapasztalataim származtak abból, hogy megismerhettem néhányukat személyesen is. Közvetlen és szeretnivaló személyiségekről számolhatók be, Csengeri Attila, Mahó Andrea és Galbenisz Tomasz is (aki megölelt, pedig Csengerire vártunk - jah, és nem is ismert. Ellágyult a szívem és teljesen ledöbbentem) mind ilyen nagyszerű művész. Vannak zárkózottabbak típusúak, de egy jó, kedves szóért és természetesen a rajongóik kedvéért szívesen megállnak és társalognak velük. 

Szerintem az nagyon fontos, hogy a művészek szeressék a karaktert, (így hitelesek lehetnek számunkra) amit játszanak, de legfőképpen szeressék a darabot! Mert egy valami biztos, mi nagyon szeretjük! :) 

Anno, a Facebook előtt, más oldalakon lehetett tombolni, és megtalálni a kedvenceinket, példának okán, ilyen volt a közel félévvel megszűnt iwiw is. Szerintem sokan tudjuk milyen letaglózó érzés, amikor kedvencünknek írunk és ő válaszol is valamit a levelünkre. Ez egy felemelő érzés, ilyenkor a csilláron ugrálunk (ami reméljük, hogy nem szakad le! :P), és még akkor is tudunk örülni, ha csak rövidke az a válasz. Az én levelezéseim gyakori szereplője volt, régen az iwiw-en, Posta Victor személyét találta meg. Két nagy rajongó tábort akartam anno még összehozni a közösségi oldalon, az egyik a Fantom, a másik meg a Rudolf - Az utolsó csók musical színészeit fogta volna közre. Egy része a koncepciónak akkoriban sikerült is, mindkettőnek a művészei nagyrészt a kérésemre, ismerőseim lettek. 

Egyike, a hivatalos profilképnek, még az iwiw-ről

Facebook-os időszakomban, Csengeri Attilával, Krassy Renátával, Bot Gáborral és Mahó Andreával kötöttem barátságot, illetve pár rajongó klubbal (Sasvári Sándor esetében), Posta Victor pedig az "elérhetetlen" minőségben van nálam, így vele csak levelet váltottam eleddig, de nem lett az ismerősöm. Leveleim tárgya, rendszerint az előadással kapcsolatosan titkokról szóltak, vagy köszöntök voltak. Legutóbb (két napja) Mahó Andreával beszélgettem. Az előadásokról most már a blogomon írom meg a véleményemet, és a facebook-on közlöm. Tervezem, hogy a közeljövőben lesz saját fiókja a legnépszerűbb közösségi portálon....de ez még várat magára. Szóval, írogatok, és a színészek egyrésze nagy örömmel veszia  dicséretet, többek között ez volt az a kép, ami páruknak nagyon elnyerte a tetszését, így lájkokban bővelkedtünk: 

A nagy lájkos kép
forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10203680600486573&set=a.3620147633362.2129204.1564062774&type=3&theater

Ma már nem szerkesztek fanklubbot, annál nagyobb szeretettel művelem ezt a  kis blogos oldalamat, amely idén lesz 3 éves. 2010-ben született a Phantomvizio - de ekkor még "unalmas" számítástechnikai gondolatokkal foglalkoztam, és miután a kurzuson megszereztem az érdemjegyemet, egyszerűen felhagytam a működtetésével. Később, 2014-ben vettek rá az ismerőseim véleményére alapozva fontolóra vettem, az újjáélesztését az oldalamnak, ámbár más témakörben írnék. Így született meg az új felület, és teljes arculatváltáson estünk át.

Emléktöredékek 13. Mahó Andi kicsit irigy...

- Megismertem a "színészpalánta" (Peredhil Ádám) testvérét (naná, hogy a nevére meg nem emlékszem...xD)- aznap Bot Gábort teszteltük Raoulként, majd megint hátra mentünk. Délutáni előadás volt.

Szombat lévén, Ádámmal megegyeztünk, hogy közösen megvesszük a jegyeket a színházi jegypénztárából. Pontban, a 13 órai nyitásra, várakoztunk az ajtó előtt. Éppen gyerekelőadás zajlott, a szünetben zsongott a teátrum a gyerekek önfeledt sikítozásától. A kassza előtti térre betévedt egy darázs, a gyerekek megölték (összerugdosták), én meg teljesen kiakadtak, Ádám próbált nyugtatni...ezek után tőlem senki se várja el, hogy csupa szeretettel forduljak a gyerekek felé...na, jó biztosan vannak kivételek, de ez az elrettentő agresszivitás, brutális fellépés egy szerencsétlen állattal szemben, még ha egy darázsról is volt szó...


Miután egy "gyilkosság" szemtanúja voltam, idővel lecsillapodtam, és mire kinyitott a kassza, már mondhatni rendben voltam...

Pótszékes előadás volt a délutáni. Nagyon sietni kellett, elsőkként rohamtempóban hazautaztunk, megebédeltünk, aztán gyorsan vissza a színházba. Aznap, Csengeri Attila volt a Fantom, Christine-ként Mahó Andreát láthattuk és a "tesztalany" Bot Gábor volt. Az akkor még nagyon göndör, nagy loboncot viselő színészt a színészpalánta testvére kevésbé preferálta, nem a hangja miatt, a látványa miatt. Meg kell mondjam, viszont, én azóta nagyon bírom a fejét. :) Mondhatni, az egyik kedvenc Raoul-om.

Előadás után hátramentünk a Színészbejáróhoz, és megvártuk a két főszereplőt, Bot Gáborral még nem mertünk ismerkedni. Énekkari dolgairól mesélt Ádám testvére Attilának... Míg várakoztunk elsuhantak előttünk páran, a színház becses művészei közül. Többek között ránk köszönt Sándor Dávid, és meredten előre, csőlátással közlekedett, akkoriban kissé rideg benyomást keltő Posta Victor (ez utolsó megállapítás, Ádám testvérének véleménye volt).

A darab után, mivel előzőleg egyik tátkos órámon készítettem egy portrét Csengeri Fantomjáról, így gondoltam elviszem neki. A rajzolt "műalkotásom" ajándék Attilának, aki azt gondolta valami képzőművészeti tanonc vagyok! és, ahogy Andi meglátta, irigyelte kollégáját, ezt mondta: "jaj, bár én is kaphattam volna." :)"

Andival összebújva