Oltári Srácok - visszatekintés és emlékezés 2007-ből

Úgy tűnik van, ami kimaradt a szórásból és kell pótolni. Így jártam az Oltári fiúkkal is. A darabot a pesti Broadway-en jelentették be, a korábban, évente megrendezett, szeptember elején tartott kis összejövetel, két napos fesztivál, amikor is az operettszínház színészeivel, együtteseivel lehetett találkozni. Színes csokrokat nyújtottak át,mindenki igyekezett az átlagosnál többet és mást megmutatni magából. Soha, szinte senki se volt komoly vagy komolyan vehető. Szívbeli esemény volt, ami hagyományt az Operettszínház már nem őriz. 

Szinte hihetetlen, mennyi víz lecsorgott a Dunán és a Tiszán is...mennyire régen volt ez a 2007. és, hogy milyen fiatalok voltak a szereplők. Mészit és Dolhait a Rómeó és Júliából ismertem meg, Mészit rögtön megszerettem, és amilyen darabban szerepelt, látnom kellett vele. Elkötelezett rajongó lettem. Serbán Attilával talán ekkor találkoztam először, és 2008-ban már a Józsefben is megkapta a címszerepet... olyan, édesnek találtam, igazi cukorfalatnak. Kerényi fiútól, akkor sem, sem most nem voltam elájulva. Apu benyomta a fiát, ahova csak tudta...végül is, mostanra már mondhatjuk, hogy tehetséges...bár elhagyta '24-ben az Operett-et, mert az új vezetőség nem vette figyelembe, ahogy sajnos, több társát sem... Szabó Dávid élőben volt csalódás, mert a broadway-en valami random régi ismerőse betámadta, mi rajongók meg le voltunk ejtve magasról, megvárakoztatott bennünket, nem foglalkozott velünk, pedig érte is sorban álltunk...kedves, nem?

A kis vallásosnak ható előadást a Tháliában tartották még nagyon régen. Emlékszem, a földszinten ültünk, és megmozgattak bennünket. Koncertszerű előadás, ami a hittel kapcsolatos, 5 fiúról és a hitük megéléséről szól, illetve a sponziról, akinek nem lehet kimondani a nevét...

A szereposztásban nem ismertem kétséget, velük láttam, mert hozzájuk ragaszkodtam: Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó Dávid, Serbán Attila.

https://www.youtube.com/watch?v=a7nO0YiFlGc

Link:https://hu.wikipedia.org/wiki/Olt%C3%A1ri_sr%C3%A1cok

Átmásolva a tartalom, hogy itt is meglegyen:

Az Oltári srácok című kétfelvonásos musical Mark Kessler és Ken Davenport tollából született, amit először a New York-i Broadway-n játszottak. Magyarországon 2007. március 29-én mutatták be a Thália Színházban (a darabot az Operettszínház színészei játsszák a Tháliában). A darab azóta is sikeres, előadásain a nézők nagy része már-már törzsnézőnek számít.

Azon ritka előadások közé tartozik, ahol a színészek szó szerint bevonják a közönséget a darabba. Példának okáért a darab elején egy kis táncra pezsdítik a nézőket, majd egy hölgyet felhíva a színpadra, énekelnek neki, és ajándékot kap a fiúktól. 

A darab egy öt tagból álló fiúcsapatról (Matthew, Mark, Luke, Juan, Abraham) szól, akiknek utolsó koncertjükbe csöppenhetünk bele. A fiúk a fejükbe vették, hogy a zene erejét felhasználva próbálják nemesebbé tenni az emberek lelkületét. A srácok még az elején egy templomi kórusban énekeltek, így az egész darabban jelen van ez a fajta bibliai hatás. Először elmesélik, hogyan alakult meg az együttes; mind az öten másra emlékeznek. Majd megpróbálják a közönséget a zene szeretetére nevelni, annak a cégnek a segítségével, aminek nem mondhatják ki a nevét. A koncert annyira jól sikerül, hogy a végén már csak négy „hitetlen” ember marad. Ekkor a srácok – Abraham kivételével – bevallják, hogy valójában mindegyikük kötött egy lemezszerződést a céggel, természetesen szólólemezről van szó. Miután bevallják egymásnak, kisebb huzavona után a srácok végül megbocsátanak egymásnak.

2024.11.19. ÚJ INFO: 2025-ben visszatér a formáció ugyanazokkal a szereplőkkel 

Összefoglaló: https://zene.hu/20241030_2025ben_egy_utolso_koncertturneval_bucsuznak_az_oltari_sracok?fbclid=IwY2xjawGpR7FleHRuA2FlbQIxMQABHd6L57wO5A2QY_KIDTFvn3XYyX4TdfHcDmjTbLfSc1ntJ-DjuUht80Q6fQ_aem_QAY2cx2SK4hHddV1u_l4qw

Az előadásról:

A fiktív keresztény fiúbanda, az Oltári srácok országos búcsúkoncertre indul. Az együttes négy tagja Matthew, Mark, Luke és Juan a bibliai négy apostolról kapta nevét. Az ötödik tag, Abraham, zsidó vallású.  A koncert során megismerhetjük Istennel való kapcsolatukat, élettörténeteiket, visszaemlékezéseiket a csapat alakulására és azokat a drámákat, ami több konfliktushoz is vezetett.  A koncert során fontos szerepet kap egy lélekszenzor és a közönséget is aktívan bevonják az előadásba. Az est során olyan fontos témák kerülnek reflektorfénybe, mint a hit, a bizalom, a barátság, a hazugság, az önzőség és az önfeláldozás.

2025. január 31. péntek 19:00 Szeged

2025. február 1. szombat 19.00 Pécs
2025. február 2. vasárnap 19.00 Zalaegerszeg
2025. február 3. hétfő 19.00 Mosonmagyaróvár
2025. február 6. csütörtök 20.00 Budapest
2025. február 7. péntek 19.00 Székesfehérvár
2025. február 8. szombat 19.00 Nyíregyháza
2025. február 9. vasárnap 19.00 Miskolc

 

 

Pretty woman 2.0 - azt hittem nem fog hatással lenni rám, de mégsem untam, sőt! Odatette magát a darab, ismét!

 Előző élményem: https://phantomvizio.blogspot.com/2023/10/micsoda-no-ez-no-pretty-woman-darabon.html

Mostani pedig 2024.07.04. csütörtök, 19:00-től

Az új szereposztásom: Gubik Petra (Vivien), Solti Ádám (Edward), Borbély Richárd (Happy man), Sári Éva (Kit) a többiek meg a szokásos felállásban: Posta Victor (ügyvéd), Jenővári Miklós (a hajó társaság tulaja)

A darab zenéje most kellemesebb hatást nyújtott, mint első alkalommal, kicsit jobban megmaradt. A történet, tudjuk a film alapján halad előre, itt-ott picike változtatást beiktatva. Az opera jelenet érdekesebb volt most, sőt, nagyon is tetszetős, új hölgy volt az énekesnő (Ruisz Rebeka), még sosem láttam a Madáchban, nem rég is került fel a neve a szereposztásba.

A teljes dallamvonulatot itt találjátok meg, eredeti angol változatban:  https://www.youtube.com/playlist?list=PLLPKpmMInMBjFqYCLP7bAv6JrpyDpIJP7

Insta bejegyzés: 

Wow! Ez ugyanolyan roppant szórakoztató volt, mint legelső alkalommal! Gubik remekül alakította a jobb sorsra érdemes prostit, mind hangilag, mind játékilag. Néha még a partnere, Solti se tudta elrejteni a mosolyt az arcán, aki visszafogott gentlemant hozta, olykor kissé tesze-tosza volt (nem emlékeztetett Richard Gere-re, de nála nem is voltak ilyen elvárásaim) kristálytiszta hanggal párosítva. Borbély, mint mesélő, nos, a kis husis termete ellenére, nagy hang szorult belé, kiváltképp a spanyol táncóra kapcsán voltam elbűvölve tőle. Közel ültünk, igy mimikáját is láthattam, abszolút hozta a komikus figurát, aki akár el is tud érzékenyülni. Sári Évi óriási dinamikával, erős hangjával hozzájárult Kit karakterének felerősítéséhez. Az operaénekes lehet kicsit megcsúszott hangilag a "lovas" jelenetnél, de nagyon élvezetes volt hallgatni. Remélem, még fog kapni szerepet, akár az Operaháznál. Amit külön köszönök a Madáchnak és azt hiszem joggal mondhatom, titkon igazából a Fantomnak, az az, hogy együtt szerepelt, akik amúgy külön lennének, ha a Fantom előadást vesszük, 3 jelenlegi Raoul, 1 színpadon, egyszerre, Solti, Jenövári és Borbély. És a csodás hangú Fantomom is ott volt, csak kicsi erőszakos formában...de a Raoulok miatt, hát, eszem megáll... Szóval, köszönöm, hogy valamilyen úton-módon erőt próbálsz pumpálni belem, láthatatlanul. Tudod, hogy min megyek most keresztül, es szárnyaddal érintesz meg.... Jah, és még egy köszönet, Neked @my_name_means_river hogy eljöttél és élvezettel hallgattad, megszeretted az előadást. Lelkesedésed rám is átragadt! 😉 A darab jó választás volt, most már a 3.lányt is meg kellene nézni, Arany Tímeát, Kit-ben Kecskés Tímeát vagy Molnár Gyöngyit valamint Happy man szerepében Serbit. #prettywoman #musicalamadachban #madachszinhaz #menekuljnefelj #mamor #ezvagyokén #mamimdenjovoltamadachban #nekedmiazalmod #helloezitthollywood

 Képi összefoglaló

 

Pretty woman főcímdal 1.változata, ekkor még tilosban fotóztam

Örültem a ténynek, hogy a mostani szereposztásban megkaptam a jelenlegi 3 Raoult, a Fantomból (Solti Ádám, Jenővári Miklós és Borbély Richárd)

Erkély oldalt, 3. sorban, jó hely, látsz is, ha meg nem, akkor felhajtod a széked - a sorunkbeli ülőtársak jó arcok voltak - kellemes társaság sokat dob egy darabon

A bejárat előtt

Posta Victor beveti Elvis-szes hangját...

A videó - a tapsrend végén 2x adják elő a jól ismert címadó dalt, Pretty woman-t, az első végén közlik, hogy a másodikat már szabad videózni, hogy promozzák a darabot és a Madáchot (ezt korábban is be lehetett volna hozni...mióta ugatom én a Madáchnak...)

Forró, perzselő vágyak - Carment néztük meg az Operettszínházban

 Évadzáró az Operettszínháznál

2024.06.30. 19:00 

 

Tragédiák sora zajlott le 2024-ben, körülöttem sokan haltak meg, és nemrég engem is veszteség ért... a traumát nem tudom feldolgozni, minden nap sírok... és nem tudom visszacsinálni a múltban rosszul meghozott döntéseket... legszívesebb megölném magam, de ahhoz is bátorság kellene, ami nem vagyok... a haláleset alatt - a színházit értve - Vadász Zsolt váratlanul, tragikusan gyorsan lefolyó betegségben halt meg... emlékére az Operett állított egy apró zugot, ahol mindenki, aki gondolja, leróhatja kegyeletét...

Az Operettben a szokásos kedves fogadtatás volt. Sajnos, az a gonosz vén jegyszedő még mindig ott van, de ha meglátom, máshoz megyek és nem ér negatív tapasztalat, mint régen oly sokszor...

Carmen, Frank Wildhorn darabja, ami a sorban a 3. - ha ugyan nem volt időközben több alkotása, amit az Operett nem vett meg tőle. Jelenleg, ugyanis, a Jekill és Hyde megy tőle a színházban, illetve az én személyes kedvencem, a Rudolf - Az utolsó csók című musical, amit 2000es években mutattak be itt, és több éven keresztül sikeres volt, - bár egyes hangok szerint, nem volt annyira teltházas, mint más alkotások, amit azért is kétségbe vonok, mert az akkori nagy menő előadások (Rómeó és Júlia, Mozart, Elisabeth) mellett, ez egy zeneileg, történetileg kiemelkedett, imádtam. 6x láttam és nagy kedvencemmé vált. Nem tudom, hogy miért nem lehet felújítani és visszahozni - talán a veszélyes díszlete miatt, hiszen erről is egykor lepotyogtak az emberek, a veszélyes hídszerkezet, ami a központját képezte. Nagyon óvatosnak kellett ahhoz lenni, hogy aki rálép, biztos alapokon sétáljon, kapaszkodás azért nem ártott... De! A darab lenyűgöző volt, és mivel a zenéjét kívülről fújom és imádom, ezért azt vártam, hogy hasonszőrű erőkkel bír majd a Carmen is... Sajnos, ez nem jött össze...

Díszlet / párhuzamok a Rudolffal: hídszerkezet, de ez még nem a veszélyességi pótlékot kérő alkalmatosság, de azért nem árt, ha óvatosak a szereplők. Érdekesség, hogy a Rudolf-ban is volt templom jelenet, ahol illetlenül viselkedtek, a Carmenben a cigánylány megy figyelmeztetni a templomba az imádkozó Katarinát, akinek van egy nagyívű dallama. Carment, hogy kimentsék a pap kezei közül, megtévedt báránynak állítják be, Katarina és nénje. Cirkusz motivum a Carmenben, a Rudolfban a Práter. Az is, hogy megforgatnak valakit egy kereken átvett eleme a korábbi darabnak.

Jelmez: nincs korhoz kötve

Történet és a módosításai, pár mondatban a karakterekről: apró, de mégis nagy változtatás, a cirkusz világának becsempészése, és Carmen miért is dolgozik ott? Énekes ribi pozícióban? Garcia karaktere hivatott Escamillot és az eredeti darabban a negatív figuráknak, akik nőket aláztak és erőszakoltak meg - egybegyúrni, és a férfi főszereplő riválisává tenni. Amellett, hogy a Love Never Dies előadásnak a vib-ját hozza, vagyis a cirkuszt a második felvonásban (pl. konferensziék-egy nyurga és egy törpe; artisták és légtornászok, rúdtáncosok; gyűrűbűvölő), megtörténik a tragédia is, hiszen Carmen szereti a megszédített fiút (Riviérát), tehát nemcsak el akarta csábítani, hanem valódi érzéseket táplált iránta, közé és Garcia közé veti magát, hogy megmentse a fiú életét. A darab elején egy eljegyzés tanúi is vagyunk,a  város polgármesterének lányát venné el a főhős, de az Carmen miatt meghiúsul - amikor az önfeláldozás megtörténik, pontosan utána, a polgármester lánya, Katarina földre dobja a gyűrűt, és ugyanezt teszi Riviéra is... az valahogy meghatározó jelenet volt, hogy hiába szerették is kívánták egymást, mégis a harmadik fél tönkre tette a kapcsolatukat... A jósnő figura időnként jelenik meg, szinte úgy tűnik, mint a Rudolf-ban Pfeiffer, a bábjátékos, aki bábjai segítségével a szereplők sorsát határozza meg. A jósnő nem sok vizet zavar, időnként feltűnik, "körbe rajongja" Carment, majd angolosan távozik... személyes kontaktja egyik szereplővel sincs neki, így inkább magányosabb személy. Ugyanez elmondható a flamenko gitárosról, aki a darab elején bevonul, penget, majd időnként fel-feltünedezik és penget...hogy hozza a spanyolos virtust az előadásba... szöveges szerepe nincs, ő csak a hangulatot adja. 

 

Szereplők:

Carmenként Nádasi Verát láthattuk, örültem, egyik kedvenc színésznőm az Operettből. Rudolfban Stefániát alakította először, azóta figyelemmel kísérem munkásságát. Különleges hangja van, nagyon szeretem, az adott karakter jól állt neki, tudta formálni, mégsem éreztem annyira kiemelkedőnek. 

Riviéraként Kocsis Dénest kaptuk, az "állandó Dorian Gray" színészt (korábban maradandó volt a szereplése, ezért vélekedem így), nagy ívű dalokat tudhat magáénak, többek között a második felvonás elején volt egy szám, amiben kifejezte, féltését Carmen irányában, és önmagát analízálta - ez kicsit hajazott a Rudolf előadásra. A rózsaszín öltönye borzalmasnak hatott, örültem, amikor végre megszabadult tőle - az eljegyzésnél, és első megjelenésnél viselte a ruházatot... különösebben ő se hatott meg, de jól játszott.

Garcia: Mindig öröm látni, hogy György-Rózsa Sándor (első Rómeóm volt 2005-ben még), hogy kap szerepeket, és megy előre. Ő is kicsit áttért a szemét figurák megformálására (akárcsak a Madáchban Posta Victor), vagy ezek szerepek találják meg. Mindenesetre bizalmat szavaznak a rendezők és ő rendre-módra szerint jól bemutatja az erőszaktevőt. Neki is van egy olyan jelenete, Carmennel közösen, amiben felfedeztem a Rudolf nyomait (

Írásom közben megtaláltam egy összefoglalót, miszerint Frank Wildhorn-hoz még a Vörös Pimpernél is köthető. Szuper tudni. :)

 

És akkor jöjjön a szokásos insta bejegyzés:

Tereld el a gondolataidat címszó alatt az Operettben jártam és megnéztem "nem fotogén" kolleginámmal a Frank Wildhorn altal jegyzett musicales Carment. A remek szereposztás sem tudta a darabot felemelni a gödörből, amiben van... A tortenetet, talan, mindenki ismeri, aki valamilyen uton-modon talalkozott a Bizet-fele operaval. De a story kicsit atdolgozasra kerult, tobbek kozott a dohanygyar eltunik helyette a cirkusz vilagaval ismerkedunk meg, artistak szorakoztatjak a kozinseget, ezen resze nagyon latvanyos volt, illetve a cirkusz miatt annyira a Love Never Dies vagyis a Fantom2 ugrott be. A befejezes tragikus (tudjuk, ledöfik, kb. itt is, de azért, hogy védje a szerelmét), de remenykelto, hogy a "rablánchoz kötött" nő felszabadul, és lelke örök marad. Zeneileg, ha ismered Wildhorn munkassagat (Rudolf az utolso csok; Jekill es Hyde), apro mozzanataiban felidezodnek annak muzsikas pillanatai...tobbek kozott, a 2.felvonasban ereztem a korabbi darabokhoz kotodest (Hetkoznapi hős, Sirj vagy nevess ha kell, stb.). Csalodás, de egynek elment. Van, amikor még a nagyművészeknek is sikerül maradandót alkotni. Hát a Carmen...nos, ez most annyira nem sikerult, de a hangulatot hozták, az nagyon jó volt. #carmen #operettszinhaz #nadasdivera #kocsisdenes #györgyrózsasándor #vagozsuzsi

 Operettszínházi mentés:

Egy spanyol kisvárosban eljegyzést tartanak: Mayor Mendoza, a helyi polgármester férjhez adja lányát, Catarinát José Riverához. Az esemény azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik Carmennel az élen egy cirkuszi vándortársulat. A forróvérű, vadító, féktelen természetű lány megbolondítja Josét, olyannyira, hogy a férfi képes érte feladni addigi kiegyensúlyozott életét. Frank Wildhorn musicalje és Homonnay Zsolt rendezése a nő örök, csábító szenvedélyességét, a férfi és a nő ösztönös és csillapíthatatlan vonzalmát tárja a közönség elé, 21. századi, extravagáns környezetben. A Budapesti Operettszínház új, hazai ősbemutatója kivételes módon egyesíti magában a drámai zenés színházat a káprázatos látványvilágú show elemeivel, aminek fókuszpontjában a cirkusz, mint műfaj és színpadi környezet áll. A lehengerlő zene pedig magával sodor mindenkit, akár csak Josét Carmen…

 A képek sajátjaim, kivéve a Vörös Pimpernéles bejegyzést bemutató illusztráció.